Miut�n meg�rkeztek Budapest egyik forgalmas p�lyaudvar�ra, Harry �gy d�nt�tt, kiss� elv�ltoztatja mag�t, pont el�g lehet�s�g ny�lt m�r �gy is, hogy felismerj�k. Miut�n mindh�rman egy-egy apr�s�gban elt�rtek �nmagukt�l, elindultak valamerre, b�r m�g maguk sem tudt�k, val�j�ban hov� fognak kilyukadni.

Teljesen legyalogolt�k a l�bukat, mire eljutottak addig, hogy sz�ll�st szereztek maguknak egy eldugott utc�csk�ban, ahol csak elv�tve akadt n�h�ny szomsz�d. Mivel mindh�rman teljesen elf�radtak, �gy d�nt�ttek, hogy ezt a d�lut�nt pihen�ssel t�ltik, �s Harryre val� tekintettel, �jszaka �llnak neki a kutat�snak, mivel � �ltal�ban akkor �rezte mag�t igaz�n elem�ben.

Eleinte sokat gondolkozott azon, hogy mennyire fogja felbor�tani az �jszak�it �s nappalait a f�lv�mp�rs�g, de id�vel be kellett l�tnia, hogy nem lett �jszakai l�ny, csup�n nappal hamarabb elf�radt, illetve �jszaka nehezebben aludt el, de semmik�ppen sem akarta felbor�tani az eddigi �letst�lus�t, �gy elviselte a kellemetlens�geket.

Mikor este fel�bredtek, mindenki ny�zott volt ugyan, de valamelyest kipihentebb, mint a vonat�t �s a sok gyalogl�s ut�n. El�vettek egy t�rk�pet, amit a helyi baz�rok egyik�ben szereztek be, �s gondolkozni kezdtek azon, hogy merre indulhatn�nak.

- Milyen vid�ken szeretnek csoportosan �lni a v�rfarkasok? Mert van itt minden, hegy, v�lgy, foly�... v�rjunk csak!

El�kapott egy apr� pap�rfecnit, amit m�g Luciust�l zs�km�nyoltak, miel�tt a v�rfarkas meghalt volna.

- Vagy �t is a t�r ut�n k�ldte Voldemort - sz�lalt meg Harry, �s mindenki tudta, hogy kire c�loz -, vagy fel akarta keresni fajt�rsait. �n az ut�bbira tippelek, mert a t�rt eredetileg mag�ra b�zta - n�zett Pitonra v�rakoz�n, majd a t�rk�p mell� illesztette a kis fecnit, amin egy hossz� vonal �ppen a t�rk�pen tal�lhat� �vet k�vette. - Ez itt a Duna - mutatott a cs�kra, majd a t�rk�pre. - Az a kereszt pedig... pontosan erre a hegyre mutat itt - b�k�tt egy pontra, ami felett a Gell�rt-hegy felirat rajzol�dott ki.

- Egy hegyen lakn�nak a v�rfarkasok? - k�rdezte Hermione k�tked�n.

- Ink�bb a hegy belsej�ben - sz�lalt meg Piton egy kis id� ut�n.

- K�rd�s, hogy hogyan jutunk be - tette fel a leg�get�bb k�rd�st Harry. - Egy�ltal�n be akarunk oda jutni? Tudom, m�g j� p�r nap, mire telihold lesz, de az�rt m�gse kellene csak �gy bes�t�lni k�z�j�k. Tudtommal ott nem ismer�se a nagyf�n�k, �gyhogy...

- Megkereshetn�nk ezt a Roxaiert, h�tha � seg�t nek�nk - vetette fel Hermione.

- �s hol keresed? Nem hiszem, hogy a nyilv�ntart�sban benne lenne.

- A Roxaier nem magyar n�v, teh�t nem lesz neh�z megtal�lni. Lehets�ges, hogy van r�la valami a mugli nyilv�ntart�sokban, ha ak�r egyszer is pr�b�lt k�z�tt�k munk�t tal�lni. Mindenesetre egy pr�b�t meg�r.

Hermione felkapta a sz�ll�sukhoz tartoz� telefont, �s t�rcs�zta a tudakoz�t, amit a mellette hever� telefonk�nyvb�l olvasott ki.

N�h�ny perc m�lva kiss� lelombozva fordult vissza hozz�juk, �s kelletlen�l megr�zta a fej�t.

- Egy �t �vvel ezel�tti nyilv�ntart�s szerint van egy Roxaier nevezet� f�rfi, aki akkor meghalt. Azon a c�men az�ta m�r h�rom csal�d lakott, akik szint�n elk�lt�ztek, �s most �res. Teh�t, ha ez is az a Roxaier, elvesztett�k a nyom�t. Tal�n m�r t�nyleg nem �l.

- Az az eml�k nem hiszem, hogy �t �vesn�l r�gebbi volt, mert akkor m�r fekete volt az igazgat� keze a gy�r� miatt - sz�lalt meg Harry, �s a t�bbiek egyet�rt�en b�lintottak.

- Teh�t k�t lehet�s�g�nk van - kezdte Piton. - Vagy meghagyjuk a v�rfarkasoknak, hogy el�bb vagy ut�bb odaadj�k a t�rt a S�t�t Nagy�rnak...

- Voldemort - sz�rta k�zbe Hermione, de a f�rfi nem foglalkozott vele, folytatta.

- ... vagy magunk indulunk el, �s keress�k meg a t�rt.

- Az ut�bbira szavazok - �llt fel Harry a t�rk�p el�l. - T�l k�zel a megold�s ahhoz, hogy csak �gy hagyjuk az eg�szet a fen�be.

- Egyet�rtek - felelt Hermione, majd �jra Pitonhoz fordult. - Voldemort. Nem Tudjukki, vagy S�t�t Nagy�r, vagy hasonl�k, hanem VOL-DE-MORT!

- Granger, l�gy sz�ves - b�jolgott a f�rfi, de Harry l�tta rajta, hogy d�h�s -, ne mondd meg nekem, hogy mit mondjak, vagy mit ne. Megegyezt�nk?

- Nem...

- Hermione, k�rlek, hagyd - sz�lt k�zbe Harry is, mire a l�ny lenyelte a mondanival�j�t, �gy ennyiben maradtak. - Egy �ra m�lva indulunk, nincs vesztegetni val� id�nk.

Miut�n mindk�t t�rsa b�lintott, � �gy d�nt�tt, hogy azalatt az egy �ra alatt lezuhanyozik, �s rendbe szedi a gondolatait. Ha megszerzik a t�rt, csup�n vigy�znia kell r� valahogyan. De el�sz�r meg kell kaparintaniuk. Rem�nykedett, hogy m�g nem k�stek el, �s nincs a t�r �ton Voldemort fel�, vagy nincs m�r eleve n�la.

Az az egy �ra gyorsan elrep�lt, �s a nap m�r majdnem el�rte a horizontot, �gy narancs f�nyben f�r�dve s�t�lhattak a Gell�rt-hegyhez, ami szerencs�s v�letlennek k�sz�nhet�en nem volt t�l�k t�l messze, csak a Duna vonal�t kellett k�vetni�k, hogy odatal�ljanak. Harry �rezte, hogy a lemen� nap f�nye irrit�lja az arcb�r�t, de �gy d�nt�tt, most fontosabb dolga van, minthogy nyavalyogjon.

Csendben s�t�ltak, a lehet� legkevesebb felt�n�st keltve, mindh�rman kiss� elv�ltoztatva. A hegy minden r�sz�t alaposan megfigyelt�k, keresve valami elb�jtatott j�ratot, ami arra utalhat, hogy t�nyleg v�rfarkasok sz�ll�helye a hegy gyomra. Sajnos nagyon is sok erre alkalmas pontot tal�ltak, amit�l csal�d�s �lt ki Hermione arc�ra. Harry mindenre k�szen szorongatta p�lc�j�t a zseb�ben, hogy b�rmikor el� tudja kapni, ha sz�ks�g van r�. J� p�r ember l�zengett az utc�kon k�r�l�tt�k, �gy csak annyi dolguk volt, mint m�soknak is: b�m�szkodni.

Harry �ppen az egyik �sv�nyt figyelte, ami felkapaszkodott a hegy tetej�re, amikor Piton �vatosan megfogta a karj�t, �s el�reb�k�tt egy szakadt ruh�s ember fel�, aki abban a pillanatban t�nt el, amikor a fi� odan�zett, de m�g l�tta, ahogy a kab�tja meglebben a felt�mad� sz�lben. Ebben a napszakban a turist�k ezen az �ton m�r nem indultak megm�szni a hegyet, �gy nem is lehetett volna gyan�sabb a f�rfi.

Gyorsan a helysz�nre siettek, �s Harry m�r indult is volna ut�na, amikor Piton meg�ll�totta, �s n�h�ny p�lcamozdulattal megvizsg�lta, hogy nem k�pr�zik-e a szeme, ott t�nyleg van valami. Harry ugyan nem l�tott semmit, de r�gt�n esz�be jutott a Roxfort Expresszhez vezet� �t, ami szint�n hasonl� volt ehhez. Kez�t a hegyoldalra tette, de ujjai �tcs�sztak rajta, a semmit markolva.

Mikor Piton egy apr�t b�lintott, gondolkod�s n�lk�l bel�pett.

Valahogy mindenre sz�m�tott, csak arra nem, ami ott v�rta. Egy barlangszer� folyos� helyett egy �ri�si csarnok fogadta, teli ny�zsg� emberekkel, akik nem is figyeltek arra, hogy idegen j�r k�zt�k. A csarnok falai feh�rek voltak, fekete mozaik bor�totta a padl�t, a plafon pedig hasonl�an volt megb�v�lve, mint a Roxfortban, �s m�g most, �jszaka is napf�nnyel l�tta el a hegy gyomr�t.

T�bb kis utcaszer� folyos� ny�lt ebb�l a helyis�gb�l, �s Harryt az eg�sz nagyon eml�keztette az Abszol �tra. Nyolc, �p�letekkel �s boltokkal �vezett utca vezetett ki a csarnokb�l minden ir�nyba a hegy belseje fel�.

K�rd�n Pitonra n�zett, aki a bal oldali j�rat fel� intett, �gy �k elindultak arra. Harrynek fogalma sem volt, hogy a f�rfi mi�rt pont azt v�lasztotta, de amikor megl�tta, hogy ez a legkoszosabb �s a legs�t�tebb, r� kellet j�nnie, hogy van benne valami logika, hogy erre j�ttek. El�l ment Piton, azt�n �, m�g�tte pedig Hermione. Sz�pen libasorban haladtak, mivel az utca sz�knek bizonyult, �s n�ha szemb�l is j�ttek - Harry megfigyel�sei szerint a legk�l�nf�l�bb alakok.

Mikor egy el�gaz�shoz �rtek, a f�rfi ism�t azt a j�ratot v�lasztotta, amerre �pesz� ember soha nem ment volna. Ahogy egyre jobban figyelt, a leveg�ben furcsa szagokat �rzett, amit�l fel�llt a h�t�n a sz�r, �s sejtette, hogy j� helyen j�rnak. Egy �jabb el�gaz�shoz �rtek, amikor Piton megint egy bal oldalit akart v�lasztani, de Harry egy r�nt�ssal visszah�zta, �s elindult egyenesen tov�bb.

A f�rfi morgott ugyan, de k�vette, Harry pedig most m�r a szagok ut�n ment. Ahogy �rezte, hogy egyre k�zelebb �rnek, izmai megfesz�ltek, �s m�g jobban markolta a p�lc�j�t.

Az utca egy nagyobb t�rbe futott, ahol a koszos padl�zaton a m�g koszosabb padokon szakadt tal�ros alakok �cs�r�gtek t�tlen�l. Harry r�gt�n tudta, hogy j� helyen j�rnak, mert az alakok mindegyike felkapta a fej�t j�tt�re, �s r�szegezte a tekintet�t. �rezte, hogy a farkasok is ugyan�gy megfesz�lnek, mint �, teh�t m�r kisz�rt�k, hogy nem teljesen ember.

T�madt egy vakmer� �tlete, �s meg sem k�rdezve a t�bbieket a farkasok fel� tartott. Egy pillanatra megtorpant el�tt�k, de m�gis ki b�rta ny�gni, hogy mit akar.

- Roxaiert keresem - vetette oda magabiztosan.

- Ki keresi?

- Piton - l�pett mell� a f�rfi.

Az egyik magas, v�kony alak v�gigm�rte, majd a l�ba el� k�p�tt.

- Nem ismerem.

- Hazudik - v�gta r� Harry gondolkod�s n�lk�l. Egyszer�en meg�rezte, hogy nem mond igazat. - Zotmundot sem ismered?

A f�rfi szeme megvillant egy pillanatra, de v�g�l b�lintott.

- Mi�rt keresitek?

- A t�r�rt j�ttem - felelte Piton magabiztosan.

- Mif�le t�r�rt?

- Zotmund tudja - vetette oda Harry.

Az alak j�l megn�zte �ket, majd intett nekik, hogy k�vess�k, �gy n�gyen elindultak az egyik j�ratban, ami m�r ink�bb eml�keztetett a v�mp�rok barlangj�ra, mint a hegy feh�r fal� csarnok�ra. A sz�k folyos� egy �jabb terembe torkollott, ami egy kocsm�ra eml�keztette Harryt, de nem figyelte meg jobban a k�rnyezet�t, mert minden tagja megfesz�lt a k�r�l�tte j�rk�l� emberek miatt. Minden idegsz�l�val r�juk figyelt, de nem tudta elnyomni a borzong�s�t. Hermione �szrevehette rajta, mi baja, mert keze �vatosan az �v�hez �rt, �s nyugtatni pr�b�lta, de Harry egy mozdulattal eltolta mag�t�l, mire nem pr�b�lkozott t�bbsz�r.

M�g mindig az ajt�ban toporogtak, amikor �jra megjelent el�tt�k az a szik�r f�rfi, aki bek�s�rte �ket, �s intett, hogy k�zelebb mehetnek Zotmundhoz. Harry el�sz�r nem tudta, hogy mit mondjon, mert � azt�n nem ilyesmire sz�m�tott, �s be kellett vallania, kellemesen csal�dott, amikor megl�tta a j�gk�k szem�, h�feh�r b�r� sz�ke n�t. Nem �rtette ugyan a dolgot, mert m�r kor�bban kider�tett�k, hogy a Zotmund egy f�rfi keresztn�v, de k�s�r�j�k�n l�tta, hogy nem verte �t. Amikor a n� mell� �rkeztek, � fel�llt, �s hellyel k�n�lta �ket, majd maga is letelepedett egy padra. Harry ezalatt megfigyelhette, hogy kifejezetten j�l�lt�z�tt, �s nem is annyira sov�ny, mint els� l�t�sra t�nt a b� tal�rban.

- Ha j�l sejtem, te vagy Perselus Piton - fordult a f�rfihoz a n�. Hangja rekedtes volt �s m�ly.

- A t�r�rt j�ttem - kezdte a f�rfi kurt�n. - A Nagy�r k�ld�tt.

- Mikor k�ld�tt? - t�rti ki a v�lasz el�l Zotmund.

- N�h�ny hete.

- Ezek szerint ez�rt nem tudsz m�g r�la - felelte a sz�ke n�, �s Harryben �rlel�dni kezdett a gyan�, hogy a t�r m�r r�gen nincs itt.

- Mir�l? - k�rdezte Piton halkan.

- A t�rt m�r elk�ldettem az egyik t�rsunkkal, mert nem gy�zt�nk v�rni r�d. Tal�n m�r c�lj�hoz is �rt - mondta, �s szem�ben rosszindulat� f�ny gy�lt, mint aki �lvezi, hogy ezzel kellemetlens�get okozhat valakinek.

Piton keze �k�lbe szorult, m�g a b�tykei is elfeh�redtek. Egy mozdulattal megragadta a n� gall�rj�t, �s �th�zta az asztal felett.

- A Nagy�r d�h�s lesz, ha az embered elhagyja a t�rt - sziszegte az arc�ba, de Harry tudta, hogy ez zaklatja most a f�rfit a legkev�sb�, ink�bb le akarja vezetni a fesz�lts�g�t.

Zotmund nem sz�lalt meg, csak k�t ujj�t Piton csukl�j�ra kulcsolta, �s megnyomta, mire a f�rfi szor�t�sa lazulni kezdett, �s elengedte Zotmundot, aki kihaszn�lta ezt a pillanatnyi gyenges�get, �s kez�t a f�rfi nyak�ra fonta.

- A Nagy�r m�g d�h�sebb lesz, ha megtudja, hogy az egyik hal�lfal�ja r�m t�madt. Te csak egy senki vagy, az �leted eldobhat�!

Harry nem t�tov�zott, el�kapta p�lc�j�t, �s Zotmund nyak�ba m�lyesztette.

- Engedje el - mondta nyugodtnak sz�nt hangon, de aki r�n�zett, l�thatta, hogy d�h�s, mert szemei v�r�ss� v�ltak, pupill�i �sszesz�k�ltek, �s f�gg�legess� v�ltak.

A kocsma minden embere fel�j�k fordult, �s �gy t�nt, t�mad�sra k�szek, de Harryt jelenleg az �rdekelte a legjobban, hogy Piton �lje t�l ezt a kirohan�s�t. Zotmund egy darabig figyelte a fi� szem�t, majd elengedte a f�rfit, de m�g mindig �t n�zte.

- Menjetek innen - intett a fi� t�rsainak, akik haboztak, de Hermione gyorsan d�nt�tt, �s arr�bb r�ngatta Pitont, de nem hagyt�k el a kocsm�t, az ajt�ban meg�lltak. Piton, t�le szokatlanul, csendben volt, �s nem h�sk�d�tt. Tal�n tudta, hogy ezt Harrynek kell elint�znie, � ehhez kev�s szimpla var�zsl�k�nt.

A fi� zsebre tette a p�lc�j�t, mire a n� az asztalra ugrott - mindent leverve onnan -, �s most m�r egy d�h�s, t�madni k�sz�l� �llathoz hasonl�tott. Harry tudta, hogy le kell nyugtatnia, k�l�nben itt kit�r a vereked�s, vagy ami m�g rosszabb, a harc.

Sejtette, hogy senki sem fog megmozdulni, m�g Zotmund nem t�mad, �gy legink�bb r� koncentr�lt. Az eg�sz kocsma megtelt a fesz�lts�g szag�val, amit Harry pontosan �rzett, de tudta, �lve kis�t�lhatnak, ha nem ugrik a n�nek.

Gondolt egyet, kiengedte hossz� k�rmeit, �s mivel v�rfarkas el�g k�zel volt hozz�, megragadta a tark�j�t, �s belem�lyesztette �ket a h�sba. R�gt�n meg�rezte a kicsordul� v�r illat�t, de nem foglalkozott vele. Egy mozdulattal olyan k�zel h�zta mag�hoz, hogy annak meg kellett kapaszkodnia, hogy orra ne bukjon. Harry semmit nem csin�lt, csak a szem�be n�zett, majd a f�l�hez hajolt �s v�szj�sl� hangon, halkan belesuttogta:

- Rem�lem tudja, hogy a t�r �tad�s�val al��rta a hal�los �t�let�t!

Elengedte a n�t, �s r�meredt v�res kez�re, ami olyan er�vel hatott r�, hogy egyszer�en k�ptelen volt ellen�llni, musz�j volt megk�stolnia, amit egy pillanat alatt megb�nt. Amikor bekapta az egyik ujj�t, nem a szok�sos f�mes �zt �rezte, hanem valami olyasmit, mintha petr�leumot ivott volna. Elfintorodott, v�g�l kik�pte a sz�j�ban �sszegy�lt v�rt.

Egy pillanatra m�g a nyak�t szorongat� Zotmundra n�zett, majd h�tat ford�tott, el�vett egy zsebkend�t, �s t�r�lgetni kezdte a kez�t, mik�zben kis�t�lt a felbolydult kocsm�b�l, nyom�ban Pitonnal �s Hermion�val.

F�l f�llel m�g hallotta, ahogy egy t�rsa a s�r�lt n�h�z ugrik, �s megk�rdezi: „J�l vagy, Zita?”, mire csak egy d�h�s h�rg�s, majd m�rges csapkod�s volt a v�lasz. A v�rfarkasok vezet�je feltehet�en egy kis b�tort�r�sben igyekezett lecsillapodni.

Mikor m�r kijutottak a hegyb�l, �s �jra Budapest utc�in s�t�ltak, Harry szeme m�r �jra z�ld volt, k�rmei visszah�z�dtak, �s teljesen nyugodtan figyelte Piton halotts�padt arc�t.

- Sajn�lom, elragadott az indulat - pr�b�lt valami m�don bocs�natot k�rni a f�rfi, ami�rt r�t�madt Zotmund Zit�ra.

- T�l vagyunk rajta - legyintett Harry, azt�n tekintete tal�lkozott Hermion��val, ami teljesen csod�lkoz�, s�t, egyenesen d�bbent volt.

- Harry - habogta -, mi volt ez?!

- Nem tudom, mire gondolsz - felelte a fi� teljesen nyugodtan.

- Azt hittem megcs�kolod azt a n�t, olyan k�zel hajolt�l hozz� - borzongott meg a l�ny.

- M�g a v�r�re is hamarabb r�bukn�k, pedig hidd el, hogy borzalmas �ze van...

- Honnan tudtad, hogy nem fognak megt�madni?

- Meg�rz�s - v�laszolta az igazs�gnak megfelel�en.

- V�r�s volt a szemed - sz�lalt meg Piton.

- D�h�s voltam - felelte Harry nyugodtan.

- Mit mondt�l Zotmundnak? - k�rdezte Hermione k�v�ncsian. - Tiszt�ra megfagyott bent a leveg�.

- Azt, hogy borzalmas �ze van a v�r�nek - hant�zta.

- De Harry, azt ut�na k�stoltad meg - ellenkezett a l�ny.

- Lebuktam - felelte a kis kiv�lasztott, de a k�rd�s v�lasz n�lk�l maradt.

Csendben s�t�ltak a sz�ll�suk fel�, csak Hermione n�zett n�ha bar�tj�ra, de v�g�l egyszer sem sz�lalt meg - tal�n nem tal�lta a szavakat.