3. r�sz

Utols� k�nnycsepp

Harry szok�s szerint lement a konyh�ba, hogy elk�sz�tse a reggelit, de legnagyobb meglepet�s�re, az m�r a konyhaasztalon v�rta. Nem volt m�s, csak egy szelet vajas keny�r. Undorodva fogott hozz� az ev�shez, mikor

Petunia n�ni m�g egy szelet paprik�t is tett a t�ny�rj�ra.

– �gy n�zd meg, hogy t�bbet nem kapsz reggelire – magyar�zta Petunia n�ni. – Tudod, ha a kis Dudlicseknek csak ennyit szabad ennie, akkor te is ugyanannyit eszel.

Harryt nem k�l�n�sebben �rdekelte, hisz � – Dudleyval ellent�tben – eg�sz nap kib�rta ennyi �tellel a gyomr�ban. Igyekezett lassan enni, mert a mai napon m�g melegebb volt, mint tegnap, �s ez azt jelentette, hogy val�sz�n�leg eg�sz nap kint kell lennie. Valahogy, Vernon b�csi remek �tletnek tartotta, hogy Harry mindig akkor ny�rja a f�vet, amikor a l�tez� legmelegebb nap �g�rkezik.

Mikorra Harry elfogyasztotta a vajas kenyer�t, �s �pp fel�llt volna az asztalt�l, meg�rkezett Vernon �s Dudley.

– Maradj, k�ly�k! – sz�lt r� inger�lten Vernon b�csi. A hangs�lyb�l �t�lve, Harry jobbnak l�tta, ha nyugton marad. – Meg kell besz�ln�nk a mai napi teend�ket.

– Nem hiszem, hogy van mit megbesz�lni rajtuk – mondta szemtelen�l, majd gyorsan hozz� tette: – �gy volt, hogy f�vet ny�rok ma, nem?

Vernon b�csi le�lt Harryvel szemben, arc�n g�nyos arckifejez�s ter�lt sz�t.

– Igen, pontosan arr�l – �rtett vele egyet, �s egy j� adag r�ntott�t pakolt a t�ny�rj�ra.

– De Vernon b�csi, ha esetleg holnapra halasztan�nk… – Vernon arca azonnal paradicsom sz�n�re v�ltott, �s m�rgesen lecsapta a vill�j�t.

– M�gis mit k�pzelsz, k�ly�k? – k�rdezte felh�borodottan. – Megbesz�lt�k, hogy ma kell leny�rnod a f�vet! Nem fogadok el semmi kifog�st!

Dudley, aki eddig f�l�lomban a t�ny�rj�t b�multa, most vigyorogva n�zte a jelenetet.

– De Vernon b�csi! Odakint m�r most is legal�bb negyven fok van! – tiltakozott Harry, �s d�h�sen felpattant.

Vernon b�csi is fel�llt, megker�lte az asztalt, �s Harry el� l�pett. Harry igyekezett meg�rizni a hidegv�r�t a j� er�ben l�v� f�rfival szemben.

– Azt mondtam, nem fogadok el semmilyen kifog�st! – �v�lt�tte Vernon b�csi, amit�l Harry jobbnak l�tta h�tral�pni. – Majd igyekszel, hogy hamar befejezd! Csak a h�ts� kertet kell leny�rnod, azzal hamar v�gzel. De mivel, �gy l�tom h�s�lni akarsz, ut�na kitakar�tod a pinc�t is.

Harry nagyon is tiszt�ban volt vele, hogy mekkora a h�ts� kert. Az eg�sz d�lel�tt�t a t�z� napon t�ltheti, �s m�g ut�na m�g robotolhat a pinc�ben is.

Csoda lesz, ha est�re v�gez.

Harry elhat�rozta, hogy most csak az�rt is szembe szeg�l Vernon b�csi akarat�val, m�g ha szeptemberig tart� szobafogs�g lesz is a v�ge. – Nem vagyok hajland� kimenni ilyen melegben! – mondta dacosan.

A makacss�g Vernonnal szemben sosem bizonyult j� taktik�nak. M�g miel�tt Harry �szbe kapott volna, egy hatalmas pofon csattant az arc�n. A lend�lett�l h�trat�ntorodott, de a h�ta m�g�tt l�v� szekr�ny megakad�lyozta, hogy elessen.

Kez�t az arc�ra szor�tva, �sszeszor�tott sz�jjal n�zett a nagyb�tyj�ra.

– Na, m�sz, vagy lekeverjek m�g egyet? – k�rdezte g�nyosan Vernon b�csi. Petunia n�ni nem sz�lt egy sz�t sem, csak Dudleyval egy�tt n�m�n n�zte a jelenetet. – Ugyanolyan mihaszna vagy, mint az ap�d! Nem is tudom, mi�rt nem adtunk be az els� �rvah�zba!

Harry mostanra visszanyerte a l�lekjelenl�t�t.

– Nem volt mihaszna az ap�m!

– Nem? Folyton r�szeg volt! Eg�sz nap csak kocsm�r�l kocsm�ra j�rt! Ezt mindenki tudta! – vil�gos�totta fel Vernon b�csi, �s fenyeget�en k�zelebb j�tt.
– A szakasztott m�sa vagy! Eg�sz nap csak hever�szn�l, �s a napod lopn�d!

Mi nagy nehezen megkeress�k az ennival�ra val�t, te meg semmit sem teszel le az asztalra!

– Ne mer�szeljen �gy besz�lni az ap�mr�l! – �v�lt�tte vissza Harry elkeseredetten, de m�g miel�tt tov�bb mondhatta volna, csengettek.

– Megyek, megn�zem ki az – mondta halkan Petunia, �s kiosont a konyh�b�l.

– M�r pedig �gy besz�lek r�la, ahogy nekem tetszik – folytatta tov�bb Vernon, de azt�n elhallgatott, mikor egy nagyon ismer�s alak l�pett a konyh�ba. – L�m csak, ki �rkezett meg!

Harry megk�v�lten �llt. A sz�ve egyre vadabbul kalap�lt, ahogy v�gign�zett a vend�gen. Az illet� a tikkaszt� meleg ellen�re is fekete ruh�t viselt, csapzott fekete haj�t f�lre f�s�lve hordta, a szeme feket�n csillogott. Harryt el�nt�tte a p�nik.

Vernon k�zelebb invit�lta a vend�get, eg�szen Harry el�.

– Bemutatom neked az ap�dat, Tobias Pitont.

Harry ijedten n�zett az el�tte �ll� emberre. Az nem lehet! James Potter az apja, nem ez az ember, aki r�ad�sul Piton. Ez k�ptelens�g!

Mikor �jra Tobias Pitonra n�zett, esz�be jutottak tan�r�nak eml�kei: amint a f�rfi a n� ut�n szalad…

– Gyere, fiam, hazaviszlek – mondta az idegen, �s kedvesen Harryre mosolygott v�reres szem�vel. – N�lam jobb dolgod lesz, mint itt. Majd seg�thetsz nekem a munk�ban. Sz�l�ts csak ap�nak.

– Nem megyek mag�val! – ki�ltott fel Harry, azt�n k�ny�rg�en Vernon b�csira n�zett. – K�rlek, ne engedd, hogy elvigyen! Leny�rom a f�vet, most r�gt�n, csak ne kelljen elmennem!

Viszont Vernon tekintet�n l�tszott , hogy m�r esze �g�ban sem volt a f�ny�r�s.

– Eleget etett�nk, �s ruh�ztunk! Az ap�ddal fogsz menni! – d�nt�tt v�g�l, �s a vend�ghez fordult. – Makacs a k�ly�k, de csak nyugodtan akassza le a der�ksz�j�t, �s garant�ltan j� seg�ts�g lesz mag�nak.

– Kiv�l�! – b�logatott el�gedetten Tobias, �s Harryre tekintett. – Gyere, menj�nk haza.

Harry r�m�lten h�tr�lt egy l�p�st, de a szekr�nyt�l m�r nem tudott tov�bb h�tr�lni. S�t m�g elfutni sem, mert Petunia n�ni a konyhaajt�ban �llt, elz�rva a menek�l�s �tj�t.

Mag�ban sokszor azt k�pzelte, hogy Sirius egyszer elj�n �rte, �s hazaviszi. De ez az ember nem haza vinn�. Ez az ember el akarja rabolni.

Vernon egy pillanat alatt ott termett, �s Tobiasszal k�t oldalr�l megragadt�k. Harry keservesen k�zd�tt a t�ler�vel szemben, de nem tudott szabadulni.

Egyre jobban kap�l�dzott, �s tiltakozott az �t lefog� karok ellen.

– Hagyjanak b�k�n! Nem akarok mag�val menni! – ki�ltotta k�ts�gbeesetten, de Tobias sokkal er�sebb volt, �s szorosan lefogta.

– Ne ellenkezz! N�lam arany �leted lesz. Na, gyere m�r! – unszolta Tobias.

Harry foggal-k�r�mmel harcolt, de hi�ba.

– Engedjen el! Mondtam, hogy nem akarok mag�val menni! – ord�totta m�g akkor is, amikor m�r valaki m�s hangj�t hallotta.

– Harry, nyugodj meg, senki sem akar elvinni! – mondta az ismer�s hang, k�zvetlen k�zelr�l. De � nem hitt neki, �s tov�bb verg�d�tt a szor�t�sban, m�g ha semmi es�lye sem volt a m�sikkal szemben.

– Engedjen el… – motyogta imm�r halkabban, mert amikor r�snyire kinyitotta a szem�t, m�g mindig csak a fekete tal�rt l�tta. – Hagyjon b�k�n…

Csak kis id� m�lva fogta fel, hogy m�r nem ott van, ahol eddig: elt�nt a konyha, �s vele egy�tt Tobias, �s nagyb�csik�ja is. Egy gyertyaf�nnyel megvil�g�tott szob�ban tal�lta mag�t, nyakig becsavarva egy meleg pokr�cba.

Ahogy oldalra ford�totta a fej�t a szoba ismer�snek t�nt. A k�pek a falon, az asztal… mintha m�r l�tta volna valahol, de nem eml�kezett r�, hogy hol.

�sszeszor�totta a szem�t, hogy pr�b�lja elfeledni a sz�rny� eml�ket, de reszketett a f�lelemt�l. �gy �rezte, hogy mindj�rt megragadj�k, �s elviszik innen.

– Ne engedd, hogy elvigyen… hogy b�ntson…

– Csak �lom volt – mondta valaki megnyugtat� hangon, azt�n eligazgatta a p�rn�j�t �s a takar�j�t, �s megsimogatta a haj�t. – Nem fog elvinni senki, ne agg�dj.

Perselus Piton eddig sosem �rezte �t a beteg �llapot�t, akivel foglalkozott.
Pedig Perselus sokszor seg�tett beteg embereknek, hisz ha a Rendb�l valakit t�mad�s �rt, �s nem volt el�rhet� gy�gy�t� a k�zelben – szaktud�sa r�v�n – m�g a komoly s�r�l�seket is � l�tta el.

De Harry Potter ir�nt m�sk�nt �rzett. Agg�dott miatta.

Harryt m�r �r�k �ta r�m�lmok k�nozt�k, de csak most siker�lt valamelyest mag�hoz t�r�tenie abb�l az �nk�v�letb�l, amelybe esett. El�g er�s volt a nyugtat� f�zet, amelyet megitatott vele, �gy val�sz�n�, hogy a fi� m�g el�g k�ba lesz egy darabig, akkor is, ha teljesen fel�bred.

Az is nyugtalan�totta, hogy Harry alaposan �tf�zott, mikor kisz�k�tt a kast�lyb�l. Viszont a s�lyos �rzelmi megr�zk�dtat�s miatt, amelyet az eml�k okozott, jobbnak l�tta, ha el�sz�r ink�bb nyugtat� f�zetet ad neki, mint kalapk�ra-b�jitalt.

Perselust figyelme visszat�rt Harryre, aki szinte alig hallhat�an motyogott tov�bb.

– K�rlek… ink�bb takar�tok eg�sz nap… rendbe rakom a kertet…. Csak ne engedd, hogy elvigyen…

Nagyon rosszat �lmodhatott, ha ennyire megr�m�lt – gondolta mag�ban Perselus, �s gyeng�den megszor�totta Harry kez�t, hogy �reztesse vele – nincs egyed�l. A fi� egyre jobban reszketett, �s Perselus nem tudta eld�nteni, hogy vajon a l�zt�l, vagy a f�lelemt�l.

– Nyugodj meg, semmi baj sincs. Nem fogom engedni, hogy b�rki is elvigyen – mondta halkan. Lassan Harry remeg�se kiss� al�bbhagyott.

Furcsa volt itt �lni az �gy sz�l�n, �s egy olyan fi�t vigasztalni, akit vil�g�let�ben ut�lt. De most az a fi� a testv�re, az � gondjaira van b�zva.
Elesett, �s senki m�s nincs akire t�maszkodhat.

– Tobias volt… – motyogta alig hallhat�an Harry, de Perselus �rtette.– Elj�tt a Privet Drive-ra, �s mag�val akart vinni… El�tte Vernon b�csi meg�t�tt… Sokszor lekevert egy-egy pofont, de sosem ekkor�t…

Perselus azt hitte rosszul hall. Tudta, hogy Harryt a nagyn�nje �s annak f�rje nevelt�k, de, hogy vert�k volna? Most m�r sejtette, milyen r�m�lmok k�nozhatt�k eddig. Az � r�m�lmainak is gyakran volt f�szerepl�je az apja, m�g akkor is, amikor m�r a Roxfortba j�rt.

– Most m�r itt vagy velem, nem hagyom, hogy b�rki is elvigyen – bizonygatta �jra Perselus, �s kez�t Harry homlok�ra sim�totta.

Merlinre, ha tov�bbra is ilyen magas marad a l�za, nem lesz j� v�ge.

Miut�n �gy t�nt, Harry v�gre megnyugodott, �vatosan fel�llt, a kandall�hoz ment, tett m�g n�h�ny has�b f�t a t�zre, azt�n kiment a konyh�ba, �s gy�gyn�v�nyekb�l k�sz�tett egy �jabb adag forr�zatot. Majd egy nagyobb t�lat megt�lt�tt langyos v�zzel. Mag�hoz vett egy mosd�kend�t, �s a t�l v�zzel, meg a cs�sze gy�gyte�val felszerelkezve, visszat�rt a szob�ba.

Amint az �jjeliszekr�nyre tette a holmikat, vil�goss�g t�madt a szob�ban, megfordult, �s az �r�asztal sz�l�n ott �lt Fawkes, cs�r�ben egy kis darab pergamennel.

Perselus odament a f�nixhez, �s kivette a cs�r�b�l az �zenetet.

Perselus!

Roxmortsot figyel� embereink jelentett�k, hogy Lucius t�bb hal�lfal�t is hozott a faluba, �s nagyobb er�kkel folytatj�k a keres�st. N�h�ny ember�nk �lruh�ban k�veti szemmel az esem�nyeket, amelyek el�gg� aggaszt�ak.

Miut�n v�delem alatt �lltok, nem tal�lhatnak r�tok, de semmik�ppen se hagyj�tok el a h�zat. Tudom, hogy te nem tenn�d, de ha Harrynek ilyen elk�pzel�sei lenn�nek, mindenk�ppen akad�lyozd meg, hogy megval�s�tsa.

Rem�lem, Harry m�r jobban van, �s azon vagytok, hogy rendezz�tek a k�ztetek l�v� n�zetelt�r�st.

A fejlem�nyekr�l tov�bbra is folyamatosan t�j�koztatlak.

Fawkes megv�rja a v�laszodat.

Albus

Egy s�haj k�s�ret�ben a levelet a kandall�ba dobta, amely ott egy pillanat alatt el�gett. Azt�n az �r�asztalhoz ment, �s el�vett egy tiszta pergament, �s elkezdte �rni a v�laszt az igazgat�nak.

Albus!

Nem �llnak j�l a dolgok. Igaz, a k�rny�ken egy hal�lfal�t sem l�ttam.

Ami nagyon aggaszt, az Harry �llapota.

Megmutattam neki a sz�rmaz�s�ra vonatkoz� eml�keket, de rosszabbul viselte, mint v�rtam. Ezek szerint, rosszabb lelki �llapotban volt, mint hitt�k.

Er�s nyugtat� f�zetet adtam neki, �gy tudott aludni egy keveset, de folyamatosan r�m�lmai vannak. A l�ba rendben gy�gyul, ellenben nem tett j�t neki, hogy olyan sok�ig kint volt a hidegben. Nagyon megf�zott, �s magas l�za van.

M�g miel�tt valami �r�lt tervet dolgozn�tok ki, hogy elhagyhassuk a rejtekhely�nket, k�rlek, ne tegy�tek.

Harry lelkileg m�g jobban megviseln�, ha a gyeng�lked�n kellene t�ltenie a sz�net h�tralev� napjait. Tudod, hogy van gy�gy�t�i k�pzetts�gem, teh�t el tudom l�tni, �s tal�n, �rzelmileg is megfelel� t�maszt tudok ny�jtani sz�m�ra.

Ha b�rmi t�rt�nik, felt�tlen�l �rtes�ts.

Perselus

Amikor v�gzett a v�lasszal, visszaz�rta a tintatart�t, �s az �sszehajtott pergament a t�relmesen v�rakoz� Fawkesnak adta. A mad�r egy r�videt trill�zott, �s egy villan�ssal t�vozott.

Perselus csak most lett �jra figyelmes Harry forgol�d�s�ra. Le�lt az �gy sz�l�re, a kend�t megm�rtotta a t�l v�zben, �s borogat�st tett a homlok�ra.

Harry �sszerezzent, �s �gy t�nt megint fel�bredt.

– Sirius… de j�, hogy itt vagy… – motyogta halkan, �s k�zelebb h�z�dott hozz�. Perselus csod�lkozva n�zett Harryre, aki m�g �t is karolta.

Perselus �gy helyezkedett el, hogy Harry a fej�t az �l�be tehesse. Legal�bb �gy k�nyelmesen tudja borogatni – gondolta –, �s tal�n Harry is hamarabb megnyugszik. Amikor a borogat�s �tmelegedett, �jra bevizezte, �s visszatette, m�g ha Harry tiltakozott is ellene.

– Hideg…

– Beteg vagy, magas l�zad van – mondta t�rgyilagosan, pedig tudta, Harry nincs igaz�n mag�n�l, lehet, hogy nem is hallja. – De ha lemegy a l�zad, sokkal jobban leszel.

– Nagyon hideg… de amikor haldokolt�l… akkor sokkal hidegebb volt. Dermeszt� hideg…

Perselus felvont szem�ld�kkel n�zett le Harryre.

– Hogy �rted, Harry?

– Tudod, a t�n�l, amikor majdnem meghaltunk. Biztos eml�kszel, amikor az a sok dementor megt�madott minket. Azt�n siker�lt megmenek�ln�nk. Olyan j�, hogy itt vagy, �s, hogy elj�tt�l �rtem Dursly�khez – mondta rekedten Harry, �s nyelt egyet. – Mindig tudtam, hogy betartod, amit �g�rt�l nekem.
M�r akkor megmondtad, mikor kij�tt�nk a Szellemsz�ll�sr�l.

– Mi�rt, mit �g�rtem? – k�rdezte halkan Perselus, �s igen kellemetlen�l �rezte mag�t Black b�r�be b�jva.

– H�t tudod, hogy veled lakhatok, �s akkor nem kell t�bb� a nagyn�n�m�kn�l �lnem – magyar�zta rekedten Harry, �s k�h�g�tt egyet. – Az volt �letem legboldogabb perce. �s k�pzeld, el�tte m�g �n is azt hittem, hogy t�nyleg gyilkos vagy… egy �rul�… M�g �n magam akartalak elkapni, ami�rt el�rultad a sz�leimet…�s akkor m�g d�h�sebb lettem, amikor megtudtam , hogy m�g r�ad�sul a keresztap�m is vagy… De v�g�l kider�lt, hogy Pettigrew volt az �rul�, Ron patk�nya …

Harryt elkapta egy k�h�g�si roham. Miut�n elcsendesedett, Perselus �gy d�nt�tt, megitat vele egy keveset a gy�gyte�b�l. Rem�lte, hogy ez a gyomr�ban marad. A sz�j�hoz tartotta a b�gr�t, �s Harry engedelmesen ivott k�t kortyot, azt�n lehunyta a szem�t.. A szuszog�s�b�l �t�lve �jra elszenderedett a kimer�lts�gt�l. Perselus kicser�lte a borogat�st, majd a kandall� t�z�be b�mulva gondolkodott a hallottakon. Tudta, hogy Harry mindig a nagyn�nj�n�l t�lt�tte a nyarat, de arra eddig m�g sosem gondolt, hogy arra v�gyott, Sirius elvigye onn�t…

Harry megint mocorogni kezdett, Perselus pedig Harry homlok�ra tette a kez�t, hogy a borogat�s nehogy leessen. �gy t�nt megint f�lig-meddig �bren van, de a leveg�t el�g nehezen szedte. Perselust azt sz�molgatta , mikor adhat neki v�gre valami l�zcsillap�t� f�zetet, de addig m�g legal�bb k�t �ra hossza volt h�tra. Annyira elgondolkodott, hogy �szre sem vette, mikor Harry �jra motyogni kezdett.

– Annyira f�ltem ott a t�n�l, hogy meghal. Mes�ltem neked, hogy akkor siker�lt egy olyan er�s patr�nust megid�znem, ami el�zte az �sszes dementort, �s megmentett minket a hal�lt�l? �s tudod mit hittem el�sz�r?

Perselus s�hajtott egyet, �s pr�b�lta kivenni, m�gis mir�l lehet sz�. Hogy Harry m�r f�lrebesz�l a magas l�zt�l, komolyan aggasztotta..

– Hogy az ap�m id�zte meg azt a patr�nust. Te j�l megtan�tottad nekem, de els�re m�gsem siker�lt.

– Tan�tottam? – k�rdezte �rtetlen�l Perselus, hiszen Sirius azok k�z� tartozott, akik nem tudtak patr�nust id�zni.

– Igen, Remus. Nem eml�kszel? Minden h�ten mentem hozz�d gyakorolni, mert nem akartam, hogy a meccsen leessek a sepr�r�l. – Perselus r�m�lten n�zett Harryre. Most azt hiszi, hogy Lupinhoz besz�l. – De te nem tartottad j� �tletnek, hogy olyan gyakran gyakoroljunk. Pedig �n mondtam neked, hogy ink�bb elviselem a kicsi kori eml�keimet, amikor a mumus-dementor a k�zelembe j�n, csak szabaduljak meg az igaziakt�l… – Harry elhallgatott, �s egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n.

– Mik voltak azok az eml�kek? – k�rdezte suttogva Perselus. Harry pedig oldalra fordult, �s egy �jabb k�nnycsepp gurult le az arc�n.

– Azok, amelyekben Voldemort elj�tt a h�zunkba, �s meg�lte a sz�leimet. El�sz�r nem tudtam, mi az a z�ld f�ny, amit mindig l�ttok ilyenkor, de v�g�l r�j�ttem…, �s mindig hallom any�m sikoly�t… – Itt elcsuklott a hangja.

Perselus m�g leveg�t venni is elfelejtett, annyira meglep�d�tt. Nem ilyen v�laszra sz�m�tott.

Na j�, ezek biztos csak r�m�lmok. Perselus �jra leh�t�tte a kend�t a v�zben, �s megt�r�lte Harry arc�t. Harry most nem forgol�dott, csak ny�sz�rg�tt, �s
alig hallhat�an motyogott.

V�g�l azt�n meg�rtette, kihez besz�l.

– Ha legk�zelebb nem tudunk �tmenni az �tj�r�n, akkor ne a rep�l� kocsival menj�nk. Majdnem kicsaptak miatta. A f�riaf�z meg kis h�j�n agyon�t�tt minket a kocsival egy�tt…Sose felejtem el azt sem, amikor Tom r�m usz�totta a baziliszkuszt, amikor ki akartam hozni Ginnyt a kamr�b�l… –Harry elhallgatott egy kicsit, �s megmarkolta a takar�t �gy l�tszik a k�gy�kt�l nem tudok megszabadulni. El sem tudod k�pzelni milyen sz�rny� volt, mikor l�ttam, hogy ap�dat megt�madt�k… olyan volt, mintha �n lettem volna a k�gy�…

A fi� szemmel l�that�lag azt hitte, hogy az �lmai val�s�gosak – nagyon �ssze lehet zavarodva. Perselus megint kicser�lte a borogat�st a homlok�n.
Harrynek m�r annyi energi�ja sem maradt, hogy tiltakozzon.

Perselus �jra megn�zte, hogy adhatja-e m�r v�gre azt a b�jitalt, de csal�dnia kellett, mert nagyon lassan teltek a percek, Harry pedig egyre rosszabbul l�legzett. Nagyon nyugtalan volt, ami�rt itt kell �lnie t�tlen�l, mik�zben Harry egyre betegebb lesz.

Harry �tfordult a m�sik oldal�ra, �s �gy motyogott tov�bb, n�ha a leveg�t kapkodva.

– Mikor megjelentetek, azt hittem, val�s�gosak vagytok… te is ott �llt�l apa…
– Perselus �pp �j borogat�st tett volna Harry homlok�ra, megdermedt a mozdulat k�zben. – Ha nem j�ttetek volna, sosem lett volna er�m tov�bb tartani a p�lc�t. �s Cedric is megjelent, k�rte, hogy vigyem vissza a test�t Roxfortba. Akkor azt hittem, Voldemort meg fog �lni,... pedig m�g a Cruciatust is kib�rtam… Azt hittem er�s leszek…

Perselus t�nyleg nem volt az az �rzelg�s fajta, de most m�r sajn�lta Harryt, ami�rt ilyesmiket �lmodik. Nem volt igaz�n j� �tlet a tusa ut�n visszak�ldeni a muglikhoz.

– Cedric… Ha �n nem mondom, hogy fogjuk megy egy�tt a serleget, akkor tal�n … – Harry hangja elcsuklott , �s �jabb k�nnycseppek folytak le az arc�n –…m�g ma is �lne… Voldemortnak csak �n kellettem… De Cedric…

Perselus hitetlenkedve n�zett Harryre. Az im�nt hallottakat nagyon is elhitte, legal�bbis azt, hogy Harry �nmag�t v�dolja Diggory hal�l��rt. Harry elhallgatott, a szor�t�sa engedett a takar�n, �s a szuszog�s�t egy�ltal�n nem lehetett hallani. Perselus hirtelen �gy �rezte , hogy a sz�ve a tork�ban dobog… hogy az id� lelassul, am�g a kez�vel Harry pulzus�t kereste.

Lassan engedte ki a visszatartott l�legzetet, amikor kitapintotta a kicsit szapora, de hat�rozott l�ktet�st. H�la Merlinnek, Harry csup�n nem zih�lt a tea miatt, �s �gy t�nt, v�gre siker�lt elaludnia. Perselus megk�nnyebb�lten d�lt h�tra, megigaz�totta Harryn a takar�t, majd megint kicser�lte a borogat�st.

M�r csak egy kis id�, �s v�gre adhat valamit a megf�z�s ellen Harrynek.

�vatosan felkelt az �gyr�l, Harryt fej�t pedig leengedte a p�rn�ra. Kiment a konyh�ba, �s szemrev�telezte a gy�gyszeres szekr�nyb�l tartalm�t. El�vett egy kis �vegcse kalapk�ra b�jitalt, �s egy fiol�nyit a leger�sebb l�zcsillap�t�k k�z�l. M�g b�ven maradt a k�szletb�l: volt t�bb adag l�zcsillap�t�, nyugtat�, kalapk�ra, v�rz�s- �s f�jdalomcsillap�t� f�zet; meg persze, ezen k�v�l m�g sok m�sik az egy�b bajokra.

Perselus legal�bb ennek �r�lt, hiszen egy hete ezeket f�zte, mert az �lland� hal�lfal� rajta�t�sekt�l el�gg� megcsappant a k�szlet. Most legal�bb nem kellett a b�jital f�z�ssel b�bel�dnie, �s Harryvel t�lthette az id�t.

Halkan, �s kiss� nyugodtabban t�rt vissza a szob�ba. Ha Harry megissza a b�jitalokat, v�gre minden rendbe lesz. Rendben? Vajon, hogy fogja mag�t �rezni lelkileg, ha fel�bred?

Arra gondolni sem mert.

�gy t�nt, Harrynek most nem voltak r�m�lmai, mert b�k�sen aludt.

Olyannyira, hogy Perselusnak nem igaz�n volt sz�ve fel�breszteni, de nem tehetett m�st. Le�lt az �gy sz�l�re, �s levette Harry homlok�r�l a borogat�st. Kidugaszolta az �vegcs�ket, �s kicsit megr�zta Harryt, h�tha fel�bred. A fi� meg sem mozdult.

– Stimula – suttogta halkan Perselus, �s Harry r�gt�n mocorogni kezdett .

Megemelte Harry fej�t, �s m�sik kez�vel a sz�j�hoz tartotta az egyik �vegcs�t. Harry azonnal tiltakozni kezdett.

– Ne! Hagyjon! Nem iszok meg semmif�le te�t! Hagyjon b�k�n, Umbridge professzor…

– Az a varangy nincs itt, nem fog b�ntani – mondta halkan Perselus. – Idd meg, l�gy sz�ves, ett�l jobbal fogod magad �rezni.

Harry h�z�dozva, de v�g�l megitta az eg�szet. Perselus az �res fiol�kat az �jjeliszekr�nyre tette, azt�n le�lt az �gy sz�l�re. �gy d�nt�tt, ink�bb mellette marad, mert hi�ba a l�zcsillap�t�, r�m�lmai m�g lehetnek. A nyugtat�, amit a fi�nak adott, csak abban seg�t, hogy az ember hideg fejjel �tgondolhassa a probl�m�it, rendszerezhesse a gondolatait – de nem oldja meg az eml�tett probl�m�kat.

– Nem akarok t�bb b�ntet�munk�ra menni! Elegem van mag�b�l… – motyogta tov�bb Harry, mik�zben Perselus �jra megm�rtotta a kend�t a v�zben. – Ha legk�zelebb is �gy kell �rnom, hogy az elvar�zsolt penn�ja folyamatosan a kezemet vagdossa, panaszt teszek maga ellen az igazgat�n�l…

Perselus megint �rtetlen�l n�zett Harryre. Tudta, hogy Umbridge egy ut�latos n�mber, de azt nem hitte, hogy val�ban fizikailag b�ntalmazott volna egy di�kot.

Harry homloka m�r k�zel sem volt olyan forr�, mint kor�bban. De az�rt m�g visszatette a borogat�st, �s nyakig betakarta, �gy, hogy m�g a keze se l�gjon ki, nehogy m�g jobban megf�zzon, ha a b�jitalt�l izzadni kezd.

�s akkor Harry kez�re esett a pillant�sa �s akkor – meg�rtette.

El sem tudta k�pzelni, hogy valaha is fel�bred. Annyira rossz volt az �bred�s – �s az eml�kez�s –, hogy legsz�vesebben m�g tov�bb aludt volna – ak�r egy �r�kk�val�s�gig is. �tkarolta mag�t, �s befordult a fal fel�.

�sszeszor�totta a szem�t, �s megpr�b�lt valami j�ra gondolni. Nem akart eml�kezni arra az eml�kre, amelyet Piton mutatott.

– Harry? – hallotta maga m�g�l Piton hangj�t. – �bren vagy?

– Hagyjon! Nem akarok besz�lgetni – mondta rekedten.

– �jszaka az igazgat� �r k�ld�tt egy �zenetet. Tov�bbra is itt kell maradnunk, mert Malfoy t�bb emberrel kerestet. – Harry nem reag�lt, ez�rt Perselus rend�letlen�l folytatta: – Enned is k�ne valamit, �s innod m�g egy kis gy�gyte�t, hogy teljesen rendbe j�jj. – Hallotta, hogy Piton k�zelebb j�n, �s le�l az �gy sz�l�re – Legal�bb p�r falatot.

Harry nem volt benne biztos, hogy az a „p�r falat” megmaradna a gyomr�ban. Sehogy sem tudott szabadulni att�l az eml�kt�l, legsz�vesebben kimondott volna mag�ra egy Exmemoriamot, hogy boldog tudatlans�gban �lje le az �let�t.

– Nem vagyok �hes, tan�r �r.

– Akkor is enned k�ne egy keveset. Nem tesz j�t a gyomrodnak, ha ennyi gy�gyf�zet ut�n nem eszel semmit – magyar�zta Piton. A hangj�ban nyoma nem volt a szok�sos g�nynak.

– Mondtam, hogy nem vagyok �hes – duzzogott Harry, viszont erre m�r Piton is kifogyott a b�ket�r�sb�l.

– Potter! Azonnal hagyd abba ezt a gyerekes viselked�st! – sz�lt r� d�h�sen.

– �n m�r nem vagyok Potter, tan�r �r – suttogta halkan Harry.

– Harry, k�rlek – pr�b�lkozott egy kicsit kedvesebben Piton. Harry v�g�l megfordult, �s fel�lt, de �gy �rezte, mintha minden energi�t kiszipolyoztak volna bel�le. – Igy�l n�h�ny kortyot.

Harry elvette Pitont�l a b�gr�t, �s minden tov�bbi ellenkez�s n�lk�l ivott bel�le. A torka m�r nem kapart annyira, �s a k�z�rzete is jobb lett.

– T�nyleg nem tudok lenyelni egy falatot sem, tan�r �r – mondta halkan Harry. – Sz�d�l�k, �s �melyeg a gyomrom, biztos a tegnap t�rt�ntekt�l.

– M�r mondtam. Musz�j – utas�totta Piton, �s odany�jtott egy t�ny�rt, amelyen n�h�ny s�s s�tem�ny volt.

Harry vonakodva elvett egyet, �s �mmel-�mmal r�gcs�lni kezdte. Piton minden mozdulat�t k�vette. Mikor v�gzett a s�tem�nnyel, m�g ivott a gy�gyte�b�l, azt�n f�lig �l� helyzetben h�trad�lt a p�rn�j�ra.

– Hogy �rzed magad? – k�rdezte Piton, mikor elvette t�le a b�gr�t. Harry m�r kellemetlen�l �rezte mag�t a tan�r f�rk�sz� tekintet�t�l. �gy n�zte, mintha att�l tartana, hogy mindj�rt d�h�ng� �r�lt v�lik bel�le. – �gy �rtem, nem f�j m�r a l�bad, ugye?

– Nem, tan�r �r – v�laszolt udvariasan Harry, mik�zben tiszt�ban volt azzal, hogy Piton – a k�rd�se ellen�re – els�sorban nem a l�ba �llapot�ra lett volna k�v�ncsi. – M�g miel�tt t�bbet faggat�zna, nem akarok besz�lni r�la.

– Nem �llt sz�nd�komban – jelentette ki Piton, azt�n felkelt, az ablakhoz ment, �s kin�zett az utc�ra. Harry k�vette a tekintet�t, �s majdnem felki�ltott, mikor megl�tta az oly ismer�s ez�st sz�ke alakot nem messze az ablakt�l, amint �pp b�v�hely�k ir�ny�ba fordult. Piton lassan el�h�zta a p�lc�j�t a tal�rj�b�l.

Intett Harrynek, hogy maradjon csendben, mik�zben lassan h�tr�lt az ablakt�l. Harry j�l l�tta, hogy Malfoy �s Bellatrix – aki id�k�zben csatlakozott hozz� – a p�lc�jukat el�reszegve k�zelednek a h�z fel�. Piton eg�szen Harry �gy�ig h�tr�lt, �s meg�llt el�tte.

Azonban Harry sem akart csup�n t�tlen�l �ld�g�lni, mint egy haldokl�. A f�rads�g�t legy�zve talpra k�zd�tte mag�t, �s kicsit sz�delegve a p�lc�ja �s a szem�vege ut�n tapogat�zott az �jjeliszekr�nyen. Miut�n mindkett�t felvette, v�dekez� testtart�sban elhelyezkedett Piton mellett. A f�rfi olyan fesz�lten figyelte az utc�n zajl� esem�nyeket, hogy csak akkor vette �szre mit csin�l Harry, amikor m�r ott �llt mellette.

– Harry! Azonnal �lj le! – suttogta szigor�an.

– Nem, tan�r �r! Ha m�gis r�nk tal�lnak, akkor jobb, ha nem egyed�l n�z vel�k szembe! – sz�lt vissza inger�lten Harry.

– Nem tal�lhatnak r�nk – vicsorogta Piton –, ellenben – hab�r kev�s az es�ly r� – meg�rezhetik a var�zsteret, �s a k�l�n�sen er�s v�d�var�zslatokat, amelyek k�r�lveszik a helyet, ahol vagyunk. Maradj veszteg!

Malfoy �s Bellatrix k�zelebb j�ttek a h�zhoz, m�g a hangjukat is lehetett hallani, b�r Harry nem �rtette, mir�l besz�lnek. V�g�l azt�n eltett�k a p�lc�jukat, �s od�bb�lltak.

– Ha haszn�ln�k az esz�ket, m�r r�j�ttek volna, hogy nem fognak megtal�lni, ha egy er�s b�b�j rejtek�ben vagyunk . M�rpedig senki sem olyan bolond, hogy a ker�t�s t�v�ben b�jjon meg egy csapat hal�lfal� el�l – jegyezte meg halkan Piton, azt�n a p�lc�j�t maga el�tt tartva k�zelebb l�pett az ablakhoz. Miut�n meggy�z�d�tt r�la, hogy a vesz�ly val�ban elm�lt, megk�nnyebb�lten s�hajtott, �s a p�lc�t a tal�rja bels� zseb�be tette.

– Elmentek?

– Azt hiszem, igen – v�laszolta Piton, de m�g a biztons�g kedv��rt t�bbsz�r ellen�rizte az utc�t, mindk�t ir�nyban, gyan�s mozg�s ut�n kutatva. Harry, aki m�r alig �llt a l�b�n, lerogyott az �gyra. Piton elfordult az ablakt�l, �s m�r nyitotta a sz�j�t, hogy mondjon valamit, de Fawkes �rkez�se f�lbeszak�totta.

�gy a f�nixhez l�pett, �s kivette a cs�r�b�l a levelet. Gyorsan v�gigfutott tekintet�vel az �zenet tartalm�n, azt�n a kandall�ba dobta. Fawkes k�zben Harry mell� r�ppent az �gyra.

– Szia, Fawkes – k�sz�nt neki Harry, �s megsim�totta a fej�t – R�gen l�ttalak.

– Az igazgat� �r �rtes�tett, hogy a hal�lfal�k most hagyt�k el Roxmortsot �s k�rny�k�t, egyt�l egyig – k�z�lte Piton, �s le�lt az �r�asztal�hoz, meg�rni a v�laszt. – Tudatom az igazgat� �rral, hogy ha biztons�gosnak tal�lja, k�szen �llunk r�, hogy visszat�rj�nk a Roxfortba.

– Ne! – ki�ltott fel hirtelen Harry, mire Piton csod�lkozva b�mult r� – Ne �rja meg neki, k�rem.

– De mi�rt? – k�rdezte Piton, mikor v�gre sz�hoz tudott jutni.

Harry egy darabig csak n�m�n meredt maga el�, �s sz�rakozottan simogatta Fawkes fej�t. M�g akkor sem n�zett fel, amikor v�laszolt. – Nem szeretn�k visszamenni. Nem akarok egyed�l lenni az eg�sz kast�lyban – motyogta az orra alatt.

Piton mer�en n�zte �t, de nem sz�lt semmit, azt�n a penn�t megm�rtotta a tint�ban; �s �rt p�r sort. Mikor v�gzett, a pergament Fawkesnak adta, aki b�cs�z�ul kieresztett egy sz�vmelenget� trill�t, �s elt�nt a v�lasszal.

– Mit �zent Dumbledore-nak? – �rdekl�d�tt Harry. Elhelyezkedett az �gyon, mag�ra h�zta a takar�t, �s az oldal�ra fordult, �gy, hogy l�ssa Pitont.

– Dumbledore professzor, Harry – morogta Piton, majd m�g hozz�tette: – Azt �rtam neki, hogy itt szeretn�d t�lteni a sz�net h�tral�v� napjait.

– K�sz�n�m – suttogta Harry, �s a fal fel� fordult. – Ha nem haragszik, szeretn�k aludni egy kicsit.

– Rendben, pihenj csak, �n a konyh�ban leszek.

Piton kiment, Harry pedig megpr�b�lt aludni, de hi�ba �rezte kimer�ltnek mag�t – sok�ig nem j�tt �lom a szem�re.

Hamar beesteledett. Az ablakon �t besz�r�d�tt az utcai l�mp�k f�nye, de a szob�ban s�t�t volt, mert f�nyforr�sk�nt csak a kandall� t�ze szolg�lt. Harry szomor�an b�mult bele a l�ngokba, karjaival �t�lte mag�t a takar� alatt. Piton az�ta sem j�tt vissza. Biztos b�jitalt k�sz�tett, vagy valami egy�b fontos dolga akadt.

Harrynek siker�lt aludnia egy keveset, de a visszat�r� r�m�lomt�l – amelyben Tobias Piton elj�tt �rte, hogy hazavigye –, nem tudott szabadulni. Mi�ta felriadt, csak n�zte a l�ngokat, �s azon gondolkozott: most hogyan tov�bb?

�rezte, hogy Pitonban t�nyleg megvan a sz�nd�k, hogy t�r�dj�n vele, ha az el�z� napok – �s ha jobban visszagondolt, az el�z� hetek – esem�nyei vehet�ek valamif�le r�mutat�snak, A f�rfi sokkal rendesebben viselkedett vele, �s nem csak most, amikor �polta, hanem mintha az �r�kon is kevesebbszer tett volna r� g�nyos megjegyz�seket, �s a sz�net el�tti hetekben egyszer sem tette nevets�gess� az oszt�lyt�rsai el�tt.

A s�t�t szob�ban annyira mag�nyosnak �rezte mag�t, hogy legsz�vesebben ki�ltott volna �rte. A megjegyz�sb�l, hogy m�r csak � �s Piton vannak �letben azok k�z�l, akiket �rint a Nagy Titok, tudta, hogy Tobias Piton val�sz�n�leg m�r meghalt, de miut�n azt is tudta, hogy l�teznek szellemek, nem volt benne biztos, hogy a f�rfi szelleme nem jelenik meg, hogy k�s�rtse �t, �s megkeser�tse h�tral�v� napjait. Micsoda egy �r�lt gondolat! Hiszen, val�sz�n�leg azt sem tudja, hogy � egy�ltal�n megsz�letett. �s mi lehet az anyj�val? Lehet, hogy � is meghalt m�r?

Annyira elgondolkodott, hogy �szre sem vette mikor j�tt be Piton.

– Nem tudt�l aludni? – k�rdezte. A hirtelen hangra Harry �sszerezzen, azt�n nemet intett a fej�vel. Piton le�lt Harry mell�, az �gy sz�l�re. – Nem �rezted j�l magad?

Harry m�g mindig nehezen tudta elk�nyvelni mag�ban, hogy a mindig oly ut�latos b�jitaltan tan�r ennyire �rdekl�dik fel�le.

– Csak nem tudtam aludni – felelte, de nem lehetett t�l meggy�z�, mert Piton megn�zte, hogy nem l�zas-e, �s megvizsg�lta a – m�r szinte t�k�letesen gy�gyult – s�r�l�st is a l�b�n. – T�nyleg j�l vagyok.

– Tudod, hogy nem csak a fizikai �llapotodra �rtettem. Azt mondtad, hogy nem akarsz besz�lni r�la, de – v�lem�nyem szerint – kellene. Ez nem olyan term�szet� dolog, amelyet be lehet s�p�rni a sz�nyeg al�, mintha nem is l�tezne.

– Azt hiszem, igaza van, tan�r �r – mondta azt�n, �s a takar�t fix�rozta – M�r nem f�j semmim, csak olyan �res lett minden… Mindig mindenki azt mondta, hogy mennyire hasonl�tok a sz�leimre , meg minden… �s valahogy nem tudom, hogy ezek ut�n mit gondoljak. Kinek �s minek higgyek? Eddig ez m�r a m�sodik alkalom, hogy kider�l, abszol�t nem az vagyok, akinek hittem magam. Vajon, m�g h�ny ilyen lesz? �s mit gondoljak a sz�leimr�l? Kik az igazi sz�leim? Azok, akiket senki sem ismert, vagy azok, akiket csak �n nem ismertem?

M�g tov�bb sorolta volna, de am�g leveg�t vett, Piton f�lbeszak�totta a sz��radatot.

– Ha nem is vagy a v�r szerinti fiuk, akkor is Lily �s James az igazi sz�leid. Am�g tehett�k, szeretetben neveltek, mindent megadtak neked, ami csak az erej�kb�l tellett. Mindenk�ppen �ket kell tekintheted a sz�leidnek – mondta Piton hat�rozottan. – Te magad ugyanaz vagy, aki eddig volt�l. Az emberek, a bar�taid a tetteid ut�n fognak meg�t�lni, nem a sz�rmaz�sod ut�n. Az a m�lt eddig is l�tezett, – legfeljebb nem tudtunk r�la –, ennek ellen�re nem befoly�solta az �nmagadr�l kialak�tott k�pedet. Ha nem hagyod, ezut�n sem fogja.

Harry szomor�an n�zett fel tan�r�ra, de nem sz�lt k�zbe, ez�rt Piton zavartalanul folytatta:
 
– Nekem h�rom hetem volt, hogy megem�sszem a h�reket. Te m�g csak most hallottad. �s nem is vehetted ig�nybe egy-k�t palack L�ngnyelv Whisky �ld�sos seg�ts�g�t – tette hozz� egy sz�gyenl�s mosollyal. – Adj magadnak egy kis id�t. Nem kell azonnal d�ntened. �s ak�rhogy d�ntesz a v�g�n, �n elfogadom a v�laszt�sodat.

Harry m�r-m�r kezdte �gy �rezni, hogy a fej�ben a homokvihar lassan le�lepszik, de a tan�r ut�bbi mondatait�l megint �sszezavarodott.

– Nem �rtem. Miben kell nekem d�ntenem? �n itt nem igaz�n l�tok semmilyen v�laszt�si lehet�s�get.

– Pedig van egy p�r dolog, ami rajtad �ll. – Harry elkerekedett szemekkel n�zett Pitonra. – Az, hogy nyilv�noss�gra k�v�nod-e hozni a v�r szerinti sz�rmaz�sodat, egyenl�re sajnos nem a te d�nt�sed, mert hatalmas m�ret� p�nik t�rne ki, ha a var�zsl�k azt hinn�k, hogy elvesz�tett�k a megment�j�ket.

Harry erre megvet�en f�jt egyet.

– Viszont van egy m�sik k�rd�s, ami kiz�r�lag rajtad �ll. Mint egyetlen ismert �l� v�rrokonod, t�rv�ny adta jogom, hogy nagykor�s�godig gyakoroljam a gy�ms�got feletted. A rendelkez�semre �ll� id� alatt, �gy d�nt�ttem, hogy �ln�k ezzel a jogommal, amennyiben te elfogadod ezt a lehet�s�get.

Harry t�tott sz�jjal b�mult Pitonra. L�tta, hogy a f�rfi kezdi k�nyelmetlen�l �rezni mag�t. Mondania kellene valamit, de a hangok egyszer�en nem j�ttek.
Nagy nehezen �sszeszedte mag�t, �s valahogy kipr�selte:

– �s mi van akkor, ha �n nem akarom?

– Semmi. Akkor marad minden a r�giben. Akkor a nagyn�n�d marad a gy�mod. �n ezt minden k�nyszer n�lk�l aj�nlottam fel neked.

– �s, ha elfogadom, akkor nem k�ne t�bb� visszamennem a Dursley-�khez?

Perselus l�tta a rem�nyt megcsillanni Harry szem�ben. �des Merlin, miket �lhetett ott �t ez a gyerek?! – Persze, hogy nem! Ha �n leszek a gy�mod, akkor az �n k�teless�gem lesz, hogy megfelel� lak�helyet, �s ell�t�st biztos�tsak sz�modra. �s hidd el, �r�mmel meg is teszem.

– M�g ezek ut�n is t�r�dne velem, hogy tudja, ki vagyok? Ahogy �szrevettem, nem nagyon kedvelte az apj�t, �s �n �lland�an �r� fogom eml�keztetni… – Akaratlanul is megborzongott, �s a szeme cs�pett, ahogy igyekezett visszafojtani a k�nnyeket. – Egy�bk�nt, ha elv�llalja a gy�ms�gomat, akkor mindenk�ppen kider�l a val�di kil�tem.

– Emiatt nem kell agg�dnod, Albusnak megvannak a kapcsolatai, amelyeken kereszt�l titokban lehet tartani az eg�szet. Az meg, hogy velem laksz, egy egyszer� magyar�zattal k�nnyed�n elsim�that�, de am�gy sem a nyilv�noss�g el�tt zajlana.

– Ezt nem �rtem – sz�rta k�zbe Harry.

– Pedig nagyon egyszer�. – Piton elh�zta a sz�j�t. – Mivel m�r nem vagyok k�m, nincsenek elk�telezetts�geim m�sfel�, viszont ez egy�tt j�r azzal is, hogy gyakorlatilag bujk�lnom kell. De miut�n ebben – a legut�bbi inform�ci�im szerint –, egy cip�ben j�runk, sz�modra sem lehet gond, ha nem plak�tozod ki, hogy kivel, �s hol laksz.

Harry nagyot nyelt. Ebben a megvil�g�t�sban ez az eg�sz olyan egyszer�nek l�tszott. Csak egyetlen szav�n m�lik, �s v�get �rne a r�m�lom a Dursleykkel.
Nem k�ne rongyokban j�rnia, rendesen ehetne. Biztos nem k�ne �lland�an robotolnia sem, hiszen Piton mindent el tud int�zni egyetlen p�lcaint�ssel. Nem g�nyoln�k a var�zsereje miatt, �s val�sz�n�leg a sz�lei miatt sem.

De.

Minden d�nt�sben, ott az a r�vidke k�tbet�s sz�, amely romba d�ntheti az eg�szet. De mi van, ha nem lesznek k�pesek f�lretenni a r�gi ellens�gesked�s�ket? Igaz, hogy az els�sorban az apja szem�ly�b�l t�pl�lkozott, �gy most elvesz�tette az aktualit�s�t. De mi van, ha nem lesznek k�pesek �sszeszokni? Piton egy megr�gz�tt aggleg�ny, rigoly�kkal, mogorva, mag�nak val� term�szettel, hogy lesz k�pes egy�tt �lni valakivel? R�ad�sul olyas valakivel, akit att�l a perct�l, hogy el�sz�r megpillantotta. tiszta sz�v�b�l ut�lt?

Az �rvek �s az ellen�rvek egym�snak adt�k a kilincset a gondolataiban. Piton csak csendesen figyelte, am�g Harry �rzelmei �d�z csat�t v�vtak a j�zan esz�vel.

– Mikorra kell d�ntenem? – k�rdezte v�g�l elszorult torokkal. – Mi van, ha igent mondok, �s kider�l, hogy nem tudunk kij�nni egym�ssal?

– Nem kell elsietned a v�laszt�st. Nem fogom visszavonni az aj�nlatomat. De abban igazad van, hogy ez nem olyan dolog, amelyet, ha nem v�ltja be a hozz� f�z�tt rem�nyeket, vissza lehet csin�lni. – Perselus komoly, szinte szomor� tekintettel n�zett Harryre. – Ha igent mondasz, nagykor�s�godig �n maradok a gy�mod. Ennek is egyszer� oka van. Albus , az �vek sor�n, elejtett n�h�ny dolgot az otthoni k�r�lm�nyeidr�l. �n ezeket mindig t�lz�snak tartottam, �s csak mostan�ban kezdtem l�tni, hogy t�vedtem. �s egyre ink�bb az az �rz�sem, hogyha a nagyn�n�d�kt�l elveszik a gy�ms�godat, �k k�s�bb, ak�rmi t�rt�nne, nem lenn�nek hajland�ak �jra elv�llalni.

H�t igen. Itt van �. A Fi� Aki T�l�lte, a Var�szvil�g Megment�je, a Kiv�lasztott Egy – �s nem kell az �gvil�gon senkinek. B�r ez nem teljesen igaz. A jelek szerint Pitonnak kell. De mi�rt? �szre sem vette, hogy az utols� k�rd�st hangosan is feltette.

– Mit mi�rt? – k�rdezte Piton �rtetlen�l.

– Mi�rt akar engem? Mi�rt venne a nyak�ba egy ilyen terhet, amikor eddig nagyon j�l megvolt n�lk�le?

– �szinte leszek hozz�d. El�sz�r �n is ugyanezt gondoltam, amikor Albus el�adta a k�r�s�t, �s az igen meggy�z� �rveit. Nem t�lzok, ha azt mondom, napokig nem t�rtem magamhoz. Az �n eg�sz addigi �letem is fenekest�l felfordult. �s tudod mi�rt? Mert kider�lt, hogy van egy �cs�m: te. Azt�n lassan, elkezdtem figyelni. T�ged. De nem csak az elm�lt h�rom h�tben, hanem visszan�ztem az eml�keimbe. Mindent, az els� perct�l, hogy megl�ttalak, �jra v�gign�ztem, abban a f�nyben, hogy a tulajdon �cs�met n�zem. Azt�n magamat is vizsg�lat al� vettem. Az �rz�seimet, a gyerekkori eml�keimet. Csupa olyan dolgot, amelyeket m�lyen eltemettem magamban. �s visszaeml�keztem r�, hogy �n mindig egy sziget voltam. A csal�domban, az iskol�ban, eg�sz �letemben. �s, hogy eleinte mennyire f�jt, de k�s�bb hozz�szoktam. �s ekkor visszaeml�keztem arra is, hogy gyerekkoromban, mennyire szerettem volna, hogy legyen testv�rem. Az eg�sz �letem eg�szen m�sk�nt alakulhatott volna… –

A f�rfi elveszett a gondolataiban. Hossz� percekig csak n�zett maga el�. Harry nem mert megsz�lalni, mert f�lt, hogy megt�ri a hangulatot. M�g soha nem l�tta Pitont ilyennek.

L�tta g�nyosnak, k�r�rvend�nek, m�rgesnek, gonosznak, �s m�g sok mindennek, de ilyen �rzelg�snek, vagy ink�bb szomor�nak – m�g soha.

Igaz, hogy eddig m�g sosem volt a b�tyja. Azaz, volt, csak nem tudott r�la. – Merlinre, ez k�sz agyr�m! �des Istenem, Piton a b�ty�m! PITON A B�TY�M! – zengett �v�ltve a fej�ben.

Nagy sok�ra Piton r�emelte a tekintet�t. – Tudod, lehet, hogy ez egy lehet�s�g. Mindkett�nk sz�m�ra. Biztos vagyok benne, hogy te is sorra gondolod a pozit�vumokat, �s a negat�vumokat. �n is v�gig gondoltam a saj�t szempontjaim alapj�n, �s �gy v�lem, hogy nincs igaz�n vesz�teni val�nk, ha megpr�b�ljuk. �s ki tudja? M�g ak�rmi is kis�lhet bel�le.

Harry gondolatai lassan elcsendesedtek. – Igaza van Pitonnak – gondolta.

Mindegy, hogy most d�nt, vagy k�s�bb, mert egy �rv magasan verte az �sszes t�bbit.

– Nem akarok visszamenni a Dursleykhez – mondta halkan. Mert igaza van Pitonnak, m�g ak�rmi is kis�lhet bel�le…

oO -Epil�gus– Oo

Harry kez�ben egy cs�sze g�z�lg� te�val s�t�lt be a szob�ba. Mosolyogva n�zett le a b�tyj�ra, aki a kanap�n �lt, kez�ben egy b�jitalk�nyvvel, �s halkan szuszogott. A h�bor�nak v�ge lett, de � att�l f�ggetlen�l seg�tett az igazgat�nak, alkalmank�nt az ispot�lynak is tud�s�val, �s tov�bbra is � k�sz�tette az iskolai betegszoba sz�m�ra a b�jitalok nagy r�sz�t.

Harry visszaeml�kezett, hogy neki is mennyi mindenben seg�tett, milyen sokat tanult t�le, pedig egy�ltal�n nem akarta, hogy �ccse egymaga sz�lljon szembe Voldemorttal.

De Harry makacs volt. D�lt a h�bor�, amely egyre t�bb �rtatlan �letet k�vetelt, �s Harry nem tudta t�tlen�l n�zni. Arra viszont nem sz�m�tott, hogy a sorsford�t� �sszecsap�sra ilyen hamar sor ker�l. Hetedik �v elej�n, ism�t a M�gia�gyi Miniszt�riumban tal�lkoztak, �s � ki�llt Voldemort ellen. Majdnem � is elveszett a k�zdelemben, de v�g�l mind�r�kre legy�zte a sz�zad leggonoszabb m�gus�t.

Pitont�l persze megkapta �lete egyik legnagyobb fejmos�s�t – de meg�rte. K�nny�nek �rezte mag�t. Megszabadult att�l az iszonytat� tehert�l, amely kicsi gyermekkor�t�l fojtogatta. M�r csak egy f�l �ve volt h�tra a Roxfortban, azut�n pedig – elk�pzel�s�hez h�ven – az Aurork�pz�ben akart tov�bb tanulni.

Halkan a b�tyj�hoz ment, kivette kez�b�l a k�nyvet, �s letette az �jjeliszekr�nyre. Am�g te�j�b�l az utols� kortyokat iszogatta, tekintete a falra v�ndorolt, ahol m�g mindig a r�gi f�nyk�pek foglaltak helyet.

Eml�kezett arra is, hogy pont egy �ve l�tta �ket el�sz�r, mikor megtudta az igazs�got a sz�leir�l, a csal�dj�r�l. Akkor �gy �rezte, hogy az �lete v�g�rv�nyesen t�nkrement. Akkor biztos nem gondolta volna, hogy egy �v m�lva, kar�csony m�snapj�n, itt fog b�k�sen te�t iszogatnia b�tyj�val – Perselus Pitonnal.

Megitta a marad�k te�j�t, �s az �res b�gr�t a k�nyv mell� tette. Rakott egy p�r r�nk�t a t�zre, azt�n kioltotta a f�nyeket. Nem volt kedve a saj�t szob�j�ba menni, ink�bb odament Perselushoz, r�ter�tett egy pokr�cot; majd odab�jt mell� a kanap�ra, �s mag�ra is h�zott egy keveset a takar�b�l. Perselus fel�bredt egy pillanatra, mag�hoz �lelte Harryt, �s aludt tov�bb.
Harry b�tyja v�ll�ra hajtotta a fej�t, �s el�gedetten behunyta a szem�t, hogy � is aludjon egy kicsit.

Egy �vvel ezel�tt nem gondolta volna, hogy ez el�fordulhat, de a mostani volt �lete legboldogabb kar�csonya: itt �lt mellette a testv�re, aki elfogadta, szerette, �s gondoskodott r�la. �s akit � is elfogadott, �s viszont szeretett.

Igaza volt Perselusnak. Ez egy lehet�s�g volt. Mindkett�nk sz�m�ra – gondolta, �s v�g�l egy mosollyal a sz�ja sark�ban, � is elaludt.

oO V�ge Oo