Elveszve örökre

A sírás fojtogat, amíg itt ülök,
Már végképp egyedül vagyok,
Nem akarok semmit, csak a föld
Mélyén pihenni, csak az örök álmot.
Jeges bánat nyomja szívemet,
Úgy érzem, nemsokára meghalok,
A visszaút talán végleg elveszett
S a puszta lét is fáj nagyon.
Miért is születtem én ide?
Jobb lett volna a csillagok között
Maradni, ahol nincs fájdalom,
Csak a mindig-való öröm
A mindig-tartó hajnalon,
Én is, én is ott lehetnék,
De elhagytam az igaz életet,
S látva a tűz peremét,
Melyet nem érinthetek,
A szívem vére elapad
S a boldogságból csak a könny maradt.

by Silme Betty

következő