Sötétben

Az éj sötétjében kóborlok,
Keresem a fényt, a hangot,
Valamit, amely megszabadít
Lelkem örök rabságából,
Melybe lelkem zárta lelkemet.
Ó, milyen nehéz, gyötrelmes
A várakozás, mely felemészt!
Én már nem tudok így élni,
Nem akarom! Mindig csak a falak
A sötétben, nem menekülhetek
El s már nem is vagyok,
Csak egy halvány fénysugár ragyog...
by Silme Betty

következő