Harry unottan m�szott be a portr�lyukon. Csend volt, �s a k�z�s klubhelyis�gben nem is tal�lt senkit. �gy gondolta, mindenki az igazak �lm�t alussza, hiszen az el�z� �jszaka intenz�v mulatoz�ssal telt. A fenek�t vakarva, kom�tosan felballagott a l�pcs�n, azt fontolgatva, hogy holnap reggelig fel sem kel, ha egyszer � is lefekszik. Meglepet�s�re f�ny sz�r�d�tt ki a szob�b�l. K�v�ncsian dugta be a fej�t az ajt�n.

- Ti m�g �bren vagytok?

- Harry!

- Harry! Na v�gre!

- Hol volt�l?

- Csak nem Choval volt�l? – csattant fel Hermione.

Harry megillet�d�tten grimaszolt, de nem adott nemleges v�laszt.

- Tudtam! – csapta a f�ldh�z a l�ny a mell�nyk�j�t.

A fi� k�rd�n Ronra meredt, aki lemond�an legyintett.

- Hagyd. Most a h�ziman�k helyett a l�nyok �rdekeit akarja v�deni.

Hermione meglehet�sen zil�lt k�pet ny�jtott. A szemei v�r�sl�ttek a haragt�l, hajfonatai pedig f�lig kibomlottak m�r.

- Mi a t�r� bajod van, Hermione? – sand�tott r� Harry.

- Egy sz�gyentelen diszn� vagy!

- H�?

- Hogy volt�l k�pes megcsalni a bar�tn�det? Te bek�pzelt ny�lg�p! Nem vagy t�bb� a bar�tom!

- Nem �n tehetek r�la! – zengett Harry s�rt�d�tt hangja. – Ginny a hib�s!

Ron haja az �gnek meredt.

- Micsoda?!

- � cs�kolt meg! Lesb�l t�madott! – folytatta Harry, de mikor tal�lkozott a tekintete Ginny�vel, �sszemosolyogtak.

A fi�szoba egy emberk�nt h�rd�lt fel.

- Mi?

- Ginny, te lesm�rtad Harryt? – meredt r� a pirul� l�nyra Ron.

- J�’ van m�r! Nem akartam elcs�b�tani, vagy mi!

- Ki besz�lt most Ginnyr�l? – folytatta az �v�lt�z�st Hermione, noha �t is szeml�tom�st meglepte az �rtatlan cs�k esete. – Choval mit csin�lt�l?

- Na hagyj�l Choval, j�? – fakadt ki Harry. – J�l �sszeveszt�nk, ha tudni akarod!

Hermione arc�r�l elt�nt a fenyeget� gyanakv�s, hely�re k�v�ncsis�g telepedett.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte sokkal b�k�sebb, v�kony hangon.

- Mit gondolsz, mi? – s�hajtott Harry. – Kih�vott a parkba, j�tt a szende sz�veggel, hogy nagyon sajn�lja, �s hogy pr�b�ljuk meg �jra. Azt�n el�j�tt Mariett�val, �n meg felhoztam Cedricet, � meg lekevert nekem egyet – dar�lta szinte monoton hangon, b�r a pofont el�g neh�z volt bevallania bar�tainak pirul�s n�lk�l.

- �regem – t�totta el a sz�j�t Seamus.

- Azt�n meg besz�vott �s el�jult – folytatta bar�tjuk, megvonva a v�llait. – �gy kellett elvonszolni a klubhelyis�gig.

- Micsoda? Te j� �g!

- �h, h�lye rinya – legyintett Harry. – Nem is gondoltam volna, hogy k�pes ilyesmire. Sz�gyentelen csaj, v�gig k�pmutat� volt. M�ghogy f�l�nk �s visszah�z�d�…!

Ledobta mag�t az �gyra, majd eld�lt. Fej�t Hermione �l�be tette.

- �gy hi�nyzik Marie…

- Um, t�nyleg! – eszm�lt fel Ron. – Hedvig nem j�tt m�g vissza?

- Nem… - ny�gte Harry. – Eg�sz �jjel a bagolyh�zban voltam, de semmi nyoma.

P�r percig mindenki hallgatott, �s f�radtan n�zte a padl�t.

- Egy�bk�nt j� volt a buli?

- Hm, ja – ny�jt�zott Ron.

- Mindenki Pitonra irigykedett – �js�golta Dean, aki egy vattapamaccsal �pp a fest�ket mosta le az arc�r�l. – Nagyon sz�p volt Dareling professzor, �s szinte csak vele t�ncolt. K�r, hogy olyan hamar lel�ptek �k is…

- Hm… - mosolygott Harry sejtelmesen.

- Tudj�tok – s�hajtott Ginny – most valahogy m�r nincs is kedvem lefek�dni…

- Nekem is kiment a szememb�l az �lom – motyogta Hermione.

- H�ny �ra lehet? Jesszusom, f�l nyolc…

- Mindj�rt mehet�nk kaj�lni.

A korg� gyomrok egy�ntet�en jelezt�k, hogy �k a reggelit v�lasztj�k az �gy helyett.

- Ok�, akkor tal�lkozunk a nagyteremben.

Lamerin �s Perselus szinte egyszerre l�ptek ki a szob�ikb�l, �gy tal�lkoztak a lakoszt�ly folyos�j�n. A fi� arc�n, az �lmos kifejez�s ellen�re mosoly �lt. L�bujjhegyre �llva igyekezett eln�zni apja v�lla felett, mintha azt v�rn�, mikor j�n ki m�g valaki a f�rfi szob�j�b�l. Perselust olyan m�rt�kben meglepte ez, hogy m�g maga is h�trapillantott.

- Mivan? – k�rdezte �rtetlen�l, mikor � sem l�tott senkit, �s becsukta az ajt�t.

- E-egyed�l vagy?

- Igen, de azt hiszem, nem �rtelek…

- H�t… h�t… - pislogott Lamerin csal�dottan – te �s Dareling kisasszony… nem j�ttetek �ssze?

- Dehogynem – vigyorodott el most m�r apja is.

- De h�t… csak nem akarod bez�rni? – d�bbent le a fi�.

- Jaj, dehogy! � m�r nincs itt, kor�bban visszament a lakoszt�ly�ba – felelte a b�jitalok mestere sunyin, mik�zben kil�ptek a mardek�ros folyos�kra. – Nem akarta, hogy esetleg kellemetlen�l �rezd magad, ha megl�tod �t… n�lam…

- Sz�val akkor j�l s�lt el az �jszaka? – lepte meg Lamerin apj�t egy cs�ny�n k�t�rtelm� k�rd�ssel.

A professzor, aki lassan kezdett megedz�dni fia megbotr�nkoztat� k�rd�sein, most zavartan h�mm�g�tt, �s azon t�prengett – feleslegesen -, hogy mit is ronthatott el a fi� nevel�s�ben.

- �s te? Hol k�borolt�l az �jjel?

- �h, itt-ott – felelte a fi� sejtelmesen. – Nem is hinn�d, milyen helyeket megj�rtam. Megharaptam egy-k�t nyakat.

A folyos�kon most j�val kevesebb di�kkal tal�lkoztak: sejtett�k, hogy a b�l ut�n sokan ink�bb aludni szeretn�nek. Dareling professzor azonban szinte v�rta �ket a bej�ratn�l. Lamerin mosolyogva biccentett, �s elvonult a Griffend�l asztala fel�, mag�ra hagyva a k�t feln�ttet.

Rowena �lmodoz�, f�tyolos tekintettel k�zelebb billegett, majd megv�rva, hogy az utols� gyermek is elt�nj�n a folyos�r�l, Perselus mellkas�hoz simult. Finom, szinte leheletnyi cs�kot v�ltottak, mely egy v�gyakoz� s�hajjal �rt v�get.

- �lmosnak t�nsz – jegyezte meg Perselus kedvesen, ahogy megcir�gatta a n� arc�t.

- Nem sokat aludtam az �jjel – felelte Rowena pajkosan. – Eg�sz v�gig te j�rt�l a fejemben… - mondta kicsit komolyabban. – Kett�nk kapcsolata…

P�r pillanatig n�m�n gy�ny�rk�dtek egym�sban, majd a n� a professzor nyakai k�r� fonta v�kony karjait. J�lesett elmer�lni egym�s �lel�s�ben, noha a meleg pir�t�s illata, mely kifel� kavargott a nagyteremb�l, igencsak h�vogat� volt mindkettej�k sz�m�ra.

- Gyere, egy�nk valamit… - suttogta Perselus.

Csak miut�n le�ltek a tan�ri asztalhoz, t�nt fel nekik, milyen n�ptelen is a nagyterem. Minden asztaln�l csak p�r, �lmos k�p� di�k g�rnyedt a finoms�got f�l�. Harry f�lig az asztalra borulva f�jdog�lta a k�s�j�t, hogy az v�gre ehet� h�m�rs�kletre h�lj�n. Ahogy a fi� megpillantotta, hogy a b�jitalok mestere figyeli, felkapta a fej�t, �s mosolyogva integetett.

A t�bbiek is felpillantottak, �s n�zt�k, kinek pr�b�l meg Harry impon�lni, �gy Piton kezdte kellemetlen�l �rezni mag�t, �s ink�bb az ev�sre koncentr�lt.

- Na, �s ma mit csin�lunk? – tette fel az optimista k�rd�st Lamerin, felhajtva egy f�lpoh�rnyi t�klevet.

- Alszunk – ny�gt�k a t�bbiek ellentmond�st nem t�r�en.

- Harry, mit sz�ln�l, ha azt mondan�m, hogy bev�llalok egy kamu j�sl�stan h�zit egy m�giat�rt�net�rt cser�be? – aj�nlotta Ron bizakodva.

- Ne rem�nykedj – vigyorgott bar�tja. – De tess�k, lem�solhatod az �n essz�met – tolta el� a pergament.

- Mi? – h�rd�lt fel a fi�. – Te m�r meg�rtad? Nem ismerlek t�bb�… - fordult el j�t�kosan, mintha ott akarn� hagyni.

Hermione csak mosolygott rajtuk, mik�zben f�lrepakolta a meg�rt r�natan fogalmaz�s�t. �m kiss� elszontyolodott, mikor megl�tta, hogy Harry n�ha a v�ll�hoz kap, �s megmassz�rozza egy ponton.

- Jaj, Harry, �gy sajn�lom… - szabadkozott. – M�g mindig f�j a v�llad?

A l�ny ugyanis a legut�bbi v�v�s �r�n Harry ellen l�pet a p�stra. �m a p�dium olyan �gyetlen�l lett �sszeillesztve, hogy Hermione megbotlott a p�r centis r�sben, �s akaratlanul is Harrybe d�fte a kardot. A v�d�ruha persze felfogta a sz�r�st, de Harrynek egy di�nyi v�ral�fut�s keletkezett a b�re alatt. Panaszkodott is n�ha, hogy kicsit kellemetlen, ha sokat �r vagy mozog, de nagyobb f�jdalmai nem voltak.

- Dehogyis, Hermione, ne agg�dj. Tudj�tok mit? Menj�nk vacsor�zni! Ut�na sokkal k�nnyebb lesz folytatni a tanul�st.

Szedel�zk�dtek h�t, �s a t�bbiekhez hozz�csap�dva levonultak a sz�pen megvil�g�tott nagyterembe. Harry kicsit hi�nyolta a t�kl�mp�sokat, hiszen olyan aranyosan pisl�kolt a f�ny�k az el�z� h�ten, de a leveg�ben lebeg� gyerty�k is legal�bb olyan sz�pek voltak. A t�zf�le, pomp�zatosan illatoz� h�s �s megannyi k�ret l�tt�n bizony mindenkinek �sszefutott a ny�l a sz�j�ban.

Ev�eszk�z�k kezdtek cs�r�gni, ahogy mindenki nekifogott a vacsor�nak. Az esti baglyok �rkez�s�re persze sokan felkapt�k a fej�ket. Meglep�en sokan j�ratt�k az Esti Pr�f�t�t a tan�rokon k�v�l is, �gy volt, akinek a f�zel�k�be toccsant az aznapi p�ld�ny. Harry is v�gyakozva leste a mennyezetet, h�tha megpillantja sz�ps�ges madar�t a h�n �h�tott v�lasszal.

Egy kajl�n, fura hurkokban rep�l� tollcsom�ban fel is ismerte bagly�t.

- Hedvig? – motyogta maga el� rosszat sejtve.

Mikor a j�sz�g meredek �vben zuhanni kezdett az asztal fel�, Harry r�m�lten felpattant.

- Hedvig!

Ekkora m�r t�bben is felfigyeltek mind a k�ba bagolyra, mind a fi�ra. Harry az asztalon a t�lakat ker�lgetve, kiny�jtott k�zzel rohant a zuhan� mad�r fel�. Asztalt�rsai felh�rd�ltek a cip�je l�tt�n, mely alig v�tette el t�ny�rjaikat, de a fi� pillanatnyilag nem t�r�d�tt senkivel �s semmivel. Siker�lt megfognia a madarat, �s mint valami csecsem�t, �gy tartotta a karjaiban. Leugrott az asztal v�g�n, hogy szem�gyre vegye az �llatot.

Hedvig nagyon nyomott k�pet v�gott. Fej�n a tollak meglehet�sen sz�t�lltak, a cs�r�n viszont kisebb sebes�l�s l�tszott. V�r�s volt a b�r k�r�l�tte, �s mintha meg is repedt volna.

- Jaj, Hedvig, mi van veled? – k�rdezte t�le agg�dva.

Bar�tai �rdekl�dve ny�jtogatt�k a nyakukat, �s odaszaladtak hozz�.

- Mi t�rt�nt, Harry? – k�rdezte Hermione.

- Megs�r�lt… valaki b�ntotta a baglyomat! – s�padt el a fi�. – �s nincs n�la lev�l sem!

L�tszott, hogy az asztalon val� futk�roz�s felkeltette a tan�rok �rdekl�d�s�t is, n�melyik �rdekl�dve pillantgatott fel�je. McGalagony pedig szigor� arccal k�zeledett fel�j�k.

- Potter! Megtudhatn�m, mi ez a botr�nyos visel…

- Tan�rn�! – furakodott �t a t�megen Harry. – Megs�r�lt a madaram! – mutatta Hedviget.

Agg�d� szemei, �gy t�nt, megl�gy�tott�k a n�t.

- Mutassa…

- Professzor, �gy gondolja – fogta suttog�ra a hangj�t a fi� -, hogy esetleg… baja eshetett Marie-nak? �s hogy az�rt s�r�lt meg �gy…

A n� csak h�mm�g�tt, mik�zben a tan�ri asztal fel� siettek.

- Hagrid…

- Mi van, ha b�ntott�k Marie-t?

- Hallgasson, Potter! Hagrid, meg tudn� n�zni ezt a baglyot?

Az �ri�s lap�tszer� tenyer�re fektette a gy�nge madarat, �s k�zel hajolva megvizsg�lta.

- Nem gond, professzor – d�nny�gte. Egy kev�s gy�gyf�ves oldat – pillantott Bimba professzorra, aki b�ztat�an biccentett egyet – �s m�ris rendbe j�n. Nincs mi�rt agg�dnod, Harry.

- Azt hiszem – emelkedett fel a hely�r�l Dumbledore – k�ldenem kell egy baglyot a francia koll�g�knak.

Majd m�lt�s�gteljesen kivonult a nagyteremb�l. Harry zakatol� sz�vvel k�vette Hagridot az �ri�s kunyh�j�ba. Ron �s Hermione csatlakozott hozz�juk.

A l�ny mindent elpakolt a vad�r asztal�r�l, hogy oda fektethess�k a j�sz�got. Ron t�tov�n simogatta Hedvig sz�rny�t, ami�rt a bagoly h�l�s huhog�ssal mondott k�sz�netet. Harry a szerencs�tlen mad�r l�tt�n m�r majdnem k�nnyekben t�rt ki. Ugyanolyan tehetetlen�l �rezte mag�t, mint el�z� �vben, mikor Umbridge t�madta meg Hedviget. Letette az �ll�t az asztallapra, �s az �llat szemeibe n�zett.

- Hedvig, j�l vagy? – simogatta a kicsi, tollas fejet. A bagoly csak huhogott egyet er�tlen�l. – Meg-… - csuklott meg a hangja – megtal�ltad Marie-t?

�m a mad�r szokatlanul hevesen csapkodni �s huhogni kezdett.

- Mintha mondani akarna valamit – jegyezte meg Hermione keser�en.

- J�l van, j�l van, pihenj csak – csit�tgatta Harry.

- Szerintetek ez azt jelenti, hogy Marie-nak baja esett? – k�rdezte Ron, mik�zben visszafel� baktattak az udvaron.

�m Harryt teljesen sokkolta, ami t�rt�nt, �s egy sz�t sem sz�lt. Komoran meredt maga el�, n�ha motyogott valamit, de k�l�n�sebbet nem mondott.

Felkapattak a Griffend�l klubhelyis�g�be, �s igyekeztek kiker�lni a t�bbieket, hogy felmehessenek a fi�szob�ba. �m alig �ltek le az �gyra, Harry borzalmas �tlettel rukkolt el�.

- Elmegyek hozz�.

- Mivan? – ki�ltott Hermione, aki majdnem lev�g�dott az �gyr�l.

- Ha m�sik baglyot k�ld�k, az m�g egy h�t, m�g oda�r! Nincs annyi id�m! Ha bajban van, azonnal cselekednem kell!

- Nem mehetsz csak �gy el!

- Hermionenak igaza van, Harry! Nem sz�khetsz meg a Roxfortb�l!

- L�tnom kell, h�t nem �rtitek? Vagy legal�bb besz�lnem vele, hogy tudjam, hogy minden rendben van!

- Akkor… akkor telefon�lj neki! H�tha van Roxmortsban telefon valakin�l – vetette fel az �tletet a l�ny.

- Ugyan, Hermione, l�tt�l te a faluban elektromos vezet�keket?

�m Harry szemei el�tt tov�bbra is ott lebegett az �tlet.

- Roxmorts, h�t persze! – csapott a homlok�ra. – Nem kell kisz�kn�m. Holnaput�n lemehet�nk a faluba! Senki sem fogja �szrevenni, hogy elt�ntem! Majd j� kor�n kimegyek. Amilyen hamar csak lehet. Azt�n elvonulok valami elhagyatott kisutc�ba, leintem a K�bor Grimbuszt, �s…

- Nem! – tiltakozott mindk�t bar�tja. – Sz� sem lehet r�la!

- Nem mehetsz egyed�l! – er�sk�d�tt Ron. – Vesz�lyes lenne. Tudod, hogy figyelnek �s vad�sznak r�d! Veled megyek!

- Ron! – toporz�kolt Hermione. – Mi van veletek?! H�t teljesen elment az eszetek?

- Tal�n hagyjam egyed�l elmenni? Tudod, hogy b�rmikor megt�madhatj�k! Kell, hogy legyen mellette valaki. Hogy ne legyen teljesen v�dtelen!

- Ez�rt mindkett�t�ket kiv�gnak a sulib�l! Nem engedem, hogy elmenjetek!

- Ha nem veszik �szre, nem j�nnek r�! – k�t�tte az ebet a kar�hoz Harry. – Vagy m�r most be akarsz �rulni minket? Letagadjuk, ha b�rmit is mondasz!

- Harry Potter! – mennyd�r�gte a l�ny. – Hogy k�pzeled, hogy sz�nd�kosan bajba akarlak keverni?!

- Akkor gyere ink�bb te is vel�nk! – felelte a k�t fi� egyszerre.

Hermione s�padtan hallgatott.

- Rendben… - ny�gte v�g�l. Bar�tai elvigyorodtak. – De csak hogy legyen valaki, aki kih�z titeket a bajb�l.

- De a K�bor Grimbuszt hogy fogjuk megt�veszteni?

- Megv�ltoztatjuk a k�ls�nket. Egyr�szt teljesen muglisan �lt�z�nk, hogy m�g csak v�letlen�l se kelts�nk gyan�t Londonban.

- Londonban?

- Oda megy�nk. Sz�val muglisan lesz�nk �lt�zve. B�b�jokkal megv�ltoztatunk magunkon ezt-azt.

- De akkor m�g mindig gyerekeknek fogunk t�nni.

- Nem, ha iszunk egy keveset a kor-korrig�l� f�zetb�l – mosolyodott el Hermione hamisk�san.

A k�t fi� �rtetlen�l n�zett r�.

- Ezt kell f�zn�nk Pitonnak az el�k�sz�t�re, Harry. Nem eml�kszel?

- Hermione, te egy angyal vagy!