�rta: Brigi

Korhat�r: 16 �v

Figyelmeztet�sek: csak amit m�r a kor�bbi epiz�dokn�l megszokhattatok. ^^

Megjegyz�s 1: szeretn�m, ha nem felejten�nk el, hogy ez a t�rt�net semmilyen form�ban sem tekinthet� sorozatnak, maximum egym�st k�vet�, apr� kis epiz�dok egym�sut�nj�nak. Nem �llt sz�nd�komban eddig sem, �s ezut�n sem folyamatosan friss�teni, csup�n akkor, ha �ppen megvan a sz�ks�ges ihlet egy �jabb, r�vid novell�hoz. K�retik teh�t ezt szem el�tt tartani, nem k�ny�r�gni, hogy mikorleszm�r�j �s friss�tsd-mert-olyan-r�g-volt-ezmegez. K�sz�n�m.

Megjegyz�s 2: seg�ts�g a lusta olvas�nak: v�lem�nyt �rok err�l a fejezetr�l a vend�gk�nyvbe

Felker�lt: 2006. november 29.

Some Sentimental Stuff 8

Verseny, verseny, verseny…

Rowena vigyorogva szaladt v�gig a kihalt folyos�n. A di�kok mind a d�lut�ni naps�t�st �lvezt�k, � pedig a zavartalan p�sztor�r�k lehet�s�g�t. Hangtalanul iszkolt kedvese sz�ll�sa fel�. A b�jitalok mestere tov�bbra is a Mardek�r h�v�s pincehelyis�geiben lakott, �m s�t�t szob�i m�g mindig k�jes izgatotts�ggal t�lt�tt�k el a n�t. A rejtelmes hideg, melyt�l mindig megborzongott a teste, �s libab�r�s lett tet�t�l talpig… a selymes �gynem�, mely olyan finoman simogatta a test�t… a kandall�, �s az el�tte hever� s�t�t sz�rme…

Verseny, verseny, verseny…

L�lekszakadva fordult be a sarkon, �s sietve lekapta a l�b�r�l a cip�ket, hogy ne kopogjon vel�k olyan hangosan. Tipegve f�kezett le a f�rfi ajtaja el�tt, �s szorosan hozz�simult. A f�l�t az ajt� f�j�ra tapasztotta, �s visszatartotta a leveg�t. Huncutul elmosolyodott, mert egy apr� nyikkan�st sem hallott odabentr�l. Megint nyert h�t, megint � �rt oda el�sz�r.

Sietve suhintott a p�lc�j�val, mire a bej�rat szabadd� v�lt sz�m�ra. Meg sem �llt a h�l�szob�ig, �m k�zben ujjaival v�gig ruh�j�t babr�lta. Elkezdte kif�zni tal�rj�nak szalagjait, majd amikor siker�lt kibontania bl�z�t is, felmarkolta szokny�j�t, �s ny�sz�tve pr�b�lt megszabadulni harisny�j�t�l. Cip�j�t f�lrehaj�totta a sarokba, hogy ne legyen �tban, �s ugr�lva kib�jt fels�bb ruh�ib�l. Feh�rnem�it�l m�r gyakorlott mozdulatokkal v�lt meg, majd a lehet� legk�v�natosabb p�zban az �gyra vetette mag�t: meztelen meglepet�st akart szerezni a bel�p�nek.

Oldal�ra fordult, k�ny�k�lve megt�masztotta a fej�t, �s moh� szemekkel b�v�lni kezdte az ajt�t, mintha az ett�l b�rmikor bebocs�thatn� az �h�tott f�rfit. Ahogy azonban abbamaradt az �gynem� susog�sa, �s a l�gz�se is visszalassult norm�lisra, semmi zaj nem adta jel�t annak, hogy b�rki is k�zeledne. Id�vel Rowena ajkai kiss� szomork�s fintorra g�rb�ltek, �s er�t vett rajta az unalom. Letette a fej�t, majd hanyatt fek�dt. V�gtelen�l hossz�nak t�n� percekkel k�s�bb hasra fordult, �s gyerekes m�don l�b�lni kezdte a l�bait, k�zben pedig az �gytakar�t kapargatta, a legkisebb lelkesed�s n�lk�l. F�l �r�val �rkez�se ut�n azonban, mik�zben kezdett egyre jobban f�zni ruha n�lk�l, s�hajtva a p�rn�ba temette a fej�t, �s f�jtatva adott hangot csal�dotts�g�nak.

Nem �rtette, mi�rt nem j�tt Perselus; hogy hol k�slekedhetett, mikor olyan kellemesen elsz�rakoztathatn�k egym�st. Hiszen minden nap szinte versenyt futottak, hogy megel�zz�k a m�sikat, �s el�bb �rjenek oda a megbesz�lt h�l�szob�ba. Mi�rt marad h�t most t�vol?

Hogy n�mik�pp melegebb hangulatot var�zsoljon a szob�ba, a kandall� fel� b�k�tt p�lc�j�val, mire abban bar�ts�gos l�ngok keltek �letre. Csendben nyaldost�k a sz�raz f�t, lassan megt�ltve a helyis�get bizserget� melegs�ggel.

Libab�r�s karjaira pillantott, majd v�gign�zett mag�n, �s csendben konstat�lta, hogy Perselus nagyon b�nni fogja m�g azt, amit most elmulasztott. Ujjbegyeivel meg�rintette saj�t has�t, mely izgatottan �sszerezzent. J�l esett a simogat�s, melyben m�skor a kedves r�szes�tette, m�g akkor is, ha most egyed�l volt. A f�rfi hi�nya �ltal�ban nem �szt�n�zte arra, hogy…

- Ah! - vetette h�tra a fej�t a gy�ny�rt�l.

- … persze, persze, menjen csak beljebb, igazgat� �r!

Rowena r�m�lten felpillantott, a jobb keze azonban m�g mindig a k�t l�ba k�zt kalandozott.

- Egy te�t? - hallotta Perselus hangj�t eg�szen kintr�l.

- Milyen el�z�keny… - szusszantotta Dumbledore a maga id�s, megf�radt hangj�n. - Majd �n gondoskodok a kann�r�l.

- K�sz�n�m.

- Baszki’! - suttogta Rowena, �s a kandall� el�tti kisasztalra pillantott, ahol a f�rfi gyakran te�zgatott vend�geivel, m�g a h�l�szoba t�bbi r�sz�t v�kony f�gg�ny v�lasztotta le: hogy egy l�togat�nak se okozzon kellemetlens�get a csinos kis baldachinos �gy l�tv�nya.

A n� gyorsan kipattant az �gyb�l, �s sz�lsebesen elkezdte �sszekapkodni a ruh�it a f�ldr�l, melyeket olyan meggondolatlanul sz�tsz�rt �rkez�sekor.

- Ide be? - k�rdezte az igazgat� kedvesen, ami azt sejttette, hogy m�r k�zvetlen�l a szoba ajtaj�n�l j�rhatott.

A n�ben megh�lt a v�r, ahogy f�l l�bbal a szokny�j�ban �llt, fedetlen keblekkel �s a k�jt�l m�g pirult arccal. Felnyal�bolta minden�t, �s elvonszolta mag�t az �don szekr�nyhez, melyben Perselus a ruh�it �s �gynem�j�t tartotta. F�lretolta a v�llf�kat, �s beb�jt k�z�j�k. Az utols� pillanatban h�zta mag�ra az ajt�t, mert a k�t professzor bel�pett: ked�lyes cseveg�s�k bet�lt�tte a szer�ny, visszhangz� helyis�get.

Perselus hellyel k�n�lta az igazgat�t, aki k�zben felforralta a kann�ban l�v� vizet. A finom tea illata hamar teleg�z�l�gte a szob�t, �s Rowena orr�t is megcsapta.

- Val�ban sajn�latos… - s�hajtotta Dumbledore. - A fi� oktat�sa teh�t n�mi akad�lyokba �tk�zik…

- �rtelmes gyereknek t�nik… - vallotta be Perselus. - Binns szerint igen behat�an tanulm�nyozta m�r a m�giat�rt�netet… M�gis… k�lf�ldi tank�nyvek hi�ny�ban…

- Megoldhat�… - h�mm�gte az igazgat�, �s �vatosan kortyolgatta cs�sz�je tartalm�t. - Milyen szokatlanul h�v�s van itt ma… - jegyezte meg.

- Pedig m�g a kandall� is �g - fintorgott a b�jitalok mestere is, �s furcs�llva felvonta a szem�ld�k�t. Nem eml�kezett arra, hogy �g� t�zzel hagyta volna ott lakoszt�ly�t. - Megk�n�lhatom egy takar�val? - mosolygott v�g�l vend�g�re, aki felemelte a kez�t.

- Hagyja csak, Perselus, majd �n… Keresse meg addig azt a levelet, amit a fi� sz�leinek sz�nt… Melyik szekr�ny?

Rowena els�padt, �s k�ts�gbeesetten mag�hoz szor�totta a ruh�it. Ha most az igazgat� kinyitja a szekr�ny ajtaj�t, nyomban megl�tja �t, �s az sz�rnyen k�nos lesz mindh�rmuknak.

- L�tja, ez�rt aj�nlottam magam - motyogta Piton el�gedetten. - Itt a lev�l, k�rem, n�zze �t nyugodtan… Addig �n…

A f�rfi olyat ugrott meglepet�s�ben, mint akit bok�n r�gtak, majd lemond�an eltakarta a szem�t tenyer�vel. Ahogy kinyitotta szekr�ny�t, egy meztelen, riadt n� n�zett r� vissza a tal�rok �s ingek m�g�l. Rowena k�ts�gbeesetten pisszegett, hogy el ne �rulja, �s olyan b�nb�n�an pislogott, ahogy m�g tal�n soha. Perselus el�sz�r sz�rnyen bamba k�pet v�gott a bujk�l� meztelens�g l�tt�n, majd �sszepr�selte ajkait, a mellkasa pedig lassan reszketni kezdett a visszafojtott nevet�st�l. Kuncogva vette ki a be�g�rt pl�det, v�g�l �jra bez�rta az ajt�t.

Kedvese megk�nnyebb�lten s�hajtott, �m r�viddel ut�na �jra megfagyott a v�r a zsigereiben, mikor a szekr�ny lassan, �jra felt�rult. A b�jitalok mestere kaj�nul vigyorogva �llt meg, a keretnek t�maszkodva, �s csintalan szemekkel vonta k�rd�re a n�t.

- Te meg mi az �rd�g�t csin�lsz a szekr�nyben… csupaszon?

- R�d v�rtam… - motyogta Rowena a megb�n�s keser� hangj�n. - De nem j�tt�l, �s…

Perselus azonban fel�je ny�jtotta a kez�t, �s kivezette �t a szekr�nyb�l. Mag�hoz h�zta, �s �tkarolta meztelen derek�t. Karj�n l�g� hossz�, fekete tal�rj�val finoman betakarta, majd hosszan megcs�kolta.

- Na de mi�rt nem �lt�zt�l fel, amikor meghallottad a hangunkat?

- M-m�ssal… voltam elfoglalva… - vallotta be a n�, l�nyosan cs�cs�r�tve.

A f�rfi elismer�en fel�je pillantott, �s sejtelmesen elmosolyodott.

Rowena csal�dottan �lt le az �gy sz�l�re, �s megereszkedtek a v�llai.

- Csup�n egy kicsit rosszalkodni szerettem volna a vacsora el�tt…

Perselus azonban el�hajolt, megt�maszkodott a teste mellett, k�t oldalt a matracon, �s arra k�sztette, hogy egyre h�tr�bb d�lj�n. Mikor h�ta a finom huzathoz simult, csod�lkozva pislogott fel f�l�je hajol� kedves�re. A professzor sz�tnyitotta a l�bait, maga k�r� igazgatta �ket: test�k imm�r teljesen egym�snak fesz�lt.

- Le se vetk�z�l? - k�rdezte Rowena mosolyogva.

- Majd te levetk�ztetsz engem… - suttogta a f�rfi, elmer�lve nyak�nak cir�gat�s�ban. - M�r �gyis van n�mi gyakorlatod…

A dereka al� ny�lt, �s mikor �rezte, hogy kedvese megkapaszkodik benne, � fordult a h�t�ra, �gy�k�ra �ltetve a meztelen sz�ps�get. A n� hossz� haja l�gyan omlott az arc�ba, �s v�llaira. Ahogy Rowena bontogatni kezdte �lt�z�k�t, mosoly k�szott az ajkaira.

- M�r megint levendula-illatod van… - suttogta kedvese. - Most mit f�zett�l a negyedikesekkel? Csak nem valami parf�m�t…?

- Az �n �r�imon ilyesmit nem szoktunk kotyvasztani… - motyogta a b�jitalok mestere.

- H�t ink�bb ilyen illatod legyen, mint valami m�rgez� vacak�… - jegyezte meg Rowena huncut hangon, ahogy beleharapott a f�lcimp�j�ba. - K�v�ncsi vagyok… mennyire iv�dott bele a b�r�dbe az illata… csak itt fenn, vagy…

Elhallgatott, ahogy egyre lejjebb k�szott a f�rfi derek�n.

- … idelenn is?

Perselus elmosolyodott, a szemei pedig fennakadtak, �gy le is hunyta �ket.

***

A f�lres�p�rt, kunkorod� v�g� hajsz�lak al�l egy mag�nyos izzadts�gcsepp csusszant al�. Meglelve �tj�t, melyet mintha a term�szet v�jt volna oly t�k�letesre, lassan, csiklandozva gurult lefel� az �gyon fekv� n� gerinc�nek vonal�n. Minden ki�ll� csigolya feltart�ztatta ugyan, lelass�tva �t, m�g v�g�l eljutott legalulra, ahol k�t �d�z ajakkal kellett szemben�znie. A forr� fuvallat, melyet a f�rfi a b�rre lehelt, sz�tmorzsolta a v�zcseppet, megcir�gatva ugyanakkor szeret�je derek�t.

Perselus szint�n elny�lt az �gyon. Egyik kez�t kedves�nek teste al� cs�sztatta, m�sikkal fel�lr�l �lelte �t derek�t, ahogy sz� n�lk�l a h�t�ra hajtotta a fej�t. Egy pillanatra lehunyta a szemeit, �m amikor a kandall�ban pattan� hangot hallatott az egyik vaskosabb fadarab, �jra felnyitotta �ket. K�bultan n�zett fel rebeg� szempill�i al�l, �s megsz�d�lt, mert az apr� szikr�k m�g mindig ott lebegtek k�r�l�tte, �rz�ki csal�d�sk�nt eml�keztetve �t szeretkez�s�kre.

Nem l�tott el azonban k�zvetlen�l a kandall�ig: egy finoman �velt, n�i fen�k az �tj�ban �llt. Szinte �szt�n�sen mozd�totta meg jobb kez�t, mellyel simogatni kezdte a kerekded testr�szt, l�tsz�lag azonban teljesen �rdektelen�l. Szem�nek s�t�t bogarai f�radtan figyelt�k a s�t�ts�gen olykor gy�zedelmesked�, olykor pedig visszah�z�d� f�nyess�get, melyet a l�ngok keltettek. A f�lhom�ly �lmos�t� volt, tomp�tva minden k�sztet�st a mozdulatra, az idill lerombol�s�ra.

- Semmi kedvem felmenni vacsor�zni - mondta v�g�l, �s szorosabbra fonva �lel�s�t, elmosolyodott.