1.N�i �gyek

Ezen a k�s� j�liusi napon mintha az id�j�r�s is Harry Potter lelki�llapot�hoz igazodott volna.

Az er�s, ny�ri sz�l vadul t�p�zta a temet� k�r�li park �reg f�it, m�g a keskeny gyalog�sv�nyen kavargott a por. M�r hetek �ta nem esett az es�, �gy a n�v�nyzet k�kadt levelei csak b�gyadtan tiltakoztak a sz�mukra oly durva b�n�sm�d ellen.

Harry Potter leverten ballagott a s�rok k�z�tt. Sov�ny, szik�r alakj�n szinte l�gott a s�t�t mugli ruha, arca s�padt �s fak� volt. L�p�sei m�gis gyorsak, hat�rozottak voltak, mint aki m�r hozz�szokott a s�tabothoz, amelyre beteg l�ba miatt minden l�p�s�n�l t�maszkodott.

Szemeit v�kony szem�veg keretezte, amely komoly arckifejez�st k�lcs�nz�tt a fiatal f�rfinak.

Harry egy cs�t�rt�ki napot v�lasztott Ron Weasley v�gs� nyughely�nek megl�togat�s�ra, hogy lehet�leg ne fusson �ssze senkivel.

Az ut�bbi h�napokban mindent elk�vetett, hogy senkinek se hagyjon mag�n t�mad�si fel�letet. Mind�ssze azokkal tartotta a kapcsolatot, akikkel felt�tlen�l musz�j volt �s akik kedvesek voltak a sz�v�nek. Olyannyira zavarta a Voldemort elpuszt�t�sa ut�n r� ir�nyul� �ri�si figyelem, hogy val�s�ggal elbujdokolt mindenki el�l.

Nagy �r�m�re Perselus Piton, egykori B�jitaltan �s S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se tan�ra felaj�nlotta, hogy k�lt�zz�n hozz�. Nem akart a f�rfi terh�re lenni, de � meggy�zte: mindkettej�knek jobb lesz �gy. M�r egy �v telt el az aj�nlat �ta, �s Harry kezdte �gy �rezni, tal�n �jra a saj�t l�b�ra kellene �llnia, ideje lenne saj�t otthont alap�tania.

Az eldugott h�zik�ban az elm�lt egy �v alatt mind�ssze k�t �lland� vend�g�k akadt: Hermione Granger �s fogadott h�ga, Flammerine.

A k�t l�nyt kiv�ve �llhatatosan ker�lt mindenkit, �s ahogy teltek a h�napok, m�sok is egyre kev�sb� kerest�k a t�rsas�g�t.

Az �js�g�r�k alig k�ldtek baglyot, mert belet�r�dtek, hogy nem ad interj�t. Mind�ssze Minerva McGalagony, a Roxfort igazgat�n�je �s Luna Lovegood volt kitart� tov�bbra is, de vel�k is ker�lte a tal�lkoz�st.

Harry sz�ja apr� mosolyra h�z�dott, amikor arra gondolt, mennyire m�s volt az �lete k�t �vvel kor�bban.

Perselus Pitont egy mocskos �rul�nak tartotta, aki meggyilkolta szeretett iskol�ja, a Roxfort b�lcs �s �reg igazgat�j�t, Albus Dumbledore-t. Abban is biztos volt, hogy a f�rfi Voldemort csatl�sa, �s �vekig sz�nlelte Dumbledore ir�nti h�s�g�t.

Az azt k�vet� tan�v alatt azonban sok olyan esem�nyben volt r�sze, ami felnyitotta a szem�t. Pitonr�l kider�lt, hogy mekkora �ldozatot – s�t, �ldozatokat!- hozott a b�ke �rdek�ben, m�g ha nem is magasztos c�lok, hanem ink�bb a racionalit�s, �s egy-k�t, szinte kier�szakolt �g�ret miatt.

Dumbledore-t az�rt �lte meg, mert erre maga a f�rfi k�rte: csak �gy puszt�thatt�k el Voldemort egyik horcrux�t, amivel a s�t�t var�zsl� a halhatatlans�got akarta el�rni.

K�s�bb meg�lte feles�g�t, Rar�t is, aki – tudt�n k�v�l – szint�n l�lekhurcol�v� v�lt.

De nem csak Piton v�lt gyilkoss�. Harry is olyan dolgokat tett az alatt az egy �v alatt, amelyek �r�kre megv�ltoztatt�k az �let�t. Elvesztette �lete els�, �s legjobb bar�tj�t, Ront, szak�tott Ginnyvel, els� szerelm�vel, harcolni tanult, horcruxok ut�n kutatott, m�g v�g�l mag�t Lord Voldemortot is a hal�lba seg�tette Piton a F�nix Rendje, a v�mp�rok, a v�rfarkasok �s a DS szakk�r tagjainak seg�ts�g�vel.

A legnagyobb v�ltoz�s azonban eg�sz �let�re kihatott: Erd�lyben egy rosszul siker�lt akci�juknak k�sz�nhet�en f�lv�mp�rr� v�ltozott.

Volt ideje hozz�szokni a gondolathoz, hogy nem tartozik igaz�n sehov�, �s ezen az �rz�sen az sem seg�tett, hogy f�lv�mp�r lett. �gy se nem ember, se nem v�mp�r – nem mondhatja egyikr�l sem, hogy odatartozik.

Mikor nem volt jobb dolga, kutat�sokat v�gzett, hogy kider�tse, h�ny f�lv�mp�r van rajta k�v�l Angli�ban, de egyet sem tal�lt. Tudta j�l, hogy ez nem jelent semmit – hisz r�la sem sz�l egyetlen le�r�s sem – de az�rt csal�dott volt az eredm�nyt�l. Olyan j� lett volna egy b�lcsebb, id�sebb ember tan�csa n�h�ny k�nyesebb k�rd�sben.

Egyre lassul� l�ptekkel haladt a j�l ismert �ton, mik�zben gondolatai teljesen m�shol j�rtak. Egy pillant�st vetett a felh�k takarta �gboltra, de r�gt�n el is kapta a tekintet�t, �s hunyorogni kezdett.

A szem�re Piton ugyan rendszeresen elk�sz�tette a sz�ks�ges kr�met, �s a mostani szem�vege is a f�rfi m�ve volt, de n�ha m�g ez is kev�snek bizonyult a napf�ny ellen. A szem�veg nagy el�nye abban rejlett, hogy eltakarta k�l�nleges szemeit, �gy egy k�ls� szeml�l� nem is sejtette, hogy ki is � val�j�ban.

Harry szemei el�rult�k, ha d�h�s: ilyenkor v�r�ss� v�ltoztak, m�g �risze egyetlen f�gg�leges, fekete vonall� h�z�dott �ssze. Ha a szem�vege rajta volt, senki sem l�thatta ezt a v�ltoz�st. Bar�tai szerint v�mp�rszemei v�rszomjas k�ls�t k�lcs�n�ztek neki, b�r Flammyt mintha izgalomba hozta volna a l�tv�ny.

Harry egyre kev�sb� tudott kiigazodni a l�nyon. �gy viselkedett vele, mintha a h�ga lenne, de Flammy egyre t�bb id�t szeretett volna t�lteni a t�rsas�g�ban. Megk�rte, hogy mutassa meg az �j k�pess�geit – Harry teste is �talakult a v�mp�rharap�s �ta, ha nem is l�tv�nyosan -, �s szem�ben �szinte csod�lkoz�ssal �s �mulattal cs�ng�tt szavain.

Harrynek el�sz�r impon�lt ez a figyelem, de egy id� ut�n zavarni kezdte. Hermione is furcs�n m�regette, amikor h�ga m�r t�bb id�t t�lt�tt a Piton h�zban, mint �, �s Harry szinte sz�ks�g�t �rezte a menteget�z�snek, mintha valami b�n�s dolgot vinne v�ghez.

Hermione tavaly szeptember �ta m�g kevesebb id�t t�lt�tt a t�rsas�gukban, hiszen visszament tanulni, �s egy �v alatt letette a R. A. V. A. Sz. -okat. Harryt is gyakran h�vta, de � nem akart emberek k�z� menni.

Az elm�lt egy �vet az�rt nem csup�n a semmittev�ssel t�lt�tte: els�sorban l�badozott a Voldemort okozta b�nul�sb�l, �s Perselus Pitonnal egy h�zban lakni m�g �gy is fel�rt egy kik�pz�ssel. Amikor a f�rfi l�tta, hogy semmi dolga, bevonta saj�t feladatai elv�gz�s�be; „s�r�lt l�bbal is lehet b�jitalt kavargatni” felsz�l�t�ssal. Harry tudta, hogy igaza van, �s mivel Piton sem �szta meg a h�bor�t s�rtetlen�l, �gy sohasem sz�lt egy rossz sz�t sem.

Piton els�k�nt megtan�totta neki a f�lv�mp�rs�g�hoz elengedhetetlen ken�cs�k, b�jitalok elk�sz�t�si m�dj�t. Harry nem bizonyult k�nny� di�knak – nem �r�k�lte anyja kiv�l� b�jitalf�z�si tehets�g�t -, de ami nem ment, annyiszor gyakorolt�k, am�g �lm�b�l fel�bredve is bet�ve tudta.

Piton ez ut�bbit sz� szerint vette, �gy Harry nem egyszer h�l�ingben �s papucsban, f�lig csukott �s karik�s szemekkel g�rnyedt az �st�k f�l�tt.

Tiltakozni el�sz�r az�rt nem tiltakozott az ilyesfajta „kegyetlen” b�n�sm�d ellen, mert h�l�s volt a f�rfi t�r�d�s��rt, �s t�ls�gosan �r�lt, hogy Piton nem ker�lt az Azkabanba.

K�s�bb egyre jobban l�zadozott, f�leg az ut�bbi id�ben. Piton egyre ink�bb �gy kezelte, mintha az apja lenne, legut�bb Flammy miatt tartott egy f�l�r�s fejmos�st. Egy feln�tt f�rfinak, aki szeretn� maga ir�ny�tani az �let�t!

Harry id�k�zben oda�rt egy sz�pen rendben tartott, �r�kk� vir�gz� n�v�nyekkel k�rbe�ltetett s�r mell�. Let�rdelt a s�r el�, �s �vatosan, amennyire f�j� l�ba engedte, a sark�ra �lt, majd halkan besz�lni kezdett.

Az ut�bbi id�ben szok�s�v� v�lt, hogy ha nem volt biztos mag�ban, vagy ha gondolkodni v�gyott, kij�tt bar�tj�hoz, �s itt hozta meg a neh�z d�nt�seit. Mintha a v�r�s haj�, ny�ltsz�v� Ron valahogy seg�tene neki a t�lvil�gr�l.

Most k�t komoly probl�m�ja is akadt, amit meg akart besz�lni Ronnal.

Az egyik probl�ma maga Flammy volt: egy hete volt egy nagyon cs�nya vit�juk, ami ut�n a l�ny s�rva rohant el. Harry el�sz�r �gy �rezte, igaza van, �s nem b�nta a vit�t, de a l�ny teljesen elt�nt, �s � kezdett komolyan agg�dni, mi t�rt�nt vele, �s el�t�rt a szok�sos lelkiismeret-furdal�sa.

A m�sik probl�m�ja Piton �s ap�skod� magatart�sa volt, ahogy minden �lethelyzetben b�lcs tan�csokkal igyekezett ell�tni. De ugyan m�r, milyen b�lcs tan�csokat adhatna pont Piton? Nem �ppen optim�lisan alak�totta a saj�t �let�t sem!

Addig minden rendben van, am�g a s�t�t var�zslatokr�l �s a b�jitalokr�l ok�tja, de mi k�ze Harry nem l�tez� szerelmi �let�hez? Ginny �ta nem volt senkije, �s tudta, nem is lenne k�pes �j kapcsolatot kezdeni senki m�ssal.

Ginny. Csak nem b�rta elfelejteni az elm�lt egy �v sor�n. Vid�m nevet�se a f�l�ben csengett, sokszor elk�pzelte, ahogy v�r�sl� hajzuhataga az arc�ra hullik. J�kedve, humora, �d�t� t�rsas�g�nak hi�nya szinte sajgott sz�v�ben.

De Ginny nem �llt mellette, amikor sz�ks�ge lett volna r�. Mi t�bb, el�rulta egyik legf�ltettebb titk�t is, mert nem b�zott benne. Lelke m�ly�n �rezte, hogy ilyen helyzetben szinte minden m�s l�ny hasonl�an cselekedett volna, hisz �rtelmetlen k�r�lm�nyek k�z�tt halt meg a b�tyja. De � nem akarta, hogy Ginny olyan legyen, mint a t�bbi l�ny. Ginny k�l�nleges volt, �ppen ez�rt szeretett bel�. Amikor f�lt�kenykedve Hermion�nak ugrott, az �gy �rte, mint egy er�s pofon az arc�n. Akkor�t csal�dott, amit nem tud feledni, mint ahogy Ginnyt sem felejtheti.

Voltak�ppen h�l�snak kellene lennie Flammynak, hogy egy �vig t�relmesen v�rt a vallom�s�val, de m�gsem volt az. Ha egy �ve vall szerelmet neki, sim�n elk�ldi, persze udvariasan, de egy�rtelm�en. De az ut�bbi id�ben t�ls�gosan megkedvelte, k�zel engedte sz�v�hez, lelk�hez. Olyan gondolatokat osztott meg vele, amit senki m�ssal.

Annyira csup�n Hermione h�gak�nt gondolt a l�nyra, hogy esz�be sem jutott, mint �rz� sz�v� n�. Letagl�zta a vallom�s, hogy Flammy szerelmes bel�, szinte els� pillanatt�l fogva. El�sz�r csak �rdekesnek tal�lta, majd kedvesnek. K�s�bb titokzatosnak �s k�v�natosnak.

- Hi�nyzol, Ron – kezdte suttogva. – Tudom, r�gen voltam itt, �s meg is �rdemeln�m, ha most haragudn�l r�m, de rem�lem meg�rted, hogy nem akartam �sszefutni senkivel. Att�l m�g, hogy nem j�v�k minden nap, m�g hi�nyzol. Olyan j� lenne, ha most meg tudn�m valakivel besz�lni ezt az eg�szet, ami velem t�rt�nik. �nz� vagyok, igaz? Csak panaszkodni akarok neked – motyogta, majd s�hajtott egyet �s halkan folytatta. - Nagyon sok mes�lnival�m van, rem�lem nem baj, hogy a te nyakadba z�d�tom az eg�szet, de fogalmam sincs, kinek mondhatn�m el. Pitonnak �s Flammynek biztosan nem, mert r�luk van sz�, Hermion�nak meg pl�ne, �ppen az�rt, mert r�luk van sz� – tette hozz� nyomat�kosan.

K�r�lsand�tott a temet�ben, hogy senki sem figyel-e r�, �s mikor meggy�z�d�tt r�la, hogy ilyen szeles id�ben senki sem akar m�g m�gikus gyerty�t sem gy�jtani, halkan folytatta.

- Flammy n�h�ny napja bevallotta, hogy szerelmes bel�m – k�z�lte a s�rral a lehangol� h�rt. – Sejtheted, hogy mennyire kiakadtam. A v�g�n m�r kiab�ltam vele, pedig igaz�n nem akartam megb�ntani. Mindenf�le h�lyes�get v�gtam a fej�hez, �s r�ad�sul igazs�gtalan is voltam vele. Azt mondtam neki, az�rt szeretett bel�m, mert f�lv�mp�r vagyok. K�l�nleges vagyok a szem�ben – magyar�zta a k�pzeletbeli Ronnak – �s tudod mit mondott erre? Hogy �nz� vagyok �s bek�pzelt. Hogy � a lelkemet szeretni, de �gy l�tszik, nem vagyok m�lt� r�. Szerinted is �gy van?

- Pont j� embernek magyar�zok – jutott a fi� esz�be. – Neked mes�lem Flammyt, mikor te annak �r�ln�l, ha a h�goddal lenn�k egy�tt. Jaj, Ron, olyan neh�z volt neki elmondanom, hogy nem az � hib�ja, hogy �n nem tudok �gy n�zni r�.

Flammy vallom�sa annyira sokkolta, hogy nem tudott olyan kedves �s udvarias lenni, mint szeretett volna. Nem akarta � megb�ntani a l�nyt, de meg kellett mondania neki: az � sz�v�b�l m�g nem t�vozott Ginny, �s tal�n nem is fog soha.

Nem volt el�g, hogy Flammyt is megb�ntotta, ut�na m�g Pitont is v�gig kellett hallgatnia, aki eg�szen megkedvelte a mugli l�nyt.

- Sejtheted, hogy Pitonban mennyire felt�madt az apai �szt�n, vagy minek nevezzem. Mostan�ban elegem van bel�le is. Folyton ap�skodik felettem, tan�csokat osztogat, majdhogynem m�g abba is belesz�l, hogy hogyan �lt�zzek – folytatta h�borogva. – Tudom, hogy csak seg�teni akar, de olyan ideges�t�, hogy nem veszi �szre mag�t! Azt hiszem, ideje lenne elk�lt�zn�m valami csendes helyre. B�r enn�l csendesebbet nehezen tal�ln�k – fintorgott -, de az�rt megpr�b�lok egyed�l �lni valahol. Csak neh�z cserbenhagynom azok ut�n, amit �rtem tett. Mert amit tenni k�sz�l�k, az cserbenhagy�s.

�jabb vil�gmegv�lt� s�haj k�s�ret�ben lehajtotta a fej�t.

- Olyan neh�znek l�tszik most minden – morogta halkan. – Nem tudom, mit kellene tennem, vagy hogyan kellene viselkednem. Tudom, hogy toler�lnom kellene Piton ilyen jelleg� megnyilv�nul�sait, de nem vagyok m�r �t�ves, hogy ne tudjam, mit teszek. Tal�n t�l sok�ig voltam magamra utalva az �letben, �s neh�z elviselni, ha valaki, aki azt�n minden, csak nem szent, megmondja neked, hogy mit tegy�l. De az eg�szben az a legrosszabb, hogy igaza van – motyogta. – T�nyleg kezdenem kellene valamit magammal, �s ideje lenne v�gre eld�ntenem, hogy mit is akarok. Ginnyvel, Flammyvel, az iskol�val, meg �gy mindennel. Most is csak sajn�ltatom magam, ahelyett, hogy tenn�k valamit. Sz�nalmas vagyok.

Hirtelen l�p�seket hallott a kis �sv�ny fel�l, amelyiken kor�bban � is j�tt. S�r�lt l�ba nem engedte, hogy olyan gyorsan felpattanjon �s elt�nj�n, amennyire szeretett volna, �gy k�nytelen volt bev�rni az illet�t, �s t�lesni a k�nyelmetlen tal�lkoz�son.

Legnagyobb meglepet�s�re �s szomor�s�g�ra egy karcs�, v�r�s haj� l�ny bontakozott ki a s�v�ny �s a fa�gak takar�s�b�l. Sz�ve nagyot dobbant, amikor felismerte a j�vev�nyt, de agya r�gt�n tiltakozni kezdett a tal�lkoz�s ellen. Erre a besz�lget�sre m�g nem volt felk�sz�lve, annak ellen�re sem, hogy legal�bb egy �ve nem l�tta Ginnyt, de j�l tudta, tal�n soha nem is lesz. A l�ny meglepetten n�zett r�, majd halkan k�sz�nt.

- Szia Harry, r�gen l�ttalak.

B�r az eg�sz olyan k�zhelyesen hangzott, amennyire csak lehet, Harryn �rr� lettek a lehet� legellentmond�sosabb �rzelmek: a szeretet �s a gy�l�let.

Szerette ezt a l�nyt, ezt a n�t, �s szerelmes volt bel� m�g most is, �s gy�l�lte saj�t mag�t, ami�rt k�ptelen t�ll�pni a saj�t korl�tait, �s legal�bb elmondani neki, hogy mit �rez. De mire lenne az j�? Csak ugyan�gy szenvedn�nek tov�bb, �s � nem engedn� k�zelebb mag�hoz, mert nem teheti. F�lne meg�rinteni, mert b�ntan�, f�lne szeretni, mert csak f�jdalmat okozna neki, f�lne b�zni benne, mert �jra el�ruln�.

Egy pillanatra lehunyta szemeit, amelyek v�r�sen �gtek szemh�ja alatt, b�r a szem�vegnek k�sz�nhet�en k�v�lr�l �gyis z�ldnek t�ntek volna. Egy halk s�haj ut�n v�g�l csak ennyit v�laszolt.

- Szia, t�nyleg r�gen tal�lkoztunk.

Legsz�vesebben elfutott volna, olyan messzire, amennyire a l�bai engedik, de e helyett dermedten b�multa Ginnyt, aki l�that�an ugyanolyan zavarban volt, mint � maga.

- Azt hiszem, j� n�h�ny dolgot tiszt�znunk kellene – sz�lalt meg v�g�l a l�ny rekedt hangon.

- �h�mm – d�nny�gte v�laszul.

- �n… - kezdett bele Ginny, de nem folytatta, ink�bb eln�zett Ron s�rja fel�, �s beleharapott az als� ajka sz�l�be - …nem is tudom, mit mondhatn�k, de tartozom n�h�ny bocs�natk�r�ssel. Annyi mindent szerettem volna veled megbesz�lni, �s most m�gsem tal�lom a szavakat – nevetett fel idegesen, �s Harry �rezte, hogy az � idegsz�lai is a pattan�sig fesz�lnek.

- Nincs mi�rt bocs�natot k�rned – v�laszolta v�g�l.

- De igen, nagyon sok minden�rt kellene. Nem �l�nk le? – intett az egyik pad fel� f�lszegen.

Harry b�lintott, majd elindult, de Ginny nem k�vette, csak megk�v�lten �llt egyhelyben, �s figyelte a biceg� l�p�seit, majd �szbekapott, �s k�t l�p�ssel mell� �rt.

- Nem tudtam, hogy ez maradand� – mondta elcsukl� hangon Harrynek.

- Nem lett volna az, de ez egy hossz� t�rt�net.

Nem szerette volna a l�nynak elmes�lni, hogy f�lv�mp�r v�re olyannyira befoly�solta a Szent Mung� kezel�seit, hogy j�val t�bb k�s�rletnek vetett�k al�, mint ami eg�szs�ges lett volna. A gy�gy�t�k azt hajtogatt�k, hogy ha sikerrel j�rnak, tud majd egyed�l enni, inni �s tal�n m�g j�rni is. Egy h�tig k�s�rleteztek rajta, amikor megunta, �s a pokolba k�v�nta az eg�sz Szent Mung�t. Addig m�g csak besz�lni sem tudott, �rezni sem �rzett semmit, de egy beadott kotyval�k ut�n �gni kezdett minden porcik�ja, �s m�g csak �v�lteni sem volt k�pes, hogy szabad�ts�k meg a f�jdalmait�l. Senkinek sem k�v�nta azt a f�jdalmat �s tehetetlens�get, amin � akkor kereszt�lment, �s nem akarta, hogy b�rki tudjon arr�l, hogy hogyan s�rta v�gig azt a borzalmas �jszak�t. M�snap Hermione ugyan�gy megl�togatta, mint minden nap, �s els� dolga volt, hogy le�ll�tsa a k�s�rleteket. Az �sszes gy�gy�t�val mag�b�l kikelve �v�lt�tt, �s rohant Pitonhoz, akit a Miniszt�riumban tartottak fogva. Harry az�ta sem tudja, hogyan siker�lt kihoznia a volt professzort, de h�l�s volt �rte, hiszen neki k�sz�nhette a gy�gyul�s�t.

De voltak k�rok, amiket m�g egy ilyen brili�ns elme sem tudott helyrehozni, mint Piton, de ezt Ginnynek nem kell tudnia.

- Nekem van id�m, Harry, elmes�lheted, hogy mi t�rt�nt. �s igazs�g szerint �r�ln�k neki, ha elmondan�d, hogy mi t�rt�nt veled az elm�lt k�t �vben.

- Nem szeretn�k besz�lni r�la – v�laszolta a fi� t�vols�gtart�an, �s arc�r�l le lehetett olvasni az elt�k�lts�get.

- Rendben – felelte a l�ny. – Akkor mes�lek �n, mert nekem nagyon sok mondanival�m lenne. Csak rem�lni merem, hogy meghallgatsz.

Harry halv�nyan b�lintott, hiszen ez a legkevesebb, amit megtehet �rte.

- Amikor Ron meghalt – kezdte Ginny egy halk s�hajjal -, nem �rtettem az eg�szet. Olyan �rtelmetlen�l halt meg, olyan v�letlenszer�en, olyan hirtelen, hogy k�ptelen voltam �tl�tni a helyzetet, �s �n bolond, mindent elhittem, amit m�sok mondtak, m�g akkor is, mikor a saj�t szememmel l�ttam, hogy nem �gy t�rt�nt. K�nnyebb volt elhinni a hazugs�gokat, mint megl�tni az igazs�got a dolgok m�ly�n. B�znom kellett volna benned, de ehelyett el�rultalak, �s tudom, hogy ez nem jelent neked semmit, de abban a percben megb�ntam, hogy elmondtam: tudsz p�lca n�lk�l var�zsolni. M�r akkor biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni t�bbet a szemedbe n�zni.

- M�r mondtam neked, hogy nem haragszom r�d – sz�lt k�zbe Harry. – Tudom, hogy az�rt tetted, mert akkor azt l�ttad j�nak.

- Nem igaz, nem l�ttam j�nak, egyszer�en csak kics�szott a sz�mon, mert nagyon haragudtam r�d, gy�l�ltelek az�rt, amit soha nem is tett�l! – v�laszolt a l�ny emelt hangon.

Harry sz�ve �sszeszorult a gondolatra, hogy Ginny gy�l�lte. Ha most nem is, de valaha gyilkosnak tartotta. �sszerezzent, amikor meg�rezte a v�ll�n a l�ny kez�t.

- Abban a percben, amint kimondtam a titkod, nem tudtalak t�bb� gy�l�lni, mert r�j�ttem, hogy r�m b�zt�l egy olyan dolgot, ami akkor az egyik legs�lyosabb volt, �s az �leted m�lt rajta. Elgondolkoztam, hogy mi�rt hazudt�l volna b�rmiben, hiszen mindig is �szinte volt�l hozz�m, �s tudtam, hogy meg�rdemlem, ha egyszer m�g azt mondod nekem, hogy gy�l�lsz az�rt, amit tettem.

Hirtelen elh�zta a kez�t, mintha f�lne att�l, hogy Harry most �bred r�, t�nyleg mennyire megveti mindaz�rt, amit elk�vetett.

- Amikor tal�lkoztunk a Grimmauld t�ren – folytatta Ginny az �l�ben nyugtatott kezeit b�mulva -, hiszt�rikusan viselkedtem, mert k�ts�gbeestem att�l, hogy igazam lesz, �s t�bbet r�m se n�zel. Egyszer�en minden racion�lis viselked�st mell�zve estem Hermion�nak, pedig � azt�n nem tehet arr�l, hogy �n ilyen ostoba vagyok. K�s�bb nagyon rosszul �reztem magam att�l, amire ott r�d�bbentett, mert igaza volt. H�ly�n viselkedtem, �s nem csak, hogy neked nem hittem, k�s�bb neki is csal�d�st okoztam.

Harry nem akart k�zbesz�lni, nem is igaz�n tudott volna mit mondani. N�zte a hajdan oly kedves arcot, �s a most k�nnyekt�l csillog� szemeket.

- Sajn�lok mindent, Harry, mindent, amit tettem. Tudom, hogy ezekre nincs ments�g. Csak annyit k�rek t�led, ha majd nem fogsz r�m haragudni, tekints bar�todnak, �s sz�lj, ha b�rmit tehetek �rted.

Harry egyszer�en nem tudott megsz�lalni, �s valami bels� makacss�g sem engedte, hogy b�rmit mondjon. Ginny �rezhette, hogy hi�ba mond ezut�n b�rmit, az csak Harry hallgatags�g�t ny�jtja, �gy nyelt egy nagyot, majd lassan fel�llt.

- Sajn�lom – ism�telte �nmag�t, �s elindult az �sv�ny fel�, amin j�tt.

Harry tehetetlennek, �loms�ly�nak �rezte mag�t, m�gis megmozdult, �s ujjait Ginny puha, nyirkos keze k�r� fonta, �gy meg�ll�tva �t.

- Ne menj el, k�rlek – suttogta alig hallhat�an, �rzelmekt�l elf�l� hangon.

Ginny megfordult, �s len�zett r�, majd, szinte �veknek t�n� lass�s�ggal visszaereszkedett a padra.

- Nem megyek, Harry, ha nem akarod.

- K�sz�n�m – motyogta, majd k�zelebb h�zta mag�hoz, �s �t�lelte. Ginny h�l�san simult a felaj�nlott �lel�sbe. – Nem haragszom r�d.

Percekig csendben �ltek egym�s mellett, egym�sba kapaszkodva, m�g Harry �jabb zajt nem hallott az apr� csap�s fel�l. Fura �rz�se t�madt, �s figyelte a botladoz� l�ptekkel k�zeled�, ismer�s alakot.

Amikor k�zelebb �rt, az illet� m�r t�molygott, de kitart�an ment Ron s�rja fel�. Harry a s�r�lt l�b�hoz telhet� leggyorsabban ugrott oda az �sszeroskadni k�sz�l� Flammy mell�, �s m�g idej�ben elkapta, majd mag�hoz szor�totta az �jul�s k�zel�ben l�v� l�nyt. Az apr�cska, k�nny� test tehetetlen�l cs�szott ki a kez�b�l, de Flammy az utols� percben megkapaszkodott a karj�ban.

- Harry – szipogta a l�ny -, nagyon nagy h�lyes�get csin�ltam.

- Hermione? – sz�lalt meg Harry m�g�tt Ginny, �s Harry m�r tudta, hogy Flammy nem fog elmondani semmit, pedig nagyon �gy t�nt, �ri�si sz�ks�ge lenne r�.

A barna haj� l�ny egyre er�sebben kapaszkodott Harrybe, �s � �rezte, hogy minden porcik�j�ban megfesz�l. A k�vetkez� pillanatban olyan er�sen l�kte el mag�t�l a fi�t, hogy mindketten hanyatt estek, �s Flammy an�lk�l, hogy egy pillant�st is vetett volna r�juk, futni kezdett vissza az �sv�nyen.

Harry legsz�vesebben ut�na futott volna, hogy elmagyar�zza, mi is t�rt�nt val�j�ban Ginny �s k�zte, de az es�st�l megf�jdult a l�ba, �s m�g a karj�t is sikeresen beverte a saj�t botj�ba. A v�r�s haj� l�ny felseg�tette a f�ldr�l.

- Ez meg mi volt? – k�rdezte, miut�n fel�lltak.

- Flammerine – felelte Harry kurt�n.

- Hermione h�ga? De h�t mi t�rt�nt?

- Fogalmam sincs, de nagyon furcsa volt – mondta, �s aggodalom j�rta �t. – Rem�lem, hogy Hermione lesz a k�vetkez�, akihez megy.

- Igen, szeg�ny l�ny nagyon r�m�ltnek t�nt – felelte Ginny. – Elszakadt a pul�vered – k�z�lte hirtelen, mik�zben egy apr�cska szakad�sra mutatott Harry jobb karj�n.

A fi� sz�rakozottan birizg�lta a kis lyukat, mik�zben n�zte az �sv�nyt, ami m�g mindig porzott Flammy l�ptei ut�n.