26. Fejezet - Gondolatok

„Teh�t egy horcrux” - gondolta mag�ban. �rezte, hogy egyre jobban elkeseredik. Minden pillanatban felborzolta valami az idegeit, s �gy egy percnyi nyugalma sem volt. Mi�ta Piton k�z�lte vele, hogy val�sz�n�leg ism�t egy horcruxot kutatnak, furcs�n elzsibbadtak a tagjai, f�zott, �s verejt�kezett is. Nagyon f�radtnak �rezte mag�t, mintha hetek �ta nem aludt volna. Az el�tte halad� f�rfit azonban ideges�t�en nyugodtnak tal�lta, mintha r� nem lenne semmilyen hat�ssal ez a hely. - „�s k�l�nben is… Mi bizony�tja azt, hogy a mi oldalunkon �ll?” - k�rdezte meg mag�t�l, imm�ron sokadj�ra. �rezte, hogy valami megzavarta a gondolatait is, de nem tehetett ellene semmit, k�ptelennek �rezte mag�t az okklumencia gyakorl�s�ra. Megpr�b�lt megb�zni Pitonban, de �jra �s �jra befurakodott az agy�ba a gyanakv�s, �s a k�tely. - „Vajon, ha nem lenne velem senki, magamat em�szten�m fel, az �nv�daskod�ssal? M�g magamban is k�telkedn�k?” -

Maga sem tudta, hogy mi�rt, de egyre ellenszenvesebbnek tal�lta a f�rfit. Tal�n, nyugodt hallgat�sa, vagy hidegv�r�s�ge bosszantotta, de az is lehet, hogy a bizalmatlans�g az, ami zavarja. Tiszt�ban volt vele, hogy b�znia kellene a f�rfiban, jobban, mint b�rmikor, de valami megakad�lyozta ebben. – „Lehet, hogy jobb lenne, ha egyed�l folytatn�m, magamban legal�bb megb�zok…” - gondolkozott, de ez�ttal egy cinikus kis hang is megsz�lalt benne - „De vajon meddig b�zol meg magadban? Vajon, mikor veszted el az �nuralmad?”

A szeme sark�b�l figyelte a m�g�tte halad� fi�t. �rezte, hogy valami k�zeleg. M�g okklumencia sem kellett ahhoz, hogy meg�llap�thassa, hogy Potter egyre rosszabb �llapotban van. Err�l �rulkodott s�padts�ga, elrebben� tekintete, �s egyre s�r�bben kapkod�v� v�l� l�gz�se. Pedig ez m�g csak a harmadik nap. Musz�j valahogy lelass�tania a folyamatot. - „De hogyan?” - K�rdezte mag�t�l, m�r sokadj�ra. Legal�bb az �hs�ggel nem kellett k�zdeni�k. Ez is Voldemort egy tal�lm�nya lehet. Ha sz�ks�ge van r� az embernek, akkor tal�l �lelmet, persze csak annyit, hogy �letben tartsa, hogy azt�n m�g jobban szenvedhessen.

A v�zzel sem volt gondjuk, hiszen p�lc�ikat m�g tudt�k haszn�lni - „De vajon meddig?” - A var�zsp�lc�k ereje egyre ink�bb elveszni l�tszott. Min�l t�bbet haszn�lt�k, ann�l gyeng�bb lett. Nem sok�ra, egy csepp vizet sem tudnak var�zsolni maguknak. Ezt azonban m�g nem mondta el a fi�nak. Ezzel is �t k�m�lte. Egyel�re a saj�t p�lc�j�t gyeng�tette. Potter var�zserej�t a v�gs�kig k�m�lni akarta, �gy is l�that�an, nehezen viseli a k�r�lm�nyeket. Val�sz�n�leg m�r a bizalma is sz�mtalanszor megingott. Ha nem tal�l ki valamit, a lehet� leghamarabb az, tragikus k�vetkezm�nyekkel j�rhat.

„ Jobb lenne, ha meg�lln�nk” - fontolgatta mag�ban, de egy g�nyos kis hang ellenkezett - „ Nem �r annyit a fi�, ha meg�llsz, rengetek id�t, vesztesz.” - de nem hagyta ennyiben – „ De igen is, �r annyit! Nem hagyom cserben, hiszen mag�ra, m�r nem sok�ig sz�m�that. Musz�j meg�llnunk „ - gondolta mag�ban ellentmond�st nem t�r�en, mire az a bels� cinikus kis hang csak ennyit felelt - „Milyen meghat�, Perselus Piton, a megment�” - A f�rfi erre m�r csak elfintorodott, �s a k�vetkez� pillanatban megtorpant.

-         Ideje egy kicsit meg�llnunk Harry.

A fi� majdnem belement a tan�rba, de m�g idej�ben �szbe kapott. P�r pillanatig csak m�regette a f�rfit, mint, aki alaposan megfontolja a v�laszt.

- Azt hiszem, j�l esne egy kis pihen�.

- Nem csak neked. – hagyta r� a f�rfi.

V�g�l egy nagyobb m�ret� fa t�v�be telepedtek le.

Albus Dumbledore az irod�j�ban �lt, sz�k�ben h�tra d�lt, �s gondterhelten n�zte az el�tte hever� pergameneket. A rendtagok jelent�sei voltak, fontos, �s kev�sb� fontos inform�ci�kkal. Kez�be vette az egyiket, �s olvasni kezdte, de a mondatok, most nyom n�lk�l hagyt�k el az elm�j�t.

Letette h�t, az imm�ron �sszetekert pergamentekercset, �s fel�llt. K�rbes�t�lt az irod�j�ban, s k�zben tanulm�nyozta a megszokott, �s sz�m�ra j�l ismert t�rgyakat, k�nyveket, b�torokat.

Nagyot s�hajtott, s v�g�l az ablakhoz l�pett. Egy fekete alakot l�tott, aki a hoppan�l�si pont fel�l �ppen a kast�ly fel� sietett. - „H�t v�gre meg�rkezett” - gondolta, egy kis megk�nnyebb�l�ssel.

Sz�nd�kosan �gy int�zte, hogy n�gyszemk�zt maradhasson a n�vel. McGalagony professzornak �ppen a heted�vesekkel volt �r�ja. Nem titkol�zott el�tte, hiszen � is az egyik legf�bb bizalmasa volt, de lehets�ges, hogy a vend�g�t kellemetlen�l �rinten�, ha egy harmadik szem�ly is r�szt venne a megbesz�l�sen.

T�l sok megbesz�l�sre van sz�ks�g - gondolta bor�san.

Est�re v�rja Harry k�t legjobb bar�tj�t is, Granger kisasszonyt, �s Mr. Weasley - t. Meg kell vel�k �rtetnie, hogy mi az � szerep�k ebben a h�bor�ban. Nem engedheti el �ket, csak �gy Harry kutat�s�ra. Agg�dott is egy kicsit. Nem tudhatta, hogyan fogadj�k majd a fiatalok, hogy �letben van. �gy tudt�k, hogy Minerva szeretne vel�k besz�lni. Tudta, hogy ha el�rulja nekik a titk�t, nem csak mag�t, de �ket is vesz�lybe sodorhatja. Azonban �gy sincsenek t�l nagy biztons�gban, tekintve, hogy Harry Potter bar�tai, teh�t nem lehet gond.

T�preng�s�b�l, hat�rozott kopog�s z�kkentette ki.

-         Szabad – sz�lt ki, a bebocs�t�sra v�r�nak.

Az ajt� lassan kiny�lt, s Dumbledore vend�ge bel�pett.

-         Igazgat� �r – biccentett, k�sz�n�sk�ppen – Hivatott.

-         Igen kedvesem, f�radjon beljebb. – Invit�lta a n�t, s sz�tt�rt karokkal mutatott az �r�asztala el�tti, k�nyelmes sz�kekre.