- Potter, figyelj…

- Harry – jav�totta ki Mordont.

- J�l van, az �rd�gbe! – mordult egyet az auror. – Figyelj r�m… Mindketten tudjuk, hogy mit kell majd csin�lnod, nem igaz?

Mordon kiv�rt, Harry pedig pislogva b�mult az ac�lk�k szemgoly�ba, mely idegesen forgott.

- Tudom, mit fogsz gondolni most r�lam, de az �letedet akarom vele v�deni – folytatta R�mszem. – Ne hidd, hogy �r�mmel teszem – illetve, hogy �r�mmel akarlak r�venni erre, �s m�s k�r�lm�nyek k�zt soha nem tan�tan�lak meg, de…

- Mire c�lzol? – r�ncolta a homlok�t Harry.

Mordon idegesen f�jt egyet �s m�g jobban megszor�totta Harry v�ll�t.

- Mire-mire?! A gyilkos �tokra. Amivel t�l�lheted ezt az eg�szet.

Harry azt hitte, rosszul hall. Alastor Mordon meg akarja tan�tani az Adava Kedavra �tokra?

- Nem – jelentette ki Harry, �s tiltakoz�sk�ppen megr�zta a fej�t. – Nem… soha…

- Ne but�skodj m�r, fiam! – csattant fel Mordon. – Tudom, hogy mit gondolsz err�l, �s egyet is �rtek veled, de mivel m�ssal gy�zn�d le Tudjukkit? Ez az egyetlen �tok, ami ellen nem l�tezik v�dekez�s, hisz tudod!

Harry kiszak�totta mag�t Mordon szor�t�s�b�l �s egy pillanatig borzad� tekintettel n�zett az aurorra. Gyilkost akarnak bel�le csin�lni! – d�b�rg�tt Harry fej�ben a gondolat. Az ajt� fel� indult, de a kilincsen meg�llt a keze, �s megdermedt. Mordon tudta, hogy �gy lesz, mert nem sz�lt ut�na, nem akarta meg�ll�tani – tudta, hogy Harry saj�t mag�t fogja marad�sra b�rni.

Csak n�zte a kilincset tart� kez�t. Olyan volt, mintha az el�tte �ll� ajt� maga lenne a v�laszt�s. Vagy kimegy a szob�b�l �s elfelejti, hogy Mordon szavai ak�r elhangzottak itt, ahogy azt a sz�ve dikt�lta, vagy visszafordul �s megtanulja azt a var�zslatot, ami v�gzett az apj�val, anyj�val, Cedric-kel, Dumbledore-ral, de tal�n neki seg�t t�l�lni.

- Harry, nem �lni tan�talak meg – sz�lt Mordon. – Csak szeretn�m, ha t�l�ln�d. B�zom annyira az �t�l�k�pess�gedben, hogy csak akkor haszn�lod ezt az �tkot, ha az �leted m�lik rajta.

Ez hatott. Harry fej�ben visszhangzottak a szavak: Mordon b�zik az �t�l�k�pess�g�ben. Ezt bizony ritk�n kapta meg Harry, hiszen akkor se hallgattak r�, mikor Malfoyt �s Piton meggyan�s�totta a mer�nyletekkel, vagy mikor azt hangoztatta, hogy Amp�kban jobban b�zik, mint a Miniszt�riumban.

Harry elengedte a kilincset, megfordult �s sut�n b�lintott. Mordon nem mosolyodott el, nem s�hajtott megk�nnyebb�lten – arca fesz�lts�get t�kr�z�tt.

- Helyes – mondta. – Ezt nem kell hallania senkinek, Harry. K�zt�nk maradjon, rendben?

- Persze – egyezett bel Harry �s visszament a szalon k�zep�re. – Akkor… hogyan kell meg�lni valakit? – Harry sz�ntsz�nd�kkal tette fel �gy a k�rd�st, b�r maga sem tudta, mi�rt. Tal�n, hogy �reztesse mag�val �s Mordonnal, mennyire lehetetlen ez a helyzet, s hogy sose felejtse el, mi�rt is d�nt�tt �gy, hogy elengedi a kilincset.

- Gyakoroljunk a szok�sos alm�n… - ind�tv�nyozta Mordon, �s letett a padl�ra egyet, p�r m�terre t�l�k. – El�sz�r csak szegezd r� a p�lc�t �s mondd ki a var�zsig�t. A hangs�ly a „davr�”-n van…

- Tudom – szak�totta f�lbe Harry az aurort �s el�h�zta a p�lc�t.

Az alm�ra szegezte, s let�r�lt egy csepp izzadts�got a homlok�r�l. Ez �gy nem fog m�k�dni… - villant �t Harry agy�n a gondolat, mintha az �szt�nei s�gn�k neki. Megborzongott ett�l, de irt�zat�t egy �jabb hang szak�totta f�lbe, egy r�gi eml�k: „Sose haszn�lt�l m�g f�benj�r� �tkot, mi? Azokat komolyan kell gondolni, Potter!” Bellatrix Lestrange ordib�lta ezt neki a Miniszt�rium �trium�ban… Bellatrix tan�cs�t akarod megfogadni Mordon� helyett? – kiab�lta egy m�sik hang a fej�ben, mely Hermion��ra eml�keztette. - Tedd, amit R�mszem mondott!

- Adava Kedavra!

Harry p�lc�j�nak v�ge z�lden felizzott, majd vak�t�an villant egyet, s ezzel egyid�ben hangos d�rren�s r�zta meg a szalont. De a hal�los sug�rnyal�b nem csap�dott ki, nem volt teljes az �tok.

- Igen, j�l mondtad ki – d�rm�gte Mordon. – Tudnod kell, hogy a f�benj�r� �tkok mindegyike �rzelem alap� var�zslat, teh�t…

- Komolyan kell gondolnom �ket, igaz? – v�gott k�zbe Harry megint.

Mordon nem mutatta, hogy neheztelt volna ez�rt, csak b�logatott. Ha Harry agy�ba nem tol�dtak volna egym�s ut�n a torz r�mk�pek, amiben �nmag�t l�tta v�r�s szemekkel, fekete csukly�ban, m�g �rdekesnek is tal�lta volna az auror sebhelyes arc�n lej�tsz�d� v�ltoz�sokat �s a folytonos t�pel�d�st, amivel �nmag�t akarja meggy�zni, hogy helyesen cselekszik.

Ugyanakkor Harrynek is komoly �nuralomra volt sz�ks�ge, hogy a nevets�ges gondolatok k�z� tasz�tsa vissza a r�mk�peit, s mag�ban hangoztassa Mordon szavait – b�zom az �t�l�k�pess�gedben.

- Akkor megpr�b�lom m�gegyszer, j�? – k�rdezte Harry.

- Rendben. Pr�b�ld meg magad el� k�pzelni Tudodkit – javasolta Mordon. – A m�dszer ugyanaz, mint a patr�nus b�b�jn�l. Az �rz�sre kell koncentr�lnod, arra, amit ir�nta �rzel.

Harry megcs�v�lta a fej�t �s nagyot s�hajtott. Atya�g, mi j�n m�g ez ut�n? – k�rdezte mag�t�l, majd arra a pillanatra koncentr�lt, mikor Voldemort �jra testet �lt�tt a temet�ben, s mikor egy �rtatlan fi�, Cedric az �let�t vesztette. Harry sz�v�t el�nt�tte az undor �s ez az arc�ra is ki�lt. Ha most l�tn� mag�t egy t�k�rben, biztos nem tetszene neki a l�tv�ny. Mordon az alm�ra figyelt, nem Harryre – tal�n ugyanebb�l az okb�l.

- Adava Kedavra!

A p�lca megint z�ldes f�nyt �rasztott, s d�b�r�gve azonnal �tj�ra indult a hal�los sug�r. El�rte az alm�t, s az egyetlen pillanat alatt felpattant a leveg�be �s darabokra szakadt.

Harry cs�ndesen szeml�lte �tka eredm�ny�t, s pr�b�lt nem gondolni �nmag�ra. Mordonra pillantott, aki botj�ra t�maszkodva �llt mellette. K�k szeme sebesen forgott.

- El�gedett vagy? – k�rdezte Harry, s pr�b�lt sz�m�zni minden �rzelmet a hangj�b�l.

- M�g senki se tudta megcsin�lni els�re ezt a var�zslatot – jegyezte meg az auror.

- Nos, az �n helyzetem nem nagyon f�r bele a norm�lis kateg�ri�ba – felelte Harry, s elford�totta tekintet�t az �reg arc�r�l. Eltette a p�lc�t, �s megk�sz�r�lte a tork�t. – �hm… az alma mi�rt durrant sz�t? Azt hittem, az Adava Kedavra nem hagy nyomot.

- Igen, �gy van – sietett a v�lasszal Mordon. – Azonban t�rgyakon m�sk�nt reag�l, mint �l�l�nyen…

- Az alma �l�l�ny.

Mordon elmosolyodott. Most el�sz�r az�ta, hogy kik�ldte Ront �s Hermion�t.

- Az �l�l�ny alatt azt �rtem, hogy jelenleg is �l. A leszedett alma m�r nem n�vekszik…

- Szabad megtudnom, hogy mit m�veltek? – hallatszott egy csendes, hideg hang az ajt� fel�l.

Harry �s Mordon egyszerre kapt�k oda a fej�ket, s Lupint l�tt�k, aki zsebre tett k�zzel �ket n�zi. Harry m�g sosem l�tta ilyen komornak az arc�t.

- Azt hittem, megbesz�lt�k, hogy ilyesmire nem tan�tjuk �ket, R�mszem – mondta, �s beljebb j�tt.

Mordon nem j�tt zavarba, tov�bbra is nyugodtan a botj�ra t�maszkodott, Harry azonban elfeh�redett.

- �n meg �gy eml�kszem, hogy ezt te jelentetted ki, �n pedig kor�ntsem �rtettem egyet veled, amit a tudtodra is hoztam – recsegte az auror.

Lupin m�g k�zelebb j�tt, szem�t le sem vette Mordonr�l, s Harry most el�sz�r vett �szre d�h�t a f�rfi szem�ben. Ijeszt� volt a tekintete.

- Sz�val nem �rtett�l egyet velem… - ism�telte csendesen Lupin. – Mondd csak, R�mszem, eml�kszel m�g egy�ltal�n Jamesre, vagy m�r �n vagyok az egyetlen, aki �rz�m a halott bar�taim eml�k�t?

Mordon nem v�laszolt, csak felvonta �p szem�ld�k�t. Lupin folytatta:

- Tal�n eml�kszel m�g, James mennyire ellenezte, mikor Barty Kupor felhatalmazott titeket, hogy haszn�lj�tok a f�benj�r� �tkokat. Azt mondta – j�l eml�kszem -, hogy a Miniszt�rium ezzel les�llyedt Voldemort szintj�re. Barty volt a mi Voldemortunk �s ti lettetek a hal�lfal�i! – morogta haragosan. Hangja tov�bbra is csendes volt, de hi�nyzott bel�le az a megszokott nyugodts�g. Harry szinte l�tta a k�k szemei m�g�tt par�zsl� farkas tekintet�t.

- Lupin… – kezdte Mordon. – Te is tudod, hogy Harryben ott van Tudodki ereje. Tetszik, vagy sem, azok az er�ss�gei, amik neki…

- Nem! – jelentette ki Lupin. – Hogy mondhatsz ilyet? Nem eml�kszel, mit mondott Dumbledore?

- De eml�kszem – reccsent r� az auror. – �s arra is eml�kszem, hogy sz�z m�tert zuhant a Csillag�szati Toronyb�l!

Most Lupin maradt cs�ndben, de nem k�sz�lt magyar�zkodni, ahogy Mordon tette. Harry szinte v�rta, hogy mindj�rt ordib�lni fognak egym�sra, net�n p�lc�t is r�ntanak – ehelyett azonban Lupin szok�sos, nyugodt hangj�n sz�lt Harryhez.

- K�rlek, menj ki innen, Harry. �n m�g elbesz�lgetek Mordonnal.

- Ne csin�ljanak semmit… - figyelmeztette �ket t�tov�n.

- Nyugodj meg, fiam, nem fogunk �tkoz�dni vagy mi! – legyintett Mordon.

Harry ebben nem volt olyan biztos, de Lupin, b�mulatos m�don visszanyerve higgadts�g�t, b�lintott. Harry ekkor sz�t fogadott �s sz� n�lk�l kiment a szalonb�l, s nem felejtette el becsukni maga m�g�tt az ajt�t.

Lement a f�ldszintre, de miel�tt m�g kigondolhatta volna, mivel magyar�zza meg a t�bbrendbeli d�b�rg�st, Ron �s Hermione siettek el�.

- Mi t�rt�nt? – faggatta Ron.

- H�t… ���…

- A gyilkos �tkot akarta megmutatni, igaz?

Harry m�r meg se lep�d�tt, hogy a l�ny kital�lta a t�rt�nteket. Ron szemei azonban t�gra ny�ltak a d�bbenett�l.

Harry sut�n b�lintott, majd fej�vel intett, hogy menjenek innen. Hogy kiker�lj�k a szalont, s a Lupin �s Mordon veszeked�s�b�l esetlegesen kisz�r�d� zajokat, a csigal�pcs�n mentek fel k�t emeletet, �s bez�rk�ztak az egyik szob�ba.

- Hagyjuk ezt az eg�szet! – sz�lt Harry m�rgesen. Nem akart tov�bb arra gondolni, hogy �t perce m�g azt az �tkot gyakorolta, ami meg�lte a sz�leit. – Mes�lj�tek m�r el v�gre, hogy mi t�rt�nt a ruh�val! Horcrux volt, vagy sem?

- Nem, Harry – v�laszolta Hermione szomor�an. – Sajn�ljuk, de csak egy k�z�ns�ges tal�r volt.

- A fen�be… - morgol�dott Harry. – M�rt nem tud minden sim�n menni?

Ron �s Hermione csendben maradtak, �s Harryt figyelt�k, aki megint felvette r�gi szok�s�t �s fel-al� j�rk�lt a szob�ban, s k�zben n�m�n d�h�ng�tt.

- Azzal a Leonarddal kapcsolatban… - kezdte Hermione, miut�n megbizonyosodott r�la, hogy Harryt lefoglalja a szitkoz�d�s. – Arra gondoltam, hogy tal�n �ppen � volt Imperius-�tok alatt.

Harry �s Ron felkapta a fej�t.

- �s… - folytatta a l�ny -, tal�n Voldemort ir�ny�totta, �s ez�rt akart megtudni r�lad dolgokat… V�g�l is Voldemortot �rdekelheti az, hogy milyen ember vagy. Jobban meg akar ismerni, ha m�r a j�slathoz nem f�r hozz�.

- ���… lehet – d�nny�gte Harry, s titokban igazat adott Hermion�nak. Az � verzi�ja hihet�bb volt, mint saj�t nyakatekert �sszeesk�v�s-elm�letei Scrimgeourr�l.

- De az els� alkalommal… mikor �lmomban legiliment�ltak?

- Biztos vagy benne, hogy az legilimencia volt?

- Nem, semmiben se vagyok biztos… - s�hajtotta Harry. – De ha Scrimgeournak van egy embere a Renden bel�l…

- Tudod, egy kicsit olyan vagy, mint a miniszter – jegyezte meg Hermione. – Jaj, ne l�gy d�h�s… k�rlek hallgass meg – tette hozz�, mikor megl�tta Harry arckifejez�s�t. – Arra c�loztam, hogy te is el�szeretettel hib�ztatod minden�rt Scrimgeourt, meg az aurorjait, �s k�zben hajlamos vagy… megfeledkezni Voldemortr�l…

- M�ghogy megfeledkeztem r�la! – emelte fel a hangj�t Harry.

Ron �gy n�zett a l�nyra, mint egy �t�d�ttre.

- Hogy lehet megfeledkezni valakir�l, akinek az a c�lja, hogy kinyiffantson? – tette fel a logikus k�rd�st Ron.

Hermione t�relmetlen�l f�jt egyet, �s lehuppant az egyik �gyra.

- El�sz�r is, Ron… Voldemortnak nem az a c�lja, hogy meg�lje Harryt, ez csak szerepel a tervei k�zt…

- Az nem ugyanaz?

Hermione v�laszra se m�ltatta.

- M�sodszor: Scrimgeournak megvan a maga gondja. Ha � a koboldokkal akar foglalkozni, tegye. Neked meg m�st kellene tenned, �s nem folyton azt hangoztatni, hogy likvid�lni kellene a minisztert, meg harcoljunk egy�tt Amp�kkal!

- �n ilyet sosem mondtam – t�rta sz�t a karj�t Harry. – �s k�l�nben is… Szerinted, akkor mit kellene csin�lnom? Folyton zs�kutc�ba jutunk, ezzel az �tkozott ruh�val se ment�nk semmire!

Hermione nagyon komoly arcot v�gott, ahogy Harry szem�be n�zett.

- Azt kellene tenned, amit Dumbledore professzor javasolt – mondta csendesen.

- De h�t… azt tessz�k! Keress�k a horcruxokat, ahol tudjuk! – v�laszolta Ron Harry helyett.

- Meg kellene keresn�nk Pitont - mondta ki a v�lem�ny�t Hermione, mintha ez lenne a legterm�szetesebb dolog a vil�gon.

Harry azt hitte, rosszul hall. Abbahagyta a j�rk�l�st �s le�lt az egyik �gyra.

- Hogy azt�n �gy v�gezz�k, ahogy Dumbledore? – sziszegte d�h�sen.

Hermione szeme meg se rezd�lt. Ugyanazt a magabiztoss�got t�kr�zte, mint Dumbledore-�.

- Nem fogjuk �gy v�gezni – mondta. – Te is tudod, hogy k�t lehet�s�g van. Ha Piton Voldemortnak dolgozik, akkor mindent elmondott neki a horcruxokr�l, �s akkor Voldemort is mindenbe beavatta. Enn�l fogva mindenr�l tud, �s sok mindent mondhatna nek�nk. P�ld�ul, hogy mi a negyedik horcrux…

Harry �s Ron �sszepillantottak. Mindketten ugyanarra gondoltak, s lelki szemeik el�tt m�r l�tt�k is, ahogy p�lc�t szegezve Pitonra, �ppen Veritaserummal itatj�k.

Hermione folytatta:

- A m�sik lehet�s�g, hogy Piton m�g mindig a mi oldalunkon �ll, akkor pedig seg�thet nek�nk megtal�lni a horcruxokat. Ha val�ban � k�ldte a levelet neked, akkor az ezt t�masztja al�.

- M�gis mivel? – csattant fel Harry idegesen. Gy�l�lte, ha olyan p�ld�kat hoznak fel, ami els� l�t�sra aljas t�mad�s, azt�n belemagyar�znak mindenf�le lehetetlen dolgot.

- Gondolkozz m�r! – sz�lt r� Hermione. – Te mondtad, hogy Voldemort m�shogyan is hozz�f�rhetne az elm�dhez, nem kell neki hozz� Piton…

- De igen, mert Voldemort most okklument�l…

- �rdekes m�don k�t h�napja m�gis jelentkezett, minden f�lelem n�lk�l – jegyezte meg Hermione. – Harry, ha Voldemort nagyon k�v�ncsi r�d, akkor azt maga int�zi.

- Ugyan mi�rt? – k�rdezte Ron k�telkedve.

- Term�szetesen az�rt, mert rengeteget tudsz r�la. Olyanokat, amiket a hal�lfal�i sem. Ha valamelyik ember�t b�zza meg, �s az �rul�, vagy �pp elkapj�k az aurorok, �s kifecsegi a titkait…

- J�, j�, �rtem – mondta Harry. – De akkor is… hogy a fen�be tal�ln�nk meg Pitont?

Ekkor kopogtattak az ajt�n, de Harry m�g l�tta a l�ny arc�ra ki�l� tan�cstalans�got a k�rd�se miatt, s ebb�l tudta a v�lasz�t.

- Szabad – mondta Hermione.

Lupin l�pett be a szob�ba, arc�n egy esetleges p�rbaj b�rmilyen nyoma n�lk�l, ahogy azt Harry rem�lte. Nem tett volna j�t az �gy�knek egy bels� sz�th�z�s a Rendben.

- Sziasztok – k�sz�nt a f�rfi komoran.

- Mr Lupin, �n nem akarom haszn�lni azt az �tkot… – kezdte Harry, de Lupin csendre intette.

- Nem kell magyar�zkodnod. Mordon �rvei nagyon meggy�z�ek, �s nem hib�ztatlak t�ged.

Beljebb j�tt a szob�ban �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

- De – folytatta -, azt hiszem, te is tudod, hogy azzal az �tokkal nem menn�l semmire. Voldemortot p�rbajban legy�zni… h�t nem is tudom… - cs�v�lta a fej�t Lupin.

Harry maga el� meredt �s arra gondolt, hogy mit tenne, ha most megjelenne itt Voldemort. Le�llna vele p�rbajozni, tudv�n, hogy semmi es�lye? Tal�n csak megpr�b�ln� megint leblokkolni a p�lc�ikat, ahogy a temet�ben tette – de azzal is mire menne? Csak id�t nyerne vele.

- �desap�d volt a legjobb p�rbajoz�, akivel valaha tal�lkoztam – mondta Lupin. – Nem haszn�lt fekete m�gi�t, de olyan �tkokat ismert, amiket � maga �s Sirius tal�ltak ki… Gyorsabbak voltak a reflexei, mint Dumbledore-nak, f�rg�bben tudott hoppan�lni, mint b�rki m�s… �s Voldemort m�gis legy�zte. Hi�ba volt a legjobb p�rbajoz�k egyike, nem tudott p�rbajban legy�zni olyant, aki teljesen m�sk�nt harcol…

- �rtem… - motyogta Harry halkan.

- Hasznos az Adava Kedavra, ha egy k�z�ns�ges var�zsl� lenne az ellens�ged. De Voldemort ellen nem menn�l vele semmire.

- Tudom, csak… nem tudom, mire gondoltam – vallotta be Harry. – Mordon azt mondta, ezzel t�l�lhetn�m a harcot ellene. Hogyan m�shogy v�gezhetn�k vele?

- Sokf�le m�don el lehet puszt�tani valakit �s ez alatt nem csak a gyilkol�st �rtem. Az az � m�dszer�k, Harry, err�l m�r besz�ltem. Tal�ld meg a saj�t er�ss�ged, �s haszn�ld azt! – javasolta Lupin, �s v�gre egy halv�ny mosoly jelent meg az arc�n.

Harry eml�kezett a k�nyvre, amit Muriel n�nit�l kapott, de a patr�nusa elt�n�se �ta bele se n�zett.

- Nem lesz gond Mordonnal? – k�rdezte Harry.

- Nem, dehogy… - legyintett a f�rfi. – Azt mondta, hogy nem dughatjuk homokba a fej�nket, h�bor� van, amiben embereket �lnek… �s h�t igaza van. De az ember�l�s legyen csak a mi dolgunk. Ne kelljen nektek is… Neked m�s a dolgod, �s az sokkal fontosabb, mint a mi�nk. �s ahhoz nem kell �ln�d – r�zta meg a fej�t Lupin. – B�rmit is mondjon egy nyavaly�s j�slat…

Lupin visszament az ajt�hoz, de a kilincsen megakadt a keze.

- M�g valami… - mondta, mikor �jra r�juk n�zett. – Azt hiszem, el�rkezt�nk ahhoz a ponthoz, ahol a tov�bbiakban butas�g lenne a volt tan�rotokk�nt gondolni r�m. Szeretn�m, ha… egy kicsit k�zvetlenebbek lenn�nk egym�shoz. �r�ln�k, ha ezent�l Remus lenn�k �s nem Mr Lupin.

Ron egy kicsit felnevetett, Harry �s Hermione pedig boldogan mosolyogtak. Harrynek ez valahogy sokkal t�bbet jelentett, mint mikor Mordon k�rte �ket erre.

- Rendben van… Remus – mondta neki.

Miut�n Ron �s Harry j� �jszak�t k�v�ntak Lupinnak �s Hermion�nak – mint kider�lt, a l�ny szob�ja volt az, ahov� bet�rtek -, Harry v�gleg elhat�rozta mag�ban, hogy megtanulja rendesen az �rny�k-m�gi�t, az id�z�sek tudom�ny�t; azt, amihez sz�let�se ok�n van tehets�ge, s nem az�rt, mert Voldemortt�l �r�k�lte. S ezzel egy�tt megfogadta azt is, komolyan veszi a tan�csot, hogy ne haszn�lja a f�ben j�r� �tkokat, mert nincs meg hozz� a kell� hat�rozotts�ga – v�gre hallgatni fog Piton egyik legutols� tan�cs�ra.

*

Aznap este Harry kellemetlen�l riadt fel �lm�b�l – valaki r�zta a v�ll�t.

- Harry, Ron, �bredjetek m�r! – pr�b�lt suttogni Hermione, ahogy t�relmetlen�l �bresztgette bar�tait.

- Mi… mi van m�r megint? – motyogta f�l�lomban Harry, Ron pedig tiltakozva morgott.

- Mi lenne? Menn�nk kell! Muriel n�ni az el�bb �bresztett fel, indulunk a Miniszt�riumba.

Harry agy�b�l egy perc alatt kir�ppent az �lom, s Ron is kinyitotta a szem�t.

- Most? De h�t… - hebegte Harry.

- Igen most! – v�gta r� Hermione �s pisszegett, hogy halkabban csod�lkozzanak. – Muriel n�ni szerint m�skor nem lehet. Az id�pont, amit eltervezett, kider�lt, hogy nem j� t�bb�. Scrimgeur bekavart…

Ennyit mondott, azzal kiviharzott a szob�b�l.

Harry �s Ron d�bbenten �sszen�ztek, majd mintegy puskal�v�sre, egyszerre pattantak ki az �gyb�l �s kezdtek el �lt�zk�dni, olyan kapkod�ssal, hogy Harry el�sz�r ford�tva vette fel a farmer�t, Ron pedig elv�g�dott zokni-h�z�s k�zben. Mrs Weasley �lmosan mordult egyet alattuk.

- �vatosan – figyelmeztette Harry.

Siker�lt �jabb zajong�s n�lk�l fel�lt�zni�k �s lelopakodniuk a f�ldszintre, ahol Hermione �s Muriel n�ni t�relmesen v�rakoztak – b�r Hermione t�vig r�gta a k�rm�t. Harry nem csod�lkozott idegess�g�n. � maga is nyugtalan volt most, hogy visszamegy a Rejt�ly- �s Miszt�rium�gyi F�oszt�lyra, arra a helyre, ahol elvesztette a keresztapj�t. Igyekezett nem gondolni erre, �s csak a nagymam�j�val val� tal�lkoz�sra �sszpontos�tani. Legbel�l azonban volt egy �rz�se, hogy a tal�lkoz�s nem �pp olyan lesz, amilyennek szeretn�. Egy�ltal�n milyen tal�lkoz�st szeretne? Harry teljesen �sszezavarodott a gondolatt�l. Abban m�r most biztos volt, hogy a legbizarrabb dolog lesz, ami �let�ben t�rt�nt vele.

A lev�l �rkez�se �ta nem l�tta Muriel n�nit, �s egy kicsit meglep�d�tt rajta, hogy l�tja.

- Jobban vagy, Harry? – k�rdezte a n�ni, Harry kez�re sand�tva.

K�sz�l�d�s k�zben Harry felh�zott egy p�r fekete keszty�t, amit m�g kor�bban k�sz�tett el� mag�nak. Nem sz�nd�kozott �ssze�gett tenyer�t, vagy a k�tszert mutogatni m�soknak. A rideg val�s�got megtartotta mag�nak.

- K�sz�n�m, megvagyok – v�laszolta Harry.

- T�nyleg most megy�nk a Miszt�rium�gyre? – k�rdezte Ron a n�nit�l, miut�n felvette cip�j�t �s kab�tj�t.

Harry is felh�zta hallhatatlann� t�v� csizm�j�t, mag�ra kapott egy fekete kab�tot �s a s�lat, zseb�be gy�rte a l�thatatlann� t�v� k�penyt, �s ezzel k�szen �llt.

- M�ris indulunk, gyertek ide k�r�m! – utas�totta �ket Muriel n�ni, �s felmutatott egy szakadt s�veget. – Fogj�tok meg a zsupszkulcsot!

Harry, Ron �s Hermione megragadt�k a fejfed� karim�j�t, s a k�vetkez� pillanatban m�r sz�guldottak is. Az �r�lt temp�j� forg�s v�g�n inogva, de talpon �rkeztek meg �ti c�ljukhoz.

Harry k�r�ln�zett, s kiss� meglep�d�tt, mikor tudatosult benne, hogy gyakorlatilag r�gt�n az �ti c�ljukhoz �rkeztek. �, Ron, Hermione �s Muriel n�ni a Rejt�ly- �s Miszt�rium�gyi F�oszt�lyra vezet� d�sztelen fekete ajt� el�tt �lltak.

Muriel n�ni eltette a s�veget �s haboz�s n�lk�l kinyitotta az ajt�t, amir�l a h�rom j� bar�t tudta, hogy a furcsa Kerek Terembe vezet, ahonnan az aloszt�lyok bej�ratai ny�lnak. Az �regasszony bel�pett a helys�gbe, s nyitva tartotta az ajt�t Harry�knek. Harry l�pett be els�nek, m�g�tte bar�tai. Muriel n�ni elengedte az ajt�t, az becsap�dott, s a k�k gyerty�kkal megvil�g�tott balj�s fekete terem forg�sba lend�lt, ahogy arra Harry�k sz�m�tottak.

- M�r ismeritek ezt a helyet, j�l sejtem? – k�rdezte a n�ni, miut�n a forg�s le�llt.

Harry �s Ron b�logattak.

- Hogyan tudjuk meg, melyik ajt� kell? – �rdekl�d�tt Hermione a tucatnyi ajt�ra pillantva. – Mikor a J�slatok Term�t kerest�k, v�gig kellett pr�b�lnunk az �sszeset…

- Vannak rajtuk rejtett utal�sok, Hermione – magyar�zta a n�ni. – Csak �rintsd meg az egyik ajt� fel�let�t! – mondta mosolyogva.

Hermione tal�lomra odal�pett az egyikhez, �s r�tette a kez�t. P�r pillanatig sz�tlanul �llt �s koncentr�lt, majd homlokr�ncolva ell�pett az ajt�t�l.

- Furcsa… - suttogta a l�ny. – Olyan mintha… mintha tud�s lenne bent… Hopp�! Ezt meg m�rt mondtam?!

Muriel n�ni sz�lesen mosolygott.

- Akkor az a Tud�s Terme – b�lintott a n�ni. – Az ajt� megmondja neked, hogy mi van m�g�tte. Ezt �n tal�ltam ki – jelentette be b�szk�n.

Hermione udvariass�gb�l felvett egy halv�ny mosolyt, de Ronnal �s Harryvel egy�tt az itt �t�lt sz�rny�s�gek miatt nem tudt�k felh�tlen�l csod�lni a hely m�gi�j�t.

- Mi melyik termet keress�k? – k�rdezte Harry.

- A Lelkek Term�t, Harry – v�laszolta a n�ni.

Ron �s Harry �sszen�ztek.

- Csak nem azt, amelyikben az a bolt�v van? – n�zett k�rbe Ron, mintha azt a borzalmas termet keresn� a tekintet�vel.

- Nem - r�zta a fej�t a n�ni. – Az a… nos, h�t az a Hal�l Terme – felelte a n�ni �s b�tortalan pillant�ssal n�zett Harryre. Tudta, hogy a fi� ott vesztette el a keresztapj�t.

Harry igyekezett nem gondolni r�, helyette a t�bbi termet id�zte fel mag�ban, amelyekben j�rtak, de egyikre se illett r� a l�lek kifejez�s. �gy nem maradt m�s, mint a…

- A Z�rt Teremr�l besz�l, ugye Muriel n�ni?

- Igen, arr�l. N�zz�k csak, melyik az… - susogta a n�ni �s hossz� p�lc�j�val a gyerty�k fel� intett.

Azok hideg, k�kes f�nye s�rg�s, Nap-sz�n�v� v�ltozott, mely beragyogta a szob�t. Harry �s bar�tai a szem�k el� kapt�k a kez�ket a hirtelen v�ltoz�s miatt, de mikor hozz�szoktak az �j viszonyokhoz, d�bbenten vett�k �szre, hogy minden ajt�n felirat d�szeleg. Ugyanazzal a kapkod�, hanyag k�z�r�ssal k�rm�lt jegyzetek, mint Muriel n�ni dolgoz�szob�j�nak t�krein.

A feliratok nemes egyszer�s�ggel jelezt�k, melyik terem tal�lhat� az ajt� m�g�tt: Csillagok Terme, Hal�l Terme, �let Terme, Tud�s Terme, Id� Terme – J�slatok Terme, D�monok Terme… �s �gy tov�bb. V�g�l Harry �szrevette a Lelkek Terme feliratot az egyik ajt�n, s r�gt�n megindult fel�.

- Pr�b�ltuk kinyitni a Z�rt Termet, mikor az �r�s termet kerest�k – magyar�zta Ron.

- Az Id� Term�t…

- Igen, azt. De sehogy se ny�lt az ajt�. Se var�zslattal, se Sirius k�s�vel.

- Ez az�rt van, mert ez nem is egy ajt� – v�laszolta Muriel n�ni. – Kicser�ltem egy biztons�gosabb �tj�r�ra, mikor lez�rtam a termet.

Azzal ism�t intett a p�lc�j�val, s az ajt� egyszer�en elt�nt. Harry azt hitte, emberek �llnak a megny�lt ajt� m�g�tt – de azt�n r�j�tt, hogy �nmagukat l�tja. Az ajt� hely�n egy ember nagys�g� t�k�r t�nt fel.

- �, egy t�k�rvil�g! – ismerte fel a rejt�lyt Hermione.

- �gy van – mosolygott a n�ni. – Speculum Aperitur!

A var�zsige hat�s�ra most a t�k�r is elt�nt, s megjelent m�g�tte egy s�t�t terem. Harry, Ron �s Hermione k�v�ncsian k�zelebb l�ptek, de bemenni nem mertek – v�rt�k, mit mond a n�ni. A teremben magas �vegtart�lyokat l�ttak, melyek a padl�t�l a plafonig ny�ltak, s a mennyezeten vastag vezet�keket, melyek a tart�lyokb�l indultak ki �s a helys�g t�volabbi v�ge fel� futottak.

- Ez a Lelkek Terme? – k�rdezte furcsa hangon Harry. Mindenf�le hihetetlen dologra sz�m�tott, de tart�lyokra �s vezet�kekre �lm�ban se gondolt volna.

- Igen �s nem – v�laszolta titokzatoskodva Muriel n�ni. – Az, ahova mi megy�nk, egy k�vetkez� terem, ami innen ny�lik.

- Ott van Rose? Ott van a nagymam�m? – k�rdezte hitetlenkedve Harry.

- Igen – b�lintott a n�ni. – Ezen a termen dolgoztam, mialatt a F�oszt�ly alkalmazottja voltam. Tudod, szem�lyes okaim voltak r�, ami�rt ezt a hivat�st v�llaltam, �s ennek az oka bizony a dementorok…

Hermione �s Harry megh�kkent arcot v�gott, Ron azonban �sszeh�zta a szem�ld�k�t �s t�preng� arcot v�gott. � m�r hallott err�l.

- A… az iskol�ban, tudj�tok volt egy fi�… - mes�lte a n�ni. – Nagyon j� bar�tok voltunk, s h�t, egy id� ut�n nem csak bar�tok. Azt tervezt�k, hogy Roxfort ut�n �sszeh�zasodunk. De h�t nem �gy alakult. Nathanielt – �gy h�vt�k a fi�t – meggyan�s�tott�k egy sz�rny�s�ggel… azzal v�dolt�k, hogy meg�lte az apj�t, aki a wales-i s�rk�nyrezerv�tumban dolgozott. Az volt a v�d, hogy megetette az apj�t a s�rk�nyokkal, a saj�t apj�t! Nathaniel sose csin�lt volna ilyet… Jaj, de m�rt untatlak titeket a saj�t trag�di�mmal?

- Nem untat minket, Muriel n�ni – r�zta a fej�t Hermione.

- Kedvesek vagytok, de ez m�r mind l�nyegtelen. Csak annyi a l�nyeg, hogy Nathanielt el�t�lt�k, �s a legs�lyosabb b�ntet�st kapta: egy dementor-cs�kot…

- �risten – suttogta borzongva Hermione.

- Igen, borzalmas volt – hagyta r� a n�ni. – Hi�ba tiltakoztam, hi�ba k�rtem t�bbsz�r is a fel�lvizsg�l�st… Az �t�letet v�grehajtott�k – Muriel n�ni szipogott egy sort �s megt�r�lte a szem�t r�zsamint�s zsebkend�j�be. – Mondanom se kell, h�t h�napra r� kider�lt, hogy a gyilkoss�got az apja r�gi munkat�rsa k�vette el.

Nos, ez volt az oka, hogy ki�p�tettem ezt az aloszt�lyt a r�gi lomt�r hely�n. Arra pr�b�ltam r�j�nni, hogyan m�k�dnek a dementorok. Titkoltam az volt a v�gy�lmom, hogy valahogy vissza tudn�m hozni Nathanielt… De h�t az �lmok csak a legritk�bb esetben v�lnak val�ra. Az eredm�ny�t mindj�rt l�tni fogj�tok. Gyertek ut�nam…

Azzal �tl�pett a t�kr�n, be a Z�rt Terembe. Harry, Ron �s Hermione pedig sz�tlanul, izgatottan k�vett�k, �s mindh�rman arra gondoltak, hogy vajon mif�le csoda – vagy rosszabb esetben – mif�le r�ms�g v�r r�juk. S legf�k�pp, mi lehet az, amire Dumbledore azt mondta, hogy „csod�latosabb �s sz�rny�s�gesebb a hal�ln�l, az emberi �rtelemn�l, a term�szet er�in�l, s titokzatosabb minden m�s rejt�lyn�l �s miszt�riumn�l”?