P�r perccel k�s�bb Harry bekopogott az igazgat�i iroda ajtaj�n, majd McGalagony szav�ra bel�pett a t�gas, gy�ny�r� irod�ba. Az igazgat�n� az asztala m�g�tt �lt, szigor� arccal, �s Harryt m�regette.

Harry legels� pillant�sa azonban egy aranykeretes festm�nyre esett, mely az �r�asztal m�g�tti falon l�gott, s a volt igazgat�t, Dumbledore-t �br�zolta. Harry sz�ve kihagyott egy dobban�st, nem tudta mire is sz�m�tott, mikor megpillantotta. Mikor legut�bb itt j�rt, Dumbledore festm�nye b�k�sen aludt, semmire sem reag�lt, ami t�rt�nik. Azonban most nagyon is �bren volt, s f�lhold alak� szem�vege m�g�l �beren figyelte a bel�p� ifj� var�zsl�t, s�t, halv�nyan el is mosolyodott, ahogyan r�gen.

- �dv�zl�m, Potter – sz�lt az igazgat�n� �s hellyel k�n�lta Harryt, aki viszonozta a k�sz�nt�st.

Harry le�lt a sz�kre �s v�gre McGalagonyra ford�totta a figyelm�t, b�r pillant�sa n�ha Dumbledore-ra v�ndorolt. A festm�ny nem sz�lt, csak der�sen mosolygott.

- Bizony�ra nincs meglep�dve, ami�rt h�vattam – folytatta McGalagony. – Azok ut�n, hogy ilyen v�ratlanul visszat�rtek az iskol�ba, �s a h�rek alapj�n, amiket hallottam Molly Weasleyt�l �s Remus Lupint�l, �gy v�ltem, ideje komolyan elbesz�lgetn�nk.

Harry nem sz�lt egy sz�t sem, tudta, hogy most megint ugyanazok a k�nos k�rd�sek k�vetkeznek majd, amiket Lupin is feltett neki, s azt is tudta, hogy a v�laszai is ugyanazok lesznek.

Nem is kellett csal�dnia, McGalagony kertel�s n�lk�l r�k�rdezett, nem �pp nyugodtan, hogy hol a csud�ban voltak ennyi ideig. A v�lasz ebben az esetben �szinte volt: Godric’s Hollow-ban �s a r�gi f�hadisz�ll�son. McGalagony ez ut�n a mi�rtekre k�rdezett r�, s Harry k�nytelen volt elutas�tani a v�laszad�st.

B�r Harry Dumbledore parancsainak val� maxim�lis engedelmesked�se valamelyest enyh�lt a Lupinnal folytatott besz�lget�se �ta, �gy gondolta, m�g nincs itt az ideje, hogy az igazgat�n�t is beavassa a r�szletekbe. Semmik�pp sem Dumbledore f�le hallat�ra. Igaz�b�l ezen j�rt az esze, mik�zben McGalagony pr�b�lt �jabb �s �jabb r�szleteket kiszedni bel�le, hogy miben s�ntik�lnak a bar�taival. Harry nagyon szeretett volna egy kis id�re egyed�l maradni a festm�nnyel, hogy megbesz�lhesse vele a t�rt�nteket, hiszen ritk�n ad�dik lehet�s�ge az embernek, hogy egy r�g halott ismer�s�vel �rdembeli besz�lget�st folytasson. �s ezen k�v�l m�g egy sokkal fontosabb dolga is volt az igazgat�i irod�ban – �s az a bizonyos dolog ott fek�dt nyugodtan az egyik vitrin tetej�n egy �vegb�ra alatt nyugv�, csillog� ez�st kard mellett. Mindenk�pp alkalmat kell szereznie r�, hogy leellen�rizhesse a Teszlek S�veget �s ha lehet, Griffend�l kardj�t is. Mindazon�ltal jobb szerette volna megpr�b�lni el�sz�r az egyenes utat, ahelyett, hogy r�gt�n bet�rne az irod�ba, mint valami b�n�z�.

Mikor McGalagony sz�netet tartott a besz�d�ben, mely most �pp arr�l sz�lt, hogy micsoda vesz�lyek is leselkedhetnek r�juk az iskol�n k�v�l, Harry �sszeszedte b�tors�g�t, �s �j utakra terelte a besz�lget�st.

- Professzor, tudom, hogy most �pp nincs j� hangulatban… (McGalagony orrcimp�i v�szj�sl�an megremegtek, �s ajkai egyetlen vonall� pr�sel�dtek)… de k�rnem kell �nt�l valamit. K�rem, hagyjon magamra egy p�r percre itt, az irod�j�ban.

Arra sz�m�tott, hogy a professzor �v�lteni kezd vele, ehelyett azonban �jabb k�rd�st kapott.

- Mi�rt, ha szabad tudnom?

Harry s�hajtott egyet �s McGalagony szem�be n�zett.

- Mert… mert dolgom van itt. Fontos lenne, �s… ha ezt megteszi, es�lyem lesz r�, hogy eld�ntsem…

- Eld�nteni mit?

-… hogy elmondhatom-e a v�laszokat a k�rd�seire.

McGalagony szeme felcsillant, de szigor� arcvon�sai v�ltozatlanok maradtak. �gy t�nt, m�rlegeli mag�ban a hallottakat, majd p�r pillanattal k�s�bb fel�llt a sz�kb�l olyan hirtelen, hogy Harry �sszerezzent, �s b�szke fejtart�ssal egy sz� n�lk�l kivonult az irod�j�b�l �s becsapta maga m�g�tt az ajt�t.

Harry ism�t s�hajtott. Ez k�nnyebben ment, mint gondolta, de a neheze csak most j�n. Behunyta a szem�t, hogy rendezze a gondolatait, majd mikor �sszeszedte mag�t, fel�llt �s Dumbledore festm�ny�hez fordult.

- D-Dumbledore professzor? – sz�l�totta meg Harry t�tov�n �reg igazgat�j�t.

A professzor �jb�l elmosolyodott.

- Harry! �r�l�k, hogy �ps�gben l�tlak – mondta j� kedv�en.

- �n… �n is �r�l�k, hogy… hogy l�tom – Harrynek kicsit nehezen ment a besz�lget�s. Annyira bizarr volt ez az eg�sz!

- Mire eml�kszik, professzor? – k�rdezte Harry.

Dumbledore arca most elkomolyodott, de nyoma se volt rajta szomor�s�gnak. Ez a r�gi, er�s Dumbledore volt, akit nem t�r le egy olyan kis semmis�g, mint a saj�t hal�la, ink�bb csak bosszant� k�r�lm�nynek tekinti.

- Mindenre eml�kszem Harry. Mindenre, ami hal�lom pillanat�ig t�rt�nt.

Harry zavartan k�h�g�tt egyet.

- Akkor azt… azt is tudja, hogy Piton el�rult minket?

- Piton professzor, Harry – r�tta meg Dumbledore a fi�t, aki el�sz�r megh�kkent, majd elfutotta a pulykam�reg.

- M�g most is v�di?! Hiszen meg�lte mag�t, az im�nt mondta, hogy mindenre eml�kszik!

- Harry…

- Hogy v�dheti m�g most is azt az �tkozott hal�lfal�t?! El�rult minket, �s most Voldemortot csak egy hajsz�l v�lasztja el a gy�zelemt�l!

- Harry! Csillapodj! – pr�b�lta nyugtatni Dumbledore a fi�t, de Harry f�jtatott �s zih�lt a felindults�gt�l.

- K�rlek, nyugodj meg �s hallgass meg - Harry abbahagyta a f�jtat�st. – J�… El�sz�r is, megkaptad a levelem?

- Igen… igen, Fawkes k�zbes�tette p�r h�napja…

- Akkor azt is tudod, hogy mi a v�lem�nyem a t�rt�ntekr�l. Le�rtam, hogy Perselusnak nyom�s oka van a hal�lfal�k elleni harcra…

- Igen?! Le�rta?! – fortyant f�l Harry ism�t. – Majd �n elmondom, hogy mit �rt le! Tess�k, itt van…

Harry a zseb�ben kotor�szott �s el�h�zta a gy�r�tt, t�pett levelet, amit mindig mag�n�l tartott – fogalma sem volt, mi�rt.

- Tess�k, le�rta… ezt �rta: „B�zz meg Perselusban, ahogy �n is. � j� ember, nem hagyn�, hogy a hib�j�b�l bajod essen. Vigy�z majd r�d, ahogy r�m is vigy�zott, mikor a sz�ks�g �gy hozta.” J� ember?! J� EMBER?! Vigy�zott mag�ra?!

Dumbledore t�relmesen v�rta, hogy Harry lecsillapodjon, de a fi�b�l csak �gy �ml�ttek a szavak.

- MEG�LTE MAG�T! Piton egy hidegv�r� gyilkos, egy �rul�, ahogy azt ezerszer elmondtam mag�nak, de eleresztette a f�le mellett! Meg se hallgatott, mert… mert mag�nak t�bbet sz�m�tott annak a mocsoknak a v�lem�nye, mint az… mint az, hogy �n mit gondolok! Pedig maga mondta professzor, hogy mennyire fontos mag�nak a v�lem�nyem… az �rz�seim, csak �pp abban nem hallgatott r�m, ami a legfontosabb lett volna… �s… �s most lehet, hogy v�ge mindennek, mert Piton elmondta Voldemortnak… elmondta, �s most m�r tudja… MAGA MONDTA EL NEKI!

Harry leroskadt a sz�kre, v�djai a v�g�hez �rtek. Nem n�zett fel Dumbledore-ra, mert tudta, hogy ak�r a megszokott megt�rhetetlen nyugalom, ak�r sokkolt felismer�s �l ki a festett arcra, � nem akarta l�tni egyiket sem.

- Harry… - csend�lt Dumbledore hangja, s Harry, mintegy parancsra felemelte a fej�t �s szemeit a festm�nyre f�ggesztette.

- Harry, tudom, hogy mit �rtam, �s tudom, hogy mi t�rt�nt. �s b�rmennyire is neh�z elfogadnod, a v�lem�nyem v�ltozatlan.

- Mi…? – ny�gte Harry elcsukl� hanggal.

- Perselus hat�rozottan elk�telezte mag�t Voldemort ellen. Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy elmondjam, mi�rt… - Harry n�m�n figyelt. – Mikor Perselus hal�lfal� volt, azt kapta feladatul, hogy k�mkedjen ut�nam Voldemortnak. �r�mmel v�llalkozott erre a feladatra, eg�szen addig a pillanatig, m�g Voldemort az �let�re nem t�rt.

- Mi�rt?

- Pr�b�ra tette. Nem akarta meg�letni, de h�rom hal�lfal�nak m�gis ezt adta feladatul. L�tni akarta, hogy a legtehets�gesebb tan�tv�nya val�ban mennyire er�s. Tudtam, hogy Voldemort mire k�sz�l, hiszen tiszt�ban voltam azzal is, hogy Perselus k�mkedni j�tt hozz�m. A helysz�nre k�ldtem Alastor Mordont, hogy mentse meg az �let�t. Mindh�rom hal�lfal� maghalt azon az est�n, �s Mordon letart�ztatta Perselust is.

Elmentem Perselushoz Azkabanba, ahov� r�gt�n letart�ztat�sa ut�n k�ldt�k. �n hoztam ki onnan, miut�n megbizonyosodtam az igaz�r�l.

- Honnan… honnan olyan biztos benne, hogy nem volt az is sz�nj�t�k? – sz�lt k�zbe Harry.

- Harry, ismered a dementorokat. Gyan�tom, van r�la fogalmad, milyen lehet Azkaban… pontosabban milyen volt. Azon a helyen az ember elm�je megt�rik… m�g Voldemort nagy�r se b�rn� �pp �sszel, ha napokra bez�rn�k k�z�j�k, �s a dementorok folyton �l�sk�dn�nek rajta. Hidd el, tudom… fiatal koromban �n is voltam azkabani fogoly.

- T�nyleg…?

Dumbledore s�t�ten b�lintott.

- De az m�r egy r�gi eset. Majd egyszer tal�n elmes�lem.

A l�nyeg, hogy Perselus �rzelmeit, val�s gondolatait tiszt�n l�ttam, mikor legilimenci�t alkalmaztam n�la. Alapjaiban rend�lt meg a Voldemortba vetett bizalma. Minden porcik�ja ord�tott, ahogy �nk�v�leti �llapotban fek�dt abban a cell�ban. Att�l a napt�l kezdve b�zom benne. K�nny� megb�zni valakiben, ha l�tod az �rzelmeit…

Harry agy�ban a k�ts�g �s a bizalom viaskodott. V�gk�pp nem tudta mit higgyen, �gy h�t tov�bb k�rdezte a professzort.

- �s a t�ny, hogy meg�lte �nt? Az nem el�g bizony�t�k?

Dumbledore a fej�t r�zta.

- Mi�rt? H�t nem volt az egy�rtelm� �rul�… te j� �g, csak nem azt akarja mondani, hogy maga vette r�, hogy meg�lje egy ilyen helyzetben? Ugye nem…?

- Val�ban �gy t�rt�nt – vallotta be a festm�ny Harry nagy borzalm�ra. – Miut�n Weasley �rfit megm�rgezt�k, bebizonyosodott sz�momra, hogy mit kapott Draco Malfoy feladatul Voldemortt�l. Perselus �g�retet tett Mrs Malfoynak, hogy v�ghezviszi az ifj� Draco helyett a feladatot, ha � k�ptelen lenne erre. �gy tette le az esk�t, hogy nem tudta mire v�llalkozik. Mikor f�ny der�lt a feladat s�ly�ra, visszakozni akart, �n azonban ezt nem engedtem. Hosszan vitatkoztunk err�l �s �gy v�ltunk el, hogy nem voltam biztos benne, mit fog tenni. Ez�rt k�rtem �t a toronyban, hogy tegye meg. Ha �tgondolod a dolgokat, bel�thatod, hogy ez az j�zan tett volt.

- J�zan?!

- Igen, az – felelte Dumbeldore. – Ha akkor �letben hagy engem, azzal �nmag�t is leleplezi, �s engem mindenk�pp meg�ltek volna. Azon k�v�l, Perselusnak t�bbsz�r is elmagyar�ztam, hogy amit � csin�l, az l�tfontoss�g�. Az �n feladatomat m�s is ell�thatja, ahogy a lev�lben le�rtam, de az � szerepe p�tolhatatlan.

Harry megvet�en horkantott, puszta �szt�nb�l, mikor ezt hallotta. M�g mindig k�t �rz�s em�sztette: nem tudta, hogy most kinevesse a professzort Piton ir�nti nevets�ges bizalm��rt, vagy fogadja el Dumbledore v�lem�ny�t. Egyel�re legsz�vesebben egy k�z�p utat v�lasztott volna.

- Mire gondolsz, Harry? – �rdekl�d�tt Dumbledore, mire Harry k�rd�n n�zett r�.

- Csak egy festm�ny vagyok, nem tudok legiliment�lni… - magyar�zta a professzor. – Tudod, lehet, hogy nem vagy tiszt�ban vele, de �n ezent�l nem lehetek a seg�ts�gedre mindenben �gy, festm�nyk�nt, mert… nos, �n csak egy festm�ny vagyok. Bennem vannak Albus Dumbledore eml�kei, �rz�sei �s gondolkod�sm�dja, de d�nt�seket m�r nem hozhatok helyetted.

Harrynek m�r a sz�j�n volt, hogy megk�rdezze mi�rt, de elsz�gyellte mag�t, �s m�sk�nt fogalmazott.

- De nekem �n nagyon is val�s�gos… �s egy kicsit �ssze vagyok zavarodva. �gy �rtem, j�niusban l�ttam, ahogy meghalt, �s most itt �llunk �s besz�lget�nk pont �gy, ahogy r�gen.

- Nem, Harry – sz�lt a professzor. – Nem pont ugyan�gy. �n m�r nem �lek.

Harry megr�zta a fej�t.

- Hogy lehet ez? Hiszen itt van, gondolkozik, besz�l, �s ugyan�gy viselkedik, mint el�tte, �s… �s �n ugyan�gy �rzem magam, mint mikor besz�lgett�nk…

- Harry, k�rlek, magyar�zd meg, hogy mi az �let! – v�gott k�zbe a professzor �s Harry eln�mult.

Dumbledore v�rt p�r percig, de Harry csak h�pogni tudott, egy�ltal�n nem v�rt most egy ilyen k�rd�st, �s ha belegondolt, t�nyleg nem tudta megmagyar�zni, hogy mi az �let. Ha csak a besz�d, gondolkoz�s meg az �rzelmek lenn�nek az �let, akkor nem tekinthetn�nk �l�nek olyanokat, mint az �llatok �s n�v�nyek.

Dumbledore arc�n �jra megjelent a mosoly �s megv�laszolta saj�t k�rd�s�t:

- Az �let, Harry, nem m�s, mint v�ltoz�s.

- V�ltoz�s…?

- Igen – b�lintott a professzor. – Att�l �l valami, hogy v�ltozik, mert a hal�lnak az egyik legalapvet�bb tulajdons�ga a v�gtelens�g, v�ltozatlans�g. �gy, am�g v�ltozik valami, vagy valaki, addig mondhatjuk azt, hogy �letben van.

�s most n�zz r�m Harry! – Dumbledore szeme szomor�an csillogott �s a t�bbi portr� is mind Harryre f�ggesztette szem�t.

- Egy festm�ny vagyok… mindig ugyan�gy fogok kin�zni ezen a k�pen, mindig ugyanazok a fest�kanyagok fogj�k alkotni az arcomat, a ruh�mat, a szak�llamat, �s legf�k�pp: mindig ugyan�gy fogok gondolkodni �s �rezni, ahogy Albus Dumbledore tette hal�l�nak pillanat�ig. Soha nem fogok megv�ltozni, nem fogok tudni �j dolgokat befogadni, csak figyelem, ahogy m�sok sz�m�ra m�lik az id�, m�g nekem az �r�kk�val�s�g lesz az a pillanat, mikor lezuhantam a toronyb�l… Az a Dumbledore ker�lt ide a falra, aki ott utols� erej�vel is megpr�b�lt fel�leszteni valamit Malfoy �rfiban. Te most azzal a Dumbledore-ral besz�lsz, nem pedig egy olyannal, akin b�rmif�le nyomot hagyott volna a hal�la �ta eltelt h�rom h�nap…

Harry, �n nem �lek. �s mivel nem vagyok �l�, nem tudok v�ltozni sem, nem tudok alkalmazkodni az �j helyzetekhez, mindig csak azt fogom tudni mondani neked, amit m�r �letemben is mondhattam volna.

Harryn lassan �rr� lett valami m�rhetetlen csal�dotts�g �s leverts�g, ahogy a festm�ny szavait hallgatta. Mikor bel�pett az irod�ba �s megpillantotta a festm�nyt, �gy �rezte, m�giscsak visszat�rt Dumbledore, ahogy Harry azt titkon mindig rem�lte, �s igazat mondott, hogy sosem hagyja el az iskol�t, ameddig egy ember is h� hozz�. Harry pedig h� volt �s engedelmes volt, �s erre most azt kell hallania, hogy Dumbledore t�bb� m�r nem seg�thet neki… Minden porcik�j�val pr�b�lt kib�v�t keresni:

- De… de hiszen az el�bb is mondott �j dolgot! Elmondta, hogy mi volt Pitonnal… pedig v�gig makacsul tiltakozott ellene!

- Val�ban, csakhogy mikor elhagytuk az iskol�t azon a d�lut�non, �s el�tte sor ker�lt arra a bizonyos sz�v�lt�sra k�zt�nk ebben az irod�ban, sok mindenen el kellett gondolkoznom. Addig minden bizalmam Perselusban volt, de mikor a barlangban olyan remek�l helyt�llt�l �s kihozt�l engem onnan, bel�ttam, m�g akkor, �letemben, hogy m�s is meg�rett m�r a bizalmamra. M�r akkor eld�nt�ttem, hogy elmondom neked, mi�rt hittem Perselus Pitonnak, ezzel is el�seg�tve a majdani egy�ttm�k�d�seteket.

Harry fej�ben egyre ink�bb el�t�rbe ker�ltek azok a gondolatok, hogy megint hallgatnia kellene Dumbledore-ra, ahogy azel�tt. Csakhogy a Piton ir�nt �rzett olthatatlan gy�l�lete �s bizalmatlans�ga sosem sz�nt meg, �s ez a k�ts�g az �r�letbe tudta kergetni Harryt.

- Harry, figyelj r�m! – sz�lt ism�t Dumbledore. – Mikor rajtam volt a felel�ss�g, a F�nix Rendje ir�ny�t�sa, a neked ny�jtott �tmutat�s �s az iskola vezet�se, meghoztam a saj�t d�nt�seimet – j�kat, rosszakat, de v�llaltam �rt�k a felel�ss�get.

Ugyan�gy Perselus is meghozta a saj�t d�nt�s�t, hogy akkor, ott meg�l engem, �s � is v�llalta ennek a k�vetkezm�nyeit.

�s ennek alapj�n csak azt tudom neked tan�csolni, hogy te is hozd meg a saj�t d�nt�seidet, amiket j�nak l�tsz, �rz�seid, vagy eszed alapj�n, �s v�llald �rt�k a felel�ss�get! Vannak dolgok, amiket meg kell tenned, feladatod van, �s m�r nem lehetek ott, hogy seg�tsek, nem hozhatok helyetted d�nt�seket, ahogy mondtam. Ha �gy �rzed, bizonyos d�nt�seim helytelenek voltak, akkor ideje, hogy a magad l�b�ra �llj! Ez most m�r a te utad, Harry.

Harry b�lintott �s agy�ban v�gre elrendez�dtek a gondolatok. Tudta mit kell tennie, mit akar tenni. Fel�llt a sz�kb�l �s �sszeszedte mag�t.

- Akkor meghozom azt a d�nt�st – jelentette be Harry. – Beavatom a F�nix Rendje n�h�ny tagj�t, McGalagony professzort, Lupin, Mordont, �s m�g n�h�nyakat, akikben megb�zom. Elmondok nekik mindent a horcruxokr�l, a j�slatr�l �s a feladatomr�l. Sz�ks�gem van r�juk, a seg�ts�g�kre �s a t�mogat�sukra. �s meg�rdemlik, hogy tudj�k, mivel �llunk szemben.

Dumbledore der�s arcot v�gott, mint aki most tudta meg, hogy eg�sz nap sz�p id� lesz. N�h�ny m�sik festm�ny rosszall�an cs�v�lta a fej�t, de Harry nem t�r�d�tt vel�k.

Dumbledore Harryre kacsintott �s h�trad�lt festett sz�k�ben.

- Ez esetben h�vd be Minerv�t, mert szerintem m�r nagyon szeretn� tudni, hogy van-e b�rmi �rtelme annak, amit kihallgatott az ajt�n�l…