Mire nem jó egy baleset
  

 

Harry alig egy hónapja szakított utolsó barátnőjével, ami nagy lelkesedéssel töltötte el Ginnyt. Pár nappal később azonban rájött, hogy igazából semmi értelme az örömének, mivel Harry továbbra sem hajlandó észrevenni őt. Barátjaként kezelte, és igazán kedves volt vele, mindig odafigyelt rá, és segítette, ha bármi problémája akadt, de sosem közeledett felé. Egyszerűen nem vette komolyan, mint nőt. Pedig Ginny már nagyon is az volt. Huszonhárom éves korához mérten, természetes volt a férfiak iránti vágya és vonzalma, ahogy sajnos az is, hogy ezek még mindig leginkább Harryre koncentrálódtak. Harry Potter már csaknem öt éve legyőzte a Sötét Nagyurat, és ezzel ő lett a varázslótársadalom leghatalmasabb mágusa, a legbefolyásosabb, és a híre mellé párosult külseje révén a legnépszerűbb agglegény a nők körében. Csoda hát, ha én sem maradtam ki a szórásból? – kérdezte magától cinikusan Ginny. Igaz az utóbbi időben érzett valami furcsát Harryvel kapcsolatban. Pontosabban a fiú viselkedésében. Néha mintha a zöld szemek különös fénnyel megvillannának, amikor egymáshoz érnek, vagy beszélgetve, nevetgélve egymásba merülnek. Mindezen észrevételeit azonban nem mertek készpénznek venni. Ezen felül ugyanis semmi újat nem tapasztalt, és könnyen félreértheti Harry gesztusait, ami csak hiú reményeket táplálnának benne. Míg szokásához híven ezen gondolkodott, mellette az ikrek továbbra is kísérleteztek legújabb csodaszerükkel. Ginnyben legalább annyira megvolt a huncutság, mint bátyjaiban, bár talán kevesebb tehetséggel, - mosolyodott el, ahogy ez eszébe jutott - így gyakran segítkezett nekik, ha ketten nem bírták Ez alkalommal valamilyen bájitalt próbáltak végleges formájába kényszeríteni, de nem úgy haladtak, ahogy szerették volna. Míg alapanyagok után rohangásztak, Ginny vette át tőlük a kevergetést. Olykor-olykor megjelent az egyikük, és újabb hozzávalót dobtak az üstbe, amit húguk minden alkalommal bizalmatlanul figyelt. A legutolsó alkalommal Fred egy kékes színű üvegcséből cseppentett a főzetbe, mire az színt váltott, s mikor a fiú elégedetlenül tovább állt, magára hagyva Ginnyt, az üst hirtelen kavarogni kezdett. A nő óvatosan szemlélte egy ideig, majd úgy gondolta, jobb lenne, ha hátrébb állna, mielőtt ki tudja mi történik. Már éppen elindult, amikor egy kékeslila, fojtó pára gomolygott fel a bájital felszínéről, és Ginny bármennyire is eltávolodott, ez elől nem menekülhetett. Gyorsan bátyjai után kiáltott, majd elsötétült előtte a világ, és érezte, amint lábai erőtlenül összecsuklanak. Mikor legközelebb feleszmélt, Fred és George szeplős arcát pillantotta meg maga felett. - Jól vagy hugi? – érkezett George némileg megkönnyebbült kérdése. - Egyelőre – ült fel Ginny kábán. – Főleg, ha még meg is mondjátok mire számítsak. Az ikrek összenéztek. - A bájital hatása – nézett rájuk Ginny ösztönzően. - Hát tudod… - kezdte George. - Ez ügyben kissé bizonytalanok vagyunk – folytatta Fred. Húguk összeszűkített szemmel tekintett az arcukba. - Tehát? - Eredetileg gőznek sem szabadott volna felcsapnia… - mondta Fred. - De – fűzte tovább George – lényegében ez egy újabb csínyünk lett volna. Ginny egyre dühösebb lett, míg az ikrek bólogattak egy ideig. - A lényege, hogy kényelmetlen helyzetbe hozzuk az áldozatot. - Összefoglalva gátlásoldó – folytatta testvére magyarázatát Fred. – De kizárólag az ésszerűség határain belül. Ginny erre felhorkant. - Na persze. - Komolyan! – bizonygatta George. – Nem hiányzik, hogy megüljék itt egymást a népek! A negatív cselekedetekre vonatkozó gátlásoldásra nincs hatással. - Csupán az jelentett újdonságot, hogy gőz formájában is kitört – bólogatott Fred. Ginny türelmetlenül összefonta a karját. - Tehát ha olyan helyzetbe kerülök, nem fogok tudni parancsolni magamnak? Az ikrek megint összenéztek. - Pont emiatt vagyunk bizonytalanok – kezdte Fred. - Nem tudjuk, hogy a pára hogyan hat rád. A bájital ideális esetben egy régen elfojtott vágyadat korlátozó gátlást oldana fel – fűzte tovább George. Ginny elgondolkozott. - Nem érzek semmi furcsát – mondta végül kissé megnyugodva. Bátyjai elvigyorodtak. - A helyedben azért elgondolkoznék, mit tartok már régóta magamban, hogy ne érjen meglepetés – szólt Fred. Ginny csak legyintett, és indult a kijárat felé. - Mára épp elég volt belőletek. Holnap be kell mennem a minisztériumba is. De előre szólok, ha miattatok botrányt kavarok, mindketten halottak vagytok! Azzal intett egy utolsót, és magukra hagyta az ikreket. - Te, - szólalt meg a még mindig az ajtóban álló Fred – Harry nem véletlenül holnap lesz szolgálatban? Testvére szélesen elvigyorodott. - De bizony akkor. Ahogy bezáródott mögöttük a bejárat, vidáman nevettek össze, hangjukban csupa huncutsággal. Ginny elégedetten tapasztalta, hogy még másnap sem jelentett számára gondot a tegnapi baleset. Ugyan úgy indult munkába, mint máskor, munkatársai jelenlétében sem érzett változást. Így lényegesen nyugodtabban indult el a minisztériumon belül a kérdéses szintre, ahol találkoznia kellett az egyik aurorral. Néhány férfi vidáman köszönt oda neki, mire ő mosolyogva viszonozta, majd pár ismerőssel is összefutott, akikkel pár percre leállt beszélgetni is. Aztán mikor már a magas beosztású aurorok irodáiba vezető széles folyosón haladt, félve ismerte fel, hogy túlontúl hamar kezdett el örülni. Furcsa mód semmi hatása sem volt a bájitalnak rá mindaddig, amíg meg nem pillantotta Harryt. A férfi éppen az irodája felé tartott, amikor az őt meredten bámuló Ginnyt hirtelen elsöprő érzések rohanták meg. Úgy érezte, hogy egyszerűen nem bír magával. Harry olyan elemi erővel vonzotta, hogy maga is meglepődött tőle. Te jó ég! – nyögött fel magában. – Ha most minden elfojtott vágyam és érzésem kitör vele kapcsolatban, szényenemben akár a föld alá süllyedhetek – gondolta kétségbeesetten. A következő pillanatban azonban már azon kapta magát, hogy elszántan indul el a mit sem sejtő Harry felé. Mikor már csak pár lépés választotta el őket, a férfi felnézett, azokkal az észtvesztően zöld szemeivel éppen Ginny tekintetébe mélyedve. Arcán üdvözlő mosoly derengett fel, ám a nő ezzel most egyáltalán nem törődött, ha csak abban a formában nem, hogy a gesztus, mely annyira jól állt Harrynek, csak még jobban feltüzelte vágyait. Pár lépéssel a férfi előtt termett, majd már emelte is a kezét. Ujjait belesiklatta a fekete tincsekbe, és erőteljesen magához húzta a fejét, miközben egész testével Harryhez simult. Szenvedélyesen és hevesen vette birtokba a döbbent férfi száját. Szabad kezével a mellkasát kezdte simogatni, míg nyelvével elmélyítette a csókot. Harrynek szinte lehetősége sem volt az ellenkezésre, mikor pár másodperccel később a falnak tántorodott, és Ginny máris szorosan hozzátapadt, és hihetetlen szenvedéllyel folytatta ajkai játékát. A folyosón lévő szemtanúk először döbbenten meredtek a párra, majd a férfiak vidám füttyögésben törtek ki, a nők pedig változatos reakciókat mutattak be a drukkolástól elkezdve a féltékeny és irigy megjegyzésekig. - Ginny – próbált Harry szóhoz jutni az érzéki támadás hatása alatt. A nő azonban vajmi keveset törődött vele. Harry nem értette mi történt, de annyit azért sejtett, hogy Ginnyre nem pont az ilyen megmozdulások jellemzőek. - Mi-mi történt? – kérdezte, s egyik tenyerét a nő nyakára simította, miközben ő az ajkait harapdálta. - Képtelen vagyok… neked ellenállni… Eszméletlenül vágyom rád – suttogta vissza Ginny, s szájával máris ismét teljesen beborította Harryét. A jelenlévők nevettek, sokan pedig tátott szájjal figyelték az elsöprő szenvedéllyel csókolózó párocskát. - Gyerünk Harry! – kurjantott oda az egyik auror. – Ne hagyd, hogy ennyire átvegye az irányítást! - Bizony haver, hol a férfias kezdeményezés? – nevetett egy másik munkatársa. - A helyedben nem hagynám ki a kínálkozó lehetőséget, nagyon rád van indulva a csaj! – szólt oda egy harmadik férfi végigmérve Ginny külsejét. Harry ekkor már végkép úgy döntött, hogy ideje lenne legalább egy kicsit a kezébe venni a dolgokat. Igaz Ginny nem nagyon engedte, hogy eltávolodjon tőle, azt azonban sikerült elérnie, hogy ölelkezésük közben az irodája felé haladjanak. Kisebb erőlködés után becsapódott mögöttük az ajtó, és a Harry által elvégzett bűbájnak hála automatikusan hangszigetelődött. Rendben, legalább már közönségük nincsen, gondolta, ám ez nem túl nagy előrelépést jelentett az ügy megoldásában. Már csak azt vette észre, hogy Ginny éppen az ingjét gombolja, s mivel ő maga sem volt fából, ráadásul már régóta borzasztóan vonzódott a nőhöz, mind jobban kívánta az érintéseit, és a folytatást. De ezt mégsem teheti, hiszen Ginny a barátja és a legjobb barátja húga. Ha bármilyen formában is megbántaná a nőt, Ron tutira kinyírná. Ugyanakkor az milyen elbírálási kategóriába tartozik, hogy visszautasítja a közeledését? Már ha tudná, természetesen. Elvégre a folyosón Ginny elég nyilvánvalóvá tette mennyire akarja őt. De miért? - Mi ütött beléd? – kérdezte kiszakítva magát a nő ajkai közül. - Történt egy kis baleset, és most… feltétlen szükségem van rád – mondta rekedten Ginny a férfi szemeibe nézve. Teljesen felesleges lett volna finomkodnia, hiszen már valóságos fizikai kínt érzett, ha arra gondolt, hogy nem teljesülhetnek be a vágyai. Szájával Harry fülére, és a nyakára tévedt, apró csókokat lehelve a bőrére. - Baleset? – nyögte a férfi, miközben kezével Ginny hajába markolt, a másikkal pedig végigsimította a hátát, megállapodva a derekánál, s szenvedélyesen magához rántotta. A nő elégedetten sóhajtott fel. - Egy bájital… eltörölte a gátlásaimat – nyöszörögte, mivel Harry ujjai a felsője alá tévedtek. – Annyira régóta vágyom már erre. A férfi ekkor felhúzta Ginny fejét, hogy a szemébe nézhessen. - Most mit vársz tőlem? Hiszen nem is szabad akaratodból vagy itt. A nő hevesen megrázta a fejét. - A szer nem befolyásol. Csupán nem engedi, hogy továbbra is elnyomjam a legmélyebb vágyaimat. - És te… te engem akarsz? – kérdezte Harry rekedten. - De még mennyire! Olyan régóta, hogy már nem is emlékszem rá mikor kezdődött – vágta rá Ginny, és hevesen megcsókolta a férfit. - Ha tudtam volna! – sóhajtotta Harry, s szenvedélyesen viszonozta a nő érintését. – De – tolta el magától hirtelen – itt mégsem csinálhatunk semmit. És különben is Ginny, belegondoltál már, hogy mire készülünk? - Én most nem vagyok képes gondolkodni – válaszolta a nő, és olyan pillantást vetett Harryre, hogy az nyelt egy nagyot. – Mindenképpen meg kell történnie. Minél tovább húzzuk, annál inkább fokozódik a vágyam. Már szinte a fájdalom szintjét üti – mondta szavai ellenére mérhetetlenül gyengéd hangon, miközben ismét odasimult a férfi mellkasához, és egyik lábát Harryé közé tolta. A zöld szemek veszélyesen rávillantak, ahogy a férfi ajkait szenvedélyes nyögés hagyta el, amikor Ginny combja a merevedésének nyomódott. - El kell mennünk innen – suttogta, azzal szorosan magához karolta a nőt, és igyekezett a hoppanálásra koncentrálni, nem pedig az újfent a szájában játszó nyelvre. Szerencsére sikerrel járt. A háza nappalijában bukkantak fel, ám nem volt benne biztos, hogy nem lett volna e célszerűbb egyenesen a hálószobáját megcélozni. Ginny mellei hozzányomódtak, ajkaival mind éhesebben csókolta, és kezei is elkalandoztak a testén. - Kész, ennyi. Nem bírom tovább – morrant fel Harry, és élvezettel viszonozta partnere csókjait, s még közelebb vonta magához. Kezével a nyakát kezdte el simogatni, miközben a másikkal benyúlt a felsője alá. Nem Ginny volt az egyetlen, akinek rejtett érzelmei voltak a másikkal szemben. Ő maga is egyre gyakrabban gondolkodott el azon a lehetőségen, hogy kialakíthatnának egy teljesen más kapcsolatot a nővel. Az utolsó barátnője szinte nem is érdekelte, egyfolytában csak arra gondolt, hogy most akár Ginnyvel is lehetne. És most tessék. Nem hogy félreérthetetlenül közelednek az együttlét felé, de még ki is derült, hogy Ginny legalább annyira kívánta őt már régóta, mint Harry a nőt. - Ellenállhatatlan vagy – nyögte, mikor Ginny megfogta a kezét, és a melleire helyezte, jelezve, hogy nem venné rossz néven, ha ott is kényeztetni kezdené. A férfi hirtelen ölbe kapta, és elindult a lépcsőn a hálószobája felé. Mikor odaértek, megtorpant az ágy előtt, és maga elé állította kedvesét. - Biztos hogy… - kezdte, ám Ginny közbevágott. - Mond, hogy te is akarod – kérte, s vággyal teli szemeit Harryébe fúrta. - Én is akarom. Mindennél jobban – felelte őszintén, és ajkaival érzékien körbejárta Ginny bőrét a nyakán, majd visszatért duzzadt szájára. A nő azonnal viszonozta a csókot, és nekilátott levenni Harryről az ingjét. A férfi sem tétlenkedett. Két oldalról megfogta Ginny felsőjét, és lehúzta róla, majd ujjaival azonnal áttért a nadrágja cipzárjára, miközben kissé lehajolva ajkaival a kulcscsontját, és szabaddá váló melleit kényeztette. Ginny kéjesen nyöszörgött, s gyorsan lerántotta Harryről az inget, s kezeivel élvezettel simította végig a férfi izmos mellkasán és hátán a feszes bőrt. Néhány perccel később lángoló, meztelen testtel simultak össze, amikor Harry ledöntötte kedvesét az ágy matracára. Már nem igazán ment nekik a gondolkodás, izgalmuk szinte fokozhatatlan volt, ahogy kezeikkel végigjárták a másik testét, ajkaikkal végigkóstolták valamennyi porcikájukat, és légvételeik olyan szaporává váltak, hogy félő volt nem is jutnak több oxigénhez a szenvedéllyel telítődött levegőből, amíg el nem érik a beteljesedést. És amikor az megtörtént, mindketten tudták, és érezték, hogy nem lehet, hogy ez csak egy alkalomról szóljon. Tökéletes volt az összhang közöttük, kiegészítették egymást, és olyan érzéseket ajándékoztak a másiknak, amit eddig Harry még egyik partnerével sem tapasztalt. Ginny más volt. Fontos volt neki, minél nagyobb örömet akart neki okozni, szerette volna, hogyha boldog lenne, és ha ezt úgy érhetné el, hogy közben vele van. Szeretett vele beszélgetni, nézni a mosolyát, és átölelni, miután elégedetten hozzábújik egy ilyen csodálatos szeretkezés után. Istenem! – döbbent rá a nyilvánvalóra. – Szerelmes vagyok! Óvatosan ölelte magához Ginnyt, aki élvezettel helyezkedett el a karjaiban. Harry elgondolkodva és némi félelemmel nézett le a nőre. Most mit csináljon? Nem biztos, hogy Ginny is ugyan így érez. Ráadásul az sem garantált, hogy ugyan annyira élvezte az együttlétet és úgy általában a közelségét, mint ő maga élvezte Ginnyét az utóbbi időben. - Harry – szakította félbe a merengését a nő hangja. Kicsit kiegyenesedett, hogy fejét feljebb helyezve a párnán a férfi szemébe nézhessen. Harry állta a tekintetét, és várta mit szeretne mondani. – Szeretlek – szólt csendesen Ginny. Harry nem akart hinni a fülének. Hát mégis van Isten! Mintha csak bizonytalan gondolataira válaszolt volna, Ginny úgy adta meg a nyugalmat a számára. Csak nézte a nő arcát, és hihetetlennek tartotta, hogy nem tűnt fel neki már korábban, milyen gyönyörű. Szemei melegen és szeretettel csillogtak, mélyvörös tincsei érzékien keretezték szép arcát, és mosolya olyan ragyogó és kedves volt, hogy talán még Voldemort egykor hideg szívét is felmelegíthette volna, ha látja. Ginny arca most várakozást, bizonytalanságot, reményt, és némi félelmet tükrözött. Harry csak most kapott észbe, hogy mélázásával talán megbánthatja a nőt, amiért nem válaszol a vallomására. - Én is szeretlek – mondta hát határozottan. - Nem is értem hogy bírtam ki eddig nélküled. Ginny boldogan elmosolyodott, s mikor Harry előrehajolt, hogy megcsókolja, odaadóan viszonozta, és simult bele a férfi által nyújtott ölelésbe. Mikor szétváltak, halkan felnevetett. - Mért nem kotortam bele már hamarabb Fredék bájitalába!? – magyarázta Harrynek felszabadult jókedvét - Még várd ki mivel fogadnak majd holnap az irodában – vigyorodott el a férfi is. – Nem túl burkoltan adtad elő, mit vársz tőlem. Ginny erre egy kicsit elvörösödött. - De vigasztalódom azzal, hogy nem voltál képes ellenállni. Harry csodálatos zöld szemei huncutsággal teltek meg. - Ugyan, kérlek. Ellentétben Veled, Nekem van önuralmam. Ginny vette a lapot. - Ezzel azt akarod mondani, hogyha esetleg én ismét félreérthetetlenül közelednék feléd – helyezkedett el egy kissé a férfi fölé hajolva, testével szorosan rásimulva, míg fejüket egy vonalba kerülve alig pár centi választotta el – mondjuk így, akkor mindenféle megerőltetés nélkül nemet tudnál mondani? - Naná! – suttogta Harry. – Ma nem csak kívántál, de a segítségemre is szorultál. Hiszen már csaknem fájdalmaid voltak. - És most, hogy azok már nincsenek? – kérdezte Ginny mosolyogva. - Nem tudsz elcsábítani – jelentette ki a férfi. - Ó, valóban? – súgta Ginny ajkaival Harryét simogatva. - Valóban – sóhajtotta kedvese, bár kezeit a nő arcát közrefogva a hajába fúrta, és mélyen a szemébe nézett. - Hát majd meglátjuk – szüntette meg az ajkaik között lévő távolságot Ginny. Gyengéden, szenvedélyesen csókolóztak, alaposan kiélvezve a másik szájának valamennyi szegletét. Nyelvük játéka mind jobban felkorbácsolta vágyaikat, ahogy el-elkalandozó kezeik is egymás testén. - Azt hiszem, – nyögte Harry – mégis inkább te nyertél. Azzal megfordította szerelmét, hogy átgördülve rajta ő kerüljön felülre. Ginny mosolyogva karolta át a nyakát, élvezettel nyugtázva, hogy a hozzásimuló férfi már el sem rejthetné egyértelmű izgalmát. - Pontosan erre számítottam – suttogta, és felemelve egy kissé a fejét, máris újra szenvedélyes, heves csókban forrtak össze. Aztán már csak Harry közelségére tudott figyelni, simogató kezeire a combján, és a derekán, ajkaira a nyakán és a mellkasán, s igyekezett minden érintést hasonló szenvedéllyel és vággyal viszonozni, ami valljuk be, egyáltalán nem esett nehezére. - Oké, te számító boszorka. A következő rohamodat már esküszöm kivédem – mondta pár órával később Harry, miután már ki tudja hányadikba belebukott. Ginny már egyáltalán nem is vette komolyan, bár nagy örömmel töltötte el az állítás megcáfolása, még ha vajmi kevés esély is volt a férfi által tanúsított csekély ellenállásra. Nem érdekelte, mert boldog volt. Mert Harry végre vele volt, szerette őt, és nagyon úgy tűnt, hogy minden tekintetben eszméletlen jól megértik egymást. - Szeretlek – nyögte a férfi csókjába. - Én is szeretlek kedvesem – sóhajtotta Harry válaszul.