Harry azt hitte, rosszul l�t.

Piton �llt el�tte v�delmez�en, eltakarva Voldemort el�l.

- Nem igaz�n volt sz�nd�kom csatlakozni, el�g volt a szolg�lataidb�l egyszer is – mondta hidegen, �s h�tral�pett egyet. – Azt aj�nlom, fontold meg, hogy megt�madsz-e minket…

- N�zzenek oda! Az �rul� fenyeget engem! – hallotta Voldemort �les hangj�t.

Harry felk�ny�k�lt, de fel�lni m�r nemigen volt ereje, minden izma f�jt a r�bocs�tott �tkokt�l. Egy kicsit oldalra d�lt, �gy, hogy l�ssa Voldemortot.

-… mert m�g v�letlen�l kevesebb embered marad – folytatta Piton, hangja tov�bbra is nyugodtan visszhangzott a teremben, ami ink�bb egy barlangra hasonl�tott.

A hal�lfal�k t�bbs�ge �sszerezzent a kijelent�s hallat�ra, t�bben pedig el�reszegt�k p�lc�ikat. Hermione holts�padtan �csorgott k�z�tt�k. Harry r�m�lten n�zett r�juk, tiszt�ban volt vele, hogy b�rmelyik pillanatban t�madhatnak.

- Pedig ha egy m�d van r�, nemcsak meg�llek titeket, de v�gre megtudom a bej�rat hely�t is – k�z�lte Voldemort, �s lassan l�pkedett fel�j�k. – Teh�t, vagy megmondj�tok �nk�nt, vagy k�nytelen leszek er�szakot alkalmazni.

Harry ink�bb visszah�z�dott Piton m�g�. Nem akart m�g egyszer szemt�l szemben lenni mag�val a gonosszal. Legal�bbis m�g most nem. Tekintete az oldalt �ll� hal�lfal�kra siklott, ahol Hermione is �llt. A l�ny ijedt arckifejez�ssel n�zte kett�j�ket, �s mikor Harry r�n�zett, elkapta tekintet�t.

- Nos, annak az es�lye, hogy megtudd, hol van a bej�rat, el�g kicsi – v�gott vissza Piton undorodva.

- Nem vagyok benne olyan biztos – hallatszott Voldemort g�nyos hangja. – L�ssuk csak… Crucio!

Harry �sszeszor�totta a szem�t, v�rva a sz�rny� �tkot… de v�g�l nem t�rt�nt semmi. Hunyorogva n�zett fel, �s meglep�dve l�tta, ahogy egy k�r�l�tt�k l�v� burok elnyeli az �tkot.

- Azt hiszed olyan k�nny� lesz olyan sok�ig fenntartani a pajzsot? – k�rdezte d�h�sen Voldemort. – Mivel a dr�ga fiadat is v�delmezed, �gy biztos vagyok benne, hogy nem fog sok�ig kitartani.

- Nem venn�k r� m�rget – tette hozz� Piton.

Amikor Harrynek siker�lt felt�p�szkodnia, �s k�t l�bra k�zdeni mag�t, megl�tta Piton h�ta m�g� rejtett kez�ben a p�lc�t. A tal�rj�ba ny�lt, �s � is el�vette, h�tha m�g �gy kimer�lten is siker�l seg�tenie Pitonnak innen elmenek�lni�k.

- Nem vagy te olyan j� okklumentor, mint hiszed, Perselus – sziszegte Voldemort, �s fej�vel intett a t�bbi hal�lfal�nak, mire azok k�zelebb j�ttek hozz�juk.

Piton most m�r ny�ltan el�reszegezte a p�lc�j�t, �s v�rt. Harry hol Voldemortra, hol a t�bbi hal�lfal�ra tekintett – de senki sem t�madott.

De ez csak egy pillanatig tartott. Hirtelen k�l�nf�le �tkok csap�dtak be minden ir�nyb�l, amit a k�r�l�tt�k l�v� burok �jfent elnyelt – viszont egy pillanatra elt�nt, majd �jraform�l�dott.

- Kitart, mi? – k�rdezte nevetve Voldemort, �s egy �jabb �tkot bocs�tott �tra.

A pajzs ezt is elnyelte, de Harry m�r �rezte a b�r�n az enyhe f�jdalmat, ahogy v�gigfut. Kib�jt Piton h�ta m�g�l, �s mell� l�pett kiss� imbolyogva, szint�n Voldemortra tartva a p�lc�t.

- Maradj a h�tam m�g�tt! – sz�lt r� Piton, mikor megl�tta maga mellett Harryt.

- Nem maradok! Miattam vagyunk itt, �s �n is k�zdeni fogok! – sz�lt vissza inger�lten Harry, mire Piton elk�pedve n�zett r�.

- Milyen igaz – kezdte Voldemort, �s ujj�val az �ll�n dobolt, mik�zben m�sik
kez�vel tov�bbra is a p�lc�t tartotta imm�r Harryre. -, ha az �rul� nem csatlakozik, akkor ink�bb a fia?

Harry ereiben megfagyott a v�r. Voldemort tudja, hogy j�tssza ki a nyer� k�rty�it.

Nem mert Pitonra n�zni. Biztos volt benne, hogy az a Potter nem �rulta el sz�nd�k�t f�leg ennek a Pitonnak, aki egy�ltal�n nem �r�lne az �jonnan v�lasztott hivat�snak.

- Nos, egy�ltal�n nem – k�z�lte sz�razon Piton, �s m�g jobban megmarkolta a p�lc�j�t.

Voldemort viszont megint elmosolyodott, �s elgondolkod� arccal n�zett Pitonra.

- K�r. Pedig a fiadb�l remek harcos v�lt volna… vagy ink�bb h�vjam Potternek? – kaj�n vigyorral nyugt�zta, hogy Piton kezd begurulni.

- Ink�bb mondd meg a l�k�tt �joncaidnak, hogy t�bb bele�l�ssel keress�k a bej�ratot, mert el�gg� bosszant�, hogy h�napok �ta nem jutnak semmire…

Piton mondat�t egy �jabb �tok szak�totta f�lbe, valami ismeretlen, ami v�r�s cs�kot h�zva maga ut�n csap�dott a pajzsba. A burok megremegett, de v�g�l elnyelte az �tkot.

Harry egy pillanatra megijedt, mikor Piton �sszeszor�tott szemmel �pphogy meg tudott �llni a l�bain. Hi�ba �letvesz�ly, Piton �gy n�zett Harryre, mint a r�gi tan�ra, egy rosszul siker�lt b�jitalf�z�s ut�n.

Arc�n j�l lehetett l�tni a csal�dotts�got, a d�h�t, ahogy r�n�zett egy r�pke pillanatig.

Harry �jra Voldemortra pillantott, aki m�r szinte vigyorgott az �sszeoml� pajzs l�tt�n.

- Gyertek ide mell�m, egy�ttes er�vel siker�lni fog megt�rni a k�t �rul�t! – parancsolta az oldalt �ll� embereinek, mire azok m�g��lltak p�lc�jukat tov�bbra is r�szegezve.

Piton nem sz�lalt meg, de Harry tudta, ha mindannyian kimondj�k az �tkot, akkor nem hagyj�k el �lve a termet.

- Harry, koncentr�lj arra, hogy kit tudsz szabadulni, �gy megszakadhat a kapcsolat k�zted �s Voldemort k�z�tt – s�gta Piton, �s egyik karj�val mag�hoz h�zta.

- �s mag… veled mi lesz? – k�rdezte �rtetlen�l Harry. – Nem fogom… nem foglak itt hagyni!

Piton szinte majdnem felny�rsalta tekintet�vel Harryt.

- Eddig sem �rdekelt, hogy mi van velem, vagy �pp a testv�reddel. Teh�t �gy v�lem, most is �pp a szemembe hazudsz.

Harry nem is �rtette, mi�rt megy fel benne a pumpa.

Mivel a hal�lfal�k nem mozdultak tov�bbra sem, Voldemort parancs�ra, ez�rt Harry kir�ntotta Piton szor�t�s�b�l mag�t, �s d�h�sen n�zett r�.

- M�r megbocs�sson! De nem fogom csak az�rt meg�letni, mert menek�lni akarok, ezt felejtse el! – igyekezte visszafogni a d�h�t, amit �rzett. Voldemort k�sleked�se ide, vagy oda, mintha direkt az�rt nem t�madott volna, mert �lvezi, amint apa �s fia veszekednek.

Piton meglep�dve n�zett r�, mintha nem hitt volna a f�l�nek.

Viszont Harry m�r nem v�rta meg a v�lasz�t – szorosan �sszeszor�totta a szem�t, �s koncentr�lt.

„Piton t�rjen vissza, Piton t�rjen vissza… �s ne tudjon visszaj�nni Voldemort elm�j�be”

Mikor �jra kinyitotta a szem�t, Piton m�r nem volt sehol, a hal�lfal�k pedig hars�nyan felnevettek. Voldemort mindenkin�l jobban kacagott, m�r mintha azt a sz�rny� nevet�st annak lehetett nevezni.

- �, szeg�ny Potter… bocs�nat, Piton – �jra felnevetett - nem lehet kellemes, mikor egy �rul� �rul el, ugye?

Harry szemrebben�s n�lk�l hol Voldemortra, hol a m�g�tte �ll�kra n�zett, �s p�lc�j�t m�g szorosabban szor�totta. Elkeseredetten kutatott valami lehet�s�g ut�n, mik�nt juthatna ki innen, persze �gy, hogy m�g el�tte tetemes k�rt okozzon a helys�gben.

Tudta, hogy ha akarn�, visszat�rhetne, de az a gondolat, hogy valamelyest k�rt tehet az itt l�v�kben, marad�sra k�nyszer�ttette. De v�g�l r�j�tt, hogy nem csak ez j�tszik szerepet, hanem az, hogy az a l�ny akit mindenkin�l jobban szeretett, szint�n ott �llt.

- Nem igaz�n �rdekel, mit gondolsz, Tom – mondta halkan Harry, azt�n �jra feln�zett. – Na mi van m�r? Mindig is erre v�gyt�l, hogy meg�lj, akkor meg mire v�rsz?

Voldemort szeme d�h�sen megvillant.

- Pont te j�tt�l ide, hogy felk�n�ld szolg�lataid, �s most meg megk�rded, hogy meg akarlak-e �lni? – k�rdezte �rtetlen�l.

Harry egy pillanatra megfeledkezett a t�nyr�l, hogy be akart �llni az �r�lt hasonm�sa ebbe a band�ba.

- Ha nem �llhatok be, gondolom, akkor meg�lsz – k�rdezte ravaszul, �s most m�r esz�be jutott, hogy milyen var�zslat menthetn� meg ebben a percben megb�n�tva az eg�sz t�rsas�got - vagy t�vedek?

Tekintete �jra a hal�lfal�kra siklott, majd Hermion�ra. A l�ny r�emelte barna szemeit, �s fej�vel nemet intett, szinte k�rlelve r�, hogy ne tegye. Viszont Harry �jra elsz�ntan n�zett Voldemortra.

- Nos, Potter, mindenek el�tt megszerezn�m az inform�ci�t, ami a di�kok holl�t�r�l adna tudom�st – vetette oda Voldemort imm�r megint mosolyogva.

A S�t�t Nagy�r m�r hat�rozottan nem mutatott semmit abb�l, hogy j�zan gondolkod�s� lenne.

- Igen, de nem �n vagyok a titokgazda – vil�gos�totta fel Harry, �s �vatosan meg�rintette a burok oldal�t.

Meglep�dve tapasztalta, hogy m�g mindig megvan, viszonylag er�sen.

- Nem igaz, hogy a nagy Kiv�lasztott nem tudna a holl�t�r�l? Egy�bk�nt is felvil�gos�talak, hogy nem a egy titokgazda a l�nyeg… - sz�ja �jabb g�nyos mosolyra h�z�dott. – Hagyjuk az �res fecseg�st… Crucio!

Mire Harry �szbekapott, m�r a f�ld�n t�rdelt a f�jdalomt�l. A pajzs �gy Piton n�lk�l szinte semmit sem �rt. R�m�lten kapott a p�lc�ja ut�n, amit v�letlen�l leejtett, �s a plafonra fogta.

- Reducto! – ki�ltott fel hirtelen, ezzel megel�zve a t�bbi hal�lfal�t.

Az �tok szemmel k�vethetetlen�l csap�dott a plafonba, mire arr�l s�lyos szikl�k estek a padl�ra, t�bb hal�lfal�t is eltemetve. Voldemortot sem k�m�lte, teljesen eltemette a r�z�dul� k�vek sokas�ga. Harry k�t kez�vel v�dte a fej�t, de csak kisebb t�rmel�kek zuhantak r�.

Mire nagy robajjal leszakadt a barlang j� r�sze, Harry felt�p�szkodott, �s pr�b�lta kivenni a porb�l, hogy van-e valaki talpon. P�lc�j�t felkapta, �s �vatosan fel�llt, megt�maszkodva egy nagyobb szikladarabban.

Az el�bb tiszt�n l�tta, hogy hol �llt Hermione. R�m�lten n�zett arra, ahol a legt�bb k� omlott le, de nem l�tott semmit. Lassan, de biztos l�ptekkel elhaladt azon a r�szen, ahol a hal�lfal�k �llhattak, majd meg�llt ott, ahol Hermion�t l�tta utolj�ra.

A sz�ve kihagyott egy dobban�st, mikor megl�tta Hermione kez�t kil�gni a k�vek k�z�l.

A h�ta m�g�tt hallotta, ahogy Voldemort szitkoz�dva pr�b�l kiszabadulni, �s seg�ts�g ut�n ki�lt. Harry el is csod�lkozott egy pillanatra, ha Voldemort val�ban s�lyosan megs�r�lt volna, akkor m�r r�g nem lenne az elm�j�be z�rva, nem m�g hogy kivet�tve, vagy hogy.

Gyorsan leszedte a k�veket a l�nyr�l, aki m�r eszm�let�n�l volt.

- Harry, nem teheted ezt – motyogta halkan, mik�zben Harry a l�b�r�l is lekapkodta a k�veket.

- Maradj nyugton, csak kiszabad�talak a k�vek al�l…

- Harry! Menj el, am�g nem k�s�! Nem �rted? Nem besz�lhet�nk! – mondta imm�r hangosabban, mire Harry dermedten n�zett a l�ny arc�ra.

Hermione szinte felrobbant a d�ht�l, ahogy Harryt n�zte.

- Hermione… tudom, hogy nem vihetlek el, de akkor is.. hal�lfal�?

- Harry, nem �rted! Maradnom kell… Menj m�r, m�g miel�tt a t�bbiek kiszabadulnak, �s t�nyleg nem �led t�l!

- De Herm…

- Obstructo!

Harry nem tudta befejezni a mondatot, mert Hermione �tka a szemk�zti falnak rep�tette. Majd mikor Harry �jra oda akart menni, Hermione d�h�sen ordib�lni kezdett:

- M�g mindig itt van Potter! Kapj�k m�r el!

Voldemort akkora m�r kim�szott a k�vek al�l, majd egy egyszer� var�zslattal a k�veket a leveg�be rep�tette, amik ott maradtak lebegve bizonytalanul. A t�bbi hal�lfal� imm�r kiszabadult, �s a java r�sz�k s�rtetlen�l meg�szta szinte.

- Potter, te m�g itt? – k�rdezte d�h�sen. – Na, meg�llj, m�r elegem van bel�led!

Harry pr�b�lt koncentr�lni a visszat�r�sre, de nem ment… mikor kinyitotta a szem�t, ijedten k�vette tekintet�vel a s�lyos k�vek sokas�g�nak �tj�t maga fel�.

Mikor azt hitte, hogy itt van a v�g… hirtelen �gy �rezte, mintha zsupszkulcsba kapaszkodott volna: elt�nt a l�ba al�l a talaj, �s imm�r kev�sb� hideg padl�n tal�lta mag�t.

Valaki nem kem�nyen, de el�g hat�rozottan pofozgatta az arc�t, v�gre tudatosult benne, hogy m�r nem a barlangban van. A sz�j�ban �rezte valaminek a sz�rny� �z�t, amit�l elkezdett k�h�gni. Az a valaki v�gre abbahagyta a pofozgat�st, mire nagy nehezen ki tudta nyitni a szem�t.

Pitont l�tta maga el�tt, hal�ls�padtan.

- V�gre magadhoz t�rt�l, ostoba k�ly�k – morogta d�h�sen, �s egy �vegcs�t tartott a sz�j�hoz k�nyszer�tve, hogy Harry lenyelje a tartalm�t.

Harry mikor meg�rezte, �jra a sz�rny� �zt, oldalra ford�totta a fej�t.

- J�l… vagyok… - mondta bizonytalanul, mikor egy �jabb k�h�g�s roham lett �rr� rajta.

Piton viszont ugyan�gy tartotta a fej�t, ahogy eddig.

- Tudom, hogy nem kellemes az �ze, de musz�j meginnod! – parancsolta szigor�an, mire Harry lenyelte azt a n�h�ny kortyot, ami m�g volt az �vegcs�ben.

Miut�n megitta, megint r�j�tt a k�h�g�s, �s m�r szinte a h�nyinger is.

- Mi volt ez… ? – k�rdezte rekedten, imm�r az �res �veget fiksz�rozva.

- Az elme nyugtat�s�ra szolg�l� f�zet, amely megakad�lyozza az ut�lagos k�rosod�s�t – v�laszolt Piton hidegen.

- K�sz�n�m – mondta Harry halkan, �s Piton seg�tett neki fel�lni.

Megl�tta a t�bl�t a f�ld�n, �s akkor j�tt r�, hogy nemr�g keresztapj�val volt �r�ja. Hirtelen Draco t�nt fel az ajt�ban, majd sietve odaszaladt hozz�juk, kez�ben egy poh�r v�zzel.

- Ezt idd meg, ett�l jobb lesz – mondta Draco, �s Harry fel� ny�jtotta a poharat.

Harry elvette, majd szinte megitta az eg�szet, v�g�l a poharat visszaadta Draconak,

- Most m�r jobban vagy? – k�rdezte agg�dva Piton, de, hogy m�g mindig d�h�s volt, azt nem nagyon tudta leplezni. Vagy lehet, nem is akarta.

Harry csak b�lintott egyet, Piton pedig tov�bbra is �gy n�zett r�, mint aki meg tudn� folytani.

- J�l van m�r! Nem akartam, t�nyleg! – fakadt ki hirtelen. – Tudtam, hogy �gysem esett volna komolyabb bajom!

Piton miut�n eltette tal�rj�ba az �res �vegcs�t, d�h�sen n�zett Harryre.

- Amit �n k�tlek! – v�gta r� Piton. – Felel�tlen k�ly�k! M�gis, hogy k�pzelted?

- Mit…? – k�rdezte �rtetlen�l Harry, de Piton szikr�z� tekintete r�gt�n el�rulta, mir�l van sz�.

- Bocs�natot k�rek! Egyszer�en nem gondoltam komolyan! – menteget�z�tt, de Pitont ez nem hatotta meg.

Draco csod�lkozva n�zett hol Pitonra, hol �r�.

- Majd ha jobban leszel, elbesz�lget�nk egy kicsit err�l a dologr�l! – �v�lt�tte
Piton Harry k�p�be, aki v�g�l imbolyogva fel�llt. – �gy l�tszik egyesek nincsenek tiszt�ban bizonyos elk�telezetts�gekr�l!

- Sajn�lom! Meggondolatlan voltam… - mondta halkan, �s megt�maszkodott a mellette l�v� padban.

- Meggondolatlan? Fogalmad sincs r�la, milyen k�vetkezm�nyekkel j�r! – folytatta Piton, mint aki meg sem hallotta Harryt. – Tudod, azt hittem, csup�n csak egy idi�ta megnyilv�nul�sa a kamaszkornak a folytonos gy�l�lk�d�s, de nem gondoltam volna, hogy ilyen m�rt�k� h�lyes�ggel is p�rosulhat, hogy egy ilyen d�nt�snek eleget teszel!

- Mondtam m�r, hogy sajn�lom! – ki�ltotta Harry elkeseredetten, mire Draco k�zbev�gott.

- El�ruln�tok, mir�l van sz�?

Piton s�t�t tekintete r�gt�n elhallgattatta Dracot.

- Egy egyszer� sajn�lat nem old meg mindent! – mondta vicsorogva. – Mint azt az el�z� jelenet is tan�s�tja, b�rmire k�pes lett�l volna, m�g ahhoz is, hogy el�ruld, hol lehet a rejtekhely! �s att�l f�ggetlen, hogy az utols� percben visszakozt�l, nem ments�g, hogy milyen d�nt�st hozt�l!

- Megb�ntam! – mondta k�ts�gbeesetten Harry.

Ahogy Piton egyre d�h�sebb lett, akkor vette �szre Harry, hogy nagyon nem akarja, hogy Piton haragudjon r�.

Piton az apja.

Egy olyan ember, aki v�gre t�r�dik vele, �s szereti is. Legal�bb is eddig. De Potter viselked�se, meg ez a hal�lfal�s �gye, �gy l�tszik v�glett betett Pitonn�l.

- Mondhatsz ak�rmit, de ett�l nem fognak jobb� v�lni a dolgok, Harry – mondta imm�r higgadtabban Piton. – Most pedig menj, �s pihenj le, majd azt�n besz�l�nk.

- Mivel k�l�nb�zik, hogy most besz�l velem, vagy akkor? – k�rdezte felh�borodottan Harry, pedig t�nyleg j� �tletnek t�nt, hogy lefek�dj�n.

Piton felvont szem�ld�kkel n�zett Harryre.

- Jelenleg pihenned kell, nem pedig �jabb stressznek kitenni magad, mint �pp most. Megint egy hajsz�l v�lasztott el t�le, hogy Voldemort elkapjon! Az egyetlen ember, aki rendesen tud var�zsolni, azt meg visszak�ld�d?!

Harry elengedte az asztalt, �s dacosan Pitonra n�zett.

- Gondoljon, amit akar! Pedig csak egyszer�en nem akartam, hogy m�g egy ember meghaljon miattam…

„Sirus ut�n” – akarta mondani, de azt�n csendben maradt.

- Senki hal�lr�l nem tehetsz! H�bor� van, �s az �ldozatokkal j�r! Egyszer�en ne tegy�l m�g egyszer ilyet, hogy kiz�rsz engem a gondolataidb�l! – ord�totta Piton, azt�n m�g visszafogottabban hozz�tette: - Att�l, hogy siker�lt megint megmenek�ln�d, Voldemortnak egy �jabb okot adt�l, hogy megk�s�reljen meg�lni.

Harryben most tudatosult, hogy veszeked�s ide, vagy oda, Piton agg�dik �rte. Norm�lis esetben erre a gondolatra kit�rt volna bel�le a nevet�s.

- Csak egyszer�en megv�ltoztam – tette hozz�, �s elindult az oszt�ly ajtaja fel�.

Draco, aki eddig csendben volt, most volt b�tors�ga megsz�lalni.

- �hm, Perselus, menned k�ne a k�vetkez� �r�ra.

- A di�kok nem halnak bele, ha egy kicsit k�sek, mert elbesz�lgetek a fiammal, akit itt �s most legsz�vesebben eltan�csoln�k! – mondta higgadtan Piton, mire Harryt m�g jobban el�nt�tte a d�h, �s megtorpanva fordult vissza.

Nem lehet, hogy ennyire semmibe veszik minden szav�t ebben a vil�gban. Potter nem el�g, hogy egy �r�lt volt, de m�g �gy l�tszik egy megr�gz�tt hazudoz� is.

- J�l van, akkor r�gjon ki! – ord�totta Harry, �s �rezte m�r, hogy ereje kezdi elhagyni. – �gyis elegem van mindenkib�l! Egy b�bu vagyok csup�n, amit ebben a h�bor�ban csak ide-oda taszig�lnak!

Piton n�h�ny l�p�ssel k�zelebb j�tt Harryhez.

- Att�l m�g, hogy egy r�gi j�slat fontoss� tett t�ged, nem jelenti azt, hogy fel kell adnod! Egyszer lehet, hogy te v�gzel Voldemorttal, de addig is tanulni fogsz! Ezt a mag�z�st meg fejezd be!

Harry nem is vette �szre, mikort�l kezdte el �jra mag�zni Pitont.

- Befejeztem! Elegem van bel�le, hogy imm�r n�h�ny napja csak azt bizony�tom, hogy megv�ltoztam! – �v�lt�tte vissza Harry.

- Akkor k�zl�m, n�h�ny nap nem el�g ahhoz, hogy az emberek �jra b�zzanak benned, f�leg a ma t�rt�ntek ut�n! – v�gott vissza Piton, cseppet sem kisebb hanger�vel, mint Harry.

Draco mozdulatlanul n�zte a veszeked�st Piton h�ta m�g�tt, de nem mert megsz�lalni.

- Gondoljon… gondolj, amit akarsz! Eszem �g�ban sincs be�llni k�z�j�k, mint mondtam! Az egy r�gi d�nt�s volt! De mit bizonygatom, hisz �gysem hiszel nekem! – Harry vett egy nagy l�legzetet, mert m�r nagyon az �sszees�s ker�lgette.

- Lesz b�ven id�d bebizony�tani, f�leg n�mi b�ntet�s �s szobafogs�g ut�n! – tette hozz� Piton halkabban, azt�n Dracohoz fordult. – K�rlek, Draco, menj �s sz�lj az oszt�lyt�rsaidnak, hogy egy kicsit k�sek.

- Persze, megyek – mondta Draco, �s Harry mellett elhaladva kiment az oszt�lyb�l.

- Ez a veszeked�s nem vezet sehov� – mondta v�g�l Piton -, menj, �s pihenj le, a t�bbi �ra al�l mentes�lsz.

Harrynek ett�l m�g jobban elborult az agya.

- Sehov�? Ezek szerint, ha Veritaserumot itatn�l velem, m�g akkor sem hinn�l nekem?

Piton tekintete nem �rult el semmit, vajon mi j�rhat a fej�ben, persze lesz�m�tva a haragot.

- Mondom, id�vel megl�tom, lehet-e egy�ltal�n hinni neked b�rmiben is. Azt hiszed, neked van itt csak egyed�l eleged? – k�rdezte Piton kih�v�an. – Mert akkor nagyon t�vedsz! Az oszt�lyt�rsaid is ki voltak t�ve a folytonos undokoskod�sodnak, Blackr�l meg ne is besz�lj�nk, mi�rt ut�lt meg a tulajdon keresztap�d!

Harry erre nem tudott mit mondani. El sem tudta k�pzelni, vajon mit m�velt Potter.

- Voltak? Ezek szerint csak l�tsz valami rem�nyt arra, hogy megv�ltoztam! – mutatott r� Harry, mire Piton csak megvonta a v�ll�t.

- Tal�n l�tok valami rem�nyt, �s elismerem, t�nyleg �gy t�nik, komolyan
veszed a dolgot… de. Ahogy eddig viselkedt�l mind a tan�rokkal �s di�kokkal szemben, el�gg� neh�z elhinni, hogy megv�ltozz – mondta Piton �sszesz�k�lt szemmel. – L�tom rajtad az igyekezetet, de nehezen hiszem el, hogy az elm�lt h�rom napot k�vet�en tov�bbra is ember m�dj�ra viselkedn�l.

- Pedig rosszul l�tja… l�tod – helyesb�tett Harry, �s valahogy a t�rgyakat hom�lyosabbnak l�tta, mint eddig.

Piton tov�bbra is Harry arc�t f�rk�szte, majd v�g�l �gy sz�lt:

- Majd megl�tjuk – mondta halkan, azt�n �jra v�gig m�rte Harryt. – M�r ideje, hogy lepihenj, nekem meg �r�ra kell mennem, ahonnan m�r �gy is k�s�sben vagyok.

- Rendben, majd ut�na tov�bbra is bizonygatom, hogy igazam van. K�ldj�l csak el a szob�mba! Pedig nyugodtan hagyhattam volna magam mellett Voldemortn�l! De nem akartam… nem akartam…

A v�g�re m�r �rtetlen habog�s lett a mondanival�j�b�l.

- Harry t�nyleg kimer�lt vagy, pihen�sre van sz�ks�ged – t�rt el a t�rgyt�l Piton, de arc�n j�l kivehet� volt a meglep�d�tts�g.

- Megyek – mondta suttogva Harry, �s az ajt�hoz l�pett.

De a kilincset m�r nem �rte el.

Mikor fel�bredt, m�g mindig nagyon f�radtnak �rezte mag�t. K�r�ln�zett, �s r�gt�n felismerte a lakoszt�lyukat, viszont a s�t�ts�g arra utalt, hogy m�r k�s� este van. Az �jjeliszekr�nyen megint ott volt a gyertya, imm�r szinte teljesen csonkk� �gve.

Harry �l� helyzetbe k�nyszer�ttette mag�t, �s d�h�sen r�zta le mag�r�l a h�rom takar�t. Tal�n jobb lett volna, ha tov�bbra is fekve marad, mert megint sz�d�lt.

Felh�zta t�rdeit, majd r�hajtotta a fej�t, elgondolkozva az eddig t�rt�nteken.

Hermione nem hal�lfal�, csak annak tetteti mag�t – ebben biztos volt. Egyre jobban elkeseredett… az nem az a Hermione, akit ismer, de m�gis a hasonl�s�g annyira megd�bbent�…

Mikor ajt�csuk�d�st hallott, felkapta a fej�t. Draco cs�rtetett be a szob�ba legal�bb t�z k�nyvel megpakolva, amit azt�n ledobott az asztalra egy s�haj k�s�ret�ben. Mikor megfordult, csak akkor vette �szre, hogy Harry �bren van.

- Harry! V�gre fel�bredt�l! – mondta lelkesen, majd odament Harry �gy�hoz, �s le�lt a v�g�be. Felh�zta l�bait, �s t�r�k�l�sbe helyezkedett. – Nemsok�ra j�n Perselus, azt�n vacsor�zhatunk is.

Harry megmassz�rozta a hal�nt�k�t, �s csod�lkozva n�zett Dracora.

- Te j� �g! M�gis mennyit aludtam?

- Az eb�det �taludtad, majd eg�sz d�lut�nt is. Most h�t �ra m�lt n�h�ny
perccel – mondta Draco, �s a h�rom takar�t elrendezte maga el�tt. – Perselus mindj�rt itt lesz a vacsor�val.

- Nem igaz�n tudn�k enni ma m�r valamit is – mondta egykedv�en Harry.

- Sebaj, az�rt egy-k�t falatot egy�l legal�bb.

Harry ahogy n�zte Dracot, r�j�tt, hogy most igaz�n neh�z lehet a fi�nak vid�mnak lennie, mert majd sz�tvetette a d�h.

- Ma p�ntek van… d�lut�n m�r v�gezned kellett volna, nem? – �rdekl�d�tt, de r�gt�n megb�nta, mikor Draco el�nt�tte a d�h.

- Nan�, hogy m�r r�g v�geztem volna, hisz csak Peselussal lett volna m�g egy b�jitaltan �ra, de neeem. Maradjak m�g b�ntet�munk�n, csak mert mertem visszasz�lni Blacknek – s�hajtott egyet -, m�r megint.

- �s b�jitaltanon mi volt? – �rdekl�d�tt tov�bb Harry, mert m�r nagyon k�v�ncsi volt r�, vajon hogy telhetnek a b�jitaltan �r�k Pitonnal.

Draco arca �jra komor kifejez�st �lt�tt, m�g miel�tt v�laszolt volna.

- V�g�l elmaradt a b�jitaltan, mert miut�n veszekedtetek, te �sszeest�l - elmerengett, ahogy visszaeml�kezett - Perselus nem tudott magadhoz t�r�teni sehogy sem, �gy behozott a lakoszt�lyunkba, �s melletted maradt, mert agg�dott, hogy megint Voldemort elm�j�ben vagy.

Harry azt sem tudta, mit gondoljon. Piton haragudott r�, de hogy m�g miatta a b�jitaltant se tartsa meg… ez annyira nem volt Pitonos.

- Nem t�madott meg Voldemort, csak arra eml�kszem, hogy m�g miel�tt kij�ttem volna az oszt�lyb�l, els�t�t�lt minden.

- Na igen, azt�n elk�ld�tt valakit, hogy sz�ljon: elmarad az �ra, majd �n is megj�ttem – v�gott egy fintort - de csak �t percig maradhattam, mert azt�n Black megtudta, hogy nincs �r�m, �gy mehetem b�ntet�munk�ra. Perselus pedig a d�lut�ni megbesz�l�st is lemondta, hogy itt maradjon melletted.

Draco felpattant Harry �gy�r�l, majd �tugrott a saj�tj�ra, �s elter�lt. Harry viszont m�g mindig nem t�rt mag�hoz, Piton viselked�s�n. V�g�l azt�n megsz�lalt.

- Most akkor megbesz�l�sen van? – k�rdezte, mire Draco k�ny�k�lve oldalra fordult.

- Igen, ott van, �s elvileg m�r v�gezni�k kellett volna. Nemr�g kezd�d�tt – Harry �rtetlen arckifejez�s�t l�tva magyar�zni kezdett: -, tal�n egy �r�val ezel�tt legilimenci�val siker�lt v�gre megvizsg�lnia, �s meggy�z�d�tt r�la,
hogy csak egyszer�en kimer�lt�l. Azt�n ment el megtartani a gy�l�st.

Harry egy pillanatra el felejtett leveg�t venni.

Piton vajon mit tudhatott meg… ? Egyszer�en nem mert belegondolni. V�g�lis ki tudja, mi lenne, ha kider�lne, hogy nem ebb�l a vil�gb�l val�. Piton val�sz�n� valami elk�peszt� dolgot tenne vele, hiszen v�g�l is meg�lte a tulajdon fi�t…

Mikor m�r jobban belemer�lt volna a gondolataiba, ism�t ajt�csuk�d�st hallott. Piton l�pett be rajta szok�sos fekete tal�rj�ban, maga el�tt egy nagy t�lc�t lebegtetve roskad�sig megpakolva k�l�nf�le �telekkel. A t�lc�t az asztalra navig�lta, majd pal�stj�t felakasztotta a sarokban �ll� fogasra.

- Az, hogy elv�gzed a b�ntet�feladatot, Draco, m�g nem jelenti azt, hogy egy professzornak olyasmit v�gj a fej�hez, ami el�gg�, hogy is mondjam… s�rt�.

- M�r megbocs�ss, de csak az igazs�got mondtam neki, semmi m�st! – sz�lt vissza Draco szemtelen�l, de tov�bbra sem kelt fel az �gyb�l.

Piton v�g�l odament Harry �gya mell�.

- Pedig Draco, ha n�h�ny dologban igazad is van, ne v�gd a fej�hez, elv�gre te di�k vagy, � meg tan�r – vil�gos�totta fel Piton, majd m�g morogva hozz�tette: - Legal�bb ne cip�vel fek�dj�l az �gyon.

Harry tov�bbra is csendben maradt, egyszer�en tudnia kellett, vajon mennyit tudhat Piton. Piton viszont le�lt Harry mell� az �gyra, �s �gy f�rk�szte az arc�t.

- J�l �rzed magad? Olyan s�padt vagy.

- Persze, j�l vagyok, csak m�g egy kicsit sz�d�l�k – felelte Harry kiss� bizonytalanul.

- Nem kellett volna, hogy ennyire megviseljen a t�mad�s. Mindig is j�l ment az okklumencia, hisz nem els� alkalom volt, hogy j�rt�l az elm�j�ben.

Harry egyszer�en mindent v�giggondolt, mikor �gy d�nt�tte, hogy Potter hely�be l�p. Csak egyet nem.

Egy�ltal�n nem �rt az okklumenci�hoz.

- Majd miut�n kialudtam magam, biztos jobb lesz – mondta v�g�l, �s mag�ra h�zva a takar�t h�trad�lt, mert most m�r iszonyatosan sz�d�lt.

- Rem�lem – f�zte tov�bb a sz�t Piton. – Nem eszel egy keveset?

- Ha r�n�zek az �telre, m�g a h�nyinger is r�m j�n – motyogta Harry az orra alatt.

Piton fel�llt, majd Draconak intett, hogy j�jj�n � is vacsor�zni.

- Az�rt sz�lhatn�l n�h�ny sz�t a nevemben Blackn�l – mondta Draco, mikor m�r az asztaln�l �ltek. – Tudod nincs egy nap, mikor nem el�bb �rn�k haza, mint h�t �ra.

Piton csak bekapott egy falatot, �s miut�n lenyelte, csak azut�n v�laszolt.

- Majd ha te is f�ken tudod tartani a sz�dat, akkor majd tal�n hamarabb haza�rhetsz az �r�k ut�n – k�z�lte, �s egy �jabb falatot sz�rt fel a vill�j�ra.

- K�ny�r�g�k, Perselus… te vagy az igazgat�! – fakadt k Draco, �s lecsapta a vill�j�t az asztalra.

- Ezt m�r megbesz�lt�k, Draco.

T�bbet nem sz�ltak egym�shoz, hanem az ev�sre koncentr�ltak. Harry mivel nem j�tt �lom a szem�re, f�lig fel�lt, �s h�ta m�g� p�rn�t gy�m�sz�lt, majd pedig kez�be vette az egyik b�jital k�nyvet.

Piton �s Draco id�vel befejezt�k a vacsor�t, majd Piton egy p�lcasuhint�ssal elt�ntette a marad�kokat. Draco miut�n megcsin�lta az �gy�t, majd elt�nt a f�rd�szob�ban.

Piton miut�n rendet rakott az asztalon, odament Harry �gya mell�, �s a csonkk� �gett gyerty�t egy �jra cser�lte ki. Miut�n v�gzett, odal�pett Harry mell�, aki elsz�ntan n�zett tan�r�ra.

- Nem akarok megint veszekedni – mondta, �s becsukta a k�nyvet.

Piton felvont szem�ld�kkel n�zett le r�.

- Nem �llt sz�nd�komban.

- Akkor j� – nyugodott meg Harry, �s letette az �jjeliszekr�nyre a b�jitalk�nyvet. – Nem kaphatn�k valamit a sz�d�l�s ellen?

- Nem lenne tan�csos – mikor Harry tov�bbra is �rtetlen arcot v�gott, folytatta

- D�lut�n egy igen er�s f�zetet kapt�l a t�mad�s miatt. Az elm�lt napokban is t�l sok f�zetet itt�l m�r, a t�ladagol�s vesz�lye �ll m�r fenn. K�l�nben sem mindig a b�jital a megold�s.

Harry megigaz�totta a p�rn�t a h�ta m�g�tt, �s az oldal�ra fek�dt, szemben Pitonnal.

- Akkor megpr�b�lok aludni.

- M�r �pp javasolni akartam – k�z�lte Piton, �s mind a h�rom takar�t r�ter�tette Harryre. – Holnap aludhatsz, ameddig szeretn�l, el�gre szombat lesz. K�l�nben sem engedn�lek �r�kra.

- Ja j�… - Harry hirtelen nem �rtette, mi�rt ilyen kedves m�r megint Piton.

- Viszont holnap �n sem leszek annyira elfoglalt, �gy ha jobban leszel, gyakorolni fogjuk az okklumenci�t, nem szeretn�m, ha a ma d�lut�n �jra megism�tl�dne.

Harry agy�ban hirtelen peregni kezdtek a lehet�s�gek, mit hazudjon holnap, mivel nagyon nem akart r�szt venni b�rmilyen okklumencia gyakorlatban. �gy l�tszik Piton eddig sem tudott meg semmit, am�g eszm�letlen volt, de nem szerette volna, ha a legk�zelebbi alkalomkor sor ker�lne r�.

- Nem hiszem, hogy nem fog – bizonygatta Harry, �s m�g jobban maga k�r� vonta a takar�t, mikor m�r Piton �pp ment volna. – A mai ut�n k�tszer is meggondolja Voldemort, hogy megt�mad engem.

Piton ahelyett, hogy megfordult volna, le�lt az �gy sz�l�re.

- Hogy �rted ezt? – k�rdezte k�v�ncsian. – Nem hallottam volna, hogy kimondod valaha a nev�t, �ltal�ban mindig Tudjukkinek h�vod.

Harry m�r megb�nta, hogy kimondta a retteget nevet. Potter ezek szerint b�tors�g ide, vagy oda, nem tudta kimondani, hogy Voldemort.

- Mivel t�bb� m�r nem f�lek t�le, az�rt mondtam ki a nev�t. K�l�nben is, a dolgokat mindig a nev�k�n kell nevezni – id�zte fel Harry az els� �vben lezajlott besz�lget�st az igazgat�val - mert ha f�lsz a n�vt�l, f�lni fogsz mag�t�l a dologt�l is.

- Ez �gy igaz – �rtett vele egyet Piton. – Furcsa t�led ilyen okos gondolatot hallani. Sz�val mi t�rt�nt azut�n, hogy engem kiz�rt�l a gondolataidb�l?

- Csak minden hal�lfal�t �s k�zt�k Voldemortot is egy kis baleset �rte, �gy mondjam. Csak egy var�zslat volt, semmi t�bb! De azt�n Voldemort kiszabadult a k�vek al�l, amiket r�z�d�tottam.

Harry majdnem hozz�tette m�g, hogy Hermione miatt nem j�tt.

- Ez�rt nem t�vozt�l Voldemort elm�j�b�l, csak hogy valami k�rt tehess? – k�rdezte Piton �rtetlen�l. – Pedig ezzel csak feld�h�tetted, amit�l m�g jobban fog t�ged keresni.

- Igen, az�rt – hazudta Harry, mik�zben f�lrekapta a tekintet�t.

M�r megint hazugs�gok. Egyszer csak v�ge lesz, �r�kk� nem hazudhat…

- Na j�, m�g k�s�bb besz�l�nk az egyre er�s�d� var�zser�dr�l, de most m�r pihenj – d�nt�tt v�g�l Piton, azt�n megigaz�totta Harryn a takar�t. – �bressz fel, ha b�rmi baj van, vil�gos?

Harry csak b�lintott egyet, �s lehunyta a szem�t, lelk�ben egy kis �r�mmel. Piton, amint az apja, el�sz�r m�g el�g abszurdnak t�nt, de �gy ahogy viselkedik, annyira apaszer�.

Vajon t�nyleg ilyen lehet, ha valakivel t�r�dnek? – t�n�d�tt el Harry.

V�g�l �lete egyik legboldogabb �lm�ba zuhant, nem hallva, hogy Draco �s Piton j� �jszak�t k�v�nva nyugov�ra t�rnek.

Ha nem lett volna annyira vil�gos, biztos tov�bb aludt volna. A nappalt szimboliz�l� f�nyess�g annyira er�s volt, hogy nem tudott sehogyan sem tov�bb aludni, csak forgol�dott Pedig nagyon nem akarta az okklumencia gyakorlatot ma.

M�r ha csak r�gondolt, kir�zta a hideg. Bizonyos �rtelemben �r�lt volna neki, mert akkor legal�bb nem kellett volna t�bbet hazudnia, ami �gy sem ment j�l.

Mert aki az apja, az egy volt hal�lfal�, egy k�m – aki m�g a legkisebb hazugs�got is �szreveszi.

Tal�n az�rt nem teszi sz�v�, mert �sszezavarja a viselked�se.

Harry t�bbet nem gondolkodott ezen, ink�bb felkelt, �s megigaz�totta az �gyat maga ut�n. Most kiv�telesen szomor�an j�tt r�, hogy m�g csak a feje sem f�j.

T�z perc kutat�s ut�n a szekr�nyben v�gre tal�lt egy t�r�lk�z�t, �s m�r �pp a f�rd�szoba fel vette volna az ir�nyt, mikor a haj�t hideg szell� csapta meg.

Egy pillanatra elgondolkozott, vajon valaki kinyitott-e egy ablakot, �s a h�v�s
szell� azon j�n be. De azt�n elmosolyodott, hisz a pinc�kben nem igen voltak ablakok.

Az�rt csak h�trafordult, hogy meggy�z�dj�n az ellenkez�j�r�l.

A mosoly r�gt�n az arc�ra fagyott, mikor megl�tta, ki �ll el�tte.

Hirtelen nem tudta, mit gondoljon, m�g az elm�lt napokban meg is akarta k�rdezni, vajon hova lett – de azt�n v�g�l valahogy megfeledkezett r�la.

Egy sz� sem j�tt ki a tork�n, csak n�zett maga el�, egyenesen a szelleml�ny arc�ba, aki v�g�l csak megsz�lalt.

- �dv�z�llek ebben a vil�gban, Harry – mondta Albus Dumbledore ahogy Harryre n�zett f�lhold alak� szem�vege m�g�l.

K�vetkez� fejezet