- Kedvesem? - búgta Rowena, csábos pillantást vetve oldalra. - Mondd, mi baj? Miért nem sikerül?
Perselus kétségbeesetten meredt új, baldachinos ágyuk mennyezetére. Kezei a hasán pihentek, és egyébként sápadt arcán most szégyenpír jelent meg.
A nő türelmesen, kíváncsian mosolyogva várta a válaszát. Nagyon ledérnek tűnt, ahogy fedetlenül, meztelenül és lustán szerelmese mellett feküdt. Perselus rá se mert nézni. Lazán összezárt combjaira, kerek, egymáson nyugvó melleire… igéző tekintetére… Mind csak szították a tüzet a testében… a vágyat, melyet úgy igyekezett palástolni.
- Egyszerűen… - hunyta be a szemeit zavarában -… nem megy! Úgy nem, hogy ő is itt van, ebben a házban!
- Kicsoda? Sirius? - könyökölt fel Rowena vigyorogva.
- Ki más? - pillantott rá Perselus reményvesztetten.
- Hát csak ez a baj? - mozdult előre a nő, ujjai pedig lassan becsusszantak a takaró alá.
Perselus nyikkant egyet, amikor a puha ujjak megállapodtak a kiszemelt testrészen. Szinte esdekelve pillantott kedvesére.
- Mitől félsz? - suttogta a nő gyöngéd hangon.
- Hogy… - nyüszítette a bájitalok mestere, ahogy a simogatás elkezdődött. - Hogy…
- … meghall minket? - vonta fel a szemöldökét Rowena.
- Igen! - fúrta a fejét a párnába Perselus. - Megőrjít…!
- Biztosíthatlak, nem áll az ajtó mögött… nem hallgatózik…
Rowena a férfi fölé kerekedett, csókot lehelve ajkaira, majd lassan haladt lefelé mellkasán… hasán…
Piton egész testében érezte azt a szörnyen ismerős érzést: akárhogy is feszengtek izmai azelőtt, most úgy ellazult, mint aki szét akar esni… mint egy jégkocka, amit forró italba tettek, és mely lassan, ám mégis kellemesen kezd feloldódni. A csodás nedvesség, mely perzselő párájával teljesen körülölelte férfiasságát, megbolondította az érzékeit.
- Óh… Merlinre… - nyögte.
- Remélem, most azért nem rá gondolsz… - motyogta Rowena pajzán hangon, ahogy ujjaival és ajkaival finoman mozgott fel és le.
Perselus, első alkalommal azon az estén, elvigyorodott. Kezdte elfeledni azt a nyomasztó feszültséget, ami…
Könnybe lábadó, kigúvadó szemekkel kiáltott fel.
- EGEK! Ez fáj! Te… te megharaptál!
Rowena még játékosabban nézett fel rá, lábai közt könyökölve.
- És ezt szerinted nem hallotta a fél ház…? - kérdezte, megnyalva az ajkait.
Perselus szinte ösztönösen az ajtó felé pillantott, mintha azt várná, mikor kezd el valaki hahotázni a túlsó oldalon. A kinti folyosón azonban teljes csend honolt. Visszaterelte hát a figyelmét a lábai közt heverésző nőre, aki unaloműzésképpen bizarr játékot játszott büszkeségével.
- Mi ütött ma beléd? - kérdezte csodálkozva.
- Hát ezt én is kérdezhetném tőled - szökkent előre Rowena, helyet foglalva a csípőjén, ráborulva mellkasára. - Itt van a kedvesed, itt hever parlagon, te pedig nem vagy hajlandó szeretgetni őt.
Megfogta a férfi kezét, és saját fenekére helyezte. Perselus automatikusan belemarkolt a nő finom húsába.
- Olyasmi ez, mint megtagadni egy szomjazótól a vizet - folytatta Rowena suttogva, ahogy mindketten forrón simogatni kezdték egymást. - Hát nem szeretnéd felavatni ezt a házat… ezt az ágyat… egy… kiadós… keféléssel?
Perselust egyszerűen izgatta, ha párja káromkodott az ágyban. Mosolyogva csókolta meg újra.
- Bizonyítsd be, hogy ebben a házban te vagy ebből a legjobb… a legjobb szerető!
- Honnan tudod, hogy én vagyok a legjobb? - ült fel vele a férfi, a melleit csókolgatva.
- Édesem - sóhajtotta Rowena, hátravetve a fejét -, nálad jobban ezt senki sem csinálhatja… - felelte vigyorogva.
Több se kellett Perselusnak: átkarolta a nő derekát, és szorosan tartva, óvatosan lefektette az ágyra. Rowena elégedetten mosolygott, ahogy vadul egymáséi lettek.
„Mindig ugyanez a csodálatos hevesség… ez a kéj, ahogy tested kitölti a testem… ami minden alkalommal a párnák közé présel… egyre gyorsabban… egyre mélyebben… boldog mosolyt csalva mindkettőnk arcára… én gyönyörű szerelmem…”
AJÁNLOM AZ OLDALT
