Els� fejezet

A p�rtfog�k

Hideg sz�l �s h�f�v�s borzolta a ked�lyeket a reggeli �r�kban, ez�rt nem is tart�zkodtak sokan az utc�kon, mindenki igyekezett a munkahely�re vagy a legk�zelebbi f�t�tt �p�letbe, ahol kicsit felmelegedhettek. A t�l k�zep�n is szokatlan volt az ilyen zord id�, s a meteorol�gusok feladt�k a rem�nytelen k�zdelmet, hogy norm�lis el�rejelz�st adjanak – mindenki az egyetlen biztos t�nyt mondta: hideg �s havaz�s.

Alig �rt v�get a kar�csonyi sz�net, az iskol�knak �jra be kellett csukniuk kapuikat, s ennek a tan�rokn�l jobban csak di�kok �r�ltek, akik �lvezt�k a meghosszabb�tott pihen�st. A buszok �s vonatok is felf�ggesztett�k m�k�d�s�ket sok vonalon, egyed�l az aut�kb�l nem volt hi�ny az utakon.

Azok a v�s�rl�k, akik a Morris & T�rsa sz�nyeg- �s b�tor�zlet ablak�n b�multak ki az utc�ra egy�ntet�en �gy v�lt�k, hogy �pesz� ember nem s�t�lgatna az utc�n, b�rmilyen k�v�ncsi is a boltok �nnepek ut�ni megfogyatkozott term�keire. Alighanem ugyanilyen s�ltbolondnak tartott�k azt az illet�t is, aki az �tnak a b�tor�zlettel �tellenes fel�n bandukolt a farkasord�t� hidegben, l�tsz�lag fittyet h�nyva a mostoha id�j�r�sra. Hossz�, fekete kab�tj�t szorosan �sszeh�zta, nyak�t t�rd�ig lel�g�, z�ld s�l meleg�tette, fej�re csukly�t h�zott, ami eltakarta az arc�t. Csakugyan szokatlan l�tv�ny volt Leicester utc�in, ezt m�g a bolt tulajdonosa, Mr Morris is �gy v�lte, aki m�r j�csk�n benne j�rt a hatvanban.

- J�jj�n m�r be, j�ember, m�g megfagy odakint! – ord�totta t�l az �reg a sz�lz�g�st a nyitott ajt�ban �llva, s a boltban tart�zkod�k nagy ijedelm�re tekint�lyes mennyis�get kieresztett a melegb�l.

A fekete kab�tos illet� odan�zett a hangra, azt�n csak intett a kez�vel, jelezve, hogy nem tart ig�nyt b�v�helyre – s m�r ment is tov�bb. Mr Morris megcs�v�lta a fej�t �s a tov�bbiakban letett r�la, hogy a kint lebzsel� „buggyantakat” beh�vja a melegre.

A t�vols�g �s �regkor�ra er�sen megromlott l�t�sa miatt Mr Morris nem l�thatta, hogy a fura �lt�zet� embernek nincs oka f�lni a fagyos sz�lt�l. Ha valaki szembe ment volna vele az utc�n, tal�n �szrevette volna a furcsas�got, de az �t t�loldal�r�l semmik�pp nem lehetett volna �szrevenni, hogy az illet�t minden egyes h�pehely elker�li �s a sz�l sem lobogtatja hossz� kab�tj�t vagy a s�l szabad v�g�t. T�k�letesen otthonosan mozgott a zord id�ben.

Nem is igaz�n foglalkozott a h�viharral, neki mindegy volt, hogy zuhog� es� vagy rekken� h�s�g, r�ad�sul teljesen m�s k�t�tte le a gondolatait. Az el�tte �ll� tal�lkoz�n t�prengett, melynek helysz�n�t, egy kis utc�cska v�g�n megb�v� �don, h�rom emeletes �p�let k�rvonalait m�r meg is pillantotta, mikor befordult a keresztez�d�sben. Tudta, hogy igen nagy jelent�s�ge van ennek a tal�lkoz�nak, melynek val�di mivolt�r�l a t�bbi r�sztvev� nem sejthet semmit sem.

Elvigyorodott erre a gondolatra, de ez nyomban eml�keztette is r�: nem szabad engednie, hogy b�rmi is t�l �rulkod� legyen. Nyomban elt�ntette a vigyort, s a h�tral�v� sz�z m�teren �gyelt r�, hogy teljesen semleges dolgok k�r�l forogjon az esze.

Az �p�let el� �rve meg�llt �s feln�zett a homlokzatra, melyen latin felirat �llt k�be v�sve:

Consilium Grandis de Veneficus prognatis

Az �p�let nagyon r�gi volt, de l�tszott rajta, hogy folyamatosan haszn�lj�k. Itt-ott pergett r�la a z�ldfest�s �s a vakolat, az ablakokra �s a bej�rati ajt�ra is r�f�rt volna egy fel�j�t�s, ennek ellen�re massz�v form�ja k�l�n�s er�t sug�rzott mag�b�l - mint mikor az ember r�n�z egy �p�tm�nyre, �s �gy �rzi, ez m�g �tsz�z �v m�lva is itt lesz.

A fekete ruh�s alak felsietett a r�vid l�pcs�n a bej�rathoz, majd h�rmat koppantott egy k�l�n�s, v�zk�p�re eml�keztet� ez�st�s kopogtat�val. Nem kellett sokat v�rnia, mire az ajt� kiny�lt �s megjelent m�g�tte egy hossz�, �szes szak�ll� ember, aki ugyanolyan f�ldet s�pr� kab�tot viselt, mint a j�vev�ny.

- J� reggelt – k�sz�nt neki. – A t�rgyal�sra j�tt?

- Igen, de �gy v�lem, kiss� kor�n �rkeztem… - v�laszolta a f�rfi.

A szak�llas sz�lesebbre t�rta az ajt�t �s betess�kelte rajta. Hossz�, sz�les el�szoba t�nt fel, s�t�tz�ld �s fekete k�lapokkal burkolt padl�ja csillogott a gyertyaf�nyben, mely a vil�g�t�st szolg�ltatta. A falakat r�gi, p�kh�l�s, de eleg�ns tap�ta bor�totta.

Az �reg odavezette a vend�get a jobb k�z fel�li ruhat�rhoz.

- Nem maga az els� – mondta k�zben rekedtes, f�radt hangon. – Mire megj�ttem, m�r meg�rkezett az egyik p�rtfog�.

A f�rfi m�r f�lig levette kab�tj�t, de most megakadt a mozdulat k�zben, azt�n lassan visszafordult az �regember fel�.

- Na �s ki az? – k�rdezte.

- Nem tudom – vonta meg a v�ll�t amaz, s k�zben visszaballagott a ruhat�rral szemk�zt elhelyezett port�s-pulthoz. – M�g Diggory, az �jszakai �gyeletes engedte be. Fent van a m�sodikon… Aprop�! – kapott a fej�hez a f�rfi. – A t�rgyal�s a 2/12-ben lesz, de f�l �r�t cs�szik, mert a jegyz� megbetegedett. Most sz�lt r�la… Sz�val Mr Black elment a miniszt�riumba egy m�sik jegyz��rt, de…

- Nem �rdekelnek a jegyz�k probl�m�i – szak�totta f�lbe k�z�mb�sen a fiatalabb �s m�r h�tat is ford�tott a port�snak. – Fent leszek a 12-esben, maguk meg foglalkozzanak csak hivatalnokokkal.

Azzal fak�pn�l hagyta az �reget, v�gigsietett a folyos�n eg�szen a l�pcs�h�zig. Sorban a falak ment�n r�gi olajfestm�nyek sorakoztak, de � egy pillant�st se vetett r�juk. Felszaladt a l�pcs�n k�t fordul�t eg�szen a m�sodik emeletre.

Ez a folyos� is hasonl�an hossz� volt, mint a f�ldszinti el�szoba, de ez sz�lt�ben szelte �t az �p�letet. Gy�ny�r�, bord� sz�nyeg ter�lt el a parkett�zott padl�n, a falakon itt is festm�nyek �s r�gi gyertyatart�k voltak feler�s�tve, s szab�lyos �tm�terenk�nt ajt�k ny�ltak k�l�nb�z� helyis�gekbe, melyek csak sz�mmal voltak megjel�lve.

A f�rfi eg�szen a tizenkettesig ment, ahonnan j�l l�that�an f�ny sz�r�d�tt ki. Idegesen f�jt egyet, majd bekopogott.

- Igen – sz�lt ki a hang, mire a f�rfi bel�pett.

- Gondolhattam volna, hogy maga az! – tett eleget a h�v�s �dv�zl�snek, mikor megl�tta a terem k�zep�t elfoglal� hossz� asztaln�l �ld�g�l� alakot.

Ha a fekete ruh�s furcsa pillant�sokat v�ltott ki az emberekb�l, akkor ez a f�rfi teljes d�bbenetre k�sztette volna �ket. Hossz�, feh�r szak�lla �s haja volt, g�rbe orr�n f�lhold alak� szem�veg nyugodott, s der�sen mosolygott a bel�p�re, mik�zben a szilvak�k fel�lt�je zseb�b�l kivett cukork�t bontogatta.

- �n viszont j�l tudtam, hogy te leszel a m�sik p�rtfog�, Tom.

A fiatalabb, Tomnak nevezett f�rfi �sszevonta a szem�ld�k�t, majd becsukta az ajt�t �s beljebb j�tt a szob�ban.

- Az �n nevem Voldemort – mondta j�ghidegen, mire a m�sik csak oldalt d�nt�tte a fej�t �s tov�bb mosolygott. - Honnan tudta, hogy �n fogok j�nni, Dumbledore?

Dumbledore bekapta a citromsz�n� cukork�t, majd hanyagul felemelte az el�tte hever� dosszi�k egyik�t.

- Itt �rt�k, hogy a t�rgyal�son te fogod k�pviselni �ket… – felelte. – Nem gondoltam, hogy ilyen hamar �jra tal�lkozni fogunk.

Voldemort kih�zott mag�nak egy sz�ket az asztalf�n �s helyet foglalt.

- �n sem gondoltam – jegyezte meg sz�razon. – Ami�ta visszautas�totta t�lem a tan�ri �ll�st, k�nytelen voltam jelentkezni a miniszt�riumba.

Ezek a szavak l�that�an meglept�k Dumbledore-t, mert most abbahagyta a cukorszopogat�st �s felvonta a szem�ld�k�t.

- K�nytelen volt�l? – k�rdezte. – Hogy �rted ezt?

- Tudja, hogy a tan�t�s volt az egyik elk�pzel�sem. De most, hogy ez kudarcba f�lt – h�la mag�nak – �gy d�nt�ttem, hogy elfogadom Lumpsluck professzor aj�nlat�t �s jelentkezem a miniszt�riumba. Vagy tal�n azt hiszi, hogy m�g visszamentem volna dolgozni a Borgin & Burkes-be?

Dumbledore b�lintott, s folytatta a cukormajszol�st.

- �rthet� – d�rm�gte. – Mindazon�ltal furcs�llom, hogy egy ilyen jelent�ktelen �gyben jelentkezt�l p�rtfog�nak…

Voldemort maga el� h�zta a dosszi�kat, �s azokat lapozgatta, mikor v�laszolt.

- Ugyanezt �n is furcs�nak tal�lhatn�m mag�t�l – jegyezte meg.

Dumbledore csak legyintett.

- A csal�d tagjai r�gi bar�taim – mondta �s �jabb cukork�t bontott. - Term�szetes, hogy v�llaltam a felk�r�st.

- Sz�val felk�rt�k mag�t? – pillantott fel a mapp�b�l Voldemort. – Csod�lom, hogy meg tudj�k fizetni… Vagy tal�n �rtsem �gy, hogy ingyen v�llalta a v�delm�ket?

Megv�rta, am�g a m�sik b�lint, azt�n folytatta: - Ez nagylelk� mag�t�l. M�g akkor is, ha az ember bar�tair�l van sz�. Ennyi id� �s f�radts�g, felk�sz�lni a t�rgyal�sra, �sszeszedni a sz�ks�ges pap�rokat… M�g nekem is hetekbe telt, pedig �n a miniszt�riumban dolgozom. Nagylelk�…

- T�ged tal�n nem a nagylelk�s�g vez�rel, Tom? – k�rdezte udvarias �rdekl�d�ssel Dumbledore.

Voldemort megr�zta a fej�t.

- Nem – v�laszolta �s megeresztett egy halv�ny mosolyt, mely furcs�n fenyeget�nek hatott t�le. – P�nz�gyi megfontol�sb�l jelentkeztem erre az �gyre. Szerencs�men m�lott, hogy v�g�l kijel�ltek p�rtfog�nak.

Dumbledore most m�g f�ljebb emelte a szem�ld�k�t, mint az el�bb, s kiss� m�g el�re is d�lt a sz�kben, amiben eddig k�nyelmesen h�trad�lve hint�zott.

- Ez meglep�! – sz�lt hangosan. – K�zel egy h�napja hallottam, hogy Abraxas Malfoy �r pert ind�tott Araminta Meliflua ellen. Tetemes �sszeg forog kock�n. Amelyik f�l megnyeri a pert, d�sgazdag lesz… Ak�rcsak a szerencs�s p�rtfog�. Meglep, hogy nem hallott�l r�la, Tom.

A szavak hat�s�ra Voldemort s�padt arc�n zavart �rny�k futott v�gig, de gyorsan rendezte von�sait. Megk�sz�r�lte a tork�t �s felszegte fej�t.

- Nem hiszem, hogy es�lyem lett volna megkapni azt az �gyet – v�laszolta kim�rten, majd �jra a pap�rokba temetkezett.

Dumbledore csak h�mm�g�tt egyet, galacsint gy�rt a cukrospap�rokb�l �s a szoba m�sik v�g�ben elhelyezett szem�tkos�rba dobta. Beford�totta sz�k�t az asztalhoz, azt�n r�n�zett a Voldemort el�tt hever� dosszi�kra. A legfels�n cir�d�s k�z�r�ssal ez �llt: I. G. Prewett – k�relem a miniszteri tan�cshoz, szem�lyes okm�nyok m�solatai, perind�t�k.

- Megengeded? – sz�lt �jra a mapp��rt ny�lva.

Voldemort biccentett, Dumbledore mosolyogva kinyitotta a dosszi�t �s � is lapozgatni kezdett a pap�rok k�zt.

- Hol a m�nk�ben vannak m�r? – morogta negyed �ra eltelt�vel a faln�l �ll� inga�r�ra pillantva. Az m�r f�l tizet mutatott.

Voldemort most dosszi�t v�ltott s k�zben f�lmosollyal az arc�n fordult Dumbledore-hoz.

- Csak nem ideges, professzor? – k�rdezte nem titkolt g�nyos �llel a hangj�ban.

- Bevallom, korog a gyomrom – panaszolta az �reg. - A citromos cukork�kkal nem lehet sok�ig ellenni.

Most Voldemort vonta fel a szem�ld�k�t.

- Jobb, ha felk�sz�l, hogy m�g k�s� d�lut�nig itt lesz�nk. Ne sz�m�tson r�, hogy megegyezhet�nk. Ak�rcsak az �gyfeleim, �n is mindent vagy semmit alapon gondolkozom. F�leg, ha egy �rul�kb�l �ll� banda akarja jogtalanul r�tenni a kez�t arra, ami…

- Ami jog szerint �ket illeti – fejezte be helyette a mondatot Dumbledore a saj�t sz�j�ze szerint. – �n is elk�telezett vagyok, Tom. �s megk�rhetn�lek r�, hogy a t�rgyal�s alatt ker�ld a hasonl� jelz�ket, mikor Ignatiusr�l besz�lsz?

Asztalt�rsa orrlyukai idegesen kit�gultak �s lassan megcs�v�lta a fej�t.

- M�g mindig azt hiszi, hogy kioktathat, ugye? – k�rdezte halkan. – Mint r�gen, az iskol�ban. Minden alkalmat megragadott, hogy…

- K�rlek, ne hozakodjunk el� a r�gi vit�val! – emelte fel mindk�t kez�t Dumbledore. – Ezt m�r megbesz�lt�k december elej�n. �n csak arra k�rtelek, hogy a t�rgyal�s z�kken�mentess�ge �rdek�ben tart�zkodjunk a marakod�st�l. Azt majd �gyis megteszik helyett�nk az �gyfeleink. Ne adjunk m�g mi is t�ptalajt ennek… �, �s majd elfelejtettem: boldog sz�let�snapot.

Voldemort �jra kifejez�stelen arccal n�zett besz�lget�partner�re.

- Nem �nneplem a sz�let�snapokat. Nincs sz�ks�gem r�, hogy sz�mon tartsam a koromat.

Dumbeldore tov�bb mosolygott, l�that�an �lvezte a besz�lget�st, nem �gy, mint Voldemort.

- Pedig igen jeles napon sz�lett�l. Az �v utols� napj�n �nnepelni…

- Maga is ekkort�jt sz�letett, ha j�l eml�kszem – sz�lt k�zbe Voldemort.

- Janu�r 26-�n – b�lintott r� Dumbledore. - M�g k�t h�t van addig.

- Maga azonban rend�thetetlen�l sz�molja, ugye?

- �gy bizony – helyeselt az �reg. – Ez m�r a sz�ztizen�t�dik!

- Sz�p kor – mondta k�z�mb�sen a m�sik.

Besz�lget�s�ket kopog�s szak�totta f�lbe, mire Voldemort azonnal sz�lt, hogy szabad. H�rom ember l�pett be a szob�ba. Legel�l egy el�kel�, fekete haj� h�lgy l�pett be, aki a harmincas �vei k�zep�n j�rhatott �s gy�ny�r�, k�kes h�mz�s� fekete ruh�t viselt. M�g�tte egy hasonl� kor�, v�r�s haj� f�rfi j�tt, aki egyszer� szab�s� barna �s igen kopott �lt�nyt viselt. Barna szeme r�snyire sz�k�lt, mikor megpillantotta az asztaln�l �l� Voldemortot. M�g�tt�k egy szem�veges, alacsony ember l�pett be, aki halv�nyz�ld kem�nykalapot szorongatott a kez�ben �s v�lla csupa h� volt.

Az asszony szeme azonnal felcsillant, mikor megl�tta Dumbledore-t.

- Albus! K�sz�n�m, hogy elv�llaltad – h�l�lkodott �s jobbr�l ballr�l megpuszilta az arc�t.

- Ez csak term�szetes. Ignatius – sz�lt a v�r�s haj�nak is, akivel kezet fogtak.

- J� reggelt, j� reggelt! – k�sz�nt ked�lyes j�kedvvel a m�sik f�rfi �s az egyik sz�k h�tt�ml�j�ra akasztotta kalapj�t. Sietve � is kezet r�zott mindenkivel. – �, Dumbledore professzor, nagyon �r�l�k. Maga pedig ���… Voldemort, ugye? Cornelius Caramel, szolg�lat�ra.

- Maga a jegyz�? – k�rdezte Voldemort. � leveg�nek n�zte a m�sik k�t �rkezettet.

- Igen, Mr Black ma reggel sz�lt, hogy be kell ugranom Mr Forman helyett erre a ���… megbesz�l�sre – mik�zben besz�lt, folyamatosan d�l�ng�lt a sark�n �s hadar� besz�dst�lus�val egy�tt egy izg�-mozg� mitugr�sz alak benyom�s�t keltette, ami cseppet sem nyerte el Voldemort tetsz�s�t, ez r� volt �rva az arc�ra. Dumbledore csak �sszepillantott a mellette �ll� v�r�s haj� f�rfival �s �sszemosolyogtak – �k is hasonl� v�lem�nyen voltak.

- J�l tudom, csak egy megbesz�l�s lesz ma a perr�l �s, ha tudunk megegyez�nk? – n�zett k�rbe Caramel.

- Arra nem fog sor ker�lni – jegyezte meg halkan Voldemort �s vissza�lt a hely�re.

Mire Dumbledore is hellyel k�n�lta Ignatiust �s az asszonyt, �jra kopogtattak – ez�ttal k�t f�rfi �rkezett: az egyik �tven �v k�r�li, s�padt, horgas orr�, fekete haj� ember volt, m�g a m�sik egy Dumbledore korabeli, de n�la sokkal megviseltebb, hajlott h�t�, kopaszod� �reg volt, aki k�k tal�rt viselt, melyen el�l jobb oldalt egy h�mzett W-bet� volt l�that�.

Most Voldemort �llt fel els�k�nt �s �dv�z�lte �ket.

- J� napot, Voldemort – nyekeregte az �reg �s kezet r�zott vele. – Felk�sz�lt, fiam?

- Igen, b�r��r – v�laszolta amaz, majd a magas f�rfihoz fordult: - Foglaljon helyet, uram.

Dumbledore �rdekl�dve figyelte a jelenetet, �l�nken f�rk�szve a horgas orr� f�rfi – Voldemort �gyfele – arcvon�sait. Az ugyan�gy leveg�nek n�zte a v�r�s haj� f�rfit �s az asszonyt, Dumbledore-ral azonban kelletlen�l kezet fogott.

- �gy hallom, a napokban unok�ja sz�letett, kedves Marius – sz�lt hozz� Dumbledore, mire a f�rfi arckifejez�se m�g goromb�bb sz�nt �lt�tt, mint el�tte.

- Nem tudom, mir�l besz�l – mondta susog� hangon. – Nekem nincsen unok�m… Sem pedig l�nyom.

- H�t persze – mosolygott tov�bb az �reg. – Bizony�ra t�vedtem…

A b�r� nem mutatta jel�t, hogy meghallotta volna a meglep� szavakat, helyette csak �reges f�radts�ggal b�bel�d�tt csatos t�sk�j�val �s a fiatal jegyz� seg�ts�g�t k�rte, hogy k�nyelmesen elhelyezkedjen az egyik sz�ken.

- Nem hittem volna, hogy te leszel az egyik p�rtfog�, Albus – sz�lt f�radtan Dumbledore-hoz. – A napj�t se tudom, mikor v�llalt�l el egy �gyet…

- Nem hagyhattam cserben Ignatius-t – mondta az, �s kacsintott egyet a mellette �l� Mr Prewett-re.

- Rendben van, akkor l�ssunk is neki… - d�nny�gte sz�rakozottan a b�r� �s kivette a t�sk�j�b�l a pap�rokat, majd minden jelenl�v�nek kiosztott egyet, a jegyz� kiv�tel�vel. – Itt �rj�k al�, k�rem, hogy megjelentek – mutatta a lap alj�n l�v� vonalat Dumbledore �s Voldemort �gyfeleinek.

Mindannyian el�vettek egy-egy mad�rtollat, tint�s�vegbe m�rtott�k �s odafirkantott�k a nev�ket. A b�r� el�gedett volt, s most eltette az iratokat.

- Jegyz��r, k�szen van?

Caramel b�lintott.

- Helyes. Teh�t… Mink�t f�l megjelent a megbesz�l�sen - a felperes, Mr Ignatius Prewett �s a feles�ge, Mrs Lucretia Prewett, valamint az alperes, Mr Marius Perselus Prince. A k�t p�rtfog� a felperes oldal�n Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore, az alperes oldal�n Tom Ro…

- K�rhetn�m, hogy itt is haszn�lj�k a val�di nevem? – sz�lt k�zbe fagyosan Voldemort, mintha m�r sz�m�tott volna r�, hogy nem a neki tetsz� nevet fogj�k mondani.

Az �reg b�r� pislogott n�h�nyat, majd szapor�n b�logatott.

- Hogyne, persze. Bocs�sson meg, k�rem – majd a jegyz�h�z fordult. – Mr Caramel, k�rem jav�tsa a jegyz�k�nyvet �s a tov�bbiakban sz�veskedj�k a Voldemort nevet haszn�lni… m�g ha az �n �reg fejem el is felejti n�ha.

Caramel szapor�n sat�rozott a sastollal, majd �jra tint�ba m�rtotta �s jav�totta a bekezd�st. Dumbledore hossz� ujjait s�tor m�dj�ra egym�snak t�masztva figyelte a vele szemben �l� m�sik p�rtfog�t, aki az asztallapot b�multa maga el�tt, am�g a b�r� v�gzett a k�telez� adatok felsorol�s�val. Mikor a b�r� felolvasta ezeket �s megk�rdezte, hogy az adatok a val�s�gnak megfelel�k-e, megk�sz�r�lte a tork�t.