3.
2007.02.04. 10:00
Írta: Brigi
Besorolás és figyelmeztetések: Rowena POV, erotika, 16 éven aluliaknak nem ajánlott
Páros: Perselus / Rowena
Keletkezett: 2004. november 10.
Megjegyzés: újfent vallástörin… van ebben az órában valami…
Megjegyzés 2: amolyan Side Story a TBwtPBE-hoz
Felkerült: 2004. december
Egy meztelen férfi alszik mellettem. Az ágyon ülve, csendesen gyönyörködök békés álmában. Hason fekve szundikál, karjával egyik kispárnámat öleli. Testét nem fedi vékony takaróm, mégsem fázik. A kandallómban pattogó tűz kellemes meleget biztosít e romantikus hancúrfészekben.
Mellkasa meg-megemelkedik, ahogy szelíden levegőt vesz. Vállai nem különösebben izmosak, de ha engem ölel velük, úgy érzem, a világgal is képes lenne megbirkózni.
Ébenfekete haja tökéletesen omlik a hátára. Minden egyes szál csillog a lángocskák változó táncában. Milyen szépek is…! Illatuk pedig mindig megbolondítja az érzékeimet. Kedvem lenne újra beléjük markolni, mint…
Kuncognom kell, bár félek, ezzel felébreszteném.
Előző este egy cseppet talán túl erősen kapaszkodtam beléjük. De hát valami fogódzó azért kellett… Tegnap este…
Tanítás után a tanáriban várt. Ahogy beléptem, engem keresett a tekintete. Letette a könyveit az egyik íróasztalra (észre sem véve, hogy az nem az övé, hanem Sinistraé), és közben végig engem nézett. Meztelennek éreztem magam, úgy perszelt, olyan… jól esett…
A vacsorát kimondhatatlan izgalommal ültem végig. Keresztbe tett lábbal, türelmetlenül turkáltam a finom fogások közt. Egész idő alatt a fülig ért a szám a mosolygástól, arcom pedig úgy kipirult, hogy Minerva meg is kérdezte, nincs-e lázam. Hm… Ha ezt láznak lehetne nevezni, egy kád vizet is képes lennék felforralni magammal.
És ott ült ő, négy-öt székkel arrébb, és néha a többiek háta mögött felém pillantott, huncut mosollyal.
Újra meg újra beszélgetésbe elegyedett velünk valaki, nem tudtunk szabadulni. Láttam, hogy Flitwick állandóan családi fotókat mutogat neki, és valami roppant fontos örömhírt oszt meg vele. Ő gonoszul elnézett a kicsi professzor vállai felett, és ilyenkor találkozott a tekintetünk.
Az ő szemeiben is láttam már, milyen mehetnékje van. Mégsem állhattunk fel mi ketten, egyszerre, elsőnek! Noha nem titkoltuk kapcsolatunkat, nem is akarunk okot adni az undok pletykálkodásra. Elvégre ez mégiscsak egy iskola, mindkettőnk munkahelye.
Könyörögtünk, hogy valaki kezdje meg a szedelőzködést. Szívem egy kolibri szárnyainak hevességével kezdett verdesni, mikor Bimba professzor fejfájásra hivatkozva visszavonult. Szoknyám redőit igazgatva én is felemelkedtem az asztaltól. De mielőtt még eltűntem volna a fordulóban, küldtem feléje egy hívogató pillantást.
Tudtam, hogy egy-két percet várni fog, hogy ne legyen mindenki számára egyértelmű, hová is indul, kihez megy…
Mikor eltűntem a diákok szeme elől, futni kezdtem. Cipőm sarka hangosan kopogott, ezért inkább le is vettem. Felnyaláboltam a taláromat, és így száguldottam tovább szobáim felé.
Folyton hátrapillantottam, nem jön-e már, és volt, mikor a harisnyám miatt majdnem elcsúsztam a márványpadlón. Nevetve űztem tovább ezt a habókos játékot, mígnem a karjaiba futottam. Meglepetten és kérdőn néztem rá, de ő mosolygott csupán. Megjegyezte, hogy nem véletlenül tanít itt már sokadik éve. Valóban… ismerhet pár kerülőutat.
Odabent az ajtónak támaszkodva forrtunk össze végtelennek tűnő csókokban. Remélem, akkortájt senki sem járt a folyosón… Hangos kiáltásaink még a legelnézőbb embert is megbotránkoztatták volna.
Oly mohó volt, hogy ruhástul lettünk egymáséi. Még ahhoz sem volt türelme, hogy levetkőztessen. Bár ez engem nem zavart különösebben. Én ruhán keresztül is tudom, hova nyúljak, hogy jó legyen neki…
Vadul, mégsem durván szeretkeztünk tegnap éjjel. Ágyam függönykéi a mi ritmusunkat felvéve himbálóztak.
Meg sem próbáltam palástolni, mennyire élvezem, amit velem tesz. Kiáltásaim csak tovább tüzelték vágyát. Persze, mikor a kéjtől a haját kezdtem cibálni, már nem díjazta annyira… Ha valaki hallotta volna, azt hihette volna, hogy verjük egymást…
Kistigrisem itt fekszik most mellettem. Nem ordít, nem bömböl, szépségesen alszik, de a teste szinte hívogat. Mintha kérné, hogy megérintsem…
Fenekének kívánatos, gömbölyded vonala megremeg, ahogy ujjbegyeim hozzáérnek. Egyre bátrabban simogatom, miközben a hátát csókolgatom. Kibontott hajam csiklandozza bőrét, érzem, hogy összerezzen a táncuktól. Jól esik ily kellemesen gyötörni őt. Ahogy ébredezik, dorombolni kezd, mint egy nagy, jóllakott kandúr. Én is csak egy búgással felelek, majd pajkosan becsusszan a kezem a lábai közé.
Erre már felemeli kócos fejét, és kábán rám sandít.
- Miféle ébresztés ez, kedvesem? – kérdezi mézédesen.
Rámosolygok. Annyira aranyos vagy ilyenkor, Perselus!
Sebesen odabújok hozzá, és addig fészkelődök, míg alá nem kerülök. Felcsillanó szemekkel figyel, és egy csókkal jutalmazza kitartó próbálkozásaimat.
Reggel van ugyan, és mindjárt mennünk kell reggelizni. De azt hiszem, egy röpke pásztorórára még van időnk…
|