�rta: Brigichan (brigichan @ hotmail.com)

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: 12 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Felker�lt: 2004. �prilis 4.

Marie

Piton f�l oldalt fek�dt az �gy�n �s arra riadt fel, hogy Dudley a folyos�n rohang�l, �s k�r�rvend�en kacag.

- Hova szaladsz, Potty? Csak nem telefon�lt a kis bar�tn�d, hogy m�gsem tud elj�nni? K�v�ncsi vagyok arra a l�nyra, aki egy olyan l�zerrel cimbor�l, mint amilyen te vagy!

M�g egy csap�d�st hallott, majd egy felh�borodott bagolyhuhog�st. Valaki lecs�rtetett a l�pcs�n �s elhagyta a h�zat. A hangos k�zj�t�kot az tet�zte, hogy Dudley betrappolt a szob�j�ba �s bev�gta maga ut�n az ajt�t. Majd bekapcsolta a hifij�t, �s olyan hanger�vel b�mb�ltette, hogy Piton egyik �jjeliszekr�ny�r�l leesett egy bekeretezett k�p a falak remeg�s�t�l. Valami iszonyatos heavy metal lehetett, mert m�s se hallatszott, csak er�s dobsz�, meg h�rg�s.

Piton sajg� homlok�t simogatta, �s a szeme �sszeszorult a k�nt�l.

- �tkozott zajos muglik… - ny�sz�r�gte er�tlen�l.

Fel�lt az �gyon, majd egy „Reparo!”-val rendbe hozta az �sszet�rt k�pet. Borzalmasan �rezte mag�t, a feje majd felrobbant, a v�gtagjai pedig zsibbadtak voltak. �les f�jdalom has�tott a test�be minden mozdulatra.

Egy ideig csak g�rnyedten �lt az �gy sz�l�n, a l�bujjai �pphogy le�rtek a sz�nyegre. Rettenetesen f�radtnak �rezte mag�t, hiszen alig aludt valamit az �jjel. Viszont a tegnap este t�rt�ntek nem hagyt�k nyugodni.

Meg�tkozt�k. M�ghozz� nem is ak�rmivel: Crutiatus-�tokkal. Nem is gondolta volna, hogy Harry k�pes v�grehajtani egy ilyen nagy erej� �tkot. Erre csak az k�pes, aki val�ban f�jdalmat akar okozni ellenfel�nek; ha teljes sz�v�b�l gy�l�li �t �s azt akarja, hogy szenvedjen. Harry gy�l�li �t… S�t, legsz�vesebben meg�lte volna – ezt olvasta ki a fej�b�l. Miel�tt r�bocs�totta volna az �tkot, leperegtek a fi� el�tt az �t �v s�relmei, minden g�nyos megjegyz�s, b�ntet�feladat, kiv�telez�s a mardek�rosokkal…

Piton a kez�vel megtapogatta l�ktet� hal�nt�k�t. Harry gy�l�lettel teli szavai m�g mindig ott csengtek a f�l�ben.

- „…Az eg�sz... sz�nalmas... �lete... ebb�l a piti�ner kis... bossz�b�l �ll...! Kellemes dolog... egy kiszolg�ltatott embert... b�ntani...?! MOCSKOS HAL�LFAL�! Ez�rt most megfizet!…”

�jra meg �jra megjelent el�tte a k�p, ahogy a fi� felemeli a p�lc�j�t, �s tajt�kz� d�hvel elki�ltja a borzalmas sz�t: „Crutio!”

Piton megborzongott. Ez a fi� gy�l�li �t.

�s teljesen agressz�van reag�lt az okklumenci�ra. Megr�m�tette �t a fi� zavart reakci�ja is, amit akkor tapasztalt, mikor felr�mlett el�tte Black k�pe. Teljesen elvesztette az uralm�t mind a teste, mind az elm�je felett. �rtelmetlen, �sszef�gg�stelen mondatokat kiab�lt, r�zk�dott, remegett, ny�ltan kimutatta, hogy f�l, s�rt…

A legijeszt�bbek a fi� szemei voltak. �veges, beesett tekintet, sz�rke karik�k a szemek alatt, zil�lt �br�zat, felgyorsult pulzus…

Pedig eg�sz d�lut�n nyugodtnak �s viszonylag vid�mnak t�nt. Mikor elkezdt�k az okklumenci�t, t�k�letesen tudott �sszpontos�tani. Eg�szen addig, m�g meg nem jelent el�tte Black… Ekkor minden eml�ke el�t�rt. A legmegr�z�bb az volt, hogy szinte �gyan�gy ki�ltozott �s ny�jtogatta a kez�t hiszt�rikusan Black fel�, mint azon az �jszak�n, mikor a val�di �sszecsap�s zajlott. A hatalmas �rzelmi megr�zk�dtat�s hat�s�ra kezdett el s�rni is…

Pitonnak percr�l percre er�s�d�tt az a f�lelme, hogy Harrynek esz�t vette Sirius elveszt�se. A rettenetes d�hrohamot, �s el�tte a der�s viselked�st nem tudta mag�nak m�sk�pp magyar�zni.

�vatosan fel�ll, halkan szisszent p�rat, �s odas�t�lt a kom�dhoz, amiben a ruh�i pihentek. Kih�zta a legfels� fi�kot. A st�c ruha legtetej�n egy sz�p kerettel b�r� t�kr�t pillantott meg. Ugyanolyan oda-vissza t�k�r volt, mint amilyet Harry kapott aj�nd�kba Siriust�l. V�gigsim�totta a keret csod�s domborm�veit, majd a kez�be vette. Saj�t f�radt �s gondterhelt arc�t l�tta benne. Legsz�vesebben kiejtette volna Dumbledore nev�t, de tan�cstalans�g�ban egy sz� sem j�tt ki a tork�n. Egy s�haj k�s�ret�ben visszatette a t�kr�t a fi�kba.

Miut�n �t�lt�zk�d�tt �s megtiszt�lkodott, lement a konyh�ba. M�r a l�pcs�n �rezte, hogy valaki oda�getett egy pir�t�st. A lehet� leglassabban ment, mert valahogy nem volt felk�sz�lve arra, hogy �jra szemben�zzen Harryvel. Legnagyobb meglepet�s�re a fi� nem volt a konyh�ban.

Miel�tt bel�pett volna, Dudley �s apja �pp hangosan besz�lgettek valamir�l. Mikor azonban � megjelent, mindenki eln�mult.

- J� reggelt – mondta er�tlen�l, hogy megt�rje a csendet.

Le�lt a sz�m�ra szabadon hagyott sz�kre, �s vett p�rat a t�lban felhalmozott pir�t�sokb�l.

S�padtan meredt maga el�, mint aki beteg.

A Dursley csal�d figyelm�t nem ker�lte el, hogy homlok�t �s jobb kez�t gondos k�t�s fedi. N�m�n tal�lkozott a tekintet�k, majd �gy t�nt, Vernon b�csi �rezte mag�t a legb�trabbnak ahhoz, hogy megsz�laljon.

- M-megs�r�lt net�n? Azt hiszen, vil�gosan megmondtam, hogy ne csin�ljanak a k�ly�kkel semmi vesz�lyeset! M�g a v�g�n meg�tkozz�k az eg�sz h�zat!

- Meg van az �tkozva an�lk�l is, Dursley – morogta mag�ban Piton.

Elkezdte megvajazni a pir�t�st, b�r keze er�sen remegett. Hangosan folytatta:

- Biztos�thatom, Mr. Dursley, hogy sem a h�znak, sem �n�knek nem eshet b�nt�d�sa, mik�zben Harry �s �n gyakorlunk.

- Akkor mirefel ezek a s�r�l�sek?! – rik�csolta Vernon.

- Csak egy kis… baleset… - mondta Piton hidegen, b�r bel�l nyugtalans�g t�lt�tte el.

- Baleset, hm? Csak nehogy a f�rd�k�dban kezdje el sz�r�tani a haj�t! – horkant fel Dursley, majd gonosz vigyorral fi�ra kacsintott.

Piton m�lys�ges gy�l�lettel n�zett r�, �s lassan kezdte �rteni, mit ut�l benn�k Harry. Mindenesetre ellen�llt a k�s�rt�snek, hogy k�kalagg� v�ltoztassa a b�csit. Lenyelte a s�rt�st, �s folytatta:

- Harry… hol van?

Ez�ttal Petunia n�ni v�laszolt:

- Elment az�rt a frusk��rt! Azt mondta, csak eb�dre fog visszaj�nni.

Piton letette a k�s�t.

- Nem… tapasztaltak Harryn�l semmi furcsas�got az elm�lt k�t h�tben?

- Furcsas�got? Az a gyerek bolond �s degener�lt! Ugyanolyan, mint az anyja �s az apja! – fakadt ki a n�ni.

- �gy �rtem, a viselked�s�vel kapcsolatban – folytatta ridegen a tan�r, figyelmen k�v�l hagyva azt a t�nyt, hogy e felfog�s szerint � is „degener�lt”. – Nem vett�k �szre, hogy… z�rk�zott? Esetleg hallgatag?

Vernon b�csi g�g�sen felhorkant.

- Z�rk�zott, eh? Ez a gyerek vil�g�let�ben egyed�l volt! Soha nem volt egy bar�tja sem! Minden ny�ron a szob�j�ban kuksolt, �s a f�nyk�peit n�zegette! Az a furcsa, hogy id�n nem ezt csin�lja!

Pitonnak nem sok ideje maradt elgondolkodni a hallottakon, mert Vernon b�csi egy sunyi t�m�val hozakodott el�.

- Harry mes�lte �m, hogy maga meg az a korcs Potter ki nem �llhatt�k egym�st!

Piton �rezte, hogy els�pad.

- A-azt is mes�lte, mi�rt?

- Azt nem, de ez m�r �nmag�ban �rdekes! Mi�rt foglalkozik ezzel a k�ly�kkel, ha gy�l�lte az apj�t?

- Tal�n mert az ap�k b�nei�rt nem a fi�knak kellene b�nh�dni – felelte halkan, de annyira meglepte saj�t mag�t is a v�lasszal, hogy majdnem elejtette a pir�t�st. F�jdalmas eml�kek t�rtek el� bel�le, �s kez�t az asztal al� kellett rejtenie, hogy leplezze remeg�s�t.

�gy t�nt, Dursley�k t�l primit�vek ahhoz, hogy felfogj�k az elhangzottak tartalm�t, mert ugyanott folytatt�k, ahol abbahagyt�k.

- No �s mondja csak – k�rdezte szemtelen hangs�llyal Vernon b�csi. – Hogy viselkedik ez a k�ly�k abban az… az iskol�ban?

Piton azonban csak �tszellem�lten �lt �s a t�ny�rj�t b�multa.

- Nagyon… �gyes… - mondta fak� szemekkel. – Nem a legjobb tanul�, de… k�ts�gk�v�l az egyik legtehets�gesebb kviddicsj�t�kos… Nagyon szorgalmas, b�r… az eredm�nyein nem mindig l�tszik az igyekezet. A fej�be vette, hogy… auror lesz…

- Auror? Az meg mi a nyavaja? – hajolt k�zelebb Dudley.

- Olyan nagy erej� var�zsl�, aki… s�t�t var�zsl�k �s boszork�nyok ellen harcol… hogy megv�dje a j�kat…

Vernon b�csi Petuni�ra n�zett, az pedig s�padtan elford�totta a fej�t. Piton azonban nem sz�lalt meg t�bbet. Reggeli ut�n bez�rk�zott a szob�j�ba. Letelepedett az ablak el�tti �l�k�re, �s hagyta, hogy a friss szell� �s a nap meleg sugarai �lomba ringass�k. Hossz� id� �ta megint azokkal lehetett, akiket szeretett…

D�lben mad�rcsicserg�sre �s csenget�sre �bredt. M�r er�sebbnek �rezte mag�t. �gy, miut�n fel�lt�z�tt a vend�g tisztelet�re, �s rendbehozta mag�t, a nappaliba indult. A l�pcs� fel�n�l j�rt, amikor megpillantotta a g�nyos arc� Dursley�kat, amint kezet r�znak a j�vev�nnyel.

Egy t�r�keny derek�, de n�ies form�kkal b�szk�lkedhet� csinos l�nyt pillantott meg. Fekete p�ntos, t�rdig �r� ruha volt rajta, alatta r�vid ujj�, feh�r ing. A sz�p hossz� haj�t k�t oldalt a f�le mellett befonta, melyek nagyon b�josan �lelt�k k�r�l arc�nak �velt vonal�t. Mikor tal�lkozott a tekintet�k, a gyermek angyali szemeiben megvillantak a s�rga p�tty�k, melyeket m�r j�l ismert a f�nyk�pr�l. A f�rfin egy k�l�n�s borzong�s lett �rr�.

�m a l�nyka szemeiben �szinte k�v�ncsis�got �s �r�m�t is l�tott. Mellette megl�tta Harryt, akinek a k�pe legal�bb olyan ny�zott volt, mint saj�tja. Arca beesett �s s�padt volt. Ijedts�g csillant meg a szemeiben, amikor megl�tta tan�ra kez�n �s homlok�n a k�t�st. Piton azonban nem t�tov�zott tov�bb. Megeresztett egy halov�ny mosolyt a l�ny fel�, le�rt az el�szob�ba.

Harry ugyan egy kis f�zisk�s�sben volt, de v�g�l siker�lt bemutatnia bar�tn�j�t a tan�r�nak.

- �gy �r�l�k, hogy v�gre megismerhetem, Mr. Piton! – szor�totta meg csillog� szemekkel a l�ny a f�rfi kez�t. – Marie Salboux vagyok. Harry m�r sokat mes�lt �nr�l!

Piton pillant�sa Harryre siklott.

- F�radjatok a nappaliba! – b�gta tettetett kedvess�ggel Petunia n�ni, � maga pedig a konyh�ba ment te��rt. Olyan gonosz mosoly volt az arc�n, hogy Piton kezdte azt hinni, a n�ni k�sz�l valamire.

A tea felszolg�l�sa ut�n egy kis besz�lget�s kezd�d�tt a nappaliban.

- Mondd csak, Mary – hangs�lyozta Vernon b�csi a l�ny nev�nek angol verzi�j�t – mi�rt pont Angli�t v�lasztottad? Aki egy olyan sz�p orsz�gb�l j�n, mint Franciaorsz�g…

Piton h�nyni tudott volna ett�l a ny�las, �s Dursleyre egy�ltal�n nem jellemz� modort�l.

A l�ny azonban kedvesen elmosolyodott.

- Tulajdonk�ppen h�rom orsz�g k�z�l v�laszthattam volna: Spanyolorsz�g, Olaszorsz�g �s Nagy-Britannia. Mivel kiskorom �ta angolt tanulok, �gy gondoltam, ez lenne a megfelel� hely. A sz�leim egy�bk�nt amerikaiak voltak, �gy mondhatni a v�remben volt a nyelv.

- Voltak? – k�rdezett r� Dudley tapintatlanul.

- Igen, Dudley. Sajnos meghaltak aut�balesetben, amikor m�g kicsi voltam…

- Nah�t, milyen tragikus v�letlen! – sz�nlelte a meglepetts�get Vernon b�csi. – Harry sz�lei is aut�balesetben haltak meg, mikor m�g kisbaba volt!

Piton hangosan felk�h�g�tt, mert f�lrenyelte a te�j�t. A Dursley h�zasp�r megrov�n r�pillantott.

- E-eln�z�st…

Mik�zben Petunia n�ni�k tov�bb faggatt�k a l�nyk�t orsz�g�nak szok�sair�l �s finom �teleir�l – Dudley nem kis �r�m�re -, Piton v�gig Harryt figyelte.

A fi� a l�ny mellett �lt, a fotel karf�j�n, �s �gy szorongatta annak t�r�keny kis kez�t, mintha az az utols� szalmasz�l lenne egy m�ly szakad�k sz�l�n. Ezt Marie is �szrevette n�ha: ilyenkor felpillantott a fi� arc�ra, b�ztat�an elmosolyodott, megsimogatta a k�zfej�t, majd folytatta a cseveg�st vend�gl�t�ival.

Harry szemei teljesen elhalv�nyultak, �gy meredt mag el�. Piton n�ha nem is tudta, �t n�zi-e, vagy csak k�b�n b�mul a semmibe. � is szinte megfeledkezett a k�r�l�tte l�v�kr�l, annyira figyelte a fi� szeg�nyes testbesz�d�t. Harryt szemmel l�that�an megviselt�k a tegnap este esem�nyei. �gy festett, mint egy kifacsart rongy.

- … tan�r �r? – eszm�lt fel Piton, mikor a l�ny v�gre �t is megsz�l�totta.

- Igen, kisasszony?

- Csak azt szeretn�m mondani, milyen nagylelk� �nt�l, hogy m�g a sz�nid�ben is Harryvel foglalkozik. Persze… sok gyerek �r�l, hogy ny�ron nem kell tanulnia. De tudom, hogy Harry szorgalmas �s kitart�, �gy biztos javulni fognak az eredm�nyei. Igaz, Harry? – n�zett fel szerelmes szemekkel a fi�ra.

Annak arca most kipirult egy kicsit, mintha kezdene visszaj�nni a sz�ne. Elmosolyodott, megcs�kolta szorongatott kis kezet, majd megsimogatta a l�ny arc�t is. Marie sz�tlanul, pirulva t�rte mindezt, majd zavar�ban les�t�tte a szem�t.

Mindenki meglep�d�tt a fi� hirtelen cs�kj�n, m�g maga Piton is. Valahogy sokkal feln�ttebbnek, �rettebbnek mutatta ez Harryt, nyoma sem volt az alacsony, nyeszlett, szem�veges kisfi�nak.

- �s mondd csak, kedves Mary – sziszegte Petunia n�ni, aki m�lys�gesen megbotr�nkozott a k�zj�t�kon – milyen int�zetben is tanulsz?

- Egy katolikus, bentlak�sos iskol�ban – fogta meg egy pillanatra a l�ny a nyak�ban l�g� keresztet.

- Ne haragudj, kedvesem, de akkor hogy lehet, hogy te �s Harry…?

- �h – mosolyodott el zavartan Marie. – Ez nem ap�caz�rda! Persze, vannak, akik v�g�l ezt a p�ly�t v�lasztj�k, de a legt�bben folytatj�k a tanul�st, amint kiker�lnek onnan. Mind szigor�, vall�sos nevel�sben r�szes�l�nk, de nem mindenkiben van meg az elhivatotts�g…

- H�t azt l�tom – mondta kim�rten a n�ni. – Nos – csapta �ssze a tenyer�t – javaslom, menj�nk �t az �tkez�be, �s t�lalom az eb�det!

Az �tkez�s egyetlen el�nye az volt, hogy k�zben Dursley�k nem tudtak tov�bbi kellemetlen k�rd�st feltenni. Azut�n mindenki elvonult a dolg�ra. Dudley �s Vernon b�csi letelepedtek a nappaliba em�szteni, Petunia n�ni pedig a h�z el�tti kis kertbe �lt ki, hogy meghallgathassa a napi pletyk�kat.

Harry �s Marie a h�z m�g�tti f�ves r�szben pihentek, �s j�t�kosan hint�ztak a Dursley csal�d hinta�gy�ban, amit Vernon b�csi nemr�g vett. S�ttett�k magukat a napon, j�kat besz�lgettek arr�l, miket fognak csin�lni a k�vetkez� h�ten. P�r �ra ut�n azonban megszomjaztak, �gy bementek a konyh�ba egy kis friss�t��rt. Ekkor Harry titokzatosan megfogta a l�ny kez�t.

- Akarsz l�tni valami igaz�n k�l�nlegeset? – mikor azonban l�tta a l�ny arc�n az �rtetlens�get, hozz�tette. – Gyere! Megmutatom a szob�mat!

Marie ekkor m�r hevesen tiltakozott:

- De… Harry! �n ezt… - pr�b�lt v�dekezni, de a fi� m�r r�ngatta is felfel� a l�pcs�n – nem tartom… illend�nek!

- Gyere! Megl�tod, j� lesz!

Marie egyre pirosabb lett.

- Harry! �n nem…!

A fi� benyitott a szob�j�ba, �s mag�val h�zta megszeppent l�nyt is. Marie-nak el�sz�r elakadt a l�legzete.

- � Harry! Ez egy igazi bagoly?

- Egy h�bagoly! Az egyik kedves bar�tomt�l kaptam a 11. sz�let�snapomra!

- De… ezek v�dettek, nem?

Harryt v�ratlanul �rte a k�rd�s.

- ��… nem tudom. De �n nagyon vigy�zok r�! – v�gta ki mag�t.

- Milyen �des! – lelkendezett tov�bb a l�ny. – Meg szabad simogatni?

- Persze! – Harry kiny�jtotta a kez�t. – Gyere ide, Hedvig! – h�vta mag�hoz a baglyot.

Hedvig huhogva kit�rta a sz�rnyait �s odar�ppent hozz�juk, majd letelepedett Harry kez�re.

- Vigy�zz, Harry! Kimarja a karod!

- Ne f�lj, nem lesz semmi baj. M�r megtanultam, hogyan kell b�nni vele. Gyere, simogasd meg!

- Nem fog… megcs�pni? – figyelte Marie b�tortalanul a mad�r er�s cs�r�t.

- Hogy? Jaj, dehogy! Ugye, Hedvig? Nem b�ntjuk Marie-t, hallod! Simogasd meg az �ll�t! Aha, ott!

- Jaj, de t�nd�ri!

Le�ltek az �gy sz�l�re, �s sz�tlanul j�tszadoztak a mad�rral, aki t�relmesen t�rte a piszk�l�st.

Harry term�szetesen mindent gondosan elrakott szem el�l, ami el�rulhatta volna kil�t�t. �gy a szob�ja most teljesen �gy n�zett ki, mint egy �tlagos mugli-ivad�k�.

Nem sokkal k�s�bb Marie m�r menni k�sz�lt. Az el�szob�ban �llt, �s a t�k�rben a fonatb�l kil�g� tincseit igazgatta. Harry visszaesett kor�bbi letargi�j�ba, �s �resen meredt maga el�.

- Harry – sz�lt Marie halkan, teljesen m�s hangs�llyal, mint ahogy eg�sz nap besz�lt. – L�tom rajtad, hogy valami b�nt. Teljesen m�s vagy, mint �ltal�ban. Lehangolt… csendes… szomor�… s�padt… Mi a baj? Bennem megb�zhatsz. Elmondhatsz mindent. �! – kapott az ajkai el� – Harry… csak nem velem van a baj? Valami rosszat mondtam?

- Jaj, Marie, dehogy!  - �lelte �t a fi� gyorsan �s hevesen. – Hogy mondhatsz ilyet? Hiszen �gy �r�l�k, hogy itt vagy velem… Bocs�ss meg, hogy eg�sz nap ilyen voltam… �n csak – s�hajtott – nem �rzem magam valami j�l…

- Beteg vagy?

- Nem, nem �gy… nem is tudom elmagyar�zni…

Marie belen�zett z�ld szemeibe. Megsimogatta szomor� arc�t �s kedvesen r�mosolygott.

- Harry, ha tudok seg�teni, k�rlek sz�lj! Ler� r�lad, hogy em�szted magad valami miatt… �n… szeretlek, �s nem akarom, hogy szenvedj…

- �n is… nagyon szeretlek, Marie – s�hajtotta boldogan Harry, �s szemei h�l�san csillogtak. Megpr�b�lt mosolyogni, majd lassan, hosszasan megcs�kolta a l�nyt. Mindkettej�k arc�n p�r futott �t.

- Harry – suttogta Marie – m�g megl�t valaki…

- Hadd l�ssanak – szor�totta mag�hoz a l�nyt. – Maradj m�g egy kicsit! – borult a v�ll�ra, �s arc�n leg�rd�lt egy k�nnycsepp. – �gy megnyugtat a jelenl�ted. Maradjunk �gy egy kicsit… h�tha itt marad bel�led valami… valami, ami seg�t elviselni az itteni �letet…

Marie megsimogatta a h�t�t.

- Nem szeretsz itt lakni, ugye?

- Nem, mert… itt nem szeret engem senki… - s�hajtotta a fi�.

Nagyon sok�ig �lltak a folyos� f�lhom�ly�ban, �s nem sz�ltak semmit. Piton a l�pcs� tetej�r�l figyelte �ket, �s k�l�n�sfajta sz�nalmat �rzett ir�ntuk. �szrevette, hogy Petunia n�ni is h�dok kedvenc id�t�lt�s�nek, a kukkol�snak, �s figyeli a szerelmeseket a nappali ajtaj�b�l.

- Gyere – t�r�lte meg az arc�t Harry. – Hazak�s�rlek…

Majd fogt�k a kab�tjaikat �s t�voztak.