4. Fejezet
2006.11.13. 22:54
Erica érezte, hogy most nagyon elszúrt valamit. Nagyot nyelt, és Piton felé fordult, aki igencsak dühösnek érződött, mert arca semmit sem mondott, csak a szaga mondta, hogy mi a helyzet.
- Mi volt ez? – Kérdezte vontatottan az ex-bájitaltanár.
- Mire gondol, uram? – Húzta a választ, még nem találta ki, hogy mit mondjon. Agya gyorsan pörgött, keresve a kiutat.
- Szerintem egyértelmű, de ha mégsem lenne az, felvilágosítanám: amivel kivédte a rontásomat, az nem protego volt. Tulajdonképpen nincs is ilyen viselkedésű védőbűbáj, ilyenről még nem hallottam – ajka keskeny vonallá préselődött. Most látszott rajta először, hogy kimutatta volna érzéseit valamilyen szinten. Mindig csak a kőszobor. Szinte azonnal észbekapott, és rendezte arcvonásait.
A lány nem szólt semmit, a hallgatás kissé kínossá vált. Végül eszébe jutott valami:
- A könyvtárban olvastam róla ma délelőtt. – Nagyot nyelt. – Egy könyvben, már nem tudom, hogy melyikben. És mielőtt megkérdi, hogy mi a bűbáj neve, most már én sem tudom. Arra emlékszem, hogy amolyan egyszer használatos varázslat, azaz a használó amint alkalmazza, el is felejti. – Mindezt egy szuszra mondta el. Remélte, hogy nem nagyon fog sántítani a hazugság. Finoman kiterjesztette érzékeit, hogy észrevegyen bármiféle változást Pitonon. Az eddig tapasztaltak mellé belépett a kétkedés is. Látszólag nem tudta hova tenni a lány mondanivalóját. Aztán a döbbenet. Mintha valami meglepte volna, méghozzá jó alaposan. Szeretett volna a tanár fejébe látni. De nem tehette. A másik biztosan észrevette volna, ha a gondolatai közt mászkál valaki. Egyelőre meg kell elégednie a szagokkal.
- Mind a ketten tudjuk, hogy nem mondott igazat – hangja fagyos volt. – De szerintem kénytelen vagyok megelégedni a válaszával, de nem érem be ennyivel. Szombaton büntetőmunka, este hatkor jelentkezik Fricsnél. – Sarkon fordult és szabályosan kivonult a teremből, választ sem várva. Erica meg csak állt kövülten. Nem hitte volna, hogy ennyivel megússza, bár a büntetőmunka gondolata nem nagyon tetszett neki, de csekély árnak érezte azért, hogy nem lepleződött le. Megkönnyebbülten ment ki a teremből, és indult az alagsorba, bájitaltanra. Nem állt szándékában elkésni, így kicsit gyorsabban sétált, gondosan kikerülve az útjába állókat. Időben érkezett, még nem invitálta be a többieket az új tanár.
Ott volt Malfoy, Zambini, egy másik mardekáros fiú, négy hollóhátas, egy hugrabugros és éppen akkor futott be három griffendéles is. A fekete hajú fiút azonnal felismerte, nem volt nehéz, a homlokán lévő sebhely nagyon jellegzetes volt. Harry Potter. Nevelőszülei szinte ódákat zengtek erről a srácról, mikor látta a képét a Reggeli prófétában és megkérdezte, ki ez. Szinte az volt az érzése, hogy őt is örökbe fogadták volna, ha lett volna rá módjuk. Magában elfintorodott. De nem akarta megítélni, anélkül, hogy megismerné. A griffendéles eléggé népszerűnek látszott, mivel azonnal lelkesedve szólította meg a hugrabugros:
- Harry! A reggeli SVK-n nem volt alkalmunk szót váltani… - Erica már nem figyelt. Ennyire nem kötötte le az induló beszélgetés, inkább a többieket szemrevételezte. Figyelt, nehogy bárkinek is eszébe jusson őt csak úgy megátkozni.
Nyílt az ajtó, és előbb kijött egy hordószerű has, aztán a tanár is. Mosolygott. Nagyon eltért a pincére jellemző kissé borongós hangulattól, Erica nem is értette, mit keres itt a férfi. Szokatlan volt a megjelenése. Mindenkit beinvitált, Pottert és Zambinit külön köszöntötte.
Erica belépve bájitalok illatát érezte miközben letelepedett a mardekárosokhoz, Malfoyt kikerülve. Az asztaluknál egy teljesen víztiszta folyadék volt. Még szaga sem volt, mintha tényleg víz lett volna benne, de sejtette, hogy nem olyan egyszerű a magyarázat. Kicsit közelebb hajolt hozzá, és alig észrevehetően egy illatot vett észre. Nagyon halvány volt és gyenge, de mégiscsak valami nyom, ami megmondhatja a bájital mibenlétét. Azt a szagot érezte, amikor valaki akarata ellenére kénytelen megmondani az igazat. Azonnal megundorodott a folyadéktól. Most már tudta, hogy mi ez. Veritaserum. Igazmondásra kényszeríti a fogyasztót. Nagyon undok eszköznek tartotta az igazság megismeréséhez vezető úton. Akaratlanul is ökölbe szorította kezét. De azonnal el is engedte, hagyta, hogy a hirtelen támadt düh eltávozzon.
- No, hát akkor, lássunk hozzá! – Szólt Lumpsluck hangja. – Vegyétek elő a mérleget, az alapanyag-készletet és persze a Bájitaltan haladóknak című könyvet…
- Tanár úr – szakította félbe Potter.
- Parancsolj, kedves fiam.
Innentől nem volt kíváncsi a dologra. Nincs felszerelés. Ilyen hangsúllyal mondat csak akkor hangzik el, ha nincsenek eszközök. Lumpsluck folytatta:
- Mint látjátok, előre elkészítettem néhány főzetet, csak kedvcsinálónak. Ezek mind olyan bájitalok, amelyeket a RAVASZ-vizsgákkal a zsebetekben ti magatok is el tudtok készíteni. Bizonyára mindegyikről hallottatok már. Ki tudja megmondani, hogy mi ez? – Bökött a Veritaserum felé. Erica csak felhúzta a szemöldökét, nem túl látványosan. A griffendéles lány keze azonnal a magasba lendült. A tanár biccentett.
- Ez Veritaserum: színtelen, szagtalan folyadék, ami igazmondásra kényszeríti fogyasztóját.
- Pontosan, pontosan! Azt a bájitalt – a hollóhátasok asztala felé mutatva – szintén mindenki ismeri, ha máshonnan nem, hát az utóbbi idők minisztériumi röplapjairól. Nos, ki tudja?
Megint a griffendéles jelentkezett először, bár Erica is tudta a választ. Úgy volt vele, feleslegesen nem tornázik.
- Az Százfűlé-főzet, tanár úr.
- Kitűnő válasz! Lássuk a harmadikat. – Mutatott Potterék asztala felé. – Igen, kedveském?
- Ez Amortentia! – Hallatszott harmadjára a lány hangja.
- Valóban. – Bólintott elismeréssel Lumpsluck. Innentől Erica csak fél füllel figyelt, hogy azonnal be tudjon kapcsolódni az órába, ha kell. Nem volt kíváncsi, hogy kibe lehet a lány belezúgva. Ismerte a főzetet, igaz, csak olvasásból. A legerősebb szerelmi bájital, erős és szenvedélyes vonzalmat ébreszt a fogyasztóban. Az illata meg mindenkinek mást jelent, attól függ, hogy mit szeret az illető. Erica ugyan nem annál az asztalnál ült, de így is érezte. Számára a természet illata, a vadak szaga jelent meg. Kicsit meglepődött, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, hiszen imádott kirándulni, figyelni az állatokat és a növényeket. Még hallotta, amint a tanár megkérdezte a lány nevét (Hermione Granger vagyok, tanár úr), és származásáról érdeklődött egy kicsit, és kiderült, hogy mugli születésű. Malfoy mondott valamit a szomszédjának, és elkezdtek vihogni, de Ericát nem nagyon érdekelte. Unatkozott.
Ugrás a következő fejezetre
|