�rta: Brigi

Keletkezett: valamikor nagyon r�gen (2004 �sze)… �s a befejezetlens�g szomor� sors�ra jutott

Korhat�r �s figyelmeztet�sek: AU, 14 �ven aluliaknak nem aj�nlott

Megjegyz�s: er�sen alternat�v univerzum, ez�rt k�retik nem is k�nonszer�en olvasni (mind az eredeti t�rt�nettel �sszevetve, mind, ami a TBwtPBE-t illeti); hirtelen pattant ki a fejemb�l, noha itt is volt egy m�zs�m, aki eg�sz megjelen�s�vel hatott a m�re, �s mintha mag�t�l form�lta volna olyann� a t�rt�netet, amilyen v�g�l lett… amolyan p�r perces szabad asszoci�ci� valakir�l J

Megjegyz�s 2: seg�ts�g a lusta olvas�nak: v�lem�nyt �rok err�l a fejezetr�l a vend�gk�nyvbe

J�tsz�dik: 1986 k�rny�k�n, Angli�ban

Felker�lt: 2005. okt�ber 22.

Lupin Chronicles

2. fejezet

Az el�k�sz�t� iskol�ba j�r� cs�pps�gek sivalkod�sa m�lys�ges szomor�s�ggal t�lt�tte el Remust. A kibontott ker�t�s ment�n str�zs�lt, a betont seperve, �s arra figyelt, nehogy valamelyik apr�s�g k�zel mer�szkedjen az �p�t�si ter�lethez. Koll�g�i, kihaszn�lva az eb�dsz�netet, elugrottak egy k�zeli gyorsb�f�be falatozni, neki azonban nem volt ereje vel�k tartani. Eg�sz nap gyerekek k�zt munk�lkodva �jra r�t�rt a rettenetes �nv�d, hogy az � gyermeke nem �lhette meg ezt a kort, nem kacaghatott ilyen boldogan a korabeliekkel… Voltak percek, amikor azt k�v�nta, b�r ne is k�rv�nyezte volna �thelyez�s�t. Tudta azonban, hogy minden ad�d� munka fontos volt: nem v�logathatott a feladatok k�zt, akinek annyira n�lk�l�znie kellett, mint neki.

Fagyos arccal n�zte h�t a futk�roz� gyermekeket, n�ha let�r�lve egy-egy k�nnycseppet a szeme sark�b�l, melyeket a cs�p�s, hideg sz�lre fogott. Er�sen megmarkolta a f�jdalmasan serceg� sepr�t, �s tov�bb tisztogatta vele a kis focip�ly�t.

A kicsik labd�kat kergetve hanc�roztak, b�r kiss� esetlen�l mozogtak, hiszen a hideg miatt mind j� vastagon fel voltak �lt�ztetve. Csizm�ik, puffos ujj� kab�tk�ik �s piros arcuk miatt �gy n�ztek ki n�h�nyan, mint torz gn�mok, �llap�totta meg Remus, noha meg is r�tta mag�t a gondolatra. Gyerekeket nem hasonl�tunk ilyen cs�f var�zsl�nyekhez…

P�ran csoportokba ver�dve hergelt�k egym�st, l�kd�s�dve, kiab�lva, ak�rcsak a nagyok. Egy k�l�nlegesen termetes, sz�ke haj�, dundi arc� kisfi� hars�nyan kacagott bar�taival egy l�tsz�lag kisebb, pingvink�nt csoszog� apr�s�gon.

Az �benhaj� fi�cska sapka, s�l �s keszty� n�lk�l didergett a hideg sz�lben, �s igyekezte megh�zni mag�t a t�bbiek gonoszkod�sa el�l. Buggyos, �szrevehet�en nem r� szabott nadr�gj�ban �s l�g� ujj�, viseltes kab�tj�ban meglehet�sen sz�nalmas k�pet festett, ami miatt Remus nem is csod�lkozott azon, hogy a t�bbiek kig�nyolj�k. � maga is sokszor lett szenved� alanya az emberek �rz�ketlens�g�nek, hiszen foltos tal�rja �s kopott k�penyei miatt � sem t�nt a t�rsadalom megbecs�lt, tiszteletrem�lt� tagj�nak. Sz�nalommal teli sz�vvel pillantott h�t r� n�ha a tipeg� fi�ra, aki egy pad fel� evick�lt.

�m az olyan magas volt neki, hogy �gy kellett felm�sznia r�. Feltette egyik l�b�t, �s megkapaszkodva a t�ml�ban h�zta fel mag�t, amikor a k�v�rk�s, sz�ke visszar�ntotta �t a f�ldre. Meg�thette mag�t, mert p�r m�sodpercig szomor� arccal d�rzs�lgette a k�ny�k�t, �s tapogat�zott lerep�l� szem�vege ut�n. Kerekded oszt�lyt�rsa intett band�ja t�bbi tagj�nak, akik felh�zt�k a kicsit a f�ldr�l. Az vacogva, �s meglehet�sen f�l�nken d�l�ng�lt el�tt�k.

Remus hallotta, hogy kiab�lnak vele, �s nevetnek rajta, noha nem tudta kivenni szavaikat. Agg�dva n�zett k�r�l, nem l�t-e egy fel�gyel� tan�rt a k�zelben. De mintha senkit sem �rdekelt volna, hogy azt a gyermeket �pp megverni k�sz�l valaki…

A fekete haj� fi�cska majdnem elesett, ahogy az egyik, nagyobb darab fi� taszig�lni kezdte. Elvette t�le az uzsonn�j�t, majd j�kor�t r�s�zott a kobakj�ra. M�g a gonoszkod�k nevettek esetlens�g�n, � megpr�b�lt elillanni. A banda azonban utol�rte. Ell�kt�k, � pedig, lehorzsolva kezeit, elhasalt a betonon.

Lassan kelt csak fel, �s remeg� v�llain l�tszott, hogy s�r.

Remus sz�ve szinte sikoltozott a sz�rny� igazs�gtalans�g l�tt�n, ez�rt f�lretette a sepr�t, �s odaballagott a gyermekhez. Ahogy k�zeledett fel�je, hallotta egyre er�s�d� zokog�s�t. �tk�zben felvette az �sszekarcol�dott szem�veget a f�ldr�l, majd oda�rv�n let�rdelt el�.

- Minden rendben? - k�rdezte kedvesen. 

A kisfi� �sszerezzent a hangja hallat�n. Elkapta a kezeit a szemei el�l, melyeket m�r v�r�sre d�rzs�lt vel�k. Az arc�t kics�pte a hideg sz�l, �s a f�lei is el�g r�zsasz�nek voltak. Nagy, k�nnyes szempill�i al�l f�l�nken meredtek el� sz�ps�ges, smaragdz�ld szemei.

Remus keze, melyben a szem�veget tartotta, meg�llt a leveg�ben, �s ujjai k�z�l a f�ldre pottyant a szorongatott kis t�rgy. Ujjai remegve, t�tov�n indultak meg a gyermek homloka fel�, ahol a k�cos hajtincsek al�l valami v�g�s kandik�lt el�. �vatosan f�lreh�zott egy-k�t hajsz�lat, �s amint megpillantotta a f�lelmetes, vill�m alak� sebhelyet, s�padtabb lett, mint holdt�lte el�tt b�rmikor.

- Ki az? - k�rdezte a kisfi�.

Remus alig t�rt mag�hoz a felismer�sb�l. Megr�zta fej�t, �s k�ba von�sai hely�re �rtetlens�g �lt ki.

- Nem l�tok j�l a szem�vegem n�lk�l… - vallotta be a gyermek. - Ki van ott?

A f�rfi a f�ld�n hever� szem�vegre pillantott, �s l�tta, hogy annak elcsattant az egyik lencs�je. Kihaszn�lva a fi� pillanatnyi vaks�g�t, zseb�be ny�lt, megmarkolta p�lc�j�t, �s elsuttogott egy Reparo!-t. A szem�veg �jra haszn�lhat� �llapotba ker�lt. Megfogta h�t, �s a cs�pps�g remeg� kezeibe nyomta.

A gyermek kiss� sz�gyenkezve n�zett fel r�, miut�n kitisztult a l�t�sa. �gy t�nt, kellemetlen sz�m�ra, hogy egy idegen feln�tt s�rni l�tta.

- Egy b�csi az �p�tkez�sr�l… - motyogta a f�rfi l�tt�n.

Remus azonban m�g mindig nem tudott hinni a szemeinek. De hisz’ ez…

- Hogy… hogy h�vnak? - k�rdezte rekedten, megrend�lve.

- Harry Potternek… - hajtotta le a fej�t a kisfi� szomor�an.

Lupin test�n azonban egy hitetlenked� remeg�s futott v�gig. Ez a n�v… ezek a von�sok… a k�cos, fekete haj, a szem�veg… �s a b�jos, z�ld tekintet… H�t lehets�ges lenne…?

- �s mondd… hol van a sapk�d �s a keszty�d? A sz�leid elfelejtett�k…?

- Nekem nincsenek sz�leim… - szak�totta f�lbe Harry. - Meghaltak. Aut�balesetben.

Remus szem�b�l potyogni kezdtek a k�nnyek, de gyorsan let�r�lte �ket, miel�tt m�g a gyermek gyan�t foghatott volna. Felseg�tette, �vatosan fogva kis kezeit, �s fel�ltette arra a padra, amire eredetileg fel szeretett volna m�szni.

- A b�csit hogy h�vj�k?

- R-… Remus Lupin vagyok. �rvendek - szorongatta hitetlenkedve meg a v�konyka ujjakat a f�rfi.

Harry azonban felszisszent. Megford�totta a tenyer�t, �s azon l�tszott, hogy t�bb helyen v�resre horzsolta a durva beton.

- V�rj, mindj�rt megoldjuk - pattant fel a hely�r�l Remus, elszaladva t�sk�j�ig. El�kotorta bel�le vizes palackj�t, �m miel�tt visszaindult volna, megakadt a szeme a becsomagolt ennival�n, amit mag�nak k�sz�tett, de m�g nem evett meg. Lehajolt, �s azt is mag�hoz vette. Visszasietett a padhoz, �s el�hal�szott egy tiszta, feh�r zsebkend�t. Let�rdelt Harry el�, �s benedves�tve a kend�t, t�r�lgetni, tiszt�tgatni kezdte annak remeg� kezeit.

- Mindj�rt j� lesz - nyugtatgatta a ny�sz�t� fi�csk�t. - J�l van, s�rj csak…

P�r percnyi �vatos �gyk�d�s ut�n Harry m�ris jobban �rezte mag�t.

- Nem vagy �hes? L�ttam, elvett�k az uzsonn�dat… - ny�jtotta oda Remus mindh�rom szendvics�t, l�tva, milyen rettenetesen sov�ny szerencs�tlen gyermek. Az azonban vonakodta elfogadni.

- Nem szabad… - suttogta.

- Neked adom - nyomta a kez�be Lupin a legnagyobbat, majd beleharapott egy m�sikba.

L�tva, hogy ehet�, amit k�n�lnak, Harry is felb�torodott n�mik�pp, �s elkezdte kibontani a hatalmas adagot. Halkan elrebegett egy „k�sz�n�m”-�t.

N�m�n t�pl�lkoztak, Remus azonban v�gig a mellette �l� cs�pps�get figyelte. � lenne h�t James �s Lily kisfia? De h�t… hogyan? Mik�nt keveredhetett pont ide, erre a kicsi, szinte n�vtelen telep�l�sre? Ki vigy�z r�? Vajon… vajon a sors akarta, hogy tal�lkozzanak?

Szeretetteljesen v�gigm�rte.

M�r hat �ves, suttogta egy hang bel�lr�l. Hat �ves, m�gis milyen pici. Melegs�g �nt�tte el a sz�v�t. Mintha csak Jamest l�tn�m…

A hirtelen felt�mad� sz�l faleveleket rep�tett el a fej�k mellett, homokszemcs�ket f�jva arcukba. �sszeh�zt�k magukat, Remusnak m�gis lobogott a hossz�, k�t�tt s�lja a sz�lben. Len�zett Harryre, akinek szinte ellilultak a kis ujjai a hidegt�l. Se sapka, se s�l, se keszty�…

- K�sz�n�m sz�pen - mondta Harry v�ratlanul.

- Mit?

- A finom uzsonn�t.

Remus elmosolyodott, �s megsimogatta a fej�t.

- Nem f�zol ilyen hidegben?

- Egy kicsit - vallotta be a fi�cska restelkedve. - Dudley mindig elveszi a keszty�met… pedig nem is j� a nagy kezeire…

- Ki az a Dudley? - k�rdezte Lupin, kiss� der�lten, m�gis agg�dva az �jabb igazs�gtalans�g hallat�n.

- Az a sz�ke fi�, aki b�ntott - intett Harry arrafel�, amerre a kis banda elvette az elem�zsi�j�t.

- De h�t… mi�rt ilyen gonosz veled? - pr�b�lta Remus egyszer�en megfogalmazni a k�rd�st. M�g sohasem besz�lgetett hat�vesekkel �gy, feln�ttk�nt.

- Mert azt mondja, hogy megeszem el�le a vacsor�t… pedig mindig � szedi el a h�st a t�ny�romr�l, amikor a n�nik�m elfordul…

- A n�nik�d?

- Igen… - motyogta a fi�cska. - A mama testv�re… - mondta eg�szen halkan, elpirulva, Remusba pedig �jra belehas�tott a f�jdalom. - Dudley az unokatestv�rem.

- N�luk laksz most?

Harry szomork�san b�lintott.

- Sorakoz�! - rikkantotta egy felbukkan� tan�rn�, maga k�r� gy�jtve a gyerekeket, mint valami ty�kany� a kiscsib�ket.

Harry lehuppant a padr�l, �s szaladni kezdett, de meg�llt, �s visszafordult.

- K�sz�n�m. Szia! - integetett csod�latos b�jjal, majd odaszaladt a t�bbiekhez.

Remus sok�ig �llt ott, n�zve a befel� tolakod� gyereksereget, �s most m�r nem is pr�b�lta meg f�kezni k�nnyeit.