2. r�sz

Amit a k�nnyek jelentenek

A b�t�z�s�rt ism�t k�sz�net tothemnek, aki ebben a fjeezetben k�l�n�sen seg�tett!


Amikor Harry mag�hoz t�rt, egy pillanatra azt hitte, hogy az elm�lt �r�k esem�nyei csup�n egy rossz �lom volt. Csal�dottan �lt fel az �gyban, tekintet�vel Pitont kereste. De a tan�r nem volt a szob�ban.

F�lredobta a takar�t, azt�n megpr�b�lt fel�llni. Persze a l�ba m�g mindig f�jt, de m�r nem annyira, ink�bb csak furcs�n bizsergett. B�rmennyire gyeng�nek is �rezte mag�t, v�g�l siker�lt fel�llnia. A torka is kapart, val�sz�n�leg alaposan megf�zott.

Legk�zelebb, ha megl�g a kast�lyb�l, majd jobban fel�lt�zik.

Nagy nehezen elbotork�lt az ablakig, de mikor elh�zta a f�gg�nyt nem l�tott semmit. M�g mindig abban a r�gi h�zban voltak, ahov� az �regember hozta…

Azt�n Harrynek esz�be jutott, hogy az az �regember nem m�s volt, mint Piton. A gondolatra szinte el�nt�tte a d�h. M�r megint Piton! Ahov� csak megy, a tan�rba botlik, �s mintha ez nem lenne el�g, az igazgat� is gondoskodik r�la, hogy m�g t�bb id�d t�lts�n az ut�lt b�jitaltan tan�rral.

S�t, �gy t�nt, hogy az ut�bbi id�ben szinte az eg�sz tan�ri kar �sszeesk�d�tt ellene. K�sz r�hej!

Persze, Harry ezt egy�ltal�n nem tartotta nevets�gesnek.

Egy esetlen mozdulattal visszah�zta a s�t�t�t� f�gg�nyt, �s s�hajtva az ablak mellett a falnak t�maszkodott. A f�gg�ny �s a fal k�zti r�sen kereszt�l �pp kil�tott a s�t�t utc�ra.

– Az �gyban lenne a helyed – hallotta maga m�g�l az ut�lt hangot.

Lassan megfordult. Pitont az ajt�ban �llt, kez�ben egy b�gr�vel.

– Semmi bajom – hazudta szemrebben�s n�lk�l, �s minden erej�vel igyekezett leplezni, hogy igaz�b�l milyen rosszul �rzi mag�t.

Piton odament az �gy mell�, amelyen az im�nt Harry fek�dt, �s a b�gr�t az �jjeliszekr�nyre tette . A b�gr�b�l felsz�ll� g�zb�l �t�lve te�t f�z�tt odakint, de Harryt ez egy cs�ppet sem hatotta meg.

Valamikor m�g szerette volna, hogy valaki t�r�dj�n vele, de ez m�r a m�lt�. Most m�r csak le akart sz�molni Voldemorttal, azt�n v�gre b�k�ben t�vozni a vil�gb�l.

Ez olyan nagy k�r�s lenne?

– Nem hallod, hogy hozz�d besz�lek? – k�rdezte inger�lten Piton, mire Harry �sszerezzent.

– Bocs�nat, de nem figyeltem – morogta vissza. – Elmentek m�r a hal�lfal�k? Mert akkor �n is menn�k. Semmi kedvem tov�bbra is a maga t�rsas�g�t �lvezni.

– �n sem vagyok igaz�n oda a gondolat�rt, hogy egy ilyen undok k�ly�kkel t�ltsem a kar�csonyt – v�laszolta Piton. – De ak�r tetszik, ak�r nem, itt kell maradnunk. Malfoy feltehet�en m�r t�bb emberrel kerestet.

Harry csak meg vonta a v�ll�t.

– Ink�bb a hal�lfal�k, mint maga… – kezdte volna a sz�jal�st, de Piton d�h�sen k�zbev�gott.

– Na ide figyelj, Potter! Nem �rdekel, mit gondolsz! Megs�r�lt�l, beteg vagy, �gyban van a helyed! �gyhogy fejezd be a felesel�st, �s fek�dj le!

Harry m�g t�bb m�ter t�vols�gb�l is h�trah�k�lt Piton kirobban� haragj�t�l.

– �lljon meg a menet! Nem fogom t�rni, hogy parancsolgasson nekem! – sz�rte a fogai k�zt Harry.

Tal�n m�gis jobb �tlet lett volna �gyban maradni, mert a s�r�lt l�ba mostanra m�r sajgott a f�jdalomt�l.

– Pedig k�nytelen vagyok, mert l�tom, hogy nem vagy besz�m�that�! Nem el�g, hogy meg akart�l sz�kni a kast�lyb�l, de m�g a hal�lfal�kkal, �s
Voldemort t�rsas�gban akarod t�lteni a kar�csonyt?! Merlinre esk�sz�m, hogy nem vagy magadn�l!

– Maga kimondta a nev�t? – v�gott k�zbe csod�lkozva Harry.

Sosem hallotta, hogy Piton kimondja a rettegett nevet. Igaz, hogy lebukott Voldemort el�tt, amikor meg akarta menteni Ront…

Harry �jra megr�zta a fej�t.

– Ne besz�lj f�lre! – mondta Piton inger�lten.

– Ha m�r a t�m�n�l vagyunk, besz�m�that� vagyok, �gyhogy ne s�rtegessen! – kiab�lt vissza Harry.

– Igaz�n? Akkor te mit mondan�l az ut�bbi hetekben el�adott viselked�sedre? – k�rdezte kih�v�an Piton, �s csak�gy csattant a tal�rja, ahogy hirtelen fel�llt. – A tanul�st teljesen elhanyagolod, pedig m�r csak m�sf�l �ved van a RAVASZ-ig! A Griffend�l k�t h�nap alatt annyi pontot vesz�tett miattad, amennyit m�g Longbottomnak sem siker�lt �t �v alatt!

– Sz�lljon le r�lam! Egy�ltal�n nem tudja mir�l van sz�… – tiltakozott Harry, �s a szoba lassan forogni kezdett k�r�l�tte.

– Nem tudom?! Hetente �tsz�r tal�lkozunk az �r�imon, mit gondolsz, hova tettem a szemem?! – Most m�r Piton is �v�lt�tt, �s egy l�p�ssel k�zelebb j�tt Harryhez. – N�zz m�r magadra! Teljesen el vagy keseredve, �s m�g Granger kisasszony seg�ts�g�t sem fogadod el!

Harry megh�kkenve n�zett Pitonra.

– Mir�l besz�l? – k�rdezte �rtetlen�l.

– Arr�l – sziszegte Piton –, hogy Granger kisasszony annyira agg�dik �rted, hogy t�lem k�rt b�jitalt, amit�l rendbe j�nn�l! Bejezn�d a hisztit, �s lefek�dn�l v�gre?

– Maga m�gis hogy �rezn� mag�t, ha a legjobb bar�tja, �s az egyik tan�ra meghalna?! G�ze sincs arr�l, mit �rzek! – ki�ltott fel Harry, figyelmen k�v�l hagyva Piton k�rd�s�t.

Piton felemelt szem�ld�kkel n�zett Harryre.

– Nem tudom, mib�l gondolod, Potter – mondta most m�r higgadtabban –, hogy csak t�ged �rt vesztes�g. Fogalmad sincs r�la, hogy ami�ta tart a h�bor�, h�ny embert vesz�tett el a Rend? Olyan embereket, akik n�lk�l m�r semmi kedved sem volt folytatni ezt az eg�sz �r�letet, vagy egy�ltal�n �lni!

– Nagyon is van fogalmam r�la! Ron a karjaimban halt meg, �gyhogy ne papoljon itt nekem! – Hirtelen elcsuklott a hangja, mert r�j�tt, hogy amit mondott nagyon igazs�gtalan volt Pitonnal szemben.

A f�rfi minden t�le telhet�t megtett, hogy megmentse Ront. Az, hogy nem siker�lt, nem az � hib�ja volt, �s Harry megint csak neki k�sz�nhette, hogy t�l�lte a kalandot. Igaz, hogy kis h�j�n mindketten odavesztek. Piton leleplez�d�tt, emiatt a Rend elvesztette az inform�ci�forr�s�t, �s a f�rfi elnyerte a kit�ntet� m�sodik helyet – r�gt�n Harry ut�n – Voldemort feketelist�j�n.

Piton z�rk�zott arckifejez�se el�rulta, hogy ezzel most t�nyleg elvetette a sulykot.

– Nem �gy gondoltam – motyogta, �s lehajtotta a fej�t. – Bocs�nat.

– Mint ahogy a sil�ny f�zeteid sem elfogadhat�ak, a bocs�natk�r�sed sem az igazi – vetette oda Piton. – Ha most m�r t�nyleg befejezed a hisztit, bef�radn�l v�gre az �gyba?

Harry m�r egy ideje nagyon sz�d�lt, de akkor sem akart Piton el�tt gyeng�nek l�tszani.

– Nem – mondta, �s az ablak fel� fordult. – Mi�rt j�tt ut�nam?

– Az igazgat� �r megb�zott, hogy n�zzek ut�nad, mert nyugtalan volt miattad. Nem akarta, hogy egyed�l t�ltsd a kar�csony est�t, �s �gy gondolta, hogy �n vagyok a legmegfelel�bb szem�ly, aki gondoskodhat a sz�rakoztat�sodr�l – felelte Piton, majd hozz�tette: – Az eb�dn�l m�g a szok�sosn�l is csendesebb volt�l, �s att�l tartott, hogy valami meggondolatlans�got csin�lsz. Mint l�tjuk, nem t�vedett.

Harry, aki m�r �pp kezdett lehiggadni, ett�l �jra begurult.

– Az igazgat�t csak az �rdekli, hogy legy�zzem Voldemortot! Az sem �rdekelte, hogy Dursley�k hogyan b�ntak velem! �gyhogy csak ne j�jj�n nekem ezzel az „igazgat� �r f�lt t�ged” dum�val!

– Nem tudod meg�t�lni az igazgat� �r cselekedeteit, mivel sokkal b�lcsebb, �s tapasztaltabb n�lad. Elhiszem, hogy nem volt a legjobb �leted a nagyn�n�d�kkel, de a saj�t biztons�god miatt kellett ott �lned. – vil�gos�totta fel Piton a t�nyekr�l, ami persze egy�ltal�n nem tetszett Harrynek.

– Hagyjuk, mert l�tom g�ze sincs arr�l, hogy milyen �letem volt ott – morgott vissza, �s �jra Piton fel� fordult. – �pp ez�rt, csak ne v�dje az igazgat�t!

Harry m�g egy p�r dolgot Piton fej�hez v�gott volna, de ekkor v�gk�pp elhagyta az ereje, �s a f�ldre csuklott.

– Mit gondol, Mr. Potter, mi lenne, ha egyszer megfogadn� egy feln�tt tan�cs�t? – j�tt Piton hangja a feje f�l�l.

Annyira sz�d�lt, hogy �ssze kellett szor�tania a szem�t, hogy legy�zze az �melyg� �rz�st.

– M�r mondtam, hogy nem akarok egy b�bu lenni ebben a rohadt h�bor�ban, akit mindenki ide-oda r�ngat – mondta rekedten, de a szem�t m�g mindig nem nyitotta ki.

Egy halk s�hajt hallott, �s �rezte, ahogy Piton felemeli, �s az �gya fekteti.

– Ha m�g egyszer felkelsz az �gyb�l, esk�sz�m, meg�tkozlak – mondta m�rgesen Piton, mikor Harry kinyitotta a szem�t. Piton az �gy sz�l�n �lt szikr�z� tekintettel. – Az eszedbe sem jut, hogy a l�bad gy�gyul�s�t vesz�lyezteted, ha felkelsz?

Harry az oldal�ra fordult, h�ttal Pitonnak.

– Legal�bb s�nt�n m�r nem lenne semmi hasznom a Rend sz�m�ra – morogta, �s szorosan becsukott szemmel pr�b�lt �rr� lenni a sz�d�l�sen.

– Ezt te sem gondolhatod komolyan – tette hozz� Piton. – L�gy sz�ves, idd meg a te�t, att�l majd jobban �rzed magad.

– Nem – ny�gte Harry, a torka m�r olyan volt, mint a pergamen. – Hagyjon b�k�n.

Mi�rt akar ez a szem�t tan�r ennyire kitart�an t�r�dni vele? Sz�lljon m�r le r�la, �s �r�lj�n, hogy nem sz�kik el innen is. Nem mintha lenne r� es�lye, hisz Piton a leger�sebb var�zsl�k k�z� tartozik, �gy aligha jutna ki a h�zb�l.

Ink�bb kiv�rja csendben, szenvedve, hogy a hal�lfal�k tov�bb�lljanak.

– Potter! Ha nem vagy hajland� meginni, saj�t kez�leg fogom le�nteni a torkodon! – mondta olyan fenyeget� hangon Piton, amelyt�l Harry jobbnak l�tta, ha nem ellenkezik.

�gyetlen�l feljebb �lt, �s a h�t�t nekit�masztotta az �gyfej v�g�nek. Piton
seg�t�k�szen odany�jtotta a b�gr�t, amelyet Harry elvett, �s lassan kortyolgatni kezdte a meleg folyad�kot.

A sz�d�l�s, �s a torokf�j�s minden egyes korty ut�n enyh�lt.

– Az eg�szet idd meg – parancsolta Piton, mik�zben minden mozdulat�t fesz�lten figyelte.

Harry sz� n�lk�l megitta az utols� cseppet is. Tudta, hogy gy�gyital, amit iszik, de az �ze nem volt olyan sz�rny�, �gy nem okozott neki k�l�n�sebb neh�zs�get. Az �res b�gr�t azt�n visszaadta Pitonnak, aki az �jjeliszekr�nyre tette.

– K�sz�n�m – mondta halkan �s lejjebb cs�szott az �gyban, majd hagyta, hogy Piton nyakig betakarja.

– Sz�vesen – hallotta a v�laszt, amikor m�r becsukta a szem�t. – De rem�lem, tudod, hogy nagy felel�tlens�g volt csup�n egy iskolai tal�rban, �s egy v�kony k�penyben kimenni a hidegbe?

Harry �jra kinyitotta szem�t, �s egyenesen a fekete szemekbe n�zett.

– Mint m�r mondtam, nem �rdekelt semmi.

– Vettem �szre.

– Am�gy hol vagyunk, milyen h�z ez? Nem gondolja, hogy a tulajdonos egyszer csak be�ll�that? – k�rdezte Harry, ahogy �jra v�gign�zett a berendez�sen. Szem�gyre vette a r�gi �r�asztalt az �ggyal szemben, a falon l�v� var�zsl�k k�peit, �s a barna mint�j� sz�nyegeket.

Piton egy darabig csendben tanulm�nyozta Harryt, mint aki azt m�rlegeli, hogy v�laszoljon-e, vagy sem.

– Ez az �n h�zam, �s csak �n �s az igazgat� �r tudunk r�la – mondta v�g�l.

Harry elk�pedve n�zett r�.

– Ez a… maga… h�za? – k�rdezte, mintha az el�bb rosszul �rtette volna a mondatot.

– Igen, Potter, az eny�m. H�rom h�zam van: az egyik az a kopott h�z, ami a sz�leim� volt, �s amit mindenki ismer; ez, amir�l, csak ketten tudnak. Illetve, most m�r h�rman – magyar�zta Piton. – �s van m�g a nagysz�leim r�gi k�ri�ja. Igaz, ott csak a nyarakat t�lt�m. Ha �pp nem Roxfortban vagyok, akkor �ltal�ban itt tart�zkodom.

– Ja, �rtem – suttogta Harry.

A sz�d�l�s �s a torokf�j�s t�nyleg enyh�lt, de a l�ba olyannyira l�ktetett, hogy legsz�vesebben �v�lt�tt volna k�nj�ban.

– De h�t kar�csonykor a Roxfortban szokott lenni, nem? – �rdekl�d�tt tov�bb, hogy elterelje figyelm�t az egyre er�s�d� f�jdalomr�l.

– A vacsor�n mindig ott maradok, ahol te is l�tni szokt�l, de azt�n visszavonulok ide – v�laszolt Piton, �s �sszesz�k�lt szemmel n�zett Harryre. – Mi a baj?

Harry csak egy id� m�lva sz�lalt meg, de akkor is alig hallhat� hangon.
 
– Nagyon f�j… a l�bam…

– Igaz�n leszokhatn�l m�r arr�l, hogy nem sz�lsz, ha f�j valamid! – d�h�ng�tt Piton, �s egy lend�lettel felemelte a takar�t Harry s�r�lt l�b�r�l. –
A francba, hogy az a n� jobban var�zsol, mint hittem.

Piton k�romkod�s�b�l �t�lve, el�g rossz lehetett a helyzet. Amikor fel akart �lni, hogy megn�zze, milyen �llapotban van a l�ba, Piton f�l k�zzel visszanyomta az �gyra.

– L�tni akarom! – tiltakozott Harry, mikor az er�s k�z tov�bbra sem engedte, hogy fel�lj�n.

– Arra semmi sz�ks�g, el�g, ha �n l�tom – mondta inger�lten Piton, �s tett egy p�rn�t Harry l�ba al�, amit�l Harry akaratlanul is felszisszent. Mikor Piton v�gzett visszater�tette r� a takar�t.

– Milyen �tkot mondott r�m az a n�? Nem akarom s�nt�n le�lni az �letem! – ki�ltott fel k�ts�gbeesetten Harry.

– Egy el�g vesz�lyes sebz� �tkot. Rendbe fog j�nni a l�bad, ne agg�dj – v�laszolt higgadtan Piton. – Pr�b�lj meg aludni, �n pedig lemegyek a pinc�be p�r f�zet�rt.

Harry ett�l m�g idegesebb lett.

– Mennyire vesz�lyeset? Ne titkolja el�lem, hogy m�r soha t�bb� nem �llok l�bra! – mondta ijedten Harry.

– L�bra fogsz tudni �llni! – sz�lt r� a t�relm�t vesztve Piton, �s a zseb�b�l egy �vegcs�t h�zott el�. Felr�zta, azt�n kidugaszolva Harry sz�j�hoz tartotta.

– Gyer�nk, idd meg, ett�l el fog m�lni a f�jdalom.

Harry �sszeszor�tott sz�jjal tiltakozott volna, de Piton d�h�s arc�t l�tva, v�g�l engedte, hogy megitassa vele a sz�rny� f�zetet. A f�jdalom nem enyh�lt, csak az �lmoss�g lett �rr� rajta.

Piton lassan leengedte Harry fej�t a p�rn�ra, azt�n gondosan betakarta.

– Gazember… azt mondta, f�jdalomcsillap�t� – motyogta d�h�sen Harry, de m�r a szem�t sem tudta nyitva tartani.

– L�nyeg�ben az, mivel alv�s k�zben nem fogod �rezni a f�jdalmat – hallotta Piton hangj�t, a szok�sos tan�ri st�lus�ban.

– Mardek�ros… – motyogta m�g utolj�ra, azt�n �lomba szender�lt.

Mikor fel�bredt, nem nyitotta ki r�gt�n a szem�t. Csak fek�dt az oldal�n. Nem mert megmozdulni, mert f�lt, hogy a s�r�lt l�b�ba �jra visszat�r a f�jdalom.

V�g�l azt�n a jobb oldal�ra fordult, �s jobban mag�ra h�zta a takar�t. A l�ba m�r nem f�jt, csak olyan furcs�n zsibbadtnak �rezte, mint ahogy az eg�sz test�t.

– Hogy �rzed magad? – hallotta az agg�d� hangot a szoba t�ls� fel�b�l.

Kinyitotta a szem�t, �s megl�tta Pitont a szemben l�v� r�gi �r�asztal m�g�tt. �pp �rhatott valamit, mert kez�ben volt egy penna, amelyet megm�rtott a tint�ban.

– J�l… csak olyan fur�n. Mindenem zsibbadt– felelt halkan Harry.

– V�rhat� volt. – Harry �rtetlen arckifejez�sre m�g hozz�tette: – El�g er�s f�jdalomcsillap�t�t kapt�l, amelynek a zsibbad�s a mell�khat�sa. Viszont, ha nem itatok meg veled egy ennyire er�s adagot, akkor m�g mindig nagy f�jdalmaid lenn�nek.

– B�ztat� –morogta Harry, am�g �l� helyzetbe torn�zta mag�t. – Nem eml�kszem r�, hogy az altat�n k�v�l ittam volna m�g b�rmilyen f�zetet.

– Pedig egyszer fel�bredt�l, �s ord�tott�l a f�jdalomt�l – eml�kezett vissza Piton t�volba mered� tekintettel.

Harry csod�lkozva n�zett r�. Ha fel sem �bredt, akkor hogy ivott meg b�rmit is?

– Nem volt�l magadn�l a nagy f�jdalomt�l val�sz�n�leg, az�rt nem eml�kszel a t�rt�ntekre – folytatta tov�bb Piton, azt�n visszaz�rta a tintatart�t, �s �sszehajtotta a pergament.

– Az lehet – mondta bizonytalanul Harry, �s k�v�ncsian n�zte Pitont, amint a szoba k�zep�re s�t�l a darab pergamennel.

Egy pillanattal k�s�bb, mintha t�z gyulladt volna, megjelent Fawkes. A mad�r lesz�llt Piton el� a f�ldre, majd megv�rta, m�g Piton a cs�r�be adta a pergament, azt�n egy �jabb l�ngcs�v�val elt�nt a leveg�ben.

– �zentem Dumbledore professzornak, hogy minden rendben van, �s, hogy itt rejt�zt�nk el – k�z�lte Piton, de nem mozdult a szoba k�zep�r�l.

– �tadta neki az �dv�zletemet? – morogta d�h�sen Harry. – Meg azt is, hogy nem k�rtem magam mell� �rangyalt?

Piton nem v�laszolt, mert megint felcsapott egy l�ngnyelv, �s a leveg�b�l egy darab pergamen esett le, amit Piton f�rg�n elkapott.

Gyorsan kinyitotta, szem�vel v�gigfutotta az �zenetet, majd v�g�l r�n�zett Harryre.

– Az igazgat� �r szerint, nem lehet tudni, meddig kell itt maradnunk, mert most m�r Voldemort minden embere t�ged keres, �s azt a bizonyos �regembert – mondta vontatottan, �s letette a pergament az �r�asztal�ra.

Harry nyelt egyet, �s m�g f�ljebb h�zta mag�ra a takar�t.

– Mi�rt nem j�nnek a Rend tagjai seg�teni? – k�rdezte v�g�l, mire Piton azzal, a „M�gis mit gondolsz?” tekintettel n�zett vissza r�. – Ja, gondolom az�rt, mert mindenki kar�csonyozik…

– Potter! – sz�lt r� Piton d�h�sen, mire Harry csak n�zett r� �rtetlen�l. – Ha bajban lenn�l, nem t�r�dn�nek a kar�csonnyal, hanem j�nn�nek seg�teni!

Egyszer�en arr�l van sz�, hogy ha megjelennek Roxmortsban, akkor Malfoy tudni fogja, hogy m�g itt vagy, �s felforgatja az eg�sz falut!

– Ja… – esett le Harrynek a tantusz. – Erre nem gondoltam… Biztos, hogy csak maga �s Dumbledore tud err�l a h�zr�l?

Piton szinte vicsorogva v�laszolt.

– Dumbledore professzor, �s igen, csak mi tudunk r�la. A titokgazda pedig nem m�s, mint �n, �gy biztos nem fognak r�nk tal�lni.

– M�gis, mit gondol, h�ny napig kell �lveznem a vend�gszeretet�t? – k�rdezte Harry szemtelen�l, �s m�g jobban mag�ra h�zta a takar�t, nem is vette �szre, mikor kezdett el reszketni.

– Nem tudom, meddig – felelte Piton, �s �sszepakolta az asztalon hever� pergameneket.

Harry most vette csak �szre, hogy vil�gos van, igaz, a f�gg�ny�k nem voltak elh�zva. Ezek szerint m�r kar�csony napja volt.

– Sz�p kis kar�csony – motyogta maga el�, amit persze Piton meghallott.

– Mintha ezt m�r egyszer megvitattuk volna. Tal�n Voldemort t�rsas�g�ban jobban �rezn�d magad?

– Nem. Az elm�lt napra visszatekintve, maga is tud emberm�dj�ra viselkedni – v�gott vissza Harry.

Felh�zta l�b�t, �s �tkarolta mag�t a takar� alatt. Mikor Piton elrakta a pergameneket az �r�asztal m�g�tti szekr�nybe, odament Harryhez, �s le�lt az �gya mell�.

– Biztos j�l �rzed magad? – k�rdezte gyanakodva, mire Harry nemet intett a fej�vel. – Sejtettem. T�bb b�jitalt m�r nem adhatok neked, mert akkor t�ladagoln�m, �s annak bel�thatatlan k�vetkezm�nyei lenn�nek. D�lj le ink�bb, �s pr�b�lj meg pihenni, r�videsen jobban leszel.

Harry lejjebb cs�szott az �gyban, �s gyanakodva n�zett Pitonra.

– �s a l�bam? Fogok tudni j�rni? – k�rdezte bizonytalanul, f�lve a v�laszt�l.

– Jobb lesz, mint r�gen – felelt Piton der�sen. – Am�g eszm�letlen volt�l, rendbe tudtam hozni, de m�g id� kell neki, hogy a sz�vetek regener�l�djanak.

Piton meg�rezhette Harry r�m�let�t, mert gyorsan hozz�tette: – Ne agg�dj, semmilyen nyoma nem lesz a v�g�snak.

– Az j�… – Harry nyelt egyet. – De akkor mi�rt �rzem magam ilyen vacakul?

Piton jobban szem�gyre vette Harryt, majd a homlok�ra sim�totta a kez�t. Harry elford�totta a fej�t, amikor a hideg k�z a b�r�hez �rt.

Nem kell, hogy �gy tekintsen r�, mint egy rokkantra!

– Na igen, a gyulladt sz�vetek okozz�k a l�zat, persze az is szerepet j�tszik benne, hogy megfelel� ruha n�lk�l rohant�l ki a hidegbe – mondta szemreh�ny�an Piton.

P�lc�j�val az ajt� fel� intett, �s hamarosan k�t �jabb takar� libegett be a szob�ba, amelyek Harry takar�j�n landoltak. Harry egy darabig a szemk�zti falat fix�rozta, majd miut�n �sszeszedte a b�tors�g�t, halkan megk�rdezte, amit m�r egy j� ideje szeretett volna.

– Mi�rt t�r�dik velem? – Piton, aki �pp a takar�kat igazgatta el rajta, megd�bbenve n�zett fel Harryre. – Mindig annyira ut�lt… folyamatosan piszk�lt, �s m�g vagy milli� esetet tudn�k, amikor ny�ltan kifejezte az ut�lat�t.

Piton nem sz�lt semmit, csak fel�llt, �s h�tat ford�tott Harrynek, k�t kez�t a h�ta m�g�tt �sszekulcsolta.

– Igazad van, eleinte t�nyleg nagyon ut�ltalak...– kezdte Piton, de Harry k�zbev�gott.

– L�tja, err�l van sz�…

–… pedig m�r akkor is gyan�tottam az igazs�got – folytatta Piton halkan, mintha Harry meg sem sz�lalt volna.

– Milyen igazs�got? – sz�lt k�zbe megint Harry, �s feljebb �lt az �gyban, hogy jobban hallja tan�ra mondanival�j�t.

–… igaz, �n is csak nemr�g tudtam meg.

– Velem kapcsolatos? – faggat�zott tov�bb Harry. Egy�ltal�n nem �rtette mir�l lehet sz�, �s �gy �rezte, hogy ez a kar�csony el�g pocs�k m�r an�lk�l is, hogy kider�lne valami �jabb sz�rny�s�g.

– Te vagy a legneveletlenebb, legmodortalanabb k�ly�k, akivel �letemben tal�lkoztam! – csattan fel Piton. – Valami nagyon fontos, �s komoly dolgot kell mondanom neked, de k�ptelen vagyok egyetlen �pk�zl�b mondatot kiny�gni, mert �lland�an k�zbev�gsz!

Hirtelen megfordult, a tal�rja csak �gy kavargott ut�na. De amikor Harryre n�zett, az arca nem haragos, ink�bb szomor� volt.

– Igen, veled kapcsolatos.

A tan�r szokatlan arckifejez�s�t�l, �s �jra halk, komoly hangj�t�l, Harry gyomr�t hideg r�m�let kezdte �sszeh�zni. �jra nagyot nyelt, hogy megpr�b�ljon megszabadulni a tork�ban kialakul� gomb�ct�l. Maga sem �rtette mi�rt, de hirtelen elsz�gyellte mag�t gyerekes viselked�se miatt.

– Sajn�lom, �g�rem nem sz�lok k�zbe t�bbet – mondta alig hallhat�an. – K�rem, folytassa.

– Vajon mi�rt van az, hogy ezt nehezemre esik elhinni? De hagyjuk – legyintett Piton lemond�an. – Sz�val, hol is tartottam, miel�tt f�lbeszak�tott�l?

– Ott, hogy nemr�g tudott meg valamit… – Piton egyetlen metsz� pillant�ssal elhallgattatta.

– �n is csak nemr�g tudtam meg valamit r�lad, amit neked m�r r�gen tudnod kellett volna. Ha nem is t�lem, az igazgat� �rt�l mindenk�ppen. Lehet, hogy hasznos lett volna, ha hamarabb megosztom veled, tal�n, mihelyst �rtes�ltem r�la. De az inform�ci� jelleg�b�l ad�d�an, nekem is eltartott egy ideig, m�g siker�lt feldolgoznom a t�nyeket, �s t�ltennem magam a sokkon, amit okoztak. – Itt Piton elhallgatott, �s f�kusz�latlan tekintettel meredt maga el�.

A hossz� felvezet�s egyre jobban elr�m�tette Harryt. Milyen borzalmas igazs�g der�lhetett ki r�la, amely ennyire megd�bbentette a rettenthetetlen professzort? – t�prengett.

Szinte m�r fizikai f�jdalmat okozott neki, hogy ne sz�laljon meg, �s k�vetelje, hogy Piton t�rjen m�r a l�nyegre. De ahogy a csend ny�lt, ink�bb beharapta a sz�ja sz�l�t, nehogy megsz�laljon, mert a professzor zaklatott �llapot�b�l, �gy �t�lte, hogy v�lasz helyett csak egy �jabb tir�d�t kapna a szemtelens�g�r�l, �s a modortalan viselked�s�r�l.

N�h�ny perc ut�n, �gy t�nt, a professzornak siker�lt v�gre rendeznie a gondolatait, mert hirtelen Harryre n�zett.

– Az el�bb azt mondtam, hogy az inform�ci� veled kapcsolatos – magyar�zta Piton. - Ez csak r�szben igaz. A teljes igazs�g az, hogy a legt�bb ember, akit �rint, m�r meghalt, csak te meg �n vagyunk �letben.

Merlinre! Ez egyre cifr�bb! Vele is kapcsolatos? Akkor nem csoda, hogy ennyire kiakadt. Csak miattam biztos nem borult volna ki ennyire – gondolta mag�ban Harry. Azt is mondta, hogy Dumbledore-nak m�r r�gen el kellett volna mondania nekem.

Sz�val a v�nember m�r megint elhallgatott valamit el�lem! Rem�lem, nem egy �jabb pr�f�cia, amit az a v�n denev�r alkoholm�mor�ban �sszezagyv�lt.

Annak alapj�n, hogy mindenki, akire vonatkozik, m�r kim�lt, nagyon annak t�nik – morfond�rozott tov�bb. De azt�n abbahagyta a t�preng�st, mert k�zben Piton folytatta. �s amit k�vetkez�nek mondott, teljesen megnyerte sz�m�ra Harry figyelm�t.

– A sz�leidr�l van sz�, Harry. – Piton egy kis sz�netet tartott, m�lyet s�hajtott, majd hozz�tette: – �s az eny�mekr�l, legal�bbis az ap�mr�l.

�, sz�val, most j�n az a r�sz, hogy az ap�m ilyen volt, meg olyan volt, hogy az any�m egy minden l�ben kan�l volt, meg Piton �sszes gyerekkori s�relme, �s, hogy �k bezzeg mindig meg�szt�k, �s, hogy �n is �pp olyan elviselhetetlen vagyok, mint az ap�m, �s, hogy Piton ez�rt ut�l.

De mi k�z�m ehhez az eg�szhez? �s mi�rt kell ennek ekkora feneket ker�teni? Hiszen m�r r�g tudom. �s ezen mi�rt akadt ki ennyire Piton? �s mi k�ze hozz� Piton apj�nak? �s megint csak felvet�dik a k�rd�s, hogy mi ebben az a nagy titok, amit Dumledore-nak m�r r�g el kellett volna mondania?

Harry teljesen �sszezavarodott, �s a zavara csak tov�bb n�tt, mikor Piton nem a szok�sos lit�ni�val folytatta.

– Harry, te mennyit tudsz a sz�leidr�l?

Harry �gy meglep�d�tt, hogy hirtelen meg sem tudott sz�lalni. – �n… semmit.

– Semmit? – k�rdezte Piton megh�kkenve.

– H�t, csak annyit, amennyit m�sok mondtak. �n egy�ltal�n nem eml�kszem r�juk.

– De m�gis, mi az amit tudsz? – faggat�zott tov�bb Piton.

– H�t, azt mondj�k, hogy hasonl�tok r�juk, hogy a hajamat az ap�mt�l, a szememet az any�mt�l �r�k�ltem. Sirius �s Remus azt mondt�k, hogy nagyszer� emberek voltak eml�kezett vissza Harry. - �k is a Roxfortba j�rtak, �s ugyan�gy griffend�lesek voltak, mint �n, de ezt maga is tudja. Gondolom, a saj�t v�lem�ny�re nem k�v�ncsi, mert azt is tudja. A nagyn�n�m�k, mindig azt mondj�k, hogy az ap�m r�szeges volt, �s munkan�lk�li, �s az any�mra is mindig csupa rondas�got mondanak, de az nem hiszem, hogy sz�m�t, mert azt is mondt�k, hogy aut�balesetben haltak meg, �s az sem igaz. – Mialatt besz�lt, a professzor arca egyre jobban elkomorodott. – Hagridt�l kaptam r�luk egy eg�sz f�nyk�palbumot. Annak alapj�n kedves embereknek l�tszanak.

Mostanra a nyugtalans�got r�szben felv�ltotta a k�v�ncsis�g. �r�lt, hogy sz�t kapott, �gy m�g miel�tt Piton megsz�lalhatott volna, gyorsan megk�rdezte:

– De mi�rt �rdekli? Mi�rt nem maga mondja el, azt a titokzatos dolgot, amit megtudott, �s ami ennyire felkavarta? �s hogy j�n ide a maga apja? Azt sem tudom ki volt.

Piton csak s�hajtott egyet, �s csak azt�n sz�lalt meg.

– Az�rt nem mondom, mert egyszer�en nem tudom, hogyan tudn�m �gy megfogalmazni, hogy min�l kevesebb k�rt okozzon. – foglalta �ssze , majd tov�bb magyar�zta. - Gondolhatod, hogyha nekem is hetekig tartott, am�g megem�sztettem, �s annyira felkavart, hogy te is �szrevetted rajtam, akkor milyen hat�ssal lehet r�d? Pedig �n feln�tt ember vagyok, �s l�ttam m�r egyet s m�st az �letben.

– �s ha h�zza az id�t, akkor jobb lesz? B�kje m�r ki! – ki�ltott fel Harry, �s kezdett kij�nni a b�ket�r�sb�l. - Azt�n, ha �n is kiborulok, legfeljebb a maga v�ll�n zokogom ki magam, maga ord�t velem egy kicsit, azt�n ad egy er�sebb nyugtat� f�zetet.

– Hidd el, hogyha csak ennyin m�lna, m�r t�l lenn�nk rajta. Mindazon�ltal igazad van. – �rtett vele egyet Piton, azt�n belefogott a mes�l�sbe. - Teh�t. K�r�lbel�l h�rom hete az igazgat� �r mag�hoz k�retett. �szint�n meglepett, hogy szok�sos formas�gok helyett r�gt�n belev�gott a mondand�j�ba, amint bel�ptem. R�lad kezdett el besz�lni, hogy nagyon agg�dik miattad, mert Mr. Weasley �s Lupin professzor hal�la nagyon megviselt. Hogy a tavalyi tan�v v�gi esem�nyekkel, �s a folyamatos h�bor�s fenyeget�ssel egy�tt ez m�r akkora teher, hogy az m�g egy feln�ttnek is sok. Az volt a v�lem�nye, hogy egyre m�lyebbre s�llyedsz a b�skomors�gba, �s ebben �n is egyet�rtettem vele. Ekkor k�z�lte velem, hogy �gy gondolja, �n lenn�k a megfelel� szem�ly, aki �tseg�thetne t�ged a neh�zs�geken.

Erre Harry megvet�en horkantott egyet.

– �n sem tartottam kimondottan j�nak az �tletet, �s ezt b�vebben ki is fejtettem, s�t, �rvekkel is al�t�masztottam. Erre az igazgat� �r, az asztal�hoz intett, amelyen ott �llt a mereng�je, �s azt mondta, hogy szeretne mutatni valamit nekem, �s k�v�ncsi r�, hogy ut�na is visszautas�tom-e a k�r�s�t. Egy eml�ket kih�zott a fej�b�l, �s a t�lba tette. Egy�tt mer�lt�nk az eml�kbe, de miut�n kiemelkedt�nk bel�le, megk�rdeztem t�le, hogy mi k�z�m nekem ehhez az eg�szhez. Ekkor visszavette a saj�t eml�k�t, �s egy fiol�b�l egy m�sik eml�ket tett a mereng�be. Ut�na nem is tudom, hogy ker�ltem vissza a szob�mba. �s r�j�ttem, hogy igaza volt, val�ban nem utas�thatom vissza a k�r�s�t.

– Ez eddig t�nyleg nagyon �rdekes, k�sz�n�m a mesed�lut�nt. De m�g mindig nem tudom a l�nyeget! – Harry a mondat v�g�t m�r �v�lt�tte.

Legsz�vesebben megfojtotta volna a f�rfit, ami�rt csak �ssze-vissza hablatyol.
�s Dumbledore-t is, mert szemmel l�that�lag megint azon mesterkedik, hogy valami �ton-m�don �sszez�rja Pitonnal.

– Jobb, ha megmutatom. – Azzal a professzor p�lc�val a k�zben mellette termett, le�lt az �gyra, �s a szem�be n�zett. – Legilimens – suttogta.

Harry annyira megijedt, hogy elakadt a l�legzete. �s m�g miel�tt v�dekezhetett volna, elm�j�t el�nt�tt�k az eml�kek, amelyekr�l tudta, hogy nem a saj�tjai.

�s eml�kezett.

Dumbledore irod�j�ban volt, �s hevesen �rvelt az igazgat�nak, hogy mennyire rossz a kapcsolata Potterrel, de Dumbledore csak a fej�t ingatta, majd mag�hoz intette.

– Perselus, szeretn�k mutatni neked valamit. – A p�lc�j�t a homlok�hoz tartotta, n�m�n mormolta a var�zsig�t, �s egy ez�st�s eml�ksz�lat h�zott ki, amelyet az asztalon �ll� mereng�be tett. – Gyere. – Megfogta a kez�t, �s a k�vetkez� pillanatban, m�r zuhantak is bele a mereng�be.

Egy szob�ba �rkeztek, amely els� pillant�sra tal�n k�rterem lehetett. Azonnal �szrevette, hogy a szob�ban t�bben is vannak. El�sz�r egy sok �vvel fiatalabb Dumbledore-t pillantott meg, azt�n elakadt a l�legzete, mert megl�tta Potter�ket. James �s Lily Pottert.

Lily egy kis�gyhoz ment – amit � eddig �szre sem vett, hogy a szob�ban van –, �s kedvesen mosolyogva f�l� hajolt. A fiatalabb Dumbledore halkan besz�lgetett Jamesszel. Ekkor egy idegen n� l�pett be a k�pbe. Az arca nagyon s�padt volt, a haja izzadtan l�gott az arc�ba. Nagyon kimer�ltnek l�tszott. Viseltes mugli ruha volt rajta, amelynek fels� gombjait j�tt�ben gombolta be. A karj�n �tvetett ruhadarabot – tal�n egy k�rh�zi h�l�inget – az �gy sz�l�re tette.

– Mindennel v�gezt�nk? Mehetek? – k�rdezte mogorva �br�zattal.

– Biztos, hogy el�g j�l �rzi m�r mag�t? Nyugodtan maradhat m�g, am�g meger�s�dik egy kicsit. A szob�t, �s az ell�t�st term�szetesen kifizetem – mondta James a n�nek.

– Nem. M�r �gy is t�bbet voltam itt, mint akartam. Sz�val, mehetek? – fordult most az igazgat�hoz.

– Elhoztam a pap�rokat. M�r csak k�t tan� jelenl�t�ben al� kell �rnia a lemond� nyilatkozatot, �s v�gezt�nk is. A t�bbit m�r maga n�lk�l is el tudjuk int�zni. Egyik tan�nak j� vagyok �n, a m�sik lehet a n�v�r. Sz�lok is neki.

Azzal Dumbledore kiment.

A szob�ra fesz�lt csend telepedett. A rosszkedv� n� az ablakhoz ment, �s kib�mult az utc�ra. Potter�khez egy sz�t sem sz�lt. James �s Lily egym�sra n�ztek, James megvonta a v�ll�t. A kis�gy fel�l nyekerg�s hallatszott. A n� egy undorod� pillant�st vetett az kis�gyra, azt�n visszafordult az ablakhoz. Lily megint Jamesre n�zett, majd lehajolt, �s �vatosan kivett az �gyb�l egy fekete haj� cs�pps�get. A baba olyan pici volt, hogy szinte elt�nt a k�rh�zi p�ly�ban. Lily szeretettel mosolygott r�, �s szel�den ringatni kezdte. Ekkor �rkezett meg Dumbledore a n�v�rrel.

A n� kelletlen�l odament hozz�juk, al��rta a pap�rokat, amelyeket Dumbledore el� tett. K�zben id�nk�nt ut�lkoz� pillant�sokat vetett Lilyre, aki a bab�val volt elfoglalva. Juttatott n�h�ny haragos villan�st Jamesnek is, aki megb�v�lve figyelte Lilyt �s a gyermeket. Amikor v�geztek, elvette az �jjeliszekr�nyr�l a t�sk�j�t, �s indulni k�sz�lt, de Dumbledore meg�ll�totta. Az iratokb�l egy p�ld�nyt nyomott a kez�be. A n� visszal�kte a pap�rt az igazgat�nak, z�ld szeme haragosan megvillant.

– Nem kell! Ebb�l az eg�szb�l nem akarok eml�kezni semmire – sziszegte, sarkon fordult, �s an�lk�l, h�tran�zett volna, k�sz�n�s n�lk�l kiviharzott a szob�b�l.

A t�bbiek d�bbenten n�ztek egym�sra. A n�v�r a fej�t cs�v�lva s�hajtott, elk�sz�nt t�l�k, �s � is t�vozott.

Dumbledore odament Lilyhez, �s lemosolygott a picire. – Nagyon h�l�s vagyok nektek, ami�rt seg�tettetek.

– Ugyan m�r, Albus, hiszen tudod, hogy mennyire szerett�nk volna gyermeket. Mi tartozunk neked k�sz�nettel.

– A pap�rokat majd �n elint�zem, nektek csak annyi dolgotok van, hogy nagyon szeress�tek. – Az igazgat� t�vozni k�sz�lt. Lehajolt egy cs�kot nyomott a baba feje b�bj�ra, megsimogatta Lily arc�t, azt�n Jameshez l�pett, hogy kezet fogjon vele.

– Nem lesz neh�z dolgunk, Albus. A kis Harry igaz�n im�dni val�.

Itt elmos�dott az eml�k, a sz�nek forgataga elkapta, �s egy szempillant�s alatt Dumbledore irod�j�ban tal�lta mag�t, az igazgat�, m�g mindig a kez�t fogta.

– Mit sz�lsz, Perselus?

– Rendben. Harry nem James �s Lily v�r szerinti gyermeke. �s akkor mi van? Mi k�z�m nekem ehhez? �s mi k�ze a k�r�sedhez?

– Ez m�g nem minden. M�g van valami, amit meg kell mutatnom neked. – Az igazgat� egy egyszer� �vegfiol�t vett el� az �r�asztal fi�kj�b�l, �s ez�st�sen csillog� tartalm�t a mereng�be �nt�tte. – Ezt att�l a fiatal n�t�l kaptam, akit az eml�kemben l�tt�l. Most majd mindent meg�rtesz, de figyelmeztetlek, hogy megr�z� lesz.

Nagyon rossz el��rzet ker�tette hatalm�ba.

Annak ellen�re, hogy az idegen gondolatok teljesen el�rasztott�k az elm�j�t, Harry �rezte, hogy a p�nik fojtogatja.

Az igazgat� megfogta a kez�t, �s m�r zuhantak is bele az eml�kbe.

Egy pubba �rkeztek. K�r�l�tt�k a vend�gek csendesen besz�lgettek, vagy magukban iddog�ltak. Tekintet�vel r�gt�n az eml�k tulajdonos�t kezdte keresni, de el�sz�r nem �t tal�lta meg, hanem egy m�sik, r�gen l�tott, ismer�s arcot. D�bbenten Dumbledore-hoz fordult. – Az ap�m?

Dumbledore b�lintott, �s megszor�totta a kez�t. � visszafordult az apja fel�, �s j�l szem�gyre vette. M�r el�g sokat ihatott. Fekete haja csapzott volt, a szeme v�reres, az arca kipirult. Ekkor l�tta meg a n�t, a b�rpultt�l j�tt, egyenesen az apja asztala fel�, k�t poh�r itallal a kez�ben. Most is jobb napokat is l�tott ruha volt rajta, a frizur�ja is ig�nytelen, de nem n�zett ki olyan ny�zottnak, mint az el�z� eml�kben.
Az arca pirospozsg�s volt, z�ld szeme �l�nken csillogott. Ahogy az asztalhoz �rt, kih�v�an a f�rfire kacsintott.

Letette az italokat, �s mik�zben megker�lte a f�rfit, hogy az �l�hely�hez jusson, az
megpaskolta a fenek�t. A n� sikkantott �s nevetett. Am�g az italaikat itt�k, halkan besz�lgettek. A n� ny�ltan fl�rt�lt. A f�rfi id�nk�nt a f�l�be suttogott, mire � kac�ran felnevetett. Amikor a poharak ki�r�ltek, �jabbakat hozott. Otthonos mozg�s�b�l l�tszott, hogy � is gyakori vend�g.

Ez �gy ment egy darabig. A negyedik k�r ut�n, a f�rfi feje m�r eg�szen v�r�s volt, a szeme sokat sejtet�en csillogott, �s a kez�t is nehezen tudta visszafogni. Eleinte a n�nek tetszett a dolog, de amikor a tapogat�z�s mer�szebb lett, finoman megpr�b�lt kit�rni. Mikor nem j�rt sikerrel, �s az italok is elfogytak �jra a b�rpulthoz ment, de csak egy poh�r itallal t�rt vissza. Letette a f�rfi el�. Leakasztotta a kab�tj�t a fogasr�l.

– K�s� van, Tobias. Nekem mennem kell. Itt a r�szem. – Azzal egy mar�k apr�p�nzt sz�rt a f�rfi el� az asztalra.

Amikor vissza akarta h�zni a kez�t a f�rfi elkapta. – Ne menj m�g, dr�g�m! Gyerek m�g az id�. �s m�g csak most kezdt�nk belemelegedni.

A n� kiszabad�totta a karj�t a f�rfi szor�t�s�b�l. – R�szeg vagy m�r, Tobias. Azt m�g idd meg, azt�n menj haza – mondta, �s sietve t�vozott. Ment�ben odaintett a csaposnak.

Dumbledore azonnal ut�na indult, �s intett, hogy k�vesse.

A n� gyorsan haladt a kihalt utc�n. De amikor meghallotta, a pub ajtaj�nak csap�d�s�t a h�ta m�g�tt, m�g jobban megszapor�zta a l�pteit. Hallotta a l�p�seket maga m�g�tt, �s ahogy egy bor�z� hang k�romkodott. Futni kezdett, de nem jutott messzire, mert megbotlott �s elesett. A f�rfi k�nnyen be�rte, b�r id�nk�nt � is megt�ntorodott. A n� megpr�b�lt f�l�llni, de nem tudott. Val�sz�n�leg kibicsaklott a bok�ja. Amikor a f�rfi oda�rt hozz�, sz� n�lk�l f�lseg�tette, de ut�na nem engedte el, hanem durv�n mag�hoz r�ntotta, �s cs�kolgatni kezdte.

– Hagyj�l m�r, Tobias! R�szeg vagy! Mondtam m�r, hogy menj haza!

– Ugyan, ne sajn�lj m�r egy kis gyeng�ds�get egy szeg�ny �zvegyembert�l!

A n� szabadulni pr�b�lt, de a f�rfi er�sebb volt n�la, �s az ital is dolgozott benne. Kificamodott bok�j�val egy�bk�nt sem volt sok es�lye. A f�rfi ber�ngatta a k�zeli s�t�t kapualjba, ahov� m�r nem �rt el a gy�r utcai vil�g�t�s f�nye.

A s�t�tben nem l�ttak semmit, csak a n� elfojtott zokog�s�t, �s a f�rfi ny�g�seit.

P�r perc alatt v�get �rt a r�m�lom. Tobias ker�lt el� a kapualjb�l. K�r�ln�zett, majd t�molyogva, de l�that�an j�kedv�en, mag�ban dudor�szva hazafel� vette az ir�nyt.

A s�t�tb�l, csak a n� halk s�r�s�t hallott�k.

Az rosszul kivil�g�tott utca elhom�lyosodott, �s a megszokott �rv�ny ut�n, �jra Albus irod�j�ban �lltak.

– Most m�r �rted, Perselus? Ez�rt k�rlek t�ged. Te vagy Harry egyetlen �l� rokona. �pp �gy, ahogy � a te egyetlen rokonod. Lehet, hogy vannak neh�zs�geitek. Lehet, hogy a viharos el��letetek ut�n neh�z lesz j� kapcsolatot kialak�tanotok egym�ssal.

De musz�j, Perselus. Sz�ks�getek van egym�sra.

Hallotta, hogy Dumbledore besz�l hozz�, de a szavak csak k�d�sen jutottak el a tudat�ba. A hangok, a k�pek �sszemos�dtak sz�m�ra. A z�kken�sekb�l �rezte, hogy val�sz�n�leg valamelyik l�pcs�n megy lefel�.

A k�vetkez� dolog, amelyet �rz�kelt a kandall� t�ze volt. Abba b�mult bele. Valami hideg volt a kez�ben. Len�zett, �s l�tta, hogy egy poh�r whiskyt szorongat. A karossz�ke melletti asztalk�n egy majdnem �res whiskys �veg �llt.

Harry �rz�kelte, hogy az idegen gondolatok visszah�z�dnak az elm�j�b�l. Abban a m�sodpercben a saj�t gondolatai elszabadultak. Olyan volt, mintha egy duzzaszt�g�t szakadt volna �t. Az �radat val�s�ggal els�p�rte. Nem tudott l�legezni, �melygett, �gy �rezte, mintha hossz� ideje b�mulna bele a centrifug�ba.

De nem l�tott. Ahogy az �radat elvonult s�r�, sz�rke vatta maradt az agy�ban. �rezte, hogy valami el�nti a sz�j�t, �klendezett �s fuldoklott egyszerre. Tal�n h�nyt?

Hideg kezet �rzett a homlok�n, �s valaki halkan valami idegen nyelven suttogott.

Azt�n �rezte, hogy lefektetik, �s betakarj�k. Azt�n valaki egy nedves ruh�val megt�r�lte az arc�t. Motoz�st hallott. Azt�n finoman megemelt�k a fej�t, �s egy hideg kem�ny t�rgy nyom�dott az ajk�hoz.

Egy poh�r?

Valaki halk, kedves szavakat suttogott neki, �s �desk�s folyad�kot �rzett a sz�j�ban. Lenyelte. A fej�t lassan visszaeresztett�k a p�rn�ra. Egy h�v�s k�z megsim�totta az arc�t. Az �gy les�ppedt egy kicsit a derek�n�l. Egy �jabb k�z – vagy ugyanaz? – megfogta a kez�t.

Azt�n a sz�rke vatta az agy�ban lassan egyre s�t�tebb lett. �s akkor m�r nem �rzett semmit.

A feketes�g elnyelte.