33. Fejezet - K�s�rt a m�lt

Ahogy kinyitotta a szem�t, az els� dolog, amit megl�tott, a v�z szel�den �rv�nyl� felsz�ne volt. Fej�t kicsit elford�tva azonban �szrevett egy nyugtalan�t� t�nyez�t is. �tl�tta azonban, hogy k�zvetlen vesz�lyben m�g nincs. Fej�t visszaeresztve a t� partj�nak hideg f�ldj�re megpr�b�lt visszaeml�kezni az elm�lt �r�kban �t�lt tapasztalataira.

�gy �rezte, hogy al�mer�l, �s legnagyobb meglepet�s�re tudott l�legezni. Hat�rtalan nyugalom vette k�r�l, amilyet m�g sosem tapasztalt. Nem akart t�bb� megv�lni ett�l a nyugalomt�l, ez volt az a hely, ahol nem kellett kock�ra tennie az �let�t, ahol nem terhelt�k felel�ss�gek, nem l�tott maga k�r�l gyanakv� pillant�sokat, nem volt f�jdalom, b�ntudat, sz�gyen. Elk�pzelhetetlennek tartotta, hogy valaha �t�lte ezeket az �rz�seket, �s azt is, hogy �jra �t�lje �ket. Itt teljesen ellazulhatott, t�k�letesen fesztelen volt.

Kihaszn�lva, nyugalmas mag�ny�t, megfeledkezhetett �nmag�r�l, �s a rezzen�stelen maszkot levetve, addig elfojtott �rzelmek mutatkoztak meg von�sain.

�rdekl�dve szeml�lte karj�t, amit a v�z alatt sokkalta lassabban tudott mozgatni, m�gis valahogy leny�g�zte a l�tv�ny, ahogy a krist�lytiszta v�z fodroz�dik karja nyom�n.

P�r pillanat m�lva egy s�t�t, ajt�ny�l�s alak� �tj�r�t vett �szre. Kellemetlens�get �rzett valahol m�lyen, ez�rt csak lassan k�zeledett, megfordult a fej�ben, hogy figyelmen k�v�l hagyja, de valami megakad�lyozta ebben. Mikor el�rte az ajt�t megtorpant, azonban egy gyenge �rv�ny megl�kte, mintha csak b�ztatni akarn� �t, haboz�s�nak egy j�val er�sebb l�k�s vetett v�get.

Legnagyobb meglepet�s�re, egy r�g nem l�tott helyen tal�lta mag�t. Azon a helyen, ahov� oly sok rossz �lm�ny f�zte, gyermekkora sz�nter�n, az apja h�z�ban. R�m�lt d�bbenettel kapkodta fej�t ide – oda, megbizonyosodva arr�l, hogy egyed�l van.

„Mi a…?” – �let�ben most el�sz�r �sszezavarodott. Erre a fejlem�nyre nem sz�m�tott. Bizalmatlanul indult el r�gi nappalijukban, a k�nyvespolc fel� –„Minden megegyezik… de ez lehetetlen. Mif�le j�t�k ez?” – k�rdezte mag�ban fellobban� d�hvel.

Hirtelen mellkas�hoz kapott. Az el�z� helyen �t�lt nyugalomnak m�r nyoma sem volt, hirtelen rohant�k meg �jb�l az �rz�sek. Ism�t megkem�ny�tette von�sait, �s az ajt�hoz ment. Karj�t felemelve, tenyer�t az ajt�lapra fektette, s p�r pillanatnyi haboz�s ut�n kinyitva azt, �tl�pett a konyh�ba. Az asztalon a The Times egy frissnek t�n� p�ld�nya fek�dt. Odal�pett �s f�l� hajolva szem�gyre vette. – „Nem!” – r�m�lten l�pett el t�le, �s most m�r hat�rozott, b�r m�g mindig �vatos l�ptekkel indult vissza a nappaliba. Az �js�g d�tum�b�l �s �llapot�b�l r�j�tt, hogy abban az id�ben volt, mikor m�g ki volt szolg�ltatva apja akarat�nak, �s ez a gondolat �pp �gy nem nyugtatta meg, mintha valaki azt mondta volna neki, hogy Voldemort hivatja, �s az k�ztudott, hogy ha a hivatott szem�lynek nem volt k�ldet�se, vagy nincs kil�t�sban, akkor nem sz�m�thatott sok j�ra.

A nappali k�zep�n �llt meg �jra. K�r�ln�zett, �s val�ban… Minden �gy volt, mint akkor… A nyomaszt� l�gk�r, a kiss� kopott kanap�, a negat�v �rz�seket sug�rz� falak, a szoba m�sik v�g�ben l�v�, �rny�kban megb�v� feketet�lgy l�pcs�, amely az emeletre vezetett, az � hajdani, �s sz�lei h�l�szob�j�ba. Valami k�sztette, hogy felmenjen rajta �s � nem �llt ellen. Saj�t szob�j�b�l hangok sz�r�dtek ki. �sszeszorul� sz�vvel l�pett k�zelebb az ajt�hoz.

- Te volt�l az! Miattad… - hallotta apja hangj�t, amint r�szegs�gt�l elcsukl� hangon besz�lt valakihez, �s sajnos tiszt�ban volt azzal, hogy kihez – Miattad beteg az any�d, te tehetsz r�la, te h�l�tlan… te h�l�tlan kis…

- Nem igaz! – megdermedt, mikor felismerte saj�t gyermekhangj�t, amint a visszatartott s�r�st�l fuldokolva szembesz�llt apj�val – Te b�ntottad any�t, ha nem inn�d folyton r�szegre magad, most is eg�szs�ges lehetne – az ezt k�vet� csattan�sok f�jdalmas eml�keket id�zett fel Perselusban, az apja nagyon megverte akkor.

- Any�d is tudja, �s � mondta nekem – mondta a nyilv�nval� hazugs�got a f�rfi, de ez akkor tizenegy �ves fejjel nagyon megr�zta a fi�t.

- Nem! Engedj be hozz�! – ki�ltotta a fi�, de hallatszott a hangj�n, hogy f�l az igazs�gt�l.

- Csak nem k�pzeled, hogy engedem, hogy m�g enn�l is t�bb k�rt okozz?! – r�h�g�tt fel rosszindulat�an az apja.

- Ne mond ezt… - k�ny�rg�tt a fiatal Perselus. Feln�ttk�nt is eml�kezett erre a pillanatra, itt t�rt meg lelkileg, �s ugyanabban a pillanatban hat�rozta el, hogy megkem�ny�ti, �s megf�kezi �rz�seit. Hihetetlennek t�nt a t�ny �gy feln�tt fejjel, de ez volt a sz�rny� val�s�g. Az a tizenegy �ves kisfi�, aki most ott kuporog, haj�ba t�pve a sarokban, fiatal kora ellen�re �ppen annyi id�re v�lt feln�tt�, hogy ezt a d�nt�st meghozhassa.

L�bai �nk�ntelen�l is egy m�sik ajt�hoz vezett�k, el azokt�l a borzalmas eml�kekt�l, egy sokkal f�jdalmasabbhoz. Sz�lei h�l�szob�ja el�tt meg�llt, az ajt�t r�snyire nyitva tal�lta. �vatosan beljebb l�kte az ajt�t, �s akkor megpillantotta �desanyj�t, ahogy meggy�t�rten, lehunyt szemekkel fek�dt az �gyban. Betette maga ut�n az ajt�t, ezzel egy kis zajt csapva, s akaratlanul is mag�ra vonva anyja figyelm�t.

Az asszony szemei kerekre ny�ltak a d�bbenett�l, de p�r pillanat m�lva er�tlen jobbj�t a f�rfi fel� ny�jtotta.

- Perselus… - sz�lt gyenge hangon fi�hoz.

- Honnan tudod, hogy ki vagyok? – k�rdezte nyugodtan, de most, szok�sos fegyelmezett st�lus�ba egy kis gyeng�ds�g is megb�jt.

- Egy anya mindig felismeri a gyermek�t – suttogta a n� – Nem rem�ltem, hogy l�thatlak feln�ttnek – mondta, egy szomor� mosoly k�s�ret�ben - Mi�rt j�tt�l vissza? – k�rdezte mindentud�an.

- Magam sem tudom – v�laszolt rekedten. Mindezid�ig az apja rosszindulat� szavainak hitt, de most �gy, �jra l�tva anyja kedves arc�t, minden megv�ltozott. Sz�rnyen �rezte mag�t. – „Mi�rt nem hittem benne?” – k�rdezte meg �nmag�t�l �jra �s �jra. Arc�n valami nedvess�get �rzett, de nem t�r�dve vele, sarkon fordult �s kisietett a szob�b�l, m�r nem hallotta, csak sejtette, hogy azt hallja szeretlek…

Olyan gyorsan ki akart jutni abb�l a h�zb�l, ahogy csak tudott. L�bai szinte magukt�l vitt�k a kij�rat fel�. Felt�pte az ajt�t �s belezuhant a s�t�ts�gbe…

Szinte m�r meg sem lep�d�tt, mikor a Roxforti birtok f�v�ben fekve t�rt mag�hoz. Gondosan elrejtve, a k�v�ncsi tekintetek el�l. R�gt�n tudta, hogy hol van. Fiatal kor�ban ez volt a kedvenc rejtek helye, ahol m�g Potter�k sem tal�lt�k meg. Nesztelen�l indult el a j�l ismert �tvonalon, m�gnem meg�llt egy fa �rny�k�ban. Tudta, hogy nem mehet tov�bb, hiszen akkor a fiatal �nje tal�lkozna vele, �s nem volt benne biztos, hogy ez j� hat�ssal lenne r�… hacsak nem ijesztene r�, hogy m�g v�letlen�l se �lljon be hal�lfal�nak. Erre a gondolatra keser�en elmosolyodott.

Hangtalanul, de hat�rozott l�ptekkel indult el a kast�ly fel�. M�r j�l tudta, hogy kivel kell tal�lkoznia. Ha ez a m�ltja, akkor Dumbledore – nak eml�keznie kell a j�v�ben arra, amit most elmond neki….