- A koboldokkal m�r nehezebb dolga volt – jegyezte meg Ginny. – Ha sz�vets�gre l�pnek vel�nk, Voldemortnak nem sok es�lye lett volna. A v�rfarkasok meg az �ri�sok egy�tt nem lenn�nek elegek a Gringotts meg a Miniszt�rium ellen. Mostanra m�r biztos felrobbantott�k �ket… - s�hajtotta szomor�an.

Hermione �s Ron komor egyet�rt�sben b�logattak.

- De neki legal�bb m�r nem lesz haszna bel�le – sz�lt Harry komor el�gedetts�ggel.

- Ez az, amit m�g nem �rtek – fordult fel�je Ginny. – V�g�l is mi a fen�t akart t�led Voldemort? �s te meg mit csin�lt�l azzal a var�zsg�mbbel? – n�zett Hermion�ra.

El�bb Harry v�laszolt a k�rd�sre.

- Azt akarta, hogy megsz�nj�n k�zt�nk a kapcsolat. Hogy ne tudjak �gy var�zsolni, mint �, hogy ne tudjak besz�lni a k�gy�kkal. Azt hitte, az�rt jelentek r� fenyeget�st, mert �gy tudok var�zsolni, mint �. Pedig ez nem is igaz… Sose tudtam haszn�lni azt az er�t.

- Persze, hogy nem – sz�lalt meg l�gyan Hermione. – Ahhoz ugyanolyan romlottnak kellett volna lenned, mint �. �s Voldemort ezt nem tudta meg�rteni, mert hi�nyzott a lelk�nek az a r�sze, amivel erre v�laszt tal�lt volna. De Dumbledore professzor tudta, hogy miben rejlik Harry igazi ereje… �s �n is tudtam.

Most Harry k�rdezett Hermion�t�l:

- Hogy ker�lt hozz�d a Mosolyhoz�? Azt hittem, leesett az Azkabanban. Nem tudtam visszah�vni, mert ott voltak a dementorok…

- Igen leesett, de �n visszaszereztem, miut�n felment�l Voldemort ut�n. Volt egy meg�rz�sem, hogy hasznos lehet �s…

- Na neee! – fojtotta bel� a sz�t Ron. – Ne n�zz minket mad�rnak, Hermione! Tudom, hogy zseni vagy, meg minden, de kiz�rt, hogy akkor ilyenen t�rted volna a fejed! Reszkett�l, mint a ny�rfalev�l!

Hermione fanyalogva mosolygott.

- H�t… igen – vallotta be.

Harry hunyorogva n�zett r�.

- Eleve ez�rt vetted nekem a g�mb�t, ugye? – k�rdezte.

- Igen. Lebuktam.

Harry vigyorogva cs�v�lta a fej�t.

- De honnan tudtad, hogy ilyen hat�sa lesz Voldemortra? – n�zett r� nagy szemekkel Ginny.

Hermione is megr�zta a fej�t.

- Nem tudtam, csak sejtettem. Eml�kszel, mikor az igazgat�i szob�ban voltunk m�g �sszel? N�ha haszn�ltam azokat a szerkezeteket, amiket Dumbledore professzor k�sz�tett arra, hogy figyelhessen t�ged. A portr�ja seg�tett, hogy mit csin�ljak…

Ron �sszer�ncolta a homlok�t.

- Miben seg�tett?

- Abban, hogy figyelhessem a Harry �s Voldemort k�zti ment�lis kapcsolatot. � is ezt csin�lta r�gen, gyakran ellen�rizte, hogy mennyire �lltok k�zel egym�shoz szellemileg. Agg�dott, hogy t�l er�s lehet k�ztetek ez a k�tel�k �s Voldemort r�vehet t�ged sz�rny� dolgokra. Szerencs�re ez nem siker�lt neki �s az ut�bbi �vekben ez a ment�lis kapcsolat szinte teljesen megsz�nt, mert Voldemort lez�rta el�led az elm�j�t a miniszt�riumban t�rt�ntek ut�n.

Harry pr�b�lta �tl�tni a helyzetet �s nem t�r�dni azzal, hogy a nemr�g �rkezett aurorok n�melyike �t figyeli.

- �s mire j�tt�l r�? – k�v�ncsiskodott Ron.

Hermione el�bb levette fej�r�l a var�zsszerrel �titatott kend�t, megn�zte, majd visszatette a sebre �s csak ez ut�n v�laszolt.

- Arra, hogy ha ez a kapcsolat valami miatt ki�jul, Voldemort k�ptelen lesz elszigetelni mag�t Harry tudat�t�l, j� hossz� ideig. Ez�rt is menek�lt el a miniszt�riumb�l, miut�n p�rul j�rt Harryvel. Val�sz�n�leg rettenetesen f�jt neki, mikor megsz�llt t�ged. Sz�val, ha valamivel siker�l �tt�rni Voldemort okklument�lis v�delm�t, akkor legyeng�lhet. �s �gy is t�rt�nt. Eleredt a v�re, az a r�sze, amit Harryt�l kapott.

- �s Voldemort �szre sem vette, hogy �t akarod verni? – n�zett t�gra ny�lt szemekkel Ginny. – Nem l�tta, hogy hazudt�l neki?

Hermione mosolyogva megvonta a v�ll�t.

- Nem hazudtam neki – mondta. – Harryt�l vettem az �tletet… �gy csaltam t�rbe, hogy csak igazat mondtam neki.

Ginny elismer�en n�zett Hermion�ra, Harry l�tta rajta, hogy ugyanaz a f�ny t�kr�z�dik a szem�ben, mint mikor r�gen a f�hadisz�ll�son Tonks-szal besz�lgetett. Ginny vele is �gy viselkedett, mintha a n�v�re lenne.

- Mi�rt pr�b�lkozott megint azzal, hogy legiliment�ljon engem? – k�rdezte Harry Hermion�t�l.

- Igen! �s egy�ltal�n mi volt az a z�ld l�tty? – tette hozz� Ron.

Hermione nagyot s�hajtott.

- Nem vagyok biztos mindenben, Harry, de szerintem pont az�rt legiliment�lt, hogy v�gleg megszak�tsa az elm�tek k�zti kapcsolatot. Az a m�reg – fogalmam sincs, mi a neve -, val�sz�n�leg egy k�nyszer�t� f�zet lehetett, ami sz�tv�lasztja az ember tudat�t, az akarat�t. Ez a b�jital elv�lasztotta a tudatodt�l Voldemort erej�t – �s ez testileg is jelentkezett. L�trehozott egy m�sik testet benned, amit azt�n a szervezeted kil�k�tt. Pont �gy, ahogy Voldemort teste a te v�redet. Meglehet, hogy m�g er�s�tett�tek is egym�son ezt a folyamatot. B�r visszamehetn�k az igazgat�i szob�ba �s elhozhatn�m azokat a szerkezeteket…!

Ron t�tott sz�jjal hallgatta v�gig a l�nyt.

- �s Voldemort �gy gondolta, hogy Harry ez ut�n m�r nem jelent vesz�lyt r�? Ez�rt hagyta volna �letben?

Harry �s Hermione b�lintottak.

- Azt mondt�tok, hogy Voldemort �letben akarta hagyni Harryt? – lep�d�tt meg Ginny.

- Igen – v�laszolta keser�en Harry. - Szerinte az eg�sz j�slat csak hazugs�g volt. Szerinte Dumbledore tal�lta ki az eg�szet.

Harry m�g mindig nem tudta mag�r�l, hogy mit higgyen. Egyr�szt a nagymam�ja �jra lelket �nt�tt bel� a szavaival �s akkor elhitte, hogy ez csak egy ravasz tr�kk volt, hogy Voldemort kell�en elbizonytalan�tsa �t, Harryt �s megitathassa azzal a borzalmas folyad�kkal.

- Ez h�lyes�g! – csattant fel hevesen Hermione. – M�g hogy Dumbledore ilyet csin�ljon! Ez m�g viccnek is rossz.

Ron komoran b�logatott.

- Piton pedig azt mondta, hogy minden igaz ebb�l – mondott ellent Harry.

- Piton! – kapott a sz�n Ginny. – � hov� t�nhetett?

Harry ekkor megint m�sra figyelt. Az eddig �t f�l szemmel figyel� aurorok k�zt most felbukkant Rufus Scrimgeour v�r�sessz�ke haja.

- G�z�m sincs – vonta meg a v�ll�t Ron. – Tal�n bep�nikolt Voldemortt�l �s elh�zta a cs�kot… Pettigrew-val egy�tt – mondta fog�t csikorgatva. – Lel�ptek, miel�tt m�g �szrevehett�k volna, mi t�rt�nik.

Ginny �s Hermione azon tanakodtak Ronnal egy�tt, hogy hogyan l�ghatott meg Piton Hagrid�k el�l Pettigrew-val egy�tt. Harryt ez most nem tudta �rdekelni, mert az a gondolat, ami belehas�tott az agy�ba, most arra �szt�n�zte, hogy val�s�tsa is meg elk�pzel�s�t. Ez nem volt ilyen egyszer� d�nt�s, Harry v�gig azon viaskodott mag�ban, hogy mi lesz, ha a t�bbiek nem �rtenek majd vele egyet. Mi lesz, ha �gy tartj�k majd, ezzel mindent t�nkretett?

- Harry? – sz�lt ut�na Ginny. - Harry, hov� m�sz?

- Mindj�rt j�v�k – n�zett vissza bar�taira, mikor �gy d�nt�tt, hogy m�gis v�ghez viszi a terv�t. – Csak van egy kis dolgom…

Felkapta a falnak t�masztott, bebugyol�lt festm�nyt �s elindult az embert�meg fel�. Az aurorok, hivatalnokok �s sok sir�nkoz�, r�m�lt boszork�ny k�z�tt �llt a miniszter, idegesen magyar�zkodva a t�rt�ntekr�l.

- Mr Scrimgeour! – sz�l�totta meg Harry. – Miniszter �r!

A var�zsl� meghallotta Harry hangj�t, mire megfordult �s felvonta a szem�ld�k�t.

- Harry Potter – k�sz�nt vissza t�vols�gtart� g�ggel a miniszter.

- Besz�lni szeretn�k �nnel, uram – Harry igyekezett a lehet� legtiszteletteljesebben sz�lni hozz�, de az�rt a hangs�lyra is figyelve, nehogy beh�zelg�nek tetsszen Scrimgeour-nek.

- Majd besz�l�nk, ha v�geztem mindennel – v�laszolta amaz. - El�bb m�g van egy kis dolgom Minerva McGalagonnyal �s azzal a h�res F�nix Rendj�vel.

�s m�r indult is tov�bb, de p�r l�p�sn�l nem jutott tov�bb. Harry el�je �llt �s megragadta a karj�t. Scrimgeour goromb�n n�zett r�.

- Ha a F�nix Rendj�r�l akar besz�lni, akkor velem kell besz�lnie. Sok mindent szeretn�k mondani �nnek, uram.

A miniszter felvonta a szem�ld�k�t, majd k�r�ln�zett �s meg�llap�totta, hogy minden auror teszi a dolg�t.

- Rendben, besz�lj�nk – egyezett bele. - De gyorsan, mert nem �rek r� eg�sz nap.

- Menj�nk be a Sz�rnyas Vadkanba – aj�nlotta fel Harry. – Ott nyugodtan le�lhet�nk.

A var�zsl� megint h�trafordult az egyik ember�hez �s megparancsolta neki, hogy folytass�k a k�rok felm�r�s�t. K�zbe vette s�tap�lc�j�t �s elindult a poros �ton. Harry igyekezett tartani a l�p�st.

- Mi ez a festm�ny? – k�rdezte Scrimgeour a b�rsony al�l kil�g� keretet �szrev�ve.

- A Roxforti portr�alakok – felelte �szint�n Harry. - Voldemort gy�jt�tte �ssze �ket, hogy ne tudj�k figyelmeztetni a miniszt�riumot.

Befordultak a kis utc�ba, ami otthont adott a Sz�rnyas Vadkan fogad�nak. A kocsma ugyan�gy festett, mint szeptemberben, lesz�m�tva, hogy most m�g kevesebb vend�g tart�zkodott bent. Harry egy kez�n meg tudta sz�molni, h�ny embert l�t. A bej�rat mellett k�t r�szeg t�rpe vedelte nyakra-f�re a vajs�rt, a terem m�sik v�g�ben egy csukly�s illet� g�rnyedt a pohara f�l�, a pultn�l pedig Charlie egyik �tit�rsa rendelt �ppen „valami bitang er�set”.

Aberforth Dumbledore egy apr� jel�t sem mutatta, hogy egy fikarsznyit is �rdekeln�, mi folyik a Roxfortban, vagy kint az utc�n, � csak t�r�lgette a poharakat �s kelletlen�l kiszolg�lta a bet�ved� vend�geket, mintha idebent meg�llt volna az id� �s a Sz�rnyas Vadkan vil�g�nak semmi k�ze nem lenne a kinti vil�ghoz.

Az �reg mogorv�n n�zte Harryt �s Scrimgeour-t. A miniszter nem fesz�lyezte mag�t, hogy ilyen helyre kellett j�nnie, csak odas�t�lt a pulthoz �s letett egy galleont a csapos el�, Harry azonban mosolyogva intett az �regnek. Dumbledore kurt�n biccentett.

Harry f�lretolta az egyik sz�ket, majd el�vette a p�lc�j�t �s eternifix-b�b�jjal feler�s�tette a falra a festm�nyt, ahol egy�bk�nt is sok, kisebb-nagyobb bekeretezett fot� �s meglehet�sen kont�r m�vek sorakoztak. Harry majdnem elejtette a nagy csoportk�pet, mikor �szrevette, hogy az egyik „m�remek”, egy nagy krumplira eml�keztet� fejjel rendelkez�, b�slakod� s�rk�nyszer� valami festm�nye alatt a cir�d�s A. P. W. B. D. – monogram olvashat�.

Mikor felker�lt a k�p, Harry levette r�la a fekete b�rsonyt �s l�that�v� v�ltak a festm�nyek emberi szerepl�i, k�zt�k a K�v�r D�m�val, Sir Cadogannal �s az �sszes volt igazgat�val �s igazgat�n�vel is.

- Na v�gre! – s�hajtott fel t�bb portr� alak.

- Csakhogy kijutottunk!

Harry egykedv�en figyelte, ahogy lassan kioldalaznak a keret�kb�l �s n�h�nyan bosszankodva, m�sok �r�mmel t�voznak a szomsz�dos k�pekbe vagy m�sik helyen l�v� festm�ny�kbe.

- Harry! – sz�l�totta meg der�sen Dumbledore professzor, aki fel�llt karossz�k�b�l �s k�zelebb s�t�lt a v�szonhoz. - J�l vagy?

- Igen, professzor – mosolygott vissza r�. – Siker�lt, uram. Voldemort meghalt.

Dumbledore arca felragyogott.

- Ennek igaz�n �r�l�k, Harry! Biztos voltam benne, hogy sikerrel j�rsz majd!

- Ki kellett hoznunk �n�ket az iskol�b�l. Most k�nytelenek lesz�nk bez�rni, egy id�re – magyar�zta Harry a professzornak.

- �rtem – b�lintott Dumbledore. - �gy l�tom, valaki t�relmetlen�l v�r r�d… - mutatott Harry h�ta m�g�, Scrimgeour-re.

A miniszter k�zben le�lt az egyik asztalhoz �s idegesen malmozva v�rakozott. � m�g t�bb meglepett pillant�st kapott a poros, fojtott leveg�j� helyis�gben, mint Harry, hiszen a m�gia�gyi minisztert nem igen lehet l�tni ilyen helyeken. Azonban mikor a var�zsl� sz�r�s szemekkel viszonzott minden egyes pillant�st, a kocsma vend�gei v�g�l letettek a k�v�ncsiskod�sr�l, egyed�l Aberforth figyelte �ket tov�bb a pult m�g�l.

- Viszl�t, professzor! – b�cs�zott t�le egy id�re Harry. Mikor v�gzett, le�lt a miniszterrel szembe az asztalhoz, ahol m�r egy b�gre vajs�r v�rta.

- K�sz�n�m – mondta �s kortyolt egyet az italb�l. A v�gtagjaiban l�ktet� tompa f�jdalom �s f�radts�g valamelyest cs�kkenni kezdett a finom ned�t�l.

- Nem tesz semmit – mondta a miniszter. – Az ifj� Malfoy is vend�gem volt ma m�r egy italra…

Harry majdnem f�lrenyelte a k�vetkez� kortyot a h�rt hallva.

- Draco Malfoy? – csod�lkozott Harry. – Elfogt�k?

- Majdnem…

– Feladta mag�t?

- Igen – b�lintott Scrimgeour. – �s nem csak mag�t, de a t�rsait is. Ma hajnalban egyszer�en bes�t�lt a m�gia�gyi miniszt�riumba �s k�vetelte, hogy besz�lhessen velem. Ez�rt meglehet�sen f�radt �s t�relmetlen vagyok, Potter.

Harry lenyelte, amit mondani akart, �gy csak ennyit k�rdezett:

- Miket mondott Malfoy?

- Besz�lt n�gy hal�lfal�r�l, k�t miniszt�riumi k�met leleplezett �s mondott m�g n�h�ny �rdekes dolgot.

A miniszter elhallgatott, Harry pedig t�relmetlen�l v�rta, mit fog mondani m�g.

- Sok mindenr�l besz�lt, de a leg�rdekesebb az volt, amit v�g�l f�lbehagyott – n�zett Harryre ves�be l�t� pillant�ssal a f�rfi. – Egy bizonyos �sszeesk�v�sr�l kezdett el besz�lni, aminek hal�lfal�k a tagjai �s m�g a F�nix Rendje h�rom tagja… Ennyit mondott.

Harry k�rd�n n�zett Scrimgeour-ra. A miniszter f�lmosolyra h�zta a sz�j�t �s megint �gy n�zett ki, mint egy pr�d�j�ra les� oroszl�n.

- T�bbet nem tudott, mert ekkor egy igen meglep� dolog t�rt�nt – folytatta. – Fuldokolni kezdett �s b�rmivel pr�b�lkoztam, nem tudtam seg�teni rajta.

- Meghalt? – ki�ltott fel hirtelen Harry. Maga sem tudta mi�rt, de a bejelent�s val�s�ggal sokkolta.

- Belefulladt a saj�t ny�l�ba a kihallgat� szob�ban. Semmit se tehett�nk.

Scrimgeour a sz�j�hoz emelte a poharat, de nem ivott bel�le, visszatette �s megk�sz�r�lte a tork�t.

- Nagyon �gy t�nik, hogy olyasmit csin�lt, amit valaki nagyon nem szeretett volna… - mindent tud� pillant�ssal vizsg�lta Harryt, aki viszont �gy v�lte, nem �rdemes titkol�znia a Megszeghetetlen Esk�r�l.

- �n k�t�ttem vele az esk�t – vallotta be. - Arr�l, hogy senkinek nem besz�lhet az �sszeesk�v�sr�l.

- M�rpedig megtette – mondta Scrimgeour, azt�n pontos�totta mag�t: - M�rmint megtette volna… �gy t�nik, itt egy megt�rt l�lekkel van dolgunk! – nevette el mag�t �s Harry l�tta a szem�ben, hogy egy cseppet se t�r�dik Draco Malfoy sors�val.

Azt�n felt�n�s n�lk�l megr�zta a fej�t, mert tudta, hogy ez teljesen l�nyegtelen most m�r. Tal�n Malfoy is tudta, hogy semmi �rtelme sincs, ha megpr�b�l besz�lni. Biztosan � maga is tudta, hogy meghal, miel�tt b�rmit is el�rulhatna az �sszeesk�v�sr�l. Tal�n csak �nmaga miatt tette.

Harry elmosolyodott.

- Mi olyan vicces? – k�rdezte t�le cseveg� hangon a miniszter, aki egy m�sodperce m�g maga is nevetg�lt Malfoy sors�n.

Harryt furcsa j� �rz�ssel t�lt�tte el a gondolat, hogy Draco Malfoy ilyen hal�lt v�lasztott. Az utols� pillanatban meg�rtette, hogy mit akart neki mondani Dumbledore akkor ott, a toronyban. Harry, mikor napokkal, h�napokkal k�s�bb visszagondolt erre, eg�szen meglep�d�tt saj�t mag�n. Szeretett �gy gondolni legellenszenvesebb �vfolyamt�rs�ra, mint egyik bajt�rs�ra a sok k�z�l, akik Voldemort ellen harcolva haltak meg. Tudta persze, hogy a fi� mindig ellen�k dolgozott, t�rbe csalta �ket, el�rulta �ket, de m�gis… ez valahogy mindent megv�ltoztatott.

Scrimgeour ivott egyet a piszkos poh�rb�l, elfintorodott, majd, mintegy jelz�sk�ppen, nagyot koppanva tette le a poharat az asztalra.

- Azt mondtad, hogy besz�lni akarsz velem a F�nix Rendj�r�l – eml�keztette Harryt.

- Igen – v�laszolta amaz. – M�gpedig azt akarom mondani, hogy �nnek volt igaza.

Scrimgeour felvonta a szem�ld�k�t. Harry folytatta:

- Nem szigetelhetj�k el magunkat a tov�bbiakban a miniszt�riumt�l. K�z�sen kell dolgoznunk a j�v�ben.

A mellett�k l�v� asztaln�l �l� csukly�s alak mocorogni kezdett fekete k�penye alatt.

- Ez igen meglep� – fogalmazta meg az arc�n lej�tsz�d� �rz�seket a miniszter. – Mi�rt d�nt�tt�l �gy?

- A ma este miatt – v�laszolta haboz�s n�lk�l Harry. – Beismerem, hogy igaza volt, uram… r�szben. A F�nix Rendje nem maradhat t�bb� titkos csoport. Az m�r csak �rtana, mintsem haszn�lna.

Scrimgeour goromb�n felhorkant.

- J�kor gondolkodsz el ezen! – morogta Harrynek. – Most, hogy m�r Neki, Akit Nem Neve…

- Voldemort! – sz�lt hirtelen Harry, mire Scrimgeournak elakadt a szava egy pillanatra. – Most m�r a nev�n nevezheti. M�r semmi f�lnival�ja nincs t�le.

A miniszter lenyelte a k�romkod�st, ami m�r a nyelve hegy�n volt �s komolyan sz�lt asztalt�rs�hoz:

- Pontosan err�l besz�lek! K�nny� ut�lag gondolkodni azon, hogy mi lett volna helyes! Most, hogy m�r elm�lt a vesz�ly, r��rsz azon gondolkodni, hogyan mentsd ki a b�nt�rsaidat, abban b�zva, hogy a vil�g megint leborul a l�baid el�tt, mint tizenh�t �ve. Val�sz�n�leg �gy is lesz, de ez mit se v�ltoztat azon a t�nyen, hogy a F�nix Rendje nagyon sokba ker�lt nek�nk! – Scrimgeour a hat�s kedv��rt eg�szen k�zel hajolt Harryhez az asztal f�l�tt. – Nem p�nzbe, nem id�be vagy f�radts�gba – �letekbe. �letekbe, Potter!

- F�lre�rtett, miniszter �r – sz�lt Harry. – Azt mondtam, hogy nincs semmi f�lni val�ja t�le… De ezzel m�g semminek sincs v�ge. A vesz�ly tov�bbra is fenn �ll.

- Mif�le vesz�ly? – k�rdezte hetyk�n a miniszter. – A hal�lfal�k a vezet�j�k n�lk�l tehetetlenek! Igaz, persze, folytatnunk kell a nyomoz�st a szabadon l�v�k ut�n – ismerte be -, hiszen v�rhat�k m�g mer�nyletek n�h�ny elk�telezett bolondt�l, de ett�l eltekintve nincs vesz�ly.

Harry alig v�rta meg, hogy Scrimgeour befejezze a mondatot:

- Rosszul hiszi, uram – sz�lt higgadtan. – M�s most a helyzet, mint tizenh�t �ve.

Ez felkeltette Scrimgeour �rdekl�d�s�t, mert csendben maradt, v�rta a tov�bbi felvil�gos�t�st.

- A tizenh�t �v alatt – folytatta Harry – megv�ltoztak az er�viszonyok. Vannak olyan m�gusok, akik k�zel akkora var�zser�vel rendelkeznek, mint maga Voldemort.

- K�tlem – fogalmazta meg t�m�ren ellenvet�s�t Scrimgeour.

- Ne k�telkedjen benne, uram. Nem mondan�m, ha nem volna igaz – mondta Harry. – �s �ppen ez�rt d�nt�ttem �gy, hogy �tadom �nnek a F�nix Rendj�t. Felt�telezi r�lam, hogy ilyet tenn�k, ha nem gondoln�m komolyan, amit mondok?

Scrimgeour ism�t cs�ndben maradt. Mozdulatlanul �lt a hely�n �s mereven n�zte Harryt. Egy�ltal�n nem is pr�b�lta elrejteni, hogy legiliment�lja asztalt�rs�t. Harry magabiztosan folytatta.

- Az �jszaka folyam�n csak a vakszerencs�nek k�sz�nhet�, hogy nem t�rt�nt katasztr�fa. �ppen ez�rt nem lehet tov�bb megosztani az aurorokat.

- Csakhogy valaki v�gre bel�tta – fintorgott a var�zsl�. – Csak egy valamit nem �rtek! Mit �rek azzal, ha te a miniszt�rium p�rtj�ra �llsz? Minerva McGalagony a F�nix Rendje vezet�je. � d�nti el, mit csin�l a Rend.

Harry megr�zta a fej�t.

- T�bb� m�r nem – mondta hat�rozottan. – �n d�nt�m el, hogy mi fog t�rt�nni.

- Nocsak! – mosolyodott el Scrimgeour. – Milyen ambici�zusak vagyunk! M�r nem vagy Dumbledore embere t�z�n-v�zen �t…

- Dehogynem – felelte egyszer�en Harry.

Scrimgeour megint elhallgatott �s l�tszott az arc�n, hogy l�zasan gondolkozik a hallottakon. V�g�l k�nyelmesen h�trad�lt a recseg� sz�kben �s �gy sz�lt:

- Egy sz�, mint sz�z – kezdte. – Mi az, amit meg tudsz osztani vel�nk? Amire k�v�ncsi vagyok: kik a Rend tagjai – aurorok, miniszt�riumi alkalmazottak, k�mek a hal�lfal�k sorai k�zt, minden var�zsl� �s boszork�ny vagy ak�r mugli -, mi az, amit Dumbledore �s McGalagony megtudott a hal�lfal�kr�l, az �ri�sokr�l �s koboldokr�l, minden, amit tettetek az elm�lt h�rom �vben.

Harry beleegyez�en b�lintott.

- Ne agg�djon, mindenr�l tudni fog, uram.

- Hol volt a r�gi f�hadisz�ll�s – folytatta a miniszter -, hol van a mostani f�hadisz�ll�s, �s legf�k�ppen: mi�rt b�zott meg Dumbledore vakon egy hal�lfal�ban, aki k�s�bb meg�lte �t?

- Mindezt elmondom, miniszter �r – biztos�totta Harry szemrebben�s n�lk�l. – De ne higgye, hogy teljesen kiszolg�ltatom magunkat.

Scrimgeour �rdekl�dve hallgatta.

- Biztos�t�kot akarok, hogy a F�nix Rendje egyetlen tagj�t sem fogj�k b�rt�nbe z�rni vagy kir�gni az �ll�s�b�l. �s nem h�borgatj�k t�bb� a Weasley-csal�dot.

A miniszter gyanakodva n�zett Harryre.

- Mif�le biztos�t�kra gondolsz?

- A lehet� legbiztosabbra – v�laszolta amaz. – Megk�tj�k a Megszeghetetlen Esk�t.

Scrimgeour felhorkantott.

- Nem mondhatod komolyan! Ez egyszer�en nevets�ges!

- Nem! – csattant fel Harry. �gy n�zett a var�zsl� szem�be, hogy vil�gosan �rt�s�re adja: � az, aki a felt�teleket dikt�lja. �s annak ellen�re, hogy Scrimgeour volt az, aki legiliment�lta �t, hogy tal�n hazugs�gon kapja, v�g�l m�gis � ford�totta el a tekintet�t.

- Nos… - sz�lalt meg lassan. – Azt hiszem, nincs m�s v�laszt�som.

Felpillantott Harry arc�ra.

- Rendben van – egyezett bele. – Megk�t�m veled az esk�t a szok�sos felt�telekkel. Mondd, hogy mit akarsz!

- Hossz� lista lesz – kezdte Harry.

- Akkor majd gyoml�ljuk…

Harry sz� n�lk�l hagyta a megjegyz�st, csak vett egy m�ly leveg�t �s belekezdett. Mikor eld�nt�tte, hogy kit�lal a miniszternek, ez volt az eg�sz terv�t elind�t� ok, s most tudta, hogy nagyon �vatosan �s meggondoltan kell besz�lnie, egyetlen apr� r�szletet sem hagyhat ki, mert minden r�szlet, minden a terv�ben szerepl� var�zsl� �s boszork�ny k�l�n�s jelent�s�ggel b�rt �s n�lk�l�zhetetlen volt, hogy el�rje azt, amit akart.

A sort a Weasley-csal�ddal kezdte. Scrimgeour beleegyezett, hogy Mr Weasley, Percy, �s Muriel n�ni azonnal visszaker�l a miniszt�riumba egy sokkalta nagyobb �s jelent�sebb feladatk�rben, mint el�tte. Ez ut�n k�vetkezett McGalagony professzor, akir�l visszavonatta a letart�ztat�si parancsot, majd biztos�totta, hogy az iskolai fel�gyel� bizotts�gban kapjon magas poz�ci�t.

- Mi �rtelme a fel�gyel� bizotts�gnak, ha bez�rj�k az iskol�t? – r�ncolta a homlok�t Scrimgeour.

- A Roxfort nem csak ebb�l az �p�letb�l �ll, miniszter �r. Az iskola tov�bbra is megmarad. De k�nytelenek lesz�nk elk�lt�ztetni. 

- Azt hajland� vagy elmondani, hogy Madam Marchbanks mi�rt d�nt�tt �gy, hogy bez�rja a kast�lyt?

- Meg kellett tennie - sz�lt Harry. – Ennyi t�mad�s ut�n m�r nem biztons�gos…

McGalagony ut�n k�vetkezett az egyes Rend-tagokra kiterjed� k�r�sek, melyek k�l�n�sen meglept�k Scrimgeour-t. Harry azt k�rte t�le, k�l�n-k�l�n minden egyes Rend-tag nev�t hozz�k nyilv�noss�gra a Reggeli Pr�f�ta lapjain, azt, hogy miket vittek v�ghez a Voldemort ellen folytatott harcok sor�n �s a kobold l�zad�s alatt.

-… k�l�n�sen Remus Lupin eset�ben! – sz�gezte le Harry.

- Lupin? – gondolkozott el Scrimgeour. – A v�rfarkas, aki tan�tott a Roxfortban n�h�ny �ve? Sejtettem, hogy a Rend tagja volt…

- Most majd azt is megtudja, hogy neki k�sz�nheti a t�rgyal�sokat a koboldokkal.

Hagrid nev�t is kiemelte �s k�rte, hogy Madame Maximmal egy�tt hangs�lyozz�k a szerep�ket a F�nix Rendj�ben �s az �jszaka folyam�n lezajlott harcban.

- Biztosan ezt akarod? – k�rdezte Scrimgeour meglepetten. – �n csak arra gondoltam, hogy az auror parancsnoks�gnak seg�thetn�nek a t�bbi hal�lfal� felkutat�s�ban. De te nyilv�noss�gra akarsz hozni mindent, amit csin�ltak? Nem vesz�lyes ez a Rendre n�zve?

- Mif�le Rendre? – k�rdezett vissza Harry. – A F�nix Rendje m�r nem l�tezik, miniszter �r. �s term�szetesen ebbe a nyilv�noss�gra hozatalba azt is bele�rtem, hogy az aurorok v�delmet biztos�tanak a Rend tagjainak mindaddig, am�g el nem fogj�k a hal�lfal�kat.

Scrimgeour k�tked� arccal n�zett Harryre.

- �s �gy gondolod, hogy a nyilv�noss�g el� �ll�t�suk annyira el�seg�ti a biztons�gukat?

Harry megr�zta a fej�t.

- Semmivel sem lesznek nagyobb vesz�lyben. A hal�lfal�k eddig is ismert�k a Rend tagjait – a t�bbs�g�ket… De ezek az emberek h�s�k, ezt maga sem tagadhatja.

- Nem tagadom – vonta meg a v�ll�t Scrimgeour.

- Mindent kock�ra tettek Voldemort legy�z�s��rt – folytatta Harry rend�letlen�l -, az �let�ket, a csal�djaikat, mindent. Kij�r nekik, hogy a vil�g megtudja, miket vittek v�ghez. Kij�r nekik a tisztelet…

A var�zsl� sz�rakozottan b�logatott, l�tszott rajta, hogy nem igaz�n �rdekli, amit Harry mond, s�t, m�g mosolygott is egy kicsit, de csak �gy, mint aki j�t der�l a m�sik szavain, �s egy percig se veszi azt komolyan.

- Gondolom, ismeri Horatius Lumpsluck professzort, miniszter �r – sz�lt Harry, mikor ezt l�tta.

Scrimgeour azonnal v�laszolt.

- Hogyne, ismerem Horatius-t. K�zeli j� bar�tom.

- Akkor k�rem, hallgasson majd a bar�tj�ra! – mondta nyomat�kosan a miniszternek.

- Mire c�lzol?

Harry elmosolyodott.

- Majd meg�rti, uram.

A miniszter megk�sz�r�lte a tork�t �s s�hajtott egyet.

- Ahogy gondolod – egyezett bele. – Nem akarok r�buszokon gondolkozni. Nem tudom, mi �rtelme van ennek… Ahogy eln�zem, te sokkal ink�bb porig romboltad ezzel Dumbledore rendj�t, mint amennyire �n tettem volna. De ha ezt akarod, h�t legyen.

Azzal lehajtotta a marad�k vajs�rt �s fel�llt az asztalt�l.

- Holnap reggel h�tre v�rlak az irod�mba – mondta, mik�zben tal�rj�t porolgatta. – Ott megk�tj�k az Esk�t. Te v�laszthatod ki a var�zslatot v�grehajt� szem�lyt.

Megint s�hajtott egyet, Harry tov�bbra is a pohar�t g�rgetve �ld�g�lt �s b�mult f�l az arc�ba.

- Ugye tudod – sz�lt Scrimgeour -, hogy ha megk�tj�k az Esk�t, m�r nem visszakozhatsz. A Rend tagjait ki�ll�tod a nyilv�noss�g el�. Soha t�bb� nem tudnak r�szt venni semmilyen titkos akci�ban a hal�lfal�k ellen.

Leemelte kab�tj�t az akaszt�r�l �s beleb�jt, majd felkapta s�tap�lc�j�t.

- De sebaj – d�nny�gte �s begombolkozott. – �n megkaptam, amit akartam.

Azzal t�vozott, b�rmif�le k�sz�n�s n�lk�l. Kiker�lte a r�szeg t�rp�ket �s kil�pett a reggeli f�nyben f�rd� utc�ra. Harry n�zte, ahogy elmegy, majd, mikor becsuk�dott az ajt�, elvigyorodott.

- Azt te csak hiszed… - d�rm�gte a pohar�nak.

� is fel�llt az asztalt�l, felvette z�ld tal�rj�t, mely az �jszaka t�rt�ntekt�l olyan koszos volt, hogy szinte r� se lehetett ismerni, majd elindult Scrimgeour nyom�ban.

Miel�tt m�g a kilincsre tette volna a kez�t, egy keszty�s k�z ragadta meg a karj�t, mintha csak a semmib�l bukkant volna fel.

- M�rt csin�ltad ezt, Kiv�lasztott? – sz�lt egy magas, v�kony hang a fekete csuklya al�l.

Harry el�sz�r nem ismerte fel, de mikor az alacsony illet� felemelte a fej�t �s l�that�v� v�lt arca a csuklya alatt, azonnal beugrott neki.

- H�t te �lsz? – k�rdezte suttogva Amp�kt�l.

A kobold oldalt d�nt�tte a fej�t.

- Persze, hogy �lek – v�laszolta term�szetes hangon. – Mi�rt ne �ln�k?

Harry elt�totta a sz�j�t, majd Amp�kkal egy�tt arr�bb vonultak, hogy ne �llj�k el az ajt�t a r�szegen d�l�ng�l� t�rp�k el�l, akik borzalmasan hamisan �nekeltek valamilyen dalt.

- Voldemort elk�ldte a hal�lfal�it a Gringottsba, hogy �ljenek meg titeket! – suttogta Harry. – Fel akart�k robbantani az �p�letet!

Amp�k szemei kerekre t�gultak.

- Ezt… ezt komolyan mondod? – k�rdezte. – Minket nem t�madtak meg. Nem t�rt�nt semmi…

- Biztos vagy benne? – r�ncolta a homlok�t Harry. – Mikor j�tt�l el a Gringottsb�l?

A kobold kiss� zavarodottan vonogatta a v�ll�t.

- Nem r�gen… Tal�n f�l �r�ja �rkeztem, mikor meghallottam, hogy mi t�rt�nt a Roxfortban – v�laszolta. – T�bben is j�tt�nk, hogy seg�ts�nk, de mire ide�rt�nk, m�r minden v�get �rt. A t�bbiek visszamentek. De… m�gis honnan veszed ezt, Kiv�lasztott?

Harry bosszankodva felelt:

- Voldemort maga mondta az �jszaka. L�ttam, mikor elk�ldte t�z ember�t!

Amp�k igyekezett higgadt maradni, de l�tszott rajta, hogy ideges.

- M�rpedig nem j�tt senki – bizonygatta. – Ha… ha t�rt�nt volna valami, m�r tudn�k r�la. Azt hiszem, a legjobb lesz, ha visszamegyek a bankba.

- Igen, az jobb lesz – helyeselt Harry. - Nem lenne j�, ha megint ki�lez�dne az ellent�t egy robbant�s miatt. Vigy�zzatok magatokra… - �s m�r indult is volna �jra az ajt� fel�, de Amp�k megint elkapta a karj�t.

- V�rj! – sz�lt r�. – �n nem �rtelek t�ged, Kiv�lasztott. Mi�rt adtad fel a rem�nyt?

Harry elmosolyodott.

- Nem adtam fel a rem�nyt.

- El�rultad a F�nix Rendj�t a miniszt�riumnak! – mondta. – Mi�rt tetted ezt?

Harry elgondolkozott egy pillanatra. Mondjon el most mindent Amp�knak? Nem, el�bb m�g a Rendnek kell tudnia r�la. El�bb Ron�knak, azt�n McGalagonynak meg a t�bbieknek kell elmondania.

- Mi�rt seg�tett�l a miniszt�riumnak? Azt hittem, te az ellens�g�k vagy! – Amp�k olyan csal�dott, szerencs�tlen k�ppel n�zett fel r�, hogy Harry majdnem elnevette mag�t.

- Ne agg�dj! – nyugtatta a koboldot. – Scrimgeour �pp most vesztette el a csat�t!