Írta: Brigi

Besorolás és figyelmeztetések: Rowena POV, finom erotika, 16 éven aluliaknak nem ajánlott

Páros: Rowena / Perselus

Megjegyzés: Side Story a TBwtPBE-hoz

Megjegyzés 2: újabb olvasnivaló, egy szerelmes nő gondolatai

Felkerült: 2004. november 19.

Megborzongok, ahogy a fésűm puha fokai a bőrömhöz érnek. Testem minden idegszála téged vár. Bármi is érint meg, összerezzenek…

Szépítkező asztalom előtt ülök, és nézem magam a tükörben, miközben hajamat fésülöm. Elmélázva figyelem saját mozdulataimat, de valójában most is te jársz a fejemben.

Órák óta csak téged várlak. Készülök a jöveteledre…

Tudom, hogy óráid vannak, még délután is, és csak emiatt maradsz távol. Legalább van időm előkészíteni mindent… Most nálam alszunk. Nálam…

Elmosolyodok. Ilyen cél még nem vezérelt a hálószobámba. Eddig mindig csak kollégaként látogattál meg saját lakosztályomban. Ha szükséged volt valakire, aki meghallgat, ha egyszerűen csak társaságra vágytál. Kíváncsi vagyok, milyen lesz… Az én ágyam legalább olyan kényelmes, mint a tiéd…

Leteszem a fésűt, és saját, izgatott énemmel szemezek. Talán túlságosan nekivetkőztem volna az estének? Végigmérem magam…

Abban a csipkebetétes selyem hálóingemben vagyok, mellyel te ajándékoztál meg második esténk alkalmával. Gyönyörű darab, és kivételes, hiszen te adtad. Akkor nem sokáig lehetett rajtam… a vágy, hogy nélküle láss, azt hiszem, erősebb volt.

Ujjaim óvatosan cirógatják a mellkasom. Ez a ruha… annyira érzéki… tapintása olyan, mintha csak a te gyöngéd kezeid simogatnának… Kezem óvatlanul is a nyakamig kúszik, és szinte megremegek saját érintésemtől. Minden porcikám utánad áhítozik, hol vagy hát?

A kandallóban pattogó tűzre pillantok. Milyen szép és békés fényt vet az egész szobára… Az előtte heverő puha szőrme szinte hívogat. Kéri, hogy odaheveredjünk. Egy kis asztalkára ki is készítettem egy üveg finom bort, egy tálkára pedig andalító ízű sajtot. Azt hiszem, minden kész… csak rád várunk…

Újra a tükörbe nézek. A lángnyelvek néma tánca keltette fényben megcsillannak a fülbevalóim. Megérintem őket és… le is veszem. Semmi szükség rájuk. Ékszeres ládikám piciny fiókjába csúsztatom őket. Gyűrűimtől is megszabadulok. Te ezek nélkül is szeretsz. Mielőtt azonban elfordulnék a kis ékszertartótól, megakad a szemem a tetején. Milyen rég volt…

Felnyitom, és édes muzsikát kezd el játszani. Milyen régen nem hallgattam meg… Most viszont annyira jól esik. Kellemesebbé teszi az egyedüllétet…

Annyira belefeledkeztem a dallamra táncoló balerina bámulásába, hogy először szinte meg sem hallottam a kopogásodat. Boldogan eszméltem fel, mikor eljutott a tudatomig, hogy végre itt vagy. Felpattantam a székről, és az ajtóhoz siettem, hogy beengedhesselek.

Résnyire nyitottam csak ki, hátha más az, aki előtt nem lenne illendő ilyen lenge öltözékben mutatkoznom. Mégis te mosolyogtál rám a sötét folyosóról. Szépséges szemeiddel végigmértél, ahogy beléptél, és úgy tűnt, kedvedet leled a hálóingben. Tetszem neked… nem is tudod, mennyire jól esik ez…

Hosszú a hajad… Mosolyra késztet. Most fürödtél, édes? Annyira szeretem az illatod…

Miközben csókollak, ujjaimmal hajaddal játszom. Karjaid átölelik a derekamat, magadhoz húzol…

Érzem, hogy szorításod most gyengébb, mint máskor. Erőtlen… Fáradt vagy. Egész nap tanítottál. Pihenni szeretnél, megértésre és gyöngédségre vágysz. Gyere, hívlak, ahogy kibújtatlak a talárodból, ülj le.

Leheveredünk a kandalló elé, és te csendesen nézed a tűz vöröses fényét. Arcod komoly, vonásaid kemények. Előttem nem félsz kimutatni a gyengeségeidet, hogy te is csak egy tökéletlen ember vagy, akin képes diadalmaskodni a fáradtság. Tudod, hogy előttem nem kell színlelned…

Ahogy ott ülsz, olyan csodálatos méltóság sugárzik belőled.  Az aranyvér fenségessége ott ül tekintetedben, noha különösebben soha sem tartoztál az előjogokat hirdetők közé. Csak ülsz, fél kezedre támaszkodva, és látom, hogy gondterhelt vagy. Vajon mi bánthat? Egyre fárasztóbbnak éreznéd a tanítást? Hiszen… nem olyan rég mondtad, hogy most kezded igazán élvezni… Most, hogy a gyermeked újra veled van… Eddig tartott volna a lelkesedés?

Édes mosollyal tekintesz fel rám. Nem is tudom mihez hasonlítani… Felém nyújtod a kezed, és kéred, hogy üljek le melléd. Megdobogtatja a szívem, ha így nézel…

Helyet foglalok a puha szőrmén, melyen te is ülsz, és nem tudom, miért, de úgy érzem, csókot kell lehelnem a homlokodra. Némán tűröd, majd kíváncsian nézel a szemembe. Azt suttogod, köszönöm… Kezeid a hálóingen keresztül derekamat, majd melleimet érintik.

Ezúttal én kerekedem föléd. Csókjaink közepette az öledbe ülök, és látom, hogy mindez nagyon felizgat. Érzem…

Lassan hanyatt dőlünk, én pedig vetkőztetni kezdelek. Elnyújtott sóhajod kellemesen vibrál a bőrömön. Hálásan ölelsz, lábaimat és fenekemet simogatod. Még egy gomb, és végzek kabátod utolsó kapcsával is… Imádom, ha ez az ing van rajtad. Finoman és puhán óvja a mellkasod.

Elhagyom ajkaid, és mellkasodon haladok lefelé. Látom, hogy ez nagyon meglep. Mintha meg akarnál állítani. Mi van veled, édesem? Egyek leszünk ma éjjel, de most én leszek az, aki vigyáz rád. A kedvedért szelíd cirmossá változok egy éjszakára…

Megsimogatom a karodat, felpillantok rád, kissé ódzkodó szemeidbe. Jó lesz, suttogom. Minden világossá válik számodra, mikor kigombolom a nadrágod. Izgatottan, kissé tartva attól, ami most következik, inkább gyorsan hátrahajtod a fejed, hogy ne lássam piruló arcod. Nem tudok nem mosolyogni ezen… A nadrág enged a húzásnak, és végül alsóneműd se felfedi az ágyékod…

Ajkaim és ujjaim érzékeny bőrödet érintik, és látom a testeden, hogy majd megvadulsz minden mozdulatomtól. Bennem a gyönyör még hatalmasabb, hiszen örömet okozhatok neked. Csak munkámat dicséri, hogy nyögsz és szuszogsz, ahogy mellkasod zakatol…

Ne fészkelődj annyit! Még meg talállak harapni, gondolom pajkosan, de mintha engedelmeskednél a ki nem mondott szavaknak. Hallasz engem, biztos, hogy hallasz! Csak tudnám, hogy csinálod… Virgonc kedvem egyre csak nő, ahogy a nevemet sóhajtozod. El-elcsuklik a hangod, ahogy fogy a levegőd… Egyszerűen gyönyörű vagy. Ordíts csak, ha már nem bírod visszatartani. Itt tényleg nem hall minket senki.

Mintha csak kérésemnek tennél eleget, kiáltva érsz a csúcsra.

Remegő kezekkel nyúlsz értem, és húzol újra magadhoz. Ágyékodra ültetsz, úgy simogatsz és csókolsz, hálálkodva. Szemeid fátyolosan csillognak, ahogy megérintesz…

Felemelem a kezem, hogy le tudd venni a hálóingemet. Óvatosan teszed le, nehogy összegyűrődjön, majd ujjaiddal derekamat cirógatod. Csókod annyira édes… Egész testemben libabőrös leszek, ahogy ajkaid mellemet érintik. A tied akarok lenni… a tied… kívánságom halkan suttogom a füledben, miközben kéjesen hullámzok az öledben.

Kettőnk közé nyúlsz és óvatosan… Ah, Merlinre!

Hamar felforrósodott körülöttünk a levegő. Bőrünk sikamlóssá válik az izzadtságtól, ahogy a tűz mellett szeretkezünk. Egy ideig a csípőmet fogva velem együtt mozogtál, majd megadtad magad, és elnyúlva a földön hagytad, hogy én fejezzem be a dolgot. Nem tudtad levenni a szemed rólam, ott égett íriszeidben a csodálat és az élvezet. Mielőtt mindketten sikítva értük volna el beteljesedésünket, már mosolyogni kezdtél.

Talán… kezdesz végre kivirulni. Végre el mered hinni, hogy ez tényleg valóság, és nem csak álmodunk mindketten.