Írta: Brigi
Keletkezett: 2005. január közepén

Korhatár és figyelmeztetések: 16 éven aluliaknak nem ajánlott, Rowena POV, nyomokban utalás S/M, ill. bondage témákra… ;)

Szereplők: Perselus/Rowena

Megjegyzés 1: ötödik rész (lesz még több is :)

Megjegyzés 2: fanservice for both sexes :PP

Felkerült: 2005. február 1.

 

 

Some Sentimental Stuff 5

 

 

- Jól van lányok, ez nagyon fess kis hóember lett! - dicsértem meg közös munkánkat.

Szinte a fél iskola az udvaron viháncolt. Mi, néhány ötödikes és hatodikos lánykával egy hatalmas hóembert építettünk, és láttam, hogy néhány szelídebb mardekáros kislány ugyanehhez készülődött. Nagyon sokan korcsolyáztak a kastély melletti tavon. Fiatalkoromban én is gyakran próbálkoztam, de ehhez valahogy mindig túl ügyetlen voltam.

A sok hajolgatástól és hólabda-görgetéstől kissé kimerültem, így fáradtan néztem a tanítványaimra.

Egy csapat zöldsálas lurkó szaladt ki a kastély kapuján, és odaterelték a figyelmemet. Megpillantottalak téged…

Ott álltál, az ajtó melletti kiszögellésben, és önmagadat átölelve dideregtél. Csak vékony talár volt rajtad, amit tanítás közben szoktál viselni. Roppant aranyosan néztél ki. Amint találkozott a pillantásunk, elmosolyodtál, és integetni kezdtél. Rám vártál…

Noha rettenetesen hideg volt, nyomban elöntött a forróság. Törékenynek és sérülékenynek tűntél, egyedül, feketében, mikor mindent szűziesen fehér hó borított be…

Elbúcsúztam hát a gyerekektől, és ruhámat igazgatva feléd indultam.

- Ha megdobsz hógolyóval, megsértődök! - figyelmeztettél játékosan.

Nem tehettem hát semmit: félrehajítottam a kezemben szorongatott kevéske havat. Eltettem kesztyűmet, és megfogtam a kezeidet, amiket kinyújtottál felém.

- Szia… - suttogtad vacogva.

Édes volt, ahogy néhol hópelyhek kapaszkodtak meg ébenfekete hajszálaidon.

- Szia, kedves - köszöntem én is, majd megvártam, míg mindenki eltűnik, aki láthatna minket, és megcsókoltalak.

Te azonban nem elégedtél meg egy röpke kis puszival. Magadhoz húztál, és mohón birtokoltad ajkaimat. Csodálatos érzés volt újra egybeforrni, érezni egymás szuszogását a bőrünkön; ahogy nyelveink buja táncot járnak…

Újra kinyitottam a szemeimet, de te már mosolyogtál.

- Hozzám, vagy hozzád? - kérdeztem pajkosan.

- Hozzám - felelted. - Menjünk…

Némán hümmögtél, ahogy kézen fogva a mardekáros folyosókon ballagtunk. Még mindig zavarba ejtőnek találtad, ha feltettem ezt a kérdést. Most azonban volt valami leplezetlen játékosság is a vonásaidban. A szemeid vidám tündérfényként villantak, ahogy beléptünk a hálószobádba.

Alig záródott be mögöttünk az ajtó, máris nekem estél. Magadhoz vonva öleltél, simogattál és csókoltál, mint egy éhező ember, mely hirtelen táplálékot kap. Nem tiltakoztam… Miért is tettem volna? Ugyanúgy kívántalak, mint te engem…

Eldőltünk az ágyon, és kuncogva birkóztunk egymással. Megint te voltál a fürgébb: fölém kerekedtél.

- Nagyon szeretlek - mondtad, mint valami bolond, ifjú szerelmes.

- Tudom, kedves. De ne aggódj, e nélkül is ledobom magamról a ruháimat - adtam egy csókot az orrod hegyére.

Elvigyorodtál.

- Amit a múltkor csináltunk… csináltál… - javítottad ki magad, miközben ruhám dekoltázsával kezdtél babrálni - szóval…

- Én tényleg sajnálom! - mondtam összeszoruló szívvel. - Őszintén megbántam, ami akkor történt…

Ám az ajkaimra tetted a mutatóujjad.

- Én nem - suttogtad bűbájos hangon.

Nem értettem…

- Pontosan mire gondolsz?

- Tudod… Nagyon izgalmas volt - vallottad be.

Izgalmas? Meghökkentem.

- Igen, ne nézz ilyen meglepetten - pislogtál zavartan.

Mi ez a huncutság? Nem rád vall… Meg akarsz leckéztetni?

- Fantasztikus élmény volt - folytattad lelkesen. Még sohasem láttalak ilyennek. Rémisztő voltál… - Annyira új… annyira vad! - bújtál közel, ahogy ujjaid becsusszantak a ruhám alá. Felsóhajtottam, mert megérintetted a melleimet. - Annyira érzéki és izgató…

- Komolyan? - nyögtem félig megilletődve, félig felizgulva.

- Olyannyira, hogy… teljesen felkeltette az érdeklődésemet az ilyen új dolgok iránt.

- Tényleg? - dadogtam lányos zavaromban, mikor leimátkoztad rólam a fehérneműt is.

- Tényleg. Szóval szeretném, ha kipróbálnánk valamit - könyököltél fel, és nyúltál a pálcádért.

Most már igazán kíváncsi voltam.

A pálcáddal az ágyunk melletti asztalkán álló lámpás felé böktél. Abban lángocska gyúlt. Az egyik széken egy csendéletszerű, bizarr kis kompozíció fogadott. Szégyenérzet nélkül összeválogatott, pikáns segédeszközöket láttam. Egy pár magas szárú lakkcsizma volt a támlának támasztva. Roppant könnyűvérű nők hordanak csak ilyeneket… A fény megcsillant az ezüstös bilincseken és kulcsokon, de a vastag, sodort kötelek jobban megijesztettek. Pimasz, szegecses dorongok és nyálkás kenőccsel teli tégelyek sorakoztak egymás mellett. A sort egy fekete ostor zárta, melynek már a látványától is borsózott a hátam. Amolyan dekoratív kiegészítésként egy sirtes bőrsapka lógott a szék támlájának egyik sarkán.

Elhűlve pillantottam rád.

- Mondd, hogy csak viccelsz.

Mosolyogva megcsókoltad a szemeimet.

- Természetesen csak vicceltem - felelted halálos nyugalommal.

Megkönnyebbülten sóhajtottam, és felültem az ágyban.

- Már azt hittem, hogy… hogy…

A hátamat és vállaimat kezdted csókolgatni, és már-már úgy éreztem, kiugrok a bőrömből, olyan jól esett. Ujjaid előrekúsztak a derekamon, és becsusszantak a lábaim közé. Tehetetlenül omlottam a karjaidba. Ó, Angolhon összes szentjére, ezek a hosszú ujjak!

Megint megtörtént. Veled voltam… szeretkeztünk…

Szeretkeztünk reggel és este. Napközben, ha kedvünk támadt hozzá. Már attól sem riadtunk vissza, hogy a folyosón egymásba gabalyodjunk. És a használaton kívüli szertárok is kezdtek egyre csalogatóbbnak tűnni. Bohém szerelmi életet éltünk ezek nélkül is: semmi szükségünk nem volt az ilyen vad dolgokra.

- Megtanultam a leckét, professzor úr - nyögtem elhalóan, ahogy újfent meghódítottál.

Te szokásos mosolyoddal néztél, de hamar elszállt minden szavunk. Libabőrösre lihegtük egymás testét.

Rácsok… ó, miért is nem rácsos az ágyad támlája? Mibe kapaszkodjak így? Jó ég, Perselus!

Kacagva ölelsz, és jól mulatsz pillanatnyi zavaromon. Az ágy keservesen nyikorog alattunk. Pedig korábban, kapcsolatunk hajnalán katonásan ellenállt minden ostromnak.

Bal kezed a derekam alá csúszik. Megemelsz vele, és magadhoz húzol, így az extázis végén még nagyobb teljességgel örvendeztetsz meg mindkettőnket… te csábos lepedőakrobata…

Szuszogva fekszünk egymás mellett, fejedet a vállamra hajtod. Puha ujjbegyeiddel finom köröket rajzolsz bőrömre. Váratlanul rám pillantasz, és kedveskedő hangon megszólalsz.

- Tényleg nem akarsz belebújni abba a csizmába?

Kuncogva húztam a fejedre a takarót. Te szamár!