- A lev�l tartalma igaz, Dumbledore professzor �r megk�rt engem, hogy a hal�la eset�n seg�tsek elpuszt�tani a horcruxokat �s �gy a S�t�t Nagyurat.

Harry megvet�en horkantott. Megint ord�tani szeretett volna, de a szavak nem j�ttek a sz�j�ra. �gy �rezte, m�r mindent kiadott mag�b�l, mikor Dumbledore portr�j�val vitatta meg ezeket.

- A t�rt�ntek ut�n nem maradhattam, f�leg mivel l�ttad, hogy mit tettem… Bevallom, nem tudtam, hogy akkor ott volt�l a toronyban. Azt rem�ltem, hogy miut�n Draco elmenek�lt, �n visszaj�hetek az iskol�ba �s egyszer�en az egyik hal�lfal�ra fogtam volna a gyilkoss�got.

Harry �jra Pitonra n�zett, ha lehet m�g nagyobb gy�l�lettel, mint el�tte.

- Azonban mindent l�tt�l �s ez romba d�nt�tte a terveimet, s�t a professzor �r�t is. Ide�lis esetben, te sosem tudtad volna meg, hogy �n �ltem meg Dumbledore-t, s zavartalanul v�ghezvihett�k volna a tervet, de sajnos…

Harry arc�n �r�mtelen mosoly ter�lt sz�t �s nem t�r�dve a kor�bbi figyelmeztet�ssel, Piton szavaiba v�gott.

- Sajnos kider�lt, hogy maga egy k�p�nyegforgat� �rul�, igen.

Piton eln�mult egy pillanatra, majd megr�zta a fej�t.

- De nem a professzort �rultam el – sz�lt halkan.

- �s ezt higgyem is el? – d�rrent r� Harry.

- Dumbledore professzor ezt v�rja t�led. Sosem v�rt el t�bbet, Potter, csak, hogy higgyenek neki. De te m�g ehhez is t�l b�szke vagy – folytatta a leteremt�st Piton. - Ink�bb neki�llsz megmenteni a vil�got azzal a poj�ca Weasleyvel meg az okostoj�s Grangerrel!

- �s mit tehettem volna? B�ztam volna magunkat egy koszos gyilkosra? – ord�totta Harry.

Piton figyelmen k�v�l hagyta a s�rt�st.

- Nem a professzort �rultam el – ism�telte nyomat�kosan. – A Nagy�rt �rultam el, ami�rt � is el�rult engem…

- Ja persze, meg akarta �lni mag�t, igaz? – v�gott k�zbe szkeptikusan Harry.

Piton megint elhallgatott �s furcs�n n�zett Harryre. Azt�n hirtelen elhat�roz�ssal vissza�lt a karossz�kbe.

- A Nagy�r el�rult engem, ahogy szinte az �sszes h�v�t. Sohasem vitte v�ghez azt, amit �g�rt, s ezzel minden embere ellen �rul�st k�vetett el. A S�t�t Nagyurak m�dszere ez – mondta Piton �rzelemmentes hangon.

V�gigh�zta hossz� mutat�ujj�t a sz�j�n, majd �gy sz�lt:

- �n a S�t�t Nagy�r ellens�ge vagyok, ak�rcsak te, Potter. Az ind�t�kaink nagyon hasonl�ak, neked �s nekem. Csak a m�dszereink k�l�nb�z�ek. Igen, nagyon k�l�nb�z�ek…

Eddig titkoltam el�led a r�szleteket, a professzor �r parancs�ra, de a helyzet a hal�lakor gy�keresen megv�ltozott. Nem sz�vesen teszem, de beavatlak a terveimbe. Erre az�rt is k�nytelen vagyok, mert tavaly �prilisban megtudtam, hogy csak te tudod v�ghezvinni a legfontosabbikat. Term�szetesen a Nagy�r elpuszt�t�s�r�l besz�lek.

Harry figyelmesen hallgatott. J�zan esze, ami azt s�gta, hogy maradjon csendben, h�tt�rbe szor�totta a makacs k�telked�st.

- Mikor k�zel h�rom �ve a Nagy�r �jra testet �lt�tt �s Dumbledore �sszeh�vta a F�nix Rendj�t, az �n feladatom annyi volt, hogy �jra bef�rk�zzek a Nagy�r bizalm�ba �s k�mkedjek ut�na. A visszat�r�se ut�n k�t �r�val mentem el hozz�, mikor te a gyeng�lked�n fek�dt�l. Elmondtam neki mindent a F�nix Rendje �jb�li megalakul�s�r�l, arr�l, hogy kik a tagjai �s mi t�rt�nt Roxfortban az elm�lt tizenh�rom �vben. Voltak l�nyeges r�szletek, amiket elhallgattam a Nagy�r el�l, mint az, hogy Dumbledore k�veteket k�ld az �ri�sokhoz, s�t azt is, hogy Cornelius Caramel hogyan �ll hozz� a helyzethez. Ezekkel csak r�pke napokkal tudtam h�tr�ltatni �t, csak annyival, hogy tal�lja ki � maga, mi folyik a h�tt�rben. Ez volt az els� l�p�s.

Viszont m�r az els� tal�lkoz�sunkkor felfigyeltem egy remek lehet�s�gre, amit r�gt�n meg is pr�b�ltam kiakn�zni. Ez pedig a bels� sz�th�z�s a hal�lfal�k k�zt. Mint azt tal�n te is tudod, Potter, a hal�lfal�k csoportja k�t r�szre oszthat�. Az egyik t�pus a fanatikus, �let�t is fel�ldozni k�pes hal�lfal�, aki mindent megtenne a S�t�t Nagy�r�rt…

- Lestrange… - jegyezte meg Harry.

- Pontosan – b�lintott Piton. – B�rmennyire is furcs�nak t�nhet sz�modra, �k azok, akiknek a viselked�se a legt�volabb �ll a Nagy�r�t�l. Ezek az �r�ltek b�rmire hajland�k, hogy az � kedv�ben j�rjanak, s �pp ezzel alacsonyodnak le a szem�ben. Semmit se fogtak fel abb�l, amit a Nagy�r tan�tott nekik, ez�rt val�j�ban �ldozatok ink�bb. Szerencs�tlen bolondok.

A m�sik csoport, akik megmenek�ltek az azkabani fogs�gb�l – mosolygott halv�nyan Piton. – Mi m�r kor�ntsem vagyunk hajland�k fel�ldozni minden a Nagy�r�rt, megmaradunk az �sszer�s�g talaj�n, ahogy mindenkinek kellene.

Elmondtam a Nagy�rnak, hogy Lucius Malfoy felhaszn�lta a napl�j�t a saj�t c�ljai �rdek�ben, s elvesztette azt. A Nagy�r rendk�v�l d�h�s lett Lucius-ra, s a b�ntet�s sem maradt el. Tudtam, hogy meg�lni nem fogja, mert sz�ks�ge volt minden egyes ember�re a visszat�r�se ut�n, ez�rt nyugodtan felhaszn�ltam �t. A Nagy�r megk�nozta a t�bbi hal�lfal� szeme el�tt, akikben tov�bb n�tt a f�lelem a mester�k ir�nt. �s nekem pont ez volt a c�lom.

Tudod, Potter, a f�lelem engedelmess�get sz�l, de ha t�lcsordul, hajlamos az ellenkez�j�t kiv�ltani. Hossz� id� kellett hozz�, de most m�r kialakult. Van �sszeesk�v�s a hal�lfal�k k�zt. �s ez volt Dumbledore professzor c�lja. Ez volt az eredeti terve, �s az oka, hogy senkinek sem besz�lt arr�l, hogy mi�rt b�zik bennem. Ink�bb hajland� volt bolondnak tettetni mag�t m�g a te szemedben is. Olyannak mutatni mag�t, aki k�pes hinni egy volt hal�lfal�nak csak az�rt, mert az azt mondja, hogy megb�nta a b�neit.

A saj�t ostobas�gomat b�ntam meg, ami�rt Roxfort ut�n azonnal be�lltam a Nagy�r h�vei sor�ba �s mindent megtettem volna a szabads�g�rt, amit �g�rt. Mert ezt �g�rte �: szabads�got, mert a hatalom szabadd� tesz. Ha t�rsai lesz�nk, megosztja vel�nk a hatalm�t �s mind azt tehet�nk, amire v�gyunk… Term�szetesen hazugs�g volt minden. Nem voltunk t�bbek puszta szolg�kn�l.

Nem t�nt fel neked, hogy a F�nix Rendje feladata el�sz�r a te �s a j�slat v�delme, �rz�se volt, ma pedig gyakorlatilag kimer�l abban, hogy a Roxfortot �rzik �s neked seg�ts�get ny�jtanak?

A r�gi Rend nem ilyen volt. A r�gi Rend tagjai �ld�zt�k a hal�lfal�kat.

Ez amiatt van, hogy a professzor �r felismerte, az �jabb harchoz �jabb haditerv kell. M�r nem a hal�lfal�k jelentik a legnagyobb vesz�lyt, ahogy r�gen, hanem maga a Nagy�r. Csup�n egyetlen ember…

Ez�rt azt�n a hal�lfal�k, a Nagy�r bizalmasai k�zt kellett ellens�geket tal�lni. Olyanokat, akik annyira rettegnek a hatalomra jut�s�t�l, mint ti. �s vannak ilyenek. Ennek k�sz�nhet�en a hal�lfal�k szervezete gyeng�bb, mint valaha.

- Kikb�l �ll ez a csoport? – k�rdezte Harry mag�ban megem�sztve a hallottakat.

- Hamarosan bemutatlak nekik. Megbesz�lt�nk egy tal�lkoz�t, holnap ide j�nnek. De k�zt�k van az az ostoba F�regfark is, �s Draco…

- Malfoy? – csattant fel Harry. – De h�t…

- Draco ki�rdemelte a bizalmamat, mikor nem v�gezte el a feladat�t. Pontosan erre sz�m�tottam, ahogy a professzor �r is – mondta Piton.

R�vid csend telepedett a szob�ra, a por m�r le�lt, Harry pedig teljesen megfeledkezett v�ll�ban �s bord�in l�ktet� f�jdalomr�l. A f�lig fekv� testhelyzete azonban kezdett k�nyelmetlenn� v�lni a h�trak�t�z�tt kezekkel, ez�rt letette a l�b�t �s �l� helyzetbe torn�zta mag�t. Piton f�l szemmel figyelte.

- Sz�val elhiszed, hogy nem vagyok ellens�g, Potter? – k�rdezte.

- Van m�s v�laszt�som? – morogta Harry v�lasz k�ppen.

- Nincs – susogta ravaszul a var�zsl�.

Harry s�hajtott egyet �s lemond�an ingatta a fej�t. �gy �rezte, m�g v�laszt v�r n�h�ny k�rd�s�re.

- Nemr�g kaptam egy el�tkozott levelet. Egy man� k�zbes�tette. Maga k�ldte?

- Igen �n voltam – b�lintott Piton. – Mikor k�zhez kaptad a levelet, k�pes voltam t�volr�l legiliment�lni t�ged.

- Vettem �szre… - jegyezte meg Harry.

- �gy �lmodban behatolhattam az elm�dbe �s megtudtam mindent, ami az�ta t�rt�nt, hogy utolj�ra tal�lkoztunk. Sz�ks�gem volt inform�ci�kra, �s tudnom kellett, mikor hova m�sz. Csak �gy tudtalak elfogni. A lev�l el�gett, hogy ne maradjon nyom. Nem tudhattam, hogy m�g a kezedben lesz akkor, val�sz�n�leg t�l er�sen hatoltam az elm�dbe… - mondta minden sajn�lkoz�s n�lk�l. – De, mint l�tod, meggy�gy�tottam a kezed.

- �s hogyan �ll�totta le a zsupszkulcsot?

- Nem �n voltam, hanem a dementorok – v�laszolta Piton. – Ha sok dementor van egy�tt, egy helyen, k�pesek kisz�vni a var�zser�t az emberekb�l. Mint Azkabanban egykor. �s ez t�rgyakra is vonatkozik.

Harry kez�t egyre jobban b�ntotta a k�telek szor�t�sa, cs�nya horzsol�s keletkezett a csukl�j�n. Piton �gy t�nt, megint �rtette, mire gondol, mert megp�ccintette a p�lc�t �s a k�telek lehullottak Harry karj�r�l.

- �s most mi a terve? – k�rdezte Harry a csukl�j�t d�rzs�lgetve.

Piton fel�llt �s az ablakhoz ment. P�r m�sodpercig n�zel�d�tt jobbra-balra, mint aki v�r valakit, azt�n visszafordult Harry fel�.

- El�sz�r is el kell mondanod, hogy mit tal�lt�l a Miszt�rium�gyi F�oszt�lyon – sz�lt.

Harry h�trad�lt a kanap�n �s �sszeszedte az elm�lt �jszaka eml�keit. Azon tanakodott, mindent elmondjon-e Pitonnak, v�g�l r�vid t�pel�d�s ut�n �gy d�nt�tt, t�m�ren besz�mol az eg�szr�l. Ak�rmi is fog t�rt�nni, nincs �rtelme eltitkolni, amit megtudott a nagymam�j�t�l �s Muriel n�nit�l. Ha Piton az � oldal�n �ll, mindent tudnia kell – ha pedig titokban minden szava ellen�re m�gis Voldemort embere, akkor pedig teljesen mindegy eltitkolni a r�szleteket.

Piton figyelmesen hallgatta a t�rt�nteket a Lelkek Term�r�l, a tart�lyba z�rt dementorokr�l �s Rose Evans-r�l, de sz�m�ra a l�nyeges r�sz a laborat�rium volt a Borgin & Burkes alatt.

- Igen, val�sz�n�leg ott van egy horcrux – er�s�tette meg Piton Harry v�lem�ny�t, miut�n elgondolkodva v�gigsim�tott hossz� ujj�val a sz�j�n. Elgondolkodva j�rk�lt fel-al�, s Harry t�relmetlen�l v�rta a fejlem�nyeket.

- Nos? – k�rdezte �lesen Harry.

Piton szeme �lesen villant. Ha kor�bban t�rt�nik ez a besz�lget�s, Piton nyilv�n r�f�rmedt volna, ami�rt nem sz�l�totta tan�r �rnak. Tal�n ezt is akarta, Harry nem tudta meg�llap�tani a goromba arc von�sair�l, de r�vid sz�net ut�n a f�rfi �gy sz�lt:

– A tervem a k�vetkez�: te nem csin�lsz semmit – parancsolta Piton. – Holnap d�lben a kis bar�taiddal egy�tt visszak�ldelek a f�hadisz�ll�sra �s ott is maradsz. Beadsz valami mes�t a t�voll�tetekr�l, nem �rdekel mit, az m�r a te dolgod. Ha sz�ks�g van r�d, �rtes�telek. A horcrux�rt term�szetesen egy�tt megy�nk, mert az igazgat� �r �gy k�v�nta. Vil�gosan besz�ltem, Potter?

Harry belet�r�dve b�lintott �s igyekezett nem gondolni r�, milyen k�pet fog v�gni Lupin, ha megint titkol�znia kell el�tte. Helyette a t�bbi k�rd�s�re koncentr�lt, amikre most kaphatott v�laszt.

- Ha m�r a tervekn�l tartunk, elmondan�, hogy mit tervez Voldemort…?

- Ne mondd ki a nev�t! – csattant fel Piton idegesen.

Harry meg se v�rta, hogy Piton befejezze, m�r mondta is tov�bb.

- Mit csin�l most, hol van egy�ltal�n? Kik a sz�vets�gesei? Maga mindenr�l tud, nem igaz, hiszen maga az Els�, vagy mi, Voldemort kedvence…

- Fogd be a sz�d, ostoba…!

Harry azonban nem hagyta ennyiben.

- M�rt nem mondja ki a nev�t? Ha maga Voldemort ellens�ge, akkor ne sz�l�tsa S�t�t Nagy�rnak!

Piton felpattant a sz�kr�l, k�zben bal alkarj�t fogta, ahol a S�t�t Jegy rejt�z�tt a tal�rja alatt. F�lelemmel vegyes d�he gyorsan apadni kezdett, ahogy �nuralommal visszafogta �rzelmeit.

- Nem mondom ki a Nevet, Potter, mert vesz�lyt jelenthet r�m n�zve.

- Ugyan, mif�le vesz�lyt? Engem meg akar �lni, m�gis ezerszer kimondtam m�r a nev�t, �s nem termett ott, hogy…

- A te karodon nincs ott a S�t�t Jegy! – v�gott k�zbe Piton. – Nem csak a Nagy�r tud h�vni minket a Jegyen kereszt�l, hanem mi is �t! Ha kimondjuk a Nevet, azt mindig meghallja.

Harry n�m�n n�zett a var�zsl�ra, v�g�l csak ennyit mondott:

- Ezt nem tudtam…

- Persze, hogy nem tudtad, Potter! – f�rmedt r� Piton. – Nem szoktam besz�molni r�la minden j�tt-mentnek.

Piton vissza�lt a sz�kbe, Harry pedig v�rt n�h�ny m�sodpercet, majd �jra megk�rdezte:

- Sz�val, mi a terve Tudjakinek?

- Err�l majd r��r�nk k�s�bb is besz�lni…

- Nem! – v�gta r� mer�szen Harry. – Most fogunk besz�lni r�la.

Piton �gy n�zett r�, mint egy sas, ami lecsapni k�sz�l. De – ahogy az n�la egy�ltal�n nem volt meglep� – az arc�ra ki�l� �rzelmek megint meghazudtolt�k a gondolatait.

- L�tom m�g mindig azt hiszed, hogy jobban tudsz mindent, igaz Potter? – susogta Piton. – Az ember azt hinn�, hogy tanult�l a dr�gal�tos keresztap�d hal�l�b�l… hogy megtanult�l hallgatni az id�sebbekre…

- Ne pr�b�lkozzon ezzel – szak�totta f�lbe ism�t Harry. – Felesleges. M�r nem tud felbosszantani vele. Azok ut�n nem, ami a toronyban t�rt�nt. Azt tanultam meg, hogy az eg�sz vil�gon csak h�rom emberben b�zhatok – �s ezek k�zt maga nem szerepel, de m�g a professzor sem.

Piton kifejez�stelen arccal hallgatta, ami Harrynek meglehet�sen furcsa volt.

- Sz�val a professzor sem… - sz�lt halkan a f�rfi. – Mindezek ut�n m�g benne sem…

- Hogyan b�zhattam volna benne, amikor m�g �nmag�ban se b�zott? – k�rdezte Harry.

Piton most el�sz�r �rtetlenkedve n�zett r�. Mindez csak egy pillanatig tartott:

- Dumbledore professzornak mindig remek megl�t�sai voltak �s sziklaszil�rd tervei. �n vagyok r� a legjobb p�lda, Potter – mutatott �nmag�ra Piton. – Senki m�st nem avatott be a r�szletekbe a hal�lfal�kkal kapcsolatban…

Harrynek sz�get �t�tt valami a fej�be, s ezt r�gt�n sz�v� is tette.

- Mondja, olvasta azt a levelet, amit a professzor nekem �rt?

- Hogyan olvastam volna? – k�rdezett vissza Piton.

Harry most lassan elmosolyodott. Piton arca kifejez�stelen maradt.

- �rdekes… - d�nny�gte Harry, azt�n hirtelen elnevette mag�t. A nevet�s�ben nem volt �r�m, ink�bb csak g�ny.

Pitonnak ez m�r t�bb volt a sokn�l.

- Ha nem tudsz �rtelmesen viselkedni, v�get vet�nk a besz�lget�snek!

- Mag�n nevetek, Piton! – v�laszolta Harry szemtelen�l. – Maga v�gig azt hitte, hogy a F�nix Rendje leg�rt�kesebb tagja, mert Dumbledore mag�val osztja meg a terveit. �gy l�tszik a professzor is tudta, hogy maga csak erre j�… Parancsot teljes�teni.

Piton felpattant a sz�kb�l �s iszony� tekintettel n�zett Harryre. Harry is fel�llt �s vigyorogva b�mult Pitonra.

- Milyen �rz�s �r�kk� parancsokat teljes�teni, „Herceg”? – g�nyolta Harry. - Ilyen kir�lyi n�vvel is csak arra volt j�, hogy el�sz�r Voldemort parancsaira ugr�ljon, most meg Dumbledore utas�t�sait k�vette. Minden terv�t elmondta mag�nak, hogy maga v�ghez vigye azokat, de arra m�r nem volt j�, hogy a k�ts�geit is megossza mag�val!

Harryb�l �ml�ttek a szavak. �gy �rezte, most minden s�rt�st visszaadhat Pitonnak, amit az �vek sor�n kapott t�le. Piton fenyeget�en felemelte a p�lc�j�t, de � nem t�r�d�tt vele.

- Maga csak egy eszk�z, Piton! Az volt a hal�lfal�k k�zt is �s a Rendben is az volt – folytatta Harry. - Siriust g�nyolta, ami�rt a f�hadisz�ll�son kuksolt �s m�g csak nem is �rtette, hogy mi�rt tartja ott �t Dumbledore. Od�ig volt t�le, hogy bebizony�tsa mindenkinek, maga milyen k�l�nleges, hogy maga a F�nix Rendje kulcsembere, igaz? Pedig Dumbledore mag�t nyugodtan k�ldte az �letvesz�lybe, am�g Siriust megpr�b�lta megv�deni! L�tja m�r, Pipogyusz? H�bor�ban az embereket v�dj�k, az eszk�z�ket meg felhaszn�ljuk…!

PAFF!

Piton nem t�r�d�tt a var�zsp�lc�val, helyette hatalmas pofont adott Harrynek, amit�l a fi� csillagokat l�tott �s elter�lt a f�ld�n. Harry m�r nem nevetett, de az arc�n m�g l�tszott a g�ny �s elt�k�lte mag�ban, hogy azt Piton nem fogja let�r�lni onnan.

- Arc�tlan f�reg! Ha m�g egyszer g�nyol�dni mersz rajtam, olyan k�nokat fogsz �t�lni, hogy azt k�v�nod b�r meghaln�l! �tkozott… fogalmad sincs r�la…!

Harry a f�ld�n fekve el�gedetten n�zte a t�bolyultan f�st�lg� Pitont, s k�zben a farmerzseb�ben keresg�lt Dumbledore levele ut�n, amit mindig mag�n�l tartott, pedig m�r r�gen el kellett volna �getnie. Kihal�szta a gy�r�tt levelet �s Piton fel� ny�jtotta.

- Tess�k, n�zze meg! – mondta Harry.

Piton kit�pte a kez�b�l az oldalakat �s szem�gyre vette.

- Itt mindent le�r – magyar�zta Harry. – Ha eddig nem tudta, milyen volt Dumbledore, most megismerheti.

Piton vadul olvasni kezdett, homloka r�ncokba futott.

- Dumbledore b�zott mag�ban �s bennem is. �pp csak �nmag�ban nem. �s ez volt az � legnagyobb hib�ja. Mindig az esz�re hagyatkozott, akkor is, amikor a sz�v�re kellett volna hallgatnia… Ez�rt �rtett�k meg egym�st olyan nagyon, igaz? – k�rdezte Harry csendesen, de m�r nem volt g�nyol�d�s a hangj�ban.

Piton olvasott tov�bb, de most meg�llt �s Harryre n�zett.

- Az�rt mag�val osztotta meg a terveit, mert tudta, hogy maga ugyan�gy gondolkodik, ahogy �.

Piton sz� n�lk�l hagyta a meg�llap�t�st, s ebb�l Harry tudta, hogy igaza volt.

- M�r r�g el kellett volna �getned ezeket a lapokat – figyelmeztette Piton.

- Tudom… - hagyta r� Harry. Nem �rdekelte t�ls�gosan az �vatoskod�s ebben a pillanatban.

Piton t�zet gy�jtott a p�lc�j�val, s egym�s ut�n el�gette a lev�l lapjait. Nem maradt ut�nuk m�s, csak hamu. Azt�n meglend�tette a p�lc�t �s a hamu a k�m�nyen �t kir�ppent a szabadba. Nem volt m�r lehet�s�g �ssze�ll�tani a levelet.

Harry felt�p�szkodott a f�ldr�l �s a p�lc�j��rt indult. Felvette �s zsebre dugta, Piton k�zben figyelte. Harry fel�je fordult �s csak �lltak. Egyik�k sem sz�lt egy sz�t sem hossz� m�sodpercekig. Harry nem gondolkozott m�r semmin, egykedv�en n�zett a m�sikra. �t megnyugv�ssal t�lt�tte el, hogy t�rgynak titul�lta a f�rfit, azt azonban nem tudhatta, hogy Pitonra milyen hat�ssal volt ez. Ha tudna legiliment�lni, most volt tan�ra szem�be n�zve k�nnyed�n megtudhatn�, hogy �rez.

Kopogtattak az ajt�n – h�rom er�teljes koppan�s.

- Gyere be! – sz�lt Piton, s az ajt� azonnal kiny�lott.

Draco Malfoy l�pett be, s m�g�tte Peter Pettigrew. Mindketten megtorpantak az ajt�ban, mintha csak egy s�b�lv�ny �tok tal�lta volna el �ket.

- Te j� �g, mi t�rt�nt itt? – k�rdezte Malfoy d�bbenten, ahogy k�rbehordozta tekintet�t a porig rombolt nappalin. F�regfark n�m�n t�togott, mint egy partra vetett hal.

- K�rdezd Pottert – vonta meg a v�ll�t Piton. Malfoy most figyelt fel Harryre, aki t�le balra, zsebre tett k�zzel, h�t�t az egyik szekr�nynek vetve �lldog�lt. – A vend�g�nk bal l�bbal kelt fel.

- Potter – k�sz�nt a sz�ke, mardek�ros fi�, s fel�lt�tte szok�sos fels�bbs�ges vigyor�t.

- Malfoy – viszonozta az �dv�zl�st Harry.

- Harry… de j�, hogy… - motyogta Pettigrew, b�r val�sz�n�leg azonnal r�j�tt, hogy milyen k�ptelen helyzetben vannak most. Mikor Harry legut�bb tal�lkozott sz�lei egykori j� bar�tj�val, az meg�lte Cedric Diggory-t, majd egy hossz� k�st v�gott az � karj�ba. Ez�rt azt�n Harry nem sz�lt hozz� semmit, direkt leveg�nek n�zte.

Draco Malfoy sokat v�ltozott, mi�ta Harry l�tta, t�bb mint f�l �vvel ez el�tt. A fi�nak most hossz� sz�ke haja volt, mely eleg�nsan omlott v�ll�ra, csak�gy, mint apj�nak, Lucius Malfoynak. Mivel muglik k�zt voltak, nem hordhatott tal�rt, s ez�rt meglehet�sen szokatlan volt a k�lseje Harry sz�m�ra. Fekete zak�t �s nadr�got, hozz� s�t�tk�k garb�t viselt, amit�l egy el�kel� mugli benyom�s�t keltette.

- Csak nem okozott gondokat a ragy�sfej�? – k�rdezte vigyorogva Pitont�l, a f�rfi homlok�b�l �s sz�j�b�l csordog�l� v�rre c�lozva.

- T�r�dj a magad dolg�val! – dorg�lta meg Piton, de nem �gy, mint mikor Harryt szidta, ann�l sokkal eln�z�bben, m�r-m�r gyeng�den.

Pettigrew �s Malfoy beljebb j�ttek, felocs�dva az els� meglepet�sb�l, majd Pettigrew bez�rta az ajt�t.

- Elmondtad neki a r�szleteket? – �rdekl�d�tt Malfoy.

Harry meglep�dve felvonta a szem�ld�k�t. Mi�ta tegez�dnek ezek?

- M�g nem. R��r – v�laszolta Piton.

- Azt hittem, sietn�nk kell, mert holnaput�n j�n…

- Igen, de addigra �k m�r nem lesznek itt – sz�gezte le Piton, Malfoy pedig helyesl�en b�lintott egyet, majd ledobta mag�t abba a sz�kbe, amiben kor�bban Piton is �lt.

- Nem sz�vesen szak�tom f�lbe a b�jcseveg�st – sz�lalt meg Harry -, de szeretn�m l�tni a bar�taimat.

�gy gondolta, m�r f�l�sleges k�vetel�znie a t�j�koztat�s�rt, mert Piton �gy sem fog v�laszolni, am�g nem akar.

Malfoy felr�h�g�tt, de Piton intett neki, mire elhallgatott. � is somolygott, de beleegyez�en b�lintott.

- J�l van, Potter. Gyere – mondta, majd elindult a kid�lt szekr�ny fel�. Kifeszegette a maradv�nyokat, s �tl�pett a rejtekajt�n. A l�pcs�, mely az emeletre vezetett r�gt�n a k�sz�bt�l indult. Piton siet�s l�ptekkel elindult rajta, Harry pedig k�vette.

A l�pcs� egy fordul�val �rt fel az emeletre, ahol r�vidke folyos� vezetett tov�bb, egy kis ablakig, ami besz�rk�lt a r�tapadt koszt�l. A folyos�n jobbra-balra k�t-k�t ajt� ny�lt szob�kba.

Piton a var�zsp�lc�j�val kinyitotta az els�, jobb k�z fel� ny�l� ajt�t, majd kit�rta Harry el�tt.

- Itt van a p�rocska – mondta Piton, s durva mozdulattal bel�kte Harryt az ajt�n.

Hermione �s Ron az �gyon �ltek, s Harry nagy megnyugv�s�ra s�rtetlennek l�tszottak.

- Harry! Jaj, Harry! – ki�ltott fel Hermione, mikor megl�tta, s r�gt�n a nyak�ba ugrott.

- J�l vagy? – k�rdezte Ron agg�dva, mikor �szrevette, hogy Harry fintorog a f�jdalomt�l Hermione szoros �lel�se miatt.

- J�l, persze… - nyugtatta meg gyorsan bar�tait.

Hermione azonnal elengedte bar�tj�t �s d�h�sen n�zett Pitonra. Ron azonban k�r�rvend�en felhorkant, mikor felt�nt neki, hogy gy�l�lt volt tan�ra sem s�rtetlen. Pitonnak id� k�zben r�sz�radt a v�r a homlok�ra, s bar�ts�gtalan arckifejez�se egyenesen ijeszt�v� v�lt, mikor m�rges volt. �gy volt ez most is:

- Ha kisz�rakoztad magad, Weasley, besz�molhatsz Potternek, meddig tartott ki a sz�nalmas patr�nusod a dementorok ellen – morogta Piton. – B�szke lehet a bar�tod, hogy megtan�totta neked, hogyan maradj �letben vel�k szemben – k�t m�sodperccel tov�bb.

Ron f�le elv�r�s�d�tt, de Harry nem hagyta annyiban.

- �n meg azt mondom majd el nekik, mennyit is jelentett maga Dumbledore-nak, Pipogyusz! – el�zte meg a visszav�g�ssal Hermion�t, aki m�r nyitotta a sz�j�t, hogy szidalmakat z�d�tson a f�rfi nyak�ba.

Pitonnak se volt alkalma t�bbet mondani, mert Harry r�gt�n bev�gta az orra el�tt az ajt�t. Ez ut�n bar�tai fel� fordult.

- El�g volt bel�le m�ra – sz�lt. Majd f�radtan az �gyra huppant az oldal�t szor�tva.

- Mi t�rt�nt odalent? – k�rdezte Ron. – P�r perce d�b�rg�st, meg robajl�st hallottunk…

- Harcoltatok?

Harry b�lintott. Nem v�rta meg, hogy bar�tai tov�bb k�rdez�sk�djenek, elmondott nekik mindent a nappaliban t�rt�ntekr�l.

- L�tj�tok, Piton a mi oldalunkon �ll – mondta Hermione, mikor Harry befejezte a besz�mol�t. K�t bar�tj�nak azonban felt�nt, hogy ezt nem t�l nagy lelkesed�ssel mondta a l�ny.

- Vagy ez is csak egy dupla-tripla csavart tr�kk, hogy tot�lisan megkeverjen mindenkit… - jegyezte meg Ron.

Hermione nem mondott semmit, m�r nem akarta minden�ron Dumbledore v�lem�ny�t hangoztatni.

- Harry? – sz�lt r� Ron. – Szerinted kinek…?

- Kinek az oldal�n �ll? – d�lt h�tra Harry. – Szerintem a saj�tj�n…

- Ak�rhogy is, hamarosan kider�l – mondta Hermione. – Ha elmegy�nk a Borgin & Burkes-be �s ha megtal�ljuk valamelyik horcruxot, akkor kider�l kinek a p�rtj�t fogja.

- Aha… - motyogta Harry �s f�j�s bord�it markol�szta.

- V�rj – Hermione kih�zta Harry p�lc�j�t a zseb�b�l �s a fi� oldal�ra szegezte. – �gy mindj�rt jobb lesz…

A p�lca v�ge felizzott, majd kialudt, majd megint felizzott. Ez p�rszor megism�tl�d�tt, s Harry f�jdalma azzal egy�tt sz�nni kezdett.

- K�szi – mondta h�l�san Harry, majd h�tr�bb cs�szott az �gyon �s h�ttal a falnak d�lt.

K�t bar�tja ugyan�gy tett.

- �s most mit csin�ljunk? – hangzott Ron k�rd�se.

- Most v�runk.

�s v�rtak. Sok�ig, unatkozva, hol a kinti utc�t b�mulva, hol a falat vagy a plafont. Lentr�l csak cip�k dobog�sa hallatszott, majd egyszer csak F�regfark felh�borodott kiab�l�sa:

- Mi az, hogy �n takar�tsak �ssze?!