Oidipusz

Állok bénultan, szívem hangtalan zokog,
Azok döfték belé a tőrt, kik legkedvesebbek nekem,
Ah, hát így sújt le rám a kegyetlen sors,
Kik nekem adták, most elveszik életem.

S milyen volt ez az élet? Csupa fájdalom,
Egy hazajáró lélek örökké tartó sikoltása,
Melytől riadtan fut el a jó,
S gondolja: ne szenvedjen tovább szegény pára.

Ha csak egyszer öltek volna meg!
De megtették százszor, ezerszer,
Mikor keblükön melengettek,
A baljóslatú végzet ölelt.
by Silme Betty

következő