29.Fejezet - S�t�ts�g

Kinyitotta a szemeit, de nem l�tott semmit. F�lelem mart a sz�v�be, egy pillanatra azt hitte, hogy megvakult, majd len�zett a kezeire �s megnyugodott. Csak a hirtelen be�ll� s�t�ts�g j�tszott vele. Harry fel�lt, �s megpr�b�lta hozz�szoktatni l�t�s�t az �j helyzethez, kev�s sikerrel. Megpr�b�lt r�f�kusz�lni a mellette fekv� f�rfira, de csak a k�rvonalait l�thatta.

Olyan volt az eg�sz, mintha ism�t az ikrek egyik tr�kkj�vel �lln�nak szemben, pont �gy, mint aznap este…

”Itt a megfelel� alkalom arra, hogy mag�ra hagyjam… Hiszen � is ezt tenn�… „ - gondolta mag�ban a fi�. �rezte, hogy nem b�rja m�r sok�ig, �s most m�g ezzel az �tkozott s�t�ts�ggel is szembe kell n�znie, pedig m�r �gy is mindig arra sz�m�t, hogy b�rmelyik percben megt�madhatja a f�rfi. Azt is elhat�rozta, hogy meg fogja el�zni ezt a t�mad�st… M�r semmi sem sz�m�t… Ha kell… meg�li.

Lassan fel�llt, olyan csendben, ahogy csak f�radt, s a megpr�b�ltat�sokt�l meggy�t�rt teste engedte…

 Hirtelen t�rt mag�hoz, valami megzavarta, a nyomaszt� cs�ndet l�ptek zaja t�rte meg. A s�t�ts�get el�sz�r zavar�nak tal�lta, majd r�j�tt, hogy ez m�r v�rhat� volt. Ez a hely, valahogy meg�rzi, mikor �ldozatai elgyeng�lnek, �s akkor teszi ki az utols� lapj�t. Persze, az is elk�pzelhet�, hogy Voldemort j�tszik vel�k, �s nagyon is tiszt�ban van a jelenl�t�kkel.

Lassan oldalra ford�totta a fej�t, de r�gt�n megb�nta. Tark�j�hoz kapott, amibe f�jdalom has�tott a mozdulatt�l. Minden porcik�ja f�jt a kimer�lts�gt�l, csak rem�lni tudta, hogy a fi� jobb �llapotban van, mint �. P�r pillanat alatt tudata teljesen megtisztult, az �lom okozta k�bults�gt�l, �s nyugtalann� v�lt, valami nem tetszett neki. Kapkodva vizsg�lta �t maga k�r�l a s�t�ts�get.

Mikor �szre vette, hogy a fi� elt�nt mell�le, talpra ugrott. V�logatott szitkok hagyt�k el a sz�j�t, mik�zben ut�na eredt. T�ls�gosan kiszolg�ltatottnak �rezte mag�t, p�lc�ja erej�t imm�ron teljesen kisz�vta a V�lgy. Egy egyszer� Lumusra sem volt m�r k�pes, nem mintha t�l sok �rtelm�t l�tta volna. Az �t k�r�l �lel� s�t�ts�get, semmilyen f�nyforr�s nem lett volna k�pes �tt�rni. Csak �rz�keire hagyatkozhatott, amik szerencs�j�re az id�k sor�n igencsak kifinomultak. Tapogat�zva indult meg a f�k t�rzsei k�z�tt.

D�h�s volt Potterre, nem gondolta, hogy m�r ilyen rossz �llapotban van. Teh�t a k�lcs�n�s bizalomra val� t�maszkod�s �rtelm�t vesztette - ”Remek” - Megmaradt okklumencia k�pess�geivel pr�b�lta meg k�vetni a fi�t. Ekkor azonban valami megv�ltozott, ami meg�ll�sra k�sztette. M�r nem voltak egyed�l, valami fel�j�k tartott, m�ghozz� igen sebesen.

Nem tudta, hogy mi az, hiszen kor�bban Rayel nem jutottak el erre a szintre, sosem v�ltak sz�t. Azt is elk�pzelhet�nek tartotta, hogy ez csak egy �jabb �rz�ki csal�d�s, �s az okozza, hogy k�l�n v�ltak. Tudta, hogy ha a fi� nem el�g �ber, akkor az �ld�z�tts�g �rz�se a hal�lba kergetheti.  

Lehunyta szemeit, �s megpr�b�lt uralkodni fel –fel t�mad� f�lelm�n. Igen, f�lt… Nem csup�n mag�t f�ltette, hanem a mag�ra maradt fi�t is. Id�k�zben kialak�tott egyfajta kapcsolatot Harry �s � k�z�tte, amit Potter nem �rz�kelhetett, �s egyre biztosabban �rezte, ahogy t�rs�t el�nti a p�nik.

- Miss. Ray, az id�nk fogyt�n van – sz�lalt meg hirtelen Dumbledore.

A n� nem felelt azonnal, csak a f�rfira n�zett, akinek arcvon�sain sosem l�tott �rzelmek t�ntek fel. Tekintete a t�volba r�vedt, szemeiben felismer�s, aggodalom �s a f�lelem l�tszott.

- �rtem uram, m�r nem vagyunk messze – mondta v�g�l.

- �rzem Perselust… megr�m�lt valamit�l… - sz�lt csendesen az id�s var�zsl�.

- Piton? – k�rdezett vissza hitetlenkedve a n� – Azt hittem, � semmit�l sem f�l.

- L�tja kisasszony, sokan �gy �t�lik el azt az embert, hogy igaz�b�l nem is ismerik. Pedig, ha valakit k�zel enged mag�hoz, igaz�n szerencs�snek �rezheti mag�t. Tudja, a l�tszat sokszor csal, �s ez most az � eset�ben is igaz.

A n� erre m�r nem felelt, csak n�zett maga el�, �s gondolataiba m�lyedt.

- Potter! El�g legyen a b�j�csk�b�l! – ki�ltott mag�b�l kikelve a f�rfi.

Azonban a fi� nem felelt, csak haladt el�re a s�t�tben, maga sem tudta hov�. Id�r�l id�re megbotlott, egy - egy ki�ll� k�ben, vagy gy�k�rben. Lassan, tapogat�zva ment, � is �rz�kelte a r�leselked� vesz�lyt, de Piton k�zel�ben sem �rezte mag�t biztons�gban, kinek hangja imm�r k�ny�rg� volt – Csak egy�tt �lhetj�k t�l! – ki�ltott, majd hirtelen megtorpant. Egy oda nem ill� zajt hallott, egy tompa puffan�st, mintha egy test, r�videbb zuhan�s ut�n a f�ldre esett volna, azonban m�st nem, se ki�lt�st, se f�jdalmas ny�g�st. F�lelem mart a sz�v�be – ”Nem eshet baja” - futott �t az agy�n, �s ism�t elindult, ez�ttal megszapor�zott l�ptekkel. Ahogy a f�k t�rzsei k�zt bukd�csolt, egy – egy k�sza �g nekicsap�dott arc�nak, felsebezve azt – Potter! – sz�longatta a m�sikat – Harry! – nem t�rt�nt semmi. Olyan gyorsan szaladt, ahogy csak a s�t�ts�g, �s az el� ker�l� akad�lyok engedt�k. - „Van egy�ltal�n �rtelme megmenteni? Az is lehet, hogy sosem ker�l�nk ki innen.” - szaladt �t az agy�n, majd tov�bb f�zte a gondolatot - „Az is lehet, hogy m�r r�g halott, �s ink�bb a saj�t �letemet kellene mentenem.” - l�ptei lelassultak, de p�r pillanat ut�n ism�t futva vitt�k l�bai - „Vissza kell szereznem a bizalm�t” - Ezt az utols� gondolatot nem igaz�n �rtette. Nem tudta, hogy mi�rt lett ilyen fontos a m�sik bizalma. Egy egyszer� v�lasszal z�rta le a k�rd�st mag�ban, mik�zben egyre gyorsabban haladt - „A bizalma n�lk�l nem juthatok ki innen” - gondolta, de valahol m�lyen �rezte, hogy ez a magyar�zat valahol m�g neki is s�nt�t. Megr�zta a fej�t, megpr�b�lva v�get vetni ennek a gondolatmenetnek, sikertelen�l.

Hallotta, ahogy a f�rfi a nev�t kiab�lja, de �gy �rezte, hogy nem �llhat meg, kimer�lts�ge ellen�re sem. Csapzott haja izzadt homlok�hoz tapadt, fekete tal�rj�t megt�p�zt�k a ki�ll� �gak, l�ba is t�bbsz�r megbicsaklott, de csak ment el�re az ismeretlenbe. Nem tudta meddig b�rja m�g, csak azzal volt tiszt�ban, hogy ha nem ker�l ki onnan hamarosan, mindennek v�ge.

Meg�llt egy percre, hogy egy kicsit kif�jja mag�t, kez�vel t�rd�re t�maszkodva kapkodta a leveg�t. Mikor felegyenesedett, megsz�d�lt, azonban nem t�r�d�tt vele, ism�t fut�snak eredt, de p�r m�ter ut�n megint meg�ll�sra k�nyszer�lt. Egyre hom�lyosabbnak t�ntek neki a f�k k�rvonalai, homlok�n az izzadts�got, hideg verejt�kcseppek v�ltott�k fel. Szem�hez kapott, ahogy egyre jobban sz�d�lt, �s neki t�ntorodott egy fa t�rzs�nek. Azonnal er�t vett mag�n, ahogy meghallotta, hogy valami, vagy valaki k�zel�t. Elr�ndult a f�t�l, de a k�vetkez� pillanatban, mintha elt�nt volna a l�ba al�l a talaj, el�re bukott. Miel�tt f�ldet �rhetett volna, els�t�t�lt el�tte a vil�g. Az utols� dolog, amit zuhan�s k�zben �szlelt, valamif�le halv�ny dereng�s volt.

- Hivatt�l Nagyuram – hajolt meg m�lyen Draco Malfoy. V�llig �r�, sz�ke haja, az arc�ba hullott, hideg k�k szemei megt�rten csillogtak, ahogy felemelkedve, Voldemortra n�zett.

- �, Draco – sz�lt Voldemort – itt az ideje, hogy helyre hozd a hib�idat… K�szen �llsz r�? – k�rdezte minden �rdekl�d�st n�lk�l�zve a hangj�b�l, s v�r�sen izz� tekintet�t a fi��ba f�rta.

- Igen, Nagyuram – v�laszolt �rzelemmentesen Malfoy.

- Perselus Piton el�rult engem, �s most a Nyugtalans�g V�lgy�ben tart�zkodik, Potterrel egy�tt. – sziszegte –vigy�l magaddal k�t embert.

Draco szemeiben k�l�n�s f�ny csillant a hallottakt�l, de hamar rendezte arcvon�sait. Volt kit�l tanulnia. A maga m�dj�n mindig is kedvelte Pitont, hiszen a f�rfi mindig ki�llt mellette. Soha, senkinek nem vallotta volna be, de Perselus sokkal k�zelebb �llt hozz�, mint saj�t apja. Nem hitt a siker�ben, hiszen m�g Dumbledore -t sem volt k�pes meg�lni, Perselus Pitont, m�g nehezebb lesz. Tiszt�ban volt vele, hogy a V�lgy val�sz�n�leg m�r a v�gs�kig kimer�tette a f�rfit, de ez sem k�nny�tett a helyzet�n, s�t. Potter nem �rdekelte, de Piton… -”Nem ezt �rdemli”- gondolta, de azonnal meg is b�nta, szem�ben f�lelem csillant, ahogy az Ur�ra n�zett. �gy t�nt azonban, hogy ez alkalommal szerencs�je volt, �s Voldemort nem l�tta a gondolatait.

- �rtem Nagyuram, mindent megteszek – mondta v�g�l, ism�t m�lyen meghajolva.

- Ejnye Draco, tudhatn�d, hogy a minden, sz�momra t�l kev�s – sz�lt Voldemort, majd intett, hogy t�vozhat.

Mik�zben Draco, h�tat ford�tva, kisietett a teremb�l, egy hatalmas �rny�k k�zeledett a S�t�t Nagy�r tr�n-sz�ke fel�. Amikor Voldemort hozz�sz�lt, a teremben �ll�, k�t �r-hal�lfal� megborzongott a f�ld�nt�li, sziszeg� hang hat�s�ra.

- K�vesssd…