- Nem veszi �szre senki? – sz�lalt meg csendesen Harry �s a fej�t megt�masztotta az �kl�vel.

Ginny r�n�zett.

- Nem l�tja senki, hogy a Roxfortnak v�ge…?

- Mir�l besz�lsz? – k�rdezte Ginny �s a fi� v�ll�ra tette a kez�t.

– Ez m�r nem az az iskola, ahova felvettek minket �vekkel ezel�tt – folytatta Harry. - Annak v�ge lett azon a napon, hogy Dumbledore meghalt.

- Be kellett volna z�rni az iskol�t – helyeselt Ginny. – Id�t kellett volna hagyni, hogy elrendez�djenek a dolgok.

- De minden csak pusztul – b�lintott Harry.

Ginny megr�zta a fej�t.

- Rohadt nagy k�zhely, de: ez a dolgok rendje. Minden v�ltozik, Harry…

Harry idegesen lecsapta a kez�t maga mell�.

- Roxfortnak nem szabadna v�ltoznia! – mordult fel. – Az lenne a dolga, hogy v�ltozatlan maradjon. Hogy megmaradjon a folytonoss�g…

Ginny felvonta a szem�ld�k�t.

- Azt hittem te, meg Ron csak aludni szoktatok m�giat�rt�neten – mondta.

Harry m�lyet s�hajtott.

- Mordont�l hallottam – v�laszolta. – � mondta, hogy kell valami, ami v�ltozatlan marad mindig… egy alap, amire �p�teni lehet. Roxfort az alapja mindennek.

- De az alapot n�ha meg kell �j�tani – vetette ellent Ginny.

- Hogyan? – r�ncolta a homlok�t Harry. – Ha az alapot v�ltoztatod, minden, amit r� �p�tett�l, �sszed�l.

- Akkor �jra kell �p�teni mindent – vonta meg a v�ll�t Ginny, mintha csak egy k�nnyed probl�m�r�l t�rsalogn�nak. – Jobb �jra �p�teni, mint renov�lni a r�git. Azzal csak elod�zod a v�g�t…

Harry megint s�hajtott, Ginny pedig meg�lelte. Harry egy pillanatig �lvezte a l�ny �jb�li k�zels�g�t, azt�n olyan �rz�se t�madt, ami nem meglep�, ha az ember olyasmit csin�l, amit titkolni szeretne. �gy �rezte, figyelik �ket.

- �vatosabbnak kell lenn�nk – mondta �s arr�bb h�z�dott Ginnyt�l. – Flitwick m�r megl�tott minket. M�s nem tudhatja meg.

Most Ginny s�hajtott.

- Harry… Ne f�lts ennyire!

- De f�ltelek! – er�sk�d�tt Harry.

- �s Hermion�t meg a b�ty�mat nem f�lted? – k�rdezte oldalra hajtott fejjel.

Harry megh�kkent a felt�telez�sre.

- Hogy k�rdezhetsz ilyet? – n�zett Ginnyre d�bbent arccal. – Persze, hogy f�ltem �ket…

- F�lre�rtett�l – szak�totta f�lbe a l�ny. – Voldemort a hal�lfal�i r�v�n nagyon j�l tudja, hogy k�zel �llnak hozz�d. Nemcsak �k, de az eg�sz csal�dom, meg Remus, meg Hagrid – mutatott az erd� sz�l�n tev�kenyked� �ri�sra, aki most egy hatalmas zabbal teli zs�kot cipelt a h�t�n a f�k k�zt megb�v� kar�mok fel�, ahol a hippogriffek, s k�zt�k Csik�cs�r is pihent.

- Ha f�lteni akarsz valakit, h�t f�ltsd �ket – folytatta Ginnyt. – �n semmivel sem vagyok nagyobb vesz�lyben, mint �k.

Harry k�nytelen volt elismerni, hogy amit Ginny mond, az nagyon is igaz. Ron �s Hermione sokkal nagyobb vesz�lyben vannak. Csakhogy �k maguk v�lasztott�k ezt az utat – az � �tj�t, hogy vele tartanak az elej�t�l a v�g�ig. A bar�tainak engedte, hogy megv�lassz�k a sorsukat, ugyanakkor tudta, hogy ez semmit se enyh�tene a pokoli b�ntudaton, ha elveszten� �ket. M�gis, hagyta nekik, hogy v�lasszanak. Nekik engedte, de Ginnyt nem tiszteli meg ezzel?

Azon kapta mag�t, hogy olyan g�rnyedten �l a fat�rzs�n, mint a f�lszem� banya szobra. Egyenesbe er�ltette mag�t, s k�zben Ginnyre n�zett.

- Ez�rt akarsz elj�nni az iskol�b�l, ugye? – k�rdezte t�le.

Ginny b�lintott.

- Seg�teni akarok, mint Ron meg Hermione.

Harry most h�trad�lt �s megt�masztotta mag�t a kez�vel.

�s ezt most hogyan magyar�zza el neki? – k�rdezte k�ts�gbeesetten �nmag�t�l. Elmondana neki � mindent, amit eddig csin�ltak, de Piton nyavaly�s esk�je megg�tolta benne. Igaz a k�t�s �rtelm�ben „csak” pokoli f�jdalmat fog �t�lni, ha megszegi az esk�t, nem halna bele… Egy pillanatig �tfutott az agy�n a k�rd�s, hogy vajon kib�rn�-e a f�jdalmat. Tanakod�s�t szerencs�re nem kellett elhat�roz�sra v�ltania, mert Ginny �jra meg�rintette a kez�t, amire �szt�n�sen a barna szemekbe n�zett.

- Figyelj, l�tom, f�radt vagy. Menj�nk fel a kast�lyba, r��rsz ezen gondolkozni. M�r hozz�szoktam a lass� d�nt�seidhez – mosolyodott el.

- Besz�lnem kellene McGalagonnyal is… - jegyezte meg Harry. – Meg n�h�ny DS-essel. Itt maradok a kast�lyban el�g sok�ig. Hetekig, tal�n h�napokig…

- Ez remek – �r�lt Ginny. – Sokaknak hi�nyzol, tudod-e? Az m�r hagyom�ny, hogy az els�-m�sod�vesek k�zt legenda vagy, de sokan hi�nyolnak. Luna t�bbsz�r is k�rdezte t�lem, hogy tudok-e valamit fel�letek.

- Lun�val is besz�ln�k – sz�rta k�zbe Harry. – Benne megb�zom. Meg Neville-ben is. �s persze benned is. Lesz egy kis dolgunk a holl�h�ttal.

P�r percig m�g csendben �ltek egym�s mellett, azt�n a h�v�s sz�l meghozta a kast�ly fel�l a di�ksereg zaj�t. Ekkor Harry �s Ginny �gy d�nt�tt, el�g volt a diderg�sb�l, visszamentek az iskol�ba.

A folyos�kon a t�bbi tanul� k�zt lav�rozva folytatt�k a val�s�g elpal�stol�s�t, kiss� t�vol mentek egym�st�l, mintha csak ismer�s�k lenn�nek. Harry levette fej�r�l a csukly�t, s most m�g t�bb meglepett pillant�st kapott a di�kokt�l, egyesek m�g r� is k�sz�ntek, amit Harry igyekezett viszonozni, s voltak, akik r�gt�n k�rd�sekkel bomb�zt�k – ezek el�l udvariasan kit�rt.

Ginny k�z�lte, hogy a k�vetkez� �r�ja m�gikus �nv�delem lesz Fleur-rel, amit sz�vesen kihagyna, de Francica – ahogy m�g mindig nevezte s�gorn�j�t – szinte minden �r�n besz�lget�sbe bonyol�dik vele, �gy felt�n� lenne a hi�nyz�sa. Harry egy int�ssel elb�cs�zott t�le a folyos�n, de addig n�zett ut�na, am�g teljesen el nem nyelte a heted�ves hurgabugosok t�mege.

Harry kiss� megr�zta a fej�t – azon kapta mag�t, hogy �gy viselkedik, mintha egy �vre kellett volna elb�cs�znia Ginnyt�l.

�sszeszedte mag�t �s kiss� siet�sen elindult a tan�ri szoba ir�ny�ba. A b�mul� di�kokkal nem foglalkozott, felszaladt k�t emeletet �s r�videsen meg�llt a tan�ri szoba el�tt.

Bekopogott, majd megv�rta a f�sult „J�jj�n be!” sz�l�t�st, �s lenyomta a kilincset. A tan�ri szob�ban McGalagony professzoron k�v�l m�s nem tart�zkodott, de Harrynek az a benyom�sa t�madt, hogy a professzor feld�lt valamit�l.

- J� reggelt, professzor!

Mikor megl�tta Harryt, letette a pergamenhalmot, amit eddig lapozgatott.

- Harry! – n�zett r� meglep�dve. – Nem sz�ltak, hogy j�nni fogsz.

- Mert csak ma hajnalban sz�ltam Mrs Weasleynek – v�laszolta Harry.

El�h�zta a var�zsp�lc�j�t, becsukta az ajt�t, majd elsuttogta a disaudio b�b�jt, hogy senki ne hallhassa meg, mir�l besz�lnek. McGalagony �rdekl�dve figyelte, mit csin�l.

Mikor v�gzett, �jra a professzor fel� fordult.

- Az aranypoh�rnak v�ge – jelentette be Harry egy halv�ny mosollyal.

Az igazgat�n� elt�totta a sz�j�t, majd gyorsan le kellett �lnie az egyik sz�kre.

- Ez… ez remek h�r, Harry! – mondta. – Hogyan siker�lt?

Harry k�zelebb l�pett, majd le�lt el� egy m�sik sz�kre.

- Pontosan ez a probl�m�m – mondta �s megk�sz�r�lte a tork�t. �vatosan meg kell v�logatnia a szavait, nehogy megt�rje az esk�t. – Nem tudom elmondani.

- Nekem mindent elmondhatsz, Harry – v�gta r� azonnal McGalagony.

- Nem err�l van sz�. Nem tudom elmondani. – nyomta meg a tudom sz�t.

McGalagony felvonta a szem�ld�k�t. M�r sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, mikor Harry k�zbev�gott:

- Ne mondja ki, b�rmire gondol – el�zte meg, miel�tt felhozakodna a Piton t�m�val. Harry gyan�totta, hogy Dumbledore professzor festm�nye hosszan magyar�zta McGalagonynak is a Pitonba vetett bizalm�nak ok�t.

McGalagony idegesen f�jtatott �s �sszepr�selte az ajkait. Felpattant a sz�kb�l �s j�rk�lni kezdett.

Mindenki ilyen j�rk�l�s lett, mi�ta Voldemort visszat�rt – gondolta Harry.

- Ez elk�peszt�! – m�rgel�d�tt McGalagony. – Mindannyian beleker�lt�nk a titkol�z�sba!

- Igen – b�lintott mosolyogva Harry. – Csak most, hogy meghalt, kezdj�k �rteni, milyen lehetett Dumbledore-nak lenni, igaz?

Az igazgat�n� �sszevonta a szem�ld�k�t.

- Mire gondolsz? Tal�n arra, hogy � sem tudott besz�lni bizonyos dolgokr�l?

Harry sz�tt�rta a karj�t.

- �n m�r semmin se lep�dn�k meg.

McGalagony mag�ban f�st�lg�tt. Harry gyan�totta, hogy a professzor �rtette ki van az eg�sz titkol�z�s m�g�tt. Az, akivel kapcsolatban mindig mindenki titkol�zik.

- Ne t�r�dj�n ezzel, professzor – nyugtatgatta Harry. – A horcruxokat b�zza csak r�m meg Ronra meg Hermion�ra. Ink�bb mes�lje el, mivel zaklatj�k a miniszt�riumiak!

McGalagony abbahagyta a j�rk�l�st �s lassan vissza�lt a sz�kre.

- �n ugyanazt tudom mondani, mint te nekem: b�zd csak r�m �ket – v�laszolta.

- De m�gis… - er�sk�d�tt Harry. – �n tud besz�lni r�la. �s h�tha seg�thetek… - vakarta meg a f�l�t Harry.

A professzor felvonta a szem�ld�k�t.

- Hogyan seg�thetn�l?

- Hallottam Mr Weasleyt�l, hogy Scrimgeour le akarja �nt v�ltani. Scrimgeour-nek viszont a koboldok kellenek.

- Arra gondolsz – v�logatta meg �vatosan a szavait McGalagony -, hogy ha elvezeted a koboldokhoz az aurorokat, akkor befejez�dik a h�bor�?

- Majdnem – n�zett a szem�be Harry. – Csak �n ink�bb a koboldokat vezetn�m el Scrimgeour-hez.

McGalagony elt�totta a sz�j�t az �tlet hallat�n, de Harry gyorsan folytatta. Eml�kezett r�, milyen k�pet v�gtak az aurorok a f�hadisz�ll�son, mikor felvetette, hogy sz�lljanak szembe a miniszterrel.

- Ez az eg�sz miniszt�rium nem j� semmire. Ha engem k�rdez, professzor, az lenne a legjobb, hogy am�g Voldemortot le nem gy�zz�k, a F�nix Rendje vegye kez�be az ir�ny�t�st.

- Ez egy kicsit vad elk�pzel�s, Harry – v�laszolta csendesen McGalagony. – A miniszter �r �pp hogy az auror parancsnoks�g ir�ny�t�sa al� akarja vonni a Rendet. �gy is �pp csak elt�ri a m�k�d�s�t.

- Igen, szerinte a Rend sz�th�z�st teremt az emberekben. Egyesek ink�bb Dumbledore embereiben b�znak, mintsem a miniszt�riumban.

- A F�nix Rendje nem az�rt alakult, hogy �tvegye az ir�ny�t�st! – sz�lt kiss� pal�stolt inger�lts�ggel az igazgat�n�.

- Tudom…

- A feladata a hal�lfal�k ut�ni nyomoz�s, se t�bb se kevesebb!

- �n csak arra gondoltam – v�dekezett Harry -, hogy t�rgyalnia kellene Amp�kkal. Ha a koboldoknak a miniszteri vezet�s kell, h�t adjuk �t nekik �s k�sz! Amp�knak nem �rdeke, hogy a hal�lfal�k nyerjenek, biztosan seg�tene…

- Fejezz�k be ezt a besz�lget�st! – sz�lt k�zbe McGalagony kiss� idegesen. – Amit mondasz k�ptelens�g.

Harry belet�r�dve b�lintott. Nem tudta, m�gis mire sz�m�tson, ha felhozza ezt a javaslatot. Az �tlet l�nyege gyakorlatilag az volt, amit f�l �r�ja Ginny is mondott: az alapokt�l kezdve �jra�p�teni.

Tal�n ha Lupinn�l pr�b�lkozna, t�bb sikerrel j�rna. Egyel�re nem akart semmi vad dologba belefogni, ahogy McGalagony fogalmazott. Azzal is el�gedett lenne, ha a F�nix Rendje tagjai legal�bb megvitatn�k egym�s k�zt a lehet�s�g�t, egy tervet arra az esetre, ha Scrimgeour l�p�sei t�bbet �rtanak, mint haszn�lnak a Voldemort elleni harcban.

- Tal�lkoztam Flitwick professzorral is – jegyezte meg, hogy m�sra terelje a besz�lget�st.

McGalagony felkapta a fej�t.

- Kicsit betegnek t�nik – folytatta Harry. - F�radt �s… �s olyan mintha l�zas lenne. Pedig m�g nem olyan �reg.

- Igen, tudom – mondta McGalagony. – De � azt mondja, nem olyan s�lyos. Nem hagyja, hogy Madam Pomfrey megvizsg�lja.

Egy darabig mindketten csendben voltak, azt�n az igazgat�n� r�k�rdezett, hogy minek k�sz�nheti Harry l�togat�s�t.

- A horcruxoknak, tan�rn� – v�laszolta �szint�n Harry. – Elpuszt�tottuk Mardek�r med�lj�t �s Hugrabug arany pohar�t. M�r csak Holl�h�ti Hedvig ismeretlen kincse �s a k�gy� van h�tra. De a k�gy�val m�g nem akarok foglalkozni, els�nek azt kell kital�lni, hogy ki� lehetett a kincs, mikor Voldemort r�akadt.

McGalagony alig �szrevehet�en �sszerezzent a n�v hallat�n, de �sszeszedte mag�t.

- �s azt gondolod, hogy Roxfortban nyomora bukkansz?

- Igen, ez a kiindul�si pont. Denem is itt kezdett a nyomoz�sba �tven �ve.

McGalagony nem k�rdezte, honnan tudja ezt Harry, csak b�lintott. Harry folytatta.

- Sz�ks�gem lenne egy olyan bel�p�si enged�lyre az iratt�rba, a lev�lt�rba. A r�gi csal�df�khoz.

- Term�szetesen – pislogott az igazgat�n�, Harry pedig el�gedetten d�lt h�tra a sz�kben.

*

D�lid�ben hagyta el a tan�ri szob�t �s a k�nyvt�r fel� vette az ir�nyt. Nem mondhat� kellemes b�jcseveg�snek az a p�r sz�, amit Madam Cvikkerrel, a s�rk�nyterm�szet� k�nyvt�rosn�vel v�ltott, mikor k�z�lte vele, hogy milyen mennyis�g� k�nyvre lesz sz�ks�ge. Madam Cvikker kifejtette, hogy di�kok csak k�l�n enged�llyel l�phetnek be a lev�lt�ri r�szlegbe, de mikor Harry el�kotorta zseb�b�l McGalagony felhatalmaz�s�t, aminek �rtelm�ben a k�nyvt�r teljes �llom�ny�t kedve szerint haszn�lhatja korl�tlan ideig, Madam Cvikker v�r�sl� arca riaszt�an s�padtt� v�lt. L�that�an s�ltbolondnak tekintette McGalagonyt, ami�rt ilyen enged�lyt adott egy di�knak (hi�ba mondogatta neki Harry, hogy � m�r r�g nem tanul itt), m�gsem mert hangot adni a v�lem�ny�nek, hiszen az igazgat�n� m�giscsak a felettese volt.

�gy h�t Harry kihagyta az eb�det �s azzal egy�tt az eg�sz d�lut�nt a k�nyvt�r irat- �s lev�lt�r�ban t�lt�tte. M�g nem fogott hozz� az �rdembeli kutakod�shoz, ideje nagy r�sz�t �gyis az em�sztette fel, hogy legel�sz�r kikeresse azokat a csal�df�kat, diploma-m�solatokat, okleveleket �s hasonl�kat, amik az �si aranyv�r� csal�dok�hoz k�thet�.

Nem egyszer csak er�szakkal tudta elr�ntani a tekintet�t n�h�ny iratr�l, amiken a Potter csal�d egy-egy tagj�nak nev�t olvashatta - mint sz�zhetven �ves kor�ban elhunyt nagyapj��t, Edward Pottert, akinek az oklevel�n m�g a f�nyk�pe is szerepelt.

Von�saiban �s k�cos, b�r kiss� kopaszod� fekete haj�ban sok hasonl�s�got fedezett fel �desapj�n �s �nmag�n is. Egy pillanatra elt�n�d�tt rajta, vajon az eg�sz Potter dinaszti�nak v�djegye volt a k�cos frizura �s a s�patag arc…?

H�rom kupacba pakolta a z�rt helys�gben t�rolt pergamenk�tegeket. Az els�be a komplett csal�df�k ker�ltek, a m�sodikba az egy-egy szem�lyr�l sz�l� r�szletesebb dokumentumok, a harmadik kupacba (ez volt a legkisebb) pedig az olyan megnyilatkoz�sok, amikben valamelyik var�zsl� vagy boszork�ny az�rt ker�lt a figyelem k�z�ppontj�ba, mert azt hangoztatta, hogy egy alap�t� lesz�rmazottja.

Mire az eg�sz kutakod�ssal v�gzett, lesz�llt az este �s elj�tt a vacsoraid�. Harry azon kapta mag�t, hogy m�r megint egy Potterr�l – most �pp Mary-Elizabeth Potterr�l olvasgat az egyik csal�df�hoz mell�kelt kronol�giai napl�ban, amiben t�bbek k�zt a h�zasod�sokat is felt�ntett�k.

- Harry, itt vagy? – k�rdezte egy hang, mire Harry majdnem eldobta a kez�ben tartott iratot, annyira beletemetkezett.

- M�ris hozz�l�tt�l? – k�rdezte Ginny, aki a t�sk�j�b�l kil�g� s�rk�nyb�r keszty� �s �sszegy�rt munkatal�r tan�s�ga szerint esti gy�gyn�v�nytanr�l �rkezett.

- Ingen, musz�j – v�laszolta Harry �s visszatette a lapot a kupacba. – De m�r v�geztem. Majd holnap folytatom, tal�n egy kis seg�ts�ggel – kacsintott Ginnyre.

- Rendben, de most menj�nk, mert a vacsora hamarosan az asztalon lesz.

Harry bez�rta az iratt�r ajtaj�t a Madam Cvikkert�l kapott kulccsal, hogy senki ne keverhesse �ssze a m�r kiv�logatott dokumentumokat �s Ginnyt k�vetve m�g mindig p�r l�p�s t�vols�gra egym�st�l, a nagyterem fel� vett�k az ir�nyt.

R�gen l�tta teljes sz�ps�g�ben az iskola �tkez�j�t, az �nnepi rendezv�nyeknek is otthont ad� nagytermet a maga elvar�zsolt mennyezet�vel, mely a f�l�tte s�t�tl� felh�s �jszakai eget mutatta, meg a sz�z lebeg� gyerty�t �s a hossz� asztalokat.

Kellemes otthon-�rzet fogta el Harryt: a nagyterem ugyan�gy festett, ahogy h�t �vvel ezel�tt. Ha a park elhanyagolt �s a di�kok is kevesen vannak, maga az �p�let az�rt v�ltozatlan maradt.

Ginnyvel le�ltek a jobb sz�ls� hossz� asztalhoz, Neville �s Colin Creevy k�z�. Harry el�z�leg vett egy m�ly leveg�t �s felk�sz�lt a k�rd�sek ostrom�ra.

- Harry! Szia! – �dv�z�lte Colin �s a mellette �l� Dennis.

A testv�rp�r mindk�t tagja sokat v�ltozott, mi�ta Harry utolj�ra l�tta �ket. B�r alacsony termet�k tov�bbra is szembesz�k� volt a t�bbi di�khoz k�pest (Colin j� �t centivel alacsonyabb volt, mint a vele egyid�s Ginny), arcvon�saik sokat komolyodtak �s id�s�dtek.

- Sziasztok – k�sz�nt nekik Harry �s egyenk�nt kezet fogott a k�zelben �l� ismer�seivel.

- M�g mindig kir�ndultok? – �rdekl�d�tt Neville, aki mellett a bar�tn�je, Susan Bones �lt, s ez l�that�an nagyon nem tetszett a hugrabugos l�nyt�l jobbra �l� Lavendernek.

Harryt egy pillanatra elfogta a gonosz v�gy, hogy a k�p�be mondja, Ron �sszej�tt Hermion�val, ahogy m�r r�gen kellett volna, ha � nem dugja k�z�j�k a k�p�t… - de v�g�l visszafogta mag�t �s ink�bb Neville k�rd�s�re v�laszolt.

- Igen, m�g mindig sok a l�tnival� – mondta mosolyogva �s maga el� h�zott egy t�ny�rt, majd pakolt r� n�h�ny f�tt toj�st �s szalonn�t.

Neville megcs�v�lta a fej�t. Most Susan Bones hajolt k�zelebb hozz� a bar�tja h�ta m�g�tt.

- Figyelj Harry… - kezdte �s l�tszott rajta, hogy egy kicsit zavarban van. – Azt szeretn�m megk�rdezni, hogy… hogy tudsz-e valamit arr�l, ki… ki �lte meg a nagyn�n�met?

Harry megk�sz�r�lte a tork�t �s a l�nyra n�zett. A k�r�l�tt�k �l�k is �l�nken figyeltek a v�laszra v�rva. Harry nem csod�lkozott ezen. Amelia Bonest az egyik legkiv�l�bb boszork�nyk�nt tartott�k sz�mon, nem hi�ba volt a Var�zsb�n-�ld�z�si F�oszt�ly vezet�je. Az asszonyt t�bb mint m�sf�l �ve, a Voldemort elleni harc kezdete ut�n p�r h�ttel tal�lt�k holtan a saj�t lak�s�ban. A h�rt m�g a mugli �js�gok is lehozt�k. �k nem tudt�k, hogyan halt meg az egyed�l �l� asszony, de a var�zsl�k biztosak voltak benne, hogy az Adava Kedavr�val v�gezt�k ki.

- Sajn�lom, de nem hallottam err�l semmit – v�laszolta. – Bocs�ss meg, de nem is j�rtam ut�na…

- Semmi baj, csak tudod… - motyogta a l�ny.

- Tudom – mondta egy�tt �rz�en Harry. K�nnyen �t�lhette, hogyan �rezte mag�t a l�ny. � is, ak�rcsak Harry, szinte az eg�sz rokons�g�t elvesztette a hal�lfal�k miatt. �gy �rezte, egy �g�ret nem ker�l semmibe, ann�l is ink�bb, mert be tudja tartani: - Figyelj, ut�na tudok j�rni. Nem tudom, mikor, de ha megtudok valamit r�la, elmondom.

A l�ny h�l�san mosolygott �s visszafordult a zabk�s�j�hoz.

- Szinte nincs is di�k, akinek ne t�madt�k volna meg valamelyik rokon�t – jegyezte meg Dean, aki Harryvel szemben �lt �s egyfolyt�ban Ginnyt n�zte.

- Neked is? – vonta fel a szem�ld�k�t Harry �s igyekezett f�lv�llr�l venni Dean vizslat� szemeit. - �gy tudtam, te mugli sz�rmaz�s� vagy.

Dean furcsa m�don megvonta a v�ll�t.

- Vannak az�rt var�zsl� rokonaim…

- �s megt�madt�k �ket? – k�rdezte Colin �s �rdekl�dve az asztalra k�ny�k�lt.

- M�g az els� h�bor�ban… – vonogatta megint a v�ll�t.

Harry �sszen�zett Neville-el, de mikor a fi� fel� fordult, �szrevette, hogy Ginny egykedv�en turk�l vill�j�val a sal�t�ban �s az asztalt b�mulja.

Egy hirtelen �tlett�l vez�relve Harry az asztallap takar�s�ban finoman Ginny combj�ra helyezte a kez�t. A l�ny szemei t�gra ny�ltak, de nem sz�lt semmit, csak halv�nyan mosolygott. Nem kellett tartania a lebuk�st�l, m�g�tt�k csak a nagyterem fala �s egyik impoz�ns kandall�ja emelkedett, asztalt�rsaik pedig ism�t a vacsor�val voltak elfoglalva – lesz�m�tva Deant, aki csak elv�tve n�zett a t�ny�rj�ra, s emiatt n�ha mell�ny�lt az asztalt b�k�dve vill�j�val.

Harry lassan simogatta Ginny combj�t. Bel�l tudta, hogy Dean bosszantotta fel, de m�r nem is t�r�d�tt a fi�val. A legkev�sb� sem f�lt�kenykedett Ginny miatt, de t�bb mint ellenszenves volt neki volt szobat�rsa. Esz�vel tudta, hogy ez ostobas�g �s Dean val�sz�n�leg ugyan�gy szerette a l�nyt, mint �, de Harry �gy �rezte, ennyi gyerekes ellenszenvet megengedhet mag�nak.

Elvigyorodott a gondolatra �s k�zben sz�rakozottan b�logatott Colin �s Dennis szavaira, akik m�r vagy �t perce a griffend�l idei kviddics csapat�r�l sz�nokoltak neki, � azonban szinte semmit se fogott fel ebb�l. Ugyanakkor azon vette �szre mag�t, hogy eg�szen elfoglalta Ginny simogat�sa �s m�r majdnem felgy�r�d�tt a l�ny szokny�ja, ami biztosan felt�n� lett volna. Ginny halkan megk�sz�r�lte a tork�t, Harry keze pedig visszat�rt a biztons�gosabb ter�letre.

- M�rt j�tt�l vissza? – k�rdezte hirtelen Dean.

Harry meglepetten r�n�zett �s most Ginny is felemelte a fej�t.

- Mert dolgom van – v�laszolta.

- Milyen dolgod? – �rdekl�d�tt tov�bb Dean.

Harry ellenszenve egy kicsit tov�bb n�vekedett a fi� ir�nt. El�re hajolt �s csendesen �gy sz�lt:

- Semmi k�z�d hozz�.

Ginny az asztal alatt megszor�totta Harry kez�t, mintegy figyelmeztet�sk�ppen. Harry is tudta, hogy �vatosan kell fogalmaznia.

Dean megr�zta a fej�t majd v�gre a vacsor�j�nak szentelte figyelm�t.

Ebben a pillanatban hangos cs�r�mp�l�s �s ordib�l�s nyomta el a di�kok zsivaj�t.

- Mi a j�…?

Az ord�t�s a bej�rati csarnok fel�l hallatszott, olyan hangosan, hogy egyetlen ember sem volt a nagyteremben, aki ne hallotta volna.

Harry, Ginny �s Neville d�bbenten �sszen�ztek. A k�vetkez� pillanatban kiv�g�dott a terem s�lyos, duplasz�rny� ajtaja, mintha sz�lvihar tombolt volna a bej�rati csarnokban. Sz�l azonban nem t�madt fel, helyette egy nagyon alacsony illet� rontott be az �tkez� di�kok k�z� �s a hozz� legk�zelebb es� asztal fel� vette az ir�nyt.

Az ott �l� di�kok nem mozdultak, nem ugrottak f�lre, csak n�zt�k a hangoskod�t. A t�bbi asztaln�l �l�k �s a tan�rok is fel�lltak, hogy l�ss�k ki rendez jelenetet, de hamarosan mindenki tiszt�n l�thatta az illet�t.

Flitwick professzor �ggyel-bajjal felm�szott a holl�h�t asztal�ra, az egyik di�k m�g seg�teni is akart volt h�zvezet� tan�r�nak, de az durv�n f�lrel�kte a kez�t. A professzor megint felord�tott, mikor fel�rt az asztalra, egyik kez�vel fej�t fogta, mintha iszony� fejf�j�s gy�t�rn�, m�sik kez�ben p�lc�j�t fogta �s �ssze-vissza hadon�szott.

- �tkozott banda! Var�zsl�k hitv�ny f�rgei!

- Filius, mi �t�tt mag�ba?! – sietett oda McGalagony d�bbenten meredve volt koll�g�j�ra.

Flitwick professzor r�n�zett, majd hossz�, elny�jtott �b�gat�sba kezdett.

- Meg�r�l�k itt!! – ny�gte �s �sszeg�rnyedt az asztalon, k�t k�zzel szor�tva a fej�t. – Nem b�rom…

- Valaki sz�ljon gyorsan Madam Pomfrey-nak! – kiab�lta McGalagony �s egy di�k m�r loholt is kifel� a nagyteremb�l.

Harry azonban �gy �rezte ide nem orvos kell, ink�bb kivont p�lca.

- Imperius-�tok alatt van? – gondolkozott hangosan Ginny, Harry pedig b�lintott.

Flitwick viselked�se meglepet�sszer�en v�ltozott. Abbahagyta a f�jdalmas ord�toz�st �s talpra sz�kkent az asztalon.

- Mocskos m�gus-fattyak! – kiab�lta magas, v�kony hangj�n, mely a h�tborzongat� h�rg� felhangt�l kifejezetten fenyeget�nek tetszett. – Rohadt korcsok!

- Filius, abbahagyni! – kiab�lta t�l McGalagony a di�kok zajong�s�t, ez�rt azt�n nem is siker�lt olyan hat�sosra. - Fejezze be, Filius!

Flitwick professzor meg�llt, kez�vel �sszef�gg�stelen�l hadon�szott, sz�j�b�l v�kony cs�kban ny�l csordult ki.

A di�kok k�z�l t�bben iszonyodva elkapt�k tekintet�ket volt tan�rukr�l.

- Az �g szerelm�re, mi t�rt�nt mag�val, j�ember? – fakadt ki Lumpsluck professzor, kinek sz�les h�ta m�g�tt h�rom kicsi mardek�ros l�ny b�jt el.

- EMBER?! - Flitwick professzor artikul�latlanul felord�tott, t�bolyult szemekkel meredt mindenkire a nagyteremben. Majd miut�n befejezte az ord�toz�st, felemelte p�lc�j�t �s McGalagonyra s�jtott vele.

Az igazgat�n� k�nny�szerrel h�r�totta a var�zslatot, Flitwick professzornak pedig nem volt alkalma t�bbet �tkoz�dni: egy k�b�t� �tok tal�lta mellkason, melyet Lumpsluck sz�rt ki, megakad�lyozva a baleseteket.

A di�kok megillet�d�tten pislogtak, s ahogy Harry k�rben�zett, felocs�dva a megt�bolyodott Flitwick professzor sz�nrel�p�se ut�n, sok t�rsa arc�n f�lelmet, m�sok�n �rtetlen tekinteteket, s egy-k�t di�k fel�l haragos pillant�sokat vett �szre, ahogy mindannyian a holl�h�t asztal�n fekv� t�p�r�d�tt, elk�b�tott tan�rukat n�zt�k.

- Sajn�lom, McGalagony professzor – hajtogatta k�v�r fej�t Lumpsluck. – �gy v�ltem jobb, ha lenyugtatjuk az �reg Filiust…

McGalagony kalap�l� sz�v�re szor�totta a kez�t.

- J�l… j�l tette Horatius…

- Szeg�ny �rd�g… - sajn�lkozott Lumpsluck. – Pedig remek koponya volt. Biztosan megviselte a bujdos�s. Hatvan �v odaad� munk�ja ut�n egyszer�en menek�lnie kell a Roxfortb�l… Nem j� ez �gy, nem j�… - d�rm�gte az �reg, majd mag�hoz intette k�t tan�tv�ny�t.

- Miss Parkinson, Mr Pritchard k�rem, j�jjenek ide… K�s�rj�k a professzort a gyeng�lked�re.

Pansy Parkinson �s a g�nd�r, barna haj� fi� t�tov�zva �lldog�ltak.

- Na, j�jjenek, elk�s�rem magukat – mondta Lumpsluck b�natos-eln�z� arckifejez�ssel. – Nem lesz itt semmi baj…

Harry viszont nem csak �rezte, tudta: az hogy valaki Imperius-�tkot sz�rt Flitwickre, csak azt jelenthette, hogy az ellens�g ism�t bejutott az iskola falai k�z�. Ahogy v�gign�zett a koll�g�jukat b�mul� tan�ri kar tagjain �s meg�llapodott a tekintete az egyik j�l ismert arcon, m�r tudta is, hogy ki az az illet�, akin ett�l kezdve rajta kell tartania a szem�t.