�rta: Brigi

Besorol�s �s figyelmeztet�sek: s�t�t �s angstos, 12 �ven aluliaknak nem aj�nlott

J�tsz�dik: az „Azkabani fogoly” esem�nyei ut�n n�h�ny nappal

Szerepl�k: Sirius Black �s Remus Lupin

Ihlette: Josh Groban �s Tanja Tzarovska duettje, a Remember Me (let�lt�s); illetve a Nyomorultak c. musicalb�l Marius dala

K�sz�lt: t�bb vall�st�rt�net �r�n, egym�s ut�n, november utols� heteiben

Aj�nlom: Alaine McGarennek

Felker�lt: 2004. december

Remember Me

1. r�sz

H�v�s, j�lius eleji vihar tombolt odakint. Kegyetlen�l marcangolta a v�kony derek� f�kat, melyek �gy d�l�ng�ltek, mintha b�rmelyik pillanatban ki tudn�nak fordulni a f�ldb�l, gy�kerest�l. A h�zik�k torn�caira akasztott, piciny l�mp�sok nyikorogva himb�l�ztak a vad sz�lben.

A s�t�t, nyirkos cseh� deszkafalai is f�jdalmasan ropogtak. Az ablak melletti r�seken �s az ajt� alatt csak �gy s�v�tett befel� a hideg leveg�. A kocsma marcona vend�gei tal�rjaikba burkol�zva kuporogtak sz�keiken, �s kortyolgatt�k g�z�lg� italaikat. A mogorva csapos egy megsz�rk�lt ronggyal t�r�lgetett egy p�link�s poharat, �s horkantva pillantott az �jonnan �rkez�re.

A j�vev�ny magas volt, test�t fekete, csukly�s k�peny fedte, melyb�l csavarni lehetett volna a jeges es�vizet. Megr�zta mag�t, ak�r egy �zott eb, �s k�rben�zett.

Az helyis�g egyik sark�ban, egy f�lig elf�gg�ny�z�tt bokszban egy hasonl�, csuh�s alak �lt. Felpillantott az idegen �rkez�sekor. �gy t�nt, ismeri, hiszen remeg� kezeire t�maszkodva megemelkedett az asztalt�l. Csak k�t b�tortalan l�p�st tett fel�je, az m�ris �szrevette.

Az �zott alak fel�je indult, cip�j�nek talpa hangosan cuppogott a padl�n. Kit�rt karjai oltalmaz�n z�r�dtak a fel�je szalad�, fiatal f�rfi test�re.

- Sirius! Bar�tom… - suttogta Lupin - … testv�rem!

A csuklya lebillent fej�r�l, annyira heves volt.

- Remus… - s�hajtotta az idegen, megk�nnyebb�lten �lelve �t. Megsimogatta bar�tja fak�, sz�ke haj�t.

- J�l vagy? Senki sem l�tott meg? – n�ztek k�rbe gyanakodva.

�m �gy t�nt, az iv� vend�gei �gyet sem vetettek r�juk.

- �lj�nk le – biccentett Sirius a f�gg�ny�s asztalka fel�.

- Milyen sov�ny vagy… - motyogta Remus sz�nakozva, ahogy megtapogatta bar�tja derek�t.

- Te is – �lt le vele szemben Black. – Nagyon sov�ny…

Kez�vel meggy�jtotta az asztalon �ll� gyerty�t, melynek szel�d f�nye b�tran k�zd�tt a mindenhonnan f�ty�l� sz�llel. Egy ideig rov�tk�s, sebes tenyerei k�zt d�delgette, nehogy r�gt�n kialudjon. �lvezte annak h�l�s melegs�g�t, f�nye pedig r�g elfeledett meghitts�ggel itatta �t lelk�t. Mikor elengedte, bar�tj�ra pillantott.

- Remus… - szorult �ssze a sz�ve azon nyomban, ahogy megl�tta Lupin arc�t.

A f�rfi s�padt volt, b�r�t t�bb helyen r�zsasz�n karmol�sok tark�tott�k. H�rom f�lelmetes v�g�s arc�nak k�zep�n h�z�dott, keresztben az orr�n, fels�rtve ajkait is. Egy kis megszak�t�s ut�n a nyak�n folytat�dtak, �s elt�ntek a tal�rja alatt. Sz�mos v�ral�fut�st is �szrevett dr�ga bar�tj�n.

- Jaj, Holds�p! – �lt k�zelebb az asztalhoz Sirius. K�t tenyere k�z� fogta Remus arc�t, �s durva, remeg� ujjaival simogatni kezdte. B�nb�n�an �rintette meg a m�g alig gy�gyult ajkakat. Ujjbegy�t �vatosan v�gigh�zta rajtuk.

Remus lehunyta a szemeit �s csendesen megborzongott. R�g volt, hogy valaki ilyen gyeng�den �rt hozz�. Annyira hi�nyzott, annyira kellemes volt…

Mikor �jra sz�tny�ltak pill�i, mindk�t orc�j�n leg�rd�lt egy-egy k�nnycsepp. Zavartan hajtotta le a fej�t, noha bar�tja el�tt sohasem sz�gyellte, ha el�rz�keny�lt.

- Holds�p, annyira sajn�lom! – fogta meg a kezeit Sirius. – K�rlek, bocs�ss meg nekem! De a gyerekek vesz�lyben voltak! Nem ittad meg a b�jitalodat, �s meg is haraphattad volna �ket… Tudom, hogy sz�nd�kosan sosem tenn�l ilyet! – tette hozz� gyorsan. – M�gis… Musz�j volt t�vol tartani �ket t�led…

- Semmi baj…

Sirius azonban t�l j�l ismerte Remust. Tudta, hogy bar�tj�t az�ta is a rettenetes �nv�d marcangolja. Annyira szerette Harryt, ak�r annakidej�n apj�t. A tudat, hogy majdnem v�gzetes harap�st ejtett rajta, borzalommal t�lthette el.

- Annyira sajn�lom…

- K�rlek, ne tedd! Helyesen cselekedt�l… Tapmancs…

- De �ssze-vissza haraptalak �s karmoltalak! Nem akartam f�jdalmat okozni neked! Tudod, hogy sosem tudn�lak b�ntani…

Remus azonban csak mosolygott.

- Tal�n azt akarod el�rni, hogy haragudjak r�d? – k�rdezte szel�den. – Er�sebb vagyok, mint hinn�d. Hozz� kellett szoknom az elm�lt �vekben…

Mindezt vigasztal�sk�ppen mondta, Sirius m�gis �rezte, hogy bar�tja ezzel a tizenh�rom �vvel ezel�tti esem�nyekre utalt. Keser�en az asztal viharvert lapj�ra pillantott. Neki f�jt elk�pzelni, mit �rezhetett akkor az ifj� Remus, mikor Voldemort meggyilkolta James-et �s Lilyt. Hamar azut�n pedig azt kellett hallania, hogy az egyik legjobb bar�tja meg�lte a m�sikat, a var�zsl�k b�rt�n�be ker�lve ezzel az al�val� cselekedettel.

Remus azonban mintha csak kital�lta volna a gondolatait.

- Bocs�ss meg nekem, ami�rt nem hittem az �rtatlans�godban. Nem viselkedtem igaz bar�tk�nt. M�ig k�noz a b�ntudat amiatt, hogy nem b�ztam benned… Csak elford�tottam a fejem, �s megpr�b�ltam azt hinni, amit mindenki m�s… Neh�z volt, de…

- Nem kell szabadkoznod – nyugtatta meg Sirius. – Hiszen minden ellenem sz�lt.

F�lbe kellett szak�taniuk a besz�lget�st, mert a l�b�t h�zva, g�rcs�s fintorral az arc�n odav�nszorgott hozz�juk a csapos.

- Mit isznak?

Sirius m�lyen a fej�be h�zta a csukly�t, helyette is Lupin v�laszolt.

- K�t vajs�rt. �vegb�l – tette hozz�, ahogy megl�tta a koszos rongyot a tulaj kez�ben.

Az kisv�rtatva el�j�k rakott k�t homokos fal� �veget. Megtiszt�tott�k a palackokat a f�nyl� homokszemcs�kt�l, majd lassan kortyolgatni kezdt�k az italt.

- �let�nk legszebb �veit juttatja eszembe ez a s�r… - s�hajtott Remus. – Mes�lj el mindent! Hogy siker�lt megsz�kn�d a dementorok el�l?

- A gyerekek seg�tettek – jelent meg �r�mteli mosoly Sirius arc�n. - Egy hipogriff h�t�n rep�ltem el a kast�lyb�l. Mindent csak Harrynek k�sz�nhet�nk…

- Csod�latos gyermek, igaz? – suttogta Lupin halkan, szinte meghat�dva.

- Olyan, ak�r James… Helyette is b�szkes�g t�lt el, amikor csak r�n�zek – b�lintott Black. – Mintha � t�rt volna vissza k�z�nk…

Sirius megfogta Remus kezeit, h�velykujjaival megsimogatta a f�rfi k�zfej�t, �s m�lyen a szem�be n�zett.

- Nem sz�m�t, hogy Peter megsz�k�tt, Holds�p! Nem �rdekel, h�nyan �ld�znek, vagy hogy h�ny ellens�g ker�l az utunkba! A Tekerg�k �jra er�sek lesznek, Remus! �s senki sem �ll�that majd meg minket!