21.Fejezet - Az indul�s

Mikor Harry k�vette az el�tte, gyors l�p�sekkel halad� Pitont. Nem tudta, mi v�r r�. El sem tudta k�pzelni, hogy hol kezdik el az �jabb kutat�st, arr�l v�gk�pp nem volt fogalma, hogy ez�ttal milyen t�rgyat keresnek. Persze � is sokat t�prengett a probl�m�n, de mindig ugyanoda lyukadt ki; Godrics Hollow. Valami azt s�gta neki, hogy ott van valami fontos, ami eddig mindenki figyelm�t elker�lte. �gy �rezte, musz�j kider�tenie, hogy mi az.

K�s�n n�zett fel, s �gy beleszaladt a tan�r h�t�ba. Piton most a folyos� sark�r�l k�mlelt ki. N�ma szitkoz�d�s k�s�ret�ben les�p�rte mag�r�l a fi�t. Hallhat�an csak annyit tett hozz� – Lupin – �s el�re engedte Harryt. Tudta mi a dolga, b�r b�ntotta a dolog. Nem sz�vesen vezette f�lre apja r�gi bar�tj�t, mire azonban tiltakozhatott volna, Piton m�r nem volt a h�ta m�g�tt. Nem l�tott m�s utat, h�t elindult, hogy �dv�z�lje a f�rfit, de k�t l�p�s ut�n m�r szembe tal�lta mag�t vele. Lupin l�that�lag meglep�d�tt, hogy ott tal�lja, de nem dorg�lta meg, hiszen m�r nem volt a professzora, helyette boldog mosoly t�nt fel, f�radt arc�n.

- Harry, j� �jra l�tni t�ged! – sz�lt a f�rfi – valami baj van? – k�rdezte, mikor �szre vette, a m�sik zavar�t.
- Nincs semmi – t�rt ki a v�lasz el�l – Csak meglep�dtem, hogy tal�lkoztam valakivel. Azt hittem, hogy tan�r j�n. – hazudta.
- Csak nem megint tilosban j�rsz? – vonta fel cinkosan a szem�ld�k�t Lupin
- Nem eg�szen – mondta, de f�keznie kellett mag�t, hogy a v�lasz ne legyen inger�lt. ”Mi�rt gondolja mindenki, hogy m�g mindig egy felel�tlen kamasz vagyok??? Utolj�ra els�ben j�ttem ki minden ok n�lk�l a k�rletb�l” - gondolta mag�ban, kicsit s�rt�d�tten. Hangosan csak annyit mondott: - McGalagony professzorn�l voltam.
- �rtem, h�t most �n is hozz� igyekszem, �s azt hiszem, k�s�sben vagyok, �gyhogy most b�cs�zom. J�, hogy tal�lkoztunk. – mosolygott r� m�gegyszer a fi�ra, majd b�cs�t intett.

Mikor elt�nt a szeme el�l, k�r�l n�zett, de Piton m�g mindig nem volt sehol.
- Induljunk – hallotta hangj�t a k�zvetlen k�zel�b�l.


Mikor m�r a m�rv�nyl�pcs�n�l j�rtak, a f�rfi hirtelen megtorpant. Amit Harry, csak az elhal� l�p�sek zaj�b�l k�vetkeztetett.

- N�lad van a l�thatatlann� t�v� k�penyed? – k�rdezte, minden bevezet� n�lk�l.
- Term�szetesen. Tavaly Dumbledore megk�rt r�, hogy mindig legyen n�lam. – magyar�zta, �s k�zben k�rbe - k�rbe forgol�dott. F�lt, hogy egy b�ntet� munk�ra igyekv� di�k, vagy egy alv�si gondokkal k�zd� tan�r megl�thatja, hogy �, Harry a semmihez besz�l, �s ez esetleg gyan�t keltene benne. �gy t�nt azonban, hogy Pitont nem igaz�n zavarja a dolog.
- V�rj itt. P�r perc, �s itt leszek.
Mire Harry �szbe kapott, m�r egyed�l �lldog�lt az el�csarnokban. Csak a kinti sz�l z�g�s�t hallotta, �s a kast�ly m�ly�r�l hallatsz� kacag�st, aminek a tulajdonosa val�sz�n�leg H�borc volt, a kopog� szellem.
M�r percek �ta v�rakozott, mikor borzong�s futott v�gig a gerince ment�n. �gy �rezte, mintha valaki figyeln�. Hat�rozott l�ptekkel elindult a nagyterem fel�, ahol bel�pve az ajt�n, r�gt�n mag�ra r�ntotta a l�thatatlann� t�v� k�penyt, majd annak takar�s�ban visszalopakodott a l�pcs�h�z. Halkan haladt, de m�g �gy is f�ls�rt�en hangosnak tal�lta l�p�seit. Az alagsornak h�ttal �llt meg, �s v�rt. Minden apr� neszre felkapta a fej�t, egyszer, mintha l�tott volna egy �rnyat elsuhanni, de hamar meggy�zte mag�t, hogy biztos csak k�pzel�d�tt. Egy pillanatra a sz�vver�se is el�llt, mikor h�tulr�l, egy szint�n l�thatatlan k�z a v�ll�ra nehezedett. �szt�n�sen �rezte, hogy Piton az, ez�rt nem ki�ltott fel. Hagyta mag�t kiir�ny�tani a t�lgyfaajt�n. A l�thatatlan k�z, most az erd� fel� ir�ny�totta. Egy pillanatra elbizonytalanodott, nem �rtette, hogy Piton mi�rt vezetn� a tiltott rengetegbe. Haboz�s�t meg�rezve, a l�thatatlan alak kicsit megl�kte, jelezv�n, hogy siessenek.
Harry furcs�n ismer�snek �rezte k�s�r�je kisug�rz�s�t, egy kis fejt�r�s ut�n r� is j�tt, hogy honnan.

- Maga… -sz�lalt meg f�lhangosan.
De csak suttog�st kapott v�laszul; - Ne itt! – M�r biztos volt, hogy val�ban Piton az, ez egy kiss� meg is nyugtatta, de egy k�rd�s sz�get �t�tt a fej�be.
Mikor be�rtek a f�k k�z�, p�r m�sodpercnyi v�rakoz�s ut�n szinte egyszerre kapt�k le magukr�l a l�thatatlann� t�v� k�penyt.
- Mi volt ez? – k�rdezte Harry, de nem ez volt az, ami a legjobban foglalkoztatta.
- Ha j�l sejtem, akkor a h�ziman�d.
- Az az aljas kis d�g! M�g mindig gy�jti az inform�ci�kat. Abban rem�nykedik, hogy nemsok�ra megszabadul t�lem, �s akkor hasznos lehet az „�rn�j�nek” – ezt az utols� sz�t szinte k�pte.
- Igen, val�sz�n�leg err�l van sz�.
P�rpillanatig n�m�n f�rk�szt�k egym�st, majd Harry megsz�lalt.
- Ugye maga volt az, aki ny�ron megfigyelt? A l�thatatlan figyel�? – k�rdezte, �s belef�rta tekintet�t Piton�ba, de a tan�r, szok�s�hoz h�ven nem j�tt zavarba, �llta a pillant�st.
- Mib�l gondolod?
- Ugyanazt a kisug�rz�st �reztem, mint akkor. – felelte egyszer�en.
- Nos, igen. �n voltam. Megjegyzem, egy kiss� meglepett, mikor megpr�b�lt�l lefegyverezni. Az volt a szerencs�m, hogy pocs�k volt�l Okklumenci�b�l, mert akkor meg tudt�l volna c�lozni, b�r … kev�s es�lyed lett volna eltal�lni. – mondta, k�nnyed g�nnyal a hangj�ban.
- �s mi�rt nem pr�b�lt meg akkor meggy�zni, mi�rt menek�lt el? – k�rdezte a fi�, b�r el�re tudta a v�laszt.
- �n nem menek�ltem – nevette ki ny�ltan a f�rfi. – �n csak Dumbledore utas�t�s�t k�vettem. M�g nem mutathattam meg magam.
- De…m�s is tudott mag�r�l! M�g el�ttem – ki�ltott fel, ahogy megsz�letett benne a felismer�s.
- Kire gondolsz? – k�rdezte, a t�le szokatlan �rtetlens�ggel.
- Susan Ray… � nem volt t�l meglepett, mikor viszont l�tta mag�t.
- Rayt el�g neh�z meglepni Potter. Ebben hasonl�t r�m, ez az egyik ok, ami�rt hal�lfal� lett.
- Hal�lfal�?? – ki�ltott fel a megd�bben�st�l Harry.
- Bizony. Nem is gondoln� r�la az ember, igaz? – emelte fel g�nyosan szem�ld�k�t.
- De h�t…
- Mikor megl�tott itt, azt hitte, hogy m�gis a Nagy�r ellen fordulok, de a tudt�ra adtam, hogy az ittl�tem puszt�n csak �lca. Egy�bk�nt sem szimpatiz�lunk egym�ssal, de Voldemort els� ember�nek a szav�ban m�g � sem k�telkedhet. McGalagony professzor nem az�rt alkalmazta �t, mert tud az ittl�temr�l, vagy mert auror, ezzel csak hitegetj�k. Csak az�rt j�hetett ide, hogy engem szemmel tarthasson. Ha az igazgat�n� nem vette volna fel, amire l�tsz�lag semmi oka nem volt, esetleg elkezdhetett volna gyanakodni, hogy nem csak k�mkedni t�rtem vissza a Roxfortba.
Harry egy pillanatig csak �llt, �s maga el� meredt. Kimondhatatlanul h�l�s volt Pitonnak. Nem az�rt, hogy m�gis az � oldalukon �ll, hanem az�rt, mert az elm�lt percekben �gy besz�lt vele, mintha feln�ttnek tekinten�. Ezzel eddig csak Dumbledore pr�b�lkozott, de az id�s var�zsl�, a m�lt esem�nyeit�l eltekintve m�g mindig gyereknek tekinti, �s ezt n�ha, m�g ha akaratlanul is, de �rezteti. Soha nem gondolta volna, hogy ezt a fajta b�n�sm�dot pont att�l az embert�l fogja megkapni, aki majdnem h�t �ve pr�b�lta megt�rni, akir�l azt hitte, hogy mindv�gig az apj�t l�tta benne.

- K�sz�n�m…- mondta halkan, mintha att�l tartana, hogy a f�rfi visszat�r a szok�sos modor�hoz.
- M�gis mit?
- Azt, hogy elmondta, azt, ahogy elmondta.
Piton val�sz�n�leg �rtette, mire gondol a fi�, mert csak egy biccent�ssel v�laszolt, majd t�m�t v�ltott.
- Innen m�g ki kell �rn�nk Roxmorts hat�r�ba, ahonnan hoppon�lni fogunk. Van r�la elk�pzel�sed, hogy hova?

Harry er�sen gondolkozott, de �jra �s �jra Godrics Hollow k�pe furakodott a gondolatai k�z�. Mindenk�ppen ott akarta kezdeni a keres�st, �s ezt meg is osztotta a f�rvival.

- Oda szeretn�k menni el�sz�r, ahol az eg�sz elkezd�d�tt. Lehet, hogy nem tal�lunk semmit, de Godrics Hollow…
- Rendben.
Na erre a reakci�ra sz�m�tott a legkev�sb�. Meglepetts�ge az arc�ra is ki�lhetett, mert Piton elkezdett magyar�zni.

- Az igazgat��r is felh�vta r� a figyelmemet, hogy hallgassunk a meg�rz�seidre, �s �n is tudom, hogy, mikor �ppen nem p�nikolsz, �s tiszta az elm�d, k�pes vagy khm… j� d�nt�seket hozni. – mondta, de �rezhet� volt a hangj�n, hogy legjobb meggy�z�d�se ellen�re volt k�nytelen kimondani, ezt a f�lre�rthetetlen dics�retet.
- �rtem… Akkor tal�n induljunk. – mondta Harry. Kicsit fesz�jezve �rezte mag�t, a k�zt�k be�llt �j helyzett�l. Elhat�rozta, hogy amint tal�l egy megfelel� pillanatot, r�k�rdez a v�ltoz�s ok�ra.
De most csak a feladat lebegett szemei el�tt. Nem tudta, pontosan mit keres, de valamilyen meghat�rozhatatlan er� vonzotta ahhoz a helyhez.

Piton egy�ltal�n nem lep�d�tt meg azon, hogy Potter ott akarja kezdeni a keres�st, s�t, logikusnak t�nt. K�v�ncsian v�rta, hogy vajon merre szeretn� elkezdeni a kutat�st, �s, hogy val�ban tal�lnak e valamit. Rem�lte, hogy val�ban bej�nnek a meg�rz�sei, k�l�nben m�r az elej�n elakadhatnak. Dumbledore nem tal�lt ki konkr�t tervet, mert nem akarta vele vesz�lyeztetni. Ha esetleg Voldemort hivatn�, t�l nagy kock�zat lenne, ha ilyen fontos inform�ci�k lenn�nek a birtok�ban. Ez�rt hagyatkoztak a fi�ra. Az �reg m�gus b�zott a fi�ban, �s b�rmilyen lehetetlen gondolatnak t�nt, de maga Piton is kezdett hasonl�an �rezni. Potter v�laszthatta volna helyette k�t bar�tj�t is, annak ellen�re, hogy tudta mi v�r r�, de a fi� megaj�nd�kozta �t bizalm�val, �s ilyen emberi gesztust m�r r�g tapasztalt a saj�t ir�ny�ba.
Mikor el�rt�k a hat�rt, egyszerre hoppon�ltak.