�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com).

Az �r�s kezdete: 2004. j�nius

Besorol�s �s figyelmeztet�sek: az er�szak, az erotika �s az apr� slash-utal�sok miatt 16 �ven aluliaknak nem aj�nlott.

Aj�nl�s: tov�bbra is Hajninak �s Kat�nak; illetve azoknak, akiknek az eddigi t�rt�net tetszett

Megjegyz�sek: ez NEM slash-novella, ne �r�ljetek. :) Noha m�k�s volt azt a p�r elemet elrejteni a t�rt�netben. Rem�lem, nem veszitek rossz n�ven. Ne k�rdezz�tek, mi�rt adok angol c�meket az irom�nyaimnak, mert magam se tudom. Tal�n egyfajta perverz vonz�d�s. :)

Once I've had everything...

Az am�gy h�bortos brit id�j�r�s szokatlanul kellemes, kora �szi id�t produk�lt. Ahelyett, hogy a k�zismert borong�s, k�d�s, sz�rke k�nt�s�t �nt�tte volna mag�ra, der�s meleggel jutalmazta a szigetorsz�g lak�it. A mugli id�j�sok szerint t�z �ve nem volt ilyen enyhe nyaruk sem, �s mindenkit lelkesen buzd�tottak arra, hogy haszn�lj�k ki ezt a szokatlan jelens�get.

Perselus is �rezte a v�ltoz�st a sz�lben. N�m�n �s mag�nyosan j�rta az erd�t �s ligeteket gy�gyf�vek�rt, bogy�k�rt, gy�kerek�rt kutatva. Szinte minden hasznos volt sz�m�ra, amit b�jitalf�z�s k�zben fel tudott haszn�lni. Noha anyagiakban egy�ltal�n nem szenvedett hi�nyt, m�gis �gy gondolta, sokkal �sszer�bb, ha maga gy�jti �ssze a hozz�val�kat. Azt pedig a pazarl�s netov�bbj�nak tartotta, amit azok az �tkozott muglik m�velnek. Bizonyos id�k�z�nk�nt egyszer�en �s barb�r m�don leny�rj�k a f�vet kertjeikben, nem is sejtve, milyen �rt�kes n�v�nyeket k�ldenek ez�ltal a v�g�h�dra.

Az ifj� var�zsl� let�rdelt, �s k�l�n�s gy�ng�ds�ggel leszak�tott egy feh�r szirmokkal b�szk�lked� vir�got. A v�ll�n keresztbe �tvetett t�sk�ba ny�lt, egy �veghengert vett el�, melyben m�r lapult p�r sz�l ugyanebb�l a n�v�nyb�l. �vatosan a t�bbihez rakta, majd lez�rta az �vegcs�t. Hossz� ujjaival finoman megsimogatta a friss, p�r�s f�sz�lakat, lehunyt szemmel, mosolyogva s�hajtott egyet, majd felemelkedett. A l�gy szell� meglibbentette sz�p, hossz�, lapock�ig �r� fekete haj�t. �rezte, hogy a leveg� szinte pezseg az �lett�l, teljesen m�s volt, mint egy�bk�nt...

Csendes �s visszah�z�d� ember l�v�n Perselus Piton jobban odafigyelt az ilyen dolgokra, �s szinte �szt�n�sen meg�rezte, ha megv�ltozik valami. Lassan, k�nnyed�n s�t�lt most is tov�bb, de �rz�kei vadul p�szt�zt�k a k�rny�ket.

M�r h�rom napja viszonylag szabadon teltek a percei. A Nagy�r nem adta jel�t annak, hogy mostan�ban sz�ks�ge lenne r�, � pedig m�skor sosem jelentkezett. Voldemort ideje nagy r�sz�t rejt�zk�d�ssel �s titkos tervek sz�v�get�s�vel t�lt�tte, �gy csak annyi h�vet tartott k�zvetlen�l maga mellett, amennyi felt�tlen�l sz�ks�ges volt, �s nem keltett felt�n�st. Forr�fej�, fiatal hal�lfal�-pal�nt�kra v�gk�pp nem volt sz�ks�ge e gondterhelt id�szakban. Perselus, noha �pphogy csak kiker�lt az iskol�b�l, kor�ntsem sz�m�tott meggondolatlan var�zsl�nak. Nemcsak saj�t �vfolyamt�rsai, de hal�lfal� m�gusok is kor�hoz k�pest t�ls�gosan komoly fiatalembernek tartott�k. Egyetlen dolog volt a b�jitalk�sz�t�s mellett, amivel lelkesed�st lehetett kiv�ltani bel�le, �s az a fekete m�gia volt. F�lelemmel vegyes tisztelettel ad�zott a var�zsl�tudom�ny e m�ltatlanul mell�z�tt szakir�ny�nak. Mivel az iskol�ban ilyesmit nem tan�tottak meg neki, mindent, amit err�l tudott, mag�t�l tanult meg. �m amikor el�sz�r szembe ker�lt a S�t�t Nagy�rral �s annak legelsz�ntabb �s legtehets�gesebb k�vet�ivel, kellett r��brednie, mennyi mindent nem tud m�g.

Milyen felh�bor�t�... a Nagy�r, minden id�k leghatalmasabb m�gusa, bujdosni k�nyszer�l, mert egy p�r muglibar�t f�lkegyelm� nem �rt vele egyet! Voldemort minden var�zsl� felett �ll, senkinek sincs joga �gy b�nni vele. M�gis, neki, �s k�vet�inek a var�zsl�t�rsadalom sz�mkivetettjeik�nt kell �lni, mert... mert azok, akik �ld�zik, csup�n hatalm�t irigylik t�le! Milyen sz�nalmas egy bag�zs! Fennen hirdetik a megb�k�l�st a var�zstalanokkal, pedig amire �k is val�j�ban �h�toznak, az nem m�s, mint a hatalom. �s tess�k: j�n valaki, aki erej�vel �s k�pess�geivel mind k�z�l kit�nt, erre r�gt�n el�zt�k a k�reikb�l. Reszkessenek h�t!

Perselus tulajdonk�ppen ezek miatt esk�d�tt fel hal�lfal�nak, a Nagy�r mugli-ellenes h�bortja nem is �rdekelte igaz�n. A sors szerencs�re nem s�r�n hozta �ssze var�zstalanokkal, de ha egy-egy bigottabb vagy tudattalanabb p�ld�nnyal ker�lt szembe, n�ha benne is �bredezni kezdtek az ellenszenves indulatok. Az �lete sor�n azonban sajnos volt alkalma megtapasztalni, hogy nem csak a muglik lehetnek olyan s�t�tek, mint a csillag n�lk�li �jszaka. Az a mocskos aranyv�r� Black... csal�dja szerint a fam�lia sz�gyene - noha nem az els�, volt m�r p�lda hasonl� elfajz�sokra, amit a Blackek igyekeznek f�tyol m�g� rejteni...

A horizontra pillantott, mely f�lig m�r elnyelte a nap v�r�sl� korongj�t. Ideje visszaindulni, gondolta.

A kunyh�j�hoz vezet� �t nem volt k�l�n�sebben hossz�, m�skor messzebbre is elk�borolt m�r. Maga a h�z tulajdonk�ppen nem volt nagy, � maga k�nyelmesen elf�rt benne, s�t, boszork�nykonyh�ja szinte k�tszer akkora volt, mint a lak�t�r. F�b�l eszk�b�lt egyszer� �p�tm�ny volt, egyesek szerint m�ltatlan a „Piton” n�vre. Perselus azonban szinte menek�lt a csal�di k�ri�b�l; gyermekkor�nak s�t�t eml�kei m�g mindig k�s�rtett�k. Emellett nem tudta volna elviselni, hogy szolg�k vagy h�ziman�k hada s�nd�r�g k�r�l�tte.

Vil�g�let�ben mag�nyos �s �n�ll� t�pus volt, most se v�gyott m�sra, csak hogy a legnagyobb nyugalomban k�sz�thesse b�jitalait.

A h�z csod�latos ligetek, dombok tal�lkoz�s�n�l �llt, egy hatalmasra n�tt t�lgyfa mellett. Az ifj� m�gusnak az erd�n �t vezetett az �tja. A k�zelben cs�rgedez� patak medr�n�l meg�llt, g�zl�t keresett mag�nak, majd �tkelt rajta. Torka ned� ut�n �h�tozott m�r egy j� ideje, �gy visszafordult, lehajolt a mederig, �s tenyer�t megmosta a hideg, krist�lytiszta v�zben. Kezeit lassan az ajkaihoz emelte, �s k�jes �t�rz�ssel kortyolt bele a pomp�s forr�sv�zbe.

Im�dta az erd� csendj�t �s b�k�j�t, most azonban hars�ny ricsaj szents�gtelen�tette meg az idillt. Perselus �sszevonta a szem�ld�k�t, �s a visszhangz� kiab�l�s ir�ny�ba n�zett.

- Rohadt muglik! - fakadt ki ut�lkozva.

Egy csoport ittas mugli fiatalt pillantott meg; fi�kat, l�nyokat, k�r�lbel�l az � koroszt�ly�b�l. Lek�zdhetetlen undor �rz�se �bredezett bels�j�ben, ahogy t�rdelve a rendbont�kat figyelte. Azok italos �vegekkel a kez�kben hadon�sztak, botladoztak, �nekeltek, egym�st l�kd�st�k a patakmeder ment�n. Egyik�k az egyik f�n�l h�nyt �ppen, m�g a t�bbiek tr�g�r szavakat ki�ltottak a messzes�gbe, �s m�morukban azt figyelt�k, milyen remek�l visszhangoznak a szavak. Egyik�k egy szikl�n �lve rajzolgatott valamit.

Perselus elfordult, hogy folytassa az utat hazafel�. Eddig sohasem l�tott muglikat a k�rny�ken, ezek is biztos csak elt�vedtek. Ekkor fojtott, tompul� hang� kiab�l�sra lett figyelmes. H�tran�zett, �s l�tta, hogy a banda �sszekapott valamin, mert heves gesztikul�l�sba �s l�kd�s�d�sbe kezdtek. A rajzt�bl�s l�nyt el�szeretettel taszig�lt�k ide-oda t�rsai, k�zben nevettek, s�t, tapssal b�ztatt�k egym�st. A fiatal l�ny azonban kor�ntsem tal�lta a dolgot olyan mulats�gosnak, �s szeretett volna m�r megszabadulni t�l�k. Kezdett eldurvulni a helyzet, a l�ny alig b�rta talpon maradni, folyton csak botladozott. Mikor az egyik fi� elkapta hossz� haj�t, meglend�tette a rajzt�bl�j�t, �s er�sen k�pen t�r�lte vele b�ntalmaz�j�t. Az felord�tott, mint valami sak�l, �s v�rz� orr�t tapogatta remeg� k�zzel. �ktelen haragra gerjedt, �s meg�t�tte a l�nyt, Perselus legnagyobb meglepet�s�re. Egy pillanatra saj�t, veszeked� sz�lei jutottak esz�be, �s sz�rny� borzong�s futott v�gig a gerinc�n. A sebes�lt f�rfi a l�nyt az egyik kisebb z�g�ba tasz�totta, melyben a patak folytat�dott. A t�bbiek egy ideig n�m�n �lltak, vagy d�h�sen kiab�ltak egym�ssal, majd eliszkoltak a helysz�nr�l.

Perselus n�m�n b�mult ut�nuk, figyelve a j�l ismert, h�mp�lyg� z�g�t, de a l�ny alakja csak nem bukkant fel. Megvonta a v�llait, �s indult volna haza, de valahogy �gy �rezte, befejezetlen dolga akadt... mintha meg kellene n�znie, mi t�rt�nt p�r sz�z m�terrel arr�bb. A kitaposott �sv�nyre l�pett h�t egy s�haj k�s�ret�ben - gy�l�lte, ha a lelkiismerete ilyen durv�n adta a tudt�ra, hogy l�tezik.

�tk�zben megl�tott a patakban egy-egy elhaj�tott cigarettacsikket �s alkoholos flask�t. Undorodva r�gta arr�bb a term�szet sz�ps�g�t elcs�f�t� darabokat.

Mikor meg�rkezett a z�g�hoz, a fenti k�veken v�rnyomokat tal�lt, �s el�g rossz �rz�se t�madt. Gyorsan keresni kezdte a l�nyt a szemeivel. Kisv�rtatva megpillantotta annak s�t�t, hason lebeg� sziluettj�t a m�ly�l� v�zben. Becs�rtetett de der�kig �r� tavacsk�ba, t�sk�j�t azonban okosan a parton hagyta. Megford�totta a l�ny test�t, fej�t kiemelte a v�zb�l, sz�tnyitotta annak ajkait, hogy a v�z kifolyjon bel�le. Kir�ncig�lta a partra �s lefektette a puha, naps�t�tte p�zsitra.

A l�ny nem volt eszm�let�n�l, de l�legzett. Kezein �s l�bain kisebb-nagyobb z�z�d�sok keletkeztek, ajka �s homloka azonban komolyan v�rzett. Perselus bossz�s cicceg�ssel jelezte, hogy ez most annyira hi�nyzott neki, mint egy p�p a h�t�ra. Legsz�vesebben otthagyta volna a muglit, ahol van - aki ilyen romlott erk�lcs� emberekkel m�szk�l, meg is �rdemli, ha ilyesmi t�rt�nik vele, gondolta. �m el�g volt egy pillant�st vetnie a l�ny v�rrel bor�tott arc�ra: r�gt�n tudta, hogy ilyen komoly sebekkel nem hagyhatja csak �gy mag�ra.

�tvetette h�t a v�ll�n a t�sk�j�t, �lbe kapta a l�nyt, aki a vizes ruh�i miatt k�l�n�sen neh�znek t�nt, majd egy hoppan�l�ssal az otthon�ban termett. Inger�lten n�zett k�rbe, vajon hov� tehetn� terh�t, mert sajn�lta volna �sszevizezni b�torait. V�g�l az aszalta mellett d�nt�tt. Igaz, a l�ny l�bai esetlen�l lel�gtak r�la, de ez pillanatnyilag nem igaz�n �rdekelte. Ledobta mag�r�l saj�t, �tnedvesedett g�nceit, megt�r�lk�z�tt, �s tiszta ruh�t �lt�tt. A kandall�ban t�zet gy�jtott a var�zsp�lc�j�val, �s vizet tett oda forrni. Az egyik szekr�nyb�l el�hal�szott egy tiszta kend�t, majd a fiatal n� fel� fordult. Viszolyogva n�zett az el�tte �ll� feladatra: egy ideig k�rd�n pillantott a testre �s a kend�re, h�tha azok magukt�l kital�lnak valami megold�st, de erre hi�ba v�rt. Odal�pett h�t az asztalhoz, �s elkezdte kigombolni a l�ny kab�tj�t. Miut�n lefejtette a fekete kord ruhadarabot, a f�ldre haj�totta. Leh�zta a cip�it is, azokat is arr�bb dob�lta. Miel�tt azonban a nadr�gj�hoz mert volna ny�lni, keze t�tov�n meg�llt a leveg�ben. Az ajk�ba harapott, majd �jra a szekr�nyhez ment �s kivett bel�le egy nagy z�ld pl�det. A h�l�szob�j�ban �ll�, k�nyelmes, baldachinos �gyon is rendet csin�lt: felt�rte a takar�t, �s megigaz�totta a p�rn�kat. Mikor visszat�rt a j�vev�nyhez, l�tta, hogy az mag�t�l csak nem akar levetk�zni, vagy megsz�radni. Egy kiss� zavart fintor jelent meg az arc�n, de azt m�r nem engedte meg mag�nak, hogy a szem�rmes p�r elhatalmasodjon rajta. Hat�rozott mozdulattal kigombolta a l�ny fekete farmerj�nak gombjait, de k�zben igyekezett m�sfel� n�zni. Alig b�rta ler�ngatni r�la a vizes holmit, mely v�g�l hangos cuppan�ssal �rt f�ldet. Perselus zavartan t�r�lgetni kezdte a diderg� l�bakat, melyeket a hideg patakv�z r�zsasz�n�re cs�pett. A h�l�s d�rzs�lget�snek k�sz�nhet�en azonban kezdt�k visszanyerni eredeti, feh�r sz�n�ket.

Az ifj� m�gus a n� v�r�s, sz�k fels�j�re pillantott, amely most m�g szorosabban tapadt a l�ny mellkas�ra. Hezit�lt egy pillanatig, de azt�n r�j�tt: ha rajtahagyja, a mugli ak�r m�g t�d�gyullad�st is kaphat. Legy�zte h�t zavar�t, �s lehunyt szemmel levette r�la a ruhadarabot. Tov�bbi t�r�lget�shez azonban nem volt b�tors�ga, �gy fogta a meleg pl�det �s j�l belecsavarta a sebes�ltet. �jra �lbe kapta, �tbicegett vele a h�l�szob�ba, �s befektette az �gyba.

Elix�reket hozott a rakt�rb�l, �s kend�ket meg egy v�zzel teli t�lat. Let�r�lgette a v�rt a l�ny arc�r�l, mely egy id� ut�n feladta �s nem buggyant el� t�bbet. Perselus egy n�gyzet alak� pamacsot egy v�ralvad�st el�seg�t� elix�rbe m�rtott. Majd r�szor�totta a sebes homlokra, de a rakonc�tlan, fekete tincsekkel meggy�lt a baja, mikor be akarta k�tni a fejet. Az ajkakkal nem tudott mit kezdeni: az ilyesmit m�g azok a v�res kez� mugli orvosok se szokt�k bek�tni.

Megvizsg�lta a l�ny v�gtagjait, de p�r s�t�t v�ral�fut�st�l �s horzsol�st�l eltekintve nem volt komoly a baj. A sebeket lekezelte fert�tlen�t� f�zettel, majd hagyta, hogy �jdons�lt p�ciense nyugodtan aludhasson. A h�l�szobai kandall�ban is t�zet gy�jtott, hogy kell� meleget biztos�tson sz�m�ra.

Bez�rta maga m�g�tt az ajt�t, �s f�radtan s�hajtott egyet.

A konyhai r�sz csapj�n�l kicsavarta a vizes ruh�kat, �s mindet felaggatta a sz�rad�k�t�lre.

F�z�tt mag�nak egy te�t. H�l�san kortyolgatva a megnyugtat� italt, roskadoz� k�nyvespolc�hoz l�pett, �s egy bizonyos k�nyvet keresett. Levette, mikor megtal�lta. Letelepedett a kandall� el�tti fotelbe, �s kellemes hangulatvil�g�t�s mellett lapozgatni kezdte. A „Mi a teend�, ha k�l�n�sen indokolt v�szhelyzetben mugli t�rsaink tudom�st szereznek a kil�t�nkr�l?” c�m� fejezetn�l meg�llt, �s nyugodtan b�ng�szni kezdte. Min�l jobban bele�sta mag�t, ann�l �rezhet�bb� v�lt sz�m�ra, hogy ez a helyzet kor�ntsem tartozott ebbe a „k�l�n�sen indokolt v�szhelyzetbe”. Az ostoba mugli saj�t hib�j�b�l ker�lt ilyen �llapotba. Ha � nem j�rt volna v�letlen�l arra, tal�n �vekig meg se tal�lt�k volna a holttest�t. Ott is hagyhatta volna. �gy viszont a l�ny biztosan r� fog j�nni, hogy var�zsl�val van dolga, hiszen tele van a h�z m�gikus ketyer�kkel.

Nem, hat�rozta el mag�t. Nem fog mindent eltenni szem el�l, csak az�rt, hogy a l�ny figyelm�t elker�lje, hogy egy var�zsl�lakban van. M�r �gy is �pp el�g bossz�ss�got okozott neki. Ebben az esetben azonban a miniszt�rium embereinek kell majd k�zbel�pni, �s felejt�s�tkot bocs�tani a l�nyra. Igen �m, de ha emiatt beengedn� a h�zba a hivatali szem�lyeket, az fel�rne egy megad�ssal. Hal�lfal�, nem tan�csos csak �gy cimbor�lni a M�gia�gyi Miniszt�rium amnezi�toraival. K�l�n�sen annak f�ny�ben nem, hogy az int�zm�ny j� ideje aurorokkal �ld�zteti Voldemort h�veit. Patthelyzet... mi legyen?

Nem hagyhatja, hogy a l�ny csak �gy k�boroljon a nagyvil�gban, fennen hirdetve, hogy tal�lkozott egy var�zsl�val.

Perselus megd�rzs�lte sajg� hal�nt�k�t �s �gy d�nt�tt, hanyagolja a k�rd�st. B�gr�j�t letette a mellette �ll� kis asztalk�ra, a k�nyv lassan kics�szott a kez�b�l. Elnyomta az �lom...

M�snap reggel m�g meleg p�ks�tem�nnyel, g�z�lg� te�val, kaka�val, vajjal, k�l�nf�le gy�m�lcssziruppal �s m�zzel megrakott t�lc�val nyitott be a l�nyhoz. Az egyik asztalk�ra letette, majd k�zelebb ment az �gyhoz, hogy megn�zze, k�nyszervend�ge alszik-e m�g. Nagyot nyelt, mikor megl�tta, hogy a l�ny sz�tvetett karokkal �s l�bakkal, igen felt�rulkoz� p�zban fekszik el�tte. Kerekded melleinek sz�pen �velt vonala f�lig kil�tszott, hossz� combjai pedig bizony magukra csalogatt�k volna m�g a legszent�let�bb f�rfiember figyelm�t is. Perselus bossz�san fels�hajtott. Igyekezett nem odan�zni, �s k�zelebb l�pett, hogy betakarhassa a l�nyt. Ekkor azonban kezek kulcsol�dtak mindk�t csukl�j�ra.

- Micsi’...?

�m a l�ny m�r r�ntotta is az �gyra. Hanyatt ter�tette, gyorsan r��lt mellkas�ra, t�rdeivel pedig leszor�totta karjait, amit�l Perselus f�jdalmasan felszisszent. A vad�c megigaz�totta mag�n a pokr�cot, �s elsz�ntan megszor�totta az alatta fekv� f�rfi kez�t. Az pr�b�lt kap�l�zni, de a szor�t�s csak fokoz�dott. A csukl�it a feje melletti p�rn�hoz szor�tott�k.

- Ki vagy te �s mit csin�lt�l velem? - hadarta zil�ltan a l�ny.

- Eressz el - mondta inger�lten a m�gus.

- Nem, am�g nem k�zl�d, mit tett�l velem! Idegen h�zban vagyok, meztelen�l fekszem egy idegen �gyban, a ruh�im sehol, a testem pedig tele van k�k-z�ld foltokkal! Meger�szakolt�l?!

- Hogy mi?! - fakadt ki elk�pedve Perselus. - M�gis hogy k�pzeled?! Egy ujjal sem ny�ltam hozz�d!

- Most is fogdost�l, l�ttam!

- Csak be akartalak takarni! Te ost...

�m nem tudta befejezni, mert a l�ny els�padt �s megsz�d�lt. L�tszott rajta, hogy a hirtelen hevesked�st�l r�t�rt a h�nyinger. Szor�t�sa is lazult, majd el�rehanyatlott Perselus mell�. Es�s�t szerencs�re felfogt�k a puha p�rn�k. A mellette fekv� f�rfi el�sz�r meglep�d�tt, majd arc�n megjelent egy „�gy kell neked, ostoba feh�rn�p!”-kifejez�s. Felk�ny�k�lt �s len�zett a piheg� l�nyra.

- Tess�k! Kellett ez neked?

- Mi... t�rt�nt?

- A bar�taid megvertek �s majdnem v�zbe fulladt�l. Az �letedet k�sz�nheted nekem, ill� lenne eszerint viselkedned.

- �k nem a bar�taim... - derengett fel az el�z� napi incidens a l�ny szemei el�tt. - Ok n�lk�l... k�t�ttek bel�m...

- Mi�rt volt�l akkor vel�k? - k�rdezte a f�rfi k�z�ny�sen.

A l�ny nem felelt. A k�nos cs�ndben Perselus a t�lc�ra pillantott.

- Hoztam reggelit. Egy�l.

- Egy falatot se b�rn�k lenyelni... sz�rny� h�nyingerem van...

- A fejedet �rt er�s �t�s miatt.

Ki�lt az �gy sz�l�re, h�ttal a l�nynak.

- Ki vagy te?

- Sarah. Sarah Sampson. �n... telefon�lhatok egyet?

Perselus felhorkant.

- N�lam nincs telefon.

Sarah er�tlen�l felk�ny�k�lt.

- Valahogy �rtes�tenem kell a sz�leimet... hogy... j�l vagyok...

- Att�l tartok, ez lehetetlen.

- H-hogy �rted ezt?

- M�r �gy is el�g bajt hozt�l a fejemre. Azt hiszem, nem engedhetlek el...

- Mi?!

Perselus h�trafordult.

- Var�zsl� vagyok. �s nem engedhetem, hogy rajtad k�v�l m�s is tudom�st szerezzen err�l!

P�r m�sodpercnyi d�bbent hallgat�s ut�n a l�nyb�l kibukott a k�rd�s:

- Mivan?!

Perselus fel�llt az �gyr�l �s szembefordult fele.

- N�zz r�m! - mondta h�v�sen. - Nem vagyok olyan, mint egy k�z�ns�ges mugli.

- Mugli?

- Var�zstalan ember.

Sarah hunyorogva n�zte egy darabig, mert a szeme el�tt elhom�lyosult minden. Mikor azonban l�t�sa kitisztult, egy eg�szen szokatlan k�lsej� fiatalembert pillantott meg.

Fekete inget, f�l�tte pedig fekete mint�kkal h�mzett s�t�tz�ld mell�nyt viselt, mely combj�nak k�zep�ig le�rt. Gall�rja magas�tott volt, mandzsett�ja is elt�rt az emberek vil�g�ban viseltekt�l. F�nyl�, fekete haja �poltan omlott v�llaira, h�tul p�r tincs egy aranyl� csattal volt �sszet�zve. S�t�t, �that� tekintet�vel, finoman �velt, �m hidegs�get sug�rz� von�saival, b�szke tart�s�val az eg�sz figura �gy festett, mintha valami t�rt�nelemk�nyvb�l l�pett volna el�. Sarah arc�n sz�nalom jelent meg - olyan kifejez�s, melyet az ember a bolondok l�tt�n �lt mag�ra.

- L�tom, nem hiszel nekem - r�ndult meg egy apr�cska izom Perselus szeme sark�ban.

El�kapta p�lc�j�t, mire a l�ny felsikoltott.

- Ne b�nts! - k�rlelte szinte �szt�n�sen.

- Nem foglak. Nox! - mutatott a kandall�ra, melyben kialudt a t�z.

Perselus a reakci�t v�rva a l�nyra sand�tott. Az azonban t�tott sz�jjal meredt az �res kandall�ra, holott egy pillanattal kor�bban m�g k�k �risz�ben t�ncoltak a vid�m l�ngocsk�k. Er�tlen�l k�b�n fel�lt, de egy hang sem j�tt ki a tork�n. �m a r�m�let egyre kivehet�bb volt az arc�n.

Hiszt�rikusan forgatta k�rbe a fej�t, mintha csak most eszm�lne fel, milyen sz�rny�s�gek lapulnak k�r�l�tte. Minden sarkon �s polcon, szekr�nyk�n �s ablakp�rk�nyon borzalmas k�nz�eszk�z�ket, hal�lfejeket, csontokat v�lt felfedezni; t�ket �s t�r�ket, k�tyagos szalmab�b�kat, melyeknek hi�nyoztak k�l�nb�z� v�gtagjai... akasztott vagy �ppen �vegben �sz�, boncolt �llatokat; balj�s kereszteket, m�gikus szimb�lumokkal d�sz�tett t�rgyakat; v�rrel �s m�rgekkel teli fiol�kat, krist�lyg�mb�t, k�rty�kat... Sebesen forgott vele a vil�g, mintha d�monok r�ngatt�k volna v�gtagjait ezer meg ezer ir�nyba. A hom�lyos foltok v�g�l cs�kokk� v�ltak, majd teljesen els�t�tedtek. Az �r�lett�l elvesztette az eszm�let�t �s az �gyra hanyatlott...

�r�kkal k�s�bb arra �bredt, hogy m�r egy m�sik, k�nyelmesebb valamiben pihen. Nem volt �llig betakarva, s�t, szabadon l�v�, meztelen b�r�n �rezte egy k�zelben pattog� t�z kellemes meleg�t. A fej�be sz�r� f�jdalom ny�lalt, ez�rt halkan felny�g�tt. Kezdtek kitisztulni az �rz�kei. Hossz� l�bain egy f�rfikar gyeng�d �rint�s�t �s egy vizes kend� simogat�s�t �rezte. Er�lk�dve kinyitotta a szemeit, �s l�tta, hogy egy kandall� melletti fotelben �l, �s a fiatal f�rfi �vatos mozdulatokkal a l�b�t mossa. Id�nk�nt megm�rtja a kend�t egy z�ldes �rnyalat� v�zben, majd �jra a b�r�t kezdi el vele k�nyeztetni.

Minden �jabb sim�t�s egyre m�lyebb b�dulatba ejtette: karja libab�r�s lett, gerinc�n kellemes borzong�s futott v�gig. A kezelt fel�leten felpezsd�lt a v�rkering�se, �s f�jdalom helyett �des ernyedts�get �rzett. Az ajk�ba harapott a k�jt�l, �s �jra kinyitotta a szemeit. Lassan megemelte a kez�t, v�gigsim�tott a mellkas�n. Fels�test�t egy puha ing fedte, mit�l egy cseppet megnyugodott. �jb�l felny�g�tt, amit m�r Perselus is �szrevett.

- Csakhogy magadhoz t�rt�l. M�r �ppen ideje volt.

- Mit... mit csin�lsz? - s�hajtott a l�ny.

- �jra kitiszt�tom �s �tk�t�z�m a sebeidet.

- Mi az... a t�lban...?

- Gy�gyhat�s� f�zet - felelte Perselus fel sem n�zve. - A sebeid ez�ltal nem fert�z�dnek el, a v�ral�fut�sok pedig egy h�ten bel�l elm�lnak.

- Sz�val t�nyleg igaz... t�nyleg var�zsl� vagy...

- Mi gy�z�tt meg most, ami az el�bb nem?

- Egy norm�lis f�rfit sem l�ttam m�g, aki k�pes lenne ilyen odaad�ssal mosni egy n� koszos l�b�t...

Perselus keze zavartan meg�llt a leveg�ben, majd lassan folytatta.

- K�sz�n�m... - mondta v�g�l Sarah pihegve.

Mivel a f�rfi nem sz�lt, folytatta:

- Te... te milyen var�zsl� vagy? Egy olyan... aki megrontja a gyerekeket... �s a ront�st k�ld a term�sre... meg... aki lepakt�lt az �rd�ggel?

Perselus iszonyodva kapta fel a fej�t, de l�tszott rajta, hogy nem lept�k meg a sz�rny� v�dak. Lemond�an megr�zta a fej�t, �s az orra alatt motyogott:

- Sprenger �s Kramer... m�r megint... Nektek - fordult szomor�an a l�nyhoz -, var�zstalanoknak el�g bigott elk�pzel�seitek vannak a var�zsl�kkal �s boszork�nyokkal kapcsolatban...

- Te milyen fajta vagy?

- B�jitalokat �s f�zeteket k�sz�tek, de... azt hiszem, a gonoszabbik fajt�b�l val� vagyok - jegyezte meg sejtelmes mosollyal.

Sarah �rezte, hogy els�pad, de biccentett egyet.

- K�sz vagyunk - haj�totta az ifj� m�gus a kend�t a t�lba.

- Ugye... nem fogsz b�ntani?

- Nem.

- De fogsz, ha megpr�b�lok elmenni, igaz?!

- Ilyen �llapotban �r�lj, hogy egy�ltal�n magadn�l vagy - t�rt ki a v�lasz el�l Perselus. - �taludtad az eg�sz napot. Bele fog telni egy kis id�be, m�g l�bra tudsz �llni.

Odal�pett hozz�, a karj�t a l�ba al� dugta, majd �vatosan megemelte. A r�zk�d�st�l a l�ny picit megsz�d�lt.

- V�rj... V�rj... - ny�sz�r�gte. - A gyomrom... majd �hen halok... nem kaphatn�k valamit enni?

- De - remegtek meg Perselus ajkai, ahogy felemelte.

Lass� l�ptekkel becipelte a h�l�szob�ba. Lefektette az �gyra, majd kiment, �s egy t�lc�nyi harapnival�val t�rt vissza. A l�ny kez�be adta a kenyeret �s a vizespoharat, majd n�zte, ahogy az enni kezd.

- Csak hogy tudd: nem vagyok egy mesebeli j� var�zsl�, de gyermekeket sohasem tudn�k b�ntani!

A megv�ltozott k�r�lm�nyek szokatlan helyzetet teremtettek Perselus otthon�ban. A Nagy�r tov�bbra sem jelezte, hogy sz�ks�ge lenne r�, ez�rt az ifj� m�gus azt tette, amit �ltal�ban szokott: az erd�ket-mez�ket j�rta b�jital-�sszetev�k�rt, majd f�zeteket k�sz�tett bel�l�k. A v�ltoz�st maga a j�vev�ny id�zte el�. Perselus nem tudott ugyanolyan fesztelens�ggel mozogni a saj�t h�z�ban, mint azel�tt, nem alhatott saj�t �gy�ban... Meg is �rezte ennek roppant kellemetlen ut�hat�s�t. A h�z nappalij�ul szolg�l� helys�gben �ll� kanap� napk�zben t�k�letesen megfelelt �l�alkalmatoss�gk�nt, de ha alv�sr�l volt sz�, egy halom sz�na is k�nyelmesebb tudott volna lenni. Zavart csendben teltek eleinte az �tkez�sek is. Perselus igyekezett hamarabb kelni �s v�gezni, mint a l�ny. De Sarah, ahogy er�re kapott, felb�torodva n�ha besz�lget�st kezdem�nyezett.

- �s mondd - k�rdezte egyszer, mik�zben lassan eszegetett - hogyhogy nem vesznek �szre titeket az emberek?

- Mi is emberek vagyunk - jegyezte meg s�rt�d�tten a var�zsl�. - Egy�bk�nt pedig �gyesen �lc�zzuk a k�pess�geinket.

- Elk�l�n�lten �ltek?

- Nem mindannyian. Nem is gondoln�d, h�ny var�zsl� meg boszork�ny �l a muglik k�zt... - felelte a f�rfi, majd elkezdte kanalazni a k�s�j�t.

- �s h�zasodtok is vel�nk?

Perselus megeresztett egy megvet� fintort.

- Vannak, akik igen...

- De? - k�v�ncsiskodott a l�ny. �rezte, hogy a m�sik nem mondott el mindent.

- Nem mindenki tartja ezt helyesnek.

- Ez azt�n a diplomatikus megfogalmaz�s! - horkant fel Sarah. - Tal�n azok kevesebbet �rnek, akik var�zstalanokkal k�tik �ssze az �let�ket?

- �gy keveredne a v�r�nk. Vannak nagy m�lt�, �si var�zsl�csal�dok, melyek meg akarj�k �rizni v�r�k tisztas�g�t...

- Ez... egyszer�en undor�t�! - csapta le a pohar�t a t�lc�ra Sarah. - Mintha a mi v�r�nk koszos lenne!

Perselus nem sz�lt, csak evett tov�bb.

- Halljam, te is �gy gondolod?!

- Semmi k�z�d hozz�, hogy �n mit gondolok! - csattant fel most m�r a m�gus is. - �s ez egy�bk�nt sem sz�m�t. Akit szolg�lok, �gy v�lekedik, �s �n h� alattval�k�nt al�vetem magam az � akarat�nak!

Sarah arc�n d�bbent csal�dotts�g t�kr�z�d�tt, majd kiv�r�s�d�tt a d�ht�l.

- Sz�val �n is csak egy koszos rongy vagyok, ugye?!

Perselus elfordult.

- Csod�s! - pattant fel a l�ny. - Ne is csod�lkozz, ha �gy kezelnek titeket, mint a lepr�sokat! - majd s�nt�n bicegve a h�l�szob�ba v�nszorgott, �s becsapta maga ut�n az ajt�t.

Az ifj� var�zsl� merev arccal b�mult a t�ny�rj�ra. Egy�ltal�n nem hi�nyzott neki most ez a veszeked�s. De az �tv�gya is elment, amint r�n�zett a k�s�ra. Undorodva tette f�lre.

�pp megt�r�lte a kez�t, mikor a kandall� sejtelmesen lobbant egyet. Egy fiatal f�rfi feje jelent meg a l�ngok k�zt. Izgatottan dob�lta hossz�, sz�ke tincseit, nehogy egy szikra bel�j�k kapjon.

- �h, Perselus! - k�sz�nt�tte t�rs�t felcsillan� szemekkel.

- Lucius... mit tehetek �rted? A Nagy�r hivat minket?

- N-nem, �, nem, nem az�rt h�vlak - motyogta a sz�ke zavartan, kim�rt modor�t�l szokatlanul elt�r�en. Perselus felvonta a szem�ld�k�t. - Eg�szen m�s term�szet� lenne a k�r�sem. Mivel olyan mesterien kiismered magad a boszork�nykonyh�ban... sz�val egy szerelmi b�jitalr�l lenne sz�.

- Azt hittem, Narcissa Black keze m�r r�g a ti�d. Mi sz�ks�ged lenne egy ilyen elix�rre?

- Az eljegyz�snek m�r semmi sem �ll az �tj�ban - felelte gyorsan Malfoy. - �m kellene valami, ami Narcissa v�gy�t fel�leszti ir�ntam...

- Abban a hitben voltam, a megnyer� modorod mindenkit levesz a l�b�r�l - pr�b�lta meg elfojtani mosoly�t Perselus. - No �s milyen elix�rr�l lenne sz�?

- Aviala-f�zetr�l.

- Az bizony er�s - vigyorodott el v�gleg s�t�t haj� t�rsa.

- Ez m�g nem minden. Szeretn�m, ha... ha megh�romszorozn�d a hat�erej�t.. Csak a biztons�g kedv��rt, term�szetesen.

- Nagyon szorult helyzetben lehetsz, Lucius - kapta fel a fej�t Perselus. - De elk�sz�tem neked a f�zetet. A szokatlanul er�s �sszet�tel miatt azt hiszem, ez�ttal h�rom napra lesz sz�ks�gem.

- Pomp�s! - ragyogott fel Lucius arca az �r�mt�l. - De mondd csak... b�d�t�, serkent� hat�s� parf�m�kkel nem foglalkozol v�letlen�l?

- Ez itt nem drog�ria, Malfoy - komorodott el Perselus arca. Valahogy ezt m�r nem tal�lta mulats�gosnak. �gy �rezte, tehets�ge m�ltatlan b�n�sm�dban r�szes�l.

- �h, mily k�r - g�rb�lt csal�dott fintorra Lucius ajka. - Nos, h�t... az�rt k�sz�n�m a f�radoz�saidat. �s Perselus! - zengett fel g�g�s hangja magabiztosabban. - Rem�lem, mindez k�zt�nk marad!

- Term�szetesen - sziszegte a m�sik.

Lucius feje elt�nt a t�zb�l, Perselus pedig nagyot s�hajtott.

K�nyvespolc�hoz l�pett �s levette r�la a „Szerelmi b�jitalok (ha m�r v�gk�pp nincs semmi a tarsolyunkban)” c�m�, barna b�rk�t�ses k�nyvet. R�gi, megkopott darabnak l�tszott, lapjai n�hol m�r gy�r�ttek, szam�rf�lesek voltak, alapsz�n�k is bes�rgult. Elm�ly�lten lapozgatta egy ideig, n�h�ny ismer�s receptn�l huncutul elvigyorodott, majd v�g�l megtal�lta, amit keresett.

�tbattyogott a nappalij�b�l ny�l� boszork�nykonyh�ba �s l�mp�st gy�jtott. Kinyitotta a vitrin �vegablakait, �s a hozz�val�k �vegeit, dobozk�it kezdte keresg�lni. Kiszedett vagy k�ttucatnyi fiol�t, majd mindent az asztalra pakolt. Fel�ll�totta az �stj�t is, alatta t�zet gy�jtott. A megadott mennyis�g� folyad�k belet�lt�se ut�n keverget�s mellett elkezdte adagolni az �sszetev�ket. Az els� csipetet m�g rutinszer�en adta hozz�, de mivel a f�zet erej�t meg kellett h�romszoroznia, fanyalogva dobott bele m�g k�t adagot mindenb�l. Ahogy a kavarg� folyad�k felmelegedett �s rotyogni kezdett, a sz�ne vil�gos r�zsasz�n�v� v�lt, �s a kavar�kan�l nyom�ban f�nyes feh�r cs�kok keletkeztek a tetej�n, melyek azt�n beleolvadtak az egyre s�r�s�d� massz�ba. A rotyog�st�l bubor�kokat h�ny� f�zet kezdte fel�lteni a jellemz�en b�d�t� illat�t. Minden egyes bubor�k kipukkan�sakor halv�nyr�zsasz�n f�st sz�llt fel a kond�rb�l, melyet Perselus igyekezett elhessegetni.

Lapoznia kellett a k�nyvben, ez�rt f�lrepillantott, de mikor �jra a f�zethez fordult, �pp egy hatalmas bubor�k robbant fel, �s olyan hevesen lehelte ki lelk�t, mint egy m�rges gomba. A nagy mennyis�g�, t�m�ny, b�d�t� felleg telibe kapta Perselus arc�t, aki meglep�d�tts�g�ben j� nagy adagot le is t�d�z�tt bel�le. K�h�gni �s fulladozni kezdett, szor�t� mellkas�hoz kapott, majd k�tr�t g�rnyedt, �s v�g�l eszm�let�t vesztve elter�lt a padl�n. A kez�b�l kiejtette a szorongatott �vegcs�t, amely �tgurult a nappaliba, �s neki�tk�z�tt Sarah l�b�nak. A l�ny a ricsaj miatt dugta ki a fej�t a szob�b�l. Mikor megl�tta, hogy Perselus a f�ld�n fekszik, nyomban fel�je szaladt. Az asztalon fortyog� f�zet m�r v�szesen billegett, tartalma �t-�tcsapott az �st sz�l�n. Ez�rt Sarah egy m�r�poh�rnyi v�zzel eloltotta alatta a t�zet. �m egy felsz�ll� f�stfelleg �t is eltal�lta, �gy Perselus mell� zuhant �s m�ly �lomba mer�lt...

�r�kkal k�s�bb Perselus z�g� fejjel t�rt mag�hoz. A t�deje m�g mindig sz�rt minden l�legzetv�telkor. R�ad�sul m�g egy puha test is r�nehezkedett. �vatosan kinyitotta h�t a szemeit, �s megl�tta, hogy Sarah feje a v�ll�n pihen, keze a sz�ve felett nyugszik. �sszevonta a szem�ld�k�t, majd r�j�tt, hogyan ker�lhetett a l�ny mell�. Gyorsan az asztalra pillantott, de a kond�r mozdulatlanul �llt. Elfintorodott, majd felk�ny�k�lt, de r�gt�n elfogta a h�nyinger. Visszafek�dt h�t, �s v�rt m�g n�h�ny percet, m�g elm�lik az �melyg�s. V�gig a mellette fekv�, halkan szuszog� l�nyt n�zte, aki �gy t�nt, didergett egy cseppet. Csak Perselus egyik hossz� ujj� inge volt rajta, l�bai teljesen meztelenek voltak. A m�gus �vatosan f�lres�p�rte a kusza tincseket a l�ny arc�b�l, �s hossz� ujjaival megtapogatta a homlok�t, mert az es�s k�zben valahogy �sszeszedett egy kisebb horzsol�st. Nem volt k�l�n�sebben v�szes, de �gy d�nt�tt, nem �rt megn�zni.

Mikor v�gre siker�lt felkelnie, megfogta a l�nyt, �lbe kapta, �s lefektette a nappaliban. Egy fut� pillant�st vetett m�g a b�jitalra, de annak olyan gusztustalan h�ny�ssz�ne lett, hogy m�g Perselus is megborzongott. Mag�ra hagyta h�t a kond�rt, �s let�rdelt a l�ny mell�. H�s oldattal t�r�lgette annak homlok�t. A kend�b�l gy�gyn�v�nyek finom illata �rz�d�tt, melyekt�l Sara hamar mag�hoz t�rt.

- Mi... mi t�rt�nt? - k�rdezte b�gyadtan.

- A b�jital, amit f�ztem, ki�t�tt mindkett�nket - helyezte a homlokra a borogat�st Perselus.

- Milyen b�jital?

- Megk�rtek, hogy k�sz�tsek egy szerelmi b�jitalt - tapogatta meg f�j� csukl�j�t a var�zsl�. - Az volt a megrendel� k�l�n k�v�ns�ga, hogy legyen a hat�sa h�romszor olyan er�s, mint �ltal�ban. De t�l t�m�nyre siker�lt. Ez�rt megt�plek, Malfoy... - motyogta mag�ban.

- Szerelmi b�jital? - mosolyodott el Sarah hirtelen. - Azt hittem, ilyesmi csak a mes�kben l�tezik.

Perselus viszonozta a mosolyt, de teljesen meglep�d�tt saj�t mag�t�l. Zavartan k�hintett, �s lekezdett fel-al� j�rk�lni a helyis�gben.

- Nem baj, megf�z�m �jra - mondta, ink�bb csak �gy mag�nak.

A t�zifa k�z�l el�szedett k�t-h�rom vastag deszkal�cet, k�rbeker�tette vel�k a kandall�t, majd fekete m�gikus port sz�rt a t�zbe, melyt�l az z�ld l�ngokat vetett. Sarah ijedten h�trah�k�lt:

- Mit csin�lsz?

- Hamugy�kot k�lt�k! - v�gta r� Perselus vid�man. - Gyere, n�zd meg! - h�vta maga mell� a l�nyt.

Egy pokr�cba burkol�zva Sarah is odat�rdelt a kandall� el�, a deszk�k mell�.

- Mi az a hamugy�k?

- Mindj�rt megl�tod!

Egy ideig n�m�n b�mult�k a t�zet. Pont, mikor Sarah kezdte elunni mag�t, Perselus megfogta a kez�t �s a l�ngok k�z� mutatott. Az felsikoltott:

- De aranyos!

Egy halv�nysz�rke gy�kszer� l�ny tekerg�z�tt el� a kandall�b�l. L�tsz�lag ment volna tov�bb is, de a deszk�n nem tudott �tm�szni. Lekuporodott h�t az egyik sarokban �s r�zk�dni kezdett.

- Most mit csin�l? - k�rdezte izgatottan a l�ny.

- Lerakja a toj�sait - suttogta Perselus.

Tov�bb n�zt�k a kis l�nyt, ahogy vil�gra hozza v�r�s toj�sait. Perselus k�zelebb hajolt, n�m�n mozg� ajkakkal megsz�molta a toj�sokat, majd b�lintott. Az �llat, miut�n befejezte a toj�srak�st, elporladt.

- Szeg�ny - szipogott Sarah.

A m�gus moh� vigyorral ny�lt a var�zsp�lc�j��rt, �s m�r le is h�t�tte a toj�sokat. Mikor el�g hidegek lettek, mindegyiket felmarkolta.

- M-mit csin�lsz? - k�rdezte a l�ny felh�borodva.

- Magamhoz veszem a toj�sait - felelte Perselus t�k�letes term�szetess�ggel. - A b�jitalom n�lk�l�zhetetlen hozz�val�ja.

- Hogy mi? - fakadt ki Sarah. - Meg�l�d ennek a szerencs�tlen �llatnak a kicsinyeit, miut�n az az �let�t adta �rt�k? Meg�l�d �ket, csak hogy buta f�zeteket k�sz�thess bel�l�k?! 

- B-buta f�zeteket?! - g�vadtak ki Perselus szemei. - De hiszen ezekben nincsenek is �llatok! - mutatott a toj�sokra. - Ez csak megt�veszt�s! Ezek a toj�sok felgy�jtan�k a h�zat, ha nem h�ten�m le �ket! M�sra nem j�k, csak b�jitalokhoz! Minden igazi hamugy�k t�zben sz�letik!

Sarah egy cseppet but�nak �rezte mag�t a tudatlans�ga miatt, �s pirultan les�t�tte a szemeit. Perselus azonban h�borogva fel�llt, �s tov�bb motyogott valamit a buta f�zetekr�l. A l�ny mag�ban mosolyogni kezdett, majd � is felkelt a f�ldr�l.

- Te... Perselus... - kezdte. - Van itt valahol... hely, ahol... megf�r�dhetn�k?

A var�zsl�ban egy pillanatra meg�llt az �t�.

- H-h�t persze, mondta zavartan.

Perselus kiss� inger�lten kavargatta az el�tte rotyog� �st tartalm�t. A zavar egyre �rezhet�bben kezdett elhatalmasodni rajta, ugyanis a h�l�szob�b�l kihallatszott a l�ny vih�ncol�sa. A m�gus el�kotort a padl�sr�l egy hatalmas d�zs�t, �s megb�v�lte azt, hogy tartsa folyamatosan melegen a benne l�v� vizet. Mag�ra hagyta a l�nyt, aki kacagva adta �t mag�t a r�zsaillat� f�rd� gy�ny�r�nek. Egy puha szivaccsal mosogatta test�t, sz�pen, r��r�sen. B�re teljesen fel�l�nk�lt a nyugtat� hat�s� v�zt�l, az illatt�l pedig j�t�kony b�dulatba esett. Mosolyogva n�zte, hogy peregnek le a v�zcseppel a karj�r�l.

Odakint Perselus nem tal�lta a hely�t, idegesen j�rt-kelt a nappaliban. A f�zet elk�sz�lt, tal�lt is neki egy csinos kis �veget, amiben �ssze�rnek a hozz�val�k. Kik�sz�tette a polca, hogy legk�zelebb, ha t�rsaival tal�lkozik, mag�val vihesse.

M�r j� ideje bes�t�tedett, a h�l�szoba ajtaja alatt azonban kisz�r�d�tt a bent �g� l�mp�s f�nye. Perselus remeg� kezekkel az ajt�hoz l�pett: meg akarta k�rdezni Sarah-t, sz�ks�ge van-e valamire. De akaratlanul is belesett a l�cek k�z�tti r�sen. Rossz tulajdons�gai k�z�l a lek�zdhetetlen k�v�ncsis�g�t ut�lta a legjobban. M�r annyiszor bajba ker�lt emiatt...

A l�ny h�ttal �llt neki, �pp akkor emelkedett ki a v�zb�l. N�iesen kerek cs�p�j�r�l gy�ngy�zve folyt al� a v�z. B�re pirult volt �s csillogott. Karj�val a kitett t�r�lk�z��rt ny�lt, �s �vatosan t�r�lgetni kezdte mag�t.

Perselus lehunyta moh� szemeit, test�n j�les� borzong�s futott v�gig. Kez�vel megt�masztotta mag�t, �s hozz�simult az ajt�hoz. Halkan s�hajtott...

- Perselus! - hallatszott bentr�l a l�ny h�v� szava.

A var�zsl� r�m�lten h�trah�k�lt: azt hitte, rajtakapt�k, hogy leskel�d�tt.

- Seg�ten�l nekem?

Megigaz�totta mag�n az inget, majd bel�pett a szob�ba.

- V-v�gezt�l?

- Igen, remek volt, k�sz�n�m. Seg�tesz nekem? Most, hogy �gy magamra csavartam a t�r�lk�z�t, nem tudok kim�szni a d�zs�b�l...

K�rd�n r�meredt. Perselus b�ztat�an biccentett egyet, �s fel�je ny�jtotta a kez�t.

- Kapaszkodj meg bennem.

Sarah a nyaka k�r� fonta karjait, a f�rfi pedig megemelte a l�bait, �lbe kapva a l�nyt. Egy pillanatig n�m�n n�zt�k egym�st, majd Perselus les�t�tte a szemeit, �s az �gyra fektette terh�t.

- K�sz�n�m - suttogta az. Ajkai eln�multak. Perselus megenyh�lt, szokatlanul szel�d von�sait figyelte, �s nem is tudatosult benne, hogy ajkaik �ssze�rtek egy pillanatra. Nagyon �vatos �s r�vid cs�k volt, ink�bb �gyetlen pr�b�lkoz�s, mint szenved�lyes �sszefon�d�s. Mikor Perselus �jra kinyitotta a szemeit, Sarah zaf�rk�k �risz�vel kellett farkasszemet n�znie. Arc�t szinte �gette a p�r, �s nyelni is alig b�rt, �gy dobogott a sz�ve.

- �n... - dadogta rekedten - Bocs�ss meg! - mondta gyorsan, majd mag�ra hagyta a pislog� l�nyt.

Miut�n bez�rta maga m�g�tt az ajt�t, �vatosan nekid�lt a falnak, �s a plafont n�zve m�lyeket s�hajtott. Ujjaival t�tov�n meg�rintette saj�t ajkait, majd s�padtan kiviharzott a h�zb�l. Szab�lyosan menek�lt a k�zel�b�l. Rutinszer�en r�tta a m�r j�l ismert, kitaposott �sv�nyeket, agya pedig idegesen dolgozott...

M�r vil�gos volt, mikor k�bultan nekid�lt a patakon �t�vel� fah�d korl�tj�nak. Szemei t�sk�sak voltak, �s kimer�lts�gr�l, kialvatlans�gr�l tan�skodtak. Arca ny�zott volt, �s minden v�gtagja f�jt az eg�sz �jszak�s k�borl�s ut�n. Cip�je �s nadr�gj�nak sz�ra itt-ott s�ros volt, hiszen a s�t�tben nem igaz�n l�tta, hova l�p.

Kil�gatta kezeit a v�z f�l�, fej�t pedig lehorgasztotta.

- Egy barom vagyok... ehhez nem f�r k�ts�g... Hogy lehettem ekkora idi�ta?

Soha nem gondolta volna, hogy egy n� ennyire �mulatba tudja ejteni, hogy ajka valaha n�i ajkat cs�kolna, hogy kezei egy b�rsonyos n�i test vonal�t �rinten�k... �s hogy ez a n� pont egy mugli legyen?! Ez lehetetlen! Mivel �rdemelte ki ezt a b�ntet�st?! Legal�bb boszork�ny lenne! De hogy hal�lfal� l�t�re egy var�zstalan l�nyhez kezdjen el vonz�dni? A sorsnak el�g bizarr humora van n�ha...

Sz� sem lehet r�la, mondogatta mag�ban elsz�ntan, mik�zben vadul kereszt�lcs�rtetett a boz�ton. Ennek v�get kell vetni. Elengedi a l�nyt, hadd menjen haza, csak ne l�ssa t�bbet. Ennek az eg�sznek se j�v�je, se �rtelme, r�ad�sul mindkett�j�ket kellemetlen helyzetbe hozhatja.

Ler�gta a cip�j�r�l a sarat a verand�ra l�pve, majd nagyot s�hajtva benyitott.

Sarah az asztaln�l �lt, �s riadtan pattant fel, mikor megl�tta, hogy a f�rfi visszat�rt. Odaszaladt hozz�, �s a nyak�ba vetette mag�t.

- �gy agg�dtam �rted! Azt hittem, valami bajod esett odakint! Hol volt�l? - k�rdezte r�m�lten.

Perselusban egy pillanat alatt omlott �ssze minden elhat�roz�s, amit idefel� j�vet fel�p�tett mag�ban. M�r azt is kieszelte, mit fog mondani, amivel kiadhatja a l�ny �tj�t, de mikor az agg�dva a nyak�ba borult, azonnal darabjaira hullott minden, mint egy k�rtyav�r. Sarah nagy szemeibe n�zett, �s szeretett volna talpraesetten megsz�lalni, de csak n�ma t�tog�sra futotta t�le. A l�ny megk�nnyebb�lve f�rta a fej�t a nyak�ba, mikor l�tta, hogy semmi baj nem �rte. Perselus �rezte sz�v�nek lassul� dobog�s�t, �gy simult egym�shoz a k�t test. Kezeivel �tkarolta a l�nyt, �s viszonozta az �lel�st. �vatosan megsimogatta a l�ny felt�z�tt haj�t, majd lehunyt szemmel elmer�lt az �lel�s b�k�j�ben...

D�lut�n, a borult, sz�rk�s �g ellen�re s�t�lni indultak az erd�ben. Sarah �ton-�tf�len lehajolt, �s leszak�tott egy-egy sz�l sz�nes vir�got, �s hozz�t�zte a kis csokorhoz, amit kez�ben szorongatott. M�sik kez�vel Perselus izzad� ujjait szorongatta. N�ha r� kellett n�znie, hogy b�ztassa egy kicsit, hiszen a f�rfi roppant izgatottnak t�nt. Az ilyenkor zavartan elmosolyodott, de nem sz�lt. Nem szerette kimutatni sebezhet� pontj�t, de a l�ny r�gt�n r�tapintott.

A fah�dn�l azt�n elid�ztek egy ideig. Perselus megny�lt valamelyest, �s rengeteget mes�lt neki a var�zsl�k vil�g�r�l, saj�t viselt dolgair�l, a hal�lfal�kr�l, de a Nagy�rr�l csak �rint�legesen besz�lt: nev�nek eml�t�se is borzong�ssal t�lt�tte el, �gy �rezte, tiszteletlen lenne vele szemben, ha fecsegne r�la.

Sarah egyre jobban elkomolyodott a s�t�t var�zsl�k t�rt�neteinek hallat�n, de igyekezett az �t�lkez�ssel v�rni addig, m�g Perselus befejezte mond�k�j�t.

S�hajtva szembefordult a korl�ttal, �s beleb�mult a v�zbe. Megpillantotta saj�t t�k�rk�p�t.

- Nem sz�lsz semmit?

- Tudod, nagyon neh�z ez az eg�sz... �s meglehet�sen ellentmond�sos. Hogyan gy�l�lheti valaki a f�lv�reket, s�rv�r�eket, ha �gy neked jobb - vonta �ssze a szem�ld�k�t -, amikor maga is f�lv�r? Hiszen az � apja is var�zstalan l�ny volt... Hol itt a logika?

- Ne keress benne - n�zett r� k�ny�r�gve Perselus. - Az eg�sz a gyermekkori s�relmei miatt van. M�sr�l van itt sz�. A hatalomr�l.

- Mi�rt olyan fontos az neked?

- Tal�n mert sosem volt... - mosolygott r� keser�en a f�rfi.

Sarah odal�pett hozz�, �s szeretetteljesen �t�lelte. Kedvesen simogatt�k egym�s h�t�t, �s ringat�ztak. Kellemes �rz�s volt egym�shoz b�jni az egyre hidegebb �szi sz�lben. Cs�kjaik most m�r sokkal v�gyakoz�bbak �s odaad�bbak voltak, mint legel�sz�r. �vatosan simogatt�k egym�st, hangosan s�hajtoztak egy kis leveg��rt, mikor m�r nem b�rt�k szusszal. A zavar m�g mindkettej�k arc�n ott t�kr�z�d�tt, de m�r �rezt�k, hogy egy teljesen �j �rz�s kezdi hatalm�ba ker�teni �ket...

- Te sose f�z�l magadnak rendes �teleket? - k�rdezte cukkol�dva Sarah. - Ami�ta itt vagyok, csak apr�-csepr� kaj�kon teng�d�nk...

- �n nem tudok f�zni - mosolygott fanyalogva Perselus, �s egy t�k�rben megigaz�totta kab�tj�t, �s begombolta tal�rj�t. L�tszott, hogy menni k�sz�l.

- Akkor mire megj�ssz, k�sz�tek valami finomat.

A f�rfi h�l�san elmosolyodott. Megcs�kolta a l�nyt, felmarkolta a szerelmi b�jitalos fiol�t, �s k�r�ln�zett, nem hagy-e ott valamit.

- Vigy�zz magadra! - mondta neki Sarah f�lt�n.

- Te is - suttogta az, mik�zben meg�lelt�k egym�st. - A h�zat b�b�j v�di kintr�l, senki sem �rthat neked, m�g itt vagy. Ha m�gis valami baj t�rt�nne... menek�lj a csap�ajt�n a pinc�be. Azon, amelyiket mutattam... Ott nem tal�lnak r�d... Sietek vissza... - gy�ng�den megcs�kolta m�g egyszer, majd p�r l�p�st h�tr�lt, �s halk pukkan�s k�s�ret�ben hoppan�lt.

Sarah egy kicsit megijedt, �s egy ideig m�g mozdulatlanul �llt, a kezeit t�rdelve, majd agg�dva l�tott neki a f�z�snek.

- Az �veg, Lucius - nyomta a sz�ke f�rfi kez�be a szerelmi b�jitalt Perselus. - �s ne feledd az utas�t�sokat! Csak borban old�dik fel l�thatatlanul, minden m�s italban v�r�s foltk�nt l�tszani fog.

- �rtem. K�sz�n�m, Perselus - suttogta Malfoy, mik�zben felh�zta csukly�j�t, �s feltette maszkj�t.

- Mit fog ma este mondani?

- Nem tudom... h�rom �j tag beavat�s�t tervezik ma este... egy ifj� h�zasp�r�t, Lestrange-�k�t... �s...

- Lestrange? De hisz annak Bellatrix a feles�ge! Egy Black! - horkant fel Perselus.

- Tudom, nem f�znek hozz�juk kellemes eml�kek. De h� sz�vets�gesnek bizonyultak, �s a Nagy�r sohasem t�ved!

- Egy Black... - motyogta a m�sik makacsul. - Az unokatestv�re auror-k�pz�sen vesz r�szt! Ez �r�lts�g!

- Biztos vagyok benne, hogy valahogy be fogj�k tudni bizony�tani a h�s�g�ket! A Nagy�r nem ostoba, � is gondolt az �rul�s vesz�lyeire. Fogd a f�kly�dat, induljunk!

Mindketten a t�zbe tartott�k f�kly�juk v�g�t, mely lobbanva l�ngot fogott. Elindultak az elhagyatott templom fel�.

Az �p�let teteje tizenk�t �ve egy t�zv�sz martal�k�v� v�lt. Csup�n k�falai diadalmaskodtak a puszt�t� er�kkel, �s maradtak �llva, fittyet h�nyva az id�j�r�s viszonytags�gaira. Egy romos temet� vette k�r�l, �m a muglik m�r �vek �ta nem temettek ide egyetlen halottat sem. A legk�zelebbi telep�l�s m�rf�ldekre volt innen, �gy a mag�nyos vid�k kiv�l�an alkalmas volt arra, hogy Voldemort �s k�vet�i �jabb gy�l�st tarthassanak.

Ahogy bel�ptek a sz�rke k�vekb�l emelt falak k�z�, Perselus az �gre emelte a tekintet�t. Egy felh�t sem l�tott, a csillagok csak �gy f�nylettek a krist�lytiszta s�t�ts�gben.

A t�bbi hal�lfal� is meg�rkezett lassan. Mindegyik�k kez�ben f�klya lobogott, �s lassan k�rt kezdtek el form�lni. Perselus elfoglalta megszokott hely�t az ifjabb Kupor �s Karkarov mellett.

- Igor - biccentett halkan, mikor megl�tta a szak�ll�t �pphogy n�vesztget� �szaki f�rfit.

- Perselus - viszonozta az a gesztust, kiss� tart�zkod�an. - �jra egy�tt.

- Igen - morogta az. Undorodva oldalra n�zett, hol a tizen�ves, szalmasz�ke fi� �llt, b�szke tart�ssal. Orr�t ugyan�gy magasan hordta, ak�r gy�l�letes apja. - M�g mindig nem �rtem, mit keres itt ez... hiszen m�g gyerek... - suttogta oda Karkarovnak.

- R�ad�sul az apja a m�gia�gyi miniszteri sz�k egyik v�rom�nyosa, tudom - fintorgott a f�rfi. - �s egy elvetem�lt auror. R�la is lesz sz� ma este, �gy tudom...

- Nocsak...

- Rookwood hozott n�mi inform�ci�t a Miniszt�riumb�l... Bumfoltot megint siker�lt sz�ra b�rnia...

- Az a f�lesz� - cs�v�lta meg a fej�t Perselus g�nyosan.

- Monstr��k megint k�snek - sziszegett a szak�llas m�rgesen. - A kezemen m�r sz�tizzik a b�r. Hogy mernek k�slekedni, ha egyszer a Nagy�r h�vja �ket?

Ebben a pillanatban k�t nagydarab, zil�lt k�lsej� alak hoppan�lt majdnem a k�r k�zep�n. S�t�t tal�rjukon l�tszott, hogy sietve gombolkoztak csak be. Kapkodva feltett�k a fej�kre a csukly�t, de Crak a maszkj�t majdnem ford�tva illesztette az arc�ra.

Karkarov megforgatta a szemeit.

- Ostoba - suttogta.

Mindk�t k�s� gyorsan t�zet k�rt a mellett�k �ll�kt�l, �s hamar meggyulladtak a f�kly�ik.

Egy s�t�t tal�rba burkol�z�, tekint�lyt parancsol� jelens�g t�nt fel a k�r k�zep�n. B� csukly�ja al�l nem l�tszott ki, csak az ajka, ahogy lehajtott f�vel el�re l�pett. M�g�tte h�rom, egyszer� fekete tal�rt visel�, beavat�sra v�r� fiatal var�zsl� l�pdelt, szinte megbabon�zva. Perselus felismerte a n�ben a gy�l�lt Sirius Black unokatestv�r�t, Bellatrixot. A n� fekete haj�t csak �gy lengette a hideg sz�l.

A k�rt alkot� hal�lfal�k mind t�rdre ereszkedtek a megjelen� Nagy�r el�tt. Voldemort ajkai el�gedett mosolyra h�z�dtak. K�t kez�vel lassan intett, hogy h�vei megemelkedhetnek.

- H�veim, h� hal�lfal�im! - sz�l�totta meg �ket m�ly hangj�n. - K�sz�ntelek titeket �jabb �jf�li tal�lkoz�nkon! - folytatta ny�jasan. - Fontos teend�ink h�vtak minket �jra �ssze. El�sz�r h�rom �jabb t�rsatokat kell �tseg�tenetek a beavat�s k�nz� gy�ny�r�n - intett kez�vel a m�g�tte �ll�, mindenre elsz�nt jel�ltekre. - Igen, h�rom �j seg�t�t�rssal gyarapodik dics�s�ges k�z�ss�g�nk, fogadj�tok �ket k�l�n�s tisztelettel - pillantott Bellatrixre, majd gonoszul elmosolyodott. - Ezt k�vet�en h�s�ges t�rsatok, Rookwood h�reit fogjuk meghallani. K�l�n�s �vatoss�gra kell, hogy intselek titeket. Vesz�lyek leselkedhetnek r�tok. De ne szapor�tsuk tov�bb a sz�t! Lestrange - mutatott a f�rfira - l�pj k�zelebb hitveseddel! Ewerilon! - mutatott a harmadik jel�ltre is.

Mindh�rman let�rdeltek el�tte. H�rom seg�t� felt�rte bal alkarjukon a fekete tal�rt, de Bellatrix nem hagyta, hogy m�s v�gezze el ezt helyette, �gy buzg�n maga tette szabadd� a karj�t. Szem�ben oly elsz�nts�g csillogott, hogy Perselust r�gt�n gondolkod�ba ejtette...

A nagy�r odal�pett a n�h�z, �s � is felhajtotta tal�rja ujj�t. Csontos, halv�ny b�r� kez�nek l�tt�n a k�rben �ll� hal�lfal�k hiszt�rikusan felny�gtek, mintha ext�zisba estek volna.

Perselus meredten figyelte a hossz�, hegyes karomban v�gz�d� ujjakat, melyek megcir�gatt�k a selymes b�rt Bellatrix karj�n. Piton el�tt elhom�lyosultak a k�pek. Saj�t beavat�sa jutott esz�be, mikor � t�rdelt ilyen �h�tattal a S�t�t Nagy�r el�tt... mikor az � b�r�t �rintett�k azok a hegyes k�rm�k...

A n� sikoly�ra azonnal feleszm�lt. Olyan hangosan �v�lt�tt, mint akinek t�zes vasat nyomtak a b�r�hez. Alkarj�n m�r ott v�r�sl�tt a S�t�t Jegy. �s b�r nem t�rt�nt t�nyleges b�lyegz�s, a m�gikus sebhely k�rvonalaib�l �ml�tt a v�r, el�ztatva a n� tal�rj�t. K�t hal�lfal� m�g� l�pett, hogy megtartsa test�t, de Bellatrix elal�lt - Perselus nem tudta, vajon a f�jdalomt�l, vagy att�l a borzalmas k�jt�l, amit a jegy megszerz�se okoz. Hitvese rezzen�stelen tekintettel b�multa Voldemortot, aki el�gedett mosollyal jutalmazta kitart�s�t. Ujjai a f�rfi alkarja fel� siklottak. A leveg�ben fura t�ncot lejtettek, mintha rajzoln�nak valamit. Ennek eredm�nyek�pp a S�t�t Jegy az � alkarj�n is elkezdett kirajzol�dni. Lestrange sz� n�lk�l t�rte a f�jdalmat, de fogait er�sen �ssze kellett pr�selnie, hogy ne ord�tson.

- Ewerilon - simogatta meg a nagy�r a fiatal, sz�k�sbarna haj� f�rfi arc�t, kinek sz�rke szemeiben k�jes v�gy izzott fel minden �rint�sre. - Add a karod!

A sz�ke nem is pr�b�lta visszatartani f�jdalmas sikoly�t, de belemosolygott az �jszak�ba, mint akinek v�gre felszabadult a lelke. Zil�ltan omlott �ssze, a hal�lfal�knak �gy kellett elvonszolniuk a Nagy�r el�l.

- Megvagyunk h�t! - ki�ltott diadalmasan Voldemort. Kezeit az �gnek emelte, hal�lfal�i pedig t�rdre borultak el�tte. - J�jj most, Rookwood, halljuk, milyen h�reket hozt�l a Miniszt�riumb�l!

A megnevezett f�rfi al�zatosan el�l�pett a k�rb�l, �s szinte a f�ld�n cs�szott ura el�.

- Nagy�r, k�ny�r�lj rajtam, nem tudok j� h�rekkel szolg�lni! - foh�szkodott.

- Emelkedj fel, Rookwood! - parancsolt r� Voldemort. - Hallgatunk.

- Barty Kupor... az id�sebb - tette hozz� siet�sen, miut�n p�ran az ifjabbik fel� pillantottak - �jabb jogos�tv�nyokkal ruh�zta fel az aurorokat... Most m�r ak�r a f�benj�r� �tkokat is haszn�lhatj�k ellen�nk, h�s�ges szolg�l�id ellen.

T�bben elborzadtak a h�r hallat�n, Perselus arc�n t�m�ny gy�l�let jelent meg. M�g a Nagy�r keze is �k�lbe szorult.

- Ez biztos, uram - esedezett a k�m. - B�r kor�ntsem akkora az egyet�rt�s ez �gyben a Miniszt�riumon bel�l. Sokan ellenezt�k ezt a felvet�st...

Voldemort ell�pett t�le, �s egy d�h�dt s�hajt�st hallatott.

- �gy, sz�val Barty Kupor... - mondta kim�rten, majd az eml�tett szem�ly fi�hoz fordult.

L�gyan l�pdelve a fi� el� �llt, aki azonnal leborult el�tte. Karmos ujjaival felfel� biccentette a k�ly�k �ll�t, �s farkasszemet n�zett vele. Az megremegett a v�r�sen izz� szemp�r l�tt�n.

- Neked nincs f�lnival�d, gyermekem... - suttogta sejtelmesen. - Haragunk nem ellened ir�nyul, hanem gy�l�lt ap�d ellen - szavai olyanok voltak, mint egy k�gy�b�v�l� s�pja. Barty teljesen elb�dult a dics�s�gt�l, hogy a Nagy�r ilyen kegyes vele. - Term�szetesen v�delmemet �lvezed - mondta Voldemort fennhangon, figyelmeztet�sk�nt az olyan hal�lfal�knak, akik k�pesek lettek volna a fi�t b�ntetni apj�nak v�tkei miatt. - Szerencs�tlen gyermek... - mondta Voldemort szinte sz�nakozva, majd bizarr k�jjel a fi� d�s szalmasz�ke haj�ba t�rt. - Mennyit kell szenvedned ap�d miatt... Ak�rcsak nekem - hajolt hozz� k�zel, hangja pedig eg�szen elv�konyodott. - Sorsunk �sszek�t minket...

�jra a k�r k�zepe fel� fordult, �s visszas�t�lt hely�re.

- Egy�b h�rek, Rookwood?

- Nincsenek, uram. Minden �s mindenki olyan fejetlen �s zavarodott, mint eddig...

- Akkor k�nytelenek lesz�nk �lni ezzel a csod�latos alkalommal, �s kihaszn�lni pillanatnyi gyenges�g�ket... - mosolyodott el gonoszan ura. - Csaljatok �s hazudjatok! �ljetek �s nyomor�tsatok, hadd tudja meg mindenki, hogy Voldemort Nagy�r nem t�ri, ha alattval�it fenyegetik! - ki�ltotta diadalittasan.

Hal�lfal�i boldogan kurjongattak; n�melyek a f�ld�n cs�szva odam�sztak el� �s tal�rj�nak szeg�ly�t cs�kolgatt�k, m�sok az �giekhez foh�szkodva k�sz�nt�k meg ezt a hihetetlen kit�ntet�st.

- Miel�tt azonban elmenn�tek - intett le mindenkit Voldemort -, Perselus! - fordult a b�jitalok szak�rt�j�hez.

Perselus megremegett. Lehajtott fejjel ura el� l�pett �s f�l t�rdre ereszkedett.

- H� szolg�d vagyok, Nagyuram - mondta �h�tatosan.

- Ehhez nem f�r k�ts�gem, nemes hal�lfal�m - h�zta le a csukly�t a fej�r�l Voldemort. Hossz� fekete haj�ba belekapott sz�l, �s sejtelmesen lobogni kezdett. Feljebb tolta a porcel�nmaszkot az arc�n ujjaival, �s megsimogatta az ifj� m�gus sz�pen �velt �ll�t �s ajkait. A f�rfi test�n kellemes borzong�s �s j�les� b�dulat futott v�gig. - Perselus, der�k harcosom, b�jitalok nagy mestere, most �jb�l sz�ks�gem lesz tudom�nyodra!

Egy �res pergament vett el�, melyen az ujja puszta suhint�s�t�l kisebb lista jelent meg.

- K�sz�tsd el nekem a k�vetkez� f�zeteket �s m�rgeket. Uradnak sz�ks�ge lesz r�juk...

- Ahogy parancsolod, Uram - al�zkodott meg el�tte Perselus.

- Menj, nem is tartalak fel. N�gy nap m�lva ugyanitt fog v�rni Avery... ennyi elegend�, ugye? - k�rdezte szinte gyeng�den.

- Term�szetesen, Uram.

- Menjetek h�t mind, h�s�ges hal�lfal�im! - t�rta ki a karjait Voldemort. Lobog� tal�rral megfordult �s t�vozott.

Szolg�l�i sorra hoppan�ltak. Egy p�ran m�g a helysz�nen maradtak, �s megvitatt�k a r�szleteket, Perselus pedig azon kapta mag�t, hogy m�g mindig a f�ld�n t�rdel.

Hamar felkelt, leporolta tal�rj�t, �s egy n�ma pillant�st vetett Karkarovra, aki h�mm�gve b�multa az ifjabb Bartyt.

- Szeretn�nk, hogy vel�nk tarts, Perselus - l�pett hozz� Lucius lelkesen, Crak �s Monstro t�rsas�g�ban -, de tudjuk, hogy dolgod van. Nem is tartunk fel.

Piton b�lintott, majd elindult a kifel� vezet� �sv�nyen.

Mikor elt�nt mindenki szeme el�l, egy hoppan�l�ssal otthon�ban termett.

Sarah-t az asztalra borulva tal�lta: a v�rakoz�s k�zepette el�lmosodhatott �s elaludt. Perselus gy�ny�rk�dve n�zte egy darabig. Letette maszkj�t �s a pergament, amit az im�nt kapott, levette tal�rj�t, majd a l�nyhoz l�pett. �vatosan megemelte a fej�t, karjait saj�t nyaka k�r� fonta, �s becipelte a h�l�szob�ba. Az egyszer-egyszer f�l�lomban motyogott valamit, de nem �bredt fel a vigy�z� l�ptekre. Perselus lefektette �t az �gyra. Leh�zta cip�it, majd gondosan betakargatta, majd megsimogatta a kezeit. Megcs�kolta a homlok�t, majd kiment a szob�b�l, hagyta, hadd aludjon.

Az asztalra pillantott, ahol k�t szem�lyre volt megter�tve, egy poh�rban - v�za h�j�n - valamilyen kedves kis vadvir�g �szk�lt. Melegs�g �nt�tte el a sz�v�t, �s a var�zsp�lc�j�val felhev�tette a vacsor�t. Szedett mag�nak a t�ny�rba, �s halkan enni kezdett.

Miut�n v�gzett, f�lrevonult saj�t kis „konyh�j�ba”, mag�hoz v�ve a list�t. Meglehet�sen k�v�n�s volt ez alkalommal a Nagy�r, hiszen legal�bb tizenegy k�l�nf�le f�zetet rendelt meg t�le. Perselus el�szedte a hozz�val�kat, �s nekil�tott a kotyvaszt�snak...

M�snap d�l k�r�l j�rhatott az id�, mikor Sarah �lmosan el�botork�lt a szob�b�l. Haja k�cos volt, de m�g �gy is b�josan festett. Oldalra pillantott, �s megl�tta Perselust, aki kiss� d�l�ng�lve kavargatott valami f�zetet. Hatalmasakat �s�tott, �s m�r alig b�rta nyitva tartani a szem�t. H�romf�le f�zetet m�r f�lretett nagyobb ed�nyekbe, hadd �rjenek, m�sik n�gy fajta m�r �tra k�szen �llt k�l�nb�z� m�ret� fiol�kban.

- Eg�sz �jjel f�zicsk�lt�l - b�jt oda hozz� h�tulr�l a l�ny.

Perseluson kellemes �rz�s lett �rr�.

- J� reggelt... rem�lem, nem �n �bresztettelek fel.

- Nem, dehogy - mosolyodott el a l�ny. - Mi�rt nem pihensz egy kicsit?

- Ezt befejezem, �s ut�na lefekszem egy kicsit... - ny�sz�r�gte a var�zsl�. - Alig �llok a l�bamon...

- K�sz�tsek valami harapnival�t?

- Nem, nem, k�sz�n�m, ahhoz is f�radt lenn�k, hogy egyek - mosolyodott el a f�rfi. - De a vacsora nagyon finom volt.

- Bocs�ss meg, hogy nem v�rtalak meg. �gy el�lmosodtam...

- Semmi baj... Nem gondoltam volna, hogy ilyen k�s�n fogok j�nni...

Felemelte a kever�kanalat, megn�zte, hogyan csorog vissza bel�le a f�zet.

- Ez is k�sz van - d�rzs�lte meg a szemeit. - Ideadod nekem azt az �veget? - mutatott egy palackra.

- Persze.

Egy t�lcs�r seg�ts�g�vel belet�lt�tte a k�k sz�n� f�zetet, majd fadug�t dugott a sz�j�ba. Az �veget a t�bbi mell� helyezte.

- A t�bbit majd k�s�bb - s�hajtott.

Hagyta, hogy a l�ny kivonszolja a helyis�gb�l. A l�mp�st is elf�jta. Halkan felny�g�tt.

- Borzalmas ez a kanap� - mondta f�jdalmas k�ppel.

- Nehogy m�r itt fek�dj le aludni! - mosolyodott el a l�ny. K�zen fogva h�zta maga ut�n a h�l�szob�ba.

K�b�n le�lt az �gy sz�l�re.

- Nem... fekszem bele koszos ruh�val az �gyba... - motyogta.

- Ezzel most ne t�r�dj - h�zta le a csizm�it a l�ny.

Perselus elhal�an d�lt hanyatt, fekete haja sz�tter�lt a feh�r �gynem�n.

- Most pedig pr�b�lj meg az alv�sra koncentr�lni - suttogta kedvesen a l�ny.

A var�zsl� �rezte, hogy pill�i elnehez�lnek, majd lassan elb�biskolt...