11.Fejezet-A h�z

Egy r�gi szob�ban volt �s gy�ny�r�, r�gis�gnek sz�m�t� t�lgyfa b�torok vett�k k�r�l. Baldachinos �gya mellett egy �jjeliszekr�nyen megtal�lta a szem�veg�t is. Nagyon gyeng�nek �rezte mag�t �s m�g er�sen sz�d�lt is. Lassan visszad�lt p�rn�j�ra, mikor l�ptek zaj�t hallotta odakintr�l. Valaki k�zeledett a szoba fel�. Tekintet�t r�szegezte az ajt�ra, amely lassan kiny�lt. Piton l�pett a szob�ba, szok�sos kifejez�stelen arccal m�regette a fi�t.
- Hogy vagy Potter? – k�rdezte fesz�lten, �s �rz�d�tt, hogy norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt ez lett volna a legutols� k�rd�s, amit feltesz a fi�nak.
- J�l tan�r�r. – felelte bizonytalan�l.
- Akkor jobb lesz, ha fel�lt�z�l �s lej�ssz reggelizni, ne v�rd, hogy �gyba hozzam a reggelidet. Most nem a Roxforti gyeng�lked�n vagy. – sz�lt bar�ts�gtalan�l, majd kisietett a szob�b�l. Harry egy ideig m�g �gy�ban maradt �s maga el� meredt. A helys�g egyetlen ablak�n �t besz�k� napf�ny megvil�g�totta a szob�ban sz�ll� �s k�l�n�s t�ncukat, j�r� porszemeket. Most ezeket n�zte sz�rakozottan. Nem tudta elhinni, hogy akit�l eddig a legjobban tartott, aki Dumbledore hal�l�t okozta, annak az embernek k�sz�nheti az �let�t, �s most teljesen r� van utalva. �s, ha bajsejtelme igaz tal�n csak ketten vannak ebben a h�zban...
Megborzongott a gondolatt�l, de m�gis kikelt az �gyb�l �s nekil�tott az �lt�zk�d�snek. Mikor v�gzett lassan az ajt�hoz s�t�lt �s kil�pett rajta. �gy t�nt, hogy az eg�sz h�z r�gis�gekkel van berendezve, ami igaz�n otthonoss� tette azt. Semmi nem �rulkodott arr�l, hogy itt valaha is var�zsl�k �ltek. A leveg�ben is igazi otthon „illat” terjengett. M�r a sz�pen megmunk�lt l�pcs�n ment lefel�, ami �nmag�ban is gy�ny�r� volt, mikor esz�be jutott, hogy kivel is fog reggelizni. Minden j��rz�se a h�zzal kapcsolatban nyomban h�tt�rbe szor�lt.
Mikor bel�pett a konyh�ba Piton m�r v�rta. Az asztaln�l �lt �s az �rkez� fi�ra f�ggesztette a tekintet�t. Nyugodtnak t�nt, felt�n�en nyugodtnak. Harry megtorpant az ajt�ban, valahogy az eg�sz helyzet bizarrnak t�nt, �s a Pitonb�l �rad� nyugalmat vihar el�tti csendnek v�lte.

- �lj le Potter! – sz�lt a f�rfi, mire Harry b�lintott odas�t�lt, �s kih�zta a legk�zelebbi sz�ket majd le�lt. – Nem sz�molt�l a k�vetkezm�nyekkel Potter… A kis mutatv�nyod majdnem az �letedbe ker�lt, semmibe vetted mindazt, amit a tan�raidt�l, bar�taidt�l �s Dumbledore professzort�l kapt�l. R�ad�s�l engem is t�tlens�gbe k�nyszer�tett�l. – sz�lt m�g mindig nyugodt, de a lehet� legs�t�tebb tekintettel. – Tudod Potter elviselhetetlen vagyok, ha nincsen feladatom, �s unatkozom…Egy id� ut�n, m�r a k�nyvek sem sz�rakoztatnak. – mondta �s hangja semmi j�t nem �g�rt. – Teh�t a mai napt�l kezdve hasznosan fogjuk t�lteni id�nket. – sz�ja gonosz mosolyra h�z�dott. – Eb�d ut�n gyere az alagsorba… r�d f�r a gyakorl�s a b�jitalok �s a s�t�t var�zslatok ter�n is. �s onnant�l, hogy fel�llsz ett�l az asztalt�l, b�rmelyik pillanatban sz�m�thatsz arra, hogy esetleg belen�zek a gondolataidba, teh�t k�sz�tsd az elm�d! –
Mindezt pillanatok alatt mondta el, �s r�gt�n t�vozott a helys�gb�l, Harrynek m�g reag�lni sem volt ideje. Megk�v�lten b�multa az asztal hib�tlan fel�let�t. Arra sz�m�tott, hogy Piton �v�lteni fog vele, ezek ut�n meg m�r k�v�nta is, hogy tette volna ink�bb azt. Rem�nytelennek l�tta saj�t helyzet�t, de jobbnak l�tta, ha nem t�preng sokat a dolgon. Fel�llt h�t, �s k�r�ln�zett. Nem tudta mihez kezdjen, v�g�l �gy d�nt�tt, hogy k�rbej�rja a h�zat, persze messze elker�lve az alagsort.
A saj�tj�n k�v�l h�rom h�l�szob�t tal�lt. Kett� ezek k�z�l amolyan „sz�ks�gszob�nak” bizonyult. Nem volt benn�k m�s, mint egy-egy gondosan megvetett �gy, �s egy kis asztalka, egy-egy nagyobb gyerty�val. A Harmadikr�l csak gyan�totta, hogy h�l�szoba, hiszen be volt z�rva. �gy gondolta, hogy val�sz�n�leg ez lehet Piton szob�ja, hiszen neki is kell egy szoba, hi�ba denev�r. Ahogy k�rbej�rta a h�zat, egyre fokoz�dott benne a k�tely, azt illet�en, hogy ez a f�rfi h�za lenne. Erre a gondolatra egyb�l esz�be jutott d�lut�ni programja, �s jobbnak l�tta, ha el�tte elvonul, �s felk�sz�ti tudat�t, egy esetleges r�gt�nz�tt okklumencia �r�ra.
Mikor szob�ja el� �rt, szembe tal�lta mag�t egy �jabb ajt�val, amit eddig nem vett �szre. Mikor benyitott melegs�g j�rta �t. A szoba valami k�l�n�s energi�t sug�rzott mag�b�l. Mintha valami b�lcs, �s j�s�gos �regember otthon�ba l�pett volna. Nem volt nagy �s t�gas, csak egy barn�s �rnyalat� Baldachinos �gy, egy ruh�sszekr�ny, egy hintasz�k, �s egy kis kerek asztal �llt benne., de ez volt a legbar�ts�gosabb kis szoba, amit Harry valaha is l�tott…

Gondolatai szinte sz�guldottak…Fawkes…a szoba…�regember…

Torka �sszeszorult, mik�zben a kor�bban felfedezett k�nyvt�rszoba fel� rohant, ahol Piton is tart�zkodott, de a f�rfi m�r nem volt ott. D�l k�r�l j�rhatott az id�, ez�rt elindulhatott a konyh�ba, �gyh�t Harry is odament, de ott csak egy H�ziman�t tal�lt, akinek a neve Spors volt. �r�lt, hogy ott tal�lja, mert �gy legal�bb nem kellett Pitont�l k�rdeznie.
- Spors! –sz�lt a fi� – k�rlek mond meg, hogy ki ennek a h�znak a tulajdonosa!
A man� meglep�d�tt a k�rd�sen, de m�r �ppen v�laszolt volna, mikor kiv�g�dott a konyhaajt� �s Piton viharzott be a helys�gbe.
-Spors m�r a rend tagjait szolg�lja Potter- Ez a h�z a sok �v�hely egyike, ahov� a s�r�lt �s a v�delemre szorul� rendtagok j�nnek.
- �rtem,-sz�lt Harry – de ki volt ennek a h�znak az ura? – k�rdezte.
- Mi�rt �rdekel ez t�ged?- K�rdezte gyanakodva Piton

K�zben Harry figyelm�t nem ker�lte el a man� �lland� hallgat�sa. Nem olyannak t�nt, mint Dobby, vagy Winky, nem olyannak, mint akinek megt�ltj�k, hogy k�zbesz�ljon, hiszen l�tszott rajta, hogy j�l tartj�k, err�l �rulkodott, tiszta ruh�csk�ja, �s takaros k�t�nye.

- Ez a h�z Dumbledore professzor�? – k�rdezte, le nem v�ve szem�t Sporsr�l. Ez volt a legjobb, amit tehetett, hiszen a man� egyetlen rezd�l�s�b�l r�j�tt, hogy j�l gondolta.
- L�m-l�m Potter, �gy t�nik legal�bb a megfigyel� k�pess�ged haszn�lhat�… LEGILIMENS! – Mire a fi� odakapta tekintet�t, m�r csak a r�szegez�d�tt p�lc�t l�thatta…
Teljesen v�ratlan�l �rte a t�mad�s. Hirtelen Tiszt�n l�tta maga el�tt Ginny Weasley szemeit, l�tta mag�t, ahogy az od�ban r�szegezi p�lc�j�t az �res szob�ra, mert nem l�tott senkit, a feh�rs�get, amire �bredt, �s a …
- Neeem! – ny�gte, majd t�rdre esett. Megsemmis�lten n�zett fel Pitonra, akinek arc�n g�nyos fintor futott �t.

- Nem lep�dtem meg Potter, erre sz�m�tottam. Enyit �rt neked Sirius, vagy Dumbledore professzor hal�la…�rted haltak meg, �s te m�g mindig nem �rzed fontosnak, hogy k�pezd magad. Jegyezd meg, hogy nem lesz mindig ott valaki, hogy megv�djen, aki p�tyolgatja a finom kis lelked. – Sz�lt d�h�s szemreh�ny�ssal. – De term�szetesen te tudod, mennyit �r ez neked, �s hogy mit szeretn�l. – mondta v�g�l k�z�mb�sen.
Harry maga el� meredt. F�jt elismernie, de Pitonnak igaza volt. M�g soha �let�ben nem f�jt neki ennyire az igazs�g. �gy viselkedett, mint egy gyerek. Sz�ven �t�tte, de ennek mostant�l v�ge. B�rmit is tartogasson neki Piton b�rni fogja, �s veszi az akad�lyokat. Persze ezt a vil�g�rt sem ismerte volna be.
-De akkor mi�rt? … kezdte, mik�zben lassan fel�llt. – Mi�rt v�delmez engem, ha k�zben megvet? – k�rdezte inger�lten, hogy leplezze mennyire d�h�s, nagyon d�h�s saj�t mag�ra.
-Mert egy tudatlan k�ly�k vagy! �s ha tetszik, ha nem rajtad m�lik a j�v�nk! B�rmennyire is nehezemre esik ezt bel�tni, de ez �gy van. J�l tenn�d, ha ehez m�lt�an viselkedn�l v�gre.
- Meg�rtettem – Ki�ltotta a fi�, azt�n hirtelen kiviharzott a konyh�b�l, fel a szob�j�ba.

Piton elgondolkodva n�zett ut�na. Arc�n k�l�n�s kifejez�s jelent meg, azok az �rzelmeg mutatkoztak meg szemeiben, amit eddig m�g soha senki nem l�thatott.

k�vetkez� fejezet