Fény és árnyék

Nyughatatlan lekem világok közt kószál,
Nem bírok megállni, a tőr fáj,
Pedig még szívembe sem verték;
Annyiszor volt már ott, szétzúzni az élet fényét.
Megölni nem tudnak,
Hát megölnek minden nap,
Egy pillanatba sűrítve
Az ember minden kínját.
A lét terhe nyugszik vállamon,
Mint egykor Atlasznak a világ,
Fájdalmam talán örök,
Hogy keressem a szépség útját.
by Silme Betty

következő