1. fejezet

Nagy pelyhekben hullott a h�, a hideg, csontig hatol� sz�l pedig �gy r�ptette �ket, mintha t�ncoln�nak. A h�zakat is teljesen bebor�totta a nagy havaz�s: a t�volb�l �gy t�nt, mintha csak furcsa form�j� dombok lenn�nek.

M�r szinte teljesen bealkonyodott, a h�zak ablakai s�rg�n vil�g�tottak. Persze voltak olyan ablakok, amelyek m�g�tt egy-egy kar�csonyfa f�nyei pomp�ztak.

De ez Harry Pottert egy�ltal�n nem �rdekelte.

Lass�, vontatott l�ptekkel haladt el�re a nagy h�ban. Az sem �rdekelte, hogy vastag kab�tja nincs �sszeh�zva, �s belekap a sz�l. Lehajtott fejjel ment, c�ltalanul.

Szinte teljesen megnyugtatta, hogy otthagyta a kast�lyt, �s elj�tt Roxmortsba. Itt egyszer�en senki sem zavarta, ideges�tette, vagy veszekedett vele.

Egy pillanatra feln�zett, ahogy elhaladt a H�rom Sepr� el�tt.

Ez hiba volt.

Elm�j�t r�gt�n el�nt�tt�k az eml�kek: Ronnal �s Hermion�val �ltek ott a hideg est�ken…

Megr�zta a fej�t, elhessegetve a sz�p eml�keket. Sz�p eml�kek? Elv�gre kar�csony van… boldogs�g, szeretet…

Viszont neki m�r nem jutott ilyesmi. A sz�lei, keresztapja, bar�tja, tan�ra halott. Mind hallottak.

Kelletlen�l let�r�lte ak�nnyeket, amikor a fagyos sz�l nedves arc�ba csapott. Er�snek kell lennie, hisz m�r hatod�ves, lassan le kell gy�znie Voldemortot. Nem adhatja fel, nem keseredhet el ennyire…

De olyan neh�z!

M�r szinte teljesen ki�rt a falub�l, elhaladt az utols� h�zak el�tt, eg�szen a szikl�s emelked�ig. Megl�tott egy kisebb szikl�t, ami el�g k�nyelmes alkalmatoss�gnak t�nt – �gy h�t le�lt. Mi�ta kisz�k�tt a kast�lyb�l, most el�sz�r �rezte �gy, hogy f�zik egy kicsit. Kiss� �ssz�bbh�zta maga k�r�l a kab�tj�t, amelyet csak az iskolai tal�rja f�l� kanyar�tott.

S�hajtott egyet, �s �jra a f�ldre szegezte a tekintet�t. Figyelte, ahogy a h�pelyhek a f�ldre �rnek, �s a h�takar� r�sz�v� v�lnak.

Rem�nykedett benne, hogy sz�k�s�t a kast�lyb�l nem vett�k �szre. Csak egy kis ideig akart t�vol lenni. Hermione �gysincs ott, hiszen a sz�leivel �nnepli a kar�csonyt. A kast�ly teljesen �res, mindenki hazament az �nnepekre. Valamilyen okn�l fogva, az igazgat� sem volt a kast�lyban, nem mintha Harry besz�lni akart volna vele a tavaly t�rt�ntek ut�n.

McGalagony pedig nem volt olyan izgalmas t�rsas�g, �s a t�bbi tan�r is nagyon el volt foglalva, �gy Harry azt mondta, hogy f�radt, �s felmegy a toronyba pihenni.

Persze, esze �g�ban sem volt. Nagyon felzaklatta a l�da alj�n fekv� t�k�rcserepek l�tv�nya. Pedig azt hitte, hogy er�s lesz, �s kib�rja az �let megpr�b�ltat�sait, �s az elm�lt h�nap szomor� esem�nyeit…

Hirtelen felt�madt a sz�l, j� adag havat f�jva az arc�ba. Harry �jra megt�r�lte az arc�t, �s tov�bbra is szomor�an tekintett a l�ba el�tt l�v� h�r�tegre.

Annyira m�s �letet szeretett volna, mint ahogy a mostani alakult. Ha Lupin �s Ron m�g �lne, biztos jobb lett volna minden… M�g a sz�leire sem tudott �gy eml�kezni, mint eddig, miut�n Piton eml�k�ben l�tta, hogy az apja teljesen m�s ember volt, mint k�pzelte. �s Sirius… Ha akkor nem siet a M�gia�gyi Miniszt�riumba -- m�g most is �lne.

A sz�ve �jra �sszeszorult, �s egy �jabb k�nnycsepp csordult le az arc�n.

Ezek csak k�nnycseppek, hamarosan megnyugszik, �s minden visszat�r a r�gi ker�kv�g�sba: tanul, �s k�sz�l a v�gs� k�zdelemre.

Annyira elszomorodott az eml�kek hat�s�ra, hogy eleinte �szre sem vette, amikor a sz�l elfojtott hangokat is hozott. Harry nem akarta tudom�sul venni �ket, am�g azt�n az egyik eg�szen k�zelr�l j�tt.

- �ll�t�lag erre k�sz�l – hallotta az egyik hangot, mire egy m�sik f�lbeszak�totta.

- Nan�, hogy erre. Hova mehetett volna? A S�t�t Nagy�r megmondta, hogy a k�zelben kell lennie!

Harry sz�ve egyre gyorsabban vert. Hal�lfal�k! M�g pedig Roxmortsban! �s �pp �t keresik…

Feln�zett, de nem l�tott senkit. Tov�bbra is esett h�, de att�l m�g ki lehetett volna venni, ha valaki k�zeledik. R�m�lten �llt fel, �s hol balra, hol jobbra n�zett, de m�g mindig nem l�tott semmit.

Azt�n v�g�l, az utols� h�zn�l �szrevette a k�t k�zeled� alakot. Fekete tal�rjukba bele, belekapott a sz�l. Harry l�zasan kutatott valami lehet�s�g ut�n, amit tehetne. Ha rohan, biztos �szreveszik, viszont mindenk�ppen vissza kell jutnia a Roxfortba.

A hangok egyre k�zelebbr�l hallatszottak, ez�rt lehasalt a szikla m�g�, amelyen eddig �lt. A biztons�g kedv��rt mag�ra h�zott egy rak�s havat, hogy fekete tal�rja ne �ss�n el annyira a nagy feh�rs�gt�l.

A k�t alak m�r eg�sz k�zel �rt a rejtekhely�hez, Harry pedig r�m�lten vette �szre, hogy a hangok nagyon is ismer�sek.

- A S�t�t Nagy�r nem szokott t�vedni, ebben biztos lehetsz, Bellatrix – duruzsolta Malfoy, amit�l Harryt m�g jobban kir�zta a hideg.

- Akkor viszont itt kell lennie valahol – t�n�d�tt el Bellatrix.

Harry legsz�vesebben r�gt�n r�vetette volna mag�t Bellatrixra, �s �t�tte volna, ahol �ri, csakhogy megbosszulja Sirius hal�l�t. Viszont erre nem ker�lt sor, mert egy halk crutiatus f�lbeszak�totta k�pzeletbeli bossz�j�t.

Oldal�ra fordult a m�rhetetlen f�jdalomt�l, ahogy el�rte az �tok. Mikor v�gre megsz�nt, zil�lva nyitotta ki a szem�t, �s megpillantotta maga f�l�tt Malfoy sziluettj�t.

- Potter, ugye nem gondoltad, hogy ennyire ostob�k vagyunk? – k�rdezte halkan, ahogy gall�rj�n�l megfogta Harryt, �s megr�zta.

- De igen… -- feleselt Harry, mire Malfoy elengedte, �s �gy oldalba r�gta, hogy Harry megesk�d�tt volna r�, hogy legal�bb h�rom bord�ja elt�r�tt.

Malfoy azt�n intett Bellatrixnak, mire az eltette a p�lc�j�t.

- Lucius, ha �gy folytatod, nem lesz kit Voldemort el� vinni – hallotta Bellatrix g�gy�g�s�t. – Majd Potter baba megtanulja, hogyan kell viselkedni. Na gyer�nk, �llj fel!

Harry v�gre �ssze tudta szedni mag�t annyira, hogy t�mad�sba lend�lj�n. El�kapta a p�lc�j�t, amit Bellatrix r�gt�n �szrevett.

- Potterke! M�gis, hogy k�pzeled? – k�rdezte inger�lten, �s r�gt�n kiszedte Harry kez�b�l a var�zsp�lc�t, m�g miel�tt Harry b�rmilyen �tkot sz�rhatott volna. Erre viszont Harry r�gt�n nekiugrott a n�nek, hogy visszaszerezze a p�lc�j�t. Ezt azonban Malfoy sem n�zte t�tlen�l.

- Crucio! – ki�ltotta hangosan, amit�l Harry megint �sszeesett, �s elengedte Bellatrixot. – Potter, hagyd abba a gyerekesked�st! Most pedig gyer�nk!

Felr�ngatta Harryt, aki m�g mindig reszketett az �tkokt�l, �gy alig �llt a l�b�n. Szomor�an n�zett arrafel�, ahov� a p�lc�ja a dulakod�s k�zben eshetett.

- Nem megyek sehova – mondta elt�k�lten, s megvetette a l�b�t, hogy Malfoy ne r�ngassa tov�bb.

- Nem-e? – k�rdezte inger�lten Malfoy, �s akkora er�vel �t�tte pofon Harryt,
hogy megint elvesztette egyens�ly�t, �s a f�ldre esett. Malfoy gy�r�je fels�rtette az arc�t - n�h�ny v�rcsepp a h�ra hullott. – Nem t�r�k semmi engedetlens�get! Most pedig mozg�s, a S�t�t Nagy�r nem szereti, ha megv�rakoztatj�k!

- Pedig, azt hiszem, meg fogj�k egy kicsit v�rakoztatni Tomot – mondta Harry vigyorogva, mikor fel�lt.

- Te mihaszna k�ly�k! Ne mer�szeld �gy nevezni! – ki�ltott r� Malfoy, Bellatrix pedig felr�ngatta a f�ldr�l. – A falun kereszt�l menj�nk.

Bellatrix csod�lkozva n�zett Luciusra, a jobb kez�vel pedig olyan szorosan megfogta a karj�t, hogy Harry azt hitte, el akarja t�rni.

- �s ha valaki megl�t minket?

- Nem fog. Egy l�lek sem j�r erre, k�l�n�sen, hogy kar�csonyeste van. Ha esetleg m�gis tal�lkozunk valakivel, akkor �pp seg�ts�get ny�jtunk egy s�r�lt embernek – d�nt�tt v�g�l Malfoy. – �s ha net�n elsz�lod magad, Potter, annak k�vetkezm�nyei lesznek.

Harry ink�bb cs�ndben maradt, �s csak hagyta, hogy a k�t feln�tt bevonszolja a faluba. Harry �r�m�re a f�utc�t v�lasztott�k. De sajnos, senki sem j�rt kint az utc�kon, �gy Harry rem�nye v�szesen fogyott.

Egyre k�zelebb �rtek a hoppan�l�si pont fel�. –Az �j miniszter el�rte, hogy Roxmortsban se lehessen hoppan�lni. S�t mindenf�le �vint�zked�seket is foganatos�tott a hal�lfal�k ellen. Harry nem is �rtette, hogy tudt�k egy�ltal�n betenni ide a l�bukat.

Sz�tlanul haladtak a nagy h�ban a f��t ment�n. Harry n�ha-n�ha meg�llt, hogy azzal is k�sleltesse az oda�r�st. V�g�l r�j�tt, hogy iszonyatosan f�radt, csontig fagyott, �s legink�bb aludni szeretne. Tal�n nem volt olyan j� �tlet egy v�kony kab�tban kij�nni a hidegbe.

A cs�ndet v�g�l Malfoy hangja t�rte meg.

- Az meg ki a fene? – k�rdezte �rtetlen�l, �s fej�vel az el�tt�k l�v� s�t�t kupac fel� intett.

- Nem tudom – mondta bizonytalanul Bellatrix – Idefel� j�vet nem l�ttam itt. Tal�n egy koldus.

Harry r�gt�n felkapta fej�t, �s � is pr�b�lta kivenni, ki lehet az. Olyan mindegy, hogy ki az, csak tudjon seg�ts�get hozni.

- Potter, maradj nyugton, ellenkez� esetben… -- sziszegte Malfoy Harry f�l�be, mire � �rtatlanul n�zett vissza.

Valamit ki kell tal�lnia, hogy meg tudjon sz�kni, vagy legal�bb seg�ts�get k�rhessen.

Eg�szen k�zel �rtek a s�t�t alakhoz. Mikor m�r �pp elhaladtak volna el�tte, az idegen megsz�l�totta �ket.

- Uram… esetleg nem adna egy galleont? Kar�csony van, �s �n nem ettem m�r h�rom napja… - motyogta az ismeretlen.

Az ismeretlen egy �reg koldus volt, semmi t�bb. Tal�rja szakadtan l�gott rajta, s�t m�g nagyobb is volt, mint � maga. Feh�r haja k�t oldalr�l l�gott a v�ll�ra, szak�lla pedig itt-ott sz�rke volt.

- Ne tarts fel minket – vetette oda Malfoy, �s mit sem t�r�dve tov�bbr�ngatta Harryt. Akinek persze esze �g�ban sem volt tov�bb menni, �s megvetette a l�b�t, �gy Malfoy nem tudta tov�bb r�ncig�lni. – Gyer�nk, sietn�nk kell!

Harry �gy d�nt�tt �regember ide, vagy oda, akkor is tudt�ra fogja adni, hogy bajban van.

- Nem gondolja, hogy adhatna legal�bb egy-k�t kn�tot neki? – k�rdezte Harry, �s kir�ntotta a karj�t Malfoy szor�t�s�b�l.

- Nem – sz�lt inger�lten Malfoy, �s maga el� �ll�totta Harryt. – Azt mondtam, gyer�nk!

Az �regember sem �gy gondolta, hogy ilyen k�nnyen elengedi azokat, akikt�l tal�n kicsikarhat n�mi aranyat – gondolta Harry, mivel az �reg tov�bb k�ny�rg�tt.

- K�rem, uram! Csak n�h�ny kn�tot! K�ny�r�lj�n meg rajtam! – mondta keservesen, azt�n kor�t meghazudtol� er�vel felpattant a h�b�l. Eg�sz k�zel ment Malfoyhoz, �s esdekl�en n�zett r�.

- Mondtam, hogy nem! – mondta t�relm�t vesztve Malfoy, �s ler�zta az �regember kez�t tal�rj�r�l, azt�n intett Harrynek, hogy menjenek tov�bb.

Harry, aki viszont m�r eg�szen a kimer�lts�g sz�l�n �llt, hirtelen �tlettel a f�ldre rogyott, mint aki �pp �sszeesik.

- Net�n beteg a fi�? – k�rdezte az �regember, �s hol Malfoyra, hol Bellatrixra tekintett sz�rke szem�vel.

Bellatrix lehajolt, hogy talpra �ll�tsa Harryt, de neki t�bb sem kellett, gyomorsz�jon v�gta a n�t, aki az egyens�ly�t elvesztve a h�ba esett. Malfoy viszont n�h�ny m�sodperccel k�s�bb m�r ott termett, �s elkapta Harryt.

- K�pzelje, szeg�ny annyira beteg, hogy azt sem tudja, mit csin�l – mondta Malfoy, �s mosolyt er�ltetett az arc�ra.

Az �regember k�zelebb l�pett, �s jobban szem�gyre vette Harryt.

- Igaz�n? Tudok itt a k�zelben egy gy�gy�t�t, ha esetleg… -- kezdte volna bar�ts�gosan, de Malfoy r�gt�n f�lbeszak�totta.

- Nem! T�r�dj�n a maga dolg�val! Gyer�nk, Bella, m�r k�s�sben vagyunk – sz�lt vissza inger�lten Malfoy.

Bellatrix felt�p�szkodott a h�b�l, �s d�h�sen n�zett Harryre.

Valahogy el kell �rnie, hogy ne menjenek tov�bb, �s az �regembernek tudom�s�ra hozni, hogy bajban van.

Viszont az id�s embert nem lehetett egyk�nnyen ler�zni. El�j�k �llt, hogy ne tudjanak tov�bb menni. �sszetette a k�t kez�t, �s esdekl�en n�zett Harryre.

- L�tom, te nagyon j� lelk� fi� vagy. Csak n�h�ny kn�tot, k�rlek… -- k�ny�rg�tt tov�bb, mire Malfoy m�r kezdett kij�nni a b�ket�r�sb�l.

M�ly l�legzetet vett, �s igyekezett higgadtan visszav�gni.

- A fi� beteg, �s mihamarabb seg�ts�gre van sz�ks�ge! – csattant fel, �s Bellatrixra n�zett. – Az anyja m�r nagyon agg�dik �rte, nem l�tja? Na, ne tartson fel minket!

Bellatrix most eg�sz k�zel ment Harryhez, �s f�l k�zzel �t�lelte.

- Tudja, val�ban nagyon agg�dom miatta – hazudta mosolyogva.

Harry azt hitte, mindj�rt rosszul lesz ett�l a sz�nj�t�kt�l, amit ezek ketten m�veltek. Kihaszn�lva Bellatrix figyelmetlens�g�t, �jra gyomron v�gta, de ez�ttal j�val er�sebben.

Bellatrix �sszeg�rnyedt, Malfoy pedig m�r �pp h�zta volna el� a tal�rj�b�l a p�lc�j�t…

- Stupor! – mondta hirtelen az �regember, �s Malfoy elter�lt a h�ban.

Bellatrix viszont csak sz�nlelte, hogy nem tud felkelni, �gy a k�vetkez� pillanatban felpattant, megragadta Harryt, �s a p�lc�j�t a nyak�hoz szor�totta.

- Ehhez mit sz�l, papa? – k�rdezte g�nyosan, majd Harryt mag�val h�zva h�tr�lt egy l�p�st a h�ban.

- Engedd el, k�l�nben nem lesz j� v�ge – mondta der�sen az �reg, �s a p�lc�j�t tov�bbra is Bellatrixra szegezte.

Harry csod�lkozva n�zett az id�s emberre. Az arca kipirult, szeme vill�mokat sz�rt a d�ht�l, �s koldus l�t�re m�g p�lc�t is hord mag�n�l…

- N�zzenek oda! Egy szakadt koldus fenyeget! – Bellatrix felnevetett. - Mi�rt nem adtad el a p�lc�dat, hogy abb�l vegy�l ennival�t magadnak?

- Mondjuk az�rt, hogy megakad�lyozzam, hogy b�nts m�sokat – felelte az �regember, �s egy l�p�ssel k�zelebb j�tt Harry�khez.

Harry pr�b�lt valamilyen lehet�s�get keresni a sz�k�sre, de nem jutott esz�be semmi. Ha megint gyomron tudn� v�gni Bellatrixet, akkor tal�n lenne r� es�lye, hogy elengedi egy pillanatra.

- �r�l�k, hogy ilyen kellemesen elbesz�lgett�nk, akkor mi most megy�nk is – mondta vigyorogva Bellatrix, mik�zben egyre csak h�tr�ltak.

Ekkor Harry �gy gondolta, lehet, hogy ez az utols� lehet�s�ge a szabadul�sra. El�sz�r er�sen r�taposott a boszork�ny l�b�ra, majd egy – most m�r l�nyegesen hat�rozottabb - �t�ssel gyomron v�gta. Bellatrix kez�b�l kirep�lt a var�zsp�lca, �s messzire a h�ba esett. Az �regember m�r �pp Harry seg�ts�g�re sietett volna, de Malfoy, aki k�zben mag�hoz t�rt, megragadta az �reg l�b�t.

Elv�g�dtak a h�ban, �s dulakodni kezdtek. Harrynek sem kellett t�bb, r�gt�n fut�snak eredt.

H�trapillantott, �s l�tta, hogy Bellatrix felkapja a p�lc�j�t, �s m�r megy is ut�na. Harry viszont nem b�rt gyorsabban futni, hisz nagyon nagy volt m�r a h�, �s egyre nehezebbnek �rezte a v�gtagjait.

Mikor k�vetkez� alkalommal visszan�zett, Bellatrix m�r eg�szen be�rte. A h�tuk m�g�tt az �regembernek siker�lt �rtalmatlann� tennie Malfoyt, �s � is ut�nuk iramodott. Azt�n megint h�tran�zett, �s r�m�lten l�tta, hogy Bellatrix m�r csak n�h�ny m�terre maradt le ut�na. A p�lc�j�t Harryre szegezve kimondott valami ismeretlen �tkot, amelyt�l Harry hasra v�g�dott, �s a kez�t a l�b�hoz szor�totta f�jdalm�ban.

Borzalmas f�jdalmat �rzett. Mintha egy k�ssel keresztbe v�gt�k volna a l�bsz�r�t…

Mindk�t kez�t a l�b�ra szor�totta, �s �sszeszor�tott szemmel viselte a f�jdalmat. Mikor �jra kinyitotta a szem�t, Bellatrixot l�tta meg a feje felett.

- Most m�r nemigen tudsz elfutni, Pottika – kuncogott Bellatrix, �s lehajolt, hogy felh�zza Harryt.

- Stupor! – hallotta az �regember d�h�s hangj�t, mire Bellatrix �sszerogyott, �s arccal el�re a h�ba esett.

Harry m�g egyszer ellen�rizte, hogy a n� t�nyleg elvesztette-e az eszm�let�t.
Mikor meggy�z�d�tt r�la, arra n�zett, merr�l az �tok �rkezett.

Az �regember k�zelebb j�tt, �s leguggolt Harry mell�, aki elmosolyodott.

- K�sz�n�m – motyogta, mire az �regember szint�n elmosolyodott.

- Hol tal�lt el? – k�rdezte, �s v�gign�zett Harryn. – Az �tok, amit Bellatrix mondott ki r�d.

Harry �rtetlen�l n�zett r�. Honnan tudja, hogy h�vj�k a n�t?

- Ja – Harry nyelt egyet -, a l�bam… nagyon f�j…

- M�r csak ez hi�nyzott – morogta d�h�sen, �s megtapogatta Harry l�b�t, aki majdnem felord�tott a f�jdalomt�l.

Harry egy pillanatra els�padt, amikor megl�tta, hogy az �reg keze v�res lett.

- Fel tudsz kelni? – k�rdezte, �s rongydarabbal k�rbetekerte Harry s�r�lt l�b�t. Harry �sszeszor�tott fogakkal t�rte a f�jdalmat, de m�r nem volt benne biztos, hogy sok�ig ki tud tartani.

- Nem hiszem…

- Pr�b�ld meg – megfogta Harryt, �s karj�t �tvetette a v�ll�n. - �gy ni. Majd seg�tek. Igyekezn�nk kell, mert mindj�rt magukhoz t�rnek. Affene, ink�bb viszlek…

Tekintete a feh�r h�takar�n vir�t� v�r�s cs�kra esett, amely vil�gosan megmutatta, merre haladtak. Harry r�gt�n meg�rtette, mire gondol.

- Megpr�b�lok f�l l�bon menni, akkor… - mondta v�g�l Harry, de az �regember nem vele foglalkozott.

A p�lc�j�val intett egyet, �gy a v�res cs�k, mint egy k�gy� az ellenkez� ir�nyba fordult , ott pedig tov�bb ny�lt.

- Nem, majd viszlek – d�nt�tt v�g�l, �s csak �gy felkapta Harryt, mintha tollpih�b�l lenne, �s m�r ment is arrafel�, ahol Harry �ld�g�lt nemr�g a szikl�n.

A r�zk�d�st�l, ahogy az �regember vitte, m�g rosszabb lett. A l�ba m�r annyira l�ktetett, hogy legsz�vesebben �v�lt�tt volna.

V�g�l az �regember meg�llt egy mell�kutc�ban, ahol csak egy kis l�mp�s vil�g�tott meg egy r�gi h�zat. Leengedte Harryt a f�ldre, aki a falnak t�maszkodott, nehogy elessen. Mellette az �regember el�vette a p�lc�j�t, �s k�l�nf�le idegen var�zsig�ket mormolt, ett�l azt�n az ajt� nyikorogva kiny�lt.

- Gyer�nk – morogta, �s intett Harrynek.

Harry egyszer�en k�ptelen volt elhinni, hogy egy vadidegen �regember ennyire t�r�dj�n vele.

- Mi�rt b�zzak mag�ban? – k�rdezte k�v�ncsian.

Az �regembert egy pillanatra megdermedt.

- Mi�rt ne b�zn�l bennem? – k�rdezett vissza, �s a p�lc�j�t szakadt tal�rja bels� zseb�be rejtette. – Elhoztalak onn�t, m�g miel�tt nagyobb bajod esett volna. Most pedig, gyere be, mert m�r alig �llsz a l�badon, pihen�sre van sz�ks�ged.

- Rendben, de am�g nem �rulja el, hogy kicsoda, addig nem mozdulok innen – d�nt�tt v�g�l Harry, elt�k�lt hangs�ly�val pr�b�lta leplezni, hogy m�r nagyon gyenge, �s a l�b�n sem tud meg�llni.

- Befel�, Potter – mondta g�nyosan az �regember, �s ujj�val mutatta az ir�nyt.

Harry nyelt egyet. Honnan tudja a nev�t? Ez modor annyira hasonl�t…

M�g miel�tt elgondolkodott volna rajta, azon kapta mag�t, hogy az �regember megfogja a karj�n�l - persze nem �gy mint Malfoy – �s betess�keli az ajt�n.

- Eresszen el – mondta hat�rozottan Harry, mikor m�r becsuk�dott m�g�tt�k az ajt�. – K�l�nben is, mi�rt nem a Roxfortba visz?

- Mert nem tudn�nk biztons�gban �tmenni a falun, a sok hal�lfal� miatt – hangzott a kim�rt felelet. – Na, �lj le oda, mert l�tom, mindj�rt �sszeesel. K�l�nben is, a l�badon ki kell cser�lni a k�t�st.

- Na, ne ap�skodjon itt felettem! Hagyjon b�k�n! – ki�ltott fel Harry, �s ahogy l�tta az �regember n�vekv� d�h�t, gyan�ja kezdett beigazol�dni. – K�l�nben is, van m�sik �t is a Roxfortba!

Az �regember eg�szen k�zel l�pett Harryhez.

- Igaz, csak hogy az egyetlen �t a M�zesfal�s pinc�j�n kereszt�l visz, ahol m�r ny�zs�gnek a hal�lfal�k, �gyhogy itt maradsz, �s kiv�rjuk, am�g feladj�k a keres�st ut�nad! Nem tudom, mi lehetett az az �get�en s�rg�s ok, amely miatt elhagytad a kast�lyt, mikor tudtad, hogy a hal�lfal�k el akarnak kapni.

Harry d�bbenten b�mult az �regre, azt�n v�g�l er�t vett mag�n, �s egyenesen a d�h�s sz�rke szemp�rba n�zett.

- Na, mondok mag�nak valamit, tan�r �r… -- az �regember felh�zott szem�ld�kkel v�rta Harry mondanival�j�t -, egy�ltal�n nem k�rtem, hogy j�jj�n ut�nam, �s mentsem meg! Elegem van! Keressenek m�st, aki megmenti a vil�got Voldemortt�l!

- Sajnos m�r nem vonhatok le t�bb pontot a Griffend�lt�l – sz�ja g�nyos mosolyra h�z�dott -, mert m�r nincs mib�l. Most pedig Potter, lefekszel, mert pihen�sre van sz�ks�ged!

- Elmegyek – sz�rte a fogai k�zt Harry, �s az ajt�hoz s�ntik�lt. Persze, olyan var�zslatok v�dt�k a helyet, hogy kinyitni m�r nem tudta.

- Engedjen elmennem! – ord�totta Harry, �s Piton fel� fordult.

- Nem – hangzott a t�m�r felelet. - Vagy ink�bb Malfoy t�rsas�g�t k�v�nod �lvezni?

- Ink�bb, mint a mag�t! – v�gott vissza Harry, de ekkor a r�gies berendez�s� szoba fordult egyet k�r�l�tte. Megkapaszkodott a kilincsben, de a l�ba m�r nem b�rta el a s�ly�t, �gy �sszecsuklott az ajt� el�tt.

Az �regember odaszaladt hozz�, de mikor seg�tett volna, Harry ler�zta mag�r�l a kez�t.

- Ne �rjen hozz�m! – mondta rekedten, de m�r a fej�t sem tudta megemelni.

– Hagyjon b�k�n v�gre! Egy �letre elegem van mindenkib�l, k�zt�k mag�b�l is, Piton professzor!

- Pedig ilyen k�nnyen nem szabadulsz meg t�lem, hi�ba hisztizel – morogta. - Csak seg�teni szeretn�k.

- Mi van, most m�r nem hasonl�t az ap�mhoz? Na gyer�nk, b�ntsa csak Siriust is, meg Lupint is! – �szre sem vette, hogy mikor kezdett el k�nnyezni.

Pitont viszont egy sz�t sem sz�lt, csak felemelte Harryt, �s egy �gyra fektette.

- Magas l�zad van, azt sem tudod, mi besz�lsz – d�nny�gte az orra alatt, am�g a kez�vel meg�rintette Harry homlok�t.

- Dehogynem! Most is csak az�rt seg�t, hogy megmenthessem a vil�got, azt�n meghaljak �gy, mint Sirius, Ron, Lupin…

A v�g�re m�r csak �rtetlen habog�s lett a mondanival�j�b�l, de nem �rdekelte, csak mondta tov�bb, hogy kiadja mag�b�l a d�h�t, amelyet Piton ir�nt �rzett.

- Elegem van… Nem vagyok m�s, csak egy k�t l�bon j�r� fegyver,… amivel Dumbledore �gy j�tszadozik, ahogy akar… M�g Ron is meghalt miatta… Engedjen el… Nem akarok �lni…

�rezte, hogy takar�t ter�tenek r�, de nem t�r�d�tt vele, csak azt akarta, hogy v�gre mindennek v�ge legyen.

- Nyugodj m�r, meg Harry! – hallotta k�s�bb az ismert m�ly hangot. - Pr�b�lj meg aludni.

Harry v�g�l annyira f�radtnak �rezte mag�t, hogy nem tudott tov�bb tiltakozni. M�g fel akart kelni, hogy elmenjen, de Piton visszanyomta az �gyba, �s akkor v�gre mag�val r�ntotta a s�t�ts�g. Ut�na halv�nyan m�g r�mlett neki, hogy Piton ijedten sz�longatja, de m�r az sem �rdekelte.