26. fejezet

A Kulcs

Harry nyelt egyet, �s a sz�ve k�tszeres gyorsas�ggal kezdett el verni.

Nem fogj�k meg�szni! Voldemort tudja, hogy itt vannak!

Hermione most m�r tet�t�l–talpig reszketett a f�lelemt�l, �s Harry karj�ba kapaszkodott.

– Most mi lesz Harry? – k�rdezte suttogva, a hangja pedig annyira remegett, hogy Harry alig �rtette mit mondd.

Ron �s Draco nem sz�ltak egy sz�t sem, csak f�leltek. Harry is hallotta a d�b�rg� l�pteket, ahogy Macnair egyre k�zeledett.

– Nem tudom… - s�gta vissza azon t�prengve, mihez kezdhetn�nek – Valamit ki kell tal�lnunk… �gyis engem akarnak, majd �n elterelem a figyelm�ket…

Ron k�zelebb j�tt Harryhez.

– Van r�la fogalmad, mi lesz, ha Tudjukkielkap? Meg fog �lni! – sziszegte d�h�sen – Itt maradunk, �s k�zd�nk ellen�k. Ha szerencs�nk van, t�bb ember nem j�n ide, �s siker�l elmenek�ln�nk…

– Weasley, ez egy halott �tlet – sz�lt k�zbe Malfoy, de hirtelen elhallgatott.

Harry tudta mi�rt. Az egy l�p�s hangja imm�r megsokszoroz�dott: legal�bb �t hal�lfal� tartott fel�j�k a teremb�l. A terem puszta m�rete miatt kellett egy kis id�, hogy hozz�juk �rjenek. Mind a n�gyen el�reszegt�k a p�lc�jukat, �s l�legzetvisszafojtva v�rt�k a v�gkimenetelt.

Mikor Harry ki akart n�zni, hogy milyen k�zel �rtek m�r, a semmib�l egy durva k�z ragadta meg.

– Stupor! – ki�ltott fel r�gt�n Hermione, azt�n megragadta Harryt – T�nj�nk el innen, gyorsan!

Draco �s Ron m�r futottak is el�tt�k.

– De Nat… - kezdte Harry, de Hermione m�r h�zta is mag�val.

– Nem, Harry! Ha elkapnak, m�g a k�zel�be sem jutsz Voldemortnak! Az els� adand� alkalommal meg fog �lni! – sz�lt r� inger�lten, �s m�r szaladtak is Ron�k ut�n a hossz� folyos�n.

Harry h�tran�zett, �s r�m�lten l�tta, ahogy n�gy csukly�s alak rohan ut�nuk.

– Utol fognak �rni – lihegte Harry, tov�bbra is szorosan fogva a p�lc�j�t,
harcra k�szen.

– Ha szerencs�nk van, el�g t�vol maradunk ahhoz… - hirtelen elakadt, mert mellett�k egy piros f�nycs�va csap�dott a falba -, hogy r�nk t�madjanak.

Harry m�r nem volt benne biztos, hogy sok�ig b�rja m�g a temp�t. Ron �s Draco j�val el�tt�k j�rtak, �k viszont nagyon lemaradtak. Legal�bb Ron�k meg�ssz�k a dolgot.

Hermione felsikoltott, �s elter�lt a f�ld�n. Harry r�gt�n meg�llt, �s visszafordult, hogy seg�tsen neki.

– G�ncsront�s - mondta d�h�sen Hermione, �s p�lc�j�val r�gt�n v�get vetett a ront�snak.

Viszont ez az id� el�g volt a n�gy csukly�snak, hogy be�rj�k �ket. Harry felr�ntotta a l�nyt a f�ldr�l, m�sik kez�vel pedig a k�zeled� csukly�sokra szegezte a p�lc�t.

- Stupor! – mondta gyorsan, de a c�lba vett hal�lfal� �gyesen f�lreugrott el�le. Harrynek sem kellett t�bb, m�r rohantak is tov�bb a folyos�n. Mikor el�repillantott, megesk�d�tt volna r�, hogy Draco �s Ron az el�bb el�tt�k rohantak; de most nem l�tta �ket sehol.

– Nem fogom m�r sok�ig b�rni – lihegte Hermione, kez�t az oldal�ra szor�tva.

Harry �jra h�tran�zett, �s csal�dnia kellett. A hal�lfal�k kitart�an j�ttek tov�bbra is ut�nuk. Piros f�nycs�v�k vil�g�tott�k be a folyos�t, k�zt�k n�h�ny g�ncsront�st is hallott.

– Nem… rohanhatunk… a v�gtelens�gig – mondta Harry, minden egyes sz�t lihegve.

– Musz�j…

– Nem, nem musz�j! – Harry reflexszer�en lehajolt, hogy a piros f�nycs�va el ne tal�lja – N�gyen van…

Harry nem tudta befejezni a mondatot, mert a l�bai �sszeakadtak, �s hasra esett.

– A francba… - szitkoz�dott, mikor megpr�b�lt fel�llni. A hal�lfal�k m�r csak n�h�ny m�terre maradtak le, de legal�bb nem sz�rtak k�l�nf�le �tkokat r�juk.

Hermione ott termett, �s felseg�tette. Kimondott egy Stuport, amely eltal�lta egyik �ld�z�j�ket. Mikor m�r szaladtak volna tov�bb, egy d�h�s hang meg�ll�sra k�nyszer�ttette �ket.

– Na, ebb�l el�g! Capitulatus! – P�lc�ik a leveg�be rep�ltek, �s a s�t�t folyos�n valahol f�ldet �rtek. – Gyer�nk, forduljatok meg… lassan! Csak semmi hirtelen mozdulat!

Harry �s Hermione lassan szembefordultak a h�rom megmaradt hal�lfal�val.

– Nem tudom, mib�l gondolt�tok, hogy a v�gtelens�gig menek�lhettek – mondta g�nyosan Macnair.

– El�g sok minden… – kezdte Harry a felesel�st, de egy pofon f�lbeszak�totta a mondatot.

– Ne feleselj, k�ly�k! – ki�ltott r� Macnair, azt�n a karj�n�l fogva megragadta Harryt.

Hermione sz�tlanul hagyta, hogy a m�sik kett� ismeretlen a v�ll�n�l fogva r�ngassa.

– A S�t�t Nagy�r nem szereti, ha a vend�gek nem �rkeznek id�ben – magyar�zta Macnair, durv�n r�ngatva maga el�tt Harryt -, k�l�n�sen, ha r�latok van sz�.

– Csakhogy mi nem k�rt�nk a vend�gszeretet�b�l – sziszegte Harry d�h�sen, nem t�r�dve, hogy ezzel m�g jobban felideges�ti Macnairt.

– Akarsz m�g egy pofont, neveletlen k�ly�k? – k�rdezte k�v�ncsian Macnair, �s mondat�nak nyomat�kos�t�s�ra l�k�tt egyet Harryn.

El�g messze jutottak a teremt�l, ahol Voldemort volt az emberivel, �gy Harry m�g l�tott r� valami halv�ny rem�nyt, hogy addig siker�l elk�b�taniuk k�s�r�iket. Hab�r, �gy p�lca n�lk�l nem sok es�ly�k lenne. Hermion�ra n�zett, akinek arca elt�k�lt volt; Harry ismerte ezt a tekintetet. A l�nynak m�r volt terve.

– Megk�rdezhetem, mikor ker�l sor a nagy esem�nyre? – �rdekl�d�tt Harry megt�rve a csendet.

Macnair azonnal v�laszolt.

– �jf�lkor – itt felnevetett – A j�l inform�lt Potter tudhatn�, hogy a fontos esem�nyre ilyenkor ker�lhet csak sor.

Harry erre csak h�mm�g�tt egyet, �s igyekezett nem visszav�gni valami cs�p�s megjegyz�ssel. Lopva n�zett Hermion�ra, �s akkor vette �szre, hogy a l�ny int a fej�vel. V�g�l r�j�tt, mit akar k�z�lni vele Hermione.

– Egy�bk�nt maguk valamif�le szolg�k, hogy csak �gy, gondolkod�s n�lk�l engedelmeskednek Voldemortnak? -– k�rdezte Harry szemtelen�l. Ez megtette a hat�s�t: Macnair a v�ll�n�l fogva megperd�tette, a szeme szikr�zott a d�ht�l.

– Ne mer�szeld m�g egyszer a nev�n sz�l�tani! Mi vagyunk az els� bizalmasai, �s nem szolg�k! – �v�lt�tte Harry arc�ba. – Na, gyer�nk, indul�s!

Harry azt�n nem k�slekedett: kir�ntotta Macnair kez�b�l a p�lc�t, �s a h�ta m�g�tti hal�lfal�ra szegezte.

– Stupor! – ki�ltott az idegen hal�lfal�ra, Macnairt pedig teljes erej�b�l gyomron r�gta. Hermione kihaszn�lva a felfordul�st, a k�ny�k�vel fejbe v�gta az �t k�s�r� hal�lfal�t, mire az v�res orral elter�lt a f�ld�n. Harry kiss� elcsod�lkozott, mikor l�tta, mekkor�t �t�tt Hermione.

– Harry, vigy�zz! – sz�lt r� a l�ny r�m�lten, mikor a h�ta m�g� n�zett.

– Stupor! – hallatsz�dott egy harmadik hang, �s az �ppen felt�p�szkod� Macnair elter�lt.

Harry el�gedetten mosolygott bar�tj�ra.

– K�szi, Ron – mondta az oldal�t fogva, amely m�g mindig sz�rt a fut�st�l –, gondolom, �szrevett�tek, hogy lemaradtunk.

– Igen, m�g l�ttuk egy darabig, hogy rohantatok ut�nunk – merengett el Draco, �s k�zelebbr�l megn�zte a v�rz� orr� Macnairt. – T�nj�nk el innen min�l hamarabb, m�g miel�tt elkapn�nak. Nem venn�m a lelkemre, ha a Vil�g Megment�je id� el�tt elhal�lozna…

Ron, aki eddig �gy t�nt, remek�l kij�n Dracoval, most a p�lc�j�t a nyak�hoz fogta.

– Ha m�g egy rossz sz�t sz�lsz Harryre, esk�sz�m, megfojtalak! – sziszegte az arc�ba – K�l�nben is, val�sz�n�leg veled el�bb v�gezn�nek…

– Te…

Harry k�z�j�k �llt, �s hol Dracora, hol Ronra n�zett.

– Ezt fejezz�tek be! Most! Natalie egy �ra m�lva meghal, ti meg megint egym�st marj�tok! – sz�lt r�juk inger�lten Harry – Ink�bb menj�nk, �s k�rj�nk valahogy seg�ts�get valakit�l, am�g nem k�s�!

– Vedd �gy, hogy nem mondtam semmit – vetette oda Ron, �s indult az ellenkez� ir�nyba. Beleny�lt a tal�rja zseb�be, �s odany�jtotta Harrynek a p�lc�j�t. – Tess�k, gondolom, m�g j�l j�n.

Hermion�nak is odaadta a p�lc�j�t, aki d�h�sen elvette t�le.

– Semmi k�sz? – k�rdezte meglep�d�tten Ron, �s mikor a l�ny m�g d�h�sebben n�zett r�, m�g hozz�tette: - J�l van, bocs.

Draco a terem ajtaja fel� n�zett, azt�n agg�dva tekintett Harryre.

– Biztosra veszem, hogy ap�m is itt van. Min�l el�bb el kell menn�nk innen. �t ismerve, nem fogjuk meg�szni a dolgot.

Harry b�lintott, azt�n elindultak az ellenkez� ir�nyba. Meg akart fordulni, egyenest berohanni a terembe Natalie- �rt… de nem lehetett. Rengetegen voltak bent – t�ler�ben.

M�gis mit akart, mikor elindult? Pitont�l biztos megkapja �lete legnagyobb fejmos�s�t, hogy ekkora vesz�lybe sodor mindenkit a „megment�si k�nyszer�vel”. Legel�sz�r is, egy feln�tt seg�ts�g�t kellett volna k�rnie, nem berontani…

A folyos� v�g�re �rtek, eg�szen a nagykapuhoz, amelyen bel�ptek a kast�lyba. Harry nyugodt l�lekkel nyitotta ki a neh�z ajt�t… Minden egy pillanat alatt t�rt�nt. Egy h�tr�ltat� �rt�st hallott, azt�n a k�vetkez� dolog, amire eszm�lt az volt, hogy valaki gyeng�den pofozgatja.

– Harry, gyer�nk, t�rj m�r magadhoz… - suttogta valaki, akiben kis id� ut�n felismerte Hermione hangj�t. Harry azt hitte, sz�trobban a feje, annyira f�jt. Besz�lget�st hallott a a t�volb�l, valaki sz�nokolt… – T�rj magadhoz! Tenn�nk kell valamit…

V�g�l csak ki tudta nyitni a szem�t.

– �bren vagyok… - mondta er�tlen�l. Hermione szomor�an mosolygott r�, mikor l�tta, hogy �bren van. – Mi t�rt�nt…? Iszonyatosan f�j a fejem.

Harry a l�bak erdej�n kereszt�l l�tott valami emelv�nyt, amelyen Natalie fek�dt. Voldemort mellette �llt fekete tal�rban, �s egy k�nyvb�l idegen nyelven olvasott fel.

– Malfoy h�tr�ltat� �rt�sa tal�lt el, �s te nekiest�l a falnak – magyar�zta Hermione. – Nemsok�ra �jf�l…

– Jaj, ne – ny�gte. – Mennyi ideig voltam eszm�letlen?

Hermione seg�tett neki fel�lni, Harry pedig igyekezett �rr� lenni a sz�d�l�s�n. �rezte, hogy a jobb arca szinte teljesen v�res; j�kor�t eshetett.
Ron �sszeszor�tott sz�jjal n�zte az esem�nyeket, �szre sem vette, hogy Harry mag�hoz t�rt, annyira mag�ba volt roskadva.

– Nem tudom, tal�n egy �r�ig – azt�n fojtott hangon hozz�tette: – Malfoy el tudott menek�lni, tal�n � tud szerezni seg�ts�get. De…

– Mi de? – v�gott k�zbe Harry t�relmetlen�l, mik�zben felm�rte, hogy h�ny hal�lfal� �ll �rt mellett�k a sarokban.

– Nem tudom, mennyi lehet az id�, de azt hiszem m�r nincsen sok…

Harry er�sen megragadta a l�ny karj�t, �s b�ztat�an r�mosolygott.

– Hermione, tudom a j�v�t! – suttogta – Nem fog meghalni, mint ahogy �n sem! Az �reg j�s szerint van lehet�s�g a v�ltoztat�sra, �s �n mindent meg fogok tenni, hogy megakad�lyozzam Natalie hal�l�t!

– Harry… mit akarsz csin�lni? – k�rdezte r�m�lten Hermione, mikor m�r Harry k�t l�bra �llt, �s elsz�ntan n�zett Voldemort fel�.

– V�gre teszek valamit.

A k�t hal�lfal� az esem�nyeket k�vette nyomon, �gy �szre sem vett�k, ahogy Harry macska�gyess�ggel elmegy mellett�k. Viszont pillanatokkal k�s�bb egy csukly�s alak megragadta a tal�rj�n�l fogva.

– Hova-hova? Csak nem el�bb szeretn�l d�szvend�g lenni? – k�rdezte Malfoy, ahogy g�nyosan len�zett r� – A S�t�t Nagy�r a nagy esem�ny ut�n akart veled foglalkozni, de l�tom, Potter, nagyon t�relmetlen vagy.

Voldemort �pp v�gzett a felolvas�ssal, amit egy csattan�s jelzett, ahogy becsukta a k�dexet. K�v�ncsian n�zett Harryre, mikor Malfoy a tal�rj�n�l fogva k�zelebb r�ncig�lta a hal�lfal�kb�l �ll� k�r el�.

– Nocsak! – Voldemort igaz�n meglep�d�tt arcot v�gott, �s letette a k�nyvet Natalie mell� – A h�res Potter… bocs�nat, Piton el�bb szeretne meghalni, mint ahogy terveztem?

Harry csak Natalie-t n�zte, nem is figyelt oda r� mit mond Voldemort .

Eg�szen addig, am�g Voldemort el� nem l�pett, �s meg nem ragadta a gall�rj�n�l.

– Nem tudsz nyugton maradni, am�g elj�n a te id�d? – k�rdezte d�h�sen, �s mikor �sszekapcsol�dott a pillant�suk, Harry azt hitte, itt a v�g. A sebhelye felizzott, pedig Voldemort csak r�n�zett, nem a fej�ben turk�lt. – Folyton belek�psz a levesembe! Megtudhatn�m, hogy m�gis mit keresel itt?

Harry elsz�ntan n�zett �jra Voldemortra, �s megpr�b�lt okklumenci�t haszn�lni. Csak annyira, hogy Voldemort a d�h�t �s a bossz�t l�ssa, de semmi m�s l�nyegeset ne.

– �n meg azt hittem, �r�lsz, ha l�tsz, Tom – mondta Harry rekedten, mikor m�r a sebhelye nem �getett annyira, mintha izz� parazsat nyomn�nak a homlok�hoz.

Voldemort hirtelen elengedte Harryt, aki elvesztette az egyens�ly�t, �s a h�t�ra esett a hideg k�padl�ra. A hal�lfal�k felnevettek, mikor Harry megpr�b�lt felt�p�szkodni, de nem siker�lt, �s �gy �jra a h�t�n k�t�tt ki.

Minden ereje elhagyta, amelyben az el�z� es�s is jelent�s szerepet j�tszott, m�g mikor Malfoy h�tr�ltat� �rt�sa eltal�lta.

– Ne szemtelenkedj! – ki�ltott r� inger�lten Voldemort, �s m�lyet l�legzett, hogy lehiggadjon – Most pedig, kiv�telesen, nem te leszel a k�vetkez� napirendi pont, hanem egy fontos esem�ny, amelyre m�r legal�bb egy �ve k�sz�l�k. - Azzal megfordult �s t�relmetlen�l fellapozta a k�dexet. – A Titkok Kapuja… a kapu, amely a legnagyobb hatalomhoz vezethet engem, amelyre mindig is v�gytam. Az �si var�zsl�k ereje, halhatatlans�ga, �s azzal egy�tt minden, amit megkaphatok.

Harrynek fogalma sem volt r�la, hogy vajon mi tal�lhat� a Kapun t�l, de abban igen, hogy ha Voldemort �tjut, nagy baj lesz. A sebhely�be nyilall� f�jdalomt�l, �s a sz�d�l�st�l nem b�rt fel�lni; csak fek�dt a hidegk�v�n tehetetlen�l.

Hogy fogja �gy megmenteni a vil�got?

Ha m�r idej�tt meghalni, akkor legal�bb legyen �rtelme: mentse meg a testv�r�t.

Csak siker�lt felk�ny�k�lnie, hogy szem�gyre vegye, vajon mit csin�lhat Voldemort. Valahogy el kell �rnie, hogy ne tudjon a Kapu kinyit�s�val foglalkozni. "De ekkor esz�be jutott, hogy a kapunak legal�bb egy percig nyitva kell lennie, hogy ne legyenek bel�thatatlan k�vetkezm�nyei

Egyszer�… a Kapu kiny�lik, � pedig megakad�lyozza, hogy Voldemort �tl�pjen rajta, �s szert tegyen arra a bizonyos hatalomra, amelyre nem k�ne.

– Nincs ott semmi… - motyogta Harry, �s mikor Voldemort nem figyelt r�, megism�telte: – Nincs ott semmi, amit megkaphatn�l, Tom!

Voldemort megp�rd�lt a tengelye k�r�l, �s szikr�z� tekintettel szembefordult Harryvel.

– N�zzenek oda! A Kis T�l�l�, ahogy h�vni szokt�k, jobban tudja, mint �n? – Minden szav�b�l csak �gy cs�p�g�tt a g�ny, ahogy k�zeledett Harryhez. – Vagy net�n nagyon is tudja, mit tal�lok ott?

Harry igyekezett meg�rizni a hidegv�r�t, mikor Voldemort odal�pett hozz�.

Tal�n egy-k�t �tokkal meg�ssza…

– Nem tudom, mi van ott – bizonygatta, �s �gyelt r�, hogy hangja meggy�z� legyen. – �ll�t�lag, az �gvil�gon semmi. Eszedbe sem jut, Tom, hogy f�l�slegesen csin�lod az eg�szet?

– Milyen igaz – sziszegte Voldemort, �s l�b�val Harry kez�re l�pett. Harry igyekezett nem felszisszenni a csukl�j�ra nehezed� s�lyt�l. – A kotnyeles griffend�les vajon mi m�s�rt is j�tt volna ide, k�rdem �n? Csak nem megint meg akar menteni valakit ? Hm…?

– Pedig �n m�r azt hittem, elhiszed, hogy az�rt – mondta szemtelen�l Harry, �s megpr�b�lta kih�zni a kez�t a csizma al�l. - Tulajdonk�ppen m�r untam, hogy folyton r�m vad�szol, �s �gy gondoltam…

– Hazudsz! – sz�lt r� inger�lten Voldemort, �s m�g jobban r�nehezedett Harry kez�re. – �h, tudom m�r. A b�tor griffend�les meg akarja menteni egy szeg�ny �rtatlan �let�t… �, milyen meghat�.

– Mint mondtam… -

Voldemort eg�szen k�zel hajolt hozz�, �s �gy sziszegte az arc�ba.

– B�rmilyen j� mestered is volt, aki megtan�tott az okklumenci�ra, akkor is l�tom, hogy agg�dsz Natalie-�rt – Voldemort arc�n g�nyos mosoly ter�lt sz�t, �s l�b�val k�m�letlen�l r�taposott Harry csukl�j�ra. Harry felord�tott a f�jdalomt�l, ahogy elt�rtek a csontjai. - Milyen sz�nalmas, hogy valaki ennyire odalegyen egy am�gy is halott l�ny�rt. �, csak nem f�j? De r�gen hallottalak m�r ord�tani, Harry. – Harry egyszer�en nem b�rta ki, hogy ne ord�tson fel, mikor Voldemort tov�bb gy�t�rte elt�rt csukl�j�t. – �s most, ha megbocs�tasz, dolgom van.

Harry m�r csillagokat l�tott a f�jdalomt�l, de akkor sem hagyhatta, hogy Voldemort a kapu kinyit�s�val foglalkozzon. Eml�kezett r�, hogy Voldamort Natalie-t megsebezte a t�rrel.

L�tta, hogy a hal�lfal�k g�nyosan vigyorognak rajta, l�tta, amint Hermione let�r�l egy k�nnycseppet az arc�r�l… l�tta, Ron r�m�lt arc�t…

– Nem bocs�tok meg. Hogy lehet n�lam fontosabb egy l�ny meg�l�se? – �rdekl�d�tt Harry , hogy nyerjem egy kis id�t, h�tha addig meg�rkeznek a Rend tagjai seg�teni. El�rte. Voldemort imm�r nagyon d�h�sen fordult vissza. – Eddig mindig az els� voltam a szem�lyes bossz�dban…

– Honnan veszed, te kis kotnyeles? – k�rdezte inger�lten Voldemort, �s tal�rja zseb�b�l el�vette a p�lc�j�t.

Harry sz�ve k�tszeres gyorsas�ggal kezdett el �jra verni… Voldemort mindj�rt r�k�ldi a hal�los �tkot.

Egy z�ld villan�s, �s mindennek v�ge…

Az �p kez�vel keservesen h�tr�lt a hideg k�v�n, elker�lve azt, amit m�r nem lehet…

– Tudod, Tom a Tusa… – motyogta Harry, Voldemort pedig r�szegezte a p�lc�t. – Akkor mindent megtett�l, hogy meg�lj… -

– Ne sz�l�ts Tomnak! – sziszegte Voldemort, �pp �gy, mintha p�rszasz� hagyta volna el a sz�j�t.

– Mi�rt, mi lesz? Csak nem meg�lsz? – Harry felnevetett, pedig a helyzet cs�ppet sem volt vicces. Ha meghal m�g lej�het a F�ldre, hisz �si var�zsl�…

– Vagy megint fel akarsz haszn�lni, csakhogy megszerezz egy j�slatot!

– Teee! – �v�lt�tte Voldemort – Avada…

Itt a v�g… meg fog halni, �gy, hogy semmit nem tett a testv�r��rt…

�sszeszor�tott szemmel v�rta a hal�lt, de valami olyasmi t�rt�nt, amit�l mindenki megijedt.

– Ne mer�szeld!!! – mennyd�r�gte egy m�ly hang, amely �gy visszhangzott a teremben, hogy Harry h�t�n is fel�llt a sz�r.

Voldemort, mint aki teljesen elfelejtette, mire k�sz�lt, leeresztette a p�lc�j�t, �s f�rk�sz�en a plafonra emelte a tekintet�t, h�tha megl�tja, a hang forr�s�t.

– Ki sz�lt? – k�rdezte �v�ltve, amely k�zel sem volt olyan hangos, mint az im�nti hang.

Harry Voldemortot kez�t n�zte, mag�ban megk�nnyebb�lve, hogy a p�lc�j�t leeresztette maga mell�. Tekintet�vel a h�vatlan vend�get kereste. M�g miel�tt Harry elt�prengett volna azon, ki lehet a besz�l�, furcsa jelens�g vette kezdet�t.

El�sz�r felt�madt a sz�l, annak ellen�re, hogy egy ablak sem volt nyitva a helyis�gben, azt�n szikr�k pattogtak a leveg�ben, �s vill�mok cik�ztak a f�ld�n. A hal�lfal�k riadtan tettek egy l�p�st h�tra, �let�ket f�ltve. Harry �s Voldemort k�z�tt valami vak�t� feh�rs�g jelent meg, tov�bbi szikr�k �s vill�mok k�s�ret�ben. Azt�n a vill�mokkal �s a f�nnyel j�tt m�g valami – valami fekete.

Harry sz�ja t�tva maradt, ahogy felismerte benne apj�t. Voldemort arc�ra el�sz�r d�bbenet �lt ki, majd pedig a felismer�s.

– Hat�sos bel�p� – biccentett.

Harry azt hitte rosszul l�t. Voldemort �dv�zli Pitont egy fejhajt�ssal? Ez m�r sok volt…

– K�sz�n�m – mondta kurt�n Piton, a szikr�k elt�ntek a k�vek reped�seiben, a f�ny pedig – amely az im�nt m�g Piton fekete tal�rj�nak sz�l�n kihunyt .

A hal�lfal�k megk�v�lten �lltak, azt�n lassan visszanyert�k a l�lekjelenl�t�ket, �s a p�lc�jukat Pitonra fogt�k. Piton �s Voldemort nem mozdult, csak m�regett�k egym�st, mint k�t ragadoz�.

– Most azt k�ne mondanom, meglep�dtem – mondta cseveg� hangon Voldemort, p�lc�j�t �jfent Harryre fogva –, de sajn�lattal k�zl�m, hogy nem annyira. Kedves bar�tom figyelmeztetett r�, hogy a Rend tagjai k�z�tt van egy isteni er�vel rendelkez� �si var�zsl�, csak nem gondoltam, hogy te vagy az.

– A meglepet�s ereje – mondta Piton g�nyosan, �s tett egy p�r l�p�st jobbra, hogy k�zelebb legyen a hal�lfal�khoz.

Harry legsz�vesebben r�ki�ltott volna, hogy „Menj onnan, meg fog �lni!” – de ink�bb nem tette. Tudta, hogy apja k�l�n�sen er�s, �s tudja, mit tesz. �szre sem vette, mikor Voldemort el� l�pett, �s olyasmit mondott, amire m�r nem sz�m�tott…

– Avada Kedavra! – ki�ltott r� Harryre, aki annyira megdermedt, hogy leveg�t venni is elfelejtett . Szorosan becsukta a szem�t, v�rta, hogy el�rje a z�ld f�ny. De nem t�rt�nt semmi.

– Mondtam, hogy ne mer�szeld – mondta nyugodtan Piton a terem t�ls� v�g�b�l, mint aki csak te�zgatni j�tt ide.

Voldemort d�h�sen a tal�rj�ba tette a p�lc�j�t, �s Piton fel� fordult. Harry tiszt�ban volt vele, hogy apja tudja mit tesz, de a teremben legal�bb harminc hal�lfal� volt, �s ha azok mind megt�madj�k, nem lesz j� v�ge… k�zben k�zeledett az �jf�l is.

– Nem avatkozhatsz bele a mag�n�gyeimbe – sziszegte Voldemort, ahogy �jra Harryre n�zett – kiv�telesen a dr�gal�t�s fiad provok�lta ki, hogy foglalkozzam vele. Ami pedig a Kapu kinyit�s�t illeti, nem fogod tudni megakad�lyozni, hogy el�rjem a c�lomat.

– Arra nem venn�k m�rget – v�gta r� Piton, tekintet�t v�gighordozva a hal�lfal�kon. – Elk�pzel�sed sincs, milyen k�vetkezm�nyekkel j�rna, ha �tmenn�l.

Voldemort felnevetett.

– Csak nem kioktatsz? – k�rdezte vigyorogva, azt�n a k�vet�ire n�zett – �lj�tek meg.

Piton a bal kez�t teny�rrel el�re a hal�lfal�k fel� emelte, mire azok – m�g miel�tt b�rmilyen �tkot sz�rhattak volna –, mozdulni sem tudtak. Elkeseredetten k�zd�ttek a l�thatatlan er� ellen, amely fogva tartotta �ket.

– M�g is mi a fen�t k�pzelsz magadr�l? – k�rdezte felh�borodottan Voldemort, amint r�j�tt, hogy k�vet�i nem tudnak k�rt tenni Pitonban. – Eddig egyik�t�k sem sz�lt bele a F�ld�n foly� dolgokba! Pont most jut eszetekbe k�zbeavatkozni?

Piton higgadtan leeresztette a kez�t, fekete pal�stja lobogott m�g�tte, ahogy Harry mell� s�t�lt.

– Ha elfajultak a dolgok, akkor igen – felelte Piton nyugodtan. K�zte �s Voldemort k�zt m�r nem volt csak n�h�ny l�p�s t�vols�g. – Ebben az �vsz�zadban, eddig egy olyan eset volt, amelyn�l egy f�ldi haland� ekkora er�vel b�rt volna, mint te.

– Nem vagyok k�v�ncsi a t�rt�nelem �r�idra, Piton – vetette oda Voldemort, de Piton ezt figyelmen k�v�l hagyta. – Ink�bb t�rj vissza az �vegcs�idhez.

– De az sem h�zta sok�ig – vigyorodott el Piton, ahogy visszaeml�kezett. Azt�n �jra komor arcot v�gott. – De abban az esetben sem j�tt�nk r�, ki volt az, aki seg�tett neki.

Voldemort k�zben az emelv�ny mell� s�t�lt, ahol Natalie fek�dt eszm�letlen�l.

– �, ha most arr�l sz�l a besz�lget�s, hogy ez esetben ki seg�tett nekem – vigyorgott Voldemort -, akkor csal�d�st kell okoznom. Mert �n �s � j� bar�tok vagyunk m�r egy ideje.

– Gondolom, kedves bar�tod ugyanaz, aki ebben az �vsz�zadban m�svalakinek is seg�tett m�r, nemde? – faggat�zott tov�bb Piton. – Most is � seg�t neked. Egy �rul� k�z�l�nk, ha nem t�vedek.

Harry m�r kezdte �rteni, mir�l folyik a sz�. A j�l ismert d�h megint el�nt�tte, mikor r�j�tt, hogy mennyi mindent nem mondanak el neki. Most, hogy m�r nem �rezte mag�t olyan rosszul, fel�lt, azt�n nagy nehezen, imbolyogva fel is tudott �llni.