|
Sebzett szív
2006.11.07. 16:52
Sebzett szív
Nyúzott arc, karikás szemek, őszülő haj - ez a kép fogad, ha tükörbe nézek. Ott látom azt, aki belőlem lett - Remus Lupinból.
Csodás életem lehetett volna. Ha nm lenne a kór, ha nem lenne Voldemort rémuralma, ha nem haltak volna meg a barátaim, ha a szeretteim nem szenvednének... Csupa ha. Ebből áll a világom, egy szomorú, magányos világ. Életem legszebb időszaka gyorsan elröppentés azóta szinte csak szenvdés jutott osztályrészemül. Volt néhány boldog pillanatom, de olyanok voltak, mint a lepkék - elrepültek, s ha próbáltam is visszatartani őket, lehetetlen volt.
James és Lily, Sirius... csak három név azk közül, akiknek el kellett veszniük. Akik már nem érhetik meg a harc végét. És én, a gyenge, balsorsra ítéltetett, még mindig itt vagyok. Pedig az életemet adnám érte, ha újra köztünk lehetnének. Ők jobbak voltak, mint én, és mégis el kellett menniük. Ittmaradtam egyedül, hiszen a legjobb barátaimat vesztettem el. Vannak, akik szeretnek, de az nem ugyanolyan, mintha Sirius és James lenne mellettem. Ők azok, akiknek a legtöbbet köszönhetek. Nélkülük üres lett volna az életem és az a kis boldogság sem adatott volna meg, ami aztán oly hirtelen és fájdalmasan ért véget...
Talán ezért kedvelem ennyire Harryt. Tudat alatt Jamest keresem benne. És a barátom ott van a fia minden mozdulatában. James most is itt van... Sirius... a barátaim... Mert akiket szeretünk, holtuk után is velünk maradnak...
by Silme Betty
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
