Írta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhatár és figyelmeztetések: 12 éven aluliaknak nem ajánlott

Felkerült: 2004. július 8.

Az első nap

- Gyere, Ron! - kiáltotta futtában Harry, meglehetősen vidáman. - Olyan éhes vagyok, hogy még egy szurcsókot is képes lennék befalni!

- Jövök, jövök! - próbálta meg betűrni az ingét Ron, sikertelenül. Az egyik kanyarban már a nyakkendőjét is elhagyta, úgy kellett visszafordulnia érte.

Harry szélesen kifarolt a kanyarban, szinte a kezeivel kellett megtámaszkodnia, nehogy elcsússzon, majd vágtatott tovább. Úgy érezte, fel van töltődve energiával, most, hogy újra visszatért az iskolába. Ron majdnem elgázolt egy harmadikos hugrabugos lányt: csak az utolsó pillanatban sikerült kikerülnie. A lányka sikoltozva ugrott félre előle.

Frics úr egy seprűvel a kezében épp akkor lépett ki az egyik tanteremből, mikor Harry elszáguldott előtte.

- Potter! Nem rohangálunk a folyosón!

- Hű! - húzta el a száját Harry, és megszaporázta lépteit. - Ron, vigyázz!

Barátja azonban szemfülesen elsuhant a gondnok mellett, így az szentségelve üldözőbe vette őket.

- Most már legalább van miért futni! - kacsintott rá a vörös hajú. - Na mit szólsz? Beértelek!

- Lássuk, tudod-e tartani a tempót!

- Azta, már ide érezni a reggeli illatát!

- Mindjárt éhen halok!

A nagy terem bejáratánál le kellett fékezniük, mert a szembe lévő folyosó felől McGalagony professzor érkezett. Szinte vigyázzba vágták magukat, úgy várták a tanárnőt, aki vetett rájuk egy gyanakvó pillantást, majd belépett a terembe. A két fiú nevetésben tört ki, és egészen összegörnyedtek, ahogy szúró derekukat tapogatták.

- Hát ti meg mit csináltatok már megint? - tűnt fel a semmiből Hermione, szigorú arckifejezéssel.

Harry vigyorogva megvonta a vállát.

- Elhoztam az órarendeteket - adta át a két pergament a fiúknak.

- Köszönöm - mosolygott Ron.

Hermione beszédes szemekkel némán rámeredt, néha óvatosan Ron ajkaira pillantott, a fiú pedig játékosan közelebb hajolt. Ajkaik már majdnem összeértek, mikor egyszerre mindketten oldalra pillantottak.

- M-miattam ne zavartassátok magatokat! - mentegetőzött Harry, majd odébb állt. Már a nagyterem boltozata alatt állt, mikor újra hátrapillantott. Barátai szerelmes csókban forrtak össze.

Harrynek fülig ért a szája, de a szíve is vadul kalapált. Annyira örült, hogy végre így láthatta barátait! Olyan szépek voltak együtt, most, hogy kezdtek felnőni. Ron is annyit változott... elhatározta, hogy majd szépen kifaggatja este, ha lesz egy nyugodt percük, hogy mégis hogyan telt ez az izgalmas nyáriszünet.

A fiatal pár látványa melegséggel töltötte el a lelkét. Ahogy ott álltak, egymás karját tartva, óvatosan csókolózva, csodálatos harmóniát sugároztak. Harry ölni tudott volna, ha valaki meg meri zavarni e szépséges békességet. A Mardekár asztala felé pillantott, ahol meglátta Malfoyt, és az őt körülvevő sötét alakokat. Szemei szigorúvá váltak, és hunyorogtak.

- Igen, Malfoy, csak merd bántani őket... Ha egy ujjal is hozzájuk érsz, keservesen meg fogod bánni... - mondta magában.

Egy fényes villanást észlelt közvetlenül az arca előtt. A szemei előtt pontok és karikák kezdtek el táncolni.

- Mi a...!

- Azta, Harry, ha tudnád, milyen fotogén voltál az előbb, mikor olyan gonoszan néztél! - lelkendezett Dean Thomas.

- Dean, mi a fenét csinálsz? - dörzsölgette a szemhéjait Harry.

- Mostanában rászoktam a fényképezésre - büszkélkedett a barna bőrű fiú.

- Uhmm...

- Harry! Ígérd meg, hogy készíthetek rólad is pár képet! Már a többiekkel is le van fixálva a dolog! Csinálunk egy pár beállítást, láncokat meg bilincseket Creevey-ék majd lopnak a pincehelyiségből, szóval tök tuti lesz!

- Bilincsek? - vigyorodott el kajánul Harry. - Te Dean, nem vagy te egy kicsit perverz?

- De, teljes mértékben! - sóhajtott a fiú színpadiasan. - Benne vagy?

- Simán.

- Köszike.

Dean visszaballagott a Griffendél asztalához, és folytatta a lekváros kenyerét. Harry mosolyogva megrázta a fejét, és már követte is, mikor egy félénk alak került elé.

- Sz-szia Harry - köszönt rá a lány.

- Cho - ráncolta a homlokát Harry. Valahogy nem számított a találkozásra ilyen hamar.

- Hogy megváltoztál... - merengett el a lány, volt kedvese arcát vizsgálva. - Mi történt a... - mutatott a szemei felé.

- A szemüvegemmel? - eszmélt fel Harry. - Lecseréltem kontaktlencsékre.

- Au... hát... ez jobban áll...

- Hö? - hökkent meg a fiú. Valahogy rosszat sejtett.

- A hajad is hogy megnőtt... Merlinre, Harry! Az egy fülbevaló? De hiszen... az tilos a Roxfortban!

- Majd kiveszem, ha rám szólnak... Eddig se vették észre... - fanyalgott Harry.

- Hát... - látszott Chon, hogy nem igazán találja a szavakat, csak mondja, ami rögtön eszébe jut; mintha ezzel akarná fenntartani a beszélgetést. - Hogy meg is nőttel! Sokkal magasabb vagy, mint korábban...

- Ezek szerint egy törpe voltam, amikor jártunk? - bukott ki a fiúból a kérdés, nem túl kedvesen.

- Én nem úgy értettem - biggyesztette le az alsó ajkát Cho sértődötten.

- Cho, mit akarsz tőlem? - kérdezte Harry türelmetlenül.

- Én csak... - pillantott rá az fülig vörösen. Harry ismerte ezt az arckifejezést. Ő is mindig így nézett a lányra korábban. - Semmi, felejtsd el! - mondta végül, és elviharzott.

Harry megforgatta a szemeit, sóhajtott egyet, majd leült az asztalához.

- Szóval ő volt az a kislány, akivel Harry előző évben járt? - kérdezte suttogva Rowena.

Remus bólintott.

- De nem igazán ismerem a részleteket.

- Kíváncsi vagyok, miért szakíthattak... Na és a mugli lány? Perselus mesélt róla... hogy szép meg kedves... De képet még nem láttam róla.

- Tényleg nagyon bájos - mosolygott Lupin.

- Khöm - köszörülte meg valaki mögöttük a torkát. - Igazán szívderítő, milyen jól elcsevegtek itt, a bejáratnál, de nem gondoljátok, hogy ideje lenne már bemenni? Csak elálljátok az utat.

- Jó reggelt, Perselus - köszöntötte Remus derűsen. - Milyen... „csinos” vagy ma... - mondta meglepetten.

A bájitaltan tanár gyanakodva pillantott rá, majd megvonta a vállait.

- Mint emlékszel, Mordon miatt elszakadt az a talárom, amit az iskolában szoktam hordani.

- Tényleg, tényleg - öntötték el Remust a mulatságos emlékek.

Rowena azonban elpirult és lesütötte a szemeit. Piton összevonta a szemöldökeit, és már majdnem kérdőre vonta a nő, mikor egy ráncos kéz nehezkedett a vállára.

- Ó, három iskolatárs találkozása! Milyen szép is, ha az emberből előtörnek a régi szép emlékek!

- Jó reggelt, igazgató úr - búgták mind a hárman, mintha be lennének tanítva.

- Menjünk és együnk! - dörzsölte a kezeit az öreg mágus, majd beljebb tuszkolta a másik három tanárt is.

- Azt hiszem, utálni fogom a hétfőket - koppant nagyot Neville feje az asztalon.

- Jóslástan? Második órában? Binns után?! Meg fogunk zakkanni...

- Délután meg dupla bájitaltan! Na ne! Szép kis hét, mondhatom...

- Ráadásul az első SVK csak szerdán lesz...

- Vívás meg csak csütörtökön... - motyogta Harry egykedvűen.

- Juj, srácok, ti is láttátok reggel, ahogy Dareling professzor a vízen táncolt? - suttogta izgatottan Lavender.

Harry és Ron hevesen bólogattak.

- Ti láttátok és nem keltettetek fel minket? - fakadt ki Seamus.

- Feleltél te magadtól is - vigyorgott Ron.

- Csak tudjam meg, ki kötözte a bokámra az üstöt. Édes lesz a bosszú, ne aggódj.

- Ugye, milyen szép volt? - áradoztak tovább a lányok.

- Mint valami gyönyörű fehér hattyú.

- Az kéne még nekünk, még egy animágus... - fintorgott Ron.

- Miért? A hattyú egy gyönyörű állat! - húzta ki magát Parvati Patil.

- Ki az a hülye animágus, aki hattyúvá akarna változni? Inkább lennék valami hasznos állat... mondjuk macska vagy bagoly, mint egy hattyú! Az csak feltűnést kelt mindenhol!

- Akkor is... - kezdtek bele a nyafogásba a lányok, amit Harry már nem volt hajlandó végighallgatni.

Bezárta előttük a füleit, és eltöprengett azon, mit is akarhatott tőle Cho. A lány teljesen másképp nézett rá, mint legutolsó alkalommal. A szemei is úgy csillogtak, mint aznap este, mikor... mikor elcsattant kettejük első csókja. Leszámítva azt, hogy most nem volt a fél arca eláztatva könnyekkel, gondolta magában, majd megvonta a vállait.

- Szóval hozol valami olvasnivalót jóslástanra, vagy vigyek valami kaját, amit dugiban elrágcsálunk? - rázta fel az elmélkedésből Ron.

- Hm? Ja, ja, hozzál kekszet meg pirítóst!

- Mi van veled?

- Áh, semmi. Csak Choval beszélgettünk az előbb...

- Uh, hát ez kellemetlen.

- Az... Mehetünk?

- Ja, menjünk.

- Na, most! Húzzál! - suttogott Ron, miközben egy kekszet rágcsált. - Most nem figyel ide.

Jóslástanon a kártyákból történő jóslás egyik fajtáját kezdték el venni. Amíg Trelawney professzor Parvati Patil és Lavender Brown asztala fölé hajolt, figyelve a lányok lapjait, addig a két barát pókerezett az eléjük kitett kártyapaklival. Apró címkéket ragasztottak a kártyák sarkaira, felcímezve őket számoknak és figuráknak, hogy játék közben tudják, melyik van éppen náluk. Ronnak most is, mint az előző körökben, jó volt a lapjárása. A „hűség” és „remény” kettősét szorongatta a kezeiben, egy másik párral együtt. Harry épp bedobta azokat a lapokat, amikre már nem volt szüksége. Két újat húzott, de arca csalódottan elfintorodott, mikor meglátta, mik is azok. Seamus, aki a mellettük lévő asztalnál ült, hátrasandított a válla felett, és fanyalogva nyugtázta, hogy Harrynek már megint nincs szerencséje. Vigasztalóan megveregette barátja vállait, majd visszafordult a kártyavárhoz, amit Deannel kezdtek el építeni. Mind a négyen annyira elmerültek eme csodálatos foglalatosságokban, hogy nem vették észre Neville kapálózó figyelmeztetéseit. A fiú megpróbált inteni nekik, hogy Trelawney közeledik, de hiába.

- Háhá - nevetett Ron elégedetten. - Két pár! Neked mid van?

- Semmi - dobta be a lapokat középre Harry. - Szerintem te már megint csaltál!

- Mi az, hogy már megint?

- Biztos cserélgeted a cetliket a kártyák sarkán!

Ron azonban csak vigyorgott.

- Póker! A jóskártyával! Ez a látás tudományának megszentségtelenítése! - fakadt ki a tanárnő. - És ti! - mutatott Seamusékra. - Kártyavár!

Kezeivel hadonászni kezdett, és a légáramlat lesöpörte egymásról a lapokat.

- Hah, ez az összeomló élet jelképe! - kapott a szívéhez. - Fiatal, zsenge életetek így fog egy csapásra elsorvadni! - a homlokához emelte a csuklóját, mint aki menten elájul.

- Úristen... - mondta később, gyilkos hangon, lefáradva Seamus. - Ez a nő sohasem adja fel?

- Miért kell nekem is részt venni a büntetőfeladatotokban? - fintorgott Neville. - Én nem is csináltam semmit.

- Biztos megelőlegezi neked a csínytevést - kacsintott Ron, miközben az egyik kristálygömböt törölgette.

- Veled se kártyázok többet, Ron! - mondta sértődötten Harry, majd rálehelt az előtte lévő gömbre.

- A szerencsejáték a vesztesek sportja - jegyezte meg nagy bölcsen Dean. - Ron meg amúgyis nagyon vágja az ilyen játékokat. Sakkban se lehet legyőzni.

- Asszem’ maradok a kviddicsnél - huppant le a fiú az egyik puffra.

- Tényleg, Harry, láttam az éjjeliszekrényeden azt a fényképet - kezdte Neville kedvesen. - Ki volt az a lány? Nagyon szép ám!

- Ő - pirult el Harry vigyorogva - a barátnőm, Marie. Vagyis, tulajdonképpen csak volt, hiszen már hazament Franciaországba.

- Ó, együtt jártatok? - kezdte el faggatni Seamus, elrendezgetve a kártyapaklikat.

- Ühüm. Annyira odavoltam érte! - mesélte nosztalgikus hangulatban Harry. - Még most is nagyon szeretem...

- Látom, nagyon komoly lehetett - hajolt át Ron Seamus válla felett, megtámaszkodva az asztalon.

- NAGYON komoly volt, Ron - vigyorodott el barátja sunyin.

Egy pillanatnyi csend után a másik négy fiú arcán is hasonló grimasz jelent meg.

- Nem, Harry Potter, ezt még neked sem hisszük el! - kurjantott Seamus.

- Lefeküdtél vele? - kérdezte suttogva Ron, kicsit csodálkozva.

Harry megvonta a vállait, majd mosolyogva körbepillantott, mintha zavarban lenne.

- És még csak meg sem írtad! - fakadt ki a másik kacagva. - Szégyelld magad!

- Ilyesmit nem ír le az ember levélben!

- Ti még mindig itt vagytok? - jött ki a szobájából Trelawney. - Gyerünk, eredjetek a dolgotokra!

Az öt barát szélsebesen kivágtatott a teremből. Amíg Harry és Ron a fal mellett szaladtak, Seamus és Dean a korláton csúsztak lefelé, hangosan kurjongatva. Neville futott legelöl: úgy érezte, a büntetés őrá vonatkozott a legkevésbé, így ő is hagyta el a termet leghamarabb. Táskája és dús haja csak úgy lobogott mögötte. Már nem volt az az ügyetlen kisfiú, aki még a saját talárjában is hasra esik. Mosolyogva hátrapillantott a többiekre, de eltorzult az arca, mikor meglátta, hogy Seamusék veszettül kalimpálva próbálnak meg egyensúlyozni, nehogy leessenek a korlátról. Gyorsan behúzódott a fal mellé, hagyta, hogy az ormótlan talárcsomag - aminek a két fiú látszott - elrobogjon mellette, majd utánuk eredt. A két fiú nyekkenve ért földet, a pergamenjeik szétterültek a földön.

- Megvagytok? - kérdezte Ron korgó gyomorral.

Artikulálatlan morgásokat és nyögéseket kapott válaszul, de úgy tűnt, a két rosszcsontnak semmi komoly baja sincs.

- Gyerünk a nagyterembe! Már kilyukad a gyomrom! - sürgette őket toporzékolva Harry.

- Azt hittük, pisilned kell, és azért ugrálsz ennyit! - dörzsölte meg a kobakját Seamus.

- Ha-ha, de vicces. Indulhatunk? Éhen halok!

- Aztán ne maradj le! - futott el mellette a négy fiú.

Harry vigyorogva utánuk eredt.

A folyosókat elözönlötték a diákok, akik a nagyterembe igyekeztek, hogy végre megebédelhessenek. Az öt barát őket kerülgetve szaladt, hol cikk-cakkban, hol átbújva a kezeik alatt, de Dean képes volt még az egyik hollóhátas fiút is átugrani, aki lehajolt, hogy bekösse a cipőjét.

- Potter! - csattant fel a bejáratnál McGalagony hangja. - Nem rohangálunk a folyosón!

Harry megtorpant, négy társa pedig beleütközött, majd egy kupacot alkotva néztek a tanárnő szigorú szemeibe.

- Hányan vannak? - kezdte el őket számolni. - Öten? Hát jó! Öt pont a Griffendéltől! És még öt! Weasley, maga prefektus!

Tíz ponttal szegényebben battyogtak be a terembe, ahol már elég sokan ültek az asztaloknál.

- U-oh... - fintorodott el Ron a közeledő Malfoy láttán.

- Mi van, Potter? Már megint rosszalkodsz? - kezdte a szőke fiú. Mögötte felsorakoztak állandó csatlósai. - Ne félj, csak kapjalak el egyszer, viszlek rögtön Fricshez.

- Csodás - vigyorgott ellenfele képébe Harry.

Malfoy megfogta a karját, és nem hagyta leülni.

- Igaz, hogy megint elájultál, Potter? - kérdezte gonosz vicsorogva. - Csak nem megint a dementrok?

Harry vonásai megkeményedtek.

- Ha nem akarod, hogy megint ellássam a bajodat, jobb, ha leszállsz rólam!

- Hohhohó, hallottátok ezt? - fordult mardekáros barátaihoz. - Azt szeretném én látni! Nincs ahhoz merszed, Potter!

- Annyi eszem azért van, hogy ne a tanárok előtt zúzzam be azt a nagyképű fejedet, te gyíkarc! - sziszegte Harry. - De ajánlom, vigyázz magadra! És ne kóborolj egyedül a folyosón, mert megbánhatod!

- Potter!

- Malfoy! - csattant két férfihang. Lupin Dracohoz lépett, Piton pedig Harryt nézte szúrós szemekkel.

- Már megint szabálysértésre készültök? - kezdték mindketten a megrovást, a két fiú felé fordulva.

- Öt pont a Mardekártól!

- Öt pont a Griffendéltől! - csattant fel Piton, mikor meghallotta, hogy a házától pontot vontak le.

- Tíz pont a Hollóhátnak! - rikkantotta el magát Rowena mögöttük, vigyorogva.

A Hollóhát asztalánál ülők némán figyelték az előttük lezajló eseményeket. De amikor a tanárnő pontot adott házuknak, úgy megmeredtek, mint a verebek, amelyek észreveszik, hogy macska lopakodik feléjük. Megkukulva pislogtak, talán még tücsökciripelést is lehetett hallani, akkora csend volt.

Ron nem bírta megállni kuncogás nélkül, látva a két mágus meglepett arcát.

- Gyertek! - karolt beléjük a nő, amit Perselus igencsak tiltakozva tűrt. - Együnk! Jó étvágyat, gyerekek! - kacsintott a diákokra, akik már a könnyeiket törölgették a visszatartott kacagás miatt.

- Nagyon kész ez a nő - huppant le Ginny mellé Harry mosolyogva.

A lány kortyolt egyet az üdítőjéből.

- Most volt vele óránk. Egyszerűen tündéri! - mesélte a srácoknak, akik mindenféle finomságokkal pakolták meg tányérjukat.

- Hát, tündéri miniszoknya van rajta, az biztos - vigyorgott rájuk Justin a szomszéd asztaltól.

- Szia Justin! - integettek át a griffendélesek. - Nektek is volt már órátok vele?

- Nem, holnap lesz az első. Képzelheted, hogy várja mindenki.

- Egyébként hogy tanít? - kérdezte Hermione.

- Hát... - töprengett el Ginny - szerintem elég jól. Egy részről tök rendes, nagyon kedves, meg minden. És látszik is, hogy nagyon sokat tud. Nagyon érdekes dolgokat mutatott. Kíváncsi vagyok, nektek mit fog tanítani. Hiszen Mordon már negyedikben leadta az egyik fő tananyagot, a főbenjáró átkokat...

- Lehet, hogy ismételni fogunk a RAVASZ-vizsgákra.

- Jaj, Hermione, az csak jövőre lesz! - nyögött fel Ron.

- Tudom, de nem árt idejében elkezdeni a tanulást.

- Harry, szólj már neki, hogy lazítson egy kicsit!

- Utálni fogsz - mondta Harry két falat sültcsirke közt -, de én is tanultam a szünetben, mint egy kisangyal.

- Na ne! Menten kifordulok önmagamból. Tiszta stréberekkel vagyok itt körülvéve.

A fiúknak megvillant a szeme.

- Na jó, nem mindenki... - tette hozzá huncutul.

A Creevey-fivérek dudorodó táskákkal rontottak be a terembe, melyeket ledobtak az asztalra. Akkorát csörrentek, hogy a fél diáksereg felfigyelt rájuk, és feléjük pillantott.

- Pszt, pszt! - intette őket óvatosságra Dean. - Megszereztétek?

- Meg hát! - bólintott Dennis.

- Hányat?

- Amennyi belefért a táskánkba. Hoztunk egy másfél méteres láncot - kukkantott bele a szétszakadás határán álló táskába Colin -, meg vagy hat bilincset. Ja, és képzeljétek el, találtunk egy ostort is! - vigyorodott el.

- Egy ostort? - kuncogott Ginny.

- Vagy Fricsé volt valamikor, vagy valaki nagyon perverz ebben a suliban...

A kis társaság halkan nevetett egyet a szerzemény láttán, majd leültek és folytatták az evést, nehogy feltűnést keltsenek.