Most Lumpsluck kelt az igazgat�n� v�delm�re. H�sos ujj�val megb�kte Leonard mellkas�t, hogy r� figyeljen.

- Idehallgasson! Eml�kszem �n azokra az id�kre, amikor Dumbledore n�lk�l mozdulni sem tudott a miniszt�rium.

Az auror majdnem felny�rsalta a szem�vel. Harry t�vol volt t�l�k �s csak oldalr�l l�tta Marcus Leonardot, de valahogy ismer�snek t�nt neki ez az �br�zat.

- Ez nem olyan harc, amire a maguk emberei felk�sz�ltek lenn�nek – folytatta Lumpsluck. – Az aurork�pz�ben nyomoz�kat oktatnak, de azt nem lehet megtanulni, hogyan l�ssa �t a hal�lfal�k szervezet�t �s azt az ezernyi embert, v�rfarkast �s v�mp�rt, akik mind itt vannak k�z�tt�nk! Ez nem egy h�bor�, aminek a Reggeli Pr�f�ta nevezi! Nincsenek csat�k, amihez maguk �gy �rtenek! A legnagyobb �sszecsap�s k�t �ve volt a Miszt�rium�gyi F�oszt�lyon. Sz�ks�g�k van a Rendre, ezt m�rt nem veszik �szre?

- Befejezte? – v�gott k�zbe Leonard, a legkisebb jel n�lk�l, hogy t�r�d�tt volna az �reg tan�r monol�gj�val.

Lumpsluck csal�dottan zsebre dugta a kez�t, ahogy kor�bban az auror �s McGalagonyra n�zett.

- Holnap t�z �rakor, professzor. A viszont l�t�sra!

Azzal t�vozott k�t koll�g�j�val a nyom�ban.

Harry p�r m�sodpercig m�g v�rt, azt�n el�b�jt a szobor m�g�l �s McGalagony ut�n sietett, aki m�r indult vissza az irod�j�ba. Mikor utol �rte, az igazgat�n� �s Lumpsluck meg�lltak.

- Mit akartak �nt�l, professzor? – k�rdezte Harry.

McGalagony egy pillanatig cs�ndben n�zett r�, azt�n �sszegy�rte a m�g kez�ben tartott levelet �s a tal�rja zseb�be gy�m�sz�lte.

- Beid�ztek egy t�rgyal�sra.

- Micsoda? – d�bbent meg Harry �s Lumpsluck professzor.

McGalagony apr�t biccentett.

- Azt akarj�k, hogy oszlass�k fel a F�nix Rendj�t �s minden tagja �lljon az Auror Parancsnoks�g rendelkez�s�re… - mondta d�h�sen. – Nem lehet igaz… Dumbeldore ir�ny�t�sa alatt ilyesmi nem fordulhatott volna el�.

- Nem maga tehet r�la, professzor – sietett lesz�gezni Harry, de legbel�l �gy �rezte, hogy igaza van McGalagonynak. Dumbledore-ral ezt val�ban nem mert�k volna megtenni azok ut�n, hogy elismert�k Voldemort visszat�r�s�t.

- �s mit fog tenni, igazgat�n�? – k�rdezte lassan Lumpsluck, s sz�les �v�n�l fogva r�ntott egyet a nadr�gj�n, p�r centivel feljebb torn�zva azt terjedelmes has�n.

- Mit tehetn�k, Horatius? Ha elmegyek a t�rgyal�sra, m�r vesztettem is – mondta bizonytalanul a tan�rn�. - Itt maradok, ameddig lehet �s megmaradok titokgazd�nak.

- Akkor le fogj�k tart�ztatni, ugyanazzal a v�ddal, mint Dumbledore professzort – mondta Harry, s az�rt im�dkozott, hogy ilyesmi m�g egyszer ne fordulhasson el�.

- Akkor letart�ztatnak! – csattant fel a professzor. – Akkor sem adom ki a F�nix Rendj�t!

- Tudom, hogy nem – d�rm�gte Harry halkabban, mint az el�bb. – De ismeri a v�lem�nyemet, professzor… - jegyezte meg �vatosan.

- Igen, ismerem, Potter. �s maga pedig ismeri a v�laszomat! – vetette oda m�rgesen, Harry pedig lemond� s�hajjal vette tudom�sul, hogy siker�lt a k�zte �s az igazgat�n� k�zt kialakult j� viszonyt megint t�nkretennie.

A rohang�l�s nap lassan a v�g�hez �rt, de Harrynek teljesen kiment a fej�b�l az eredeti ok, ami�rt elindult a lev�lt�rb�l, ez�rt Ginny figyelmeztet�s�re m�g egy k�r v�rt r�, �t a kast�ly �szaki sz�rny�n, fel a l�pcs�h�zban a Griffend�l toronyban a klubhelys�gig. Azonban ez az �t is hasonl�an eredm�nytelen �s �rtelmetlen volt, mint az els�: a K�v�r D�ma Harry legnagyobb sajn�lat�ra kifejtette, hogy j� p�r �ve nem tudja hov� t�nt a Sz�rke H�lgy festm�nye. Annyit tudott csak mondani, hogy a festm�ny annak idej�n a Holl�-toronyba vezet� csigal�pcs� l�b�n�l volt, s most a hely�n egy faragatlan troll k�pe f�gg a falon, ami mindenkire r�zza a furk�sbotj�t �s goromb�n mutogat a k�z�ps� ujj�val a di�kokra.

Ez ut�n este nyolcig folytatt�k a kutat�munk�t a csal�d tagjai ut�n, s k�zben Harry elmes�lte mi t�rt�nt Leonard �s McGalagony k�z�tt a folyos�n. A kutat�munka igen lassan haladt: az eg�sz napos keresg�l�s ut�n mind�ssze n�gygener�ci�nyi n�v ker�lt a jegyzetf�zetbe.

M�snap reggel Harry kilenc �rakor �bredt, igen kellemetlen zajra: valaki teljes er�b�l becsapta a h�l�szoba ajtaj�t.

- Kidobt�k! – d�h�ng�tt Neville, ami Harrynek kifejezetten meglep� volt. Ritk�n lehetett l�tni morgol�dni valami�rt. – Meg�ll az eszem! Ja, bocs… Azt hittem, m�r �bren vagy… - n�zett b�nb�n� arccal a szemeit t�r�lget� Harryre.

- Tegnap nem aludtam valami sokat… - motyogta Harry, majd lassan eljutottak agy�ig Neville szavai �s az is tudatosult benne, hogy egyed�l fekszik az �gyban. Ginny megint kor�n kel� kedv�ben volt.

– Micsod�t dobtak ki?

Neville lehuppant Ron �resen hagyott �gy�ra.

- A festm�nyt – v�laszolta s�hajtva. - Egyszer�en kidobt�k a Sz�rke H�lgyet.

- Micsoda? – h�rd�lt fel Harry �s fel�lt az �gyban. – Honnan tudod?

- A h�ziman�k mondt�k – mondta Neville. - Susie-val meg Lun�val eg�sz este kerest�k azt a k�pet, azt�n belebotlottunk n�h�ny takar�t� man�ba a holl�h�t torny�ba vezet� l�pcs�n�l. Azok mondt�k.

Harry egy pillanatig em�sztette mag�ban a hallottakat, majd kiugrott az �gyb�l, felh�zta a farmer�t �s gondolkod�s n�lk�l a l�d�j�hoz l�pett. Felcsapta a tetej�t �s a fekete tal�rja al�l kikotorta a Tekerg�k T�rk�p�t. K�zben a v�lla f�l�tt Neville-hez fordult.

- Mit mondtak, mikor dobt�k ki a k�pet?

- Majdnem h�t �ve – j�tt a felelet.

- �s mi�rt? Mondt�k, hogy mi�rt? – faggatta tov�bb Harry s k�zben felkapta p�lc�j�t az �jjeli szekr�nyr�l.

- Nem. Pedig k�rdezt�k, elhiheted. Annyit mondtak, hogy megtiltott�k nekik, hogy besz�ljenek err�l. Az egyik tan�r utas�totta �ket.

Harry elgondolkozva h�mm�g�tt, s k�zben p�lc�j�val a t�rk�pre koppintott. Azon megjelentek a pici tintafoltok �s form�ba rendez�dtek.

K�t dolgon j�rt egyszerre az esze. Az els� az volt, hogy melyik tan�r adhatott utas�t�st a t�rk�p kidob�s�ra – nyilv�n olyasvalaki volt, aki Voldemort h�ve vagy Voldemort ir�ny�totta �t. Harry elrakt�rozta agy�ban az �tletet, hogy felh�vja McGalagony figyelm�t, mennyivel biztons�gosabb lenne, ha a tan�rok nem adhatn�nak �nk�nt parancsokat az iskola �trendez�s�re.

A m�sik dolog, ami foglalkoztatta, pedig az volt, hogy nyomon k�vesse az aurorokat az iskola ter�let�n. Ha nem Fleur kergette az �r�letbe Flitwicket, akkor csakis valamelyik auror lehetett az.

Alaposan �tn�zte a t�rk�pet �s megfigyelte, hogy minden emeleten j�r�r�zik egy auror, a meghat�rozott hely�n. Egyik�k sem k�sz�lt el semerre, de ez nem nyugtatta meg Harryt. Tavaly k�nnyebb dolga volt, mikor Malfoy t�nyked�seit akarta nyomon k�vetni, mert r��ll�totta Dobbyt �s Siport, hogy k�vess�k, mintha az �rny�ka lenn�nek. De most vagy t�z aurort kellene szemmel tartania (nyolcat, ha nem sz�molja a k�t Rend-tagot, Tonksot �s Hestia Jones-t).

Ledobta a t�rk�pet az �gyra �s kir�ngatta gy�r�tt, feh�r p�l�j�t a l�d�ja m�ly�r�l, majd felvette �s �jra Neville-hez fordult.

- Ha kidobt�k, akkor k�r�l kell n�zn�nk a Sz�ks�g Szob�j�ban – mondta Harry. – Biztos oda dugt�k el…

- A Sz�ks�g Szob�j�ban? – csod�lkozott Neville.

- Igen ott – v�laszolta Harry. - Van egy olyan elrendez�se, ami egy lomt�rra hasonl�t. A man�k ott szokt�k eldugni a t�r�tt, meg haszn�lhatatlan holmikat.

Neville felpattant az �gyr�l, mint aki m�ris indulna. Harry elmosolyodott. Nagyon �r�lt neki, hogy azok, akik egykor a DS tagjak�nt mellette �s Dumbledore mellett �lltak, most megint itt vannak, k�rdez�sk�d�sek n�lk�l.

- Sz�lok a l�nyoknak – jelentette be Neville. – M�ris mehet�nk.

Harry folytatta az �lt�zk�d�st. Kivette m�g gy�r�ttebb tal�rj�t �s f�lredobta a Tekerg�k T�rk�p�t, majd le�lt az �gyra, hogy felh�zza a cip�j�t. Ekkor azonban egy m�sik nevet vett �szre a t�rk�pen ott, ahol az �r�s szerint a t�part �s a temet� tal�lhat�.

Rose Evans

Harry megdermedt. �gy n�zte a t�rk�pet, mintha el�sz�r l�tn�. Hogy ker�lhet ide a nagymam�ja szelleme, aki a Lelkek Term�be volt bez�rva? Muriel n�ni kiengedte volna, hogy megl�togassa Dumbledore-t vagy �pp �t, Harryt?

- Harry? – sz�lt Neville, mikor l�tta, hogy Harry meg�llt az �lt�zk�d�s k�zben �s tal�rja hanyagul l�g bal fel�n.

- Mindj�rt megyek �n is, Neville… - sz�lt Harry, miut�n felocs�dott �s most idegesen kapkodta mag�ra a ruh�j�t. – Csak el�bb m�g van egy kis dolgom…

Egyetlen m�sodperc alatt eld�nt�tte, hogy azonnal lemegy hozz� �s besz�l vele. Enn�l most nincs fontosabb. Se a horcruxok, se Holl�h�ti, se Voldemort.

- Mi a Sz�ks�g Szob�j�ban lesz�nk – mondta Neville, Harry pedig futt�ban b�lintott �s rohant ki a szob�b�l.

Agya m�r el� is k�sz�tette a leggyorsabb �tvonalat a temet� fel�, m�g gondolkodnia sem kellett hozz�. �gy rohant lefel� a l�pcs�k�n, ahogy csak a l�ba b�rta, s ez�rt sok �rdekl�d� pillant�st kapott a mellette elhalad� vagy az �tj�b�l kit�r� di�kokt�l. Mindenki tudta az iskol�ban, hogy ha Harry Potter rohang�l a Roxfort folyos�j�n akkor az �ltal�ban semmi j�t nem jelent �s ez�rt aj�nlatos f�lre�llni el�le.

Le�rt a f�ldszintre �s a pince fel� vezet� l�pcs�t vette c�lba egy �tr�vid�t�s�rt. Elhaladt a sz�ke sz�ps�g portr�ja mellett, akinek most Sir Cadogan �pp egy szerelmes verset olvasott fel egy piros k�nyvecsk�b�l (- Dr�ga �des hajnalk�m! Sz�p vagy, mint a r�zsasz�l… - szavalta a lovag nagy buzg�n, a sz�ke l�ny pedig mosolyogva b�mult le r� a szok�sos k�falon �ld�g�lve), majd v�gigrohant a folyos�n, fel egy csigal�pcs�n �s ki a kast�lyparkba.

H�v�s sz�l f�jdog�lt, Harrynek �ssze kellett h�znia a tal�rj�t, hogy ne cs�pje a hideg. Itt nem volt ki�p�tett j�rda, a part fel� meredek k�veken juthatott le az ember arra a r�szre, ahol az elhunyt igazgat�k �s n�h�ny, a Roxfort t�rt�nelm�ben jelent�s szerepet j�tsz� tan�r s�rja �llt.

Id�r�l id�re r�pillantott a Tekerg�k T�rk�p�re, amit �t k�zben is a kez�ben szorongatott �s minden alkalommal hevesen dobbant a sz�ve, mikor l�tta, hogy Rose Evans m�g mindig ott van.

Harrynek egy pillanatig sem kellett tanakodnia azon, hogy melyik s�rn�l kell keresnie a nagymam�ja szellem�t. �gy, mikor leugrott az utols� meredek, ki�ll� szikl�r�l �s tompa huppan�ssal landolt a gyepen, lass�tott l�ptein �s izgatottan lav�rozott a megfakult s�rok k�z�tt a leg�jabb fel�: Dumbledore professzor h�feh�r m�rv�nyb�l emelt nyughely�hez.

A s�r k�rny�ke megv�ltozott a temet�s �ta. Sz�pen elegyengetett gyepsz�nyeg vette k�rbe �s egy vadonat�j padot �ll�tottak el�, ahogy n�h�ny m�sik m�eml�knek is beill� s�r el�tt is �llt egy-egy. Harry l�legzete elakadt, mikor megpillantotta a padon �ld�g�l� �ttetsz� szellemalakot. A nagymam�ja most t�nyleg �gy n�zett ki, ahogyan hal�lakor festhetett: egy szomor� arc�, negyven �v k�r�li n� fogadta. Hossz� haja, mely egykor barna volt, most s�padtan csillogott, ak�rcsak szeme �s mugli ruh�ja.

Hab�r nappal volt, a temet� �rny�kba borult. Nemcsak a sz�rke, es�t �g�r� felh�k cs�kkentett�k a nap erej�t, de a t�part ezen r�sze el�l teljesen eltakarta a napot a f�l�j�k magasod� kast�ly gigantikusnak tetsz� tornyai. Harry m�g sosem l�tta ilyen nagynak a Roxfort �p�let�t.

Rose Evans szelleme �szrevette a fi�t, aki dermedten �llt p�r l�p�sre t�le.

- Harry! – sz�lt Rose �l�nk meglep�d�ssel a hangj�ban. – Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

Harry sz�ja kisz�radt, ez�rt el�bb megk�sz�r�lte a tork�t, csak azt�n v�laszolt.

- A t�rk�pr�l – mutatta fel a pergament. – Megmutatja, ki hol van a Roxfortban.

- �, �rtem… �gas, Holds�p… �s F�regfark �s… ���…

- Tapmancs – seg�tette ki Harry a nagymam�j�t.

- Igen, persze… – motyogta a szellem, s Harrynek felt�nt, hangja mennyivel tiszt�bban cseng, mint a Lelkek Term�nek g�mbj�be z�rva. M�r-m�r term�szetes emberi hangnak t�nt.

- R�gen hallottam fel�l�k. Mi lett a m�sik h�rommal?

Harry nagyot nyelt, miel�tt v�laszolt volna.

- Tap… Sirius meghalt – mondta tettetett k�z�nnyel. – Pettigrew pedig �rul� lett. Tudta ezt?

- Azt hittem Black �rulta el �ket – futott r�ncba a szellem homloka. 

Harry megcs�v�lta a fej�t.

- Mindenki azt hitte, de nem – v�laszolta.

- �s a dr�ga j� Remus Lupin? – �rdekl�d�tt Rose Evans �s enyhe mosolyt er�ltetett az arc�ra.

- � a F�nix Rendje tagja. Ki tudja, hol van �pp most? – vonta meg nevetve a v�ll�t Harry �s � is elmosolyodott.

Rose intett, hogy Harry is �lj�n le, a fi� pedig nyomban lehuppant mell� a padra.

- Nem nagyon ismertem �ket – jegyezte meg a szellem. – P�rszor tal�lkoztam csak vel�k – �desap�ddal persze sokkal t�bbsz�r… de az esk�v�j�k�n m�r nem tudtam ott lenni.

- Mi�rt nem? – n�zett r� Harry.

- Beteg voltam – v�laszolta k�nnyed�n a nagymam�ja. – Lily el akarta halasztani az esk�v�t, de anyai szigorral r�parancsoltam, hogy miattam ne tegye. Neh�z volt meggy�zni, nekem elhiheted.

Azt�n jobban lettem valamivel �s kiengedtek a k�rh�zb�l. M�g l�ttalak eg�szen pici korodban, de addigra �jra visszaestem a betegs�gbe – mes�lt tov�bb a szellem. – Lily el akart vinni a Szent Mung�ba, de h�t �n is �pp olyan makacs voltam, mint �. Elv�gre t�lem tanulta! – nevetett fel. Harry halv�nyan mosolygott.

- �gy tetszett kin�zni, mikor meghalt? – k�rdezte �vatosan.

- Igen, ilyen voltam. A szellemek megv�laszthatj�k, hogyan akarnak kin�zni – magyar�zta.

Harry �gy n�zte, hogy minden arcvon�s�t az esz�be v�sse.

- Az�rt j�ttem ide, hogy megn�zzem �t – meredt a s�rra a szellem. – K�l�n�s, igaz?

Harry k�rd�n felvonta a szem�ld�k�t.

- Egy halott j�n gy�szolni egy m�sik halottat – magyar�zta meg Rose.

- Maga nem halott – vetette ellen Harry. – Voldemort is visszat�rt ebb�l az �llapotb�l.

Meglepet�s�re Rose megvet�en horkantott.

- Ha azt hiszed tenn�k b�rmi olyasmit, amit az a diszn�, csak hogy �rezzem a f�ldet a talpam alatt, akkor t�vedsz!

- Tudom, hogy nem… - szabadkozott Harry. – �n csak nem hiszem, hogy ez olyan lenne, mint a hal�l.

- Akkor minek nevezn�l engem? – k�rdezte Rose.

- H�t… - bizonytalanodott el Harry. – Olyan k�bor l�leknek…

Rose felnevetett, m�g Harry is elmosolyodott egy pillanatra.

- �n azt�n nem k�boroltam semerre! – mondta a szellem. – El voltam a kis t�k�rvil�gomban, ahol minden sz�p volt �s v�ltozatlan. M�g t�rsas�gom is volt. Igaz, csak aff�le f�lemberek, de h�t nem v�logathattam.

Kis sz�net ut�n folytatta.

- Mikor Muriel elhozott titeket a terembe, ut�na m�g bej�tt n�h�nyszor hozz�m. Nagyvonalakban elmondta mi t�rt�nt. Eg�szen onnan, hogy Voldemort visszaj�tt az orsz�gba. – n�zett Harryre jelent�s�gteljesen. – Elmondta a pletyk�kat, amik r�lad terjengenek.

- Azok a pletyk�k igazak – mondta Harry gondolkod�s n�lk�l. Tudta, hogy a nagymam�ja az utols� ember, aki el�tt titkol�znia kellene.

Rose-t �rdekelte ez a t�ma, k�v�ncsian figyelt Harryre.

- �s mit fogsz tenni? – k�rdezte.

Harry feln�zett r�.

- Meg fogom �lni Voldemortot – v�laszolta megint csak tettetett k�z�nnyel.

- �lt�l m�r valaha? – faggatta tov�bb a nagymam�ja.

- Nem - felelte �szint�n. – De m�r k�zel voltam hozz�… - tette hozz� a hazugs�got.

Nem tudta biztosan, m�rt mondta ezt. � maga is tudta, hogy pillanatnyi tombol� d�he ellen�re sem lett volna k�pes meg�lni senkit. Lupin jutott az esz�be, aki szerint a gyilkol�s nem az � feladata, b�rmit is mondjon a j�slat.

Sok�ig csendben �ltek egym�s mellett. A felh�k m�g� b�jt nap f�nye kicsit er�s�d�tt, ahogy egyre feljebb k�szott a kast�ly m�g�tt.

Harryben sosem tapasztalt, zavarodott �rzelmek uralkodtak. Egyr�szt kifejezetten nyugodt volt, ahogy egykor Sirius jelenl�t�ben, s azonnal elk�nyvelte mag�ban, hogy a m�lt k�zels�ge m�g mindig megnyugv�ssal t�lti el; m�s szempontb�l viszont szokatlannak is tal�lta a helyzetet, hogy itt �l egy padon egy k�s�rtettel, aki egykor a nagymam�ja volt.

R�n�zett a szellemre. Az ugyanolyan nyugalommal �lt mellette, s tal�n benne is hasonl� �rzelmek d�lhattak, b�r ezt nehezebb volt meg�llap�tani, mint a Lelkek Term�ben, ahol a csillagocsk�k jelezt�k a hangulatv�ltoz�sokat.

Rose hosszas hallgat�s ut�n fel�llt – pontosabban fellebegett a padr�l �s len�zett Harryre.

- Hogyan �rezted magad, mikor tal�lkoztunk? – k�rdezte.

Harrynek is sz�ks�ge volt egy kis id�re, hogy megfogalmazza mag�ban a bonyolult �rz�seket, melyeket akkor �rzett mag�ban, s melyek most is k�rny�kezt�k. Nem akarta olyan nevets�ges, egyszer� szavakkal elint�zni, hogy: „furcs�n”, „zavarodottan”…

- Nem olyan volt, mint mikor Siriust ismertem meg… - vallotta be. – Ink�bb… ink�bb olyan volt, mint mikor l�ttam a sz�leimet Edevis t�kr�ben.

Rose figyelte minden szav�t. Nem lep�d�tt meg semmin. Se Edevis t�kr�n, se Sirius eml�t�s�n. Muriel n�ni tal�n r�szletesebben is elmondta neki a t�rt�nteket?

- Ez az eg�sz dolog… h�t… - Harry h�pogott, majd lecsapta a kez�t a t�rd�re.

Megint megpr�b�lta �sszeszedni a gondolatait, de ebb�l az lett, hogy puszta id�h�z�sk�nt fel�llt a padr�l �s Dumbledore s�rj�ra n�zett. Azt�n a szavak magukt�l j�ttek.

- Olyan bonyolult ez az eg�sz. Igaz�b�l mi – mi mindannyian – egy csal�d voltunk valamikor… minden var�zsl� �s sok mugli. Azt�n minden �sszezavarodott Voldemort miatt. – Harry feln�zett a nagymam�j�ra. – J� lenne tiszt�bban l�tni a dolgokat. De amikor azt hiszem, minden letisztult, �jra zavaross� v�lik.

- Zavarban �rzed magad, ami�rt felbukkantam? – k�rdezte szel�den a szellem.

- Nem, dehogy! – tiltakozott r�gt�n Harry, de Rose f�rk�sz� szemei l�tt�n meggondolta mag�t. – Igen.

- Akkor m�ris van benn�nk valami k�z�s – jegyezte meg nevet�s hanggal a nagymam�ja.

Harry is megpr�b�lt k�nnyedebben felvenni, de ez nehezebben ment, mint gondolta.

Megint csend telepedett k�z�j�k, de ez r�videbb volt, mint az el�z� �s a nyugalom is elsz�llt m�r. Harry l�tta a szellemarcon a t�pel�d�st, bels� viaskod�st, s Rose v�g�l �jra r�n�zett.

- Megteszel nekem valamit, Harry? – k�rdezte a szellem. - K�rlek tedd meg, amit � nem tudott – mutatott �ttetsz� kez�vel a h�feh�r s�rra. – K�rlek t�rd �ssze a nyakl�ncomat.

Harry csak n�zett r�, egy sz� se j�tt ki a tork�n. Az agy�ban visszhangzottak a szavak, de csak nehezen fogta fel, mit is jelentenek. A legels�, ami az esz�be jutott, a makacs tiltakoz�s:

- Nem… ezt nem k�rheti…

Rose-t ez nem hatotta meg:

- L�ttad meghalni Siriust, igaz? �s �n k�zel sem �llok hozz�d olyan k�zel, mint �, ebben biztos vagyok.

- M�s v�gign�zni �s m�s… - pr�b�lta Harry szavakba �nteni, de csak �sszef�gg�stelen�l besz�lt. – Ezt nem tudom megtenni. Voldemortot b�rmikor meg tudn�m �lni… �s meg is fogom… de nem tudok egy olyan embert…

- Hogyan akarod meg�lni Voldemortot, ha m�g egy halottat sem tudsz elengedni?

- Ez nem olyan, mint a hal�l – ism�telte Harry.

- �n m�r meghaltam, Harry…

- Nem!

A szellem megint nevetett.

- Harry, k�rlek engedd meg, hogy ezt ink�bb �n d�ntsem el. Kicsit t�bb tapasztalatom van benne.

Harry lehorgasztotta a fej�t. Rose v�rakozva n�zett r�, de mikor l�tta, hogy nem tud mit mondani, megfogalmazta helyette �:

- Nem akarsz elveszteni m�g valakit. – jelentette ki Rose.

Harry pontosan �gy �rzett, de nem mondta ki, nem is b�lintott. Csak n�zett a feh�r s�rra.

Eml�kezett r�, mit mes�lt Muriel n�ni, miel�tt elvitte �ket a Miszt�rium�gyi F�oszt�lyra. Rose az�rt kereste fel �t sok �ve, hogy megszabad�tsa ebb�l az �llapotb�l. �s most Harrynek lehet�s�ge van r�, hogy seg�tsen rajta. De m�rt �pp neki jutott ez a feladat?

- Mi t�rt�nik, ha �sszet�r�m? – k�rdezte Harry, am�g mag�val viaskodott. - Egyszer�en elt�nik �s k�sz? Mintha sose �lt volna?

- Nem tudom, Harry – v�laszolta �szint�n Rose. – Ez a hal�l l�nyege. Nem tudjuk mi v�r r�nk a t�loldalon.

Azt�n lehajolt hozz�:

- Harry, te nem tudhatod, milyen szellemnek lenni. Senki �l� nem tudhatja. Ez teljesen m�s, mint az �let. Sokan visszacsin�ln�k a d�nt�s�ket �s ink�bb tov�bb menn�nek, de �k nem tehetik. Nekem van r� es�lyem. Mondd, megadod nekem ezt az es�lyt?

Harry visszaroskadt a padra �s a kez�be temette az arc�t. Olyan igazs�gtalannak �rezte a sorsot. Folyton olyan d�nt�sek el� �ll�tja, ahol a helyes �s a sz�ve v�gya teljesen k�l�n utakon j�r.

- Musz�j most? Pont most? – ny�gte ki a k�rd�st �s nem t�r�d�tt vele, milyen gyerekesen hangzik.

Rose lehajtotta a fej�t �s ugyan�gy t�prengett, ahogy Harry, aki m�g mindig a f�ldet b�multa k�t tenyere k�z�tt. Azt�n Harry egyszer csak melegs�get �rzett a h�t�n – egy emberi k�z meleg�t.

A nagymam�ja vissza�lt mell� a padra �s �t�lelte. Harry t�l m�lyre mer�lt saj�t �rzelmeiben ahhoz, hogy felismerje az �let igazi jel�t ebben az �rint�sben: a melegs�get a dermeszt� hideg helyett.

- Sajn�lom, hogy ilyet k�rtem t�led – csend�lt a szellem hangja.

Harry leeresztette a kez�t �s r�n�zett.

- Igazad van, nem k�rhetem ezt. M�g nem – tette hozz�, majd mikor Harry a megk�nnyebb�l�st�l leeresztett, s a f�lelem t�vozott a lelk�b�l egy l�thatatlan szelepen kereszt�l, Rose megfogta a kez�t �s a szem�be n�zett.

- Egyezz�nk meg, Harry! – javasolta a szellem.

Harry kiegyenesedett �lt�ben.

- K�ztetek maradok, am�g Voldemort is itt van. Ha neki v�ge, akkor foglak megk�rni r� megint.

Felemelkedett a padr�l. Harry �gy �rezte, menni k�sz�l.

- Hov� fog menni?

- Elmegyek k�s�rteni valahova – kuncogott k�nyszeredetten a szellem. – Ahogy az egy j� k�s�rtethez ill�. Tal�n bevetem magam a Szellemsz�ll�sba, annyit hallottam m�r r�la. Ott megtal�lsz, ha keresel.

- Biztos, hogy ezt akarja?

- Ha m�r nem t�r�d �ssze a nyakl�ncot, musz�j mennem valahova – v�laszolta. – A Roxfortban nem maradhatok, mert Voldemort tal�n felismerne, a Lelkek Term�be pedig er�vel se tudn�nak visszacipelni.

�gy �llt el�tte, mint egy norm�lis ember. Mugli cip�be b�jtatott l�ba a f�ld�n nyugodott, b�r a f�sz�lak nem hajoltak meg alatta. Ruh�j�t sem f�jta a sz�l, haja sem lebbent, csak �llt �s Harryre mosolygott. � nem tudott mosolyogni.

- Akkor, Isten �ldjon! – k�sz�nt el a nagymam�ja.

Harry szomor�an n�zett ut�na, ahogy ellebegett a s�rok k�zt, majd ki�rt a napf�nyre – ekkor pedig elt�nt a szeme el�l. Olyan �rz�se volt, mint amikor az ember nem v�gezte el a k�teless�g�t, hogy saj�t mag�nak jobb legyen, de �pp emiatt lesz neh�z a sz�ve.

Harry �letkedve m�lyponton volt, mik�zben leszegett fejjel visszafel� tartott a temet�b�l. Nyugalmat �s tan�csot keresett ott, ehelyett m�g t�bb gond szakadt a nyak�ba. A hosszabb �ton ment vissza az �p�letbe, ami megker�lte a parkot. Fel�rt a Griffend�l toronyba �s egykedv�en odad�rm�gte a D�m�nak a jelsz�t („motyog� man�”).

- M�rt l�gatod az orrod? – k�v�ncsiskodott a festm�ny, de Harry megr�zta a fej�t �s sz� n�lk�l bem�szott a felt�rul� portr�-lyukon.

Majdnem elbotlott lel�g� tal�rja sz�l�ben, de siker�lt talpon bem�sznia. Nem t�r�dve senkivel, nekid�lt a falnak �s egy m�sodpercre behunyta a szem�t. Mikor Ginny sz�l�totta, nyomban �sszekapta mag�t – nem sz�m�tott r�, hogy bar�tai m�ris visszaj�ttek a Sz�ks�g Szob�j�b�l. Az volt ugyanis a terve, hogy miut�n kiheverte a nagymam�j�val val� �jabb tal�lkoz�st, csatlakozik hozz�juk �s seg�t a keres�sben. Nem tetszett volna neki, ha saj�t mag�t kivonja a h�ziman�-munk�b�l.

Azonban Neville �s Ginny ott �ltek a klubhelys�g m�sik sark�ban, a fi� l�b�n�l egy festm�nnyel.

Ginny felemelte �s maga el� tartotta a megkopott, �reg k�pet, melynek alj�n kicsi arany t�bla hirdette: „A Sz�rke H�lgy”. A keretr�l r�gen lepergett az arany bor�t�s, itt-ott megrepedt �s olyan poros volt, hogy Ginny �s Neville egy�ttes tiszt�t� b�b�jai is csak r�szben �rtek el sikereket.

Harry csak egy pillant�st vetett a festm�nyre - sz�m�ra ez volt az utols� csepp a poh�rban ezen az �tkozott napon. D�h�ben akkor�t ord�tott, hogy a klubhelys�gben mindenki ijedten rebbent sz�t, f�k�nt a h�rom griffend�les els�s, akik leplezetlen�l b�mult�k minden mozdulat�t, mi�ta bel�pett a lyukon.

Ginny �s Neville t�k�letesen �rtett�k, hogy mi okozza Harry �rj�ng�s�t, b�r a t�bbi griffend�lesnek fogalma sem volt, m�rt v�lt ki d�hrohamot a Kiv�lasztottb�l egy fabatk�t sem �r� kopott festm�ny, aminek a k�zep�n r�ad�sul egy �kl�mnyi nagys�g� ki�gett lyuk t�tong…