22. Piton kiborul, Harry leborul

Amikor visszat�rtek Piton h�z�ba, mindenki csendben maradt �s visszavonult a szob�j�ba. Hermione �gy d�nt�tt, itt az ideje, hogy elk�sz�tse a riaszt� �rm�ket, amiket kor�bban �g�rt Harrynek.

A fi� �rdekl�dve n�zte a bonyolultnak t�n� var�zsig�ket �s mozdulatokat, amelyek nyom�n az egyszer� p�nz�rm�kb�l riaszt� v�lt.

- L�tod? M�r k�sz is – tette a fi� el�, miut�n v�gzett. – T�bbet k�sz�tettem, hogy m�soknak is adhassunk. Ha forr�v� v�lik, baj van. Akkor el�vessz�k, �s megn�zz�k, W vagy D bet� van-e rajta, �s m�r tudjuk is, hogy hov� kell sietn�nk! R�ad�sul c�mezhet� is, �s t�bb bet�t is r� tudsz �rni – jelentette ki b�szk�n.

- K�sz�n�m – �lelte meg Harry a l�nyt, majd Hedvig seg�ts�g�vel el is k�ld�tt egyet Lupinnak. A baglyot el�z�leg barn�ra var�zsolta, ami�rt h�s�ges �llata morcosan megcsipkedte az ujjait, de azt�n engedelmesen k�zbes�tette a csomagot.

- �s most? – k�rdezte Hermione. – Mit csin�ljunk?

- Gyakoroljunk valamit, amit itt bent a szob�ban is lehet. Nem szeretn�m ma zavarni Pitont.

- Rendben, akkor pr�b�lkozz a p�lca n�lk�li var�zsl�ssal, addig �n ut�na olvasok, mire k�sz�lhet Voldemort.

M�r s�t�tedett, amikor Harry le�vakodott a konyh�ba, rem�lve, hogy �resen tal�lja, de nem volt szerencs�je. Piton az asztaln�l �lt, h�ttal neki, fej�t a kez�re hajtotta. �vatosan vissza akart osonni a l�pcs� fel�, amikor a f�rfi megvet� hangs�llyal ut�na sz�lt.

- Ennyire ijeszt� a t�rsas�gom, Potter? – k�rdezte, de nem fordult h�tra.

Harry ezek ut�n ink�bb m�gis bement a konyh�ba, �s kiszolg�lta mag�t egy poh�r v�zzel. Csak f�lve pillantott h�zigazd�j�ra, de a l�tv�ny sokkolta.

Piton arca ny�zott volt, szeme v�reres, el�tte az asztalon egy szinte teljesen �res �veg �llt.

- J�l van? – �rdekl�d�tt Harry �vatosan.

- Nem – j�tt a vel�s v�lasz.

- Szeretne egyed�l maradni? Mert akkor �n…

- Maradj! �lj le – utas�totta a f�rfi. – K�rsz? – ny�jtotta fel� az �veget.

- Igen – v�laszolta Harry, mik�zben arra gondolt, hogy amit megiszik, legal�bb az sem volt tan�ra gyomr�ba v�ndorol, hisz ott m�r van el�g.

Piton meglepet�s�ben felvonta a szem�ld�k�t, de azt�n felkelt, tiszta poharat vett el�, majd egy tele �veget.

Miut�n visszatelepedett az asztalhoz, j�csk�n t�lt�tt a poh�rba, majd kih�v� tekintettel a fi� el� helyezte. Harry �gy gondolta, gyerekes lenne elfogadnia a ny�lt kih�v�st, �gy csak �vatosan kortyolt az italba. R�gebben Ronnak �s az ikreknek k�sz�nhet�en volt m�r dolga L�ngnyelv whiskyvel, �s tudta mag�r�l, hogy nem sokat b�r inni bel�le, miel�tt teljesen ki�tn� mag�t.

Percekig n�m�n kortyolgattak egym�ssal szemben, mikor Harry �szrevette, hogy volt tan�ra �t figyeli.

- A saj�t eml�keimet �lte �t Dumbledore – sz�lalt meg hirtelen.

- Tess�k? – lep�d�tt meg Harry. Nem �rtette, mir�l van sz�, de azt �rezte, hogy Pitonnak most besz�lget�sre van sz�ks�ge, �gy �rdekl�d� arcot v�gott.

- M�ltkor k�rdezt�tek, milyen m�reggel v�dte a S�t�t Nagy�r a med�lt. A m�rget �n k�sz�tettem, mint tudod, �s a saj�t, legsz�rny�bb eml�keimet t�pl�ltam bele, �gy �rtem el, hogy senki se b�rja �nsz�nt�b�l mind meginni.

Harry visszaeml�kezett a k�nra, ami az eset alatt el�nt�tte Dumbledore arc�t, �s sz�nni kezdte a f�rfit. Milyen �lete lehetett, ha m�r fiatalon ennyi negat�v �lm�nye volt? Hisz ut�na is j�csk�n kijutott bel�le.

F�l �r�n kereszt�l csak n�m�n iszogattak egy�tt, mindketten saj�t gondolataikban elmer�lve.

- �n �ltem meg a feles�gemet – jelentette ki Piton, megt�rve a csendet.

- Igen, tudom – b�lintott a fi�. – �n pedig Ront. Nem sz�nd�kos volt, de m�gis az �n hib�m.

- �n viszont h�lye voltam – kortyolt nagyot a f�rfi a pohar�b�l. – Nem az�rt, mert meg�ltem a feles�gemet, amikor m�r l�lekhurcol� volt. Sokkal kor�bban. El tudod azt k�pzelni Harry, hogy tizenh�t �vig �gy l�togattam a feles�gemet a k�rh�zban, hogy ott l�gott a nyak�ban a S�t�t Nagy�r med�lja? M�gsem tettem semmit, nem vettem le a nyak�r�l. Ha ezt megteszem, nem v�ltozik �t, �s b�k�ben halt volna meg.

- Nem volt mindig a nyak�ban – ellenkezett Harry. – Az �pol� azt mondta, csak n�ha akasztotta r�. Tal�n ez�rt v�lt ilyen lassan l�lekhurcol�v�.

- Az�rt v�lt l�lekhurcol�v�, mert �n minden�ron meg akartam menteni! – csapott d�h�sen az asztalra. – �vekig k�s�rleteztem egy gy�gym�d ut�n, amivel fel tudom �breszteni. Tudtam j�l, hogy hi�ba t�r mag�hoz, m�r nem lesz olyan, mint r�gen, m�gis ezzel foglalkoztam minden szabad id�mben! �s mi �rtelme volt? Ha nem t�r mag�hoz, nem indul el a S�t�t Nagy�rhoz, �s nem kell meg�ln�m!

- Ezek szerint be is adta neki, amit kifejlesztett? – lep�d�tt meg Harry, mik�zben r�szv�ttel a sz�v�ben n�zte a f�rfi bels� v�v�d�s�t, de fogalma sem volt, mit tehetne. – Mikor, hogyan?

- A k�r�t m�r tavalyel�tt elkezdtem. Lassan haladtam, mert az elm�lt id�szakban csak titokban osonhattam be a k�rh�zba… de az�rt mindig bejutottam, kiv�ve, amikor… tal�lkoztunk – h�zta el a sz�j�t v�dl� tekintettel, majd kivett egy med�lt a zseb�b�l.

Harry azonnal l�tta, hogy az a med�l van n�la, amelyet megszereztek akkor t�le.

- �r�l�k, hogy v�g�l visszajutott mag�hoz – motyogta a fi�, b�ntudatot �rezve, hogy valaha is elvette t�le.

- A k�rh�zban tal�ltam Rara �gya mellett. Gondolom, ti hagyt�tok ott, miut�n nektek m�r �rt�ktelen volt – mondta Piton k�t hatalmas korty k�z�tt. �gy t�nt, italba pr�b�lja fojtani b�nat�t.

- Az�rt hagytuk ott, mert oda tartozott – ellenkezett a fi�.

- �gy is mondhatod, ha jobban esik – g�nyol�dott Piton minden igazi �l n�lk�l. – Sokat kellett dolgoznom az�rt, hogy megszerezzem, mert ann�l a tolvajn�l volt. De alighogy megszereztem t�le, ti vett�tek el!

- Honnan tudta, hogy Mundungusn�l volt? – �rdekl�d�tt Harry.

- Onnan, hogy egy rohadt tolvaj! Kir�molta a Black h�zat, amikor gy�szoltad azt a bolh�s kuty�t.

- H�, ne nevezze �gy Siriust! – ugrott fel d�h�sen Harry. A f�rfi most t�l messzire ment.

- J�l van, bocs�nat! – visszakozott Piton. – Nekem mindig egy bolh�s kutya marad, de majd ezent�l jobban figyelek az �rz�seidre – nevette el mag�t, amib�l tiszt�n l�tszott, hogy m�r r�szeg.

Harry morcos tekintettel vissza�lt az asztalhoz, �s � is ivott egy kicsit.

- �n azt hittem, Mundungusn�l van a horcrux, mert Regulus Blacket hittem a tolvaj�nak.

- Regulus? – nevette el mag�t Piton. – �, amint ellenszeg�l a S�t�t Nagy�rnak? Ezen nevetnem kell! Olyan gy�va volt, hogy sohasem tett volna ilyet. Az�rt is halt meg: gy�v�n megfutamodott a hal�lfal�k k�z�l, annyi esze sem volt, hogy sz�nleljen, mint �n. Meg is �lt�k, nem volt t�l sz�p l�tv�ny.

- Ott volt?

- Persze. Akkor m�r, mint Dumbledore k�mje. De azt mondtad, tudt�l arr�l, hogy ann�l a Mundungusn�l van egy med�l. Mi�rt nem tett�l semmit? Az a dolgod, hogy megsemmis�tsd a l�lekdarabokat, miel�tt t�l k�s� lenne! – fenyeget�z�tt.

- M�g hogy nem pr�b�ltam megszerezni! – nevetett fel Harry keser�en. – Bet�rt�nk az Azkabanba, hogy megtudjuk, hol lehet, de kider�lt, maga megel�z�tt minket!

- T�nyleg? – mosolyodott el Piton. – Megsz�vattam a kis t�l�l�t? Ez tetszik – nevetett r�szegen, de Harry nem tudott r� haragudni �rte.

- Igen, megsz�vatott – adott ink�bb igazat neki. – Amikor �sszefutottunk a k�rh�z el�tt, ez�rt vettem el a med�lt. De r�gt�n l�tszott rajta, hogy ez egy m�sik. A feles�ge hordta r�gen, igaz?

- Igen. A sors fintora, hogy a S�t�t Nagy�rt�l kaptuk n�szaj�nd�kba azzal a felki�lt�ssal, hogy aj�nd�kozzuk meg sok kis h� hal�lfal�val; h�t nem j�tt �ssze. Rara csal�dott az eszm�kben, ahogy �n is. De nem mondtuk el egym�snak, k�l�n utakon j�rtunk. � az aurorokhoz fordult, egy horcruxszal a nyak�ban, �n Dumbledore-hoz, hogy seg�tsen. �n j�rtam jobban, Rar�t agyonk�nozt�k, m�g miel�tt elmondhatta volna, hogy kez�kbe akarja adni a Nagy�r pusztul�s�t – nevetett megint keser�en. – Azok az ostob�k! Most mind nem �gy lenn�nk itt, ha adnak egy es�lyt Rar�nak: tal�n a sz�leidet sem �lik meg, �s akkor nincs az a sebhely a homlokodon, olyan lenn�l, mint a t�bbi ember, nem lenn�l ilyen k�l�nleges – g�nyol�dott.

- B�r �gy lett volna – suttogta Harry maga el� halkan, de nem el�gg� ahhoz, hogy Piton ne hallja meg.

- �, sejtem, hogy mennyire b�nod, hogy kiv�lasztott lett�l – h�z�dott g�nyos mosolyra a sz�ja.

Harry nem sz�lt egy sz�t sem, csak m�lyen a f�rfi szem�be n�zett, aki l�that�an zavarba j�tt a helyzett�l. Les�t�tte a szem�t, �s a poh�rban �ll� borosty�nsz�n� folyad�k �ltal vetett s�rga f�nyeket figyelte.

- Egy csal�dnak jobban �r�ltem volna, mint egy hegnek, ami nem csak ronda, de ezen kereszt�l szimbi�zisban �lek a F�ld legundor�t�bb l�ny�vel. R�ad�sul, b�rki, aki r�m n�z, egy olyan embert l�t, aki nem vagyok. H�t nem csupa olyan dolog, amit szerethetek?! – fakadt ki a fi�, de k�ptelen volt meg�llni, folytatnia kellett, valami k�nyszer�tette, tal�n a megivott alkohol, tal�n az, hogy kor�bban Piton is kibesz�lte f�jdalm�t. – Milyen j�, hogy mindenki elv�rja t�lem, hogy mentsem meg a vil�got, mikor a saj�t bar�taimra sem tudok vigy�zni! De tudok �r�lni, amikor a fejemre olvass�k, hogy mi�rt nem halott m�g Voldemort, vagy eleve el sem hiszik nekem, hogy visszat�rt.

A fi� eg�sz l�ny�b�l �radt a keser�s�g, de r�j�tt, hogy t�l messzire ment. Ezt nem Pitonnak kellene elmondania, �s pl�ne nem most, amikor megvan a f�rfinak is a saj�t probl�m�ja.

- Sajn�lom – ny�gte ki v�g�l, mintegy z�rsz�k�nt. – Ez nem a maga baja.

Piton �rdekl�dve f�rk�szte Harryt, �s �gy t�nt, hirtelen kij�zanodott, amit a fi� k�ptelens�gnek tartott, hiszen ilyen mennyis�g� whisky ut�n egy elef�nt is r�szeg lenne j� p�r �r�ig. M�gis, a f�rfi tekintete tiszta volt �s �les, nem pedig az ittasakra jellemz� r�vedt, vagy bamba.

- De t�ged mindenki isten�t, hogy legy�zted a S�t�t Nagyurat, �s persze mindenkinek a b�lv�nya vagy. Ne mondd, hogy ez t�ged zavar – mondta Piton meglep�en sok haraggal a hangj�ban.

- Odaadn�m egy rendes csal�d�rt – v�laszolt Harry �szint�n. – Lehet, hogy �gy gondolja, hogy mindez �ld�s, de nekem teher.

Nem is akarta tudni, hogy mit v�laszol Piton, mert biztos volt benne, hogy nem hiszi el egy szav�t sem, ez�rt ink�bb fel�llt, �s elindult a l�pcs� fel�. A f�rfi mellett elhaladt�ban m�g j� �jszak�t k�v�nt.

Piton viszont megragadta karj�t, hogy marad�sra b�rja. Nem tartotta er�sen, csak �ppen annyira, hogy Harry ne menjen el.

- Ne pr�b�ld velem elhitetni, hogy ennyire sz�rnyen �rzed magad amiatt, hogy mindenki t�ged tart a vil�g megment�j�nek – sziszegte inger�lten.

- Nem akarok elhitetni mag�val semmit – kezdte egyre d�h�sebben, majd kir�ntotta karj�t Piton szor�t�s�b�l. – Soha nem is akartam mag�t�l semmit. Eleinte mit nem adtam volna az�rt, hogy hagyja abba a rajtam val� g�nyol�d�st, k�s�bb be�rtem volna azzal is, hogy tudom, mi�rt teszi ezt velem. Ma m�r csak annyit tudok erre mondani, hogy b�rcsak �ln�nek a sz�leim, �s maga jogosan mondhatn�, hogy milyen �ntelt vagyok. Mindig egy olyan ember alapj�n �t�lt meg, akit soha nem is ismertem. Gondolja, ezek ut�n b�rmit el szeretn�k hitetni mag�val?! Ugyan m�r! A legkev�sb� sem �rdekel, hogy mit gondol.

Harry a l�pcs� fel� vette az ir�nyt, �s eld�nt�tte, hogy akkor sem �ll meg, ha Piton megint elkezdi k�sz�r�lni rajta a nyelv�t. M�r nem �rdekli, egy�ltal�n nem. T�l sok s�relem �rte a f�rfi ir�ny�b�l ahhoz, hogy ne v�ljon r�juk imm�niss�.

A tizedik, vagy tizenegyedik l�pcs�fokn�l j�rhatott, amikor Piton ut�na sz�lt, de nem �rtette, mit mondott, mert sebhely�be hirtelen belehas�tott a f�jdalom. Egyens�lya pillanatok alatt felborult, m�g reflexb�l a korl�t ut�n kapott, de nem �rte el, zuhanni kezdett h�trafel�. A szem�re borul� k�nt�l nem l�tott, a homlok�ban tombol�, k�nz� �rz�shez k�pest eltompult minden m�s f�jdalom, amit a l�pcs�fokok okoztak. Gondolatai elk�d�s�dtek, �s pr�b�lt okklumenci�t haszn�lni, de mindent v�r�s sz�nben l�tott, m�g a rajta l�v� tal�rt is.

Pupill�i kit�gultak, �s szeme el�tt megv�ltozott a vil�g, peregni kezdtek az idegen k�pek, amik nem az � agy�b�l sz�rmaztak.

Egy �g� h�z, ami furcs�n ismer�snek hatott, k�r�l�tte kiab�l� emberek, akikre a l�ngok v�r�s-s�rga cs�kokat festettek. Ennek ellen�re tiszt�n kivehette a v�r�s hajzuhatagokat, a k�ts�gbeesetten sikoltoz� Weasley csal�d n�h�ny tagj�t: Fredet, Billt �s az �desanyjukat.

A k�p pillanatok alatt megsz�nt, �s kitisztult a l�t�sa. Reszketett a homlok�t, h�t�t, karj�t �s l�bait bet�lt� f�jdalomt�l, de ez �rdekelte a legkev�sb�. Piton egy pillanat alatt ott termett mellette, let�rdelt, v�gigtapogatta, nem t�rt-e el semmije, majd err�l megbizonyosodva felemelte, hogy h�t�t a falnak vethesse. Valamit magyar�zott, �s k�rdezett, de egy sz� sem jutott el hozz�, t�ls�gosan kit�lt�tte agy�t a gondolat, hogy megt�madt�k a Weasley csal�dot. Minden lelki erej�t �sszeszedte, �s okklument�lni kezdett, hogy �tl�ssa a helyzetet. �gy, s�r�lten semmit nem tehet, �s ha oda is hoppan�lna, semmi �rtelme, csak bajt hozna mindenkire. Miut�n ezt v�giggondolta, r�j�tt, hogy mit kell tennie: mag�hoz h�vnia p�lc�j�t �s azt az �rm�t, amit Hermione m�g d�lel�tt csin�lt.

K�t egyforma mozdulatot tett, mik�zben elsuttogott k�t Invit�t. Piton �rtetlen�l n�zett r�, de most ez �rdekelte a legkev�sb�. Mikor oda�rt hozz� a p�lc�ja �s az �rem, r�gt�n bele�getett k�t jelet: W? T�relmesen v�rt, m�g meg�rkezett a v�lasz egy egyszer� jel k�p�ben: -.

Megnyugodva eresztette le kezeit, �s r�n�zett a m�g mindig �t b�mul� f�rfire.

- Mi t�rt�nt, Potter? – k�rdezte inger�lten.

- Voldemort megint megpr�b�lt megt�veszteni – mondta Harry csendesen, pr�b�lva legy�rni reszket�s�t.

- Mi�ta tudsz p�lca n�lk�l var�zsolni?!

- N�h�ny hete. Hermione tan�tott meg r� – motyogta a fi�, mikor r�j�tt, hogy leleplez�d�tt.

- Hermione is tud p�lca n�lk�l var�zsolni? – k�rdezte felvont szem�ld�kkel, majd hirtelen hozz�tette. – Akarom mondani Granger.

Harry elmosolyodott.

- Szerintem nem b�nja, ha Hermion�nak h�vja, �s �n sem b�nom, ha Harrynek sz�l�t. – Egy�bk�nt nem tud.

- K�tlem, hogy b�rmikor is Harrynek tudn�lak sz�l�tani – ellenkezett Piton meglep�en komoly tekintettel.

- Ehhez k�pest m�r megtette. De biztosan csak nyelvbotl�s volt – s�hajtotta lemond�an a fi�, majd megpr�b�lt felt�p�szkodni, de egyszer�en k�ptelen volt. Minden tagja f�jt, �gett, le akart szakadni, vagy szimpl�n megv�lni t�le, �gy tehetetlen�l visszaroskadt a neki kijel�lt falszakasz el�.

- N�zd Potter, vel�nk m�r annyi minden megesett, hogy k�tlem, hogy f�tylat tudn�nk bor�tani a m�ltra. Mindig �gy gondoltam, olyan vagy, mint az ap�d: arrog�ns �s �ntelt. Ma m�gsem tudtam beleilleszteni a r�lad alkotott k�pbe azt, hogy k�lcs�nadtad nekem a k�penyed. Potter soha nem tette volna meg, ez�rt sem tudom, hogy hogyan viszonyuljak hozz�d.

- Sehogy, holnapra �gyis elfelejti, annyit ivott – legyintett Harry. – Ap�m is odaadta volna a k�penyt, nem hiszem, hogy ennyire rossz ember lett volna.

- Te t�nyleg nem ismerted �t – cs�v�lta a fej�t Piton. – Soha nem adta volna ide nekem.

- Ugyan m�r, a feles�ge temet�s�r�l volt sz�, nem egy �jszakai kiruccan�sr�l, amib�l nekem b�rmi h�tr�nyom sz�rmazhatott volna – ellenkezett a fi�.

- �t ez soha nem �rdekelte volna azok ut�n, hogy meg�ltem Dumbledore-t, �gy gondolta volna, hogy nem �rdemlem meg, hogy eltemessem Rar�t.

- De maga nem tehet r�la, hogy Dumbledore olyan, amilyen – ki�ltott Harry, azt�n halkan hozz�tette: -Volt. Csak volt.

- Szerintem az sem �rdekelte volna, ha megn�zi azt az eml�ket, legfeljebb kihaszn�lta volna, hogy sakkban tarthat vele – mondta Piton k�m�letlen�l.

Harrynek rosszul estek ezek a szavak, mert a sz�ve m�ly�n tudta, hogy a f�rfinak tal�n igaza van: James t�nyleg nem tett volna egy l�p�st se Piton�rt, m�g akkor sem, ha tudta volna, hogy nem az � hib�ja. Egy elhat�roz�st sz�letett meg benne, majd an�lk�l, hogy egy sz�t is kimondott volna, mag�hoz h�vta Dumbledore eml�k�t. A k�kl�-ez�stl� fiol�t Piton kez�be adta.

- Soha nem voltam olyan, mint az ap�m, �s nem is leszek. – Sajg�, remeg� izmaival nem t�r�dve fel�llt, �s elindult felfel� a l�pcs�n. K�t l�p�st sem tudott megtenni, l�ba felmondta a szolg�latot. Piton egy pillanat alatt ott termett, �s elkapta a zuhan� fi�t.

- Pot… Harry!

A f�rfi mag�hoz �lelte a reszket� testet, �s felvitte a szob�j�ba. Miut�n letette az �gyra, r�parancsolt, hogy maradjon. Lesietett a laborba n�h�ny b�jital�rt, majd Harrynek adta, aki h�l�san elfogadta �ket. Miut�n a f�rfi mag�ra hagyta, �t�lt�z�tt �s beb�jt a paplanja al�, mik�zben csendesen figyelte a m�sik �gyon szuszog� Hermion�t. Szerencs�je volt, hogy nem �bredt fel a zajra, most nem sz�vesen magyar�zkodott volna.

Fura gondolatok j�rtak a fej�ben: az egyetlen ember, akit most a csal�dj�nak nevezhetne, az Hermione. Weasley-�k teljesen ellene fordultak – �rz�se szerint jogosan, �s Dursley-�ket sohasem h�vhatta igaz�n csal�dnak. Csak a l�ny maradt, aki mellette �llt, j�ban-rosszban, mint egy igazi bar�t.

Sohasem fogja meg�rteni, mi�rt d�nt�tt �gy, hogy mellette marad, de h�l�s volt ez�rt. Ha egyszer a Weasley csal�d r�j�n, hogy pontosan mi t�rt�nt Ronnal, m�g jobban fogj�k gy�l�lni, mert hagyta, hogy ez megt�rt�njen. Soha nem lesz m�r olyan a kapcsolatuk, mint volt, de nem is akarja; nem �rdemli meg a szeretet�ket. M�g Ginny�t sem. Ha egyszer v�ge lesz ennek a h�bor�nak, �s � v�letlen�l t�l�li, bocs�natot k�r a l�nyt�l, �s nem zavarja soha t�bb�. Ginny ett�l t�bbet, jobbat �rdemel, b�rmennyire is f�j.

M�snap reggel mindenki csendben �lt a reggelin�l, hallani lehetett az odakint siv�t� sz�l hangj�t �s az ev�eszk�z�k cs�r�mp�l�s�t. Harry nem tudta, hogy mire sz�m�tson Pitont�l a tegnap �jszaka ut�n, de sejtette, hogy semmi j�ra.

Miut�n befejezt�k az �tkez�st, Harry fel�llt, �s a konyh�ba akarta vinni a t�ny�rj�t, de a tegnapi es�s ut�n m�g nem m�k�d�tt igaz�n j�l a keze, �gy az kics�szott ujjai k�z�l, �s a f�ldre esett, ahol darabokra t�rt.

- Mi a baj, Harry? – k�rdezte Hermione agg�d�an.

- Semmi, csak tegnap kicsit bevertem a kezem – f�llentette.

- Mi lenne Potter, ha nem titkoln�l el mindig mindent mindenki el�l?! – torkollta le Piton.

- Akkor Voldemort m�r halott lenne, �s nem k�nyszer�ln�k r� – v�gta r� Harry gondolkod�s n�lk�l, de azt�n r�j�tt, hogy a f�rfi a p�lca n�lk�li var�zslatokra c�lzott.

- Mi van Voldemorttal?! – �rtetlenkedett a l�ny.

- Tegnap egy fals l�tom�ssal t�rbe akart csalni, szerintem azt hitte, hogy alszom. A l�pcs�n mentem felfel�, amikor elkezdett f�jni a sebhelyem, �s leborultam – s�hajtotta megad�an.

- Honnan tudod, hogy nem volt igazi? – k�rdezte Hermione �rdekl�dve.

- Az �rm�n kereszt�l megk�rdeztem Lupint. Ha csak egy nappal k�s�bb k�sz�ted el, nem is tudom, mi lett volna!

A l�ny elgondolkozott egy pillanatra, val�sz�n�leg m�rlegelte az eshet�s�geket, v�g�l kicsit nyugodtabban b�lintott.

- Ennek ellen�re Potter, �rt�keln�m, ha elmondan�d, mire vagy k�pes – sz�rta k�zbe Piton g�nyosan, majd felcsillant a szeme. – Vagy megmutathatn�d!

- Mire k�v�ncsi? – k�rdezte Harry megad�an.

- Mindenre – felelte k�r�rvend�en.

Harry nem vitatkozott, ink�bb tett egy nem t�l felt�n� k�zmozdulatot, �s koncentr�lni kezdett a f�rfi zseb�ben l�v� p�lc�ra. Az apr� fadarab egy pillanat alatt a kez�ben landolt, miel�tt m�g Piton �szrevehette volna.

- Ez minden, amit tudok – v�laszolt a fi�, majd visszaadta a f�rfi p�lc�j�t.

- T�rhet� – fanyalgott a tan�r, majd Harryre emelte a p�lc�j�t. – Legilimens!

A fi� �gy d�nt�tt, nem v�rja be a var�zslatot, ink�bb kit�r el�le.

- Mi van, Potter? Azt hiszed, hogy a S�t�t Nagy�r megk�m�l majd? – g�nyol�dott.

- Legal�bb t�le tudom, hogy mire sz�m�tsak – k�pte a szavakat.

Annyira elege volt m�r abb�l, hogy Piton g�nyol�dik vele, megt�madja, azt�n norm�lisan besz�lget vele. Egyszer�en k�ptelen volt kiigazodni a f�rfin. Ha eddig nem is �rdekelte, hogy mit csin�l vele, most m�gis rosszul esett, hogy azok ut�n, ahogy tegnap besz�lgettek, rajta t�lti ki a haragj�t. De mit is v�rt ett�l az embert�l?! A mugli mond�s szerint is, a kuty�b�l nem lesz szalonna; Pitonb�l se j� ember.

A f�rfi leeresztette a p�lc�j�t.

- Mi a fene van veled, Potter? Gondolod, hogy n�h�ny ember hal�la feljogos�t arra, hogy j�tszd a s�rt�d�ttet?

- Nem j�tszom a s�rt�d�ttet – fonta keresztbe karjait maga el�tt. – Csak ut�lom, ha �gy b�nnak velem, mintha egy j�t�kszer lenn�k, vagy egy k�s, amivel el kell v�gni Voldemort tork�t.

- �, te szeg�ny, hogy sajn�llak – g�gy�g�tt Piton.

- Nem kell a sajn�lata, m�r mondtam. Ink�bb hagyjon b�k�n. Eddig is megvoltam maga n�lk�l, ezut�n is meg leszek, �s ne merjen sajn�lni, e n�lk�l is el�gg� gy�l�l�m mag�t – azzal otthagyta a megr�k�ny�d�tt Pitont, �s kimenek�lt a h�v�s teraszra.

- Senki se k�rt, hogy szeress – j�tt m�g�le a f�rfi hangja. – Nem vagyok senkid, csup�n egy cs�nakban evez�nk.

- Akkor megk�sz�nn�m, ha b�k�n hagyna. Vagy legal�bb ne g�nyol�djon velem folyton. Tudom, hogy a maga szem�ben csak egy taknyos kis k�ly�k vagyok, de ha nem t�nt volna fel, m�r r�g�ta feln�ttem – mondta csendesen, majd suttogva hozz�tette. – Soha nem is voltam gyerek igaz�n.

- A S�t�t Nagyurat nem �rdekli, hogy mennyit tudsz, eltipor, mint egy cs�t�nyt – sziszegte Piton. – Tanulnod kell, h�t nem �rted?

- Akkor tan�tson – mondta Harry elt�k�lten. – De azzal semmit nem �r el, ha az �nbecs�l�semet a porba tiporja. Lehet, hogy van, akit ez �szt�n�z, de engem a legkev�sb� sem.

- Mert nem vagy Mardek�ros.

- Nem, �n Griffend�les vagyok, ezt m�r megbesz�lt�k.

- Rendben, Potter, tan�talak, ha nem nyafogsz, mint egy kisl�ny!

- Min� megtiszteltet�s, de azt hiszem soha nem fogunk egy l�p�ssel sem tov�bb jutni, �gyhogy hagyjuk.

- Sajn�lom, ha beletiprok a r�zsasz�n lelkecsk�dbe, de legal�bb megszokod, hogy az �let nem fen�kig tejfel.

Harry g�nyosan felkacagott, minden �szintes�g n�lk�l.

- Eddig azt�n az volt…

- Ezek szerint neked egy csal�d sem el�g, a rajong� bar�tok, a griffend�l fog�j�nak dics�s�ge – sziszegte Piton. – Mi kellett volna m�g a boldogs�godhoz, te idi�ta?

Harry szomor�an lehajtotta a fej�t, de nem v�laszolt; nem Pitonnal fogja megosztani gyerekkora legnagyobb baj�t. Csak a szeretet hi�nyzott az �let�b�l, semmi m�s; csak az, ami n�lk�l f�lembernek �rzi mag�t.

- Potter v�laszolj! – Piton megragadta Harryn az inget. – Mit akarsz m�g?

A fi� szemei csillogtak a visszatartott k�nnyekt�l, de meg�llta, hogy Piton el�tt ak�r egy k�nnycsepp is kicsorduljon a szem�b�l. Lefejtette mag�r�l a f�rfi kez�t, mik�zben fogai k�z�tt sz�rte a szavakat.

- Csup�n tartozni szerettem volna valakihez, aki szeret is, �s nem csak egy p�p vagyok a h�t�n, vagy egy eszk�z a kez�ben.

Nem v�rta meg a f�rfi v�lasz�t, felrohant a szob�j�ba. Elege volt a napb�l, pedig m�g csak most kezd�d�tt. Tudta, s�rg�sen �ssze kell szednie mag�t, a nyavalyg�ssal nem megy semmire, sajnos ebben igaza van Pitonnak.