�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: a meztelens�g miatt 14 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Megjegyz�s: nincs... szomor� vagyok... �s beteg... Ja, �s igyekeztem jav�tani a hib�kat, amikre felh�vt�tok a figyelmemet... bocsi, ha valamit m�gis elfelejtettem volna...

Felker�lt: 2004. augusztus 20.

Az �ld�s

Fal�bak kopog�sa t�rte meg az idillt.

- Nem lehet�nk biztosak abban, hogy a fi� nem a hal�lfal�k k�me – morogta Mordon.

Piton azonnal talpra sz�kkent, maga m�g� r�ntotta gyermek�t, �s fenyeget�en a v�n aurorra szegezte a p�lc�j�t.

- Takarodjon a k�zel�b�l! Megtiltom, hogy ak�r egy ujjal is hozz�ny�ljon!

Lamerin oldalr�l odab�jt hozz�, �t�lelve a derek�t, ami megmelengette a sz�v�t.

- Gyer�nk, fiam, l�pj el�!

- Alastor, nem hiszem… - kezdte volna Rowena.

- Igazgat� �r! – h�kkent meg Remus, mikor Dumbledore megjelent a t�ren, k�zvetlen�l mellett�k.

- Dumbledore… - suttogta Lamerin, f�lelemmel vegyes tisztelettel pillantva a v�n m�gusra. Most tal�lkozott vele �let�ben el�sz�r.

- H�t el�ker�lt�l – mosolygott r� az igazgat�. A fi� f�l�nken b�lintott.

- Sz�p fi� – s�gta oda kacsintva Tonks Perselusnak, aki megforgatta a szemeit.

- Perselus – k�hintett Dumbledore.

- Hagyd csak, apa – b�jt el� tal�rja al�l Lamerin. – Nincs f�lnival�m, hiszen nem rejtegetek semmit.

- De…

- Hamar v�gz�nk – vetette oda Mordon.

- Egy hamis mozdulat, �s vehet m�g egy mank�t mag�nak – sziszegte a b�jitalok mestere.

A gyerekek �sszevigyorogtak.

Lamerin b�lintva el�rel�pett, R�mszem pedig m�k�d�sbe hozta a k�ken ragyog�, m�gikus szem�t. El�sz�r veszett�l p�r�gni kezdett, majd lassulva be�llt egy ir�nyba. A fi�t m�regette tet�t�l talpig.

- Mi az n�lad?

- A var�zsp�lc�m – motyogta meglepetten Lamerin. K�rd�n oldalra pillantott, apja sas-tekintet�vel azonban m�g mindig Mordont figyelte.

- Hadd l�ssam!  Sose lehet tudni! Lehet, hogy tele van fekete m�gi�val!

Ekkor m�r Remus is az �gre emelte a tekintet�t, Tonks pedig kuncogva a f�ldre meredt.

- Hm… k�l�n�s…

- Alastor… javaslom, ne a ny�lt utc�n folytassuk a kihallgat�st – pillantott k�rbe Dumbledore.

Az igazgat� am�gyis zs�folt irod�ja meglehet�sen sz�k�s volt a sok vend�g sz�m�ra. Az �l�k m�g el is f�rtek valamennyire, de a h�rom szellemalak a t�bbiekhez passz�roz�dva nyomorgott. Sirius �lt az alkalommal, �s odasomford�lt Rowenahoz, ki�rdemelve egy les�jt� pillant�st Remust�l.

- Nem tudom, hogy siker�lt megsz�kn�m… Az a nap is ugyanolyan volt, mint a t�bbi… Nem tervezgettem, vagy ilyesmi… - szabadkozott Lamerin. – Meg nem is nagyon mertem volna elsz�kni, hiszen sosem hagytam el a birtokot, ahol fogva tartottak. Nem tudtam volna hova menni… Fogoly se voltam igaz�b�l. Nem cell�ban tartottak. Nem akart�k �reztetni velem, hogy �rdemes lenne elsz�kn�m.

- M�gis… hogy t�rt�nt? – fonta �ssze a karjait Remus.

- Egyik nap, mikor a tan�rom az egyik szalonban tartott nekem �r�t, fell�ngolt a kandall�. Nagyon megijedtem, mert addig m�g sohasem l�ttam ilyet…

- Hm… Hopp-por…

- Az egyik ideges alak l�pett el� bel�le. Sz�ke volt… hossz�, sz�ke haja… �s a szeme alatt egy nagy lila folt…

- Lucius Malfoy? – k�rdezte Harry gyanakodva. Lamerin b�lintott, de amikor tal�lkozott a tekintete Harry�vel, elmosolyodott.

- K�tve hiszem, hogy Lucius Malfoy hopp-porral utazna…

- K�l�n�s… val�ban k�l�n�s…

- Nem tudom, mi�rt azon kereszt�l j�tt… De m�rges volt.

- Ez pontosan mikor t�rt�nt?

- N�gy �ve… �gy az iskolakezd�s el�tt…

- Akkor verekedtek �ssze ap�val – eszm�lt fel Ginny. Mindenki fel�je pillantott. – Sr�cok – n�zett az ikrekre seg�lyk�r�en -, eml�keztek. A k�nyvesboltban!

- Eml�kszem, s�rtegetett titeket…

- Arthur megverte Lucius Malfoyt? – lep�d�tt meg Remus.

- Mint mi tavaly a fi�t, ugye, Harry? – kacsintott r� George.

- Az j�l esett… - vigyorgott Harry.

Dumbledore k�hintett egyet.

- T�rj�nk ink�bb vissza a t�m�hoz…

- I-igen – biccentett Lamerin, m�g mindig kuncogva. – Sz�val addig nem is tudtam, hogy a kandall�t ilyesmire lehet haszn�lni. Gondosan �gyeltek arra, hogy semmit ne tanuljak meg, amivel megl�ghatn�k t�l�k. Malfoy mag�val r�ngatta a tan�romat, �s kimentek, de r�m z�rt�k az ajt�t, hogy ne hagyhassam el a szob�t. Az ajt�hoz lapulva hallgat�ztam, de csak foszl�nyokat lehetett hallani. Sokat besz�ltek a Roxfortr�l – pillantott k�rbe a mennyezeten. – Igen, err�l mindig sokat besz�ltek… El�tte Harry Pottert is sokszor emlegett�k – kacsintott Harryre. – Hogy elkezdte az iskol�t, meg ilyenek. Draco Malfoy is rengetegszer nyafogott miattad.

- Te tal�lkozt�l Dracoval?

Lamerin b�lintott. A feln�ttek agg�d� pillant�st v�ltottak.

- Nem hiszem, hogy �jra megismerne – jegyezte meg a fi�. – Akkor sokkal r�videbb volt a hajam. R�videbb, mint most Harrynek. �s a ny�ron se j�tt r�, hogy egy imposztor fekszik el�tte a pince k�v�n – mosolyodott el. Harry viszonozta a dolgot. – M�st se hallottam, csak Roxfortot, Pottert, Dumbledore-t, meg n�ha egy kis Miniszt�riumot. �gy… mikor egyed�l maradtam a szob�ban, a kandall�hoz mentem, hogy megn�zzem, mib�l j�tt el� Malfoy. Nem volt benne semmi furcsa. M�g a t�z se �gett. Azon csod�lkoztam, hogy akkor mit�l olyan kormos Malfoy arca. Egyed�l a szaga volt k�l�n�s… �reztem, mikor elment mellettem. A kandall� mellett �lve is �reztem, �s kider�lt, hogy egy t�lb�l j�n. Beleszagoltam, de r�gt�n le is t�d�ztem, �s t�sszentenem kellett t�le. A por viszont z�ldesen szikr�zott. Pont �gy, mint mikor Lucius meg�rkezett. Belemarkoltam egy kicsit �s a kandall�ba hintettem. Fell�ngolt, majd kialudt. Olyan volt, mintha egy v�gtelen�l hossz� k�m�nyt l�ttam volna… amelyen n�ha ablakok vannak… M�g egyszer belesz�rtam a port, �s k�v�ncsis�gb�l belen�ztem.

James �s Sirius �sszevigyorogtak. Legal�bb azt m�r lehetett tudni, a k�v�ncsis�got kit�l �r�k�lte.

- �s az �gy… Nem is tudom, beszippantott, mint valami porsz�v�.

- Mi az a porsz�v�? – k�rdezte R�mszem.

- Mugli cucc – kuncogott Harry.

Sokan mosolyogva k�pzelt�k el a jelenetet, egyed�l Piton maradt komor. �veken �t… k�zvetlen�l azut�n is folyton tal�lkozott Lucius Malfoyjal, ked�lyesen elbesz�lgettek, mik�zben az a sz�rnyeteg a fi�t rejtegette. F�jdalom telepedett a sz�v�re. M�gis… Lamerin lelkesen mes�lt tov�bb, fel-feln�zve r�, csintalanul mosolyogva, � pedig �gy �rezte, visszat�rt a b�ke �s szeretet a lelk�be.

- Sz�val nem tudom, milyen gyerekek lehettek, de nagyon rosszul voltak �lt�zk�dve. Abban a h�zban bujdostak, ahol a kandall� kik�p�tt. R�gi h�z volt, koszos, �s alig volt benne b�tor. Valahol kinn �llt a v�ros sz�l�n, senki sem haszn�lta. �k meg csak �gy laktak benne. K�s�bb azt�n kider�lt, hogy valamilyen utcagyerekek voltak. K�lcs�n�sen megijedt�nk egym�st�l. �k att�l, hogy megjelentem, �n meg mindent�l, amit haszn�ltak… Azel�tt sohasem l�ttam p�ld�ul elektromoss�got… vagy r�di�t… Nagyon furcsa volt. De szerencs�re nem zavartak el. �gyhogy vel�k maradtam, egy�tt l�gtunk, meg minden.

Apja megszor�totta a kez�t.

- Eleinte azt se tudtam, hogy mit kezdjek magammal… Am�g k�l�n-k�l�n m�szk�ltunk, folyton azon gondolkoztam, hogyan tov�bb. Mert arra hamar r�j�ttem, hogy �k m�sok, mint �n. Nem haszn�lnak p�lc�t a t�zgy�jt�shoz… Nem sepr�n utaznak… Mintha nem is tudtak volna arr�l, hogy lehet var�zsolni is. Egyik alkalommal… - h�zta be a nyak�t, f�l�nken pillantva apj�ra -, mikor egy… sz�val ezoterikus boltj�b�l akartam gyerty�kat cs�rni, hogy legyen mivel vil�g�tanunk… lebuktam, �s elkapott a tulaj.

Elhallgatott, mert apja arc�t figyelte, hogy hogyan reag�l a lop�sra. Perselus arc�n azonban nem t�kr�z�d�tt gy�l�let vagy megvet�s, �gy folytatta.

- Nagyon fura ember volt… Olyan gonoszan n�zett r�m… Azt k�rdezte, mi�rt nem a p�lc�mat haszn�lom, ha ki akarok nyitni egy ajt�t. Annyira meglepett! Hossz� id� ut�n el�sz�r tal�lkoztam olyannal, aki hozz�m hasonl� volt, �s ismerte a var�zsp�lc�kat. Elmes�ltem neki, hogy nincs saj�t p�lc�m, �s nem is tudom, honnan szerezhetn�k. Adott egy t�rk�pet �s elmagyar�zta rajta, hogyan juthatok el az… az Abszol �tra… Mivel addigra m�r el�g j�l mozogtam a sik�torokban, hamar megtal�ltam a helyet… Naponta visszaj�rtam, annyira tetszett a sok k�l�n�s ember… Mikor siker�lt egy kicsit nagyobb �sszeget szereznem, v�gre ki is l�ptem a fal t�loldal�ra. Szerettem volna olyan ruh�kban j�rni, mint mindenki m�s, de �gy gondoltam, hogy el�bb egy p�lc�t szeretn�k… �gyhogy miut�n a bankban �tv�ltott�k a p�nzt, megvettem �letem els� p�lc�j�t – h�zta ki mag�t b�szk�n. – Azut�n… h�t, �gy a k�t vil�g k�zt m�szk�ltam. Hol itt volt dolgom, hol ott. Elkezdtem tanulgatni. De… meg szerettem volna tal�lni a sz�leimet… Mert mindenkinek vannak sz�lei, az eny�mek is �lhettek valahol…

- Honnan tudtad, hol keresd �ket? – hunyorgott Dumbledore.

- Nem tudtam… Egyetlen t�mpont az volt, amit okklumencia k�zben l�ttam…

- Okklumenci�t alkalmaztak… ellened? – horkant fel Piton.

- Gondolom, ki akart�k der�teni, honnan is sz�rmazom. De �gy tudom… azt nem lehet t�l kor�n alkalmazni egy gyerekn�l…

- Igen, s�r�lne az elm�je – jegyezte meg Rowena.

- Ilyenkor mindig k�pek villantak fel; olyanok, amikre m�r nem is eml�keztem. Ilyen volt a nyuszi is.

Mindkettej�k arc�n ugyanaz a mosoly �lt.

- Meg�riztem ezeket az eml�keket, ezek alapj�n kezdtelek el keresni – fordult a fi� teljesen az apja el�. – �m eg�szen id�n ny�rig hi�ba j�rtam a k�nyvt�rakat, semmit sem tal�ltam, ami… el�bbre vitt volna. Este visszafel� tartottam a mugli vil�gba, amikor k�t alak ber�ngatott egy sik�torba. Azok voltak, akikt�l megsz�ktem… El�g komolyan helyben hagytak – mondta keser�en -, de siker�lt megsz�kn�m el�l�k. T�bb sebb�l is v�reztem, �gyhogy valahonnan szereznem kellett k�tszert, �gy… bet�rtem az ikrekhez… De �k fel�bredtek a cs�r�mp�l�sre… Szerencs�re nem nehezteltek r�m – mosolygott a fi�kra. – Az�ta n�luk voltam… �k megtal�lt�k a rajzokat, amiket az eml�keimr�l k�sz�tettem, �s… az egyikre azt mondt�k: „N�’ m�’, ez olyan, mint Piton!”. Mes�ltek r�lad, �n meg elkezdtem kutakodni a csal�dod ut�n… m�gsem tal�ltam sehol utal�st arra, hogy feles�ged vagy gyermeked lenne… Volt, hogy k�vettem a fi�kat, hogy l�ssalak, de mindig csak messzir�l figyelhettelek titeket… Nagyon hasonl�tott�l arra, akit l�ttam. De v�gleg csak akkor bizonyosodtam meg mindenr�l, mikor a H�rom Sepr�ben tal�lkoztunk.

Perselus mag�hoz �lelte, j� szorosan mindk�t karj�val, tal�rj�nak ujja pedig szinte betakarta a fi�t. James m�rhetetlen f�jdalommal n�zte �ket. Az �vek sor�n � is annyiszor szerette volna meg�lelni a gyermek�t. Legal�bb egyszer… egyszer utolj�ra…

- Nem tudom, mi�rt vihettek magukkal… - t�prengett Lamerin, apja baldachinos �gy�n terpeszkedve, �s egy nagy p�rn�t �lelgetve. – Kisbaba korban lehet �rezni, hogy valaki var�zser�vel b�r?

- �n minden nap veled voltam, m�gsem �reztem akkoriban m�g semmit – vonta meg a v�llait Perselus. – Szerintem m�g t�l kicsi volt�l…

- Akkor csak �gy megtetszettem nekik? A cukor ut�n biztos nem szaladtam…

- Jaj – horkant fel apja megr�zk�dva. – Ilyesmivel ne viccel�dj… A hideg kir�z t�le.

- Bocsi. Sz�val tan�tottak, meg minden. Nem tudom, mikort�l kezdve, de v�g�lis el�g rendesen foglalkoztak velem. Olvasni, �rni, sz�molni… Azt�n valamikor elkezdtek b�b�jokat is tan�tani nekem. Eml�kszem, nagyon furcsa volt… De �r�ltem neki.

Perselus elmosolyodott.

- Nem… b�nod, hogy nem j�rtam rendes iskol�ba? Hogy… tudod, hogy nincsenek vizsg�im, mint a t�bbieknek…

- Hogy mondhatsz ilyet? Alig l�ttam m�g valamit a k�pess�geidb�l, de m�r �gy is m�rhetetlen�l b�szke vagyok r�d! – simogatta meg az arc�t apja. – Tudsz patr�nust id�zni! – mondta lelkesen, szinte csillog� szemekkel.

- �s ha m�g tudn�d, mi mindent! Alig v�rom, hogy mindent megmutathassak! Ugye… itt maradhatok veled a kast�lyban?

- Term�szetesen. Nem is hagyn�m, hogy elmenj.

- �s… hol fogok aludni?

- Ma �jjel itt – sim�tott v�gig saj�t �gy�n Perselus. – Az igazgat� beleegyezett, hogy a saj�t lakoszt�lyomb�l kialak�tsanak neked egy kis r�szt. Egy kisebb szob�t. Itt leszel a k�zvetlen k�zelemben.

- Rajtam tartod a szemed, mi?

- M�g sz�p.

- De… nem b�nod?

- Mit?

- H�t, hogy itt maradok. Mit fog sz�lni a t�bbi tan�r? Meg a di�kjaid?

- Fiam – vette el� Piton az egyik lehengerl� arckifejez�s�t. – Sohasem �rdekelt, mit gondolnak m�sok. Csak az sz�m�t, hogy te �s �n �jra egy�tt lesz�nk. Egy�tt, mint r�gen. Megfosztottak att�l a lehet�s�gt�l, hogy l�ssam feln�ni az egyetlen gyermekemet… - mondta szomor� hangon, m�gis mosolyogva. – Most, hogy visszakaptalak, szeretn�k min�l t�bb id�t veled t�lteni.

Lamerin nem tudott mit felelni. Fel�lt, tov�bbra is szorongatva a p�rn�t.

- Annyira… - j�tszott fia hajsz�laival Perselus – k�l�n�s �rz�s ez… - kezdte. – M�r amikor megsz�lett�l, hihetetlen volt. Most azonban… hogy tudsz j�rni meg besz�lni, teljesen m�s. Annyira �j… L�tni, hogy milyen nagyra n�tt�l… K�sz feln�tt vagy.

- De csak testben – tette hozz� a fi� vigyorogva.

- Gy�ny�r� vagy, ak�rcsak �desany�d… Szerintem t�le �r�k�lt�l minden j�t… Ezt a b�jos arcot… a k�t sz�p szemedet…

- Nehogy azt hidd, hogy t�led semmit sem kaptam! N�zd meg a hajam! Olyan, mint a ti�d!

Apja azonban csak zavartan mosolygott.

- �s alkatra is olyan vagyok, mint te. Igaz, j� lenne, ha n�n�k m�g… b�r ez az �n koromban m�r kiz�rt… - s�hajtott.

- Nem is vagy alacsony.

- Nem, de a l�nyok a magasabb sr�cokat szeretik…

- Ne t�r�dj vele. Van el�g l�ny Roxfortban…

- Na �s sz�pek?

- Majd holnap megl�tod. Ja igen, m�r akartam k�rdezni… Van… mindened? Ruh�k, tal�rok, cip�k… sepr�? – vonta fel sejtelmesen a szem�ld�k�t.

- Sepr�? – eresztett le Lamerin csod�lkozva. – Veszel… nekem egy sepr�t?

- Amilyet szeretn�l. Mikor mehet�nk?

- Azta, szuper! Holnap! Nem, holnap nem j�, neked �r�id vannak…

- Kedden d�lel�tt szabad vagyok.

- K�sz�n�m! – d�nt�tte le hevess�g�ben apj�t Lamerin.

Mindketten elny�ltak az �gyon.

- Mondd, szereted Harry Pottert?

- Ezt… hogy �rted?

- �n csak… L�ttam az elm�j�ben, hogy kor�bban… nem volt�l vele j�ban… mostan�ban viszont… mindig engem l�tt�l benne.

- � sohasem p�tolhatta volna a hi�nyodat – mondta gyorsan Perselus.

- Nem, nem �gy �rtettem! Nem haragszom – r�zta meg a fej�t a fi�. – Meg… az ikrek szerint remek sr�c… �s akit te ennyi id� ut�n k�pes volt�l megkedvelni, az t�nyleg k�l�nleges lehet. Hallottam, nem nagyon j�tt�l ki a sz�leivel…

- Az apj�val – fintorgott Perselus.

- H�tha mi majd j�l kij�v�nk… �s akkor v�ge lesz ennek a visz�lykod�snak a Pitonok �s Potterek k�zt. De az ugye nem baj, hogy Malfoyjal �s a t�bbi gennyes alakkal nem fogok haverkodni?

- Mi�rt lenne baj? H�nyok t�l�k, ami�ta megtudtam, mit csin�ltak veled �s Harryvel…

- Csak az�rt… mert te vagy a h�zvezet� tan�ruk, meg minden…

- Az m�g nem jelenti azt, hogy szeretem �ket. A h�zvezet� tan�roknak a n�gy nagy alap�t� szellem�t kell k�pviselnie. Mardek�r Malaz�r se t�rte a f�rgeket maga k�r�l.

- Majd megdob�lhatom tr�gyagr�n�ttal?

- T�lem – vonta meg a v�llait Perselus. – Csak a gondnokunk, Frics ne l�ssa.

Lamerin gonoszan vigyorogva d�rzs�lgette a tenyer�t.

- Jaj, igen – mondta hirtelen. – �n m�r akartam mondani… iz�… sz�val… ne haragudj r�m, hogy Dareling professzor miatt... sz�val �rted…

- Semmi baj..

- Mondd… persze csak ha nem titok…

- El�tted nincs titkom…

-… sz�val… � �s te… van… valami?

- Nincs – mosolygott Perselus.

- �h… �rtem… h�t… k�r.

- K�r? Az el�bb m�g h�ztad az orrod!

- Igen… de t�nyleg j� b�r.

- B�r? Hogy besz�lhetsz �gy egy n�r�l?

- Ahha! – b�logatott Lamerin, sejtve az �sszef�gg�seket. – L�tom �m, mik vannak itt… Ahogy n�zel r�… ahogy � n�z r�d…

- Hogy n�z r�m?

- Ahogy engem n�z… Rendesen csillog a szemed…

- K�pzel�dsz.

- Val�ban?

- Val�ban – mondta kisebb hallgat�s ut�n Perselus.

- Valld be. Bennem megb�zhatsz.

- Na j�, n�ha titokban itt szoktunk hanc�rozni… - paskolta meg az �gyat vigyorogva.

- Tess�k? – s�padt el Lamerin.

- Csak vicceltem. N�zd, fiam… Rowena gy�ny�r� n�, �s szerintem nincs olyan f�rfi, akit ne ig�zne meg a sz�ps�ge �s kedvess�ge. De engem m�g k�t az �desany�dnak tett esk�m �s… Rowena is egy olyan ember menyasszonya, aki …

- Akit te ut�lt�l. Igaz?

- Ak�rmennyire is gy�l�ltem azt a r�hes Blacket, sohasem s�rten�m meg az eml�k�t azzal, hogy viszonyt kezdek az egykori kedves�vel. Nem miatta… tudom, hogy Rowena szenvedne emiatt… �s Harry �gyszint�n. Teh�t Dareling professzorral csak koll�g�k vagyunk – fejezte be mosolyogva.

- H�t… sz�val… ha esetleg meggondoln�tok magatokat… miattam ne tartsd vissza magad.

Perselus megforgatta a szemeit.

�r�kon �t besz�lgettek m�g, de Lamerinen k�s�bb jelentkeztek a f�radts�g els� jelei. Elny�lt az �gyon cseveg�s k�zben, �s lassan kezdtek leragadni a szemei. Mikor elszenderedett, apja betakarta, de csak �lt f�l�tte, �s figyelte, hogy szuszog. Ugyanolyan sz�p volt alv�s k�zben, mint egy kisbaba…

K�s� �jszaka volt m�r, amikor Harry bel�pett a gyeng�lked�re. Felk�s�rte ugyan Ginnyt a h�l�k�rlet�kbe, de a saj�t szem�re t�z h�ziman� se tudott volna �lmot csalni. �gy k�penye rejtek�ben kilop�zott a klubhelyis�gb�l.

Hangtalanul osont az �gyak k�z�tt afel�, melyet egy gyertya halov�ny f�nye vil�g�tott meg. Egy s�t�t folt �lt az egyik sz�l�n, a m�sik fekete paca f�l� hajolva – legal�bbis Harry a parav�n m�g�l ennyit l�tott csup�n. Halk suttog�s t�rte meg n�ha a csendet.

- �gy j� lesz… - hallotta az els� �rthet� mondatot Harry. – �ppen itt az ideje, hogy pihenj.

A fekv� alak azonban nem felelt.

- J�l vagy? – k�rdezte az im�nti, nem kis aggodalommal a hangj�ban.

- �jra meg �jra csak azok a k�pek j�rnak a fejemben – s�hajtott v�g�l Fred. – Amikre nem akarok eml�kezni…

Harry m�g sohasem hallotta ilyen panaszosnak a hangj�t.

- Mintha kiszippantott�k volna bel�lem az �sszes sz�p eml�ket… nem eml�keztem r�d… se arra, milyen remek dolgokat m�velt�nk itt a suliban, m�g idej�rtunk… elfelejtettem any��kat, �s a t�bbiek k�pe is teljesen elhalv�nyult… - h�zta �ssze mag�t, mint egy herny�. – Egyed�l anya mumusait l�ttam… Sorban, mindenki k�p�t… �s mintha most a saj�t szemeimmel l�ttam volna, mikor ap�t megharapta az a k�gy�… - szor�totta �ssze a szemeit. – Sohasem hittem volna, hogy a hal�l ennyire f�lelmetes…

A mellette �l� George szomork�san elmosolyodott, m�r amennyire keser� von�sai engedt�k. Megsimogatta �ccse k�cos, a k�tszert�l �ssze-vissza �ll�, sz�p haj�t, majd odafek�dt mell� az �gyra. Beb�jt a takar� al�, �s mindkettej�ket gondosan betakarta. �t�lelte Fred fels�test�t, �s a h�t�hoz simult.

- �n is megr�m�ltem… ak�rcsak te… igaz, nekem nem kellett ezeket a k�peket l�tnom. El�g volt a tudat, hogy te ott fekszel, �s �n nem tudok neked seg�teni… Borzaszt� �rz�s volt – szor�totta meg testv�r�t. – Azt hittem, elvesz�telek, mert… gyenge vagyok, �s nem tudlak megv�deni. Annyira sajn�lom…

- Nem a te hib�d… - suttogta Fred.

- Soha t�bb� ne ijessz meg ennyire! �s ne merj n�lk�lem meghalni!

Fred nem tudott mit felelni, ez�rt ink�bb csak megcir�gatta b�tyja kezeit.

- Ha neked esett volna az egyik, �s kisz�vta volna a lelked, biztos, hogy r�gt�n lesm�rtam volna a m�sikat… Ikrek vagyunk �s egym�s�rt �l�nk… Ha te meghaln�l, az �n �letemnek sem lenne �rtelme…

Harry elszorult sz�vvel n�zte a szomor� testv�rp�rt. �k�lbe szorult a keze, annyira f�jdalmas volt a tehetetlens�ge. Mi�rt t�rt�nik minden rettenetes dolog azokkal, akiket szeret? Mi�rt pont vel�k kell t�rt�nnie mindennek?

Szeretett volna elfutni, elb�jni valahol a vil�g szeme el�l, hogy azon keseregjen, vajon ki az, aki ��rte �l... Aki ugyan�gy eldobn� �rte az �let�t, mert az �ress� v�lna n�lk�le. Az ilyen pillanatokban mindig meg�rezte, milyen sz�rny�s�ges a szeret� sz�l�k �s testv�rek hi�nya. Neki sose volt testv�re…

Azonban nem t�tlenkedhetett. Tenyere �j kab�tj�nak zsebe fel� siklott, kitapintotta a kis dudort rajta, majd vetett m�g egy pillant�st a szenderg� ikrekre. Ugyanolyan halkan, ahogy �rkezett, magukra hagyta �ket.

Tudatosan r�tta a folyos�kat �s l�pcs�ket. A Sz�ks�g szob�j�nak ajtaja is nyomban megjelent el�tte, ahogy a sz�ks�g�t megfogalmazta mag�ban.

Bel�pve �llott szag �s enyhe k�bulat fogadta. A szoba fal�n k�rben feh�r gyerty�k sorakoztak, l�ngjaik katon�san, egy vonalban lobogtak. A berendez�s most szeg�nyesebb volt, mint az edz�sek alkalm�val. A szoba k�zep�n egy kicsiny asztalka �llt, nagyobb l�d�val a tetej�n, el�tte egy nagy p�rn�val, mellette pedig egy r�gi, d�szes k�d, f�lig telve g�z�lg�, kellemesen meleg v�zzel. Harry egy laza mozdulattal kioldotta tal�rj�nak csatj�t, �gy a ruhadarab a f�ldre hullott, amint k�zelebb l�pett. Lassan cip�it, �j kab�tj�t, ingj�t �s nadr�gj�t is maga m�g�tt hagyta. B�dult arccal �rt a k�d el�, de ekkorra m�r teljesen meztelen volt. A k�d kicsi asztalk�j�ra pillantott, amelyen egy durv�n faragott fat�l �llt, benne egy fa kan�llal, mely f�lig elmer�lt a finom, porszer� s�ban. Hintett bel�le a v�zbe, majd belem�szott a k�dba. Nyugodtan l�legezve, sz�tlanul �ld�g�lt, lehunyt szemekkel. N�ha megmer�lt a v�zben, mikor azonban kiemelkedett bel�le, a v�zcseppek gy�m�ntszer�en gy�ngy�zve futottak v�gig a test�n. El�sz�r didergett, mikor kil�pett a f�rd�b�l, de �sszeszedte mag�t.

- Nem f�zok, mert a f�ny itt van �s k�r�lvesz… megtiszt�t a gonosz er�kt�l… - k�nt�lta halkan.

Mikor kinyitotta szemeit, szinte m�g l�tni v�lte a teste k�r�l a halov�ny f�nyess�get, mely v�g�l sz�razz� var�zsolta b�r�t. Visszab�jt a ruh�iba, majd let�rdelt a kicsi asztalka el�. Maga mell� tette a l�d�t, �s felnyitotta a fedel�t. Sorra kipakolta, amit benne tal�lt. Egy v�kony, feh�r v�szonter�t�vel letakarta az asztalt. K�t feh�r gyerty�t lebegtetett maga el�. Felt�rte ingj�t, �s tenyer�t egy �tl�tsz�, olajos t�lba m�rtotta.

- �jszakai f�nyek, ragyogjatok tiszt�n, l�ngotokat �rt� szellem el ne olthassa…

Jobb kez�nek ujjaival finoman bekente mindkett�t a kellemes illat� massz�val, �s az asztalka t�ls� oldal�ra �ll�totta �ket. Hossz� gy�jt�p�lc��rt ny�lt, melyet var�zslattal l�ngra lobbantott. Meggy�jtotta vele a k�t gyerty�t, el�bb a bal oldalit, azt�n a jobbat. A l�bai mellett hever�, friss liliomok szirmait is az asztalra sz�rta.

- Tisztas�gotok �vja �ket…

N�gy f�nyk�pet �ll�tott gyerty�i k�z�. Az egyikr�l Marie mosolygott r� vissza, a m�sikon az ikrek p�zoltak, a harmadikon Ginny volt l�that�, m�g hossz� hajjal. Az utols�n Remus �s Nymphadora �csorogtak egym�s mellett, k�z a k�zben. Egy pillanatig szeretettel figyelte �ket, majd b�lintott, �s folytatta a m�veletet. F�st�lg�-tart�j�t a k�pek el� helyezte, �s a p�lc�val meggy�jtotta az illatrudacsk�t. Kellemes bab�rillat kezdte bet�lteni a szob�t.

Egy smaragdz�ld, g�mbszer� gyertya akadt a kez�be, melyet mosolyogva emelt maga el�. Egy m�sik t�lk�ban l�v�, ez�ttal z�ld sz�n� olajjal azt is megkente, majd, miut�n meggy�jtotta, saj�t homlok�n is v�gigh�zta az ujjait, kereszt alakban.

- A f�ny t�vol tartja a s�t�ts�get… a feh�r er� a gonoszt… - suttogta halkan, f�lig transzba esve. – Itt van �s seg�ts�gemre lesz.

Egy �tl�tsz�, fedeles �veged�nyt tett az asztalra. Sejtelmes bizserg�s futott v�gig a kezein, am�g �rintette. Mikor azonban belem�rtotta az ujjait, �s a szoba n�gy sarka fel� hintett bel�le, egyenesen �rezte az er�t, mely bel�le sug�rzik. Nedves ujjaival az olt�ron fel�ll�tott kell�keket is meg�rintette, majd f�lretette a t�lk�t.

- Marie… Ginny… Fred… George… Remus… Nymphadora… - suttogta a hat nevet hunyorg� szemekkel. H�romsz�g alakban fel�ll�tott maga el�tt h�rom szint�n olajos gyerty�t. Egy feh�ret k�z�pre, mag�hoz k�zel pedig egy r�zsasz�n�t �s egy vil�gosk�ket. Sorra meggy�jtotta �ket.

- Oltalmaz� b�b�jok eset�n mindig egy emberre koncentr�ljunk! – csend�lt fel Flitwick professzor hangja elm�j�ben. – �gy nagyobb es�ly�nk van a var�zslat sikeress�g�re. T�bb emberre egyszerre �ld�st bocs�tani komoly var�zser�t �s �sszpontos�t�st ig�nyel!

Harry elhessegette a fej�b�l a zavar� hangokat. Nem volt ideje k�l�n-k�l�n mindenki sz�m�ra elv�gezni a ritu�l�t. Cselekednie kell, hiszen az ut�bbi id�ben egyre t�bb szerencs�tlens�g t�rt�nt. Nem hagyhatja, hogy szeretteit valami baj �rje! R�ad�sul Rowena t�nc�nak sem siker�lt megtal�lni a megfejt�s�t. Ki tudja, milyen �tkokkal bomb�zta minden reggel az iskol�t; nem k�slekedhetett. Ami�ta a n� megtanult korcsoly�zni, halomra t�rt�nnek a balesetek �s t�mad�sok. Kell lennie valami �sszef�gg�snek…

- Nappal szikr�i, �jszaka f�nybogarai, �vj�tok �ket rosszt�l �s gonoszt�l… - emelkedett a t�rdeire. – Adjatok nekik er�t �s hitet, kitart�st �s �szintes�get… Hozzatok r�juk eg�szs�get, b�kess�get, v�dj�tek �ket a s�t�ts�g er�vel szemben…

S�hajtott egyet. Az el�tte lobog� gyerty�k l�ngja meleg�tette az arc�t. Verejt�kcseppek �ztatt�k homlok�t. A f�st�lg� k�b�t� hat�sa egyre jobban elmosta az �lom �s �brenl�t hat�rvonal�t, a kellemes tudatlans�g �llapot�ba sodorva Harryt. Hull�mz� mellkassal �s b�dult �br�zattal �jra meg �jra elism�telte az ig�t, er�sen koncentr�lva a hat arcra.

- Hozzatok r�juk eg�szs�get, b�kess�get, v�dj�tek �ket a s�t�ts�g er�vel szemben… Nappal szikr�i, �jszaka f�nybogarai, �vj�tok �ket rosszt�l �s gonoszt�l… Adjatok nekik er�t �s hitet, kitart�st �s �szintes�get… Hozzatok r�juk eg�szs�get, b�kess�get, v�dj�tek �ket a s�t�ts�g er�vel szemben… Nappal szikr�i, �jszaka f�nybogarai…

Hirtelen nagyot lobbant a h�rom, h�romsz�gben �ll� gyertya. Harry szemei felpattantak, �s ord�tva h�trah�k�lt. �gy �rezte, menten darabokra szakad a teste. Ereje egy pillanatra hatfel� oszt�dva sz�llt tova, a hat c�lszem�ly fel�. Maga el�tt l�tta arcukat, az alv�sban b�k�t lel� von�saikat. Hanyatt esett, l�bai kifordultak al�la, �s sz�tt�rt karokkal elter�lt a f�ld�n. Mellkasa szapor�n j�rt fel s al�, a feje oldalra billent a kimer�lts�gt�l. H�r�gve, fennakad� szemekkel vette a leveg�t, m�g l�t�sa ki nem tisztult, �s nem tudatosult benne, hogy a b�b�j, melyet alkalmazott, el�rte c�lj�t. Remeg� kezekkel felk�ny�k�lt, majd fel�lt. D�l�ng�lve �jra felt�rdelt, noha rettenetesen sajgott a feje. Reszket� tenyereit a k�t h�ts�, feh�r gyertya fel� ford�totta.

- K�sz�n�m, hogy tov�bb�tott�tok az er�met azoknak, akiket oltalmazni szeretn�k.

Eloltotta a gyerty�kat, majd felmarkolta a f�nyk�peket, �s �jra zsebre v�gta �ket. Meg-megbicsakl� t�rdekkel az ajt� fel� vonszolta mag�t. M�g egyszer, utolj�ra h�trapillantott, majd mag�ra ter�tette apja k�peny�t �s kil�pett.

P�lc�j�val f�nyt csin�lt, hogy a t�rk�pen ellen�rizhesse, j�r-e a k�zel�ben valaki. Frics macsk�j�t szerencs�sen kiker�lte, �s H�borc is �gy rep�lt el mellette, hogy nem vette �szre. �m m�gis t�ls�gosan lassan haladt. A falnak t�maszkodva v�nszorgott, egyr�szt, hogy h�tse forr�s�gban f�rd� test�t, m�sr�szt, hogy valami megtartsa. �gy �rezte, ha nem lenne t�masza, menten eld�lne. A portr� el�tti kanyarban ler�ntotta mag�r�l a l�thatatlann� t�v� k�p�nyeget, majd meg�llt a K�v�r D�ma el�tt.

- Ursus – mondta ki az adott jelsz�t.

- H�t te mit keresel a folyos�kon ilyen k�s…

- Ursus! – mondta er�teljesebben Harry.

- J�l van, j�l van… - vonta meg a v�ll�t a D�ma, majd felt�rta a klubhelyis�gbe vezet� utat.

Harry mindent megadott volna egy lift�rt, vagy ak�r egy lebeg� sz�nyeg�rt. A szob�jukba vezet� l�pcs�n m�r n�gyk�zl�b v�nszorgott fel. Ruh�it sajn�lta volna �sszegy�rni, ez�rt k�nkeservesen levetk�z�tt. De amint bed�lt az �gyba, nyomban elaludt…

Reggel ki-ki hevesen, ki �lmosan battyogott a nagyterem fel�. Harrynek nehez�re esett minden l�p�s, sz�rke hangulatban cammogott a lelkes Ginny mellett, aki �pp �lm�t r�szletezte.

- �s k�pzeld, fel�ltem a h�t�ra, m�rmint az unikornisnak, �s az bevitt az erd�be! Elvitt oda, ahol a kiscsik�it nevelgette! Annyira �desek voltak! Harry, mi van veled?

- �h, semmi… Csak azt hiszem, beteg vagyok…

- Na �s mi a bajod? - tette cs�p�re a kezeit a l�ny, mosolyogva f�rk�szve az arc�t.

- Gyenge vagyok… Biztos valami megf�z�s els� jelei – f�llentette Harry. – Sz�t akar szakadni mindenem… Mint amikor influenz�s vagyok. Tuti az lesz… Malfoy, h�zz a r�kba! – jegyezte meg ugyanazon a monoton hangon, amin eddig besz�lt.

Az el�tte �ll�, fekete tal�ros alak azonban nem mozdult.

- Malfoy! Azt mondtam… - emelte fel a hangj�t, mire Draco megl�kte a mellkas�t. Harry majdnem hanyatt esett a lend�lett�l.

- T�nj az �tb�l, te undor�t� f�lv�r! Nem l�tod, hogy j�v�k?

- De, l�tom. Egy ilyen felfuvalkodott h�lyagot messzir�l ki tud sz�rni az ember…

- Hogy mer�szeled?! Te mocskos f�lv�r pat…

- F�lv�r, f�lv�r! – kapta fel a vizet Harry, �s siet�sen Malfoy el� l�pett. – Engem nevezel te f�lv�rnek, te kis al�val�? – kapta el a tal�rj�n�l fogva. A falhoz szor�totta. Szavai sziszeg�snek t�ntek. – Nem vagyok undor�t�bb f�lv�r, mint az, akinek az ap�d a kuty�ja volt! A nagy Voldemortod ugyanolyan f�lv�r, mint �n! A nagy, h�lye var�zsl�tok pont olyan, mint amilyet gy�l�lsz, te sz�nalmas kis gy�k�r! Takarodj a szemem el�l… - vetette oda undorodva, mikor az eg�sz folyos� elcsendesedett. A fekete m�gus nev�nek hallat�n mindenki els�padt, azonnal sutyorogni kezdtek.

- Ez�rt m�g sz�molunk, Potter…

- Rendben, de akkor tanulj is meg sz�molni – igazgatta Harry ruh�inak red�it unottan.

Malfoy f�st�l�gve elviharzott, de j� p�r els�s mardek�ros ott maradt, f�l�nken n�zve Harryt. Az kezdte nagyon unni firtat� pillant�saikat, ez�rt hangosan r�juk b�mb�lt, mire mind sikoltozni kezdtek.

- Mit b�multok?! – f�rmedt r�juk. – Eredjetek a m�l�sz�j� ut�n!

- Harry… - k�rdezte halkan Ginny. – Mi van veled?

- Semmi – mordult a fi�. – Mondtam, beteg vagyok. Ilyenkor mindig rossz kedvem szokott lenni…

- Potter! – csattant fel McGalagony hangja. – Mi ez az �v�lt�z�s? �t pont a Griffend�lt�l! Meg ne l�ssam m�g egyszer, hogy a kicsiket ijesztgeti!

- Akkor m�skor rendelje mell�m a k�t kis prefektusk�t, h�tha �gy nem mer bel�m k�tni Malfoy!

- Malfoy? Hol van? Nem l�tom…

- Nan�, hogy nem. M�r lel�pett – motyogta Harry. – �t k�l�n�s m�don sohasem b�ntetik meg, ha szem�tkedik valakivel.

- Ne l�zadozzon, Potter!

- De fogok, mert ez �gy igazs�gtalan…

- �n meg�rtem, mit �rez… - mondta halkabban a tan�rn�, hogy csak � �s Ginny hallhass�k szavait. – De fogja vissza mag�t, k�l�nben csak megint bajba keveredik!

- De j�…

- Fogja vissza mag�t, �s nem lesz gond.

- Az kellene ennek a Malfoynak, hogy valaki j�l megverje. T�bbet nem mer�szelne kekeckedni m�sokkal. �gy istenigaz�b�l j�l megverni… hm…

- Esz�be ne jusson, Potter!

- Tudja, hogy csak viccelek… A tan�rn� m�r levont id�n vagy sz�z pontot a griffend�lt�l, mert Malfoy mindig mocskol�dott vel�nk. T�bbe nem akarok ker�lni a h�znak… Ne agg�djon – hajolt eg�szen k�zel. McGalagony f�lcimp�i megremegtek a k�v�ncsis�gt�l. – Majd �gy fogom csin�lni, hogy senki se j�jj�n r�! – majd kacsintott egyet, �s bevonult reggelizni. A tan�rn� h�ledezve t�togott az ajt�ban…

Malfoy keze a magasba lend�lt.

- Igen, Mr. Malfoy – mondta Piton keser�en, r� se n�zve a fi�ra, hiszen f�lt, a tekintete el�ruln� a gy�l�letet, amit apja ir�nt �rzett.

- Professzor �r! Igaz, hogy a professzor �rnak a h�tv�g�n gyermeke �rkezett?

- Hogy �rtsem a k�rd�st, Mr. Malfoy? – vetett Perselus egy s�t�t pillant�st Harry�kre. Ron �s Hermione beh�zott nyakkal �ltek, Harry azonban v�gigh�zta az ujjait �sszepr�selt ajkain, ak�r egy cipz�rt, jelezv�n, hogy � egy sz�t sem �rult el. – A gyermekek nem post�n �rkeznek. Azt hittem, ezzel m�r tiszt�ban van…

Halkan t�bben is kuncogni kezdtek, Malfoy pedig elv�r�s�d�tt.

- �n csak… - szabadkozott zavarodottan – �gy �rtettem… szerettem volna a Mardek�r h�z nev�ben gratul�lni a professzor �rnak, hogy apa lett!

Harryb�l kit�rt a r�h�g�s, az oszt�ly nagy r�sze azonban tov�bbra is csak halkan nevetg�lt.

- Potter – r�zta meg a fej�t Piton lemond�an, majd visszat�rt eddig elfoglalts�g�hoz. Az egyik beragadt asztalfi�kot pr�b�lta kir�ncig�lni, de az csak nem akarta megadni mag�t. – Nos, Mr. Malfoy, �rt�kelem a figyelmess�g�t, de kicsit megk�sett a j�k�v�ns�gokkal… A fiam nem a h�tv�g�n sz�letett.

- Sz�val fi�? – csillant fel a l�nyok szeme.

- Na �s hogy h�vj�k, professzor �r?

- Hogy milyen k�v�ncsi ma reggel, Mr. Malfoy…

- Nem is l�ttuk a reggelin�l…

- Tal�n, mert alszik… - b�kte ki Piton bossz�s fintor k�s�ret�ben, hiszen v�gre siker�lt kiszednie a fi�kot. Fanyalogva m�regette annak tartalm�t.

- Ilyenkor? Hiszen… - pillantott �r�j�ra Monstro – m�r mindj�rt eb�did� van…

- Van, akinek nem csak a zab�l�son j�r az esze, Monstro – suttogta oda Seamus a m�sik padsorban �l� mardek�rosnak.

- Rem�lem, a kez�k is olyan f�rg�n j�r, mint a sz�juk, uraim – k�hintett tan�ruk. – Elkezden�k v�ge a f�z�st?

- Te Harry, te tudtad, hogy Pitonnak van egy fia? – k�rdezte Neville csod�lkozva.

- Fogjuk r� – felelte padt�rsa mosolyogva.

- Nem is hittem volna…

- Biztos olyan gennyes, mint az apja… noha az mostan�ban eg�sz rendes… - b�gta m�g�tt�k Dean.

- �h, dehogy! – legyintett Harry. – Nagyon j� arc! Olyan, mint a Weasley-ikrek! – kacsintott.

- Komolyan?

- Majd megl�tj�tok!

Mindenki felt�zelve v�rta az eb�did�t. A f�l iskola, akihez eljutott a pletyka, k�v�ncsi volt Piton fi�ra, a mardek�rosok pedig nem is leplezett izgatotts�ggal v�rt�k a fi�t. A k�zhangulatra ugyan r�nyomta a b�lyeg�t a h�tv�gi dementor-t�mad�s. A Reggeli Pr�f�ta h�rom oldalas cikkben sz�molt be az esem�nyr�l, k�l�n kit�rve a sebes�ltekre, akiket a Szent Mung�ba sz�ll�tottak megfigyel�sre. De mivel pillanatnyilag t�volinak �rezt�k a vesz�lyt, engedtek az izgatott k�v�ncsis�gnak.

Perselus a terem bej�rat�n�l �llt, p�r tan�rkolleg�ja t�rsas�g�ban.

- Tudja az utat, ugye? – k�rdezte Remus mosolyogva.

- Rem�lem…

- �h – fogta meg a karj�t Rowena – nem fog elt�vedni! Itt lesz mindj�rt!

Nem sokkal k�s�bb egy kicsit �lmosan battyog� alakra lettek figyelmesek. Lamerin a szemeit d�rzs�lgetve k�zeledett fel�j�k. A di�kok mind fur�n figyelt�k, hiszen egyszer�, fekete tal�rj�n nem volt ott egyik h�z jelz�se sem. �t nem k�l�n�sebben zavarta a dolog, b�r eleinte irrit�lta egy kicsit a t�meg. Mikor �szrevette apj�t, elmosolyodott �s megszapor�zta a l�pteit.

- J� napot! – k�sz�nt a tan�roknak. – Szia! – kacsintott apj�ra.

- J�l aludt�l?

- J�l, persze. Nemr�g keltem fel.

McGalagony professzor a falon l�g� �r�ra n�zett, majd elismer� grimaszt v�gott.

- Csak olyan nagy ez az iskola… - mosolygott k�nosan. – Majdnem elt�vedtem. De l�ttam, hogy mindenki errefel� j�n, �gyhogy k�vettem �ket… Hogy itt mennyi fura di�k van! – mondta fintorogva, mikor k�t m�sodikos hugrabugos eg�sz k�zelr�l megb�mult�k, majd tovaszaladtak.

A tan�rok azonban csak kuncogtak, �s betess�kelt�k �t a nagyterembe. Sokan fel-felemelkedtek az asztalokt�l, hogy l�ss�k �t. Az ikrek m�r a Griffend�l asztal�n�l �ltek, �s veszett�l integetni kezdtek, mikor megl�tt�k bel�p� bar�tjukat.

- Gyere! Burkoljunk egy j�t!

- Gondolom, a tan�ri asztalhoz nem �lhetek… - kezdte Lamerin mosolyogva.

- H�t… att�l tartok, nem… - mondta apja kicsit szomork�san.

- Akkor… keresek egy asztalt. J�?

- Noh�t, ki ez a sz�p fi�? – d�rm�gte Hagrid m�g�tt�k.

Lamerin h�trakukkantott, �s elkerekedtek a szemei.

- Azta… Egy igazi… �ri�s?

- F�l�ri�s. Rubeus Hagrid.

- � az iskol�nk vad�re, �s „legend�s l�nyek gondoz�sa” tan�ra – l�pett m�g� Rowena mosolyogva. Kezeit a fi� v�llaira tette.

Lamerin arc�ra kaj�n vigyor �lt ki, �s apj�ra pillantott, majd szemeivel a m�g�tte �ll� n�re intett.

- Ne csin�ld – form�lt�k Piton ajkai n�m�n, de alig tudta elrejteni mosoly�t. – � a fiam, Hagrid. Lamerin.

- Noh�t… nem is tudtam, hogy a professzor �rnak van… Hm, �rvendek.

- Javaslom, egy�nk – aj�nlotta Sinistra professzor, mikor Flitwick gyomra fura hangokat kezdett kiadni.

Lamerin m�r indult is volna a Griffend�l asztal�hoz, de egy nagy csapat Mardek�ros �llta el az �tj�t.

- H�t itt vagy v�gre! Draco Malfoy vagyok! Nagyon �rvendek! – pr�b�lta benyalni mag�t Malfoy. Hevesen kezet r�zott Lamerinnel, le se v�ve a szem�t r�la.

- Gyere, �lj oda az asztalunkhoz! – karolt bele Pansy.

- Egy csom� j� dolgot fogunk egy�tt csin�lni! – bizonygatta Malfoy.

- K�sz, nem – h�zta ki az a kez�t Pansy szor�t�s�b�l.

A csapat meglepett arcot v�gott.

- Ja, biztos �desap�ddal szeretn�l eb�delni. Meg�rtj�k, menj csak! – mosolyogtak r�.

- H�t, igaz�b�l nem – vetett r�juk egy undorod� pillant�st Lamerin. – Semmi kedvem olyan alakokkal egy leveg�t sz�vni, mint amilyenek ti vagytok – n�zett v�gig rajtuk.

Kihaszn�lta a szavai �ltal keltett d�bbenetet, �s v�gre elandalgott a Griffend�l asztala fel�. Az ikrek boldogan megropogtatt�k a csontjait, Harry pedig kezet r�zott vele. Sorra bemutatt�k a t�bbi fi�nak is, akik el�sz�r f�l�nken �s t�vols�gtart�an figyelt�k, majd lassan kezdtek megbar�tkozni vele.

- �s… mondj�tok – suttogta Lavender – milyen volt ott… a sok dementor k�z�tt?

- El�g borzalmas – szontyolodott el Ginny. – Mintha csak a semmib�l j�ttek volna el�.

- M�g j�, hogy a tan�rok ott voltak… Nagyon er�s patr�nusaik voltak – b�logatott George, aki l�tta, hogy Fred arca �jra megmerevedik.

- Na, az�rt nem minden a tan�rok �rdeme! – horkant fel Harry. – Eg�szen b�szke voltam, hiszen mind a h�rman olyan sz�p patr�nust tudtatok id�zni!

A h�rom Weasley kih�zta mag�t, �s vigyorogva �lvezte, hogy a t�bbi DS-tag �ket figyelte.

- Tudod, tavaly Harry tan�totta meg nek�nk ezt a b�b�jt… meg m�g egy csom� mindent…

- K�l�n edz�seket tartottunk…

- Mert el�g h�lye tan�runk volt…

Lamerin boldogan kapkodta ide-oda a fej�t, hiszen egyre t�bb di�k vette a b�tors�got, hogy megsz�laljon…