Tizenhetedik fejezet

�rny�k-m�gia

- A nagymam�d? – h�ledezett Ron. – Rose Montgomery komolyan a nagymam�d?

- Igen – b�lintott mosolyogva Harry. – �s Dumbledore fogadta �r�kbe, mikor tal�lkozott vele.

Harry, bar�tai �s a F�nix Rendje beavatott tagjai a griffend�l klubhelys�g�ben gy�ltek �ssze – legal�bbis l�tsz�lag. Ahol a nevezetes portr�lyuknak kellett volna lennie, ott most egy csillog� t�k�r foglalta el a bej�ratot.

Mikor Harry d�lut�n visszat�rt a Roxfortb�l, k�r� sereglettek a f�hadisz�ll�s lak�i �s agg�dva k�rdezgett�k t�le, hogy mi�rt lett rosszul. Harry j�l sejtette, a baglyok t�nyleg jelentett�k Muriel n�ninek, hogy �sszeesett a domb alj�ban. Harry nagy nehezen tudta csak megnyugtatni annyira a sop�nkod� Hermion�t �s Mrs Weasley-t, hogy k�s�bbre halassza a besz�lget�s ezen r�sz�t. Ez egy�ltal�n nem el�g�tette ki t�rsai agg�d�s�t, s Mr Weasley baglyokkal azonnal �sszeh�vta a F�nix Rendje n�h�ny tagj�t.

Lupin, Tonks �s Mordon meg is �rkeztek, alig egy �r�val k�s�bb, s a t�rsas�g f�lrevonult a dolgoz�szob�ba, ahol Harry nyomban megnyitotta a t�kr�t, aminek rejtek�ben biztons�gosan megt�rgyalhatt�k a t�rt�nteket.

- Ez azt jelenti, hogy megint zs�kutc�ba jutottunk – mondta let�rten Hermione.

Harry k�nytelen volt egyet �rteni vele. Lupin t�preng� arcot v�gott.

- K�l�n�s - sz�lt. – Lily sosem besz�lt az anyj�r�l… Sem Dumbledore. Sosem tal�lkoztam vele, m�g James�k esk�v�j�n se.

- Nem ment el a l�nya esk�v�j�re? – d�bbent meg Tonks. – De h�t…

- Petunia szerint beteg volt – sz�lt k�zbe hirtelen Harry. Lupin felvonta a szem�ld�k�t. – A nagyn�n�m elmes�lte nekem, miel�tt elj�ttem otthonr�l…

Azzal besz�molt mindenr�l, amit Petunia n�ni mondott neki tizenhetedik sz�let�snapja reggel�n.

-… �s azt is mondta, hogy az �desanyja nem besz�lt neki a betegs�g�r�l – biztos any�nak se besz�lt r�la. Lehet, hogy valami nagyon rossz betegs�g volt.

- Ezek szerint meghalt? – k�rdezte Mr Weasley.

Harry s�hajtott egy m�lyet, miel�tt v�laszolt.

- Nem tudom. Dumbledore se tudja. De ha a horcrux �p – m�rpedig az -, akkor m�g valamilyen form�ban �lnie kell… Igazs�g szerint �n azt hiszem, hogy pontosan az t�rt�nt vele, mint Voldemorttal.

- Test n�lk�l bolyong valahol? – recsegte Mordon.

Harry b�lintott.

- Meg akarom tal�lni – k�z�lte Harry bar�taival. – Nem most, de egyszer… Nagyon szeretn�k tal�lkozni vele valamikor. � t�bbet tudna mondani Voldemortr�l, mint b�rki m�s. Petunia tal�n el tudna vezetni hozz�…

A t�bbiek hallgattak, de Hermione p�r pillanat ut�n megsz�lalt:

- De nem csak Voldemort miatt akarsz tal�lkozni vele, igaz?

Harry n�m�n b�mult maga el�, s azon t�n�d�tt, vajon mit mondana, ha egyszer tal�lkozna a f�lig halott-f�lig �l� nagymam�j�val. R� kellett j�nnie, hogy val�sz�n�leg nem mondana semmit. A halott rokonai, sz�lei, a m�lt, azt hitte, m�r lez�rult, mikor Godric’s Hollow-ban szembes�lt a lerombolt h�zzal. De most Rose Montgomery, vagyis Rose Evans �jra felsz�nre hozta benne ezeket a r�gi dolgokat, melyeket m�r jobb szeretett volna elfelejteni.

- � az utols� a… - Harry elharapta a mondatot.

- �rtem – b�lintott Lupin, s mindenki �jra elcsendesedett.

A n�mas�got ism�t Lupin t�rte meg, arca nagyon komoly volt, de minden szigor�s�g n�lk�l.

- Harry, k�rlek, mondd el, m�rt est�l �ssze a domb alj�ban? – k�rte a f�rfi, s Harry azonnal v�laszolt.

- Mert �tl�ptem a vonalat… (- Oh, persze! – sz�lt k�zbe Mr Weasley, mikor esz�be jutott Harry el�z� rosszull�te) A m�gikus hat�rvonal kiz�rja Voldemortot, �s h�t… a sebhelyem miatt kapcsolatban vagyunk egym�ssal, ez�rt…

- Tal�n finom�tanom kellene a vonalon – jegyezte meg Mordon, t�le szokatlan agg�d� arccal.

Harryt meglepte, mennyire l�nyeges k�rd�snek tartj�k egy vacak kis rosszull�t�t.

- Ne! – sz�lt Harry. – A vonal �gy j�, ahogy van. Kib�rok ennyi f�jdalmat, k�t �ve sokkal rosszabb volt. M�s dolog zavar…

- Micsoda? – k�rdezte egyszerre mindenki.

Harry le�lt a griffend�les kanap�ra �s keresztbe fonta karjait.

- Voldemort besz�lt hozz�m – b�kte ki v�g�l, s szavai sokkolt�k a t�bbieket.

- Hogyan?!

- Mi�rt?

- Mit mondott?

Harry megel�gelte a d�bbent k�rd�seket, �s felemelte a kez�t. Mindenki azonnal elhallgatott. Harry megint meglep�d�tt.

- Mikor megf�jdult a sebhelyem - magyar�zta, miut�n �sszeszedte gondolatait -, Voldemort hangj�t hallottam. �rdekelte, hogy mi�rt lettem rosszul. Biztos � is mindig �rezte, ha �tl�ptem a vonalon… Azt�n azt mondta, hogy hi�ba pr�b�lkozom az elpuszt�t�s�val, mert m�r v�gleges gy�zelmet aratott. Azt mondta, m�r senki nem �ll�thatja meg.

Ron �s Hermione borzongva �sszen�ztek.

- L�rif�ri – legyintett Mordon. – Ezek a fekete m�gusok mind ezt csin�lj�k. Ez csak egy tr�kk.

- Val�sz�n�leg az – hagyta r� Lupin. – Bl�ffnek hangzik a dolog.

Harry nem �rtett egyet vel�k. �k nem hallott�k Voldemort hangj�t, nem �rezhett�k a megvet� g�nyt, ami a szavaib�l �radt.

- Szerintem komolyan kellene venn�nk – mondta Ron, mintegy kital�lva Harry gondolatait. Hermione szapor�n b�logatott. – Egy bl�ff miatt nem kock�ztatta volna, hogy jelentkezik Harry fej�ben…

- �gy van! – �rtett egyet Harry bar�tj�val. – Tudja, hogy vesz�lyes a k�zt�nk l�v� kapcsolat, feleslegesen nem legiliment�lt volna.

- Ak�rhogy is, nem �rtana ut�na j�rnunk – fogalmazta meg a feladatot Mr Weasley.

- Csak az a probl�ma – sz�lalt meg Tonks hosszas hallgat�s ut�n -, hogy a hal�lfal�k mostan�ban nem hemzsegnek semerre.

- Visszavonultak? – r�ncolta a homlok�t Hermione.

Tonks b�logatott.

- De h�t mi�rt? – csapott a t�rd�re Ron.

- Nem tudom Ron, honnan is tudhatn�nk? – s�hajtotta Mr Weasley. – De sietn�nk kell a horcruxokkal, hogy megszor�thassuk Tudodkit. Lupin, Tonks, Mordon �s �n egyfolyt�ban Holl�h�ti ruh�j�t keress�k. A lehets�ges birtokosai sz�ma m�r t�zre cs�kkent.

- Az a baj, hogy ezek t�bbs�ge k�lf�ldi var�zsl� – vette �t a sz�t Mordon -, egyik�k K�n�ban, a m�sik meg a Nam�b sivatagban �l. Az �rd�g tudja, mit keres ott…

Lupin megk�sz�r�lte a tork�t, �s fel�llt a kandall� el�tti k�nyelmes fotelb�l.

- Azt javaslom, hogy maradjatok a f�hadisz�ll�son, biztons�gban, �s ne menjetek semerre – Harry, a nagyn�n�d l�togat�sa is v�rhat m�g mag�ra.

Harry k�nytelen-kelletlen b�lintott, s a megbesz�l�st ezzel lez�rtnak tekintett�k. Harry megnyitotta a t�kr�t �s kil�ptek a Prewett h�z k�kes dolgoz�szob�j�ba.

*

Gyorsan m�ltak a napok a f�hadisz�ll�son, a november r�p�lt, s k�zeledett a december. Az id� csod�val hat�ros m�don kellemes volt. A sz�lviharok al�bb hagytak, a nap is kis�t�tt n�ha, a j�gver�sek egyre ritk�bban borzolt�k a ked�lyeket.

Harry azonban t�rsaival ellent�tben balj�snak �rezte a kellemes id�j�r�st. Olyan hangulata volt t�le, mintha �rezn�, hogy ez egy �tmeneti �llapot valami sz�rny� dolog el�tt. Hermione kiv�tel�vel mindenki egy kiss� paranoi�snak tartotta Harryt – n�ha m�g maga Harry is. Hermione azonban egyet �rtett vele, b�r m�g Harry csak a puszta meg�rz�s�re t�maszkodva hangoztatta, hogy a sz�p id� valami rossz el�jele, addig Hermione ezt meg is tudta magyar�zni, t�bb�-kev�sb�. A l�ny v�lem�nye szerint nem lehet v�letlen, hogy a dementorok ennyi id� ut�n, mik�zben annyit romboltak �s puszt�tottak, egyszer�en visszavonuljanak, r�ad�sul �pp most, hogy k�zeledik a fagyos, zord t�l, amit ezek a teremtm�nyek m�g fagyosabb�, m�g zordabb� tudn�nak tenni. Szerinte az Anglia szerte sz�tsz�rt dementorokat az aurorok k�nnyed�n el�zhetik, de ha �sszevonj�k �ket, �s egyszerre z�d�tj�k az emberekre, egy ilyen roham meg�ll�thatatlan.

Ron egyszer�en azon a v�lem�nyen volt, hogy Voldemort nem akar fagyoskodva harcolni ellenfeleivel, ez�rt vonta vissza er�it.

Az els� h� is leesett, s Harry�k gyakorlatilag ki se tett�k a l�bukat a f�hadisz�ll�sb�l. Naponta szerepeltek az �js�gban a h�rek a koboldl�zad�s fejlem�nyeir�l – azonban mindenkinek szembe �tl�tt Voldemort �s a hal�lfal�k rejt�lyes elt�n�se. Visszavonultak a dementorok, nem t�madtak meg �jabb var�zsl�kat, boszork�nyokat, nem ker�lt �gre a S�t�t Jegy.

Az egyetlen folyamatosan napirenden l�v� dolog a Gringotts �s a Miniszt�rium k�zti s�rdob�l�s �s pocskondi�z�s, melyet n�ha „megf�szerezett” egy-egy letart�ztat�s – mindk�t f�l r�sz�r�l. Volt, hogy aurorok ejtettek fogs�gba gyan�s koboldokat, akik kihallgat�s ut�n r�gt�n az Azkaban cell�iba ker�ltek; koboldok is ejtettek fogs�gba m�gusokat, de nem aurorokat, ink�bb a Miniszt�rium hivatalnokai (Tonks szava j�r�sa szerint „pap�rtologat�i”) szerepeltek az elrabolt szem�lyek list�j�n.

Mrs Weasley aggodalma emiatt tov�bb halmoz�dott az elm�lt hetekben, nemcsak Bill, de Mr Weasley �s Percy is a kobold-var�zsl� ellent�t kell�s k�zep�be ker�lt. Harry gyakran azon kapta mag�t ezekben a napokban, hogy a fej�t t�ri, mik�nt seg�thetne a csal�don – a csal�dj�n, ahogy gondolt r�juk. Megpr�b�lhatn� felvenni a kapcsolatot Amp�kkal, hogy ne b�nts�k a h�rom Weasley-t. A kobold tal�n hallgatna r�, ha m�s nem, h�t k�rne �rte valamit. Harry pedig b�rmit megadott volna �rte, hogy a v�r�s haj� csal�dot biztons�gban tudhassa.

Akkor is ezen j�rt az esze, mikor egy decemberi est�n a szalon padl�j�n �lt t�r�k�l�sben, s Ront n�zte, amint Mordon utas�t�sait k�vetve gyakorol egy alm�n. A feladat az volt, hogy az alma felrep�lj�n a leveg�be, �s ropog�sra s�lj�n.

Hermione �s Paulina a szalon kopott, k�k kanap�j�n �ltek �s figyelt�k a mutatv�nyt – a kisl�ny k�zben Hermione gubancos, barna hajf�rtjeit f�s�lgette egy ez�stsz�n� f�s�vel. Ennek az lett az eredm�nye, hogy Hermione kezdett egy mad�rijeszt�re hasonl�tani �gnek �ll�, torzonborz frizur�j�val.

Ron a gy�m�lcsre szegezte var�zsp�lc�j�t, majd felr�ntotta – a gy�m�lcs felemelkedett a f�ldr�l. A var�zsp�lca a mozdulat v�g�n kis, csigavonalszer� �vet �rt le a leveg�ben, s az alma egy hirtelen villan�ssal l�ngba borult, �s…

PUKK!

A sz�tr�p�l� darabk�k beter�tett�k a fi� arc�t, aki morogva t�r�lgette k�p�r�l a s�lt alm�t. Paulina �s Hermione hangosan kacar�szott.

- Nagyon vicces, mondhatom, Tarajos S�l Kisasszony! – mordult Ron a l�nyra.

Hermione elhallgatott.

- Nem is rossz, Ronald – jegyezte meg Mordon, �s sebhelyes sz�ja sark�ban mosoly bujk�lt. – Kicsit heves, de nem rossz. L�that� javul�st �rt�l el. Ha �gy folytatod, ak�r m�g auror is v�lhat bel�led.

Ron arca �gy felragyogott, mintha azt mondt�k volna neki, hogy megnyerte a Trim�gus Tus�t.

- Csak nehogy elmondd Mollynak, hogy eml�tettem, mert kitolja a szemem – tette hozz� az �reg.

Ron elt�ntette arc�r�l az almalevet, �s zsebre dugta p�lc�j�t. El�gedetten le�lt Mordonnal szembe a doh�nyz� asztalhoz. Paulina tov�bb folytatta Hermione mad�rijeszt�v� v�ltoztat�s�t, s ezt olyan eredm�nyesen tette, hogy b�b�jjal se csin�lhatta volna jobban. Hermione ezt sz� n�lk�l, mosolyogva t�rte, csak n�ha szisszent fel, ha a kisl�ny v�letlen�l megh�zta a haj�t.

Harry tov�bbra is a falat t�masztotta, de gondolatai imm�r visszat�rtek a jelenbe �s az aurorok k�r�l forogtak. Eml�kezett arra, mikor az �reg var�zsl� – azazhogy hasonm�sa, az imposztor Barty Kupor el�sz�r aj�nlotta neki az auror-hivat�st. Tudta, hogy a fekete m�gus vad�szok k�z� a legtehets�gesebb, leg�lesebb elm�j� var�zsl�k ker�lhetnek, s tavaly m�g olyan k�zelinek t�nt ez az �lom! Mostan�ban azonban, hogy letett roxforti tanulm�nyai befejez�s�r�l, es�lye sem volt, hogy beker�lj�n az auror k�pz�be. S a jelenlegi miniszt�riumi vezet�s mellett erre m�r nem is v�gyott annyira.

- Mi�rt vonult�l nyugd�jba? – �rdekl�d�tt Ron, miut�n k�nyelmesen h�trad�lt a karossz�kben.

Mordon horkantott egyet, ami n�la a nevet�s �s bossz�s�g saj�tos kever�ke volt.

- N�zz a k�pemre �s meg�rted – v�laszolta Ronnak.

Ron elv�r�s�d�tt �s lehajtotta a fej�t, nem akart tapintatlan lenni. De Mordon nem vette annak, s�t, folytatta:

- M�r k�zeledett a v�ge fel� a h�bor�… tal�n ha egy �vvel Tudodki buk�sa el�tt t�rt�nt. Dumbledore megneszelte, hogy Voldemort v�gezni akar egyik prib�kj�vel – azzal a korcs Pitonnal.

- Micsoda? – kapta fel a fej�t Ron.

Harry �s Hermione is Mordonra ir�ny�tott�k minden figyelm�ket.

- Dumbledore azt mondta, hogy ne engedjem, hogy meg�lj�k Pitont, mert sz�ks�g�nk lesz r�… - Mordon rosszall�n megcs�v�lta a fej�t. – Sz�val oda mentem. Spinner’s End, koszos kis lepukkadt k�rny�k. Nem mondhatom, hogy k�nny� dolgom volt…

- H�ny hal�lfal�t kaptatok el akkor? – k�rdezte Ron, l�that� csod�lattal tekintve Mordon minden szav�ra, ahogy az �reg r�gi munk�ss�g�r�l mes�lt.

- Kett�t, meg h�rom m�sik meghalt… - mondta homlokr�ncolva Mordon, ahogy felid�zte a megkopott eml�keket, �s az ujjain sz�molta a neveket. – Ott volt Wildung – az a nyavaly�s tette t�nkre a bal kezemet. K�nytelen voltam �tt�rni a jobbkezes p�lcahaszn�latra… Azt�n ott volt Travers, Davidson, �s Vurston – �k meghaltak; meg egy �t�d�tt sz�ke k�ly�k, aki mindenfel� �tkokat kiab�lt, mikor megl�tott minket, �sz n�lk�l, mintha megg�rgyult volna – r�la k�s�bb kider�lt, hogy az Imperius-�tok hat�sa alatt volt. Na meg ott volt Piton. � nem is ellenkezett, mikor letart�ztattuk. �gy t�nt sokkos �llapotban volt… ami nem is csoda, azok ut�n, hogy l�tta mi lett Wildunggal, mikor ellenkezett… ma is viseli a nyom�t a f�reg. Persze gondolhatod, most m�r kicsit b�nom, hogy az �reg Piton pajt�s akkor nem �llt ellen.

„Igen, ez beleillik a k�pbe” – gondolta Harry, s megvet�en horkantott egyet – „Piton ritk�n bocs�tkozik tisztess�ges harcba, ink�bb megh�zza mag�t, mint egy koszos k�gy�…”

- Volt ott egy n� is – morogta elgondolkozva az auror. – A nev�t nem tudtuk meg, mert halott volt – biztos a dulakod�sban tal�lta el egy �tok… De fekete csuklya volt rajta, a hal�lfal�kkal volt, sz�val, ha engem k�rdeztek, nem k�r �rte.

Harry elgondolkozva b�logatott. Mordon tov�bb morgott ilyesmiket, hogy: „… minden hal�lfal� ezt �rdemeln�…” meg „… m�g hogy t�rgyal�st nekik…”

- �s ez ut�n kil�pt�l az aurorok k�z�l? – k�rdezte Ron.

- Neeem, dehogy! – felelte Mordon. – Gy�va dolognak �reztem volna, ha kil�pek a j�t�kb�l. De ekkor fordult meg el�sz�r a fejemben, hogy elegem van az eg�szb�l, �s tal�n meg�rdemeln�m a pihen�st… De h�t l�tj�tok, hogy az nem nekem val�. V�ns�gemre se b�rok meg�lni a fenekemen. �gy van ez vel�nk, aurorokkal…

Harry f�lig-meddig csal�dottan �llt fel a f�ldr�l – semmi fontosat nem tudott meg Pitonr�l, pedig rem�lte, hogy az �reg auror szolg�lhat egy-k�t �rdekesebb r�szlettel. Roppantul �rdekelte volna, ha �jabb inform�ci�kat kaphat r�la, s legf�k�pp: valami bizony�t�kot arra, hogy Dumbledore szavai igazak voltak. �szint�n szerette volna, ha �reg igazgat�ja megingathatatlan bizalma nem fordul nevets�g t�rgy�v�. Egy ilyen becstelen hal�l ut�n, amiben Dumbledore-nak r�sze volt, Harry m�r csak abban rem�nykedhetett, hogy nem hullik darabokra az �regr�l alkotott k�p, sem az �, sem a t�bbiek szem�ben.

December k�zep�re Muriel n�ni egy �j �tlettel �llt el�, hogyan seg�thetn� jobban a h�rom j� bar�t tanul�s�t. Harrynek kicsit d�j� vu �rz�se volt, mikor december tizenharmadik�n bel�pett a szalonba, s ott ism�t egy csillog� m�gikus t�k�r fogadta. Muriel n�ni sug�rz� arccal fogadta �ket, szinte m�ni�kus izgatotts�g t�kr�z�d�tt a szem�ben.

- Gyertek, gyertek – s�rgette �ket a n�ni a t�k�r el�. – Remek �tletem t�madt!

Harry, Ron �s Hermione k�zelebb l�ptek, �s az j�rt a fej�kben, hogy vajon a zseni�lis Muriel n�ni egy �jabb var�zslatot eszelt ki a t�kr�kkel, vagy csak a t�k�rnyit�-b�b�jt fogj�k gyakorolni �jra.

- Sz�p t�k�r – jegyezte meg Ron az aranykeretes, cir�d�s m�remekre pillantva. –… De kicsit torz a k�pe…

- Nem arcod t�kre ez, hanem a sz�ved� – legyintett mosolyogva a n�ni. – Ronni, gyere, �llj a t�k�r el� – de csak te!