- Kivettem a l�lek r�szt a diad�mb�l, amit el�tte visszaszereztem Holl�h�ti Hedvig lesz�rmazottj�t�l. Nem volt neh�z r�vennem azt a Mundungus Fletcher-t, hogy rabolja ki a h�zat. M�g Imperius-�tok sem kellett hozz�.

Harry tett egy l�p�st k�zelebb, l�ba csaknem megint bele�rt a v�zbe, de nem foglalkozott most ezzel.

- Micsoda? – ism�telte meg a k�rd�st szinte hangtalanul.

- Annak idej�n abban a hiszemben juttattam vissza Holl�h�ti diad�mj�t a Prewettekhez, hogy rajtuk kereszt�l szem�lyesen juthatok be a F�nix Rendje sorai k�z�. Csaknem el is feledkeztem err�l a tervemr�l… Azt�n megparancsoltam a negyedv�l�nak, hogy t�ntesse el a nyomokat – � egy goly�v� deform�lta azt a pomp�s diad�mot, �n pedig a l�lek-r�szt �t�ltettem egy m�sik helyre, miut�n megszabad�tottam a rajta l�v� �tokt�l.

Voldemort r�vid sz�netet tartott, de miel�tt Harry b�rmit mondhatott vagy k�rdezhetett volna, folytatta:

- Nem kellett t�prengenem, hogy mit v�lasszak a l�lek �j lak�hely��l. Dumbledore hal�l�val nyitva volt el�ttem a lehet�s�g, hogy olyan k�rp�tl�st tal�ljak magamnak az el�tkozott �s megsemmis�tett horcruxaim�rt, amir�l kor�bban m�g �lmodni sem mertem!

Harry kez�ben ernyedten l�gott a p�lca, ahogy hallgatta a fekete m�gus szavait.

- Milyen k�nnyen dobta oda az �let�t a v�n Dumbledore, pedig tudhatta volna, hogy � az egyetlen, aki visszatart engem. A hal�l�val szabad lett el�ttem az �t �s birtokba vehettem azt, ami jogosan az eny�m. Mardek�rt el�ld�zhett�k innen, de ahogy � �g�rtet tett r�, az ut�dja visszat�rt. �s most m�r elfoglalta az �t megillet� helyet. Ami egykor a N�gy Alap�t�� volt, az most m�r Voldemort nagy�r szem�lyes otthona!

Harry enn�l a mondatn�l ledermedt, mintha megl�tta volna a baziliskus t�k�rk�p�t. M�g leveg�t sem mert venni, nehogy felzavarja a gondolatot a fej�ben, mely meg�lt rajta, mint egy s�t�t �rny�k. Sok�ig b�rmit megadott volna �rte, hogy tudja Voldemort rejt�lyes l�lek-darabj�nak a nev�t, hogy v�gre elpuszt�thassa �s megszabaduljon t�le. De most, hogy Voldemort maga mondta el neki, legbel�l azt k�v�nta, b�r meg se hallotta volna. Sosem hitte volna, hogy ez az apr�, �m ann�l jelent�s�gteljesebb inform�ci� ilyen hat�ssal lesz r�. Hogy mozdulni sem b�r majd t�le…

Voldemort sziszegve sz�lt hozz�:

- Mondd csak ki, hogy elhidd v�gre!

Harry pedig engedelmeskedett, de a felismer�st�l �gy kalap�lt a sz�ve, hogy nehezen tudta csak nyelv�re venni ezt a kijelent�st.

- A horcrux… - mondta lassan, egyenk�nt h�zva el� a szavakat – ezek szerint… maga a Roxfort.

Mire kimondta, m�r mag�t �tkozta ostobas�g��rt. Hogyan gondolhat ilyet? Hogyan k�pzelhet ilyen abszurd ostobas�got? Egy eg�sz �p�letet nem lehet horcrux-sz� v�ltoztatni. Nem, biztosan nem!

- Ez hazugs�g! – suttogta Harry haragosan. – L�ttam a krist�lyokat a t� alj�n. Ugyanolyant hordott a nyak�ban Wildung-k�nt is �s f�nt Bill is ezt viselte a nyak�ban!

Voldemort csak mosolygott.

- Azok nem az �n horcruxaim, hanem a szolg�im� – mutatott a gyerekekre Voldemort. - �n elfoglaltam azt, ami engem megillet…

Harry d�h�sen dobbantott a l�b�val.

- Nem igaz, erre m�g maga sem lenne k�pes!

A fekete m�gus csod�lkozva n�zett r�.

- Ennyi �v ut�n al�becs�lsz engem?

Harry egyre nehezebben kapott leveg�t, mintha a r�miszt� gondolat �sszeszor�tan� a tork�t.

- Nem, Nem tett volna ilyet… ez… ez lehetetlen. Biztosan van a kast�lyon valami v�delem…

Voldemort a fej�t r�zta �s tov�bb mosolygott.

- M�rpedig ilyen nem volt.

- Dumbledore gondolt volna erre, sz�m�tott r�… tudta, hogy meg fog halni… - k�zd�tt tov�bb k�ts�gbeesetten Harry.

- Nem gondolt � m�sra, csak ter�d, a Kiv�lasztottj�ra – jegyezte meg egykedv�en Voldemort.

- Dumbledore mindent sz�m�t�sba vett! Maga… maga nem is tudja mennyi mindenre r�j�tt! Tudott a Teszlek S�vegr�l! Ismerte a maga �let�t gyerekkor�t�l kezdve!

A var�zsl� egyiken sem lep�d�tt meg egyszer sem, csak hallgatta a sz��radatot, amivel Harry nem csak Voldemortnak akarta bebizony�tani, hogy ez abszurd lehetetlens�g, hanem �nmag�nak is. Dumbledore ezt sosem hagyta volna!

- � m�r halott, Potter – mondta sz�razon a m�gus. – A kast�lyom viszont nagyon is �l!

- Nem… - ellenkezett Harry. – Maga tisztelte a N�gy Alap�t�t!

- Egyed�l Mardek�r Malaz�rt tisztelem k�z�l�k. Az a Griffend�l meg Hugrabug… mugliim�d� senkih�zi var�zsl�k! V�r�rul� banda…

Harry most m�r val�s�ggal ord�tott:

- Szerette ezt az iskol�t! Ez volt az egyetlen dolog, amit szeretett �let�ben! – acsargott a var�zsl�ra.

- �n nem szeretek senkit �s semmit! – v�gott vissza ugyanolyan hevesen Voldemort. – Nem k�t�d�m semmihez, csak ha annak van logikus, �sszer�, hasznos �rtelme!

- Nem…

- Fogadd el v�gre a t�nyt, Potter, hogy engem sosem tudsz legy�zni, �s m�r Dumbledore sem tudott, de � t�l vak volt hozz�, hogy �szrevegye a nyilv�nval� igazs�got! �n mindig h�rom l�p�ssel el�ttetek j�rtam, m�g akkor is, mikor ti csak elkezdt�tek keresni a horcruxokat. Most pedig itt �llsz Roxfort alapk�ve el�tt, l�tod a saj�t szemeddel ezt a helyet, ami megalapozza a gy�zelmemet, �s te makacskodsz, mint egy h�gagy� mugli! Ez�rt fogok mindig �n gy�zedelmeskedni! �sszer�s�g, Potter! �sszer�s�g �s nem ostoba �rzelg�ss�g!

- HAZUGS�G! – fakadt ki egyetlen ord�t�sban Harry, hogy v�get vessen a nagy�r �raml� d�h�s szavainak.

Voldemort elhallgatott �s csak vigyorgott. Higgadtan megigaz�totta v�ll�n a tal�rt, mely m�r �gy �llt rajta, mintha szil�rd teste lenne.

Harry most m�r nem �llt b�nultan, a s�t�t �rny pedig m�r nem �lt a gondolatain, ink�bb kalap�ccsal �t�tte a fej�t. Egyszerre rettenetesen kicsinek �rezte mag�t �s ahogy k�rbehordozta tekintet�t a barlang falain, �tj�rta minden porcik�j�t a zsibbaszt� f�lelem. Olyan r�szleteket is �szrevett, amelyek f�l�tt kor�bban egyszer�en �tsiklott: a hatalmas, v�zben �ll� falra, a Roxfort alapk�v�re karcolt apr� jeleket, a fullaszt� er�t, mely nem csak a fentiekb�l, de bel�le is egyre csak szipolyozta az �letet.

A nagy�r a karjait n�zegette, hogyan v�lnak egyre szil�rdabb� �s val�s�gosabb�. Harry m�g mindig csak l�legezni pr�b�lt �s �rezte, hogy megsz�d�l. Egyszerre csak �jra Voldemort hangj�t hallotta:

- H�t ez�rt nem csin�ltam m�g veled semmit sem, Harry Potter – mondta a var�zsl�. - Mert amennyit �rtani tudt�l nekem, azt m�r v�ghezvitted, de ezen a ponton t�l m�r semmit sem tudsz tenni ellenem. Meg tudn�l �lni most… De ahhoz az eg�sz kast�lyt a porig kellene rombolnod �gy, hogy k�zben idebent vannak a bar�taid, a gyerekek, a F�nix Rendje. �s mindketten nagyon j�l tudjuk, hogy ehhez sem a kell� var�zser�d, sem a sz�vtelens�ged nincs meg.

Voldemort gonoszan mosolygott r�, ki�lvezve szavai ostorcsap�sk�nt hat� erej�t.

- Ironikus, igaz? A Kiv�lasztottnak az volt legnagyobb ereje, hogy megvolt benne mindaz, amit �n eldobtam magamt�l. Ezekkel gy�z�tt le �s most pontosan ezek miatt k�ptelen befejezni a feladat�t. Kell m�g enn�l t�bb bizony�t�k arra, hogy a j�slat hazugs�g? – k�rdezte. – Ha igaz lenne, most k�pesnek kellene lenned leomlasztani a falakat, r�ad�sul mindezt t�l is �lni, hiszen csak egyik�nk halhat meg, nem igaz? Ha mindketten itt pusztulunk, a j�slat t�vedett. Ha pedig egyik�nk sem hal meg, ism�t csak �tvertek minket.

Harry m�g mindig nem b�rta elfogadni ezt a sz�rny� t�nyt, f�radhatatlanul keresett valami kib�v�t, valamit, ami bebizony�tja, hogy ez csak egy �ri�si �tver�s, egy hazugs�g. Voldemort csak az�rt tal�lta ki, hogy m�g t�bb id�t nyerjen. Csak az�rt mondta ezt, hogy �, Harry ne tudjon koncentr�lni, az�rt hazudta ezt. Pedig Roxfort igaz�b�l nem is lehet horcrux, biztosan nem, az igazi itt van elrejtve a sok lim-lom k�z�tt…

- Nem… nem… - dadogta megzavarodva.

Ebben a pillanatban Voldemort keze olyan hirtelen mozdult, hogy ellenfel�nek m�g megijedni sem volt ideje.

- H�t majd �n val�ra v�ltom azt a j�slatot! – rikoltotta a fekete m�gus. – Adava Kedavra!

Harry l�lekjelenl�te m�lyponton volt, de arra futotta erej�b�l, hogy azonnal oldalra vesse mag�t.

A p�lca hatalmasat durrant, de csod�val hat�ros m�don a z�ld vill�m nem �rte el �t. Elesett, r� a poros, szakad f�gg�nyre �s �gy beverte a fej�t, mintha betonra zuhant volna. P�r pillanatig csak csillagokat l�tott, de ez alatt nem �rkezett �jabb var�zslat, pedig Harry ki volt szolg�ltatva Voldemortnak.

Mikor feln�zett, csak azt l�tta, hogy a var�zsl� ugyanott �ll a k�r k�zep�n �s saj�t kez�t vizsg�lgatja.

- M�g nem �llok k�szen… - suttogta Voldemort. – A var�zslat gyenge volt… Nem baj. M�r �rzem az er�t a karjaimban �s perceken bel�l a hatalmam �jra teljes lesz. Akkor m�r nem tudsz menek�lni el�lem.

Harry nyelt egyet �s a f�jdalomt�l �sszeszor�totta a szem�t. Csak fek�dt ott �sszet�rten, pedig nem az es�st�l t�rt �ssze. Rem�nyvesztetts�g�b�l olyasmi t�r�tette mag�hoz, amit sosem v�rt volna ezen az embertelen helyen – valaki megsimogatta az arc�t.

- Micsoda? – hallotta Voldemort felh�rd�l�s�t. – Te itt?!

Harry kinyitotta a szem�t �s az els� dolog, amit megl�tott, egy kedves n�i arc, mely hasonl�an �ttetsz� volt, mint a szigeten v�rakoz� sz�rny� alak�.

- J�l vagy, Harry? – k�rdezte Rose Evans �s megv�rta, am�g Harry egy apr�t b�lint a fej�vel, s csak azut�n seg�tett neki fel�llni.

Harry most nem mulasztotta el megjegyezni az �rz�st, amit a szellem �rint�se ny�jtott. A borzongat� hideg helyett a kellemes, emberi melegs�g.

- A homlokod – mutatott Rose Harry fej�re.

- Bevertem a fejem… - motyogta amaz �s ebben a percben valahogy egyik�ket sem �rdekelte az �ket b�mul� m�sik szellem, Voldemort.

Harry felt�p�szkodott �s a z�z�d�st tapogatta. Ahogy beverte a fej�t, �jra eleredt a v�r a homlok�b�l �s ott maradt a nyoma a f�gg�nykarnisr�l leszakadt rongyon is.

- Mit keresel te itt? – f�rmedt r� Voldemort idegesen.

Rose most v�gre fel�je fordult, Harry azonban m�g mindig a f�ldet b�multa.

- Szervusz Tom – mondta a szellem h�lgy. – R�gen l�ttalak.

- Hagyd a f�l�sleges sz�veget, mugli! – acsargott a var�zsl�. – Hogy ker�lt�l ide?

Voldemort legnagyobb megr�k�ny�d�s�re Rose egyszer�en h�tat ford�tott neki �s helyette ink�bb Harrynek v�laszolt.

- Muriel elj�tt hozz�m a Szellemsz�ll�sra – mondta. – M�g az este. Esk�d�z�tt, hogy a hal�lfal�k valami nagy diszn�s�gra k�sz�lnek… Nem sejtettem, hogy ilyen nagy diszn�s�g lesz az…

Nagyot s�hajtott �s k�r�ln�zett a barlangban.

- Megkerestem azt a szerencs�tlen Peter-t �s r�vettem, hogy szabad�tsa ki Minerva McGalagonyt. Persze egy kicsit ellenkezett el�sz�r – tette hozz� Rose. – De azt hiszem, eg�sz j�l megy m�r nekem ez a k�s�rtetesdi…

Harry megint behunyta a szem�t. Nem igaz�n �rdekelte a v�lasz, de az�rt megk�rdezte nagymam�j�t�l: - Muriel n�ni hogyan jutott ki a h�zi �rizet al�l?

Rose meglep�d�tt.

- H�zi �rizetben volt? – k�rdezett vissza. – Ezt elfelejtette megeml�teni… De nem csod�lkozom, mindig olyan forr� fej� volt. M�r megint belekeveredett valami h�lyes�gbe.

Voldemort egyel�re csak hallgatta �ket. Folyamatosan szemmel tartotta Rose-t, akinek az �rkez�se l�that�an jobban felkavarta, mint az, hogy Harry eljutott id�ig. Ennek ellen�re tov�bbra is g�g�sen n�zett le r�juk a szigetr�l.

- Hallotta… amit mondott? – k�rdezte Harry Rose Evans-t�l.

- Igen, hallottam, dr�g�m – mondta a szellem �s enyhe mosolyt er�ltetett az arc�ra. – De ez nem v�ltoztat semmin sem. Neked az a dolgod, hogy meg�ll�tsd �t.

Voldemort fagyosan kacagott.

- Semmi �rtelme, kicsi Rosie – duruzsolta g�nyosan. – Harry m�r felismerte, hogy tehetetlen velem szemben. Igaz?

Harry f�radtnak �rezte mag�t a kudarc-�rz�st�l �s nem tudott a var�zsl� szem�be n�zni. Rose tekintet�t is ker�lnie kellett, mert nem b�rta volna elviselni az � arc�ra ki�l� csal�dotts�got. A saj�tja �pp el�g s�lyos volt sz�m�ra.

- Nem vagy legy�zhetetlen, Tom! – figyelmeztette a fekete m�gust Rose. – Volt id�, amikor ugyan�gy rettegt�l a hal�lt�l, mint b�rki m�s. Dumbledore egyszer majdnem elpuszt�tott, Harryt�l pedig olyan eml�ket kapt�l, amit sosem tudsz majd elfelejteni.

- Harry ezt nem �gy l�tja – mondta erre a var�zsl�. – � m�r meg�rtett valamit abb�l, hogy milyen nagy is az �n hatalmam…

Mik�zben a k�t szellem besz�lt, � legbel�l �gy �rezte, hogy Rose az, aki most t�ved. � pedig nem tehet semmit, t�l hi� �s nagyk�p� volt. Kezdeti magabiztoss�ga teljesen elhagyta. Nem tudott v�laszolni neki, csak a f�gg�nykarnist �s a v�rfoltot b�multa mereven.

- �, n�zd csak! - susogta neki Voldemort. – Milyen tiszt�n l�tom most a gondolataidat! Nyitott k�nyv vagy el�ttem, Harry… M�r nem is �rzed az elm�m s�ly�t, ahogy r�dtelepszik, mint valami figyel� szem, ugye? M�r nincs semmi, ami �sszek�tne minket… M�giscsak volt haszna, hogy visszavettem t�led az aj�nd�kot.

- Mif�le aj�nd�kot? – f�rmedt r� Rose Evans. – Azokra a borzalmas k�s�rletekre gondolsz, amivel magad is meg engem is t�nkretett�l? Te �tkozott f�reg! Megesk�dtem, hogy bossz�t �llok rajtad…

Voldemort megint g�nyos nevet�st hallatott.

- Te? Egy sz�nalmas mugli? �gy t�nik, m�r te is boszork�nynak �rezted magad az alatt, hogy Roxfortba j�rt�l, igaz? Hogy azt hiszed, van hatalmad, amit felhaszn�lhatsz ellenem… L�tod Harry? �n megmondtam m�r neked r�gen is: nem l�tezik j� meg rossz, csak hatalom �s gyenges�g.

A v�r lefolyt a vastag porr�tegr�l, r� egy csillog� valamire. Harry nem tudott Voldemort szem�be n�zni, a fekete m�gus egyre er�s�d�tt, � pedig teljesen elgyeng�lt. Nem testileg, hiszen a fej�n �ktelenked� seb �s a szem�be csorg� v�r nem zavarta, nem is tudott odafigyelni r� ebben az �llapotban. M�rhetetlen veres�g�rzet uralkodott el rajta az�ta, hogy kiejtette a sz�j�n: a Roxfort egy horcrux.

- Sz�val azt hiszed, gyenge vagyok, Tom? – k�rdezte Rose. – �rdekelne, hogy minek nevezn�d a l�nyomat, akinek �gy leny�g�z�tt a var�zsereje? Vagy az unok�mat, aki annyiszor k�zd�tt veled, hogy magad se tudod megsz�molni? Ha �n gyenge vagyok, akkor itt megbicsaklik az elm�letet. Hiszen hogyan sz�lethetne a gyenges�gb�l olyasmi, ami legy�zi a te hatalmadat?

- Nem eml�kszem, hogy valaha is legy�ztek volna, mugli – sz�lt v�szj�sl� hangon Voldemort. – B�rmilyen tehets�ges volt is a l�nyod, nem tudott volna v�gezni velem. A fia pedig �gy l�tom, �sszet�rt, mikor k�z�ltem vele a t�nyt.

Rose tov�bbra is minden szav�val pr�b�lt lelket �nteni Harrybe. � pedig �gy �rezte, hogy a kudarca valamelyest cs�kken, mikor nagymam�ja szelleme vele van, �s hatalmasra n�vekszik, mikor Voldemort besz�l.

- Harry nem az�rt lett az ellens�ged, mert olyan nagy hatalma lenne – r�zta a fej�t Rose. – Semmit nem �rtett�l meg a t�rt�ntekb�l… L�ttam, hogy azokat a szerencs�tlen gyerekeket haszn�ltad fel, hogy meg�rtsd az okokat, de az kor�ntsem el�g! Ha tanult�l volna bel�l�k…

- El�g volt! – csattant fel a var�zsl�. – Nem egy mugli fogja megmondani, hogy mi el�g a hatalom meg�rt�s�hez! Egy olyasvalaki, aki mit se tud a hatalomr�l.

Harry eddig hallgatta �ket, de most motyogva sz�lt maga el�:

- Mit tehetn�k? – felpillantott Rose arc�ra, ami tele volt t�zzel, szellem l�t�re sokkal elsz�ntabb volt, mint maga Harry. - M�gis mit tehetn�k ellene?

Voldemort belev�gott a m�sik szellem szavaiba, nem hagyva, hogy besz�ljen Harryhez.

- Most m�r semmit. M�r csak egy senki vagy. Egy k�z�pszer� var�zsl� m�g ann�l is k�z�pszer�bb fia. Az elm�d is v�dtelen ellenem, olyan vagy, mint az �veg… �, �s m�r ezt is elfogadtad, igaz? A var�zser�d csup�n arra futja, hogy �sszet�rd a horcruxaimat, amir�l m�r minden v�delmet levettek. Sajn�lattal kell k�z�ln�m veled, hogy a kast�lyom ezer�ves v�d�b�b�jok sora alatt �ll, m�g akkor is itt lesz, mikor a vil�g m�r k�vekre esett sz�t. Te semmik�pp sem tudod led�nteni. �s k�v�ncsi lenn�k, hogyan akarod megmagyar�zni annak az ostoba Scrimgeour-nak, hogy porig kell rombolnia a legr�gibb m�gusiskol�t a vil�gon. Hogyan fogj�k ezt megmagyar�zni a Sz�vets�gnek?

Harry nem v�laszolt ezekre a k�rd�sekre, mert � maga sem tudta a v�laszt. Most, hogy minden megvil�gosodott el�tte, r�j�tt, hogy mindv�gig az ellenfeleinek volt igaza �s � is csak a felsz�n�t kapargatta meg az igazs�gnak, mikor a hal�lfal�k gy�r�j�ben �llva, l�tva azok reakci�j�t a kifakad�s�ra, az �v�lt�z�s�re, arra gondolt, hogy nem k�z�ns�ges emberi l�nnyel van dolga, hanem valami sokkal t�bbel. Olyasvalamivel, amin val�ban nem fog sem emberi sz�, sem var�zslat. Valami, amit nem lehet meg�lni, mert fel�lemelkedett az emberi �let olyan korl�tain, mint sz�let�s �s hal�l.

- H�t k�rdem �n, Harry Potter… - sz�lt �jra Voldemort. – Mit akarsz tenni most?

Most sem v�laszolt. Megbabon�zva meredt arra a csillog� valamire, amire egy v�kony cs�kban folyt r� a v�re. Ez most sokkal t�bbet jelentett, mint kor�bban b�rmikor. V�gre r�j�tt, hogy melyik r�sz�n j�r a kast�lynak. Eml�kezett r�, mert m�r j�rt ugyanitt, olyan r�gen, ami m�r szinte a m�lt k�d�be veszett. �ssze sem tudta hasonl�tani a lelk�ben d�l� �rz�seket az akkoriakkal. Akkor minden egyszer�bb volt, sokkal.

- Harry… - sz�lt neki Rose szelleme �s a v�ll�ra tette a kez�t. Voldemort �lvezettel figyelte, mi t�rt�nik.

Harry nem sz�lt, csak n�zett a f�ldre, maga el�. �s ez az apr� csillog� fel�let, mely a p�lc�r�l �s a f�kly�kr�l sz�rmaz� f�nyt t�kr�zte a szem�be, egyszerre olyan lehet�s�gk�nt jelent meg, amire Harry ebben az �llapotban k�ptelen lett volna egymaga r�j�nni. Ha az ember �gy �rzi, veres�get szenvedett �s a gondjai f�l�borulnak, mint valami fekete lepel, k�nnyen od�ig juthat, hogy feladja a k�zdelmet. Senki, m�g a leger�sebbek sem k�pesek minden helyzetben �nn�n erej�kb�l �s lelem�nyess�g�kb�l gy�ztesk�nt kiker�lni. M�g nekik is sz�ks�g�k lehet egy apr� sugallatra.

Harry pedig nem tartozott a leger�sebbek k�z�, nem volt � m�s, csak egy k�z�pszer� var�zsl�, ezt � maga is �rezte. Nem volt m�r benne semmi k�l�nleges, rendk�v�li. De ez az apr� sugallat most olyan elsz�ntt� tette, hogy a vil�g legnagyobb fekete m�gusa elbizakodott ostoba alaknak t�nt sz�m�ra.

Hirtelen felemelte a fej�t �s egyenest Voldemort szem�be n�zett, azt�n �gy sz�lt:

- �letben hagylak, nagy�r.

Rose csak �sszevonta a szem�ld�k�t �s Harryr�l Voldemortra kapkodta a tekintet�t �s vissza.

A fekete m�gus arc�r�l lassan elt�nt a magabiztos mosoly. Egy pillanat erej�ig m�g az id� is meg�llni l�tszott k�r�l�tt�k, arra az �r�knak t�n� m�sodpercre, mikor a Harry elm�j�ben megsz�let� mozdulatot m�r Voldemort is �szrevette, de nem ismerte fel r�gt�n annak s�ly�t. Ugyanis csak azt l�thatta Harry z�ld szemeiben, amire mindig is v�gyott: az �r�kl�tet. A soha el nem m�l� �letet, az emberi korl�tok f�l�tt aratott v�gs� diadalt.

Sz�ve marad�ka s�gta csak azt neki, hogy �r�kre elveszett. Az a r�sze, amit olyan b�szen csonk�tott, k�s�n tudta csak megseg�teni. Csak akkor ismerte fel a vesz�lyt, mikor Harry p�lc�ja felemelkedett �s a sz�l torn�d�k�nt kavarodott fel a barlangban.

K�k vill�m tal�lta mellkason Voldemortot, mire p�lc�ja kir�ppent a kez�b�l �s kis csobban�ssal elmer�lt a v�zben. A sz�l k�r�l�lelte �t �s felsodorta a magasba. � tehetetlen�l, r�m�lten ord�tozva verg�d�tt �s k�zeledett egyre gyorsabban, meg�ll�thatatlanul a f�ldh�ny�s fel�, ahol Harry �s Rose �llt. A szellemh�lgy �szt�n�sen h�tr�bb l�pett, �gy n�zte el�gt�tellel, mi t�rt�nik Voldemorttal.

Harry int�s�re a poros, szakadt lepelbe belekapott a sz�l �s vadul vitte messzire, felt�rva az alatta rejt�z� csillog� m�remeket. Voldemort semmit sem �rtett abb�l, ami t�rt�nik. Nem tudta, hogyan lehets�ges ez… � elmagyar�zta a k�ly�knek, hogy nem tud �rtani neki, �s az meg�rtette. L�tta a szem�ben, meg�rtette!

Aranyt�k�r fek�dt ott el�tte a porban, tetej�n a felirat, mely olyan ismer�s volt neki valahonnan. Saj�t t�k�rk�pe elt�nt, s �tadta hely�t egy feneketlen�l m�ly fekete veremnek, melynek moh� sz�ja a t�k�r arany kerete volt.

A var�zslat k�rlelhetetlen�l tasz�totta Voldemortot a m�lybe, ahov� egy apr� f�nysug�r sem hatolhatott be.

- Speculum Aperitur – mondta ki a var�zsig�t Harry, s a t�k�r bez�rult, elhalt a fekete m�gus ki�ltoz�sa, elcsendes�lt a barlang.

Edevis t�kre ugyanolyan pomp�san csillogott, ahogy legel�sz�r, mikor Harry el�tte �llt. Elford�totta r�la a tekintet�t, nem akarta megn�zni, mit l�that most a t�k�rk�p�ben, mert �nmaga is tudta. Azt k�v�nn�, hogy ez az eg�sz nap csak egy r�m�lom legyen.

- H�t m�gis siker�lt – sz�lalt meg ekkor Rose Evans. – Legy�zted �t.

Harry keser�en n�zett r�.

- Legy�ztem? – k�rdezett vissza. - � gy�z�tt le mindannyiunkat. A Roxfort…

Nem tudta befejezni a mondatot. T�l s�lyos volt a jelent�se. De Rose odal�pett hozz� �s megr�zta a fej�t.

- A Roxfort csak k� �s fa. Egy �p�let, semmi t�bb. Csak egy t�rgy. Egy t�rgy miatt ne f�jjon a sz�ved Harry. Az emberek sz�m�tanak �s nem a t�rgyak.

Nem ez volt az egyetlen dolog, ami zavarta �t. Mikor r�j�tt, hogy mi van a szakadt f�gg�ny alatt, amibe be�t�tte a fej�t az es�sn�l, szinte vill�mcsap�sk�nt has�tott bele a gondolat, hogy most azonnal be kell z�rnia Voldemortot a legs�t�tebb T�k�rvil�gba, elz�rva �t a horcrux-sz�t�l, s ezzel megakad�lyozva az �jj�sz�let�s�t. De ezzel egy�tt a j�slat is beteljes�letlen�l maradt m�g mindig �s Voldemort v�djai Dumbledore-r�l igazabbnak t�ntek, mint valaha. �gy �rezte, minden keser�s�g�t ki akarja adni mag�b�l:

- Voldemort sz�rny� dolgokat mondott Dumbledore-r�l - kezdte Harry.

Rose �rdekl�dve n�zett r�.

- �s miket? – k�rdezte a szellem. Rajta egy�ltal�n nem l�tszott meg, hogy megviselt�k volna az itt lent hallottak �s l�tottak. Olyan nyugalommal �llt Harry el�tt, mint egykor Dumbledore.

- Azt mondta… - szedte �ssze a gondolatait Harry. – Azt mondta, hogy � tervelte ki az eg�szet…

- Mit tervelt ki?

- A j�slatot. Az est�t, mikor meg�lt�k a sz�leimet, mikor Voldemort elt�nt… Hogy � csalta csapd�ba Voldemortot �s any��kat haszn�lta fel.

Rose Evans szinte r�gt�n tiltakozni kezdett �s a fej�t r�zta:

- Harry, gondolkozz logikusan! – r�tta meg a nagymam�ja szelleme. - Dumbledore nem tehetett ilyesmit, �s most nem csak arra gondolok, hogy mindenn�l jobban vigy�zott azokra, akik a F�nix Rendje tagjai voltak. Dumbledore volt az, aki figyelmeztette Lilyt �s James-et, hogy Voldemort vad�szik r�juk. Ezt biztosan mondt�k m�r neked is…

Harry b�logatott.

- Igen, mondt�k.

H�t persze! Hogyan is felejthette el? Dumbledore sok�ig v�dte �ket, amennyire csak tudta, m�g titokgazd�nak is felaj�nlkozott. Ha � tal�lta volna ki a j�slatot, k�nnyed�n megszervezhette volna, hogy Voldemort eljusson hozz�juk.

- Akkor hazugs�g volt… - s�hajtott egy hatalmasat. – Nem tudom, mi�rt is k�telkedtem benne.

Rose meg�rt�en b�logatott.

- N�ha van id�, amikor az emberek k�telkednek mindenben, amiben rendesen megb�znak. Felejtsd el, amit mondott neked! Legy�zted �t �s t�bbet nem kell agg�dnod miatta. Ezzel v�ge van, Harry.

R�vid ideig egyik�k sem sz�lt, csak n�zt�k egym�st. Harry �gy n�zte a szellemet, mint amikor az ember egy r�gi f�nyk�pet n�z a szeretteir�l.

- Van m�g valami, amit meg�g�rt�l – sz�lt �jra Rose. – A nyakl�ncom. Azt m�g �ssze kell t�rn�d – eml�keztette Harryt.

Harry megr�zta a fej�t.

- �n nem vagyok biztos benne, hogy most meg tudn�m tenni – vallotta be.

Rose idegesen s�hajtott.

- Harry, most kell megtenned – mondta a szellem. – Most, k�l�nben m�skor k�ptelen leszel r�.

- Azt mondta, hogy addig vel�nk marad, am�g Voldemort is �l �s…

- Ne j�tssz a szavakkal! – k�rte Rose. – Voldemort meghalt. Fogadd el. �s nekem sincs m�r helyem ebben a vil�gban. Mugli vagyok, akinek tov�bb kell mennie.

Harry nagyot s�hajtott �s pr�b�lt keresni valami kib�v�t, amivel elod�zhatja ezt a percet. Az im�nt tudta meg a sz�rny� igazs�got az iskol�r�l, amit az otthon�nak �rzett, �s �ppen most k�ri meg a nagymam�ja, hogy gyakorlatilag �lje meg �t.

- Azt se tudom, hogy n�lam van-e… - tapogatta meg a zsebeit. – Nem eml�kszem r�, hogy eltettem volna.

Rose-t nem lehetett egyk�nnyen �tverni.

- Mindketten nagyon j�l tudjuk, hogy egy pillanatra se hagyn�d el azt a nyakl�ncot sehol. Igazam van?

Harry k�nytelen volt beismer�en b�lintani. H�t persze, hogy nem tette le sehol. Most beny�lt a zseb�be �s kivette onnan a bizsut. Ugyan�gy bizsergett a kez�ben, mint mikor el�sz�r tartotta a tenyer�ben.

- Nem akarom meg�lni… - suttogta Harry.

- Nem �lsz meg – biztos�totta a szellem. – Csak egy sz�vess�get teszel. �s nem b�cs�zunk el �r�kre egym�st�l.

Harry feln�zett az arc�ra.

- Elj�n majd az id�, amikor �jra l�tjuk egym�st, Harry. De most legel�bb a l�nyomat szeretn�m l�tni. Megteszed ezt nekem?

Nem j�tt v�lasz a k�rd�sre, Harry csak �jra lehorgasztotta a fej�t �s a nyakl�ncot n�zte. Nem �lte meg Voldemortot. Nem puszt�totta el a horcrux-sz�t. Ez nem j�t�k a szavakkal, egyszer�en nem tette meg, amit kellett volna, mert nem tudta. Helyette most az egyetlen olyan horcruxot kell elpuszt�tania, amit sosem szeretne…

- Megteszed nekem? – k�rdezte �jra Rose.

Harry vett egy m�ly leveg�t �s v�g�l b�lintott.

Rose Evans elmosolyodott, majd odahajolt hozz� �s meg�lelte. Nem lebegett �t rajta, mint egy k�z�ns�ges k�s�rtet, ugyan�gy viselkedett, mint egy �l� ember, s ez megint majdnem r�vette Harryt, hogy visszakozzon �s k�rje, hogy halassz�k m�g el ezt a percet.

De v�g�l m�gsem tiltakozott. A szellem h�tr�bb l�pett �s mosolyogva n�zett r� tov�bb.

- Isten veled, Harry! – k�sz�nt el Rose Evans.

Harry behunyta a szem�t.

- Diffindo…

Mikor kinyitotta, a tenyer�ben m�r nem volt semmi. A kicsi, gyerekes nyakl�nc apr� porszemekre esett sz�t �s eggy� v�lt a leveg�vel. Senki sem �llt el�tte, Rose egyszer�en csak elt�nt, mintha sose lett volna.

Harry arc�n csak ekkor csorgott le az els� k�nnycsepp. Azt�n leroskadt az eld�nt�tt t�k�r sz�l�re - Voldemort b�rt�n�re - kez�be temette az arc�t �s s�rni kezdett.