30. A t�sz

- Hermione, menj vissza a sz�ll�sunkra – sz�lalt meg Piton nyugodtnak sz�nt hangon. – K�rlek – tette hozz�, mikor l�tta, hogy tiltakoz�sra nyitja a sz�j�t.

A l�ny – tal�n az�rt, mert sz�pen k�rt�k -, engedelmeskedett, �gy a h�rom f�rfi mag�ra maradt.

- J�tszunk ny�lt k�rty�kkal – aj�nlotta Piton Eriqnek. – Amit l�tott, az nem az, aminek l�tszik.

Harry ugyan m�g nem mert mindent pontosan elmagyar�zni, de v�delm�be vette Pitont.

- � nem olyan hal�lfal�, mint akit meg�lt – magyar�zta.

- Maga Perselus Piton? – k�rdezte Eriq, elej�t v�ve a tov�bbi magyar�zkod�snak.

- Igen, de honnan ismer? – lep�d�tt meg �szint�n Piton.

- Van egy k�z�s ismer�s�nk.

- A francba, hogy nem j�ttem r� hamarabb! – morgott a f�rfi. – Maga is k�z�l�k val�, igaz? A Mester pedig, akit eml�tett, nem m�s, mint Felippe Lugosshy, ha nem t�vedek.

- Nem t�ved. A Mester nem egyszer eml�tette m�r mag�t.

Harry csak kapkodta a fej�t, neki ez a besz�lget�s teljesen �rtelmetlen volt. �gy d�nt�tt, elege van ebb�l, �gy kifakadt.

- Nekem is elmagyar�zhatn� m�r v�gre valaki, mi a fene van! – ord�totta a kis kiv�lasztott.

- Ink�bb megmutatom – mosolyodott r� Eriq, �s egy pillanatra elfordult. Mikor visszan�zett, �risze piros volt, m�g pupill�ja hossz�k�ss� v�ltozott. Arc�n nem volt v�ltoz�s, de ahogy elmosolyodott, kivillantak hegyes fogai. El�z�kenyen felmutatta kezeit is, amelyen a k�rmei meghosszabbodtak, �s fekete sz�nt vettek fel.

Harrynek minden azonnal vil�goss� v�lt. Eriq egy v�mp�r, a Mester pedig akkor az a f�rfi lehet, akit Piton ismer�sek�nt emlegetett, �s akivel az �j p�lc�j�t akarja elk�sz�ttetni.

Minden egybev�gott: Eriqkel mindig este �s �jjel tal�lkoztak, el�z� este nem k�s�rte �t �ket a foly�n, �s Hermione… most m�r �rtette, mi�rt viselkedett olyan furcs�n a l�ny. �j ismer�s�k v�mp�r vonzereje b�jolta el, amit �k ketten Pitonnal nem vehettek �szre, hisz f�rfiak.

A v�mp�r v�rszomjasnak t�nt j�k�p� arc�val �s furcsa szemeivel, amelyek kontrasztot alkottak. Harry m�r sejtette, Avery arca mi�rt j�rt olyan cs�ny�n a k�zelharc sor�n – tal�lkozott azokkal a k�rm�kkel.

- Ha mindenki tud mindent, akkor megk�rhetn�nk, hogy vezessen el minket a Mesterhez? – �rdekl�d�tt Piton udvariasan.

- Maguk is azt a bizonyos kelyhet keresik, professzor �r? – sz�k�lt �ssze sz�m�t�an Eriq szeme. – Mit akarnak a v�mp�rok vez�r�t�l? Azt alig hiszem, hogy sz�vesen besz�lgetn�nek a r�gi sz�p id�kr�l!

- Szeretn�k k�sz�ttetni vele egy �j p�lc�t – mondott f�ligazs�got Piton. – Milyen kehelyr�l besz�l?

- Ne j�tssza meg mag�t! – fenyeget�z�tt csak f�lig j�t�kosan a v�mp�r. – Mostan�ban mindenki a kelyhet akarja. Az elm�lt h�napban m�r h�sz hal�lfal� t�nt el nyomtalanul a k�rny�ken – b�szk�lkedett. – P�lc�t akar? – v�ltott azt�n t�m�t. – Akkor rossz h�rem van, a Mester m�r nem foglalkozik p�lcak�sz�t�ssel. Megunta, hogy ezer �ve ugyanaz a hobbija, �gy az elm�lt k�tsz�z �vben kinevelt egy ut�dot maga helyett. Az Aszk�ta hasonl�an tehets�ges, vele �sszehozhatom, ha gondolja.

- K�sz�n�m, lek�telezne, de �n Felipp�vel is szeretn�k tal�lkozni – akad�koskodott Piton.

Harry ink�bb nem sz�lt bele az alkuba, mert �rezte, hogy ehhez volt tan�ra jobban �rt, �s Eriq is egyre kev�sb� tetszett neki. L�tszott rajta, hogy keresi a gyenge pontot rajtuk, szeretne alkut k�tni vel�k, ingyen nem fog inform�ci�kat adni. Nem kellett sok�ig v�rakoznia, hamar kib�jt a sz�g a zs�kb�l.

- Elvezetem magukat a Mesterhez, ha cser�be megkapom Hermion�t – k�z�lte.

- Tess�k?! – robbant ki Harryb�l a d�bbenet els� hull�m�ban.

- �n m�g fiatal v�mp�r vagyok, alig sz�z �ves. Sz�ks�gem van egy t�rsra, aki ut�nam j�n a rangl�tr�n – magyar�zta. – Hermione nagyon tetszik nekem, �s �gy t�nik, vev� a szem�lyes var�zsomra. Ha kisz�vom a v�r�t, �n er�sebb leszek, � pedig seg�t egy kicsit meg�j�tani a kl�nunk m�r kiss� belterjes v�rvonal�t. Ha nem kapom meg �t, nincs tal�lkoz�, r�ad�sul el�js�golom mindenkinek, hogy �j hal�lfal� �l�lkodik a faluban. Van m�r n�h�ny kiegyenes�tett kasza ilyen esetre - nevetett fel. – Az itt �l�k nagyon v�rszomjasak, n�ha jobban szeretik a fizikai brutalit�st, mint a var�zsp�lc�val v�gzett tiszta munk�t. Mit gondolnak, egyed�l int�ztem el azt a h�sz hal�lfal�t? – vigyorgott, mik�zben a Hold f�nye megcsillant a t�hegyes fogakon, mire Harry nyelt egy nagyot.

- �s a t�bbi v�mp�r? – h�zta az id�t a besz�lget�ssel, mialatt igyekezett gondolkodni, mihez kezdjenek.

- �n j�rok be egyed�l a faluba, a t�bbiek egy ideje nem vegy�lnek a haland�kkal – magyar�zott Eriq. – Pont ez�rt hi�ba gondolj�k, hogy engem megker�lve be tudnak jutni a Mesterhez, ez teljesen lehetetlen!

- Rendben, akkor a mag�� a l�ny. Holnap este tal�lkozunk, addig szervezze meg a tal�lkoz�t! – b�lintott semleges arccal Piton.

Harry azt hitte, rosszul hall. Meg�r�lt a f�rfi? Kiszolg�ltatn� Hermion�t egy tal�lkoz��rt, aminek lehet, hogy semmi haszna sem lesz sz�mukra, ink�bb csak vesz�llyel j�rhat?

Am�g mindezt v�giggondolta, arra is r�d�bbent, hogy m�g Piton sem ilyen ostoba. Hisz Mardek�ros! Lennie kell valamilyen terv�nek, ilyen �zletbe nem menne bele csak �gy.

Miut�n vissza�rtek a h�zik�jukba, bebizonyosodott Harry igaza, hogy a f�rfi nem j�tszik Hermione �let�vel, de amit hallott, att�l teljesen megd�bbent.

- Nem mehet oda Hermione helyett – sz�rte a fogai k�z�tt Harry. – Majd �n megyek.

- Potter, nem kell j�tszani a h�st, �n megyek, mert �n meg tudom v�deni magam. Ti pedig besz�ltek Felippe-vel.

- �lljon meg a menet – pattant fel Hermione a sz�kr�l. – Az �n b�r�mr�l van sz�, mi�rt ne mehetn�k �n?!

Mire befejezte a mondatot, mindketten r�n�ztek, �s a l�ny kiolvashatta a tekintet�kb�l, hogy m�lys�gesen le van sajn�lva, de itt nem � d�nt.

- �n semmit sem tudok a v�mp�rokr�l, ahogy Hermione sem, mert k�l�nben m�r r�gen felismerte volna Eriqet – vetett egy �jabb sz�r�s pillant�st Harry Hermion�ra, mire a l�ny teljesen elpirult. – A legjobb az lenne, ha �n menn�k Eriqhez, maguk meg a Mesterhez, meg ahhoz az Aszk�t�hoz, vagy kihez. �s… - emelte fel a hangj�t, hogy senki se sz�lalhasson meg -, ha fizikailag nem is, de m�gi�val meg tudom v�deni magam. Sz�ks�g�nk van a serlegre, mag�nak p�lc�ra, �s ha nekem hozza l�tre Aszk�ta a p�lc�t, akkor semmire se megy majd vele.

- Ebben igaza van – s�hajtott Hermione.

- Nem �hajtom kock�ra tenni egyik�t�k �let�t sem – morogta Piton, de Harry l�tta, hogy meggy�zte a f�rfit.

- T�ls�gosan hamar beleegyezett, nem volt ideje �tgondolni mindent – mosolygott a fi� eln�z�en a f�rfira.

- A p�lc�ra nem gondoltam, csak a kehelyre.

- Pedig, ha valakire, mag�ra nem jellemz�, hogy ne lenne k�r�ltekint� – mondta Hermione szemreh�ny�an.

- Ember vagyok, t�vedhetek – morogta Piton kelletlen�l.

- Ink�bb csak nincs hozz�szokva, hogy nem egyed�l van, �s m�sok �let��rt is felel�s, j�l sejtem? – k�rdezte Harry, de nagyon j�l tudta a v�laszt, �gy nem v�rta meg, hogy mit mond a f�rfi, fel�llt �s t�lt�tt mag�nak egy b�gre g�z�lg� te�t, amit �pp a besz�lget�s elej�n kezdett el f�zni. A konyhapultnak t�maszkodott, �s miel�tt �jra megsz�lalt volna, belekortyolt a forr� italba. – El� kellene k�sz�teni a sz�zf�l�f�zeteket. Egy�ltal�n van el�g?

- H�rom adag van, mindegyik egy-egy �r�ra el�g.

- K�rd�s, hogy egy �ra el�g lesz-e. De akkor magammal viszem mind a h�rmat, �s majd iszok bel�le, ha sz�ks�ges.

- �s �n? - h�b�rg�tt Hermione.

- Te jobb, ha kimaradsz ebb�l – felelte Harry rezign�ltan.

- Na azt m�r nem!

- Granger, b�rmennyire is f�j – ironiz�lt -, Potternek igaza van. Jobb, ha ebb�l kimaradsz.

- Nem – csapott az asztalra a l�ny m�rgesen. – Nem �rdekel, mit gondoltok, nem d�szpinty vagyok, akit v�deni kell. Nem fogtok kihagyni semmib�l, �s ha esetleg megpr�b�lj�tok, a porig �tkozlak benneteket, �rthet� voltam?

- H�, Hermione, meggy�z� volt, de nem – n�zett Harry a l�nyra �rtatlan szemekkel. – R�d m�sk�nt van sz�ks�g�nk. Te leszel a k�ls� szeml�l�, aki id�ben k�zbel�p, ha gond van.

Szinte hallani v�lte, ahogy a d�h�s l�ny a fog�t csikorgatja. Arca kipirosodott a d�ht�l, �s Harry azon vette �szre mag�t, hogy arra pr�b�l v�laszt tal�lni, hogy mikor v�ltozott meg ennyire Hermione. Ezel�tt soha nem l�tta m�g d�h�snek, vagy legal�bbis nem ennyire, �s ha az is volt, visszafogta mag�t, de sohasem fakadt ki. Maga el� meredve pr�b�lt r�j�nni a megold�sra, m�g arra nem jutott, hogy tal�n Ron hal�la az eg�sznek a kulcsa, vagy Hermione is l�lekhurcol�? Felkapta a fej�t, �s a l�ny szem�be n�zett, de ugyanazok a melegbarna szemek n�ztek vissza r�, csak most telve volt d�hvel �s elkeseredetts�ggel. Harry akkor j�tt r�, hogy f�lti �t, tal�n Pitont is, �s nem akarja elvesz�teni.

M�lyet s�hajtott, �s elhessegette az a bosszant� gondolatot, hogy ez az akci� ak�r az �let�t is k�vetelheti. Ink�bb azon kezdett el gondolkozni, hogy mennyire megv�ltozott � is Ron hal�la �ta. Tal�n � is ugyanannyira m�s lett, mint amilyen el�tte volt? Most, hogy �gy belegondolt, r� kellett j�nnie, hogy Hermione az �let�ben az egyetlen t�maszpont, �s ha � nem lenne, m�r r�gen �sszeomlott volna, vagy ami m�g rosszabb, �rdektelenn� v�lt volna mindenki ir�ny�ba. Ha nincs Hermione, �s az �tbesz�lt �jszak�k, vajon hol tartana most? Tal�n ott, hogy elbujdosna, �s t�volr�l v�gign�zn�, hogy teszi t�nkre mag�t a var�zsl�vil�g? V�gign�zn�, hogy d�nti romba Voldemort a vil�got? Tal�n v�gs� elkeseredetts�g�ben, � is a Nagy�r mellett k�t�tt volna ki, mint hal�lfal�? Nem, ez a vari�ci� kiz�rt, de az el�bbiek b�rmelyike megeshetett volna vele.

Ahogy belegondolt, r�j�tt, hogy most sem az�rt teszi, mert szent meggy�z�d�se, hogy neki kell megmentenie a vil�got, ink�bb csak k�teless�gb�l, �s az�rt, hogy v�gre t�l legyen rajta, �s nyugodt sz�vvel elmehessen valahov�, miut�n v�ge ennek az �r�letnek. Persze, csak ha t�l�li. T�l fogja �lni? Lehet, hogy nem is kellene ilyen nagy dolgokban gondolkoznia, mert Voldemort m�g azel�tt meg�li, hogy ak�r b�rmit is mondhatna.

De, ha egyszer t�l�li, tal�n t�l fogja, mert t�l akarja… t�nyleg t�l akarja �lni? Hermion�n k�v�l m�r senki sincs, aki�rt �rdemes lenne. A Weasley csal�d kitagadta, Dumbledore halott, Ron halott, Dursley�k soha nem jelentettek neki semmit. Csak Hermione maradt neki, �s, ha jobban belegondol, tal�n Piton.

R�emelte tekintet�t a m�sik kett�re, �s n�zte, ahogy Hermione kipirult arccal veszekszik Pitonnal, aki csak nyugodt hangon magyar�z neki.

Csak �k maradtak, akikr�l elmondhatja, hogy a p�rtj�n �llnak. A f�rfit ugyan nem nevezhetn� bar�tj�nak, de m�g ahhoz hasonl�nak sem, ink�bb csak �gy gondolja, hogy t�rs�ul szeg�d�tt a viharban, de amint a hurrik�n lecsendesedik, soha t�bb� nem l�tja.

Hi�nyozna neki? Nem, dehogyis, gy�zk�dte mag�t. Vagy m�gis sz�ks�ge lenne r�? A g�nyol�d�s�ra, az igazs�gtalans�g�ra, vagy… be kell vallania, a b�lcsess�g�re �s embers�g�re, amit soha nem l�tott, de tudta, hogy ott van benne. N�ha el�t�r �s megmutatkozik, �s ilyenkor �gy �rzi, mintha nem lenne egyed�l ebben a nagy vil�gban. Ebben az �ri�si viharban.

- Harry – sz�l�totta valaki t�volr�l, �s meglepet�s�re Piton volt az.

- �, igen? – lep�d�tt meg, �s hirtelen azt se tudta, hol van, �s mit ny�gj�n ki. K�rben�zett, �s �szrevette, hogy Hermione m�r nincs ott.

- Nagyon elmerengt�l – felelte, szokatlanul nyugodt �s kedves hangon.

- �n csak… - Nem tudta, mit mondhatna. Legkev�sb� sem akarta bevallani, hogy mir�l gondolkozott, pl�ne nem neki, �gy gyorsan elterelte a sz�t. – Megint Harrynek sz�l�tott.

- Mert a Potterre nem figyelt�l.

- Aha, �rtem – motyogta csal�dottan. Igaz�b�l maga sem tudta, mit v�rt volna, de a v�lasz ki�br�nd�totta. Ink�bb belekortyolt kih�l� f�lben l�v� te�j�ba, hogy elrejtse let�rts�g�t.

�gy t�nt, Piton nem vette �szre, vagy csak �gy tett, mint aki nem akarja tudom�sul venni a hangnemet.

- Tudod akkor a dolgod – sz�lalt meg a f�rfi.

- Igaz�b�l nem figyeltem – suttogta Harry szemles�tve.

- Jellemz� – g�nyol�dott a f�rfi, visszatal�lva r�gi �nmag�hoz, ami meglepte, hiszen nemr�g m�g majdnem kedvesen sz�lt hozz�. Piton f�l perc alatt felv�zolta, mit kell tennie, �s � csendesen figyelt. Igyekezett meg�rteni minden r�szlet�t a dolognak, ami hellyel-k�zzel siker�lt is.

- Mindent �rtesz? – k�rdezte a f�rfi v�g�l, mire Harry b�lintott. Lenyelte te�ja marad�k�t, �s t�vozott a konyh�b�l.

Miut�n lezuhanyozott, beb�jt �gy�ba, �s igyekezett elaludni, de m�g �r�k m�lva sem j�tt �lom a szem�re. Egyik oldal�n Piton szuszogott �temesen, m�sikon Hermione forgol�dott, aki csendesen megsz�lalt.

- Mi a baj, Harry, nem tudsz aludni? – k�rdezte suttogva.

Harry n�mi gondolkod�s ut�n v�laszolt csak.

- Hi�nyzik Ron horkol�sa – felelte.

- Horkoljak neked, hogy el tudj aludni? – k�rdezte Hermione, �s Harry hallotta a hangj�n, hogy mosolyog, �s szinte l�tta maga el�tt a szomor� szemeket is, b�rmennyire is s�t�t volt. – F�lsz a holnapt�l? – komolyodott meg a hangja.

Harry nem v�laszolt, percekig hallgatott.

- Minden napt�l f�lek, mi�ta az eszemet tudom – mondta csendesen. �rezte, ahogy Hermione keze megszor�tja az �v�t.

- Itt vagyok veled, ne f�lj. Megv�delek mindent�l – boh�ckodott a l�ny.

�sszeszorult a sz�ve erre a p�r sz�ra, sz�m�ra a vil�got jelentette ez a k�t mondat. K�zelebb k�szott a l�nyhoz, �s �t�lelte.

- K�sz�n�m, Hermione, hogy mellettem vagy. Nem tudom, hol lenn�k most n�lk�led.

- �n sem tudom, hol lenn�k n�lk�led – felelte a l�ny csendesen.

Percekig �ltek egym�st �lelve, m�g a fi� zakatol� sz�ve csendesedni nem kezdett. Elny�ltak az �gyon, �s Harry egy kis id� m�lva �lomba szender�lt.

M�snap Harry igyekezett elker�lni mindenkit, amennyire ez lehets�ges volt abban a kis h�zban. Kiment a teraszra, �s belevetette mag�t az ott �ll� igen elny�tt, koszos hintasz�kbe, �s maga el� meredve gondolkozott mindenen �s mindenkin, nem t�r�dve a nagy, lagymatagon kavarg� h�pelyhekkel.

Lassan j�tt el az �jszaka, �s a vihar egyre er�s�d�tt, a h�pelyhek m�r nem lust�n kergett�k egym�st, hanem sz�net n�lk�l hullottak, �s testet �lt�ttek az ork�nk�nt f�j� sz�lben. Harry arc�ba, illetve Hermione arc�ba h�zta a csukly�j�t, �s pr�b�lt n�ies l�ptekkel haladni, de egyr�szt megakad�lyozta az �t folyton elf�jni akar� sz�l, m�sr�szt nem szokott hozz�, hogy egyenes h�ttal, egym�s el� rakott l�bakkal j�rjon. Egy ideig pr�b�lkozott vele - igyekezve nem �szrevenni Piton sz�r�s tekintet�t -, de hamar feladta.

Alig l�ttak a h�es�st�l, ami megk�nny�tette az � dolgukat is, mert �gy legal�bb addig nem leplez�dnek le, am�g szabad �g alatt vannak. Ha m�r nem lesznek, b�rkinek fel fog t�nni, hogy valami turpiss�g van a dologban, de Piton terve szerint nem kell sok�ig kih�zniuk, amint tal�lkoznak Felipp�vel, � seg�teni fog nekik.

Amikor meg�rkeztek, Harry igyekezett a lehet� legb�josabban Eriqre mosolyogni, aki el�gedetten biccentett oda Pitonnak. Elindult el�tt�k, vezetve �ket. Legal�bb egy f�l �r�t gyalogoltak a szakad� h�ban, mire meg�rkeztek a megfelel� barlangbej�rathoz, amiben Harry felismerte azt a kis barlangbem�lyed�st, amibe Hermione m�szott be n�h�ny napja. Majdnem megsz�lalt, hogy � nem fog bef�rni, mikor r�j�tt, hogy a l�ny test�ben van, teh�t most ez nem lehet akad�ly. �ppen l�pett a barlangsz�j fel�, amikor Eriq egy er�lyes mozdulattal visszar�ntotta.

- Hermione, te maradsz, Piton bar�tunknak egyed�l kell bemennie. Te velem j�ssz!

Harry r�m�lten n�zett az el�tte �ll� Eriqre, majd a mellette �ll�, fesz�ltnek l�tsz� f�rfira, aki halv�nyan biccentett. Gyorsan rendezte von�sait, ami felesleges volt, hiszen alig l�tt�k egym�st az arcukba hull� h�t�l. A v�mp�r megindult mell�le, �gy � k�nytelen-kelletlen k�vette, b�r megfordult a fej�ben, hogy ellenkezik, de Piton egy pillant�ssal kiverte a fej�b�l ilyesf�le gondolatait. N�m�n k�vette Eriqet, holott sejtette, hogy a veszt�be s�t�l.

N�h�ny perces s�ta ut�n meg�rkeztek egy �jabb barlanghoz, amire Harry nem is eml�kezett, pedig n�h�ny napja itt is k�r�ln�ztek. �ttuszkolta mag�t a bej�raton, �s �rdekes dolog t�rult a szeme el�: alig n�h�ny l�p�s ut�n egy sz�kebb v�jatban, egy �ri�si, bev�sett csarnokszer�s�gbe �rkeztek. A csarnokb�l minden ir�nyba �jabb j�ratok ny�ltak, �s a k�zep�n egy asztalszer�s�g volt, amin�l legal�bb harminc v�mp�r �lt. Harry nagyot nyelt, �s r�j�tt, hogy Piton terve ebben a pillanatban foszlott sz�t, hiszen � nemhogy elb�rna vel�k, de m�g elmenek�lni sem tud. Az �sszes v�r�s szem r� szegez�d�tt, �s hirtelen �gy �rezte mag�t, mintha legal�bb harminc Voldemorttal n�zne farkasszemet.

H�trafordult, �s k�s�r�j�re n�zett, aki fej�vel az asztal fel� intett, � pedig remeg� l�ptekkel megindult a v�mp�rok fel�, �s harminc szemp�rral k�s�rve helyet foglalt az egyik sz�ken.

- Eriq, te ezt komolyan gondoltad? – horkant fel az egyik tagbaszakadt, �sz�l� f�rfi.

- A legteljesebben – hajolt meg a k�rdezett, mik�zben h�travetette havas csukly�j�t. Harry k�vette p�ld�j�t, b�r igyekezett ezt a lehet� legn�iesebben tenni.

- Hogy h�vnak? – sz�lalt meg �jra a feh�res haj� v�mp�r.

- Hermione Granger – felelte f�l�nken, mire l�tta, hogy �tsuhan a f�rfi arc�n az �rtetlens�g, majd a megvet�s.

- M�g csak nem is aranyv�r�, Eriq, hogy hozhattad ide?!

- Tlemans, ne �v�lts – morgott a mellette �l�, fekete haj�, b�jos arc� v�mp�rn� –, zeng t�led a barlang!

Harry m�g mindig nem mert megsz�lalni, de sejtette, hogy ez a Tlemans nagyon is j�l tudja, hogy kik aranyv�r�ek. Ez eddig j� jel, h�tha nem fogj�k megharapni, ha az �sz�l� f�rfi nem �rt vel�k egyet. Tal�n � lenne az a h�res Mester, akir�l Piton �s Eriq besz�lt?

- Sajn�lom Corina �rn� – hajtott fejet Tlemans a b�jos arc� n�nek, Harry legnagyobb meglepet�s�re.

- �llj fel, Hermione – fordult hozz� Corina, mik�zben kez�vel intett. Mikor � m�g mindig meredten b�multa a sz�ps�get, az hozz�tette. – K�rlek.

Harry nagy nehezen fel�llt, ami ugyan el�gg� esetlenre siker�lt, de mindenki betudta annak, hogy f�l t�l�k.

- Szeretn�l egy�ltal�n v�mp�r lenni? – k�rdezte a n�, m�lyen a szem�be n�zve.

Elb�v�lte a Corin�b�l �rad� sz�ps�g �s b�j, �gy nem is figyelt oda a szavaira, gondolkod�s n�lk�l b�lintott. Mellette Eriq sz�ja g�nyos mosolyra h�z�dott. Corina fel�llt, �s Harry szemeit�l k�s�rve k�zelebb s�t�lt hozz�juk.

- Vedd le a tal�rod – parancsolta, �s � megtette.

A n� k�zelebb l�pett hozz�, �s �sszesz�k�lt szemekkel n�zett r�, majd orrcimp�i mozogni kezdtek, mik�zben szagolgatni kezdte Harry nyak�t �s arc�t. A v�mp�rn� szem�ben felismer�s villant, �s � m�r tudta, hogy elveszett, ez a n� pontosan tudja, hogy � nem Hermione Granger.

Corina lassan megker�lte, egy mozdulattal t�rdre k�nyszer�tette, �s ugyanazzal a lend�lettel pofonv�gta Eriqet, aki t�rdre esett, pont Harry mellett.

- Te merlin�tkozta idi�ta – sziszegte. – Ez egy fi�! Sz�zf�l� F�zetet ivott!

Az asztaln�l �l�k egy emberk�nt felmordultak.

- Sajn�lom, �rn�, nem tudtam - hebegte a f�rfi reszketve.

- Sz�gyent hozol a v�mp�rv�rre – kiab�lta Tlemans az asztal m�sik oldal�r�l.

- Tlemans, ne �v�lts m�r – n�zett a f�rfira Corina. – Nos, fiatalember, k�t m�dja van, hogy megtudjuk, hogy ki vagy. – A n� ism�t k�rbe s�t�lta Harryt, majd egy mozdulattal felh�zta a f�ldr�l. – Vagy megv�rjuk, m�g elm�lik a f�zet hat�sa...

- Vagy? – k�rdezte Harry rosszat sejtve.

- Vagy megharaplak, �s visszav�ltozol. Ha nem tetszik, amit l�tok, meghalsz.

- Gondolom az sz�ba se j�het, hogy megmondom – h�zta el a sz�j�t, de m�r tudta, hogy mindegy, mit mond, bajban van, mert Corina a harap�st r�szes�ti el�nyben.

- Mi�rt hinn�nk neked? – k�rdezte a n�, mik�zben megnyalta az egyik hossz� szemfog�t. Harry a vesz�ly ellen�re megb�v�lve figyelte a mozdulatot.

- J�l sejtem, kev�s az, ha a szavamat adom – ny�gte ki v�g�l.

- J�l sejted – felelte, mik�zben k�zelebb l�pett hozz�.

Harry – kiss� nehezen gondolkodva - felm�rte az �sszes menek�l�si lehet�s�g�t, de j�l tudta, hogy a v�mp�rok er�f�l�nyben vannak. Csapd�ban van, �s a p�lc�ja vajmi kev�s seg�ts�g ennyij�kkel szemben. El�nt�tte a jeges r�m�let, mik�zben tett egy l�p�st h�trafel�.

- Ne f�lj, alig fog f�jni – susogta a n� a f�l�be, miut�n nekiszorult a barlang hideg fal�nak.

P�lc�ja ut�n kutatott, de sehol sem tal�lta.

- Ne keresd a p�lc�t, n�lam van – mutatta fel a n� minden rem�ny�t.

Nem leplezheti le mag�t, hogy tud p�lca n�lk�l is var�zsolni, de ha meg sem pr�b�lja, meg�lik. Tenyer�t a v�mp�rn� fel� ford�totta, megfesz�tette minden ujj�t, �s egy l�k� mozdulatot tett, mik�zben az Obstruct�ra gondolt.

Corina t�bb m�tert rep�lt, �s az asztalon k�t�tt ki, ami egy reccsen�ssel megadta mag�t alatta, �s �sszeroskadt. A n� fel�lt a hely�r�l, �s egy mozdulattal let�r�lte a homlok�b�l kicsordul� v�rt.

- Ezt meg hogy…? – b�mult Harry kez�re, ami m�g mindig t�kr�zte az el�z� mozdulatot: feltartva �llt a leveg�ben, kifesz�tett teny�rrel. Corina Eriqre �s egy sz�ke v�mp�rra n�zett. – Fogj�tok le, hogy megharaphassam.

Eriq �s a sz�ke egy fut� pillant�st v�ltottak, majd bizonytalan l�ptekkel elindultak fel�. Harry nem l�tott m�s megold�st, mint a kombin�lt var�zslatokat, de tudta, hogy az p�lca n�lk�l nem megy. A sz�ke v�mp�r t�nt nagyobb ellenf�lnek, �gy fel� ir�ny�totta ujjait, �s az hasonl� �vben rep�lt el, mint nem sokkal el�tte Corina.

Eriqre m�r nem volt ideje, mert a f�rfi m�r mellette volt, �s mindk�t kez�t lefogta. Egy m�sodperc m�lva megjelent egy �jabb v�mp�r, �s a jobb kez�t csukl�b�l beg�rb�tette, hogy ne tudjon var�zsolni. Harry hallotta a csont roppan�s�t, de nem �v�lt�tt fel, igyekezve megtartani a marad�k m�lt�s�g�t – az ut�bbi id�ben �gyis hozz�szokott a csontt�r�sekhez.

Corina m�r el�tte �llt, amikor megsz�lalt.

- Meg fogja b�nni – n�zett m�lyen a n� szem�be.

- Megl�tjuk – vigyorgott k�jesen, �s k�zel hajolt Harry nyak�hoz.

Egyetlen sz�r� �rz�s, majd az eg�sz v�ll�t bet�lt� f�jdalom k�vette a harap�st. Agy�ban z�gni kezdett valami, szemei el�tt szikr�k pattogtak, �s r�vid id�n bel�l l�bait elhagyta minden er�. Lassan els�t�t�lt el�tte a vil�g, mik�zben elkezdett visszav�ltozni. M�g valahonnan messzir�l hallotta, ahogy a v�mp�rok felh�rd�lnek.