Harry �s Ron m�snap reggel kora hajnalban keltek, hogy min�l kor�bban be�rjenek a Miniszt�riumba. Gyors zuhanyz�s �s reggeli ut�n tal�rba �lt�ztek �s hopp porral azonnal az �triumba mentek. Mikor a k�t j� bar�t kil�pett a l�ngok k�z�l, az ismer�s, sz�nes forgatag v�rta �ket.

Nem haboztak, r�gt�n elindultak a Biztons�gi �rszolg�lat fel�. Harrynek minden porcik�ja tiltakozott ellene, de odaadta a p�lc�j�t a var�zsl�nak, aki a m�rleg alak� g�pen elv�gezte a szok�sos ellen�rz�st. Egy �ls�g-detektorral �tn�zte mindkettej�k ruh�j�t, s m�r indultak volna tov�bb, mikor a detektor halkan, f�mesen felb�gott.

- Hoh�, fiatalember! – sz�lt a k�k tal�ros f�rfi Ronra. – V�rjon csak egy percet. Mi van abban, ha szabad tudnom?

Ron teljesen nyugodt volt, mosolyogva odany�jtott egy t�sk�t a var�zsl�nak.

- Ebben itt?

- K�rem, nyissa ki! – hangzott az utas�t�s, �s Ron azonnal engedelmeskedett.

A t�sk�b�l egy penna, pergamen, egy zacsk� hopp-por �s egy barna zs�k ker�lt el�.

- Abban mi van? – k�rdezte �jb�l a biztons�gi var�zsl� a zs�kra mutatva.

- Nyissa ki �s n�zze meg maga! – ny�jtotta Ron a Feneketlen Zs�kot a f�rfi fel�.

Az a zs�k sz�j�hoz tartotta az �ls�g-detektort, ami halkan b�gott.

- Biztos, hogy j� az a detektor? – k�rdezte Ron szkeptikusan. – Az iskol�ban is haszn�lnak ilyet, de az majdnem megs�ket�ti az embert, ha tal�l valamit…

- Ez egy nagyon �rz�keny darab! – f�jta f�l mag�t az �r.

- Akkor mi lesz, letart�ztat, vagy mi? Tal�lt valamit, vagy sem?

Az �r m�g egyszer �tn�zte a zs�kot, de semmit se tal�lt benne �s a detektor is csak b�gott, nem vis�tozott.

- Menjenek… de magukon tartom a szemem! – engedte el �ket kelletlen�l az �r, Ron �s Harry pedig vigyorogva tov�bb �lltak.

M�r az aranykapun is t�ljutottak �s besz�lltak az els� �rkez� liftbe, mikor Harry azt vette �szre, hogy bar�tja sz�ntelen�l vigyorog. Oldalba b�kte Ront, de az ekkor felpr�szk�lt a nevet�st�l. A liftben �ll�k mosolyogva ingatt�k a fej�ket.

Fel�rtek a m�sodik szintre (Var�zsb�n-�ld�z�si F�oszt�ly, Var�zshaszn�lati F�oszt�ly; Auror Parancsnoks�g, Wizengamot V�grehajt�si Szolg�lat), �s elindultak a folyos�n, amin jobbra �s balra ajt�k ny�ltak a k�l�nb�z� aloszt�lyokba. Az egyik sepr�t�rol� mellett haladtak el, mikor Ron a tal�rj�n�l fogva f�lreh�zta Harryt �s a kez�be nyomott egy nyersfa sz�n�, ruganyos p�lc�t.

- Mi ez…? A Zs�kban volt?! – tette hozz� csod�lkozva Harry.

- H�t persze! Azt hiszed, hogy beteszem ide a l�bam fegyvertelen�l azok ut�n, ami t�rt�nt?

Harry is vigyorgott most m�r, ak�rcsak bar�tja, �s �szrevette, hogy Ron is most dug a zseb�be egy fekete p�lc�t.

- Honnan vannak ezek? – �rdekl�d�tt tov�bb Harry, ujjai k�zt forgatva a var�zseszk�zt.

- Ez, ami n�lam van Fenrir Grayback p�lc�ja volt… elejtette, mikor r�d ugrott j�niusban. �n meg felvettem. Az meg Dumbeldore-� volt…

Harry sz�jt�tva meredt a kez�ben tartott hossz� p�lc�ra, ami sokkal eleg�nsabb darab volt, mint b�rmelyik, amit eddig l�tott. H�l�s szemmel n�zett Ronra, aki megint tal�ron ragadta �t �s indul�sra �szt�n�zte. Harry zsebre dugta a val�s�gos kincset �s bar�tja ut�n indult a folyos�n.

Befordultak egy sarkon, �s r�t�rtek arra a folyos�ra, ami Mr Weasley r�gi irod�j�ba is vezetett. Itt bel�ptek az Auror Parancsnoks�g nagy term�be, ahol a szok�sosn�l is nagyobb felfordul�s �s zsivaj volt. Harry �szrevette, hogy a terem vagy h�romszor akkora, mint el�tte – bizony�ra t�rt�g�t� b�b�jjal n�velt�k meg a m�ret�t.

Ahogy �tv�gtak a helys�gen, minden szem r�juk szegez�d�tt, egyesek m�g a szomsz�d f�lk�kbe is �tsz�ltak, s mind megb�mult�k Harryt �s Ront.

Harry�k a terem v�g�n l�v� t�lgyfaajt�n kimentek �s tov�bb haladtak a folyos�n Mr Weasley volt irod�ja fel�, eg�szen az els� el�gaz�sig, ahol Ron jobb fel� fordult. Ez a folyos� p�r m�ter ut�n egy dupla sz�rny� ajt�ba �tk�z�tt, amin arany t�bl�cska hirdette: Nyilv�ntart� Hivatal – bel�p�s csak enged�llyel!

Ron teket�ri�z�s n�lk�l bel�pett az ajt�n, Harry pedig k�vette. Egy kis, ablaktalan helyis�gbe �rkeztek, aminek jobb oldal�n egy z�rt f�lk�ben �lt egy fiatal, szem�veges sz�ke boszork�ny, aki egy m�gikus �r�g�pnek dikt�lt. Ron bekopogott a f�lke �veg�n, mire a sz�ke l�ny felpillantott �s f�radtan, de bar�ts�gosan elmosolyodott. Eltolta az �veget �s v�gigm�rte a fi�kat.

- �dv�zl�m! Mit parancsolnak? – k�rdezte kedvesen, Ron pedig legjobb modor�val v�laszolt.

- J� reggelt! A Nyilv�ntart� R�szlegben szeretn�nk egy bizonyos Rose Montgomery nev� boszork�ny adatai ut�n �rdekl�dni.

A l�ny arc�r�l leolvadt a mosoly.

- Sajn�lom, de ez igen bizalmas anyag, nem adhatunk ki miniszteri enged�ly n�lk�l senkinek semmit senkir�l. Tudja, a hal�lfal�k, meg Tudjukki miatt… ez sajnos lehetetlen.

- J�l �rtem, teh�t a minisztert�l kell enged�lyt k�rni r�, hogy bel�phess�nk az iratt�rba?

A l�ny b�logatott, Ron pedig megk�sz�nte a t�j�koztat�st �s elh�z�dott az ablakt�l. Fojtott hangon besz�lt Harryhez:

- Mi legyen? Kipr�b�ljuk Tonks m�dszer�t?

Harry alig pal�stolta d�bbenet�t.

- �gy �rted t�madjuk meg a minisztert?!

Ron v�llat vont �s elvigyorodott.

- V�g�l is… Te bejutsz hozz� b�rmikor b�rmilyen indokkal...

- Persze hogy azt�n �n legyek az els�sz�m� k�zellens�g! – t�d�totta Harry. – M�st kell kital�lnunk… Nem tudunk behoppan�lni a terembe?

- Kiz�rt! – jelentette ki Ron. – Az �triumban lehet hoppan�lni, de a t�bbi szinten v�d�b�b�j van.

Harry egy darabig t�prengett mag�ban �s egy terv kezdett form�l�dni a fej�ben. H�romszor is �tgondolta a teend�ket, v�g�l most � ragadta meg Ront a tal�rj�n�l fogva �s kimentek a teremb�l. Harry a legels� sepr�t�rol� fel� vette az ir�nyt, ahol gyorsan k�r�ln�zett, hogy nem l�tja-e �ket valaki, majd kinyitotta az ajtaj�t, �s betuszkolta rajta Ront. � is bel�pett �s bez�rta az ajt�t.

- Mi a terved? – k�rdezte Ron, v�lasz helyett azonban Harry a h�ziman�j�t h�vta.

- Sipor!

- Sipor? Mi van vele…?

A h�ziman� halk pukkan�ssal megjelent el�tt�k �s meghajolt gazd�ja el�tt.

- Parancsolj gazd�m! – nyekeregte a man� �s a szok�sos fintorral n�zett Harryre.

- Sipor, v�laszolj a k�rd�seimre: ak�rhol tudsz hoppan�lni?

A man� g�nyos, len�z� vigyorral meredt a fi�ra, majd horkantott egyet, miel�tt v�laszolt.

- Hoppan�lni? Sipor nem tud hoppan�lni! Egy man� se tud. A hoppan�l�s csak a var�zsl�k dolga…

Harry a homlok�t r�ncolta a megjegyz�st hallva, �s m�r k�sz�lt, hogy leszidja man�j�t a hazug nyelve miatt, mikor meghallotta annak d�nny�g�s�t.

- Az ostoba f�lv�r m�g azt se tudja, hogy mire vagyunk k�pesek! Nem tudja, hogy a man�k suhannak �s nem hoppan�lnak, �s m�g � nevezi mag�t Kiv�lasztottnak! Jaj, szeg�ny �rn�m mit sz�lna, ha hallan�, miket k�rdeznek Siport�l…

Harry megk�sz�r�lte a tork�t zavar�ban �s szigor� tekintettel a man�ra n�zett.

- Sipor, tudsz �gy is suhanni, hogy k�zben k�t embert viszel?

A v�ns�ges h�ziman� ravaszul hunyorgott �s csak kisebb sz�net ut�n v�laszolt.

- Csak itt bent, gazd�m. Messze nem tudok suhanni emberrel – majd j�tt a halk mormog�s: - Szeg�ny Sipor, szeg�ny Sipor, az �j gazd�ja bet�r�sre akarja r�venni, jaj szeg�ny �rn�m mit sz�lna, ha l�tn�, Siporb�l b�n�z�t akarnak csin�lni, mint egy s�rv�r� �rul�…

Harry fel se vette az el�bbi megjegyz�st, hanem azonnal kiadta az �jabb parancsot.

- Sipor, azt akarom, hogy Ront �s engem vigy�l be a Nyilv�ntart� R�szlegbe, l�thatatlanul, hallhatatlanul, �gy, hogy senki ne vegyen �szre, senki ne sejtse meg, mi t�rt�nik. �rtetted?

A man� lassan b�lintott, miut�n �tgondolta a parancsot. �jabb d�nny�g�s �s szitkoz�d�s n�lk�l h�tat ford�tott Harrynek �s Ronnak, h�tra ny�jtotta g�cs�rt�s kez�t, �s v�rt. Harry�k t�tov�n megfogt�k, s a k�vetkez� pillanatban nagyon furcsa dolog t�rt�nt. Harry l�tta, amint keze �s teste, �s a mellette �ll� Ron elt�nik, ak�rcsak az el�tt�k v�rakoz� Sipor.

L�thatatlan test�ket pehelyk�nny�nek �rezt�k, �s ekkor megindultak. Akad�lytalanul �tsuhantak a sepr�t�rol� fal�n, v�gig a folyos�n, �t egy vel�k szembe j�v� ember test�n, a kanyart lev�gva �trep�ltek a t�m�r szikl�n, a Nyilv�ntart� Hivatal t�lgyfa ajtaj�n �s a m�gikusan lez�rt ajt�n is. A f�lk�ben �l� sz�ke boszork�ny mindebb�l semmit se vett �szre.

A Nyilv�ntart� R�szleg hideg k�padl�j�n pukkanva materializ�l�dtak ism�t, �s Harry �r�mmel �llap�totta meg, hogy �ps�gben, mindh�rman meg�rkeztek. Sipor mag�ban morgol�dva le�lt a fal mell�, �regesen, f�radtan, mint akinek nagy megterhel�st okozott a suhan�s.

- Ez az! Bent vagyunk! – ki�ltott fel Ron boldogan.

- Kezdj�k el a keres�st! – ind�tv�nyozta Harry �s el�h�zta a p�lc�j�t, hogy f�nyt gy�jtson vele. A teremben ugyanis korom s�t�t volt, r�v�n egyetlen ember sem tart�zkodott most itt.

- Lumos Maximus – mondta Harry �s a p�lc�j�b�l el�t�r� f�ny bevil�g�totta a termet. El�tt�k hosszan, magas polcos szekr�nyek sorakoztak, minden polc t�mve tekercsekkel, amik egy-egy var�zsl� vagy boszork�ny adatait tartalmazt�k. A pergamentekercsek r�zhengerekben voltak, s a hengerek v�g�n egy-egy felragasztott cetli jelezte, hogy kihez tartozik.

- H�! – jegyezte meg Ron, ahogy v�gign�zett a soron, melynek v�g�n, a k�padl�n egy arany F bet� d�szelgett.

- Sipor, maradj itt – adta ki az utas�t�st Harry, �s Ronnal elindultak jobb k�z fel�.

Sorban haladtak el a sorok mellett, a G, H, I, J sorok, �s �gy tov�bb – m�g v�g�l meg�rkeztek az M sorhoz. Harry �s Ron �sszen�ztek, majd Harry feltartotta p�lc�j�t �s kimondta a begy�jt� b�b�jt.

- Invito Montgomery tekercs!

Kis z�rej jelezte, hogy a sor �rny�kba vesz� v�g�ben valami megmozdult, s a k�vetkez� pillanatban Harry azt vette �szre, hogy h�sz r�zhenger rep�l fel� nagy sebess�ggel. V�dekez�en felemelte a p�lc�j�t, s a tekercsek kongva a padl�ra hullottak el�tte.

- M�r azt hittem, levernek a l�badr�l… - mondta vigyorogva Ron, �s Harryvel felkapkodt�k a Montgomerykr�l sz�l� tekercseket.

Sorban elolvast�k mindnek a c�mk�j�t, s mikor a huszadikat is megn�zt�k, csal�dottan �llap�tott�k meg, hogy egy Rose nev� Montgomery sem volt k�zt�k.

- Ez nem lehet igaz! – csattant fel Harry d�h�sen �s a f�ldh�z v�gta a kez�ben tartott hengert. – Mi�rt nem megy minden sim�n?!

Ron is tan�cstalan volt.

- Nem �rtem… pedig minden boszork�nynak szerepelnie kell itt. Kiv�tel n�lk�l…

Harry d�h�sen j�rk�lt fel-al�, Ron pedig felnyal�bolta a r�zhengereket.

- Ezeket vissza kellene vinn�nk, Harry…

Harry meg se hallotta bar�tja megjegyz�s�t, hanem hangosan t�prengett.

- Tal�n nem is boszork�ny volt… Dumbledore sok mindenkit felvett, v�rfarkasokat, f�l�ri�sokat…

- De mindenki tudott var�zsolni – vetette ellen Ron.

- Ak�rhogy is, a Roxfortban kell lennie r�la feljegyz�snek. Ha oda j�rt, biztos van valami nyoma.

- J�, de most menj�nk. Kir�z a hideg ett�l a helyt�l. A J�slatok Term�t juttatja eszembe.

Harry b�lintott, Ron pedig elindult a szekr�nysor fel�, Harry k�zben Sipor�rt sz�lt.

Ebben a pillanatban hangos k�rtsz� has�tott a leveg�be, s Harry biztos volt benne, hogy ezt kint is meghallott�k. Mikor Ron a sorok k�z� l�pett, egy l�thatatlan vonalat is �tl�pett, ami riaszt�k�nt m�k�d�tt a Nyilv�ntart� R�szlegben.

- SIPOR! – ord�totta Harry, �s a man� nyomban megjelent el�tte. – Ron, hagyd a fen�be, gyere gyorsan!

Bar�tja lesz�rta a tekercseket �s visszarohant.

- Sipor, vigy�l ki minket innen, vissza a sepr�t�rol�ba! – hangzott a parancs, �s m�r suhantak is, �t a terem falain, az ajt� fel� rohan� aurorokon, be a sz�k�s kis helys�gbe.

- Huh, ez meleg volt! – s�hajtotta Ron, �s Harryvel egy�tt kif�jt�k magukat. Sipor leplezetlen undorral tekintett r�juk.

- K�sz�nj�k Sipor – mondta Harry. – Menj vissza a Roxfortba �s maradj ott. Mondd meg Dobbynak, hogy Harry k�ri, k�sz�tse el neked a kedvenc kaj�dat… - A man� szemei t�gra ny�ltak �s most nem morgott semmit gazd�j�ra. Ron is csod�lkozva meredt Harryre. – Most menj…

A k�t j� bar�t kil�pett az ajt�n �s �vatosan k�r�ln�ztek. A folyos�n nem volt senki, de a Nyilv�ntart� R�szleg fel�l ideges besz�d �s kiab�l�s hallatszott. Harry Ronnal a nyom�ban elindult a liftek fel�, �s az Auror Parancsnoks�gon haladtak �t, mikor �sszetal�lkoztak Mr Weasleyvel.

- Fi�k, mit kerestek itt? Az el�bb volt valami riaszt�s… – k�rdezte a f�rfi meglep�dve, Ron azonban nem v�laszolt, hanem sz� n�lk�l maga ut�n h�zta apj�t �s kimentek a nagy helys�gb�l.

- Apa, ki kell vinned innen minket! – mondta suttogva Ron. – A riaszt�s miattunk volt, most r�gt�n el kell t�nn�nk.

Mr Weasley megd�bbent egy pillanatra, de azonnal cselekedett. �tl�tta a helyzet komolys�g�t.

- Gyertek gyorsan… - mondta �s m�r indult is a liftek fel�.

Megnyomta a h�v� gombot �s p�r ideg�rl�en lass� m�sodperc ut�n meg�rkezett a felvon� �s az ajt� nyikorogva kit�rult. Mr Weasley beterelte a fi�kat, majd besz�llt � is �s megnyomta a nyolcas gombot.

- Mit csin�ltatok m�r megint? – fordult a fi�hoz paprikav�r�s k�ppel.

- Bet�rt�nk a Nyilv�ntart� R�szlegbe… Tudni fogj�k, hogy mi voltunk... az a sz�ke l�ny biztos eml�kszik majd Harryre meg r�m. Az, aki a f�lk�ben �l…

- Teljesen elment az eszetek? Mi�rt nem k�rtetek meg engem, ha valami kellett? Mi�rt kell j�tszani az eszeteket?

Harry �s Ron csendben hallgatt�k a szidalmakat, am�g a lift meg nem �rkezett az �trium szintj�re. Mr Weasley kivezette �ket a fogad� csarnokba, a r�gi sz�k�k�t mell�, �s meghagyta, hogy v�rjanak itt. Elsietett a Biztons�gi �rszolg�lathoz �s Harry�k l�tt�k, amint az �rvar�zsl� egy lila sz�n� pap�rt ad Mr Weasley-nek, aki gyorsan �rni kezd.

Ekkor Harry sz�ve hirtelen a tork�ba ugrott, mert azt l�tta, hogy a liftek fel�l egy csapat m�gus �l�n a Miniszteri Titk�rs�g teljes szem�lyzete k�zeledik az �trium fel�. Rufus Srimgeour, Cornelius Caramel �s Umbridge j�ttek �t az aranykapun, m�g�tt�k a menet k�zben is szorgalmasan jegyzetel� Percy, ut�nuk pedig h�rom boszork�ny, k�t var�zsl�, akiket Harry az Auror Parancsnoks�gon l�tott �s egy Flitwick professzor m�ret� illet�.

Mr Weasley is �szrevette �ket, mert ekkor gyorsan befejezte az �r�st, �sszehajtogatta a pap�rt, �s �tnak ind�totta a lila pap�rrep�l�t. Siet�sen a k�t fi�hoz indult, �tk�zben elhaladt a miniszteri menet mellett. Mikor Harry�khez �rt, halk hangon sz�lt hozz�juk.

- Rem�lj�k minden rendben lesz. Mordon itt van bent, �rtam neki egy �zenetet, hogy m�dos�tsa Miss Macmillan eml�keit… most sietn�nk kell. Kihallgattam, mir�l besz�lnek – mutatott a menet fel� Mr Weasley, akik most az �trium k�zep�n �lltak meg besz�lgetni -, szerencs�re nem a bet�r�sr�l van sz�, a koboldokkal van valami, de most nem ez a fontos, csak, hogy elt�nj�nk…

- Mire v�runk? – k�rdezte idegesen Ron.

Mr Weasley megt�r�lte izzad� homlok�t �s ut�na v�laszolt.

- A kis ramazuritok miatt lez�rt�k a kandall�kat! – mutatta a v�r�s haj� f�rfi, �s val�ban: a kandall�kban nem lobogott a t�z �s nem �rkeztek vagy t�voztak rajta m�gusok.

Az �triumban l�v� var�zsl�k mind idegesek voltak, egyik�k sem tudta m�g, mi�rt z�rt�k le a Miniszt�riumot. Val�sz�n�leg Srimgeour�k is ez�rt j�ttek ide, hogy elmenjenek valahov� – gondolta Harry.

- Nem tehet�nk m�st, mint v�runk, hogy �jra megnyiss�k a kandall�kat.

- �s a l�togat�i bej�rat? Azzal mi van? – vetette fel Ron.

- Azt csak v�szhelyzet eset�n haszn�lhatjuk, most el�g felt�n� lenne, ha azzal menn�nk ki.

�gy h�t Harry, Ron �s Mr Weasley t�relmetlen�l v�rtak, hossz� perceken kereszt�l, k�r�l�tt�k az emberek besz�lgettek, toporogtak, vagy visszaindultak a liftek fel�, feladv�n a v�rakoz�st.

A miniszter �s k�t munkat�rsa nem t�relmetlenkedtek, fontos megbesz�lni val�juk lehetett. Harry elt�n�d�tt rajta, vajon milyen probl�ma lehet a koboldokkal, �s hogyan fogj�k megoldani. M�s se hi�nyzik most, mint egy koboldl�zad�s…

- Caramel, Caramel! – sip�totta az alacsony alak a miniszter �s t�rsai h�ta m�g�l.

A volt �s a jelenlegi minisztert t�ls�gosan lek�t�tte a besz�lget�s, nem figyeltek fel az illet�re.

- Caramel! Caramel!

Harry, Ron �s Mr Weasley f�l f�llel hallott�k csak, ahogy a hajsz�lcs�kos tal�ros, kem�nykalapos f�rfi v�gre h�trasz�l a m�g�tte ugr�ndoz� alaknak.

- Egy pillanat, uram…

- Caramel!

- MIT AKAR? – csattant fel inger�lten a volt miniszter �s ekkor v�gre h�trafordult.

A Caramel el�tt �ll� alacsony illet� h�tracsapta fej�r�l tal�rja fekete csukly�j�t, a kez�ben tartott b�rersz�nyb�l pedig csillog�, k�k port sz�rt a mark�ba.

- CARAMELNEK SZERETETTEL! – ki�ltotta a kobold, s hangja most egy�ltal�n nem volt bar�ts�gos. D�h, harag �s elsz�nts�g hallatszott ki bel�le. Harry j�l ismerte ezt a hangot – hallotta m�r t�bbsz�r is, Voldemort �s n�h�ny hal�lfal� sz�j�b�l, s�t, m�g a keresztapja, Sirius is �gy mordult a patk�nyb�l emberr� alakult Pettigrew-ra.

A kobold a tenyer�ben tartott port egy er�s f�j�ssal a miniszterre, Caramelre, Umbridge-ra �s t�tov�n �csorg� Percyre sz�rta – s azok egy szemvillan�s alatt hatalmas, fojtogat� porfelh�ben tal�lt�k magukat, ami az �trium k�zep�t teljesen befedte.

A kobold pedig ugrott, be egyenest a porfelh�be, ahol �ldozatai tehetetlen�l, vakon hadon�sztak p�lc�ikkal. Mikor elt�nt a r�m�lten kiab�l� emberek szeme el�l, hatalmas csattan�s hallatszott �s h�rman h�romfel� rep�ltek. Srimgeour egyenest a M�gikus Testv�ris�g sz�k�k�tj�nak meg�resedett talapzat�nak csap�dott, �s nagyot nyekkenve eszm�let�t vesztette. Umbridge, mint egy nagy hord�, gurult v�gig vis�tozva az �trium padl�j�n, Percy pedig az egyik kandall� el�tt �sszever�d�tt t�megbe zuhant.

Ron �s Mr Weasley egy percig sem t�tov�zott, azonnal a fi�hoz rohantak, hogy megn�zz�k, mi baja. Harry azonban elk�pedve �llt a porfelh� el�tt, amib�l most vel�tr�z� vis�t�s hallatszott – Caramel vis�t�sa.

Ekkor �rkeztek meg a rendfenntart�k, aurorok, var�zsbaj-elh�r�t�k, �s mindenki, akinek volt egy csepp l�lekjelenl�te. P�lc�t ragadtak �s a porfelh�t pr�b�lt�k elt�ntetni – mindhi�ba.

Az aurorok n�h�ny b�b�j ut�n megunt�k a hasztalan pr�b�lkoz�st a felh� elt�ntet�s�vel �s k�b�t� �tkokat sz�rtak vakt�ban, h�tha eltal�lj�k a koboldot. A piros f�nycs�kok megt�rtek a porfelh� szemcs�in, amik sz�tsz�rt�k a f�nyt, �s egy �sszef�gg�, v�r�s lepel hullott az aurorokra, akik mind el�jultak.

Harry nem v�rt tov�bb, el�r�ntotta Dumbledore p�lc�j�t �s berohant a porfelh�be, ahol alig l�tott tov�bb az orr�n�l.

- Mr Caramel! – ki�ltotta Harry, de bel�legzett a porb�l �s s�lyos k�h�g� roham fogta el – mintha a t�deje is �gni kezdett volna.

Ekkor valami neh�z csap�dott a mellkas�nak �s Harry hanyatt v�g�dott. Kinyitotta a port�l k�nnybe l�badt szem�t, s megl�tta a fekete k�penybe b�jt koboldot, aki gonoszul vigyorogva n�zett r�.

- Nocsak-nocsak, a Kiv�lasztott szem�lyesen! – mondta magas hangj�n a kobold, ami �gy hangzott, mintha h�liumot sz�vott volna.

Harry a koboldra szegezte a p�lc�t �s h�tr�ltat� �rt�st sz�rt r�, de az �tok ugyan�gy sz�thullott, mint az aurorok k�b�t� ront�sai. Harry feje megint a padl�nak koppant, ahogy visszahullott az �tok, a kobold pedig er�sen beleharapott a p�lc�t tart� kez�be.

Harry felord�tott, de nem vesztette el a hidegv�r�t, hanem m�sik kez�vel egy er�s �t�st vitt be a t�mad�j�nak, aki lehemperedett r�la. Harry n�gyk�zl�b tapogat�zva megindult a k�k porfelh�ben, kez�vel Caramel ut�n kutatott. Mikor a jobb keze bele�tk�z�tt egy j�ghideg valamibe, �jra h�tba t�madta a kobold. R�ugrott �s beleverte a fi� fej�t a k�padl�ba, akinek a homlok�b�l csorgott a v�r.

- Mi�rt harcolsz egy ilyen hitv�ny ember�rt, var�zsl�? – sip�totta a kobold. – Dumbledore az ujj�t se mozd�totta volna �rte!

- Nagyon t�vedsz! – sziszegte Harry �s felr�gott az egyik l�b�val. Eltal�lta a koboldot, aki f�jdalmasan felord�tott, mikor elter�lt a padl�n. Harry �r�me nem tartott sok�ig, r�gt�n ez ut�n egy hideg k�speng�t �rzett a tork�ra szorulni, �s f�l�ben hallotta a kobold szavait.

- J�l jegyezd meg Kiv�lasztott! – figyelmeztette Harryt a kobold. – Nem vagy az ellens�gem. Csak ez�rt �lsz m�g. Nem minden var�zsl� az ellens�gem. Aj�nlom, hogy v�logass�tok meg a vezet�iteket, ne ilyen f�rgekben b�zzatok meg!

Harry d�h�sen visszafeleselt:

- Akkor kit aj�nlan�l? Tal�n azt a gyilkos Voldemortot?!

A kobold k�st tart� keze mintha megremegett volna a n�v hallat�n �s a szor�t�sa is gyeng�lt, amivel Harry haj�t t�pte �s fesz�tette h�tra a fi� fej�t.

- Nem… nem! Mit k�pzelsz, Kiv�lasztott? Mi nem vagyunk az � sz�vets�gesei!

- Akkor ne t�madjatok r�nk! – morogta Harry, �s f�jdalmasan felszisszent.

- Csak azt kapta, amit meg�rdemelt! Kobold�l� Cornelius… Hah!

Ekkor a k�s m�r nem szorult Harry tork�ra �s a kobold is lem�szott a h�t�r�l. Harry leveg��rt kapkodva zih�lt, de csak a porb�l l�legzett be egy �jabb adagot, amit�l megint k�h�gnie kellett. Egyre nehezebben b�rta ezt a term�szetellenes porfelh�t.

- Figyelj, var�zsl�! – folytatta a kobold. – Van, amit m�r nem lehet meg�ll�tani. De ha elgondolkozol a t�rt�nteken �s azon, ami nem sok�ra fog t�rt�nni, r�j�hetsz, hogy az a m�gusok �rdekeit is szolg�lja! Ha t�l tudsz n�zni a saj�t ber�gz�lt gondolkod�sotokon… Minden rajtad �ll, Kiv�lasztott! A k�rd�s, hogy tudsz-e olyan tiszt�n l�tni, mint Dumbledore?

Ennyit mondott a kobold, Harry egy halk pukkan�st hallott, ami jelezte, hogy a t�mad� dehoppan�lt – vagy suhant, vagy valami… Harry nem tudott tiszt�n gondolkodni. Remeg� tagokkal m�szott kifel� a porb�l, minden porcik�ja friss leveg��rt ki�ltott. M�r nem l�tott semmit, a szeme begyulladt, a hangja elment, a f�le z�gott. De m�szott tov�bb, �s p�r m�ter ut�n kijutott a felh�b�l, �s �jra friss leveg�n tal�lta mag�t.

- Harry! Harry!

Ez volt az els� hang, amit meghallott visszat�rt hall�s�val. Ron sz�longatta �s legyezgette az arc�t, hogy t�rjen mag�hoz.

- Vizet… - k�rte er�tlen�l Harry, s az esz�be villant egy eml�k – fekszik a durva szikl�n, k�r�l�tte z�ldes f�ny, �s egy fekete t�, tele r�mekkel… Nem, nem kell v�z…

- Ne! Nem szabad vizet… nem szabad bele�rni…

- Harry, mir�l besz�lsz? Tess�k, idd meg.

Az els� korty visszahozta Harryt a jelenbe, a marad�k vizet a szem�re k�rte, �s egy tiszta zsebkend�vel megt�r�lte maszatos arc�t. A l�t�sa is hom�lyosan visszat�rt, de a szem�vege leeshetett.

- Invito szem�veg… - ny�gte er�tlen�l, s az hamarosan a kez�be r�ppent. Feltette �s k�r�ln�zett.

Az �triumban �ll� d�bbent, r�m�lt emberek, s k�zt�k most m�r Harry is, az eloszl� k�kes porfelh�t n�zt�k. A f�ld�n, az �trium f�nytelen parkett�j�n egy hidegen csillog� ember alak� valami fek�dt. A legt�bb embernek sok�ig tartott r�j�nnie, hogy az nem m�s, mint a j�gbe fagyott Cornelius Caramel, holtan.

Harry a fej�hez kapott, amib�l v�kony cs�kban sziv�rgott a v�r, Mr Weasley pedig gyorsan r�szegezte a p�lc�j�t �s beforrasztotta a s�r�l�st. Harry h�l�san pislogott a f�rfire, m�sra nem futotta az erej�b�l.

- Gyertek fi�k, induljunk – sz�lt Mr Weasley, s Ronnal t�mogatt�k Harryt.

- �s hogyan? – k�rdezte az ijedts�gt�l zih�l� Ron.

- A l�togat�i bej�raton… gyertek! – mondta ism�t a f�rfi, �s ahogy mindh�rman bel�ptek a f�lk�be, Harrynek egyetlen gondolat j�rt a fej�ben: ha egyetlen kobold ilyesmire k�pes, akkor mit tehetnek sz�z vagy ezer ellen?

Mr Weasley be�t�tte a 62442 sz�mot, s a f�lke nyikorogva megindult felfel�. Kint, a ny�lt utc�n Harry m�lyeket l�legzett, s a t�deje v�gre kezdett kitisztulni. Mire a K�bor Grimbusz megjelent mellett�k, s �k felsz�lltak r�, Harry m�r csak arra b�rt gondolni, hogy mi lehet az, amit a kobold szerint m�r nem lehet meg�ll�tani? Agya egy rejtett zug�ban nagyon is j�l tudta a v�laszt arra, hogy mi fog most k�vetkezni: egy h�rhedt, v�res koboldl�zad�s.