Messzi, titkos kedvesem

Ó, hát soha nem lehetsz enyém?
Örökké csak rád várok én,
De nem látsz, nem is hallod hangomat,
Mely gyenge s lassan elmarad.
Már nincs erőm kérni sem
A boldogságot, mely nincs velem,
Soha, soha, sohasem.

Az élet lassan végetér,
Az élet, ami oly kemény,
Olyan nagyon magányos,
Hisz mindig, mindig csak várok,
Terád várok, titkos kedvesem,
De nem lehetsz velem
Soha, soha, sohasem.

Talán túl sokat kérek?
A fájdalom halálos méreg,
S milyen régóta fáj!
De a boldogság rám nem talál.
Mégsem múlik el a szerelem,
Pedig te nem lehetsz velem
Soha, soha, sohasem.
by Silme Betty

következő