Harry nem adta fel az �rny�k-m�gia tanul�s�t, s a k�vetkez� hetekben t�k�letesen elsaj�t�totta n�h�ny �l�l�ny megid�z�s�t: legyek, varjak, k�gy�k �s sok m�s s�t�t teremtm�ny. De m�g ezekn�l is hasznosabbnak bizonyult egy gyors var�zsige, melynek hat�s�ra egy lebeg� aranyg�mb�t tudott megid�zni. A g�mb az �rny�kk�nyv le�r�sa szerint a var�zsl� k�r�l kering �s az �tkok �tj�ba �ll, �gy ny�jtva t�k�letes v�delmet.

M�r benne j�rtak a febru�rban, mikor egy borult vas�rnap McGalagony is tisztelet�t tette a f�hadisz�ll�son, m�ghozz� Fred �s George t�rsas�g�ban, akiket azonban az igazgat�n�vel ellent�tben csak Mrs Weasley vas�rnapi vacsor�ja vonzott a Prewett-h�zba.

- Professzor! – sietett r�gt�n volt tan�rn�je el� Hermione. – �n itt?

- Igen, Miss Granger, de csak egy r�vid id�re j�ttem – mondta McGalagony. – Szem�lyesen akartam besz�lni Arthurral – fordult itt Mrs Weasley-hez.

- Szem�lyesen? – n�zett r� gyanakv�an az asszony.

- Igen, �s a l�nyod megk�rt, hogy hozzam el ezt a levelet is… - McGalagony kotor�szott a zseb�ben, majd el�hal�szott egy barna, roxfortos bor�t�kot. – Tudod, Molly, a bagolyposta manaps�g el�gg� megb�zhatatlan…

- Ginny �rt? – csillant fel Mrs Weasley szeme (s vele egyid�ben Harry� is. T�l r�gen nem hallott a l�ny fel�l). – Arthur, gyere le gyorsan! – ki�ltott fel az emeletre.

Mrs Weasley k�zben kibontotta a bor�t�kot, majd le�lt az egyik k�k karossz�kre �s beletemetkezett a lev�lbe, ami kifejezetten hossz�nak t�nt.

Mr Weasley leszaladt az emeletr�l, s nyomban McGalagonyhoz ment. Harry �s Ron is k�vette volna, hogy hallja a besz�lget�s r�szleteit, de az ikrek pont ekkor j�ttek oda hozz�juk.

- Hallom, sz�pen elint�zted a l�pcs�h�zat, pajt�s – karolta �t a v�ll�t Fred vigyorogva.

Harry lemond�an ny�g�tt egyet.

– Sose sz�gyelld! – vette �t a sz�t George. – Weasley-kn�l m�r hagyom�ny, hogy �vente egyszer lerombolunk valamit a lak�sban.

- Anya szerint ezek balesetek – magyar�zta Fred -, de szerintem titkon mind �lvezz�k a k�oszt. Nem igaz, George?

Mrs Weasley meghallotta a megjegyz�st �s rosszall� tekintettel n�zett az ikrekre, akik gyorsan let�r�lt�k a k�p�kr�l a vigyort. Harry nem �r�lt, hogy az ikrek felhozt�k ezt a t�m�t, de nem volt mit tenni.

- Nem akartam k�oszt… - morogta Harry �s leemelte a v�ll�r�l Fred karj�t. – Csak elrontottam egy var�zslatot, ez minden.

- R� se r�nts! – veregette meg a h�t�t George. – Mind csin�ltunk m�r galib�t egy f�lresiker�lt b�v�l�ssel… Eml�kszel, Fred, arra az esetre a Fut�t�z fant�zi�val? M�g hetekkel k�s�bb is csak hason tudtam aludni.

Ikertestv�re nosztalgikusan mosolygott, majd, mikor pillant�sa Ronra v�ndorolt, vigyora m�g sz�lesebb lett.

- De az… az semmi volt ahhoz k�pest, mikor… mikor Ron akarta meg�tkozni a Malfoy fi�t! – mondta, k�zben nagyokat kuncogva.

Ron f�le egy pillanat alatt felvette haja sz�n�t.

- Az a t�r�tt p�lca miatt volt! – fortyant fel a fi�. – Nem �n tehettem r�la…

- Aha… - nevetg�lt m�g mindig Fred. – �s persze arr�l se tehetsz, hogy elfelejtetted azt az apr�s�got, hogy t�r�tt p�lc�val m�gse kellene �tkoz�dni…

Ron v�r�sl� arccal t�rte ikertestv�rei g�nyol�d�s�t, de csak akkor h�borodott fel igaz�n, mikor megl�tta, hogy Harry sz�ja sarka is felfel� g�rb�l. Pedig Harry igaz�n igyekezett megregul�zni arcizmait, �gy t�nt, nem j�rt sikerrel.

- Jaj, ne vedd m�r s�rt�snek, �csk�s! – veregette meg az � v�ll�t is George. – Mi csak nosztalgi�zunk, tudod…

- Nosztalgi�zzatok valaki m�s balszerencs�j�n! – vetette oda Ron m�rgesen.

Most Percy �s Hermione csatlakoztak hozz�juk. A l�ny karjaiban Cs�mp�st tartotta – a macska m�r nagyon hi�nyolta gazd�j�t -, Percy pedig az �llatr�l k�rdezgette Hermion�t.

- Mi bajod, Ron? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Percy, mikor �szrevette �ccse arckifejez�s�t.

- Csak a f�lresiker�lt var�zslatokr�l besz�lget�nk – mondta Harry gyorsan, de George hozz�tette: - Meg hogy Ron milyen profi ezekben…

- Hagyj�tok m�r! – n�zett r�juk legoromb�t� szemekkel Hermione.

- Pedig ez nem olyan dolog, amit f�lv�llr�l kellene venni, Ron – magyar�zta Percy nagy komolyan.

Ron valami olyasmit d�rm�g�tt, hogy: Tudom…

- Eml�kszem, anya milyen nyugtalan volt, mikor elmes�lte, hogy egyed�l j�rj�tok az orsz�got – folytatta a b�tyja. – Sokkal idegesebb volt, mint amikor Bill mondta, hogy Egyiptomba megy piramisokat kifosztani.

- Mit akarsz ezzel mondani? – �rtetlenkedett Harry.

- Csak azt, hogy anya szerint is Ron… h�t… - kereste a szavakat Percy - �hm… Nem valami tehets�ges…

Az ikr�k is �l-sajn�lkoz� arccal b�logattak. Ron arc�b�l kifutott a piros sz�n, mintha megnyitottak volna egy csapot az �lla alatt, �s riaszt� s�padts�gnak adta �t a hely�t.

- Bocs, �csk�s… - szabadkozott George. – De ez az igazs�g.

- Ez nem igaz! – kelt v�delm�be Hermione tal�n egy kicsit t�l hevesen, mert �gy megszor�totta Cs�mp�st, hogy az d�h�sen f�jt egyet, majd kiugorva a l�ny karjai k�z�l, eliszkolt az egyik szekr�ny al�.

- Ron igenis nagyon tehets�ges! Sok olyan dolgot tud, amiben b�rmelyik�t�ket lek�r�zi! – mutatott r�juk Hermione.

Harry �szrevette, hogy a l�ny szavai visszacsaltak egy kis sz�nt bar�tja arc�ra. Fred �s George mosolyogva n�zett r�, hogy v�rj�k a tov�bbi szavait.

- Sakkban � a legjobb! – mondta Hermione. – Siker�lt valaha is legy�zn�t�k benne?

Az ikrek �s Percy elfogadva b�logattak.

- �s… �s Ron nagyon j�l kviddicsezik! – folytatta a l�ny.

Ez m�r nem aratott teljes egyet�rt�st Ron testv�rei k�r�ben. Percy ugyan b�lintott – mivel � annyit se �rtett a kviddicshez, mint Hermione -, de Fred �s George diszkr�ten h�mm�gtek.

- �s… �s m�g…

Ron megint elv�r�s�d�tt, s vele egy�tt Hermione is, aki l�zasan kutatott az eml�kei k�zt. Harry egyre jobban sz�gyellte mag�t, de � sem tudott mondani m�st.

- Err�l besz�ltem – foglalta �ssze Fred, amit Ron m�r nem akart meghallani. Kom�tosan zsebre dugta a kez�t, �s miel�tt m�g b�rki sz�lt volna, els�t�lt.

Hermione �gy n�zett az ikrekre, mint Cs�mp�s a szekr�ny al�l �r�.

- Nincs jobb dolgotok, mint Ront zaklatni? – ripakodott r�juk, mikor Ron feld�ltan t�vozott, de a t�tova v�laszt m�r nem v�rta meg: - � az �cs�nk…

Hermione Ron ut�n szaladt az emeletre, s a szobaajt� d�ngve becsap�dott.

- Nem csapkodjuk az ajt�t! – ki�ltott fel Mrs Weasley lev�lolvas�s k�zben.

Harry �gy �rezte, nagy hib�t k�vetett el azzal, hogy nem sz�lt k�zbe Ront v�dve, de most se tudott m�st tenni, mint bar�ts�gtalanul n�zni a h�rom Weasley-testv�rre. � is fak�pn�l hagyta �ket �s Hermion�t k�vetve az emeletre sietett, hogy besz�ljen Ron fej�vel.

Mikor Harry az ajt�hoz �rt, az els� hang, amit hallott, f�mes koppan�s majd reccsen�s volt – s ezzel egy�tt Hermione b�natos hangja:

- Jaj, ezt m�rt csin�ltad, Ron?

- Nem kell ez a szar! – morogta a fi�. – Ut�lom ezt is… (valami kem�ny koppant a f�ldnek �s gurult tov�bb).

- K�rlek, hagyd abba – motyogta Hermione er�tlen�l, s hozz� halkan szipogott. – Nem szeretem, mikor ilyen vagy…

Ront ez sem hatotta meg. T�l feld�lt volt ahhoz, hogy b�rkire hallgasson. Harry m�r j�l ismerte bar�tja ezen pillanatait. Nem nyitott be, csak hallgatta, mi t�rt�nik bent.

- Nem �rted? Mindig azt hittem, hogy ha ott vir�t a tal�romon egy ilyen h�lyes�g vagy jobb sepr�m van, akkor majd b�k�n hagynak… De nem! Annak a k�t idi�t�nak semmi sem veszi el a kedv�t…!

Harry k�zelebb l�pett az ajt�hoz, hogy hallja a l�ny halk szavait is.

- �s most mit akarsz csin�lni? – hallatszott Hermione szomor� hangja. – Megint meg�tkozod mindegyik�ket?

- Nem akarok… nem – d�rm�gte Ron. – Nem �rdekelnek…

Huppan�s hallatszott, Ron ledobta mag�t az �gyra.

- K�rlek, most hagyj magamra – sz�lt ridegen.

Hossz� csend, majd p�r szipog�s.

- Biztos? – k�rdezte Hermione bizonytalanul.

V�lasz nem j�tt, de a l�ny r�videsen elindult kifel�. Harry el�llt az �tj�b�l �gy, hogy ne l�ssa meg Ron, ha kiny�lik az ajt�. Mikor Hermione kij�tt, egy pillanatra meglep�d�tt Harry l�tt�n, majd gyorsan becsukta az ajt�t.

- Szerintem most ne menj be, Harry – suttogta szomork�san. Szemei nedvesen csillogtak.

- Igen, tudom… - v�laszolta Harry. – Mi volt az a reccsen�s?

Hermione arr�bb h�zta �t az ajt�t�l, s a l�pcs�n visszafel� indultak a nappaliba. K�zben megmutatta a tenyer�ben l�v� meghajlott �s k�z�pen elt�rt prefektusi jelv�nyt, melyet �t�d�ves kor�ban Ron kapott – mikor mindenki biztos volt benne, hogy Harry fogja kettej�k k�z�l megkapni a kinevez�st.

- Nem gondoltam, hogy ennyire rosszul esett neki Fred�k cikiz�se – vallotta be Harry �s lemond�an megr�zta a fej�t. – Mennyire megv�ltozott � is…

- Fred? – k�rdezte meglep�dve Hermione.

- Dehogy �! – d�nny�gte Harry, s k�zben le�ltek a k�k kanap�ra. – Ronr�l besz�lek.

Hermione �l�nken figyelt, s kiss� k�zelebb h�z�dott, hogy a t�bbiek ne hallj�k, mir�l besz�lnek. Emiatt nem kellett agg�dniuk. McGalagony m�g mindig az el�szob�ban �csorgott, s a koboldokr�l besz�lt valamit Mr Weasleynek, Mrs Weasley pedig t�ls�gosan el volt foglalva a lev�l olvas�ssal – arckifejez�s�b�l �t�lve cseppet sem �r�lt annak, amit Ginny �rt.

- Eml�kszel, mikor Edevis t�kr�n�l voltunk a szalonban? – k�rdezte Harry. – Nem mondta neked Ron, mit l�tott akkor?

Hermione megr�zta a fej�t.

- K�rdeztem t�le, de nem mondta el… - v�laszolta.

- Aha – b�lintott Harry. – Kiskorunkban nekem elmondta, mit l�tott akkor. �nmag�t l�tta kviddicsez�k�nt, prefektusk�nt (Harry az ujjai k�zt forgatta a P bet�s jelv�ny darabk�it)… Hogy olyan, mint a testv�rei.

Hermione maga el� b�mult �s egy kis ideig nem sz�lt semmit.

- Ez egy h�lyes�g – mondta v�g�l. – Lehet, hogy � nem olyan tehets�ges, de ezerszer t�bb van benne! Milli�szor bizony�totta m�r, ezt � m�rt nem veszi �szre?

- N�ha nem l�tjuk a saj�t �rdemeinket – hagyta r� Harry.

Hermione enyhe mosollyal sand�tott r�.

- Mi�ta lett�l te ilyen b�lcs? – k�rdezte, majd elnevette mag�t.

Harry nem nevetett, m�g csak el se mosolyodott.

- Nem vagyok b�lcs.

- N�ha nem l�tjuk a saj�t �rdemeinket! – v�gta r� azonnal Hermione. – �nmagadra �rtetted! – nevette.

- Igen, lehet – mosolygott Harry is, s k�zben McGalagonyra v�ndorolt a szeme.

Nem akarta tov�bb t�rgyalni ezt a t�m�t, helyette visszaadta Hermion�nak a prefektusi jelv�ny darabjait, majd fej�vel az el�szoba fel� intett.

- Gyere, n�zz�k meg, mir�l besz�lnek.

Mrs Weasley �szre se vette, hogy ott �ltek, vagy hogy most fel�llnak �s elmennek - n�m�n meredt maga el� �s n�ha megr�zta a fej�t.

McGalagony �s Mr Weasley besz�lget�s�ben r�vidke sz�net �llt be, mintha Mr Weasley �pp a hallottakat em�szten� meg mag�ban.

- Van egy m�sik gond is, Arthur – mondta az igazgat�n�, mikor Harry�k megjelentek mellett�k.

- Mi t�rt�nt, Minerva? – k�rdezte Mr Weasley �szt�n�sen suttog�ra fogva a hangj�t, de McGalagony nem zavartatta mag�t, hogy ott �ll k�r�l�tt�k Harry �s Hermione.

- Szeretn�m, ha �rtes�ten�d Dedalus Diggle-t – �t szinte lehetetlen el�rni manaps�g a Roxfortb�l…

- Semmi gond – nyugt�zta Mr Weasley.

- Arthur, az a helyzet, hogy bet�rtek a Roxfortba – folytatta az igazgat�n�. Mr Weasley �s Harry�k megh�kkent arcot v�gtak, de miel�tt k�zbe sz�lhattak volna, McGalagony folytatta. – A gy�gyn�v�nytan professzorunk, Madam Bimba �rtes�tett r�la, hogy h�rom napja kirabolt�k az iskolai �vegh�zat.

- Az �vegh�zat? – motyogta Hermione d�bbenten �s Harryvel �sszepillantottak.

- Mit vittek el? – �rdekl�d�tt Mr Weasley.

- Csupa ritka n�v�nyt, Arthur – hajtogatta a fej�t McGalagony. – Mandrag�ra pal�nt�kat, m�rges cs�pf�vel teli cserepeket, furunkul�t… Ezekhez neh�z hozz�jutni az Abszol �ton �s el�g sokat �rnek.

Mikor Harry Hermion�ra n�zett, l�tta, hogy a l�ny homlok�t r�ncolva gondolkodik valamin.

- Arthur, ez nem hivatalos megb�z�s – folytatta az igazgat�n�. – Nincs k�ze a F�nix Rendj�hez, Mundungus band�j�hoz azonban ann�l t�bb.

Mr Weasley von�sai megkem�nyedtek.

- Hogy �rted ezt?

- Pomona l�tott valakit az �vegh�zban, miel�tt riasztotta volna az �rszolg�latosokat. Egy k�k tal�ros, csukly�s illet� – tal�n az, akir�l te is besz�lt�l, mikor Mundungus Fletcher… h�t…

McGalagony Mr Weasley v�ll�ra tette a kez�t.

- Tudom, hogy mennyit �rtottak a csal�dodnak ezek az emberek – ha j�l tudom, m�g mindig nem ker�lt el� n�h�ny holmi a tavalyi rabl�sb�l. Ez�rt is k�rlek meg t�ged, hogy j�rj ut�na… Dedalus tal�n seg�thet… �r�ln�k, ha ezek a sz�ltol�k v�gre r�cs m�g�tt lenn�nek.

- Igen, �n is – b�lintott hat�rozottan Mr Weasley.

Hermione ekkor megk�sz�r�lte a tork�t.

- Eln�z�st, professzor… - kezdte. – Szerintem ez egy kicsit bonyolultabb…

McGalagony felvonta a szem�ld�k�t �s Mr Weasley is �rdekl�dve felkapta a fej�t.

- Tan�rn�, ezek a n�v�nyek… amiket elloptak, mind egy bizonyos b�jitalnak az alapanyaga – amivel az �g�si s�r�lteket gy�gy�tj�k a Szent Mungo Ispot�lyban.

Mr Weasley, Harry �s az igazgat�n� �sszen�ztek, Hermione pedig folytatta.

- De nem �rtem… M�rt lopna b�rki is hozz�val�kat egy olyan f�zethez, amib�l b�rmikor kaphat a Szent Mung�ban, ha sz�ks�ge van r�?

McGalagony a homlok�t r�ncolta.

- Biztos benne, hogy ezek a hozz�val�i, Miss Granger? – k�rdezte.

Hermione magabiztosan b�lintott. Egy percig egyik�k sem sz�lt, Mr Weasley �s az igazgat�n� magukban m�rlegelt�k a hallottakat. V�g�l Mr Weasley volt az, aki megt�rte a csendet:

- Akkor legel�sz�r az Ispot�lyban n�zek sz�t – jelentette be. – Kider�tem, volt-e olyan szem�ly, aki az elm�lt hetekben k�rt ebb�l a b�jitalb�l…

- �hm… mennyi t�nt el a n�v�nyekb�l, professzor? – k�rdezte Harry k�v�ncsian.

- Az �sszes – cs�v�lta a fej�t McGalagony. – T�bb sz�z pal�nta.

A fut�lagos megbesz�l�s ut�n McGalagony t�vozott egy zsupszkulccsal, Mr Weasley pedig visszament az emeletre, hogy Muriel n�ni dolgoz�szob�j�ban folytass�k az elm�lt hetekben elk�sz�tett miniszt�riumi jelent�s �ssze�ll�t�s�t, mely az �jb�li dementor-tev�kenys�g felt�telezett okair�l sz�lt.

Mrs Weasley k�t�nye zseb�be rejtette a t�bbsz�r v�gigolvasott levelet, majd Harry, Hermione �s az ikrek seg�ts�g�t k�rte az asztalter�t�shez.

- Nem semmi mem�ri�d van, ugye tudod? – s�gta Harry Hermion�nak, mik�zben a nagy asztalra lebegtett�k a t�ny�rokat.

Hermione szer�nyen mosolygott.

- M�g McGalagonyt is leny�g�zted – tette hozz�.

- Ezt nem a k�nyvekb�l tudom, Harry – hessegette el a dics�retet Hermione, de l�tszott, hogy tetszik neki, amit hall.

- Ezen meglep�dtem – mondta Harry, s k�zben intett a p�lc�j�val, mire kiny�lt az egyik fi�k �s k�sek r�ppentek a leveg�be, onnan az asztalra. Az egyik hegy�vel �llt bele az asztal lapj�ba. – Hupsz…! Sz�val nem a mindenhat� roxforti k�nyvt�rban olvastad?

- Nem – v�laszolta mosolyogva Hermione, s k�zben kih�zta a k�st az asztalb�l, majd be is forrasztotta a ter�t�n keletkezett v�g�st. – Igaz�b�l ez volt a legeslegels� b�jital-recept, amit hallottam.

Harry felvonta a szem�ld�k�t.

- Hogy-hogy?

Hermione asztalra lebegtette a t�bbi ev�eszk�zt is, majd mindketten f�lre�lltak Fred �s George �tj�b�l, akik a leveses kond�rt r�ptett�k k�z�pre.

- H�t �ves voltam, mikor kider�lt, hogy boszork�ny vagyok – s�hajtott Hermione. – Gondolom te meg Ron biztos azt gondolj�tok, hogy az els� spont�n var�zsl�som valami �tv�ltoztat�s vagy v�letlen te�skanna-b�v�l�s volt, igaz?

Harry nem v�laszolt.

- Pedig egy kicsit zajosabb volt… - folytatta Hermione. – Igaz�b�l felrobbantottam az iskol�t.

- Mi-i??? – d�bbent meg Harry, s kiejtette a kez�b�l a p�lc�j�t, de t�l meglepett volt ahhoz, hogy felvegye. Hermione visszar�ptette a kez�be.

- Mes�ltem m�r nektek, hogy nem sok bar�tom volt el�ttetek – fogta suttog�ra a hangj�t, s k�zelebb ment Harryhez. A konyhapultnak d�lve �sszefonta karjait, �gy mes�lt tov�bb.

- Eg�szen pontosan: egyetlen bar�tom se volt. K�zut�lat t�rgya voltam a k�nyvm�ni�mmal, meg a fura hajammal – akkoriban m�g fogszab�lyz�m, meg egy borzalmas szem�vegem is volt, aminek az egyik lencs�je le volt ragasztva – nevetett Hermione.

Harry elfelejtett vele nevetni.

- Sz�val, egyik alkalommal nagyon felideges�tettek – ez sokszor fordult el�… �n meg v�letlen�l felrobbantottam a g�zcs�veket haragomban. Az eg�sz fal kid�lt, kij�ttek a t�zolt�k, meg minden…

Mindenki nagyon meg volt ijedve. Azt�n hamarosan megj�ttek a var�zsbaj-elh�r�t� osztagosok �s elvitt�k a s�r�lteket a Szent Mung�ba. Nekem a karom �gett meg… itt, l�tod? – mutatta a bal alkarj�n l�tsz�d� kis, feh�r foltot.

Mrs Weasley hangja harsant, ahogy eb�dhez h�vta a h�z lak�it. R�videsen ajt�csapkod�s (- Ne csapkodj�tok az ajt�t!) �s l�pcs�dobog�s hallatszott.

- �s a Szent Mung�ban tudtad meg, hogy boszork�ny vagy? – k�rdezte Harry, miut�n felocs�dott.

- Igen, ott – felelte Hermione. – A gy�gy�t� azt mondta, m�g sosem l�tott olyat, hogy egy h�t�ves ilyesmit csin�ljon… Merthogy tudt�k, hogy �n var�zsoltam. Volt valami szerkezet n�luk, ami kimutatja, honnan ered a m�gia, meg persze a var�zslatban is nyoma marad a var�zsl�nak… �gy h�vt�k az ilyen eseteket, hogy m�gikus kit�r�s.

Ezzel a b�jitallal kezeltek minket, �n meg nagyon k�v�ncsi voltam – vonta meg a v�ll�t Hermione. – Ar�nylag k�nnyen meg�sztam, de volt n�h�ny oszt�lyt�rsam, akiknek az arca is meg�gett… - lehajtotta a fej�t �s b�nb�n�an maga el� meredt.

- H�… nem tehett�l r�la, te is tudod – vigasztalta Harry. – Az � hib�juk volt, hogy felcukkoltak… Csakis maguknak k�sz�nhetik…

- Tudom – legyintett a l�ny. – Ez m�r nagyon r�gen t�rt�nt �s legal�bb senki sem halt meg… h�la a gy�gy�t�knak!

- Gyertek enni – sz�lt nekik Mrs Weasley, mikor �sszegy�lt a konyh�ban a Prewett-h�z apraja-nagyja.

Hermione le�ltette maga mell� Paulin�t �s hozz�l�tott, hogy merjen a kisl�nynak Mrs Weasley fens�ges leves�b�l. Harry egy bar�ts�gos mosolyt k�ld�tt Ron fel�, mikor bar�tja is le�rt az emeletr�l, de Ron csak k�nyszeredetten viszonozta a gesztust. Le�ltek egym�s mell�, Hermion�val szembe, Mr Weasley �s az ikrek k�z�. Muriel n�ni Mr Weasley mellett foglalt helyet �s m�g mindig a miniszt�riumi tennival�kat t�rgyalt�k, mikor Mrs Weasley r�juk sz�lt: - Asztaln�l nincs munka!

Harry �s a t�bbi asztaln�l �l� n�m�n kanalazta a levest, s Harry megint nem felejtette el megjegyezni mag�nak, hogy Mrs Weasley f�ztj�n�l nincs jobb a vil�gon.

- Arthur, mit mondott McGalagony? – �rdekl�d�tt az asszony, mikor �tvette a t�ny�r levest, amit Percy adott neki.

Mr Weasley egykedv�en kevergette a levest, s r�vid hallgat�s ut�n v�laszolt.

- A miniszter azt gyan�tja, hogy McGalagony koboldokat b�jtat a Roxfortban.

Harry, Ron �s Hermione idegesen �sszen�ztek, ak�rcsak a t�bbi asztaln�l �l�. Egyed�l Paulina kanalazta tov�bb zavartalanul a levest, k�zben l�b�t l�b�lva a magas sz�kr�l.

- Ajjaj… - mondta Harry. – �s… �s igaz?

Mr Weasley r� n�zett, s megint k�sve v�laszolt.

- Igen, igaz.

Mrs Weasley a sz�ja el� kapta a kez�t, Muriel n�ni azonban csak idegesen pislogott.

- Flitwick professzort b�jtatja – tette hozz� Mr Weasley, mikor l�tta, feles�ge hogy reag�lt. – Nem valami rebellist, Molly. Csak egy �rtatlant akar v�deni.

Percy nem sz�lt k�zbe, de �gy t�nt, sz�vesen k�z�ln� a v�lem�ny�t vel�k. Csak k�hentett egyet, de mikor elkapta Fred �s George sz�r�s pillant�s�t, ink�bb tov�bb kanalazott.

- Meglehet, hogy le fogj�k v�ltani McGalagonyt – kapcsol�dott be a besz�lget�sbe Muriel n�ni.

- Igen, ez m�r akkor felmer�lt – sz�lt Mr Weasley -, mikor McGalagony felvetette, hogy be kellene z�rni Roxfortot. M�g Dumbledore hal�la ut�n…

Harryt ez �gy felh�bor�totta, hogy lecsapta a kanal�t az asztalra. Egy pillanatra mindenki fel� n�zett, de nem sz�lt semmit.

- Hagyjuk ezt, j�? – k�rte Muriel n�ni. – Besz�lj�nk ink�bb valami m�sr�l!

- Igen, p�ld�ul arr�l, hogy mit �rt Ginny – javasolta Harry. Kicsit izgatott volt, f�leg, mert l�tta, milyen k�pet v�gott Mrs Weasley, mikor a levelet olvasta.

Az asszony a k�r�sre letette a kanal�t �s el�hal�szta k�t�nye zseb�b�l a levelet, majd a f�rj�nek adta. Mr Weasley t�tov�n �tvette �s feledve az ev�st, olvasni kezdte.

- Ginny haza akar j�nni – mondta Mrs Weasley megel�zve a f�rj�t. – Ott akarja hagyni a Roxfortot.

- Mi�rt? – h�kkent meg Hermione.

- Azt �rja – mutatott a Mr Weasley kez�ben l�v� lev�lre -, hogy nem akar t�bb� iskol�ba j�rni, ink�bb dolgozna – mondta Mrs Weasley olyan hangon, amikor az ember megpr�b�lja pal�stolni felh�borodotts�g�t, de az�rt egy�rtelm�v� teszi v�lem�ny�t a hallgat�s�ga sz�m�ra.

Harry nem sz�lt k�zbe, de azon vette �szre mag�t, hogy veszett gyorsas�ggal kanalazza a levest, amit�l minden adag fele az asztalra �s a ruh�j�ra loccsant. Hermione �szrevette, mit csin�l �s rosszall� pillant�st k�ld�tt fel�, Paulina pedig a nagyobbik l�nyt ut�nozva integetett a mutat�ujj�val.

- De h�t Ginny szerette az iskol�t! – mondta k�ts�gbeesett hangon Mr Weasley �s meger�s�t�st v�rva t�bbi gyerek�re n�zett. – Vagy nem…?

Ron megvonta a v�ll�t, Fred �s George hat�rozottan megr�zt�k a fej�ket, Percy pedig rosszall�an h�mm�g�tt.

- Szerinte m�r senki nincs ott, aki�rt maradhatna – morogta Mrs Weasley. – �gy �rta: senki.

- Ez fura – jegyezte meg George. – Azt hittem a Roxfortban van valakije…

Harry f�lrenyelt egy kis levest, de meger�ltette mag�t �s tov�bb kanalazott.

- Csiripeltek a madarak valami fi�r�l – folytatta az elm�lked�st az ikertestv�re. - H�nyadik is?

- Kit �rdekel? – sz�lt k�zbe Hermione.

- Engem – v�laszolta k�rusban Fred, George, Percy �s Mrs Weasley.

Hermione v�dekez�n felemelte mindk�t kez�t, majd visszafordult a t�ny�rj�hoz.

- Akkor sem j�het haza! – folytatta a sop�nkod�st Mrs Weasley. – Dumbledore hal�la ut�n is sokkal biztons�gosabb ott neki…

- Lehet, hogy Ginny m�g mindig szerelmes Harrybe! – r�h�g�tt George, s k�ny�k�vel Harry bord�i k�z� b�k�tt.

Harry igyekezett nevetni a viccesnek sz�nt megjegyz�sen, de nem siker�lt t�l �szint�re. Ezt szerencs�re nem vett�k �szre se az ikrek, se Mr �s Mrs Weasley – Muriel n�ninek azonban a szem�ld�ke l�tv�nyosan felszaladt a homlok�ra. Ron �s Hermione vigy�ztak, nehogy v�letlen�l egym�sra n�zzenek Harryvel.

- Ginny szerelmes volt Harrybe? – k�rdezte gyanakodva Muriel n�ni, Harry pedig az asztal alatt keresztbe tette az ujjait.

- �, tudod, csak olyan gyerekszerelem! – legyintett mosolyogva Mrs Weasley. – Od�ig volt Harry�rt kiskor�ban. M�g le is rajzolta t�z �vesen. Ha j�l tudom, m�g mindig megvan az a rajz, a ny�ron l�ttam valahol az Od�ban takar�t�s k�zben…

Ha el�veszi azt a rajzot, felv�gom az ereim ezzel a k�ssel… – hat�rozta el mag�ban Harry.

- Aprop� szerelem – kapta fel a fej�t George. – Mi a helyzet Viktor Krummal, Hermione?

Harryben azonnal megsz�lalt a v�szcseng� �s gyorsan Ron fel� kapta a fej�t, hogy szinte belereccsent a nyaka. Bar�tja kez�ben meg�llt a kan�l, valahol f�l�ton a t�ny�r �s a sz�ja k�z�tt.

- Semmi – d�rm�gte Hermione �s pr�b�lt �gy tenni, mint aki zavartalanul k�pes folytatni az ev�st. Harry azonban l�tta, hogy a l�ny valamikor az �res ev�eszk�zt veszi a sz�j�ba.

- K�r – s�hajtott sz�npadiasan Fred. – Olyan sz�p p�r lettetek volna…!

Ron kez�b�l kiesett a kan�l �s a t�ny�r sz�l�n megpattanva, cs�r�mp�lve a f�ldre esett. A t�ny�r tartalma Ron ruh�j�ra loccsant.

- Ron, m�r megint �gy eszel, mint egy diszn�! – r�tta meg nagy komolyan Percy.

Harry �s Hermione megmerevedtek �lt�kben �s egym�sra pillantottak. Mindketten ijedten n�ztek, de ebb�l az asztaln�l �l�knek semmi sem t�nt fel.

Hermione megk�sz�r�lte a tork�t �s � is letette a kanalat.

- Viktor Krum egy ny�pic alak – jelentette ki, s ezzel m�g Harryt is meglepte. Azonban kifejezetten j� �tletnek tartotta, amit Hermione mondott.

- �s ideges�t� – folytatta Hermione.

Ron id�k�zben lehajolt a kan�l�rt �s most igyekezett megszabadulni a levest�szt�t�l �s a langyos l�t�l n�h�ny tiszt�t� p�lcamozdulat seg�ts�g�vel. Azonban olyan zavart volt, hogy a tiszt�t�b�b�j rendesen kirojtozta barna pul�ver�t.

– �s unalmas.

- Ki az a Kum? – k�rdezte ny�vog� hangon Paulina.

- Krum. Hermione pas… m�rmint bar�tja – jav�totta ki mag�t George.

- K�sz�n�m a vacsor�t, Mrs Weasley – mondta gyorsan Hermione, majd mikor k�sz�lt elvinni a t�ny�rj�t, l�tta, hogy Paulina is v�gzett m�r.

- K�sz�nd meg sz�pen a vacsor�t – figyelmeztette csendesen a kisl�nyt.

- K�sz�n�m! – sip�totta Paulina, Mrs Weasley pedig egy meleg mosollyal v�laszolt.

- Menj, �s mosd meg a kezed – k�ldte ki Hermione.

Paulina elszaladt, Hermione pedig hozz�l�tott, hogy �sszeszedje a meg�resedett t�ny�rokat. Harrynek felt�nt, hogy pakol�s k�zben mennyire remeg a keze �s az arca is kipirosodott. Nem volt meglepve ezen: tudta, hogy Hermione a legkev�sb� sem szereti, ha el�hozakodnak Viktor Krummal – f�k�nt nem Ron f�le hallat�ra.

- Pedig �gy t�nt, � nagyon j�l �rzi mag�t veled – k�t�tte az ebet a kar�hoz Fred, mikor Hermione els�t�lt mellette egy undok fintort k�ldve fel�.

- M�ssal �n sokkal jobban �rzem magam – v�laszolta f�lv�llr�l a l�ny.

Fred, George �s Mr Weasley mosolyogva �sszepillantottak.

- Jobban, mint a vil�g legjobb fog�j�val? – k�rdezte k�tked� hangs�llyal George.

- Jobban, mint a legh�resebb kviddicsez�vel, a Trim�gus Tusa bajnok�val? – toldotta meg az ikertestv�re.

Mikor visszafel� j�tt a konyhapultt�l, Hermione lassan l�pdelt el m�g�tt�k, szinte s�t�lgatott, ami Harry sz�m�ra kifejezetten szokatlan volt t�le.

- Sokkal jobban – felelte nyomat�kosan Hermione, ment�ben lehajolva az ikrek k�z�.

- Igaz���n? – csod�lkozott kaj�nul George. – Na �s ki lenne a szerencs�s?

Hermione meg�llt Harry h�ta m�g�tt, Harry pedig a nyak�t kiford�tva feln�zett a l�nyra.

A l�ny azonban nem �t n�zte.

Egy hossz� m�sodpercig Hermione barna szemei tal�lkoztak Ron k�k szemp�rj�val.

Majd, miel�tt m�g b�rkinek felt�nt volna, hogy a Hermione szemeiben t�kr�z�d� tekintet m�s, mint az eddigiek, m�s, mint b�rmi, amit valaha lehetett l�tni az � szemeiben – Hermione eg�sz lassan, szinte l�gyan el�re hajolt, majd karjait Ron v�ll�ra kulcsolta �s megcs�kolta a fi�t.

Mindenki eln�mult. Mr Weasley sz�j�b�l kiesett a falat, Percy t�lt�lt�tte a pohar�t, a s�t�t�k l� el�ztatta az asztalt, de senki se t�r�d�tt vele. Mindenki a cs�kol�z� p�rt b�multa szemtelen ny�lts�ggal, de ez se Ront, se Hermion�t nem zavarta.

Mikor hossz� id� ut�n elengedt�k egym�st, mindketten nagyon pirosak voltak, de a mosolyt se lehetett let�r�lni az arcukr�l.

- Gyere… - Hermione k�zen fogta Ront �s nem t�r�dve a megh�kkent arcokkal, felmentek az emeletre.

Az asztaln�l �l�k k�z�l egyed�l Harry �s Muriel n�ni voltak k�pesek �nfeledten vigyorogni, a t�bbiek m�g a teljes d�bbenet �llapot�ban voltak.

- Meg�ll az eszem… - h�ledezett Fred ikertestv�r�vel k�rusban. – Ron �s… Hermione?!