�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 14 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Megjegyz�s: az olvasgat�s mellett az�rt mindenki n�zze sz�pen az olimpi�t, hiszen ilyesmiben csak ritk�n van r�sz�nk. �s hallgassatok Lucifert, mert az j�! :)

Felker�lt: 2004. augusztus 13.

V�r, ny�l �s dementorok

- Harry… - suttogta Remus. – Harry! – rohant oda hozz� r�m�lten.

F�lrel�kte Dracot, olyan lend�lettel, hogy a fi� r�gt�n hanyatt v�g�dott. Let�rdelt Harry mell�, remeg� kezekkel megsimogatta a fi� izzadt arc�t, a sebre pillantott, melyb�l az el�t�r� s�t�tv�r�s v�r m�r �tfestette a feh�r v�v�ruh�t. El�kapta a p�lc�j�t �s egy hord�gyat var�zsolt a fi� al�.

- Helyet! Menjetek arr�bb! – sz�lt r� az odagy�l� di�kokra.

Malfoyra pillantott.

- Goldstein! MacMillan! Azonnal viszitek Piton professzorhoz! Longbottom, Finch-Fletney! Menjetek tan�skodni! – sz�lt r� a v�resen �lldog�l� k�t fi�ra, akik a szomsz�dos p�ston gyakoroltak, �s mindent k�zvetlen k�zelr�l l�thattak. – Indulj, Malfoy!

Az �t fi� kiviharzott a teremb�l.

- Padma! Parvati! Rohanjatok Dumbledore professzor�rt…

- Erre semmi sz�ks�g, Remus, m�r itt vagyok – d�rm�gte az igazgat�, ahogy let�rdelt Harry hord�gya mell�. Hunyorogva megvizsg�lta a seb�t.

- Vigy�k – mondta v�g�l.

Ahogy Harryvel megemelkedett a hord�gy, a fi� feje megbillent, �s mintha mag�hoz t�rt volna. Nem sokat fogott fel a k�lvil�gb�l, de ny�sz�r�gni kezdett.

- L�ttam �t… - ny�gte er�tlen�l. – Itt van… - mondogatta, ahogy a folyos�kon kanyarogva a gyeng�lked� fel sz�guldottak. – L�ttam a fi�t… L�ttam a k�k szem� fi�t…

Sz�lei egym�sra n�ztek. Sirius b�lintott, �s elv�llt a kis t�rsas�gt�l, Piton irod�ja fel lebegve, hogy l�ssa, mik�nt �t�lkezik az Malfoy sors�r�l, illetve hogyan reag�l a v�res p�rbajra.

- Sz�lniuk kell Piton professzornak… - s�hajtott Harry. – Tudnia kell, hogy…

- K�s�bb, Harry – intett Dumbledore, �vatosan Remus fel� pillantva, hogy figyeli-e a szavaikat. Az azonban �gyesen leplezte a hallgat�z�st. – El�bb engedj�k meg Madame Pomfreynak, hogy ell�ssa a sebedet.

- Dumbledore professzor… - szaladt oda p�r els�s griffend�les az �reg m�gushoz, megr�ncig�lva annak hossz� tal�rj�t. – Ugye… - kezdte h�pp�gve – ugye nem fogj�k lev�gni Harry karj�t?

Remus akaratlanul is megborzongott a buta k�rd�s hallat�n.

- Hiszen akkor hogyan kapn� el a cikeszt… kviddicsez�s k�zben?

- Nincsen n�la jobb fog�…- szipogott egy kisl�ny is.

- Nem, Kevin, Harry karj�nak nem lesz baja – pr�b�lta �ket megnyugtatni Dumbledore.

Ahogy bekanyarodtak a betegoszt�ly ajtaj�n, r�gt�n szembe tal�lt�k magukat Mrs. Weasleyvel, aki nemr�g seg�tett l�ny�nak megmosakodni. Most vizes haj�t t�r�lgette. Mindketten felsikoltottak, mikor megl�tt�k, kik k�zelednek.

- Harry! – pattant fel Ginny az �gya sz�l�r�l. R�gt�n ahhoz az �gyhoz rohant, ahov� a fi�t fektett�k.

- Igazgat� �r! Mi t�rt�nt? – t�rdelte idegesen a kezeit Mrs. Weasley.

- Baleset, v�v�s k�zben… - morogta Remus.

- Nem volt baleset! – fakadt ki Hermione, aki v�gig ott toporz�kolt a hord�gy mellett. – Draco csak �gy lesz�rta!

- Sz�nd�kos volt! – b�logatott Ron is megrend�lten.

Ginny n�m�n n�zte a f�jdalomt�l forgol�d� Harryt, ahogy a javasasszony lefejtette a mellkas�r�l a v�v�ruh�t.

- Komoly seb… - �llap�totta meg a n�.

Finom kend�vel let�r�lte a m�s ki�ml�tt v�rt, b�r minden �rint�s�re �jabb cseppek buggyantak ki. Harry �jra meg �jra felny�g�tt, de ord�tani m�r nem volt ereje.

- A k�k szem� fi�… l�ttam �t… - forgol�dott l�zasan. – Piton professzor… meg kell mondanom neki…

Odakinn az el�t�rben a gyerekzsivaj kezdett egyre hangosabb lenni.

- El tudn� hallgattatni a gyerekeket odakint, Remus? – k�rte a javasasszony. – Egy kordonnal el kellene ker�teni a gyeng�lked�t. M�g csak az kellene, hogy l�pten-nyomon mindenki besettenkedjen! Csak l�b alatt lenn�nek!

Lupin az igazgat�ra pillantott, aki biccentett. �gy fel�llt, f�j� sz�vvel, de egy pillanatra ott hagyta Harryt, �s b�b�jjal elker�tette a gyeng�lked�t. A gyerekek hi�ba faggatt�k, nem mondott nekik semmit. McGalagony professzort m�g beengedte, aki l�lekszakadva �rkezett meg. S�padt arca kipirosodott a fut�st�l. Rowena csatlakozott hozz�, Hagridnak pedig meghagyt�k, hogy �lljon �rt odakint, �s ne engedje, hogy zavarj�k �ket.

- Hogy van, Remus?

- Nem j�l… De �gy t�nik, nem lesz komoly baja… - felelte a f�rfi idegesen.

- Minerva… - biccentett Madame Pomfrey.

- Ebb�l hatalmas botr�ny lesz… - motyogta a n�. – M�g az el�z�t sem hevert�k ki…

- A miniszt�rium biztosan ki fogja vizsg�lni az �gyet. Ha �gy lesz, v�llalni fogom a felel�ss�get a t�rt�ntek�rt – jelentette ki Remus. – Elv�gre az �n �r�mon t�rt�nt mindez…

- De h�t… - h�pogott Ron.

- Te nem tehetsz r�la, Remus! – simogatta meg a karj�t Rowena. – Gyere, �lj le! – s�gta oda a f�rfinak, mert az m�g mindig gyenge volt az el�z� teliholdt�l.

- �gy van, Remus. Az iskol�ban haszn�lt gyakorl� kardok mind tomp�k. Elvileg nem tehetnek k�rt a di�kokban…

- R�l�ptem a kardra… - ny�gte Harry, mire mindenki fel�je pillantott. – Let�rt a hegye…

- Ez megmagyar�zza, mi�rt ilyen tompa a seb… - motyogta az orra alatt Madame Pomfrey.

Fert�tlen�t� balzsammal kezelte le a fel�letet, amit�l r�zsasz�n lett Harry f�l mellkasa.

Id�k�zben Sirius belibbent az egyik falon kereszt�l. Bar�tai r�gt�n �szrevett�k.

- Na? – k�rdezte Lily. – Hogy reag�lt?

- �gy ord�tott azzal a k�ly�kkel, hogy az valami hihetetlen… - mondta meglepetten Sirius. – A fi� meg �gy �llt el�tte, mint akire r�sz�rtak egy adag s�b�lv�ny-�tkot. Szerintem nem hitte volna, hogy der�k tan�ra, aki eddig mindig kiv�telezett vele, egyszer �gy le fogja hordani…

- Mi�rt?! – fakadt ki James d�h�sen. – Mit v�rt?! Hogy majd v�llon veregeti, hogy „De j�l csin�ltad, fiam”?!

- Megb�ntette? Kir�gatja?

- No, az�rt ennyire nem lett j�mbor Pipogyusz sem…

- Sirius!

- Azt mondta neki, hogy a sz�nd�koss�g miatt a legszigor�bb b�ntet�st fogja k�rni sz�m�ra… �s � is meg van gy�z�dve arr�l, hogy a miniszt�rium el� fog ker�lni az �gy… Heh, l�tnotok kellett volna a kis Longbottom-fi�t! Teljesen fel volt dobva, hogy Piton az � szavainak adott hitelt, �s nem Malfoy�nak! Nagy v�ltoz�sok lesznek itt!

- Ne mocorogj annyit! – sz�lt r� Harryre a javasasszony.

- A fi�! L�ttam a fi�t!

- Milyen fi�t? El�g legyen ebb�l a hablatyol�sb�l! Mindj�rt adok neked valami j� er�s altat�t, amit�l v�gre elalszol!

Harry felk�ny�k�lt, l�tsz�lag minden erej�t megfesz�tve, �s megszor�totta a n� kez�t.

- Akkor is besz�lnem kell Piton professzorral! – mondta szaggatottan, de tekint�lyt parancsol�an. – Tudnia kell, mit l�ttam!

�gy megszor�totta Madame Pomfrey csukl�j�t, hogy az elfeh�redett.

- Milyen fi�? Mir�l besz�lsz? – m�ltatlankodott a n� m�g mindig.

- Harry – sz�lalt meg v�g�l Dumbledore. – Meg tudn�d mutatni nek�nk, mit l�tt�l?

A fi� kicsit megszeppent.

- Nem fog f�jni. J�l van, d�lj �gy h�tra - sim�totta meg a fi� homlok�t. – Hunyd le a szemed, �s pr�b�lj meg ellazulni.

Az igazgat� szavai nyugtat�an hatottak Harryre. Lecsuk�dtak a szemei, �s halkan s�hajtott egyet. Dumbledore a homlok�hoz �rintette a var�zsp�lc�j�t, �s halkan elsuttogta ugyanazt a b�b�jt, amit a ny�ron Mundungusn�l alkalmazott. A gyerekek, akik m�g nem ismert�k, sikkantottak egyet, amikor Harry fej�b�l t�lcs�rszer�en kiemelkedett egy �ll�k�p. Fura m�don azonban nem a k�k szem� fi� volt rajta, hanem Harry maga, amint bel�p Dursley�k vend�gszob�j�ba, Pitonhoz, hogy �jabb okklumencia-�r�t vegyen. Az igazgat� apr�t s�hajtott, �s Remusra �s a gyerekekre pillantott. Mind k�zel hajoltak a k�phez. Amikor az vide�szer�en elindult, a h�rom szellemalak felki�ltott.

- De hiszen ez ut�n lett beteg!

- Azut�n, amit… l�tott… - suttogta Lily.

Mintha belecs�ppentek volna az akkori esem�nyekbe. K�v� dermedve figyelt�k, ahogy Harry p�lc�t r�nt, �s er�szakosan behatol Piton elm�j�be. Amikor pedig megl�tt�k, mit tal�lt ott, mind elborzadtak. Gyorsan sz�guldottak vel�k a k�pek, szavak �s esem�nyek. �k is szemtan�i lehettek Piton fiatalkori trag�di�j�nak. L�thatt�k, hogyan j�rja a k�rny�ket b�jital-�sszetev�k�rt az ifj� Perselus… hogyan botlik a mugli l�nyba, �s menti meg az �let�t… a f�lresiker�lt szerelmi b�jitalt, ami mindkettej�ket ki�t�tte egy id�re… az els� cs�kot… az els� �jszak�t… a hal�lfal�k gy�l�seit…

Voldemort �rint�seit szinte magukon �rezt�k, �s �sszerezzentek az izz�, v�r�s szemek l�tv�ny�t�l.

James �s Lily m�rhetetlen ut�latot �rzett a Nagy�r l�tt�n. Tehetetlen�l remegett a kez�k, l�tva gy�l�lt ellens�g�ket, �let�k kiolt�j�t, amint az mosolyogva �s boldogan besz�l az alattval�ihoz. Az el�tte t�rdel� Perselust is �tkozt�k egy pillanatig, noha l�tt�k a k�jes b�dulatot a fiatal f�rfi szem�ben.

Sirius a Lestrange-h�zasp�r l�tt�n szisszent fel. Beavat�suk �s kegyetlenked�seik csak m�g t�bb undorral t�lt�tt�k el a sz�v�t. Azon azonban, hogy az ifj� Perselus szerelmi �let�t kellett figyelemmel k�s�rnie, �szint�n meglep�d�tt. Nem is gondolta volna, hogy im�dott Pipogyusz�nak valaha is a volt kedvese.

Mikor azonban meghallott�k a h�zass�gi aj�nlatot, �s megl�tt�k az ifj� Partick Sampsont, kezdtek nagyon els�padni. Hiszen a kirak� apr� r�szletei kezdtek �ssze�llni, �s tal�n m�r sejtett�k is a v�gkifejletet, de nem igaz�n mertek belegondolni. J�t mulattak a Sampson-csal�d hiszt�rikus fogadtat�s�n, �s Remus mosolyogva �llap�totta, hogy t�nyleg katasztrof�lis volt, ahogy Perselus jellemezte. A szer�ny esk�v� k�peikor Lily a sz�v�re tette a kez�t, �s kedvesen elmosolyodott. Mikor azonban kider�lt, hogy az ifj� p�r gyermeket v�r, egy emberk�nt d�bbent le mindenki. A gyerekeknek teljesen �j volt minden apr� r�szlet, de a szellemalakok is meglep�dtek. Sirius �s James f�jdalmasan �sszepillantottak. Perselus kimer�lt futk�roz�sa �s �llapotos feles�g�nek ajn�roz�sa ugyan sz�vb�l megkacagtatta �ket… ahogy a kisgyermek l�tv�nya is. Szinte mind mosolyogva �s k�nnyezve n�zt�k, ahogy a kisbaba a sz�leivel j�tszik… ahogy etetik �s f�rdetik… ahogy Perselus has�n alszik… Csak Rowena arca maradt m�lys�gesen szomor�.

Sirius, ak�rmennyi ellen�rz�st is halmozott fel mag�ban az �vek alatt Piton ellen, ezekben a pillanatokban valahogy egy�ltal�n nem tudott haragudni r�. Egyszer�en letagl�zta az el�tte kibontakoz� idill. A gyermek�vel mosolyogva j�tsz�, gondos apuka minden volt, csak nem az a Piton, akit � ismert. Mintha a sz�m�t�, gonosz, zs�ros haj� ellenfele egy teljesen m�s szem�ly lett volna.

Gondterhelt pillanatok �s balj�s eml�kek k�vetkeztek ezut�n. Egyre jobban lehetett �rezni a f�lelmet, ami az ifj� p�r sz�v�t megt�lt�tte. A hal�lfal�k �r�lt t�mad�sai �s v�rf�rd�i megrend�tett�k �ket. L�tt�k, mint besz�l a m�g fiatal Lucius Malfoy a mindenkit nyugtalan�t� j�slatr�l, hogyan babusgatta Voldemort folyton az ifjabbik Kuport, �s hogyan rohant mindenki a v�gzete fel�… Mindenki arca elkomorodott azonban, mikor megpillantott�k az utols� k�pet, ami a kis csal�d �let�b�l sz�rmazott. Sarah-val egy�tt ijedtek meg, mikor megl�tt�k az alattomos hal�lfal�kat k�zeledni a csal�di f�szek fel�.

Rowena innent�l nem b�rta n�zni, �s keser�en elford�totta a fej�t. A t�bbieknek azonban szinte odasz�gezte a szem�t a k�pre a l�tv�ny: a hal�los S�t�t Jegy a l�ngokban �ll� h�z felett, az elkeseredett Piton ki�ltoz�sai, �s hi�baval� keres�se szerettei ut�n…

McGalagony merev arccal figyelte az esem�nyeket, rajta �s Rowenan k�v�l az �sszes jelenl�v� h�lgy a sz�ja el� kapta a kez�t, �s szinte reszketve n�zte v�gig az utols� jeleneteket. Ahogy Perselus megad�an a f�ldre roskad… ahogy sz�tvagdossa a karj�t… ahogy meg�rkeznek az aurorok �s kimentik a h�zb�l, miel�tt az �sszeomlana…

Az �ssze�gett ruh�j� �s haj� Piton l�tv�nya egyszer�en sz�vszaggat� volt sz�mukra. Csak �lt �s �lt naphosszat a cell�j�ban, maga el� meredve, �s nem tudott m�g s�rni sem. Akkor mutatott egy�ltal�n �letjeleket, mikor egy-egy dementor elsuhant az ajtaja el�tt, bekukkantva, �s er�teljesen h�r�gve. Ilyenkor mindig �r�lt m�dj�ra felord�tott, eltakarta a fej�t, �s �gy �sszekucorodott, mint amikor nemr�g a mumust megl�tta. Sejtett�k, hogy akkor is hasonl� k�pek jelenhettek meg el�tte. Megd�bbentette �ket viszont az, amit vallom�sk�nt hallottak.

- Prewett�k... Prewett�ket akarja... - mondta halkan Perselus. - Meg a Longbottom-h�zasp�rt... �s Potter�ket... nem tudom mi�rt, de...

A tekerg�k �s Lily keser�en �sszepillantottak, mikor megl�tt�k, hogy az �rkez� titk�r �pp a Prewett-ikerp�r, Fabian �s Gideon hal�lh�r�t hozza. James egyszer�en nem b�rta elhinni, hogy Perselus az � �let�k megment�s�vel v�ltotta meg a szabads�g�t – m�g ha nem is �nsz�nt�b�l… V�gig gy�l�lte Pitont, most pedig kider�lt, hogy az �let�t k�sz�nhette neki abban a pillanatban. Igaz, nem sokkal �lhettek tov�bb feles�g�vel, de ha Piton nem figyelmezteti Dumbledore-t �s a t�bbieket, Voldemort tal�n m�r akkor elpuszt�totta volna �ket, amikor Lily m�g meg sem sz�lte Harryt… �s akkor a var�zsvil�g m�g mindig a s�t�t m�gus r�muralma alatt s�nyl�dne. Ha nem sz�l, nem tudt�k volna id�ben alkalmazni a Fidelius-b�b�jt, hogy elrejt�zhessenek. �s Longbottom�k is hamarabb megrokkantak volna – ki tudja, lehet, hogy �let�ket is vesztett�k volna. Hitetlenked� s�haj hagyta el testetlen alakj�t, �s bar�taira n�zett, akik hasonl�k�ppen meg voltak rend�lve. Sirius arc�n is keser� csal�dotts�g �lt. Mind a n�gyen ugyanarra gondoltak. F�l �let�n �t abban a tudatban �lt, hogy a feles�g�vel egy�tt meghalt a gyermeke is. Nem csoda, hogy olyan megkeseredett �s gonosz lett…

- Olyan sz�p kisbab�ja volt – nyafogott Lily, a k�nnyeivel k�szk�dve. Ink�bb James v�llaiba f�rta a fej�t, csak hogy a h�rom f�rfi ne l�ssa, hogy b�g.

�jabb k�pek k�vetkeztek, ezek m�r �vekkel k�s�bbr�l. Harry �s Piton els� tal�lkoz�sair�l… A k�v�lr�l j�ghidegnek tetsz� Perselus �rz�sei �s k�pzetei mind el�j�ttek. Harry ifj� �s serd�l� arca fel-felvillant, de mellette �s helyette gyakran megjelent egy hasonl� kor�, csillog�an k�k szem� fi� arcocsk�ja is. Min�l gyorsabban v�ltakoztak a k�pek, ann�l kevesebb elt�r�st lehetett �szrevenni a k�t gyermek k�zt, �s  v�gre meg�rtett�k ezt is: Perselus �veken �t �r�lt zavarban szenvedett, mert halott gyermek�t l�tta Harryben �jra meg �jra felbukkanni. James von�sai, �s a hozz� f�z�d� eml�kek n�ha visszaz�kkentett�k a val�s�gba, de sosem tudta teljesen ki�lni mag�b�l ezt a t�veszm�t. Akkor cs�csosodott ki legjobban a dolog, mikor Mundungus elm�j�ben megpillanthatta Harryt k�k szemekkel.

�sszeszorult a sz�v�k a sz�nalomt�l. Mrs. Weasley �s Hermione, Madame Pomfrey �s Ginny is szipogtak rendesen, Ronnak pedig m�r kezdett zsibbadni az �lla a nagy t�tog�st�l. Rowena alig pisl�kol� szemmel figyelte a k�pet, mint aki mereng.

Mindenki sz�m�ra kellemes meglepet�s volt azonban az ikrek �s Chloe felbukkan�sa, valamint az, hogy kider�lt, a l�ny ruh�i alatt nem m�s, mint Lamerin rejt�zik.

Mikor minden megvil�gosodott el�tt�k �s Lamerin jelenlegi arca megmerevedett, mintha meg�llt volna a „felv�tel”, Perselus rontott be a gyeng�lked�re. L�tszott, hogy izgatotts�g�ban mondani akart volna valamit, de mikor megl�tta Lamerin arc�t Harry feje f�l�tt lebegni, eln�mult. Zsibbad� v�gtagokkal lassan odabattyogott az �gyhoz, �s let�rdelt. Csillog� szemekkel n�zte az �tl�tsz� alakot, amely �jra meg �jra elism�telte: „Bukj le… balra!”

A t�bbiek nem tudt�k, mit sz�ljanak. Nagyban ment az orrf�j�s �s h�pp�g�s, Piton azonban nem tudott ebb�l semmit sem �szrevenni, mert csak gyermek�vel volt elfoglalva. �gy gy�ny�rk�d�tt benne, mintha az valami csodasz�p festm�ny lenne. Arc�n rem�ny �s mosoly els� jelei kezdtek kibontakozni, m�g Remus b�tor�t� v�llszor�t�s�t se vette �szre.

- Mi t�rt�nt pontosan? – k�rdezte v�g�l.

- Harry �s Draco egym�s ellen ki�lltak a p�stra – kezdte Hermione. – Harry azt mondta, Draco kardj�nak let�r�tt a v�ge, �gy az �less� v�lt…

- De m�r biztos nem volt ideje sz�lni, mert Draco, tudat�ban annak, hogy gyilkol�sra alkalmas fegyver van a kez�ben, �td�fte a karj�t – fejezte be Remus.

- Nekem azt mondta, hogy nem is tudott r�la… - komorodott el Perselus.

- Mi…

- Remus, okklumentor vagyok – sz�lalt meg a b�jitalok mestere s�hajtva. – Tudom, hogy hazudott. De… hogy j�n ide… hogy j�n ide… - futott neki m�g egyszer, Lamerinre pillantva -… a gyermekem? Neki… mi k�ze ehhez?

- �gy t�nik, valahogy figyelmeztetni tudta Harryt a vesz�ly el�tt.

- Hogyan? – vonta �ssze a szem�ld�k�t. – Nem tudna behatolni az elm�j�be, hacsak nem lenne maga is k�pes a… legillemenci�ra! – csillant fel a szeme meglepetten. – De az nem lehet – r�zta meg m�gis a fej�t, �s Dumbledore-ra pillantott. – Hiszen az iskol�t b�b�jok v�dik… A k�lvil�gb�l nem tudna kapcsolatot l�tes�teni Harryvel.

- Nem, csak ha… ha maga is itt van a kast�lyban! – ki�ltott fel Sirius. P�r m�sodperces cs�nd ut�n r�j�tt, hogy �t csak Remus hallja. – Remus, mondd meg neki!

- �s ha a… fiad itt van a kast�lyban? – tov�bb�totta Remus Sirius sejtelmes �zenet�t.

Megint csend k�vetkezett. Mindenki led�bbent a k�rd�st�l, �s szinte egyszerre pillantottak a hologramra. A k�pen a fi� szemei cinkosan villantak egyet, ajkai pedig vigyorra h�z�dtak. Mrs. Weasley felsikoltott. Mind szorosan odagy�ltek k�r�je.

- Hol vagy? – k�rdezte kisz�radt torokkal Perselus. – Ne szaladj el megint! K�rlek! Lamerin!

A fi� azonban boldogan mosolygott.

- Simasz�j� Gergely szobr�n�l valaki m�r nagyon v�rja, hogy elhalmozd a szereteteddel – kacsintott r�, majd mag�t�l k�dd� v�lt alakja.

Piton sz�lsebesen felpattant �s kiv�gtatott az ajt�n. F�lrel�k�tt n�h�ny v�rakoz� di�kot, �s lobog� tal�rj�val a f�ldet s�p�rte futt�ban. Mindenki ut�na rohant, aki a gyeng�lked�n volt, kiv�ve Madame Pomfreyt, aki vigy�zott a m�r alv� Harryre.

Egym�st el�zgetve sz�guldottak a folyos�n, k�vetve a j�val el�tt�k lohol� Pitont, aki els�nek �rt oda a szoborhoz. Sebesen k�rben�zett a folyos�n, de egy embert sem l�tott. A f�ld�n azonban megpillantott egy kicsi ketrecet, benne egy… igen bizarr k�lsej� nyuszival. A tapsif�les izgatottan remegett, �s bizonyos id�k�z�nk�nt hangosan csuklott egyet. Ilyenkor a sz�ne mindig megv�ltozott.

- Azta… - kerekedtek el James szemei. – Szerintetek anim�gus a fia?

- H�lye vagy, �gas? – vigyorgott a k�p�be Sirius. – Szerinted akkor hogyan m�szott volna be a ketrecbe �s z�rta volna mag�ra?

- Igaz…

Perselus l�that�an csal�dott volt, hogy nem a csemet�je v�rt r�. M�gis: a b�f�g�-csukl� �llatot olyan szeretettel n�zte, mint tal�n m�g senkit.

- Eml�kszik… - suttogta boldogan. – Eml�kszik arra, hogy kisbaba kor�ban �n is megb�v�ltem neki egy kisnyulat! – pillantott Dumbledore-ra.

Az igazgat� m�regette egy kicsit az �llatot, majd elmosolyodott. Megveregette Perselus v�ll�t, majd lehajolt a ketrechez, �s egy f�lig megr�gott levelet vett el� bel�le.

Vigy�zz r� �gy, ahogy r�m is vigy�zn�l.

�n… szeretlek…

Lamerin

Perselus sz�v�t m�rhetetlen boldogs�g �nt�tte el. Megcs�kolta az �llat fejecsk�j�t, �s mag�hoz �lelte. A ny�l ugyan teleb�f�gte a ruh�j�t bubor�kokkal, � m�gis �gy tartotta, mint valami t�r�keny kis bab�t. A gyerekek odagy�ltek mell�, �s simogatni kezdt�k a tapsif�lest, Hermione pedig m�g mindig a k�nnyeit t�r�lgette.

Az ezt k�vet� napok ked�lyesen teltek. Noha Draco t�mad�sa miatt �jb�l vizsg�l�bizotts�g �rkezett az iskol�ba, mindenki sokkal der�sebb volt, mint azel�tt. Harry a gyeng�lked�n pihent, �s a karja sz�pen gy�gyult. Ginnyvel ott t�lt�ttek p�r napot . Nem siker�lt ugyan a l�nyba �jra lelket �ntenie, de megnyugtatta, hogy r�viden is nagyon sz�p a haja. Egyik nap �desanyja seg�ts�g�vel lev�gt�k a haj�t olyanra, ami v�gre egyenletes lett. Kicsit vad�c lett a fi�s frizur�val, �s egy�ltal�n nem is tetszett �gy mag�nak, de ez volt a legt�bb, amit sz�tcinc�lt haj�val kezdeni lehetett.

�jszak�nk�nt Harry gyakran �bredt arra, hogy a l�ny r�m�lmokt�l gy�tr�dve forgol�dik, h�rom t�mad�j�nak a nev�t suttogva. A teste ilyenkor f�rd�tt az izzadts�gban, �s csak �gy dob�lta mag�t ide-oda. Mikor Harry oda�lt mell� az �gy sz�l�re, mindig fel�bredt, �s nem ritk�n s�rva fakadt: a sz�rny� eml�kek m�g mindig k�s�rtett�k.

Nagyon megs�nylette azt is, hogy a di�kok id�r�l id�re sikeresen besziv�rogtak, csak hogy titokban megleshess�k, hogy is n�zhet ki. Egyesek iszonyodva pusmogtak r�la, m�sok sz�nakozva n�zt�k, � pedig ilyenkor ki tudott volna szaladni a vil�gb�l. Madame Pomfrey term�szetesen azonnal kiparancsolt minden illet�ktelen j�vev�nyt, de a l�ny szomor�s�g�n ezzel sem tudott enyh�teni.

Sokszor csak �gy fek�dt, �s meredt maga el�, mint aki esz�t vesztette. Az se haszn�lt, ha Harryhez b�jhatott. A fi� sz�vesen �lelgette, csak hogy b�tor�tsa, �s meghallgatta panaszkod�sait. M�gis ijeszt�en �gy t�nt, hogy az a vid�m kisl�ny �r�kre kiveszett Ginnyb�l.

- Ginny… - mondta neki Harry egyik �jszaka, mikor m�r mindenki aludt – �n sejtem, hogy milyen borzalmas lehet visszagondolni a t�rt�ntekre. De szerintem sem �n, sem a sz�leid nem szeretn�k, ha �leted v�g�ig emiatt szomorkodn�l… M�sokkal is t�rt�ntek m�r hasonl� dolgok… �s azoknak a lelk�n se gy�gyult be a seb hamar, de tudtak tov�bb �lni.

A l�ny hallgatott, n�m�n pihegett a mellkas�n. Az �gy olyan kicsit volt kettej�k sz�m�ra, hogy Harry majdnem leesett a t�ls� oldalon.

- Nem kell visszav�ltoznod a r�gi Ginnyv�… Ez az �j l�ny is lehet boldog… a maga m�dj�n… a maga �j m�dj�n…

- Olyan… - sz�lalt meg hossz� hallgat�s ut�n a l�ny. – Olyan, mintha… m�r nem is �rezn�m a f�nyt… itt bel�l… Mindig csak f�lek… Mindig, mikor egyed�l hagytok… Mikor kim�sz a mosd�ba �s nincs itt Madame Pomfrey sem. Folyton azt lesem, mikor bukkannak fel megint valamelyik parav�n m�g�l… Az �lmaimban is a nevet�s�ket �s az… az oll� csattog�s�t hallom – szor�totta �ssze a szemeit.

- Ginny… �k csak akkor b�nthatnak, ha hagyod… Mi melletted vagyunk, amikor csak lehet. De tudnod kell magadr�l, hogy er�s vagy. Igenis er�s ahhoz, hogy szembesz�llj vel�k… m�g ha csak k�pekben l�teznek is… Senki sem fogja hagyni, hogy �l�ben �jra b�ntsanak.

- �n nem vagyok er�s… - suttogta Ginny.

- Kor�bban �n is ezt hittem magamr�l – mosolyodott el Harry. A l�ny feln�zett a szemeibe. – Nem sz�p dolog… Ha te nem hiszed el magadnak, hogy k�pes vagy tov�bb l�pni, ki fogja?

Ginny ez pillanatig n�m�n n�zte szem�nek csillog� bogarait, majd halv�nyan elmosolyodott.

- Az… - mondta – m�r biztos, hogy… nem lehetek a r�gi Ginny. Seg�ts nekem, hogy az �j Ginny is megtal�lja a hely�t! K�rlek!

Harry b�lintott egyet, l�tva, hogy a l�ny arc�ra v�gre visszat�rt valami �let.

B�tyjai �s Hermione �jra meg �jra megl�togatt�k �ket. A k�t prefektusnak siker�lt Harryvel egym�sra mutogat�s, veszeked�sek �s k�nos bocs�natk�r�sek n�lk�l kib�k�lni�k. Minden nap elhozt�k nekik a h�zi feladatot, az ikrek pedig aj�nd�koztak a fi�nak egy purlicer-penn�t, hiszen Harry nemhogy �rni nem tudott, de a kez�t is alig tudta mozd�tani. 

- El se hiszem, hogy holnap m�r kiszabadulunk innen – s�hajtott Harry, miut�n ledikt�lt egy hossz� m�giat�rt�net-jegyzetet a penn�nak.

- Hm… - vigyorgott a l�ny. – �lvezted, hogy nem kell �r�kra j�rni, mi?

- De m�g hogy! Mit hallgatsz �lland�an?

- �h… ez csak a zen�l� dobozom. Tudod, Percy hozta nekem – tolta k�zelebb a l�ny a d�szes kis dobozk�t. – Olyan sz�pen t�ncol benne ez a balerina – suttogta �lmodozva.

Harry csod�lkozva n�zte a sz�p kis aj�nd�kot. L�tott � m�r filmekben hasonl�t, de ott a dobozban l�v� figura egy helyben �llt, egy poz�ci�ban tartotta mag�t, �s �gy forgott saj�t tengelye k�r�l. Itt azonban a balerina, �gy t�nt, meg volt b�v�lve. �gy szaladg�lt ide-oda a dobozon bel�l, mintha �lne, �s valami pici kis man� lenne.

- T�nyleg aranyos – jegyezte meg v�g�l kurt�n.

- Ugye? �s ha fel�lr�l n�zed, l�tszik, hogy milyen alakban t�ncol! Enn�l folyton egy s�veg alak rajzol�dik ki. De Fred azt mondta, meg lehet b�v�lni, hogy m�sf�l�t is csin�ljon… Harry, mi van veled? – meredt �rtetlen�l a fi�ra.

Harry arca elsz�rk�lt a felismer�st�l. Az agya l�zasan dolgozott, majd egy heves puszit adott a l�ny homlok�ra.

- Ginny! Te vagy a legklasszabb l�ny a f�ld�n!

P�r nappal k�s�bb, mikor m�r mindketten saj�t, griffend�les �gyukban �bredhettek, Harry hamarabb felkelt, mint a t�bbiek. Fel�lt�zk�d�tt, �s ki�lt az ablakba. Nem nyithatta ki t�ls�gosan, mert a hideg leveg�re biztosan fel�bredtek volna a szobat�rsai. El�gedetten horkantott, mikor megl�tta Dareling professzort a t� partj�n. Azonnal felpattant, felmarkolt egy mugli ceruz�t �s egy pergament, �s kirohant a szob�b�l. Kim�szott a portr�lyukon, �s mag�ra �lt�tte apj�nak l�thatatlann� tev� k�p�nyeg�t. Nem volt tilos reggel a folyos�n m�szk�lni, m�gsem akarta, hogy b�rkinek felt�nj�n a m�szk�l�sa. Az asztron�mia �r�kon haszn�latos torony fel� iramodott, �s lihegve felkaptatott a l�pcs�k�n. Mire fel�rt a nyitott tetej�re, m�r alig kapott leveg�t. Onnan azonban remek�l r�l�tott az eg�sz t�ra. �thajolt a der�kmagass�g� k�korl�ton, �s l�tta, hogy Rowena m�r az utols� k�r�ket futja. A professzor, �gy t�nt, val�ban elsaj�t�totta a korcsoly�z�s m�v�szet�t.

Nagyon s�rg�s lehetett, ha ennyire igyekezett vele, motyogta mag�ban Harry, rosszat sejtve. Le�lt, �s hunyorogva n�zte a jeget. A minden reggel �jratermel�d� h� teljesen t�lies hangulatot keltett, noha a f�k m�g csak most kezdt�k el hullatni leveleiket. A finom, h�feh�r porb�l azonban kirajzol�dtak azok a s�vok, melyeket a korcsolya sz�ntott. A t� viz�nek s�t�tk�k, m�r-m�r fekete sz�ne �ts�t�tt rajtuk, �gy Harry el�tt kirajzol�dott egy k�s�rteties szimb�lum. �sszerezzent �s elborzadt a l�tv�nyt�l.

- Teh�t erre utalhatott a k�nyv… - gondolta mag�ban. – �sszekapcsolhat� talizm�nm�gi�val! M�g mit nem! Ezzel k�nnyen ront�st al� lehet helyezni az eg�sz iskol�t!

Viszolyogva n�zte a csigavonalakb�l, h�romsz�gben pislog� szemekb�l, k�r�kb�l �s csillagokb�l �ll� szimb�lumot. El�vette a pergament, �s megpr�b�lta lerajzolni, amit l�tott.

Mikor Rowena elhagyta a jeget, a jel mintha halv�nyan, r�zsasz�n� f�nnyel megvillant volna, majd egybeolvadt a k�rnyezet�vel.

Harry nem tudta, mit v�rt. Elv�gre nem is merte rem�lni, hogy a S�t�t Jegyet fogja l�tni, m�gis jeges borzong�ssal t�lt�tte el a tudat, hogy a n� valami nagyon titokzatos dolgot m�vel – mostan�ban egyre gyakrabban. � lett volna az utols�, akir�l valamilyen s�t�t dolgot k�pzelt volna, de azt�n esz�be jutott, hogy az ilyen �rtatlannak t�n� csapd�kba m�r t�bbsz�r is beles�t�lt.

Gondosan elrejtette h�t a rajzot, �s m�g legjobb bar�tainak sem mutatta meg. Nem akarta el�tt�k gyan�ba keverni a n�t, am�g nincsenek megd�nthetetlen bizony�t�kai ellene. Az �r�kon azonban kev�sb� lelkesen viselkedett, �s ink�bb komor, rideg arcot v�gott. Ha a n� r�mosolygott, nem viszonozta, ami ugyan felkeltette a professzor �rdekl�d�s�t, de az �r�kon nem k�rdezhette meg t�le, mi a baja.

Sz�lei �s Sirius szellemalakja szint�n tudtak a rajzr�l, �s tan�cstalanul �lltak a dolgok el�tt. Egyik�k sz�m�ra sem volt felismerhet� a k�p, �s benn�k is ott bujk�lt az a sejtelmesen balj�s �rz�s, hogy Rowena esetleg rosszban s�ntik�lhat. A legjobban Sirius h�kkent meg. Nem is felt�telezett volna ilyesmit egykori kedves�r�l. Noha, eml�keztette mag�t �jra meg �jra, ahogy Harry is, tizenn�gy �v a Durmstangban, t�vol Roxfortt�l �s Dumbledore-t�l k�nnyen megv�ltoztathatja az embert…

- Mi van veled, Harry? – tett le el� Hagrid egy t�ny�rka s�tem�nyt.

�, a k�t prefektus, Ginny �s az ikrek te�zni voltak a vad�rn�l.

- Hogy? �h, semmi, csak elgondolkoztam.

- Az nem j� jel… - vigyorgott Fred.

- Nem bizony! Komoly betegs�g t�nete lehet…

- Szerintem fordulj azonnal Madame Pomfreyhoz…

- El�g legyen a boh�ckod�sb�l! – tolta le �ket Hermione. – Harry, mi foglalkoztat ennyire? Napok �ta ilyen vagy.

- Tal�n csak szokatlan volt �gy visszaz�kkenni a suliba… - f�llentette Harry. Bar�tai arc�r�l leolvasta, hogy ez egy�ltal�n nem gy�zte meg �ket. – Na j�l van, azon t�prengek mostan�ban, hogy fogok id�n j�tszani a kviddics-csapatban! – mondta cseppet haragosabban.

- Hm? – komorodott el hirtelen mindenki, ami arra engedett k�vetkeztetni, hogy bekapt�k a csalit.

- Megs�r�lt a kezem, �s �rzem, hogy m�g mindig nem gy�gyult meg teljesen. F�j, k�l�n�sen, ha sokat kell �rnom, a kardot pedig alig b�rom vele tartani. �gy nem fogok valami j�l j�tszani… Csoda, ha a sepr�n rajta b�rok maradni…

- Madame Pomfreynak vagy Piton professzornak biztosan van valami f�zete, amivel rendbe hozhatod a karodat, Harry – d�rm�gte Hagrid.

- Tudom… de nem vagyok benne biztos, hogy mind megengedett… Tudj�tok, a teljes�tm�nyn�vel� b�b�jok �s b�jitalok tiltottak…

- Hm… - merengtek el az ikrek is.

- De nem is csoda, hogy f�j – folytatta Harry, hogy min�l messzebbre ter�lje bar�tai �rdekl�d�s�t a val�di probl�m�t�l. – A muglikn�l h�napokig gy�gyul egy ilyen seb.

- Ez igaz – b�lintott Hermione egykedv�en.

- Nem tudom, mi lesz, ha ez a t�bbi csapat f�l�be jut… - s�hajtott Ginny.

- Szerintem az a koszos Malfoy csak az�rt csin�lta, hogy legal�bb �gy el�nyh�z jusson! – csapta oda Ron a b�gr�j�t az asztalhoz. – A kis szem�t!

- Ron, Malfoynak akkor szerintem eg�szen m�s dolgok j�rtak a fej�ben, mint a kviddics… - pillantott r� megrov�an Hermione.

- De hogy csak ennyivel meg�ssza… - motyogta az �ri�s bossz�san.

Mindenki ink�bb belekortyolt a te�ba, nehogy m�rg�ben valami illetlens�get mondjon.

Ak�rcsak Ginny megt�mad�s�b�l, Harry lesz�r�s�b�l is hatalmas botr�ny kerekedett ki. A miniszt�rium beid�zte Malfoyt, valamint szinte minden szemtan�t, �s mindenkivel t�bbsz�r is elmondatt�k, mit l�ttak. A di�kok nagy r�sze m�g sohasem ker�lt kapcsolatba a var�zsl�k b�r�skod� test�let�vel, �gy sokan remegve �lltak el�j�k. Vallom�saik azonban egy�rtelm�en bizony�tott�k, hogy Malfoy sz�nd�kosan cselekedett: hiszen miut�n megsebes�tette Harry v�ll�t, l�thatta, hogy fegyvere �les �s vesz�lyes, m�gsem hagyta abba a v�v�st. Mivel azonban Harry �nsz�nt�b�l v�llalta a p�rbajt, nem lehetett teljes m�rt�kben Dracot hib�ztatni. A fi�t anyja is t�mogatta, mind�ssze annyit hozz�f�zve a t�rt�ntekhez, hogy „a fia nem tett semmi rosszat”. A test�let nem f�ggesztette fel Malfoy tanul�i st�tusz�t, de prefektusi jogait megvont�k t�le, melyet Blaise Zabini kapott meg helyette.

Utols��rt persze nagyon d�h�s volt Draco. Eddig minden hatalm�t �gy �lhette ki, hogy prefektusi volt�ra hivatkozva sorra osztogatta a parancsokat �s b�ntet�seket. Most azonban semmiben sem k�l�nb�z�tt t�bbi di�kt�rs�t�l, �gy m�r nem tehetett semmit. S�t, a h�r hallat�n azok, akiket r�gebben folyton megb�ntetett, most v�rszemet kaptak, �s nem ritk�n cs�fond�ros megjegyz�seket tettek r�, ha elhaladtak mellette a folyos�n.

- Mindegy – legyintett Harry. – Hagyjuk. �gyse tehet�nk ellene. Ezt a m�sf�l �vet meg csak kib�rjuk valahogy…

Piton professzor is, �gy t�nt, teljesen megbolondult – legal�bbis azok sz�m�ra, akik nem tudtak fia l�tez�s�r�l. A b�jitalok mestere minden �r�n m�shol j�rt gondolatban. Kiosztotta az elv�gzend� feladatokat, majd h�mm�gve, mosolyogva s�t�lgatott, b�jital-hozz�val�it szagolgatta, vagy… Vagy leg�jabb h�bortj�nak h�dolt. A Lamerint�l kapott nyulat szinte mindig maga mellett akarta tartani. Az �r�kon mindent elpakolt a tan�ri asztalr�l, kitette ketrecest�l az �llatk�t, �s v�gig benne gy�ny�rk�d�tt. Volt, amikor kiengedte a j�sz�got, hadd m�szk�ljon az asztalon, s�t, szinte mindig hozatott neki friss z�lds�get a konyh�r�l. Sal�t�val �s r�p�val t�mte, m�g szerencs�tlen tapsif�les j� k�v�r nem lett. Amikor m�r nem b�rt t�bbet enni, leheveredett, �s b�k�sen t�rte �j gazd�j�nak simogat�s�t.

- �n mondom nektek, szerintem valamilyen k�s�rlethez akarja felhaszn�lni – suttogta Seamus.

- Ja, biztos j�l fel akarja hizlalni, hogy azt�n… megm�rgezze vagy mi.

- Jaj, szeg�ny! – szipogott Parvati. � k�l�n�sen szerette az ilyen kis r�gcs�l�kat.

- �t is olyan �vegbe akarja rakni, mint a t�bbit a polcon! – motyogta Lavender.

- Szerencs�tlen kis j�sz�g! – jajvesz�kelt Padma. – Milyen gyan�tlanul eszegeti azt a sal�talevelet!

Harry�k j�kat mosolyogtak az ilyen �s hasonl� pletyk�kon.