Egyedül

Egy idő után már nem fáj semmi sem,
Csak valami tompa üresség maradt a szívemben,
A magány sem zavar, hisz nem is tudom,
Milyen, ha van őrangyalom.
Talán nincs is szükség rá,
Hogy mindig legyen egy barát,
Aki megfogja kezem,
Ha az úton eltévedek.
A fa is a hegy csúcsán egyedül
Dacol a viharral, mely el sosem ül.
Én is leküzdöm az élet viharát,
Akkor is, ha mindenki elhagyott már.
by Silme Betty

következő