Tizennyolcadik fejezet

A t�kozl� fi�

Harry az eb�did� alatt egyszer sem hozta sz�ba megmagyar�zhatatlan kudarc�t, mely percr�l percre jobban d�h�tette, s �rzelmei ki�ltek az arc�ra is. Muriel n�ni meg is k�rdezte t�le, hogy mi�rt ilyen haragos, att�l tartott, tal�n nem tetszett Harrynek a k�nyv. Harry a t�le telhet� legnagyobb udvariass�ggal nyugtatta meg az �reg h�lgyet, hogy a k�nyv remek, csak nem �rzi mag�t t�l j�l.

V�g�l �gy hat�rozott, alszik r� egyet, h�tha m�snapra megold�dik a probl�m�ja – de t�vedett. Els� dolga volt reggel, hogy kitisztult fejjel, frissen, nyugodtan a szalonba menjen �s megid�zzen egy patr�nust. Azonban a szarvas nem bukkant fel, csak a makacs ez�st�s felh� kering�z�tt Harry orra el�tt.

Bossz�s�ga �s rossz kedve tekint�lyeset cs�kkent reggeli ut�n, mikor Bill �s Mr Weasley k�s�ret�ben meg�rkezett Ginny a kar�csonyi sz�netre. Harry m�r v�rta, hogy �jra tal�lkozzanak, de az el�z� nap esem�nyei kivert�k a fej�b�l a tal�lkoz�st – �m most �pp ford�tva t�rt�nt.

Ginny sorban k�sz�nt bar�tainak, Harryt pedig a t�bbiek el�tt a szok�sos diszkr�t �lel�ssel �s puszival �dv�z�lte.

- Ginny, �lj le �s egy�l – invit�lta Hermione a l�nyt, de Ginny elutas�tott mindenf�le reggelit.

- K�sz�n�m, de nem tudn�k most enni – mondta fintorogva. – Kicsit rosszul vagyok, a fejem is f�j. A suliban egy csom�an lebetegedtek a kar�csony k�zeledt�vel. Tudj�tok, n�tha, meg ilyesmi… Ink�bb felmegyek a szob�nkba �s kipakolom a b�r�nd�m – tette hozz� �s t�vozott.

- Harry, nem akarsz seg�teni? – fordult vissza a l�pcs�r�l Ginny.

Harry egy pillanattal k�s�bb m�r rohant is fel a l�pcs�n.

Vas�rnap l�v�n a F�nix Rend tagjai k�z�l t�bben l�togattak el a f�hadisz�ll�sra, mint rendesen. T�bbek k�zt a r�g nem l�tott Kingsley Shacklebolt, aki a mugli minisztereln�k irod�j�ban l�tott el biztons�gi feladatokat; Dedalus Diggle, aki most Mundungus hely�t t�lti be, mint „alvil�gi h�rhoz�” – kapcsolatba l�pett a var�zs vil�g h�rhedt l�k�t�ivel, csemp�szeivel, hogy a hal�lfal�k nyom�ra bukkanjanak.

Vacsor�ra betoppant Lupin �s Tonks is, akik egyenest Roxfortb�l �rkeztek, ahol McGalagonynak tettek jelent�st a Voldemortot k�vet� k�l�nb�z� csoportokr�l (Grayback v�rfarkasair�l, akik h�rom v�mp�rral sz�vetkezve tervezik a brut�lis farkasember kiszabad�t�s�t Azkabanb�l). Mikor Harry megpillantotta a k�zen fogva �rkez� Lupint �s Tonksot, azonnal esz�be jutott, mi t�rt�nt egy �ve, mikor a fiatal l�ny kiszabad�totta szorult helyzet�b�l a Roxfort Expresszen, �s visszak�s�rte a kast�lyba. Az el�j�k siet� Piton tudatta vele, hogy Tonks patr�nusa megv�ltozott, s most egy farkas form�j�t �lti, amit a Lupin ir�nti – eleinte viszonzatlan – szerelme v�ltott ki.

Harry arra gondolt, hogy tal�n vele is valami hasonl� t�rt�nhetett, s emiatt t�madtak gondjai a b�b�jjal.

Mrs Weasley vacsor�j�nak elfogyaszt�sa ut�n a F�nix Rendje tagjai a dolgoz�szob�ban �ltek �ssze tan�cskozni. Harry, Ron �s Hermione is jelen lehetett, m�r senki nem k�rd�jelezte meg a jogosults�gukat – mindenki egy�ntet�en azon a v�lem�nyen volt, hogy a h�rom fiatal ki�rdemelte, hogy a Rend tagja legyen, r�ad�sul Harryt sokan imm�r aff�le vezet�k�nt fogadt�k el. �szt�n�sen elhallgattak, ha megsz�lalt, �s figyelt�k minden szav�t.

�ppen Mr Weasley emelkedett sz�l�sra, mikor Harry elkalandoz� gondolatai visszat�rtek a jelenbe.

- Egy�rtelm�, hogy Andalg� Amp�k tartja kez�ben a l�zad�st, Ragnok csak egy b�b – mondta.

- Andalg�…? – jegyezte meg csendben Ron, s fintorogva elh�zta a sz�j�t. Hermione belekuncogott a tenyer�be.

- Az �llom�s �s a Transzform�ci�s Kutat�int�zet ut�n m�r Azkabant is az ellen�rz�s�k alatt tartj�k – folytatta Mr Weasley. - Az elvar�zsolt p�nc�lokkal, amiket �k ferrumoknak neveznek, elfoglalt�k az eg�sz szigetet…

- Mi t�rt�nt a rabokkal? – k�rdezett k�zbe Lupin.

- A koboldokat azonnal kiengedt�k – ez v�rhat� volt -, de r�gt�n ut�na k�t�ttek egy t�zsz�netet, �s megegyeztek a Miniszt�riummal, hogy a foglyaikat elvihetik, ahova akarj�k.

- N�h�ny auror k�s�ret�ben �t is vett�k �ket – sz�lt Mordon. – Most az Auror Parancsnoks�gon tartj�k a k�nnyebb eseteket, a hal�lfal�kat meg lefagyasztott�k...

- Mit csin�ltak vel�k? – k�rdezte Harry.

- J�gbe fagyasztott�k �ket, am�g nem tal�lnak jobb helyet nekik.

Harrynek felt�nt, hogy Muriel n�ni rosszall�an hajtogatta a fej�t.

- A miniszter �rj�ng�tt, mikor megtudta mi t�rt�nt Azkabannal – mondta Kingsley. – Parancsba adta minden kobold azonnali letart�ztat�s�t.

- Huh, abb�l nagy botr�ny lesz – jegyezte meg Mr Weasley.

- Az biztos. Ilyen int�zked�st nem adtak ki m�r vagy h�romsz�z �ve…

- Kett�sz�z-harminchat �ve – jav�totta ki Hermione Kingsley-t. – Az utols� �ri�sh�bor� idej�n adt�k parancsba minden �ri�s ki�z�s�t az orsz�gb�l. Ez persze k�s�bb m�dosult…

- Ak�rhogy is, a koboldokat nem lehet ki�zni. K�v�ncsi vagyok, mit forral Srimgeour – mondta Lupin �s megvakarta az �ll�t.

- Nem tervez az semmit – sz�lalt meg Harry mogorv�n. – Teljesen �r�lt a pasas. Meg kell �ll�tanunk.

- Harry?! – ki�ltott fel Hermione. – Hogy mondhatsz ilyet?!

A l�ny nem volt egyed�l a d�bbenetben, s Harry ut�bb maga is bel�tta, hogy meglehet�sen szokatlan dolog volt egy rak�s aurornak azt tan�csolni, hogy sz�lljanak szembe a m�gia�gyi miniszterrel. Csakhogy ezek az aurorok egyben a F�nix Rendje tagjai is voltak. Harry mag�ban m�r el is d�nt�tte: ha egyes aurorok ink�bb a minisztert v�lasztj�k a Rend helyett, h�t tehetnek neki egy sz�vess�get. � Amp�kot v�lasztja, s tudta, hogy Dumbledore is �gy tett volna.

A tan�cskoz�s ut�n a Rend tagok egym�s ut�n elhagyt�k a t�k�rvil�got, majd ki-ki ment a maga dolg�ra. Miut�n Harry is kil�pett a napf�nyes t�part k�p�t form�z� var�zsos helyr�l, megv�rta, am�g mindenki elhagyja a dolgoz�szob�t, majd odament az utols�nak kil�p� Tonkshoz �s Lupinhoz.

- Tonks, v�rjon egy pillanatra – sz�lt Harry a r�zsasz�n haj� l�ny ut�n.

Tonks �s Lupin meg�lltak �s mindketten k�v�ncsian fel� fordultak.

- Besz�lni szeretn�k mag�val… n�gyszemk�zt – tette hozz� Harry �s egy bocs�natk�r� pillant�st eresztett meg Lupin fel�.

Lupin biccentett �s t�vozott Mordon nyom�ban.

- H�, ez komolynak hangzik – jegyezte meg nevet�sen Tonks, miut�n kettesben maradtak. Harry is elmosolyodott halv�nyan, de csak udvariass�gb�l.

- A tan�cs�ra van sz�ks�gem, illetve tal�n a seg�ts�g�re is – b�kte ki Harry. – Nem tudok patr�nust id�zni.

Tonks elt�totta a sz�j�t, �s egy pillanatig meg�tk�zve n�zett Harryre, majd hirtelen megr�zta a fej�t �s nagy komolyan a fi� v�ll�ra tette a kez�t �s a szem�be n�zett.

- T�rt�nt valami? Megv�ltozott valami? – k�rdezte t�le.

Harry sz�tt�rta a karjait.

- Nem tudom… - vallotta be. – Fogalmam sincs, mi v�ltozhatott meg.

- Sok minden kiv�lthatja. �rzelmi megr�zk�dtat�s, szerelem, ak�rmi…

Harry megk�sz�r�lte a tork�t.

– Mag�val hogyan t�rt�nt, mikor megv�ltozott a patr�nusa?

A l�ny erre elnevette mag�t �s kicsit elv�r�s�d�tt.

- Oh, �rtem… - d�nny�gte Harry �s bocs�natk�r� mosollyal n�zett Tonksra. – De nem voltak gondok, mikor az �j patr�nus�t id�zte? Nem ment nehezebben?

- Dehogynem – b�lintott a l�ny. – Majdnem az elej�r�l kellett kezdenem a tanul�st… de ebben mindig tehets�ges voltam, szerencs�re – ak�rcsak te! – b�k�tt Harry mellkas�ra.

Tonks egyszerre gyanakv� arccal n�zett Harryre.

- Biztos, hogy nem t�rt�nt valami? – puhatol�zott Tonks. - B�rmi, ami… tal�n a nagymam�ddal kapcsolatosan?

Harrynek esz�be jutott, min gondolkozott, mikor Edevis t�kre – pontosabban annak m�solata – el�tt �llt. Eml�kezett r�, hogy akkor milyen �rz�s ker�tette hatalm�ba: tudatosult benne a v�ltoz�s, amin kereszt�l ment az elm�lt hat �vben.

Tonks l�tta a Harry arc�n �tsuhan� �rny�kot, �s elmosolyodott. Harry �sszeszedte mag�t �s megpr�b�lta szavakba foglalni a t�rt�nteket.

- Tegnap valami olyasmi t�rt�nt, ami r��bresztett arra, mennyire megv�ltoztam az�ta, hogy Roxfortba j�rok. Eddig �szre sem vettem a v�ltoz�st, csak �ltem… De most valahogy m�r nem �rdekel, mi t�rt�nt a m�ltban.

Tonks meg�rt�en b�lintott.

- Ez �pp elegend� ahhoz, hogy a patr�nusod elt�nj�n – mondta. – Tudom, milyen form�t �lt�tt r�gen, �s hogy mib�l t�pl�lkozott. Ha tegnap val�ban lez�rtad a m�ltad, �s r��bredt�l, hogy azok az eml�kek, amikb�l a patr�nusod eredt, m�r nem t�ltenek el olyan �r�mmel, mint el�tte, akkor bizony �jra kell kezdened, Harry.

Harry idegesen f�jt �s a fej�t hajtogatta. Kezdheti el�r�l a tanul�st! �pp, mikor megtal�lta, hogy mihez �rt igaz�n. Enn�l bosszant�bb dolgot nehezen tudott elk�pzelni.

- Figyelj – sz�lt Tonks -, ha elfogadod a seg�ts�gemet, az �nnepek alatt itt leszek, �s egy�tt visszahozhatjuk a patr�nusodat – vagyis egy �j patr�nust, mert nem hiszem, hogy a szarvasod visszat�rne.

Harry h�l�san b�lintott.

- K�sz�n�m, Tonks. Nagyon k�sz�n�m.

- Semmis�g.

A k�vetkez� napokban mindenkinek sok dolga volt a Rendb�l, de a besz�lget�s�k ut�n h�rom nappal, k�zvetlen�l kar�csony el�tt Tonksnak siker�lt id�t szak�tania Harryre – ann�l is ink�bb, mert � is �tl�tta a helyzet komolys�g�t.

Ron, Ginny, Hermione �s Paulina a d�lel�tt�t a nappali feld�sz�t�s�vel �s kar�csonyfa �ll�t�ssal t�lt�tt�k, Harry pedig rosszull�tre hivatkozva kivonta mag�t ebb�l – s Tonks javaslat�ra a szalonba mentek.

- J�, akkor l�ssuk, hogyan pr�b�lkozt�l eddig – mondta a l�ny.

- Ok�… - motyogta Harry �s el�h�zta p�lc�j�t.

Maga el� emelte az �res szob�ba �s n�m�n elv�gezte a var�zslatot. A p�lc�b�l ez�st�s felh� t�rt el�, s kavarogva lebegett Harry el�tt, form�tlanul, alaktalanul. Csak p�r pillanatig l�tsz�dott, gyorsan halv�nyulni kezdett, majd teljesen eleny�szett.

- Aha. Mire gondolt�l k�zben? – �rdekl�d�tt Tonks.

- Arra, hogy milyen �rz�s volt megismerni Siriust, az igazi oldal�t. Mikor megtudtam, hogy �rtatlan volt – felelte Harry cs�ggedten.

- Szerintem pr�b�lj meg olyasmire koncentr�lni, ami �jabb – javasolta Tonks. – Az eml�kek id�vel megkopnak, ak�r boldogok, ak�r rosszak, de a rem�ny m�r m�s t�szta!

Harry elmosolyodott. Milyen j�, hogy megismerte a v�gyait, mikor belen�zett a t�k�rbe. A v�g�n m�g kider�l, hogy Muriel n�ni t�kr�nek van valami haszna is…

- Felk�sz�lt�l, Harry?

Harry felid�zte mag�ban a t�k�rben l�tott k�pet, a bar�tait �pen-eg�szs�gesen, �nmag�t gy�ztesen. Elk�pzelte a Voldemort feletti diadal �rzet�t, melyet m�r annyiszor �t�lt, tizenegy-tizenk�t �vesen, azokban az id�kben, mikor m�g senki se tudta volna megmondani, hov� fog vezetni kettej�k v�get nem �r� ellent�te. Harry azonban elhessegette fej�b�l Voldemortot, minden vele kapcsolatos gondolatot – az � boldogs�g�ban nincs helye a nagy�rnak. Abban csak Weasley�knek, Hermion�nak, Hagridnak, Lupinnak �s Tonksnak van helye. R�juk gondolt, az �r�m�kre, a boldog pillanatokra, melyeket ezek ut�n fognak �t�lni. Harry elrakt�rozta mag�ban ezt az �rz�st, v�g�l b�lintott.

Tonks elmosolyodott �s v�rta, mi t�rt�nik.

Harry �jra felemelte p�lc�j�t, �s �tadta mag�t a boldog j�v�nek. Azt�n hangosan kimondta a var�zsig�t:

- Expecto Patronum!

F�nyl� felh� robbant ki a p�lc�b�l, hosszan, er�sen – sokkal er�sebben, mint az el�bb. Hat�rozottan leereszkedett a padl�ra �s elter�lt, de form�t nem �lt�tt. Harryn azonnal �rr� lett a kudarc �rzete, s a f�stfelh� ekkor eloszlott.

- A fen�be! – morgol�dott Harry, de Tonks nem cs�ggedt.

- Ez sokkal jobb volt, mint az el�bb – jegyezte meg a l�ny. – El�rulod, mi j�rt a fejedben?

Harry r�gt�n v�laszolt:

- A bar�taimra gondoltam, hogy �letben vannak mind, �s boldogok…

- �s Tudodki? – k�rdezett r� Tonks.

Harry megr�zta a fej�t.

- Ez egy kicsit kev�s, nem gondolod? – sz�lt k�zbe a l�ny. – Nem eml�kszel, mit tan�tott Remus?

Harry felkapta a fej�t �s �beren figyelt. Lehet, hogy alapvet�en rosszul csin�l valamit? Megfeledkezett volna a patr�nus id�z�s egyik l�nyeg�r�l?

- A bar�taid most is �lnek �s boldogok – t�bb�-kev�sb�. Te egy olyan helyzetet k�pzelt�l el, amiben minden ugyan�gy van, mint a h�bor� el�tt – folytatta Tonks, �s k�zben le�lt egy kanap�ra.

Harry hevesen tiltakozni kezdett:

- Dehogyis, �n a Voldemort buk�sa ut�ni �let�nket k�pzeltem el – mondta hevesen. – Mi lenne ann�l jobb, mint…

- �s gondolod, hogy ez fog t�rt�nni? – sz�lt k�zbe hirtelen egy csendes nyugodt hang a szalon ajtaja fel�l.

Harry megp�rd�lt �s Lupint l�tta, amint f�radtan mosolyogva �lldog�l egymag�ban. Nagyon gyeng�nek �s s�padtnak t�nt, ami nem csoda. Csak nemr�g m�lt el a telihold.

Harry p�r m�sodperces k�s�ssel kezdte csak felfogni, mit mondott Lupin.

- Hogy �rti ezt? – t�rta sz�t a karjait Harry.

Tonks csak mosolygott, Lupin pedig beljebb j�tt a szalonba �s meg�llt Harry el�tt.

- Ha azt k�pzeled, Voldemort pusztul�sa ut�n minden felh�tlen �s boldog lesz, akkor nagyon t�vedsz – j�tt a v�lasz. – Ne �ltasd magad Harry. A h�bor� el�tti helyzetet t�bb� nem lehet visszahozni, m�g az emberek sz�v�ben sem.

- De a t�k�r… - kezdte makacskodva Harry, de Lupin k�zbe v�gott.

- Muriel elmes�lte mi volt. A t�k�r a v�gyadat mutatja, �n pedig az �r�m�dr�l besz�lek – jelentette ki.

Harry egy pillanatig em�sztette a hallottakat.

- A kett� nem egy �s ugyanaz? – k�rdezte Lupint�l.

- Nem – felelte, de azt�n megvonta a v�ll�t. – Nos, nem mindig. A legt�bbsz�r nem.

Harry hallgatott.

- A v�gyad egy ilyen idilli helyzet, igaz? A v�gyunk mindig a c�l, ami�rt k�zd�nk, de az �r�m�t az okozza, mikor el�rj�k ezt a c�lt. M�g ha nem is vessz�k �szre.

Harry, a Voldemort elleni k�zdelem az �leted maga. Ha egy olyan gondolatb�l pr�b�lsz meg patr�nust id�zni, amit a c�lod beteljes�t�se ut�n �rezhetsz, azzal magadat hazudtolod meg. Ha egyszer legy�z�d Voldemortot, majd akkor m�r tudsz er�t mer�teni ebb�l. De addig nem. Muriel is megmondta: ismerd �nmagad! Mikor vagy legink�bb az, aki? – fejezte be ezzel a furcsa k�rd�ssel Lupin.

Harry maga el� meredt �s j�form�n v�giggondolta �lete meghat�roz� pillanatait. Csak az �rz�sekre koncentr�lt, nem magukra a t�rt�n�sekre. A v�lasz k�zen fekv� volt:

- Mikor szembesz�llok Voldemorttal.

Lupin �jra elmosolyodott.

- Gondoltam – mondta, �s lopva Tonksra pillantott.

- Akkor ebb�l id�zz patr�nust! – javasolta a l�ny, Harry pedig b�lintott.

Nem volt k�nny� dolga Harrynek. Nem egy megt�rt�nt esem�nyre, vagy rem�lt k�pre kellett gondolnia, hanem egy k�l�nleges lelki �llapotot kellett �t�lnie. Hi�ba koncentr�lt volna azokra a pillanatokra, mikor szemt�l szemben �llt a fekete m�gussal – azt a gondolatot kellett felid�znie, mikor minden porcik�ja, test�nek minden sejtje �rezte, mit kell tennie. Mint a temet�ben… Az a b�tors�got ad� er�, ami arra �szt�n�zte, hogy ne egy s�rk� m�g�tt lapulva v�rja a hal�lt, hanem �lljon talpra �s n�zzen szembe vele.

- Expecto Patronum! – ki�ltotta Harry, s p�lc�ja megremegett.

Ez�st�s f�ny vil�g�totta meg a szob�ban �ll�k arc�t, s a ragyog�sb�l finom k�rvonalak rajzol�dtak ki. Gyeng�n, de felismerhet�en egy n�gyl�b�, z�m�k l�ny k�rvonalai… egy �j patr�nus.

- Ez az Harry! Remek volt – dics�rte Lupin, Harry pedig leeresztette a p�lc�t.

A patr�nus l�that� maradt, nem eny�szett el, de nem volt olyan egy�rtelm�, kitisztult form�ja, mint a szarvasnak. Harry �r�lt, hogy javul�st �rt el, de el�gedetlen is volt egyszerre.

Tonks boldogan mosolygott �s k�zel l�pett az ismeretlen l�nyhez, mely f�nyl�, nagy fej�t fel� ford�totta.

- Ez sz�p nagy – jegyezte meg a l�ny, �s feltartott h�velykujj�t mutatta Harrynek.

- Ne agg�dj, fog ez menni m�g jobban is – nyugtatta Lupin.

- Rem�lem… - ennyit f�z�tt hozz� Harry, s mikor patr�nusa elt�nt, megk�sz�nte a seg�ts�get Tonksnak �s Lupinnak.

*

Kar�csony reggel�n Harryt nagy kupac aj�nd�k v�rta az �gya mellett. Sok-sok sz�nes csomag, kicsik �s nagyok.

- Boldog kar�csonyt! – k�sz�nt�tte Ron, mikor �szrevette, hogy Harry is fel�bredt.

Ron m�r n�gy aj�nd�kot kibontott, melyek az �gy�n hevertek nagy �sszevisszas�gban. Egy doboz Bogoly Berti-f�le Minden�z� Drazs� Ginnyt�l, egy k�k Weasley-pulcsi Ron �desanyj�t�l, egy hossz�, v�r�s s�l Billt�l �s s�rk�ny form�j� �dess�gek Charlie-t�l. Volt k�zt�k egy Magyar Mennyd�rg� is, ami haragosan ny�jtogatta a nyak�t. Ron direkt Harrynek hagyta meg ezt a darabot, s most �tdobta az � �gy�ra.

- Neked is boldog kar�csonyt! – mosolygott Harry, s miut�n felvette kerek szem�veg�t, Ron p�ld�j�t k�vetve bontogatni kezdte aj�nd�kait.

Az els� doboz Hermione aj�nd�ka volt: egy f�nyl�, k�kes �veggoly�bis. P�rn�zott doboz�b�l egy r�vidke lev�l ker�lt el�, melyet a l�ny �rt, szab�lyos gy�ngybet�kkel:

Harry, ez egy Mosolyhoz� Var�zsg�mb. Belez�rhatod a boldog eml�keidet, mint egy Mereng�be, �s ha el�veszed, mosolyt csal az arcodra, b�rmilyen let�rt is vagy. Mordon mes�lt r�la nekem, s persze r�gt�n azzal hozakodott el�, hogy remek �nv�delemre, mert, ha el�g er�s, elriaszt egy dementort… De ink�bb tekintsd csak Mosolyhoz�nak!

- Hermione mindig meg tud lepni valamivel – hajtogatta a fej�t Harry �s sz�v�t boldogs�g j�rta �t.

- �h�m – hagyta r� Ron. – A legkisz�m�thatatlanabb l�ny, akit ismerek… Hogyaza!

Az aj�nd�k, amit Ron bontogatott, hars�ny pukkan�ssal feldurrant a fi� kez�ben �s ragacsos, narancss�rga p�ppel bor�totta be a szob�t.

- Mi a nyavalya volt ez? – h�borgott Harry, �s a szem�veg�r�l t�r�lgette a maszatot.

A v�laszt egy felcsend�l� hang adta meg, ami a Ron kez�ben tartott, z�lds�gszer� valami maradv�nyaib�l sz�lt:

„Boldog kar�csonyt Roncimonci! Hihihihi…” – zengte Fred �s George hangja k�rusban.

Ron elt�ntette a p�pet p�lc�ja int�s�vel �s m�rgesen f�lredobta a sz�tdurrant s�t�t�k darabjait.

- Na v�rj csak, ezt m�g megkeser�lik, ha addig �lek is – morogta Ron, �s most a t�bbi aj�nd�k�t szabad�totta meg a l�t�l.

- T�r�lni kellett volna az eml�keikb�l, mikor t�kk� v�ltoztattad a fej�ket – vetette fel Harry.

- Akkor semmit se tanultak volna bel�le! – csattant fel Ron.

- Mi�rt, �gy tanultak bel�le?

Ron t�relmetlen�l legyintett �s nem v�laszolt. Tov�bb bontogatt�k az aj�nd�kaikat, s nemsok�ra bel�pett az ajt�n Hermione, nyaka k�r�l egy hasonl� hossz� s�llal, mint amilyen Ron� volt, s amilyen Harry k�vetkez� csomagj�b�l is el�ker�lt, de ez Ron v�r�s �s Harry z�ld s�lj�val ellent�tben k�k volt, �s ak�rcsak a fi�k�ba, �rdekes, csillog� sz�lakat sz�ttek a k�k fonal k�z�.

- J� reggelt, boldog kar�csonyt! – k�sz�nt vid�man Hermione. – K�sz a p�lca tokot Harry. Nagyon praktikus.

- Sz�vesen – mondta Harry. - �n meg k�sz�n�m a Mosolyhoz�t. T�nyleg elriaszt egy dementort?

Hermione a plafonra emelte a tekintet�t.

- Jav�thatatlanok vagytok!

Le�lt Ron �gya v�g�re �s r�mosolygott a fi�ra, majd fur�n �sszeh�zta a szem�ld�k�t.

- M�rt van itt ilyen s�t�t�k szag? – k�rdezte.

Ron horkantott egyet, �s Harry v�laszolt.

- H�rom sz�: Fred �s George.

- Oh. �rtem… Csod�sak ezek a s�lak, igaz? – terelte m�sra a besz�lget�st Hermione.

- Ja – vonta meg a v�ll�t Ron.

- Aha – ut�nozta Harry bar�tj�t.

Hermione egy darabig f�rk�szve n�zte �ket, majd f�jt egyet.

- Fogalmatok sincs r�la mi ez.

Mondta Hermione, s ink�bb kijelent�s volt ez, mintsem k�rd�s. Harry �s Ron a fej�t hajtogatta.

- B�b�jtanb�l mindkett�t�knek T, vegy�tek tudom�sul! – p�r�lt vel�k m�rgeskedve a l�ny. – Nem eml�keztek, mit mondott Flitwick professzor a mirabilis-fonalakr�l?

- M�rt k�ne eml�kezn�nk? – d�nny�gte Ron.

Hermione egy les�jt� pillant�st k�ld�tt fel�je.

- Ezek az ez�st�s fonalak m�gikus tulajdons�g�ak - magyar�zta. – Ha azt akarod, ezzel a s�llal megm�szhatsz egy szikl�t, vagy egy v�rfalat is, mert addig ny�lik, am�g sz�ks�ges, de sosem szakad el! Nagyon k�l�nleges holmi, Izlandon �s Norv�gi�ban sz�nek bel�le k�teleket a haj�s var�zsl�k…

Szavait az ajt� kiv�g�d�sa szak�totta f�lbe, amin berontott a nagyon izgatott Paulina.