14. Kihallgat�s

Hermione r�szletesen besz�molt bar�tainak hogyan telt az ut�bbi k�t hete. Elmagyar�zott mindent a k�nyvekr�l, az azokban tal�lt m�gi�r�l, �s term�szetesen arr�l, hogy az omin�zus k�tet hi�nyzik.
Harry ezen hosszan elgondolkodott, �s l�tszott rajta, hogy lenne egy elm�lete, de azt nem osztotta meg a t�bbiekkel. Helyette arr�l k�rdezgetett, mi is volt pontosan az az utal�s amit tal�ltak, �s �tn�zte azokat az oldalakat is, amit Hermione hozott el neki a k�pz�se v�gett.

A sikertelen p�lcakutat�s miatt nem t�nt k�l�n�sebben nyugtalannak, b�r Hermione nem volt benne biztos, hogy ezt nem csak az�rt mutatja e �gy, hogy � ne �rezze mag�t rosszul amiatt, hogy eredm�nytelen�l z�rult a k�t hetes kutat�sa. B�r azzal is tiszt�ban volt, hogy Harry sosem r�na fel neki egy olyan dolgot, ami�rt minden t�le telhet�t megtett, �s nem rajta m�lt, hogy a megold�st rejt� k�nyv hi�nyzott.

- Pitonnal hogy boldogult�l? – k�rdezte a fi�, miut�n el�gedetten nyugt�zta, hogy amely k�teteket Hermione hozott a sz�m�ra, nagy haszn�ra v�lhatnak.
A l�ny erre m�lyen a szem�be n�zett, �s elmondta neki hogyan l�tta � a f�rfit, mindazt amit tesz, azt, hogy szerinte Harry �s Piton sok tekintetben tulajdonk�ppen mennyire hasonl�tanak egym�sra. Ron enn�l a r�szn�l inger�lten horkantott, de Harry nem sz�lt k�zbe, csup�n hallgatta Hermione besz�mol�j�t.
Miut�n a l�ny a v�g�re �rt, v�rakoz�an tekintett a z�ld szemekbe, melyek ezid�ig nem �rultak el semmit a gondolatair�l.
- Hogy Harry �s az a szem�tl�da hasonl�tanak egym�sra!? – horkant fel Ron. – Ez baroms�g!
Hermione cs�ny�n n�zett r�, Harry azonban nyugodtan fordult fel�.
- Nem is annyira elk�pzelhetetlen Ron - bar�tja erre elt�totta a sz�j�t.
- Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyet hallok t�led – mondta Harryre n�zve.

A fekete haj� fi� egy kicsit megr�zta a fej�t.
- Nem felt�tlen szembet�n� tulajdons�gokra kell gondolnod. Nem vagyok olyan megkeseredett �s mogorva mint �, - b�r m�g k�nnyen eljuthatok od�ig - viszont a c�ljaink, a hozz��ll�sunk, az elt�k�lts�g�nk megegyezik. Nem tudom pontosan mi�rt teszi, de egyet�rtek Hermioneval abban, hogy � m�g tal�n n�lam is jobban szeretn�, ha Voldemort v�gre valah�ra elt�nne, �s megkapn� amit meg�rdemel. Nem t�l bar�ts�gos, de hat�rozottan j�l egy�tt lehet vele m�k�dni, �s tagadhatatlanul k�pzett, meglehet�sen nagy var�zser�vel rendelkez� m�gus. Egykor �ri�si hib�t k�vetett el, de l�tnod k�ne manaps�g mennyire k�zd ellene. Gy�l�li a jegyet a karj�n, �s gondolkod�s n�lk�l a seg�ts�gedre van, ha r�szorulsz. N�lk�le val�sz�n�leg m�g mindig a k�ri�ban �lln�k, abban az �tkozott t�zben.
- Elfelejtetted mindazt, amit veled tett? – meredt r� Ron.

- Term�szetesen nem. El�rulta a j�slatot Voldemortnak, meg�lte Dumbledoret. De olyan b�ntudatot �rzek bel�le emiatt, m�g �gy is, hogy elker�lhetetlen volt, hogy azt lehetetlen megj�tszani.
- Ezek szerint bel�ttad, hogy nem volt m�s v�laszt�sa, csak meg�lnie Dumbledoret? – k�rdezte most Ginny.
Harry fels�hajtott.
- Ez meglehet�sen bonyolult k�rd�s. M�r el�g kor�n megtanultam, hogy az igazgat� terveit ritk�n l�thatjuk �t. � nem egyszer�en egy dologra �sszpontos�t, hanem el�re n�z legal�bb h�sz lehets�ges t�rt�n�sre. Sosem osztja meg az eg�sz elk�pzel�s�t senkivel, csup�n r�szleteket k�z�l azokkal, akik �ppen sz�ks�gesek a v�grehajt�s�hoz. Mit gondolsz, mi�rt d�h�ngtem Sirius hal�la ut�n? – n�zett szerelme arc�ba. – Elhallgatott el�lem olyan dolgokat, amivel b�r engem akart k�m�lni, m�gis trag�di�t id�zett vele el�. Piton csup�n egy ilyen nagyszab�s� terv�nek a r�szese lett, �s ezzel egy�tt tehetetlen b�bja is.

Hermione em�sztgette a Harryt�l hallottakat, majd bele tekintetett a ragyog� smaragdokba.
- Mik�zben vele voltam, nem �reztem fenyeget�st. Sokszor amilyen �llapotban haza�rkezett, sokkal ink�bb �n jelentettem volna r� vesz�lyt. Azt hiszem megb�zom benne.
Ron el sem rejtette rosszall�s�t, ahogy bar�tn�je fel� fordult.
- B�rmennyire is hihetetlen m�g sz�momra is hogy �gy �rzem, de azt kell mondanom, egyet�rtek veled – jelentette ki Harry, l�tva, hogy Hermione a v�lem�ny�t v�rja.
Ron hol az egyik�kre, hol a m�sikukra n�zett, latolgatva vajon mennyi es�lye van r�, hogy kiverje ezt a fej�kb�l, de az arcukat l�tva nem f�z�tt hozz� t�l nagy rem�nyt.
- Rem�lem igazatok van, �s nem ford�t m�g egyet a k�peny�n – mondta komolyan.
- B�zz bennem Ron – n�zett m�lyen a szemeibe Harry. - Te tudod a legjobban mennyire gy�l�ltem, s�t tal�n m�g most sem sz�nt meg bennem ez az �rz�s, �s hogy mennyire bizalmatlan �s �vatos vagyok. Ennek ellen�re �gy �rzem, sz�m�thatunk Piton seg�ts�g�re.
A v�r�s haj� fi� h�g�ra n�zett, majd mindketten beleegyez�en r�b�lintottak.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ron �ppen csak hogy kiv�dte Harry �rt�sait, mikor Hermione m�r k�ldte is a lefegyverz�st. Csaknem siker�lt neki a h�r�t�s, de m�g visszaverte bar�tja t�mad�s�t, m�r nem volt ideje a megfelel� mozdulat elv�gz�s�re ahhoz, hogy megakad�lyozza p�lc�ja elrep�lt�t.
- Francba! – ny�gte.
Majd ott �llt tehetetlen�l, Harry pedig kiny�jtotta a kez�t, �s beleh�vta Ron elvesztett fegyver�t. Ha alkalma ny�lt r�, ezeket a p�lca n�lk�li var�zslatokat haszn�lta, hogy gyakorolja �ket.
Ekkor kiny�lt a t�rsalg� ajtaja, �s Mr. Weasley l�pett be rajta.
- Hallottam, hogy egy ideje cs�nd van – mondta, majd elmosolyodott. – M�rpedig ha robajl�s mentes a szoba, az azt jelenti, hogy benyithatunk.

R�n�zett fi�ra.
- Na, hogy ment Ron? – a k�rdezett elh�zta a sz�j�t, Mr. Weasley tekintete pedig tov�bbsiklott Harryre. A fi� kez�ben k�t p�lca volt, s mosolyogva figyelte a bosszankod� bar�tj�t. – �rtem – mosolygott �desapja is.
K�zben m�g t�bben t�vedtek be a helyis�gbe. Lupin �s Tonks is helyet foglalt egy-egy gyorsan helyre�ll�tott fotelban. Harry erre m�r felh�zta a szem�ld�k�t.
- T�rt�nt valami? – k�rdezte.
Az els�k�nt �rkez� Mr. Weasley r�gt�n fel� fordult.
- Leveled j�tt, Harry. A Miniszt�riumt�l.
A fi� azonnal elkomorodott, �s indult, hogy �tvegye a k�ldem�nyt. M�r egy�ltal�n nem csod�lta, hogy a Rendtagok mind idej�ttek, �s v�rakoz�an szeml�lgett�k �t, ahogy elvette, �s kibontotta a bor�t�kot. Gyorsan v�gigfutotta a sz�veget, majd megvet�en felhorkantott. A t�bbiek �rdekl�dve figyelt�k.
- Mi van benne? – k�rdezte Ron.
- Megh�v�s – morogta g�nyosan Harry, s �tny�jtotta a mellette �ll� Hermionenak a levelet, aki hangosan felolvasta.

Tisztelt Mr. Potter!

A maga, valamint a F�nix Rendj�nek tev�kenys�ge, m�r j� ideje teljess�ggel ismeretlen a M�gia�gyi Miniszt�rium sz�m�ra. Az illeg�lisan m�k�d� szervezet, �s az �n elutas�t� viselked�se az egy�ttm�k�d�sre, arra sarkall, hogy beid�zzem egy hivatalos meghallgat�sra. Az ut�bbi id�ben t�bb hal�lfal� �let�t vesztette, �m sajn�latomra ezen �gyek r�szletei el�tt�nk nem ismeretesek.
Eln�zt�k m�r p�r t�rv�nyszeg�s�t, �m ez�ttal er�sen sz�m�tunk a megjelen�s�re szeptember 28-�n tizenhat �rakor.

Rufus Scrimgeour
M�gia�gyi miniszter

- Ez a hapsi egyre h�ly�bb – v�lem�nyezte Ron elh�zva a sz�j�t.
Senki nem ellenkezett vele.
Miut�n befejezte az olvas�st, Hermione b�tortalanul visszany�jtotta a bor�t�kot Harrynek, aki �sszegy�rte a kez�ben, �s gondolataiba mer�lt.
Nem tartott sem a Miniszt�riumt�l, sem Scrimgeourt�l m�r j� ideje. A vezet�s gyenge volt, de a Rendtagoknak sok probl�m�t okozhatnak. Annyira p�ld�ul m�g a miniszter sem lehet ostoba, hogy ha m�g bizony�tani nem is tudja, de ne gyan�tsa, hogy Mr. Weasley vel�k, Harry�kkel van. M�rpedig a f�rfinek sz�ks�ge van a fizet�s�re, hogy eltarthassa a csal�dj�t.

Arra is sz�m�tott m�r, hogy el�veszik t�rv�nyszeg�seit, �s felhaszn�lhatj�k ellene, ha j�nak l�tj�k. Szem�ly szerint neki, nem �rthattak. Biztos volt benne, hogy nem olyan idi�t�k, hogy a h�bor� k�zep�n b�rt�nbe z�rj�k. Nekik inform�ci� kell, hiszen a maguk m�dszereivel nem sokra jutnak, r�ad�sul Piton sem a Miniszt�riumnak, hanem a Rendnek k�mkedik. Ezen fel�l, Harry�k sokkal t�bbsz�r vannak t�zk�zelben. Valamit fel kell mutatniuk az embereknek, s mindezt az � t�mogat�s�val sz�nd�koznak megtenni.
- Ez majdhogynem zsarol�s – mondta csendesen Hermione.
- Csak majdhogynem?! Szerintem teljesen egy�rtelm� – fintorgott Ron.
Mr. Weasley hangosan morfond�rozott a probl�m�n.
- R�g sejtettem, hogy ellen�rizni akarja a Rend m�k�d�s�t.
- Ennek ellen�re, - mozdult meg az id�ig n�m�n �cs�rg� Lupin – �gy gondolom Harry, hogy el kell menned. Sok gondot okozhatnak nek�nk. Nem teheted meg, hogy ny�ltan szembefordulsz a Miniszt�riummal, �s…
- Ki mondta, hogy nem megyek el? – n�zett r� a fi� komolyan.

Bar�tai t�gra ny�lt szemekkel csod�lkoztak r�. M�g gy�zk�dni sem kell?
- Hogyan? – h�kkent meg Remus is.
- Ha m�s�rt nem, h�t az�rt, hogy megtudjam mit is akarnak el�rni – felelte Harry nyugodtan. – M�r �tgondoltam – kezdett fel-al� j�rk�lni. – Kisz�rhat sok emberrel, �rthat Mr. Weasleynek, akinek a k�zrem�k�d�s�t m�r biztosan r�g sejti. Nem csak r�lam van sz�, �gy nem kock�ztatok. Emellett pedig, - vont v�llat. – az �gvil�gon semmi �rdemlegeset nem fog tudni kiszedni bel�lem, azon k�v�l, amit �n el akarok mondani. B�r biztos vagyok benne, hogy ez�rt mindent meg fog tenni.
Ekkor Ginny nyitott be a szob�ba, s v�gighordozta tekintet�t a bent l�v�k�n. A j�rk�l� Harryn, �s a d�bbent arcot v�g� rendtagokon. Kez�ben k�t bor�t�kot tartott, amiket sorban �tny�jtott.

- Ez a ti�d Ron – s�t�lt oda b�tyj�hoz. – Ez pedig a tied – adta �t Hermionenak a m�sikat.
Erre Harry is abbahagyta a kering�st, �s gyanakodva n�zett a levelekre.
- A Miniszt�rium – mondta Ron a c�mz�s l�tt�n.
- A Szent Mung�ban adt�k oda – sz�lt Ginny. – Mivel nem ismerik a tart�zkod�si hely�nket. – tette hozz� a gunyoros el�gt�tellel.
A k�t fiatal v�gigfutotta az �zenetet, majd komor arccal fordultak v�rakoz� bar�tjuk fel�.
- Kicsit m�s a sz�veg, de a jelent�se nagyj�b�l ugyan az – mondta Hermione.
Harry most m�r l�that�an d�h�s volt. Els�t�t�lt az arca.
- A szem�tl�da – sziszegte. – F�l hogy bel�lem �gy se szed ki semmit.
- Mindenki sz�m�ra egy�rtelm�, hogy m�g mindig a bar�taid vagyunk, �s veled harcolunk – b�lintott r� Ron.

Erre m�r Lupin is fel�llt a fotelb�l.
- Megpr�b�lhatnak hatni r�d vel�k – mondta ny�ltan.
- Tudom! – v�gta oda Harry m�rgesen. Majd gyorsan s�hajtott egy m�lyet. – Ne haragudj.
A f�rfi csak legyintett egyet. Mr. Weasley idegesen fordult fel�.
- Nem tetszik ez nekem Remus. Ak�rmeddig elmehetnek. Veritaserumot is beadhatnak – sz�lt agg�dva. - Mi pedig nem lehet�nk ott, hogy seg�ts�nk.
Lupin b�lintott, majd miel�tt v�laszolhatott volna, Harry k�zbesz�lt.
- De �n ott leszek – morogta. – �s biztos�thatlak, hogy egy �jjal sem ny�lhatnak a bar�taimhoz.
- H�t ha megpr�b�lja, el�g ostoba – vigyorodott el Tonks, s r�hunyorgott Harryre. A fi� mintha egy pillanatra viszonozta volna a gesztust.
- Csak �sszel, Harry! �s l�gy �vatos! – figyelmeztette Lupin.
- �gy lesz – biztos�totta r�la a fi�.
- Igen. Tudom – b�lintott Mr. Weasley.

M�snap reggel mindenki idegesen �bredt. Harry pedig szab�lyszer�en mogorva �s inger�lt volt. D�lut�n n�gy �r�ra voltak hivatalosak a Miniszt�riumba, �gy nem siette el a k�sz�l�d�st. Kedvetlen�l indult a konyh�ba reggelizni, nem is telt bele t�z percbe, s aki tehette ink�bb elker�lte. Mindenre mogorv�n v�laszolt, �s h�la az ut�bbi �vekben tan�s�tott metsz� �szintes�g�nek, nem egy megnyilv�nul�sa b�nt�ra sikeredett.
- Harry dr�g�m – mosolygott r� Mrs. Weasley. – Szerintem j�t tehet, ha egy kicsit eleg�nsabban �lt�zn�tek fel – javasolta.
A fi� sz�r�san r�tekintett, a t�bbiek cs�ndben �cs�r�gtek mellette.
- Szerintem viszont nem! – v�gta r�.
- Harry! – sz�lt r� Remus szigor�an.
- Nem fogok a Miniszt�riumnak b�jologni! – sz�lt vissza.
- Viszont Mollyval viselkedhetn�l tisztelettud�bban is! – villantotta r� Remus a tekintet�t.
Harry s�hajtott egy m�lyet, �s sokkal higgadtabban mondta.
- Igaz – majd r�n�zett a boszork�nyra. – Sajn�lom, Mrs. Weasley. Csak nem tetszik ez az eg�sz.
- Nem vagy egyed�l – morogta Ron.

Ekkor Tonks nyitott be k�z�j�k, vid�man mosolyogva. Odal�pett f�rje mell�, megcs�kolta, majd helyet foglalt az asztaln�l.
- �gy hallom a t�bbiekt�l, egy kiss� harap�s vagy ma reggel Harry! – vigyorgott.
- Biztos�thatlak, hogy m�r csak kev�ss�. Nem t�l j� d�nt�s rajtatok kit�ltenem a d�h�met. D�lut�nra csup�n rossz kedvem lesz.
Igaza is lett. Inger�lts�ge elm�lt, �m hangulata tov�bbra is mogorva maradt. Pedig sz� se r�la, a l�togat�ba �rkezett Fred �s George �llhatatosan pr�b�lt�k jobb kedvre der�teni.
- Ne er�lk�djetek m�r k�rlek! – sz�lt r�juk elunva az igyekezet�ket. – Am�g nem lesz�nk t�l az �gynevezett meghallgat�son, ne v�rjatok vid�ms�got t�lem. B�r amilyen el��rzetem van, ut�na se nagyon – tette hozz� bor�san.
Az ikrek bossz�san legyintettek.
- Rem�nytelen – mondt�k, �s visszavonultak r�gt�nz�tt laborjukba.

Magukra maradtak bar�taival.
- �n is agg�dom – sz�lt halkan Ginny az �gyon �cs�r�gve.
Harry a h�t�t a falnak t�masztva �lt mellette, a l�ny feje a v�ll�n nyugodott.
- �n amiatt agg�dom, hogy Ron�kat is beh�vta – felelte. – Oka van r�.
Hermione a szemben l�v� fotelban kuporgott, s most feln�zett a fi�ra.
- Ezt m�r Remussal megmagyar�zt�tok. Sz�m�t�sba veszi, hogy veled nem fog boldogulni.
Harry elgondolkodva hallgatott, majd az �r�j�ra pillantott.
- Nos, fi�k l�nyok, �gy l�tom kezdhet�nk k�sz�l�dni – mozdult meg.
Ron fels�hajtott, �s elindult a szob�j�ba, nyom�ban Hermioneval.
- T�z perc �s lent vagyunk – mondta a l�ny.
Harry r�b�lintott, �s lek�sz�l�dott az �gyr�l. Elment tusolni, majd el�szedte egyik farmerj�t egy egyszer� p�l�val, �s egy k�nyelmes z�ld pul�vert. Ginny csendben figyelte, ahogy �lt�zk�dik. Ez�ttal � d�nt�tte h�t�t a h�v�s falnak.

Mikor a fi� v�gzett, szerelme fel� fordult, �s sz�tt�rta a karj�t.
- Milyen vagyok?
Ginny elmosolyodott. J�l l�that�an v�gigm�rte az el�tte �ll�t. A farmer mindig is illett Harryre, pul�vere sz�ne �sszhangban volt szem�vel, magas volt, �s er� sug�rzott bel�le. Arca a szok�sosn�l komorabb, fekete haja szok�sosan szertelen, szem�vege m�g�tt megcsillant tekintete. Mindig is helyesnek tartotta a fi�t, - amivel nem volt egyed�l - �s b�rmit is viseljen, vonz�nak.
Kiss� megr�zta a fej�t.
- Sejtettem, hogy az�rt sem fogadod meg anya tan�cs�t – kezdte rosszall�an, majd fel�llt az �gyr�l, s Harry el� l�pett. Arc�n huncut mosoly j�tszott. – Egy�bk�nt sz�vd�gleszt� vagy, mint mindig. F�lek �m, hogy valaki lecsap a kezemr�l.

A fi� r�viden felnevetett.
- Szeretlek – cs�kolta meg a l�nyt.
Ginny m�lyen a szem�be n�zett.
- L�gy �vatos. �s vigy�zz, hogy ne vesz�tsd el a fejed.
Harry b�lintott.
- Ez m�r eg�szen j�l megy. Az okklumencia sokat seg�tett. A higgadts�g mintap�ld�nya vagyok.
- Igen. �ltal�ban. De Scrimgeourt�l percek alatt a plafonon tudsz lenni – folytatta a l�ny, nem tudva elnyomni egy mosolyt a fi� utols� megjegyz�s�t hallva.
- Ne agg�dj – fogta meg a kez�t Harry. – Gyere, menj�nk le.

Az el�szob�ban Mrs. Weasley �s Ron v�rakozott. Mikor az asszony �szrevette a l�pcs�n k�zeled� fi�t, �s v�gigm�rte �lt�z�k�t, rosszall�an megcs�v�lta a fej�t, s halkan maga el� motyogott.
- Gondolhattam volna… - a t�bbit azt�n m�r t�nyleg nem lehetett �rteni.
Harry bar�tj�ra n�zett, aki semmivel sem cs�pte ki jobban mag�t n�la. �desanyja reakci�j�ra Ron is az �rkez�k fel� fordult, s v�ltott Harryvel egy fanyar mosolyt.
- Hermione? – k�rdezte a kiss� s�padt Ront.
- Itt vagyok! – csend�lt a l�ny hangja a h�ta m�g�tt, majd leszaladt k�z�j�k.

Nem is � lett volna, ha biztos, ami biztos meg nem fogadja Mrs. Weasley tan�cs�t. Eleg�ns fekete nadr�g volt rajta, vil�gosk�k hossz� ujj� inggel, rajta egy s�t�tebb �rnyalat� kardig�nnal. V�gign�zve a fi�k ruh�j�n elh�zta a sz�j�t, bar�tai ugyan ezt tett�k az � �lt�zet�t vizsg�lva.
Ekkor befutott p�r Rendtag, �s ell�tt�k �ket tan�csokkal. A legt�bb a higgadts�gr�l, �vatoss�gr�l sz�lt, a „csak �sszel” jelig�re.
- Ron, csak �vatosan, m�g nem megy t�l j�l az okklumencia – figyelmeztette Mrs. Weasley.
Fia morgott valamit v�laszul, Harry pedig fut� cs�kot nyomott Ginny sz�j�ra, azzal indult a konyhaajt� fel�. Els�k�nt Hermione, Ron, majd Harry sz�rta a kandall�ba a csillog� hopport.
M�g l�tta ahogy Ginny , Mrs. Weasley �s Remus r�mosolyog, majd mire �jb�l kinyitotta a szem�t, a M�gia�gyi Miniszt�rium fogad�csarnok�ban tal�lta mag�t.

Gyorsan kil�pett a t�zhelyb�l, �s egy apr� p�lcamozdulattal letiszt�totta ruh�j�t a hamut�l. Bar�tai p�r l�p�ssel od�bb ugyan ezt tett�k. Nem volt akkora ny�zsg�s. Sokaknak alig volt h�tra a munkaidej�b�l, n�h�nyan viszont most �rkeztek. A m�gikus testv�ris�g szobra az �t �vvel ezel�tti esem�nyek �ta nem lett �jraemelve. Hely�n egy egyszer� sz�k�k�t kapott helyet, s Harry ezt a jelenlegi helyzetben j� d�nt�snek tartotta.
Az �jonnan j�ttek megindultak az �rvar�zsl� asztal�hoz, hogy p�lc�jukat ellen�riztess�k. Ron �s Hermione is �gy tett, miut�n Harryvel az oldalukon sorba �lltak. A fekete haj� fi� azonban m�r kor�bban eld�nt�tte, hogy nem engedi ki a kez�b�l p�lc�j�t. Nem b�zott Scrimgeourban �s m�dszereiben. Igaz�n nem hi�nyzott, hogy megb�v�lj�k a p�lc�j�t, vagy ami m�g rosszabb, magukn�l akarj�k tartani a t�rgyal�s idej�re.

Mindenfel�l besz�lget�s zsivaja sz�r�d�tt, m�g az �rvar�zsl� k�teless�gtud�an v�gezte feladat�t. V�g�l Hermione�k ker�ltek sorra, s Ronnal egyszerre ny�jtott�k p�lc�jukat. A k�z�pkor� f�rfi feln�zett r�juk, majd tekintete tov�bbsiklott, a kiss� t�volabb �ll� Harryre. Arca d�bbenetet �s �rdekl�d�st t�kr�z�tt, s m�g az ellen�rz� mozdulatot is f�lbehagyta, mellyel Ron�k p�lc�j�t vette k�zbe. A rutin m�gis gy�zedelmeskedett, s miut�n v�gzett, ism�t a fekete haj� fi�ra n�zett.
- Mr. Potter… lenne sz�ves a p�lc�j�t… - kezdte tiszteletteljes hangon.
Harry komolyan tekintett r�, �s megr�zta a fej�t.
- Sajn�lom, de nem �ll sz�nd�komban kiadni a kezemb�l – mondta. – Ha megfelel, - l�pett k�zelebb, mire az �rvar�zsl� kiss� h�tr�bb h�z�dott – csup�n bemutatn�m – emelte fel jobb kez�t.
Bar�tai nem sz�ltak egy sz�t sem, a f�rfi pedig l�that�an nagyon zavarban volt.
- I…igen – felelte, azzal megvizsg�lta messzebbr�l a feltartott var�zsp�lc�t. – Rendben, Mr. Potter.
Harry b�lintott, s odal�pett bar�taihoz, akik szint�n kez�kben tartott�k visszakapott eszk�z�ket.

A k�zel�kben imm�ron valamennyi besz�lget�s az � felbukkan�sa k�r�l forgott. H�rom �ve annak, hogy utolj�ra a Miniszt�riumban j�rt, s nem volt titok, hogy Harry kev�ss� t�mogatja a vezet�st. S�t Scrimgeourral a besz�lget�seik �ltal�ban vit�ba torkollnak. Megindultak h�t a tal�lgat�sok, a csod�lkoz�, f�rk�sz� pillant�sok.
Term�szetesen mindenki tudta, hogy a Kiv�lasztott val�ban az, s hogy az ut�bbi id�ben sz�mos hal�lfal�t ejtettek foglyul, �ltek meg, �s akad�lyoztak meg t�mad�sokat, mer�nyleteket. Harry Potter nem t�tlenkedett, s b�r Tudodki legf�bb c�lja, hogy meg�lje �t, m�g mindig �l.
- Jobb lesz, ha megy�nk – morogta bar�tainak, s elindult az egyik felvon� fel�.
- �gy �rzem magam, mint valami megvil�g�tott sz�npadon – motyogta Ron mik�zben bar�tjuk mellett l�pkedtek.
Harry elh�zta a sz�j�t.
- Mes�lhetn�k.

Ekkor k�t tal�ros f�rfi l�pett el�j�k. Kez�kben p�lca, k�peny�k�n az aurorok jelz�se. A magasabbik hat�rozottan megsz�l�totta a megtorpan� fi�t.
- Mr. Potter! A Miniszter �r k�r�s�re elk�s�rn�nk �n�ket a megbesz�l�s helysz�n�re – hangja, ak�r csak fell�p�se kem�ny volt.
- Igaz�n? – m�rte v�gig a f�rfit Harry felvont szem�ld�kkel. K�l�n�sen k�szenl�tben tartott p�lc�jukat. – �s m�gis hol van pontosan a helysz�ne?
- Ha oda�rt�nk, meg fogja l�tni – felelte az auror.
Harry z�ld szemei r�villantak. Az alacsonyabbik, bajuszos t�rsa megk�sz�r�lte a tork�t.
- Az�rt �n m�gis csak szeretn�m most megtudni – makacsolta meg mag�t Harry. Hermione enyh�n megb�kte, de nem foglalkozott vele. Tudni akarta mi ez az eg�sz.
A f�rfinek nem tetszett a v�lasza.
- Ellen�ll�st tan�s�t? – k�rdezte fojtott hangon.
A fi� higgadtan elmosolyodott.
- Esetleg megtehetn�m – mellette Ron m�ris el�r�bb l�pett. – B�r �gy gondolom maguknak is k�nnyebb lenne, ha v�laszoln�nak arra, amit k�rdeztem. F�k�nt, mivel nem hinn�m, hogy val�ban le�lln�nak itt p�rbajozni. Nem fogom magukat vakon k�vetni – mutatott r� a nyilv�nval�ra.

A bajuszos r�b�lintott, a magas fick� azonban d�hbe gurult, s r�meredt a fekete haj� fi�ra. Harry azonban nem hi�ba n�zett m�lyen a szem�be.
- Esz�be ne jusson! – mondta v�szj�sl�an halkan. – Es�lye sem lenne.
A f�rfi megh�kkent, majd kelletlen�l sz�lalt meg.
- Az als� t�rgyal�termekbe megy�nk. Ahol a hivatalos pereket szokt�k elvitatni.
- Mi sz�ks�g akkora helyre?
- El�g magas a jelenl�v�k l�tsz�ma – azt m�r nem tette sz�v�, hogy a fi� egy�ltal�n honnan tudja, hogy milyen az a hely.
Harrybe bevillant a gyan�, hogy Scrimgeour, ak�r csak kor�bban Caramel, k�pes volt �sszeh�vni csaknem a teljes Wizengamotot egy egyszer� �gy elb�r�l�s�ra. Cseberb�l vederbe, gondolta imm�r sokadszor. Ennek ellen�re elmosolyodott.
- Na l�tja. Ak�r mehet�nk is.

Az alacsony auror fujt egyet megk�nnyebb�l�se jel��l, majd elindultak a felvon�k fel�. A jelenl�v� var�zsl�k �s boszork�nyok mind utat nyitottak nekik, �s �rdekl�dve, tisztelettel vegyes f�lelemmel szeml�lt�k az elhalad� Harryt, akinek arca komoly �s elt�k�lt volt.
Mikor bez�r�dott m�g�tt�k a f�lke ajtaja, a magas var�zsl� ism�t megsz�lalt.
- Mire volt j� az im�nti k�zj�t�ka? – k�rdezte inger�lten.
Harry r�tekintett.
- Nem ker�lt volna r� sor a lekezel�se n�lk�l, s ha r�gt�n v�laszol egy v�gtelen�l egyszer� k�rd�sre – felelte nyugodt hangon.
- Biztosan nagyon komolyan veszi a feladatait – morogta Ron.
Harry halv�nyan megmosolyogta bar�tja szavait. Neki is ez volt az �rz�se az aurorral kapcsolatban. Nagyon biztos volt benne, hogy mint miniszteri embert, nem fogja megt�madni. Olyan ember, aki mereven ragaszkodik a szab�lyokhoz, �s a kapott parancsaihoz. Ellent�tben a m�sikukkal, aki tartott Harryt�l. Hiszen felismerte, hogy ugyan mi�rt ne tehetn� meg, hogy fell�pjen ellen�k?

- Harry? – sz�l�totta meg az id�ig hallgat� Hermione. A fi� r�gt�n fel� fordult. – Arra a szintre megy�nk, �s abba a t�rgyal�ba, ahol … ugye? – nem fejezte be, mert j�l tudta, hogy bar�tja �rti mire c�loz.
Harry elgondolkodva b�lintott.
- Alighanem – val�sz�n�leg abba a terembe k�sz�ltek, ahol �t�d�ves kor�ban m�r egyszer �tesett egy ilyen meghallgat�son. A folyos� pedig, mely odavisz, az �lmaiban oly sokszor l�tott, Miszt�rium�gyre vezetett. Arra a szintre, ahova kev�s var�zsl�nak volt bej�r�sa. Nem is v�letlen�l – gondolta s�t�ten. S ahol szembe kellett n�zni�k megannyi hal�lfal�val, �s amely azt a l�pcs�zetes termet rejti, ahol Sirius �r�kre elt�nt a szem�k el�l. – Nekem sem kellemes �rz�s – mondta halkan, l�tva hogy a l�ny arc�n ugyan azon megl�t�sok suhannak �t.
- T�bbet be sem teszem a l�bam az agyak k�z� – motyogta Ron is, �nk�ntelen�l megd�rzs�lve a karjait.
- Nincs is r� sz�ks�g – v�laszolt komoran Harry.
A k�t auror �sszen�zett, majd miut�n a k�v�nt szintre �rkeztek, kis�t�ltak a liftb�l az ismer�s, f�lhom�lyos folyos�ra.
Harry fels�hajtott, mik�zben v�gighordozta tekintet�t, s megakadt a szeme a fekete ajt�n.
- Nem is Scrimgeour lett volna.
Azzal elindultak a magas auror nyom�ban.

A t�rgyal�terem ugyan �gy festett, mint �t �ve. A k�l�nbs�g pedig az volt, hogy egy sz�k helyett h�rom �llt k�z�pen, s a l�ncok hi�nyoztak r�luk, valamint a bent l�v�k szem�lye is megv�ltozott. A miniszter, �s sz�mos auror v�rakozott odabent, n�h�ny hivatali szem�ly t�rsas�g�ban. Harry v�gighordozta rajtuk a tekintet�t, s felfedezte, hogy Kingsley is k�zt�k van. Nem id�z�tt el a f�rfi arc�n, az gyan�s lett volna, tov�bbsiklott h�t a t�bbiekre.
- ��! Harry! – l�pett el� Scrimgeour.
A fi� biccentett.
- Miniszter �r – mondta, hangj�ban a legcsek�lyebb tisztelet n�lk�l.
Scrimgeour nem reag�lt, ink�bb Ron�k fel� fordult.
- Ms. Granger, Mr. Weasley! Foglaljanak helyet – mutatott a sz�kekre �s visszas�t�lt emberei k�r�be.

A h�rom j� bar�t beleegyez�en a felk�n�lt sz�kekhez s�t�ltak, s �gy helyezkedtek, hogy egym�st is l�thass�k �lt�kben. Harry a bal sz�len, mellette Hermione, majd Ron.
- Hallom Harry, nem igaz�n az el��r�soknak megfelel�en ellen�riztetted le a p�lc�dat – kezdte Scrimgeour.
A fi� megvonta a v�ll�t.
- Nevezzen gyanakv� term�szetnek.
- Mit�l kellett volna tartanod? – k�rdezte egy szak�llas f�rfi.
Harry egy pillanatra r�n�zett, de nem v�laszolt.
- Nos, Mr. Potter – k�sz�r�lte meg a tork�t egy id�s var�zsl�, aki vel�k foglalt helyet. – A meghallgat�sunk c�lja az lenne, hogy elb�r�ljuk a maga kor�bbi t�rv�nyszeg�seit…
- H�ny �v is az el�v�l�si id�? – motyogta cinikusan Ron.

Harry �s Hermione is fel� n�zett, de m�g a l�ny rosszall�an, addig Harry cinkosan.
- Tov�bb�, - folytatta zavartalanul az �sz m�gus – hogy t�j�koztat�st kapjunk �n�kt�l az elm�lt id�szakban t�rt�nt hal�lfal� elhal�loz�sokr�l, foglyul ejt�sekr�l, s term�szetesen a maguk tev�kenys�g�r�l.
- Nem l�tom be, ezen „t�rv�nyszeg�sek” feleleven�t�s�re m�rt van sz�ks�g – mozdult meg Hermione az el�z� v�dakra visszautalva.
A fi�k r�b�lintottak.
Scrimgeour komolyan v�laszolt.
- A Miniszt�rium a t�rsadalom �rdekeit szolg�lja – Harry alig tudta elnyelni megvet� horkant�s�t, �m mivel Ron is hasonl�an j�rhatott, kettej�k hangja l�nyeg�ben kifejezte mit gondolnak err�l. A miniszter szeme megvillant. – Ily m�don �n�k is a hat�sk�re al� tartoznak, mint b�rmely polg�r. Inform�ci�jukkal el�seg�thetik aurorjaink nyomoz�s�t, t�mogat�sukkal el�rhetn�nk, hogy a var�zsl�t�rsadalom megfogadja az �vatoss�gukra vonatkoz� tan�csainkat.

- Ezt m�r ismerem – b�lintott Harry. – N�pszer�s�tsem.
- Tov�bbra is t�rv�nyt szegt�l – sz�lt fojtott d�hvel Scrimgeour.
- Akkoriban mi�rt nem zavarta!? – k�rdezte Harry nyomban. �rdekl�d�se, �s �rve nyilv�nval� volt, ahogy a miniszter egyre nagyobb d�he is.
- Biztos volt�l a dolgodban! – d�rrent az �cs�rg� fi�ra. – Sz�m�tott�l r�, hogy nem tehetj�k meg hogy b�rt�nbe z�rjunk. Emellett m�s megold�sra v�r� probl�m�ink is voltak.
- Amik most nincsenek – b�lintott Harry higgadt gunyoross�ggal. - A h�bor� k�zep�n - a zsarol�suk �tl�tsz�bb m�r nem is lehetne. Mindenk�ppen ellen�rizni akarta �t, �s a Rendet. – �rtem.

Scrimgeour r�vicsorgott, �s fel�llt a hely�r�l.
- Dumbledore m�r r�gen meghalt, Potter! Nem tud a v�delm�be venni, �s kij�tszani minket. Az ir�nta val� h�s�ged val�ban csod�latra m�lt�, – nyomta meg szavait - de egy kiss� m�r elavult. Nem gondolod?
Harry d�h�s lett, �s �rezte, hogy ez csak egyre rosszabb lesz. Arca azonban rezzen�stelen maradt.
- Nem kell r� eml�keztetnie! – emelte meg egy �rnyalatnyit a hangj�t. – De a megl�t�saim cseppet sem v�ltoztak.
Ekkor a szak�llas f�rfi ism�t megsz�lalt.
- Mi�rt nem lehet titeket el�rni? Hol van a ti titokzatos Rendetek f�hadisz�ll�sa?
Harry �sszeh�zta a szemeit, s r�tekintett az aurorra.
- Nem hinn�m, hogy k�ze van hozz� – jelentette ki kerek perec.
- Nem hinn�d, hogy k�z�m van hozz�? – k�rdezett vissza.
- Nem – n�zett a szak�llas szemeibe.
- Nem? – ism�telte.

A fi� kiss� nevets�gesnek �rezte a szitu�ci�t, �gy megkock�ztatta.
- Ha minden mondatomat megism�tli, ez a besz�lget�s k�tszer olyan hosszan fog tartani.
Ron felnevetett mellette, az auror pedig szinte �rdekl�dve figyelte a fekete haj� fi�t. Tekintet�t m�lyen a szemeibe f�rta.
Erre m�r Harry is g�nyosan elmosolyodott, amint meg�rezte a legilimencia pr�b�lkoz�s�t.
- Att�l tartok, ez nem fog menni – mondta a szak�llasnak, aki k�nytelen volt bel�tni igaz�t. Mire tekintete Hermionera fordult.
Harry nyugodtan �lt sz�k�ben. Biztos volt benne, hogy bar�tn�je is sim�n visszaveri a t�mad�st.
- Velem sem j�r jobban – csend�lt a l�ny el�gedett hangja.
A f�rfi ekkor feladta. Ronnal nem pr�b�lkozott, nem is sejtve, hogy � lett volna az egyetlen, akivel sikerrel j�rhatott volna.
- Legiliment�lni semmik�ppen nem fogjuk tudni �ket Miniszter �r – fordult Scrimgeour fel�.
- K�l�n�sebben nem lep meg – felelte fanyarul.
Harry sz�j�n ekkor kics�szott egy pimasz v�lasz, b�r tudta, nem j�l teszi.
- �, igaz�n k�sz�nj�k Miniszter �r. Ezt elismer�snek vehetj�k.
A teremben cs�nd t�madt.
- Majd megl�tjuk meddig tart ki a f�l�nyed – sz�lt durva hangon a feljebb l�v� sorb�l egy fekete �lt�z�kes f�rfi.
Harry �gy gondolta, erre a megjegyz�sre nem ford�t k�l�n�sebb figyelmet. �gyis kider�l majd mivel fognak m�g pr�b�lkozni.

- J�l van – sz�lalt meg a k�z�pen �l� id�s var�zsl�. – Szeretn�m, ha a megbesz�l�s v�g�ig az asztalra – ezzel Harry�kt�l balra a faln�l felt�nt az eml�tett b�tordarab – tenn�k a p�lc�ikat.
Harry arca nem �rult el semmit, Ron �s Hermione azonban �sszetekintettek.
- M�r m�rt tenn�nk? – k�rdezte a fekete haj� fi� Scrimgeour arc�ba n�zve. – Gondolom, nem lenne sz�ks�g�nk a haszn�latukra. M�rpedig akkor mindegy, hogy n�lunk, vagy az asztalon vannak.
�m sejtette, hogy a jelenl�v�k ezt eg�szen m�shogy l�tj�k.
- Ez nem k�r�s volt Potter! – sz�lt ism�t a fekete ruh�s f�rfi. – A meghallgat�s ideje alatt p�lc�jukat az asztalon tartjuk! – azzal lend�tette is saj�tj�t, hogy lefegyverezze a vonakod� fiatalokat.
Harry azonban ism�t tan�bizonys�got tett gyorsas�g�r�l. Egy apr� p�ccint�s, �s az �tok szertefoszlott. Addigra bar�tai kez�ben is ott volt a p�lca. A f�rfi arca els�t�t�lt, ak�r csak Harry�, aki most el�sz�r figyelmesen v�gigm�rte a var�zsl�t.

Tal�rja �s �lt�z�ke eleg�ns volt, alighanem dr�ga anyagb�l varrva. A s�t�t sz�n, melyet viselt, ellent�tben �llt sz�ke haj�val. Arca g�g�s volt �s komor, szemei hidegen csillogtak.
A fi�nak azonnal k�t gy�l�lt ellenfel�t juttatta esz�be.
- Had tal�ljam ki - sz�lalt meg ridegen. – Malfoy, ha nem t�vedek.
A var�zsl� enyh�n b�lintott.
- Nos, Mr. Malfoy. Erre semmi sz�ks�g – intett a f�rfi jobb kez�ben tartott fegyver�re. Azzal Hermione fel� fordult, aki Ronnal egy�tt komoran tekintettek r�. Mindkettej�k arca egyet mondott: Nem lesz ez �gy j�!
- Hermione, k�rlek – s a l�ny fel� ny�jtotta saj�t p�lc�j�t – megtenn�d, hogy lerakod �ket a k�v�nt helyre?! – hangja halk volt, de hat�rozott.
Ron felvonta egy kiss� szem�ld�k�t, de �tadta p�lc�j�t bar�tn�j�nek, aki egy sz� n�lk�l fel�llt, �s letette mindh�rmuk�t a t�volabb l�v� asztalra.