Harmincnyolcadik fejezet

Voldemort nagy�r sz�ve

- Te?! – sziszegte a var�zsl�.

- Csod�lkozik? – k�rdezett vissza dacosan Harry �s v�gign�zett a szellemalakon.

�ttetsz� volt, mint a Roxfort k�s�rtetei, de �gy �llt vele szemben, mint egy k�z�ns�ges ember. Most, hogy kisz�llt a testb�l, amiben a temet�ben �jj�sz�letett, elt�ntek r�la Harry von�sai. Ehelyett �gy n�zett ki, mint mikor M�gus test�ben l�tta: k�gy�orr �s r�s-pupilla, v�r�s szeme most halv�ny-�ttetsz�en csillogott. Sem haja, sem szem�ld�ke nem volt, ak�r egy k�gy�nak, teste alakja csontsov�ny volt.

Voldemort arc�r�l lassan elt�nt a d�h�s fintor, de tov�bbra is sz�r�s szemekkel n�zett Harryre.

- Sz�val Bella kudarcot vallott – k�nyvelte el a szellemalak. – Ez az �tkozott a nap a kudarcok�…

Harry k�nytelen volt egyet �rteni vele.

- Mindkett�nknek – mondta.

Val�ban �gy �rezte. Eddig semmi sem �gy alakult, ahogyan � vagy Piton eltervezte, s annyiszor kellett szemben�znie a hal�l gondolat�val ezen az est�n, mint az elm�lt egy �vben egy�ttv�ve.

Voldemort g�nyosan felhorkantott.

- Te is �gy l�tod? – k�rdezett vissza egy enyhe csod�lkoz�ssal a hangj�ban. – Pedig itt vagy a legrejtegetettebb b�v�helyemen, r�ad�sul elvesztettem a testemet… �pp, mikor m�r kezdtem megszokni. Olyan k�zel ker�lt�l az elpuszt�t�somhoz, mint m�g el�tted soha senki. �s ami a legbosszant�bb – imm�r m�sodszor…

Harry nem v�laszolt semmit, csak elt�k�lten szegezte r� p�lc�j�t, �s k�zben v�gigj�ratta tekintet�t a falakon.

A barlang sokban k�l�nb�z�tt att�l, ahol Voldemort elrejtette Mardek�r med�lj�t. Itt nem volt koroms�t�t �s a v�z sem volt balj�s mozdulatlan, valamint sokkal kisebb volt ann�l a rejtekhelyn�l. Ez a barlang csup�n akkora volt, mint a griffend�l klubhelyis�ge. T�bbnyire f�ld vagy szikla volt, de egy hely�tt m�g sima k�fal emelkedett, ami belel�gott a v�zbe �s szinte teljesen ben�tte az �rd�ghurok. A nagy r�sz�t a szab�lytalan k�rvonal� t� foglalta el, aminek k�zep�n egy apr� sziget �llt. Ez volt az egyetlen dolog, amiben hasonl�tott a tengerparti barlangra. A v�z furcsa, hideg k�kes f�nyt �rasztott mag�b�l, a gyenge hull�mz�s t�kr�z�d�tt a rideg falakon.

A sziget pontos k�r alak� volt, de nem �llt rajta z�ld m�reggel teli ed�ny, csup�n egy k�z�ns�gesnek l�tsz� fa l�dika. Voldemort ennek a szigetnek a k�zep�n �llt.

- Mi�ta van itt ez barlang? – k�rdezte Harry.

Voldemort k�szs�ggel v�laszolt neki.

- Eg�szen pontosan november elseje �ta. Akkor �p�tettem fel, mikor az aurorok m�ssal voltak elfoglalva.

- A ferrumokkal, amiket a koboldok k�ldtek – b�lintott Harry.

- A koboldok? – k�rdezett vissza Voldemort �s szellem-arc�ra len�z� mosoly �lt. – Nem, �n hoztam ide a ferrumokat. Mi dolga lett volna a koboldoknak a Roxfortban? �k csak a m�sodik pill�r ellen harcoltak, sosem mertek volna szembesz�llni az els�vel. Ahhoz t�l… sz�kl�t�k�r�ek.

Harry nem �rtett egyet vele. Hogy a koboldok sz�kl�t�k�r�ek lenn�nek? Amp�k olyan nagyot mert gondolni, mint egyetlen var�zsl� sem. Alapjaiban megv�ltoztatni a var�zs vil�got.

- �s �nmag�t minek nevezn�? – k�rdezte Voldemortt�l m�lys�ges megvet�ssel. – Hallottam, miket mondott az embereinek. Az emberi korl�tok led�nt�se… Var�zsl�hoz m�lt� �let. A var�zsl�nyek meg mugliivad�kok elnyom�sa. Mi ez, ha nem sz�kl�t�k�r�s�g? Maga csak egyetlen csoportot k�pvisel, Voldemort.

A var�zsl�nak nem tetszett ez a hangnem, �gy b�mult Harryre, mintha b�rmelyik pillanatban nekiugrana, hogy megfojtsa. Harry azonban a legkev�sb� sem f�lt ett�l. Most, hogy Voldemort testetlen szellemk�nt �ll el�tte, megj�tt a b�tors�ga, ezt beismerte mag�nak. Sosem n�zett szembe vele ilyen magabiztosan, mint most.

Voldemort nem v�laszolt semmit Harry szavaira, helyette lehajtotta a fej�t �s mereven n�zte a vizet. Kicsi hull�mok, fodrok keletkeztek a v�zt�kr�n �s Harry m�ris felk�sz�lten v�rta, mikor j�nnek ki az inferusok, hogy r�vess�k magukat Voldemort parancs�ra. Azonban ilyesmi m�g hossz� percek ut�n sem t�rt�nt, s�t, a v�z fodroz�d�sa egy id� ut�n abbamaradt �s �jra nyugodt, sima lett a v�zt�k�r. Helyette valamilyen furcsa hangot lehetett hallani onnan, amit Voldemort mereven b�mult.

Harry a f�l�t hegyezte, de nem tudta kivenni, milyen hang lehet, ahhoz t�l halk suttog�s volt. Egy�ltal�n abban sem volt biztos, hogy emberi besz�d sz�lt. Arra gondolt, hogy esetleg k�gy�k vannak a felsz�n alatt �s Voldemort vel�k t�rsalog. Most, hogy Harry felfedezte, m�r nem �rt a k�gy�k nyelv�n, bizony�ra ugyanolyan �sszef�gg�stelen suttog�s-sziszeg�s-susog�s lenne a p�rszasz� sz�m�ra, mint b�rmelyik m�sik embernek.

- Mit csin�l? – k�rdezte Harry fennhangon �s meglehet�sen goromb�n. A tudt�ra akarta adni Voldemortnak a magabiztoss�g�t.

Nem �rkezett v�lasz, a var�zsl� tov�bb b�multa a v�zt�kr�t. Harry k�zben azon gondolkozott, mit csin�ljon, hogy Voldemortnak ez a marad�k szelleme is elt�nj�n �r�kre. Abban biztos volt, hogy ezen a helyen valami k�l�nleges van, olyasmi, ami seg�t a fekete m�gusnak �jra visszat�rni. Jobb h�j�n alaposabban k�r�ln�zett.

A f�ldh�ny�s sz�l�n m�g t�bb lim-lom volt, mint a domboldalban, ahol Harry lem�szott. Volt itt gyertyatart�, lyukas fenek� �st�k, leszakadt fadarabok �s rengeteg k�t�rmel�k a beomlasztott padl�b�l, f�gg�nykarnis, rajta egy szakadt lepel, mellett�k n�h�ny repedezett b�tor.

- Mi ez a sok kacat? – k�rdezte Harry.

Most szinte r�gt�n j�tt a v�lasz, Voldemort felpillantott a v�zr�l �s Harryre b�mult.

- Semmi – vonta meg a v�ll�t. – Egy lomt�r volt f�l�tt�nk, onnan estek le.

Ez nem seg�tette Harryt, de nem is v�rhatta, hogy Voldemort maga fog olyan inform�ci�val szolg�lni, amivel Harry legy�zhetn�. Abban biztos volt, hogy ha megtal�ln� a horcruxot �s �sszet�rn�, Voldemort azon nyomban semmiv� foszlana. A l�d�ra f�ggesztette szem�t, mely Voldemort l�bain�l nyugodott – bizony�ra abban volt az �kszer vagy valami m�s, amiben a var�zsl� elhelyezte lelk�nek egy r�sz�t.

Harry szorosan fogta kez�ben a var�zsp�lc�t �s felk�sz�lt r�, hogy �tkot sz�rjon a l�d�ra, mikor ism�t hallatszott a suttog� hang �s most m�r Harry �rtette is, mit mond: „Seg�ts�g…”

A hangt�l megfagyott a v�r az ereiben. Olyan volt, mintha a seg�lyki�lt�s a v�z m�ly�r�l j�nne.

- Kik vannak a v�zben? – k�rdezte a var�zsl�t�l gyanakodva.

Voldemort visszhangz� nevet�st hallatott.

- A gyerekek, akiket elraboltak? – k�rdezte �jra Harry.

A var�zsl� erre abbahagyta a nevet�st �s sz�r�s szemeket meresztett Harryre.

- N�zd meg te magad! – mondta neki.

Harry meglep�d�tt ezen, de p�r m�sodpercnyi haboz�s ut�n �gy d�nt�tt, hogy megn�zi. �vatosan l�pett egyet el�re, majd m�g egyet bele, a v�zbe. Pontosan, ahogyan sz�m�tott r�, hull�mok futottak v�gig a t� felsz�n�n �s testek emelkedtek ki bel�le a felsz�nre. Nem m�sztak ki, hogy belefojts�k Harryt a t�ba, csak fek�dtek ott, arccal lefel�.

Hatan voltak �s �ten k�z�l�k gyerekeknek l�tszottak a testm�ret�k alapj�n. Egyed�l a hatodik, Harryhez legk�zelebb es� ember volt feln�tt, �s semmivel sem �sszet�veszthet� aranysz�ke haja ter�lt sz�t a v�zen.

Harry nem t�r�dve saj�t testi �ps�g�vel vagy a vesz�llyel, der�kig beleg�zolt a v�zbe. Z�ld tal�rja lepelk�nt �szott m�g�tte. Voldemort egykedv�en figyelte, ahogy odak�zdi mag�t a v�zen fekv� n�h�z, majd felfel� ford�totta az arc�t.

- Te j� �g… - suttogta.

Abban a pillanatban, hogy Fleur leveg�h�z �rt, fel�bredt, mintha egy rossz �lomb�l riadt vonta fel �ppen. Kinyitotta a szem�t, mely Harry nagy r�m�let�re bev�rzett �s majdnem teljesen elv�r�s�d�tt, �s azon nyomban a fi�ra vetette mag�t.

Harry h�traesett a v�zben, Fleur pedig egyik kez�vel a nyak�t szorongatta, a m�sikkal a mellkas�ra nehezedett, mert � is elesett a v�zben. Hamarosan m�g egy p�r k�z t�rsult Fleur-� mell�, az egyik gyerek seg�tett neki v�zbe fojtani a betolakod�t.

Mikor Harry felk�zd�tte mag�t �s f�lrel�kte Fleurt, csak Voldemort visszahangz� kacag�s�t hallotta. Megl�tta a m�sik gyerek arc�t, s ekkor egy pillanatra megdermedt a felismer�st�l.

- Pauli… - kiab�lta volna Harry, de Fleur visszaj�tt �s megint lenyomt�k a fej�t a v�z al�.

N�gy k�z igyekezett lenyomni �t, belefojtani a t�ba. Harry kapkodva k�zd�tt ellen�k, s t�bbsz�r siker�lt arr�bb l�knie Fleur-t vagy a kis Paulin�t, de �gy is sokszor a v�z al� ker�lt. Nem esett p�nikba, mert �rezte, hogy ki tud szabadulni a szor�t�sukb�l, de mikor m�r harmadszorra nyomt�k le a fej�t, �szrevett valami m�st.

A t� alja tele volt firk�lva l�tsz�lag �sszef�gg�stelen vonalakkal, r�n�kkal, de m�g enn�l is k�l�n�sebb volt a k�z�pen kiemelked� sziget l�ba. Ebb�l k�kes krist�lyok n�ttek ki, mindegyik�k olyan apr� volt, mint az ujjbegye �s olyan alakjuk volt, ak�r egy v�zcseppnek.

Harry fell�kte mag�t a t� alj�r�l, ahol csak most vette �szre, hogy a k�t l�ny m�r l�bbal pr�b�lja letaposni. Fleur �s a kisl�ny h�traesett a v�zben, Harry pedig gyorsan kih�tr�lt a v�zb�l, mert nem akart var�zslatot haszn�lni rajtuk.

Am�g l�bai hull�mot vertek, addig a barlang rabjai is j�ttek ut�na, h�rom kisfi� �s egy m�sik le�ny. De mihelyt ki�rt a t�b�l �s a fodrok elt�ntek a v�z sz�n�r�l, Fleur �s Paulina is mozdulatlann� dermedt �s visszafek�dtek a v�zbe. Fejjel lefel� lebegtek a felsz�n alatt, mereven b�mulva a t� fenek�t.

Harry hevesen zih�lva r�zta le mag�r�l a vizet, csavargatta ruh�ja ujj�t. Miel�tt b�rmilyen szitkot v�ghatott volna Voldemort fej�hez, az megsz�lalt:

- Ismered azt a l�ny? – k�rdezte Paulin�ra mutatva hossz� ujj�val. – Milyen �rdekes… Kezdem azt hinni, hogy m�giscsak van valami abban a j�slatban.

Erre megint elnevette mag�t.

- Hogy �rti ezt? – morogta vissza r� Harry, miut�n kievick�lt a v�zb�l �s n�zte, ahogy Paulina �s Fleur is al�mer�l a t�bbiekkel egy�tt.

- Eml�kszel arra az aurorra, akit megsz�lltam, miut�n nem siker�lt megszereznem a B�lcsek K�v�t? � volt az a l�ny, akir�l visszahullott a hal�los �tok, pont, mint a te esetedben. Akkor �rtettem meg, hogy semmi k�l�nleges nincsen benned…

- Mit m�velt vel�k? – k�vetelte a v�laszt Harry.

Voldemort �lvezettel n�zte a v�z alatt lebeg� embereket.

- Megtiszteltet�sben van r�sz�k, Potter – susogta. - Olyan megtiszteltet�sben, amilyet m�g a hal�lfal�im sem kaptak.

- Az a megtiszteltet�s, hogy inferusok lettek a rohadt barlangj�ban?! – ordib�lta Harry d�h�sen.

- Nem �ltem meg �ket, Potter – v�laszolta Voldemort. – A lelk�kre is sz�ks�gem van, semmit se �rn�k egy �res porh�vellyel.

Harrynek lassan kezdett �ssze�llni a k�p, de m�g bizonytalan volt egy-k�t r�szletet illet�en. Azt azonban elk�nyvelte, hogy j� �tlet volt nem megt�madni a szellemet vagy �zz�-porr� rombolni ezt a barlangot, hiszen akkor nehezen j�tt volna r�, hogy a t� fenek�n vannak a gyerekek �s Fleur.

- A horcrux ejtette foglyul �ket? – k�rdezte �s ler�zta mag�r�l a vizet, majd megsz�r�totta ruh�j�t a p�lc�j�val. - Ott, a l�d�ban?

Voldemort megr�zta a fej�t, majd nyomban lehajolt �s kinyitotta a l�d�t. K�t k�zzel felcsapta a tetej�t �s kivett bel�le egy k�z�ns�ges fekete tal�rt �s egy var�zsp�lc�t. Ez a r�gi var�zsp�lc�ja volt, amit Harry m�r j�l ismert. Fel�lt�tte a tal�rt, a p�lc�t pedig ernyedten tartotta a kez�ben. Majd egy hirtelen mozdulattal felr�gta a l�d�t, mire az az oldal�ra d�lt.

Nem volt benne semmi egy�b.

- Ez a negyedv�la elj�tt hozz�m… - mondta hirtelen Voldemort, mire Harry felkapta a fej�t. – M�g tavaly. �s megpr�b�lt meg�lni engem.

- H�t � volt az! – sz�lt Harry. – � ker�lt a horcrux hat�sa al�! Flitwick �r�lete, McGalagony letart�ztat�sa… Gondoltam, hogy � �llt a h�tt�rben, de nem volt bizony�t�kom.

- Gondoltad? – lep�d�tt meg Voldemort. – Nem hittem volna, hogy szemet sz�rhat… De nem csod�lom, hogy nem tal�lt�l bizony�t�kot. K�pzeld, a horcruxot magam semmis�tettem meg, miut�n Fleur Delacour-t megszabad�tottam t�le. Egy k�z�ns�ges ez�stgoly�v� transzform�ltam...

- De � tov�bbra is itt maradt az iskol�ban – jegyezte meg Harry, �s k�zben szomor�an n�zte a v�zen azt az aranysz�n� foltot, ahol Fleur haja hull�mzott a m�lyben.

Voldemort is ugyanazt n�zte, k�zben k�nnyed hangon mes�lt. Harry m�g sosem �llt �gy szembe a var�zsl�val, hogy k�nt�rfalaz�s n�lk�l besz�ltek volna egym�ssal. R� kellett, hogy j�jj�n, nem is igaz�n ismerte eddig ezt az embert, aki az ellens�ge volt. L�tta a fiatalkor�t, l�tta hogyan besz�lt olyanokkal, akiket semmire sem tartott, de egym�ssal ritk�n besz�ltek.

- Igen, itt maradt, az �n parancsomra – mondta a var�zsl�. - Ugyan nem felelt meg a c�lra, hogy a horcrux hat�sa alatt tudjon a seg�ts�gemre lenni, ez�rt kerestem m�st helyette. Nem sokat kellett gondolkodnom, a f�rje er�s var�zsl� volt �s pont kap�ra j�tt.

- Bill? – d�bbent meg Harry. – Bill Weasley? � volt ott k�k tal�rban meg �larcban?

Voldemort b�lintott. Harry �sszer�ncolta a homlok�t.

- De az el�bb mondta, hogy megsemmis�tette a horcruxot…

- Potter, gondolod, hogy olyan k�nnyen hagytam volna elpusztulni minden horcruxomat, ha k�zben nem gondoskodtam volna r�la, hogy teljes biztons�gban legyek? – vigyorgott Voldemort. – Az a j�lelk� fi� semmit se vett �szre bel�le, mikor ifj� feles�ge az esk�v� ut�n a horcrux hatalm�ba ker�lt. Elf�radt az eg�sz napos mulatoz�st�l �s zab�l�st�l… Olyan vakok tudnak lenni az emberek! Elvak�tja �ket a szeretet…

Harry agy�ban zakatoltak a gondolatok. Fleur az esk�v� alatt ker�lt a horcrux hatalma al� �s ut�na ment el a Roxfortba, hogy megtudja, hol van Voldemort. De hogyan h�l�zhatta be �t Voldemort legel�sz�r?

- Tudod, semmit sem �rtetek el azzal, hogy �sszet�rt�tek azt a kett�t – mondta a fekete m�gus. - Persze sajn�lom �ket, mint az alap�t�kt�l fennmaradt becses kincseket, amiket mindig is nagyra tartottam… De tal�ltam helyett�k k�rp�tl�st.

Egy hossz� percig egyik�k sem sz�lt semmit. Voldemort �jra a vizet n�zte �s �gy gondolkodott f�l�tte, mintha egy �ri�si mereng� lenne az, Harry pedig az elhangzottak jelent�s�n t�prengett. Nem tudott nyugodtan visszaeml�kezni az esk�v�n t�rt�ntekre, de az�rt igyekezett sz�mba venni a lehet�s�geket, hogyan ker�lhetett a k�zel�kbe a horcrux.

Voldemort feln�zett �s �jra megsz�lalt:

- R�j�ttem �m, hogyan puszt�tottad el a testemet fent, az irod�ban. Hogy mit�l folyt el a v�rem… Tudod az ok�t? – n�zett fel Harryre.

Az megr�zta a fej�t.

- Sejtettem – d�nny�gte sz�razon Voldemort. – Bevallom, egymagam sosem j�ttem volna r�. De itt, ezen a helyen v�laszt tal�lhatok azokra a k�rd�seimre is, amiket �n k�ptelen lenn�k meg�rteni. Az itteniek seg�tenek nekem… F�leg az a le�ny, aki�rt olyan nagy ijedts�ggel rohant�l be a v�zbe. � nagyon hasznos tagja ennek a k�z�ss�gnek. Olyanokat is meg�rt, amiket a t�bbiek nem.

�jra felpillantott Harry arc�ra.

- L�ttam a gondolataidat, mikor legiliment�ltalak. Feladtad a harcot, nem ellenkezt�l, mert att�l f�lt�l, hogy meg�l�m a bar�taidat. Kit�rtad az elm�d, hogy szabad utat engedj nekem, puszt�n m�sok f�lt�se miatt. K�sz volt�l r�, hogy feladj mindent, ami�rt az a bolond Dumbledore v�gig a p�rtodon �llt.

- �s �n m�gis olyan f�jdalmat �reztem, mint akkor este a Miniszt�riumban… vagy mint a sz�leid h�z�ban. �jra �reztem a t�zet, ami akkor el�getett. Megint �gy �reztem, hogy sz�tszakadok bel�l. Min�l ink�bb elhagytad magad, �n ann�l ink�bb gyeng�ltem. Az a k�nyszer�t� f�zet, amit megitattam veled, �gy t�nt, �nr�m is hat�ssal volt azon kereszt�l, hogy legiliment�ltalak. A tested kil�kte azt, ami t�lem sz�rmazott �s az �n testem is, ami t�led. Csakhogy az �n esetemben ez v�gzetes volt… v�r n�lk�l nem �lhet egy ember sem.

- �s az�rt j�tt ide, hogy ezt meg�rtse? – k�rdezte fintorogva Harry.

- Dehogy! – horkantott egyet Voldemort. – Az�rt j�ttem ide, hogy �jra testet �ltsek, azt�n meg�lhesselek t�ged – mindezt olyan term�szetess�ggel k�z�lte, mintha azt mondan�, hogy mit fog vacsor�zni.

- Akkor mi�rt �ll csak ott? Mi�rt nem k�zd�nk meg? Szerintem most egyenl� felt�telekkel harcolhatn�nk…

Voldemort val�s�ggal felr�h�g�tt.

- Egyenl� felt�telek? – visszahangozta. – Mi �rtelme egyenl� felt�telekkel harcolni, ha k�nnyed�n meg�lhetlek, miut�n visszakaptam a testemet?

Harry l�tta Voldemorton, ahogy egykor a napl�b�l kil�p� Denemen, hogy �ttetsz� teste egyre hat�rozottabb k�rvonalakkal b�r �s egyre kev�sb� sz�r�dik �t rajta a f�ny. M�rpedig ez csak azt jelenthette, hogy valaki vagy valakik egyre gyeng�lnek, hogy �let�k �r�n adjanak �j testet Voldemortnak.

Len�zett a v�zre, ahogyan a szellem is. Ezek k�l�nleges gyerekek – gondolta Harry. Eml�kezett r�, hogy van k�zt�k egy f�l-v�mp�r, annak a David McGerold-nak a testv�re, aki a griffend�l fiatal �s tehets�ges fog�ja. A fi� kar�csony t�j�n t�nt el a Roxfort Expresszr�l. A miniszt�rium a koboldokat gyan�s�totta… Egy metamorf-m�gus Paulina szem�ly�ben �s Fleur, aki negyedr�szt v�la.

Harry behunyta a szem�t, mert kezdett �rteni mindent. Voldemort �tv�ltoz�sai, Valter Wildung �s Marcus Leonard �lc�ja, amiket m�r r�g�ta haszn�lt; a k�s�rletek, amelyek sor�n felv�rtezte mag�t s�t�t teremtm�nyek m�gikus k�pess�geivel is… �rtett hozz�, hogyan szerezze meg mag�nak, amit akar.

- T�pl�lniuk kell a horcruxot – mondta ki Harry, amire gondolt. – Pontosabban mag�t!

Voldemort szellemarc�ra megint a csod�lkoz�s �lt ki.

- Nekik, itt? – mutatott k�rbe a kicsi tavon. – Nem, �k csak seg�tenek meg�rteni nekem olyasmiket, amikre �n nem gondolhatok. Ennyi id� ut�n, Harry Potter, meg�rtettem, hogy k�nnyelm�s�g volt annyi r�szre osztanom magamat. Felfedeztem ezt a lehet�s�get, a horcruxokat, �s nyomban k�sz�tettem is n�gyet, majd k�s�bb m�g kett�t. M�s fekete m�gusok tud�s�nak rendeltem al� magam �s ez lett az �ra… a szemem �s az arcom t�kr�zte ezt. Hiba volt. Tov�bb kellett volna folytatnom a k�s�rleteimet, �s akkor megtudhattam volna, hogy nem kell h�t fel� szak�tani egy lelket, el�g csup�n egyetlen horcrux a halhatatlans�ghoz.

Harry t�tott sz�jjal hallgatta Voldemort besz�mol�j�t, de most er�s k�sztet�st �rzett r�, hogy k�zbev�gjon.

- L�ttam Horatius Lumpsluck eml�kei k�zt, mikor azt mondta, hogy a h�t a leger�sebb m�gikus sz�m – mondta. – A h�t fel� osztott l�lek er�sebb…

- Er�sebb! Tal�n… - mondta Voldemort. – De semmik�pp sem �r�k �let�. Ahhoz sokkal t�bbre van sz�ks�g. �s nem vettem �szre, hogy m�r el is �rtem ezt egyszer. Van a szellemnek egy ilyen �llapota… H�t �vvel ez el�tt, mikor megsz�lltam M�gust, m�r akkor r�j�hettem volna, hogy nem magamat kell r�szekre osztanom. Hanem m�g t�bb r�szt kell magamhoz adnom!

Harrynek ez m�r sok volt. Most m�r fogalma sem volt, mire akar kilyukadni Voldemort. Csak annyiban volt biztos, hogy az�rt mes�l ilyen nagylelk�en, hogy id�t nyerjen, am�g �jra testet �lt. Ahogyan a Titkok Kamr�j�ban is tette. Nem vesz�d�tt azzal, hogy � maga �lje meg Harryt, csak parancsot adott a k�gy�j�nak, miut�n hosszan elmondta, hogy ki is �.

Voldemort ek�zben tov�bb mondta a mag��t:

- Olyan horcruxot hoztam teh�t l�tre, ami folyamatosan m�k�dik �s gy�jti a var�zser�t. Egy „�ber” horcruxot.

Harry itt egy pillanatra elbizonytalanodott.

- �ber horcrux? – k�rdezte.

Voldemort mindent tud� vigyorral n�zett r�. Bizony�ra l�tta, mire gondol, mik�zben besz�lt hozz�, ez�rt folyamodott ahhoz, hogy megpr�b�lja fenntartani hallgat�s�ga �rdekl�d�s�t. Ezzel Harry is tiszt�ban volt �s m�ris m�rges volt, ami�rt engedte mag�t megzavarni.

- Bizony�ra te is tudod, hogy a horcruxba z�rt l�lek-r�sz hossz� ideig nem mutatja mag�t. Csak akkor jelentkezik, ha olyan helyre vagy ember birtok�ba ker�l, amivel feladata van.

Harry nyelt egyet �s megk�sz�r�lte az idegess�gt�l kisz�radt tork�t. �rtette, mir�l besz�l a var�zsl�. A napl�ban l�v� Tom Denem sem jelentkezett addig, m�g valaki bele nem �rt ak�r egy sort �s csak akkor sz�llta meg az illet�t, mikor olyan helyzetbe ker�lt, mikor teljes�thette feladat�t: a Roxfortba, ahol kinyithatta a Titkok Kamr�j�t. A Gomoldok gy�r�je tal�n a gyilkol�st kapta feladatul, hogy �lje meg azt, akihez ker�l, ez�rt s�r�lt meg olyan s�lyosan Dumbledore, mikor felh�zta azt.

- Egymag�ban az ember semmi, Harry Potter – sz�lalt meg �jra a var�zsl�. - Egyetlen ember sosem n�het t�l a korl�tokon, sosem emelkedhet fel�l mindenki m�son. Mert csak egyetlen szem�lyis�g, csup�n egyetlen n�z�pont – nem foghatja fel a vil�g eg�sz�t. M�s szem�lyis�geket, m�s szellemeket kell ahhoz egybe olvasztani, egyetlen helyre, egyetlen szellem szolg�lat�ra. �k itt… – mutatott �jra a v�z alatt lebeg� emberekre -, most mind a r�szeim. Itt vannak ezen a helyen, ahol megosztj�k minden �rz�s�ket velem. De nem csak �k… sokan, rengetegen, akik nem is tudnak r�la.

Harry most megint nem figyelt oda Voldemortra, helyette azon gondolkodott, hogyan hallgattathatn� el �r�kre a var�zsl�t. Nem l�tott egy�b helyet, ahol elrejthette a horcruxot, ez�rt m�s lehet�s�geket vett sz�mba. Tal�n nem is egy t�rgyban kell keresni a l�lek r�szt. Felr�mlett neki a krist�lyok k�pe a medenc�ben, amik a sziget oldal�b�l n�ttek ki. Mi van ha �pp a sziget…? – gondolkozott tov�bb.

- Van egy �llapota az embernek – folytatta rend�letlen�l a besz�det Voldemort -, mikor eggy� v�lhat m�sokkal, mikor l�thatja a m�sik gondolatait, �rz�seit. Legilimencia… Ez pontosan ugyanaz, csak sokkal nagyobb m�retekben. �s itt f�l�tt�nk, a gyerekek minden elfogyasztott falattal, minden alv�ssal t�lt�tt perccel nekem is adnak valamit �nmagukb�l.

- Micsoda? – h�rd�lt fel Harry. Azonnal kiszaladt a fej�b�l, amin eddig gondolkodott.

A var�zsl� el�gedett arca t�kr�zte, hogy pontosan erre sz�m�tott.